Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1986-07-05 / 27. szám

12

.SZABAD FÖLDMŰVES

198S. július 5.

Példamutató gyepgazdálkodás

Állattenyésztésünk fellendítésének elsődleges feltétele a megfelelő takarmányalap biztosftésa. Ebben döntő szerepe van a gyepterületek kihasználásénak. Közismert, hogy a juhok takarmányszükségletét kora tavasztól késő őszig a legelők fedezik.

Ä szarvasmarha-tenyésztésben is fontos szerepet tőit be a legeltetés, ám я téli takarmányszükséglet nagy részét a kaszálókról begyűjtött széna teszi ki. Nem közömbös tehát, hogy a kaszálókon és a legelőkön mennyi és miiven minősgö fű terepi. A Királvbelmeci (Kráľovský Chimes) Állami Gazdaságban a természeti adottságok kedveznek az állattenyésztés fejlesztésének Elsősorban a szarvasmarha-tenyésztésre gondolunk, mint fő ágazatra, mert általában nagy kiterfodésfi gyepterületek evezik a gazdasághoz tartozft településeket Az állattenyésztés eredményességének fokozása — vagyis a társadalmi követelmények kielégítésére Irányuló termelésnövelés — szorosan összefügg az ésszerű takarmánygazdálkodással.

Iván István agrármérnök, a gazdaság állattenyésztési ágazatvezetője az intenzív rét- és legelőgazdálkodás kialakításáról így nyilatkozik:

— Ä legelőket és a kaszálókat természetes gyepnek nevezzük, de ez nem jelenti azt, hogy magukba hagyhatók, termésük spontán alakulhat. Művelést Ígér veinek, miként a szántó, a gyütnűlnsös, a szőlő, csak éppen má'képnen. Mert a hozamokat szigorúan mérik, hisz azoktól füge az állatok termelékenysége. Nos elmondhatom. hogy az Plmúlt ötéves tervidőszakban sikerült kialakítanunk egv minta legelőgszdálkodást. aminek aligha van párja a kerületünkben.

Ä gazdaságban a gyepterületek 1870 hektárt foglalnak el, ebből 824 hektár a legelő és 1246 hektár kaszáló. Természetesen van még 212 hektár lucerna, 426 hektár lóhere, 380 hektár silókukorica, 100 hektár őszikeverék és 600 hektár tarlőkeverék. Jő takarmányalapot biztosít á cukorrépafej, a cukorrépaszelet és a melasz.

A takarmánytermó ■ térfflet nagysága és szétszórtsága f égy komplex takarmánytermelést brigád létrehozatalát tette szükségessé, hogy kellőképpen átfoghassák, és megfelelő módon művelhessék a hatalmas területet. Célszerűnek és hatékonynak bizonyult ez a szervezés! mód, és meghozta a várt eredményeket. Koisszár János növénytermesztési ágazatvezető Irányítja az itt folyó sokrétű tevékenységet, gazdag tapasztalata van a korszerű gvepgazdáikodásban. A takarmánvtermeiési brigád tevékenysége rendkívül gazdag tartalékokat tárt fel. Az az igazság, hogy a korábbi években a gazdaság legelői alig tudták űgy-ahogy eltartani az akkor még jóval kisebb állatállományt. Jelenleg a legelők fűtermésének negyven százalékát betakarítják. A gazdaság évente jelentős összeget költ a gyepek korszerű művelésére.

© Elmondaná, hogy a komplex talajjavító munkák miből állnak? — érdeklődöm Iván István agrármérnöktői.

— A komplex talaljavíté munkák

— a felszíni terepsímitás és alagosöve-és mellett — mamikba foglalják a bokorirtást, a gyepfeiöjítást és a bőséges műtrágyázást. Ezúttal elvégezzek a legelők megfelelő felszerelését is. Biztosítjuk az itafóberendezéssket, és szálláshelyeket építünk az állatoknak. Pe nem feledkezünk meg a legelők öntözéséről sem.

Az etetőkbe is kerül elegendő takarmány

Fotó: Bogoly János

Fontos feladat a legelők talajának megfelelő tápanyagellátása. Közismert, hogy a termesztett növények közül a fűfélék reagálnak a legjobban a nitrogénes trágyázásra, ezek adják a legnagyobb terméstöbbletet egy kiló hatóanyagra számítva. A pázsitfüvek trágyázása tehát gazdaságos befektetés. A műtrágya kiszórásához a legkorszerűbb gépi eszközök — repülők -- mellett felhasználják a traktorvontatású műtrágyaszórókat is. Eredményesen használják a hígított trágyalevet is, amit tartálykocsikkal hordanak ki, és szórócsővel juttatnak a gyepekre.

Nagy hangsúlyt fektetnek a szakaszos legeltetés általános bevezetésére, ami nélkülözhetetlen a jól gondozott, bőtermő gyepterületeken. A felmérések bizonyítják, hogy a legelők termésének 40 százaléka kárbavész, ha nincs megfelően megszervezve a szakaszos legeltetés. Éppen ezért a hét gazdasági részlegen szakaszokra osztották a gyepterületeket. A 627 hektár legelőt tizenegy parcellára osztották. Eddig 51 szakaszt bekerítettek, és 24 szakaszon villanypásztôŕf használnak.

Beszélgetőpartnerem telepszemlére invitál, hogy személyesen is meggyőződhessek a szakaszos legeltetés előnyéről. Az ágcsernöi {Čierna nad Tisou) gazdasági udvar szomszédságában van a negyvenöt hektárnyi legelő, amelyet öt szakaszra osztottak és 97 növendék állatot legeltetnek Itt. Essék szó az állatok őrzőjéről is. Mert bizony nem elég csak május elsején kihajtani a növendék állatokat, vigyázni kell rájuk késő őszig.

— Nem tudok én meglenni állatok nélkül — mondja a pásztor, Gilányi hajós, aki harminc éve ezzel foglalkozik. — Most könnyebb, mert e legelő szakaszokra van kerítve, és nincs probléma az állatokkal. Négy szakaszról a füvet lekaszálták, és már behordták a szénát, azelőtt pedig csak letaposták a füvet az állatok.

A kistárkányi gazdasági részlegnek két legelője van. Az egyik parcella 80 hektáros. Nem kevesebb mint 230 tehenet legeltetnek ott. Magyar László tizenöt éve pásztor.

— Nagyon oda kell figyelni az állatokra — mondja nyomatékosan. — Van olyan tehén, amelyiket kötéllel sem lehet a legelőn tartani. Csak menne a telepre. A kutyák is alig bírnak velük. De ha szakaszokra lesz kerítve a legelő, akkor könnyebb lesz a munkám.

Sisna Ferencnek már könnyebb a dolga, hiszen a 60 hektárnyi legelő nyolc szakaszra van kerítve. A 153

növendék állat Itatása Is megoldott.

— ősztől tavaszig a gazdaságban állatgondozóként dolgozom — mondja. — Nyáron pásztorkodom. Munkámat elismerik, és tisztesen jutalmazzák. A napi súlygyarapodás 50 deka k5riill. A legelőt többször kaszálják, s ebből szénát és szenázst készítenek.

A gazdaságnak 4300 darab szarvasmarhája van, ebből 1830 a tehén. Egy állatra körülbelül tizennégy árnyl legelő jutna, de ott van az elég nagy létszámú juhállomány Is. Hogy a helyzeten könnyítsenek, négy éve a Stará Ľubovfta-t járásban lévő sultnt szövetkezettel együttműködnek a legeltetésben. Évente ötszáz üszőborjút szállítanak a sulin! szövetkezet legelőire. A legeltetésért az állatok súlygyarapodása szerint fizetnek. A sulin! szövetkezet az egész legeltetést idényre biztosítja a szakszerű gondozást, beleértve az állatorvosi ellenőrzést, az esetleges kezelést, valamint az üszők mesterséges megtermékenyítését. Ez nagy segítséget, illetve nyereséget jelent az áílaml gazdaságnak. Az együttműködés annál is inkább szükséges, mivel az állami gazdaságban inkább a fejősteheneket hajtják a jobb legelőkre, s az üszőboriaknak a gyengébb legelők maradnak.

Iván István néhánv adatot közöl a takarmányterraesztésről: — Jelen'ős áHatállemánnvBl rendelkezünk. Ez indokolja a taharmánytermesztésünk felfuttatását. Az elmúlt években a járási tejtermelési versenyben bizony hátul kullogtunk, de az idén már jól állunk. Az első öt hónap átlagában járási másodikok vagyunk, amiért megkaptuk az ezüstkannát. Ez azt jelenti, hogy az említett időszakban a tejeladási tervünket 110.4 százalékra teljesítettük, és minden reményünk megvan rá, hogy az év végére túlteljesítjük a tervezett 5 millió literes tefeladást. Szeretnénk elérni a tehénkénti évi 35П0 literes fejési átlagot. Annak érdekében, hogy terveinkkel megbirkózzunk, nagy gondot fordítunk mind a mennyiségi, mind a minőségi takarmánytermelésre. A komplex takarmánytermelési brigádnak az idén 12 ezer 900 tonna szénát, 15 ezer 430 tonna szenázst. 20 ezer 535 tonna szilázst és 2750 tonna takarmánylisztet kell kitermelnie. E* az a minimum, amire feltétlen szükségünk van a sikeres átteleltetésre. Persze, tartalékot is biztosítunk, hiszen mi a nyári hőnapokban is adunk szilázst, szenázst és szalmát a teheneknek. A téli időszakban ésszerűen oldjuk meg a takarmányozást. Különböző takarmányízosftési módszereket alkalmazunk. A takarmánytermelési brigádunk korszerű gépekkel van ellátva, és minden igyekezetük arra irányai, hogy minél kisebbek legyenek e betakarítási veszteségek. Befejezésül elmondhatom, hogy az első kaszáiét begyűjtése a terveknek megfelelően halad, s mind a szénakészítés, mind a szenázsolás kiváló minőségben történik.

Mindezt csupán azért mondtuk el, hogy valamennyire érzékeltessük a takarmánygazdálkodás komplex jellegét. Addig nem lehet ugyanis nagyüzemi takarmánygazdálkodásról beszélni, amíg egyetlen láncszem is hiányzik. Merem állítani, hogy a Királyhelmeci Állami Gazdaságban e tekintetben is jó úton haladnak.

ILLÉS BERTALAN

Delelús az ftető mellett

Fotő: Archív

Riportírás közben sporthasonlattal ritkán élek. Most mégis ezt teszem. A szorító ez esetben nem más, mint az adott rendkívüli körülmények, melyek között a Komáromi (Komárnu J iáráshoz tartozó Perbetei (Príbeta) Efsz kénytelen gazdálkodni. Az idő tájt már beszámoltunk lapunk hasábjain arról, hogy ezt a közös gazdaságot nagy kár érte. Tagsága — a vezetőséggel az élen — azóta már felocsúdott, s teszi (tennél) a dolgát. Dehát a körülmények szinte betonfalként zárják el a kibontakozás, a sikeres talpraállás útját. Mi történt valójában ebben a közös gazdaságban? Az, hogy a tehénállományt (mely közel nyolcszáz darabot számláit) a szó szoros értelmében fel kellett számolni. Sőt, a zárlat még előreláthatólag a jövő évben is tart. A gazdaságvezetés a maga módján mindent megtett, hogy a közös gazdaság „szekere rendes kerékvágásba zökkenjen“. Téve ezt azért, hogy a dolgok minél előbb rendeződjenek Már kerületi szinten Is tárgyaltak az ügyről. Sajnos, mindeddig vajmi kevés eredménnyel.

Az említett veszteséget követően változtatni kellett a termelés struktúráján, s ez némi reménnyel kecsegtetetett. Átálltak a szarvasmarha-hizlalásra. Rendjén is lenne a dolog, ha — saját pénzükért — növendékállatokat tudnának vásárolni. De éppen ez ütközik a legnagyobb nehézségbe.

Hol a hiba? Ott, hogy elsősorban a Nyugat-szlovákiat kerület mező. gazdasági üzemelnek vezetői tanúsíthatnának nagyobb megértést a bajbajutottak iránt, hogy megértő magatartásukkal, igazi szolidaritásukkal mielőbb talpraálljon ez a szövetkezet.

Tévedés ne essék! Nem anyagi elszegényedésről van szó, hanem a termelés egyensúlyának a helyreállításáról. Ehhez kellene a kerület mezőgazdasági üzemeinek jószándékű segítsége. Hizlalásra alkalmas borjakat ajánlhatnának a perbeteteknek eladásra a mezőgazdasági üzemek.

A szarvasmarha-hizlalás nem is annyira a pénzbevétel! forrás buzogtatása szempontjából lenne jelentős. A további bajok megelőzése válna ezáltal lehetővé. Az istállótrágya termelése — melyre fölöttébb nagy szükség van a növénytermesztésben a bőségesebb hektárbozamok elérése miatt — válna általa újra zavartalanná, megoldottá. Az eziréntl aggodalom szertefoszlana, amely eleddig a közös gazdaság növénytermesztési szakembereiben megillt, s hat nyomasztóan.

A BAJ NEM JÄR EGYEDÜL

Tulajdonképpen ez az aggodalom motiválta a még fiatal Renyó György agrármérnököt, a szövetkezet növénytermesztési ágazatvezetőjének helyettesével folytatott beszélgetés közben is. A főágazatra háruló elvárások teljesítése — mint tudott — nem ismer tréfát.

— Már a múlt év őszén sok gondot, problémát okozott a huzamosabb ideig tartó szárazság, ami rendkívül megnehezítette a talajelőkészltést és a vetést. A vetőmag ugyan határidőn belül a talajba került. A csapadékszegény őszt ugyancsak kevés téli csapadék követte. Ez nem felelt meg a várakozásunknak — sóhajtott nagyot a fiatal mérnök. — Mt történt? Az őszi vetésű gabonafélék mintegy 5 százaléka tavasszal kelt ki. Abban reménykedtünk, hogy majd fejtrágvával elősegíthetjük a zsenge növényzet fejlődését. De a fejtrágya hatása nem érvényesült kellően, éppen a tavaszi száffeág miatt-Tulajdonképen a gabonatermelés került veszélybe! Az agrármérnök aggodalma megalapozott: 65—70 százalékos fervte’lesítésre van csupán kilátás, holott 4515 tonna gabonát vár el tőlük a társadalom.

Egyesek azt mondhatnák erre, hogy miért nem öntözik a gabonát?

— Öntözési lehetőségeink jelenleg minimálisak. Csupán a kertészeti növények részesülhetnek belőle — ad magyarázatot a fiatal szakember. Felvidul az arca, amikor az öntözés jövőjére fordul a beszéd. 50—60 ezer köbméter befogadóképességű víztározó épül. Egyelőre a határ felére, 1600 hektár szántó öntözésére rendezkedtünk be, mely mintegy 60 millió korona költségráfordítást igényel. Sajnos, az aszály tovább tart. Májusban csupán kétszer esett: egyszer 7, másodszor pedig mindössze 6 milliméternvi. !gy azután annál több gondunk van a gyommal, mely nő rendületlenül, mivel a csapadékra beállított gyomirtószerek hatása a szárazság miatt elmaradt, a géni és a kézi gyomirtás került újra előtérbe. Jó szolgálatot tesz a kézikapa, melyet Ismét elővettek dolgos szövetkezeti tagjaink.

Benyó elvtárs örömmel újságolta, hogy az egész területen először vetettek egycsírájú, Arimona fajtájú cukorrépát. A növényzet rendkf. vül jól fejlődik. Ha minden jól megy, jelentősen túlteljesítik a hektáronként tervezett 35 tonnát. A növénytermesztők vállalták, hogy az Idén elénk a répa legalább 16 százalékos cukortartalmát.

TOVÁBBI PROBLÉMÁK

Több mint ezer hektáron termesztenek kukoricát, napraforgót, silókukoricát és lucernát. A kukoricához annyit: a későbbi vetés egyenetlen, mivel a csapadékhiány akkor már éreztette hatását. Napraforgójuk hektáronkénti egyedszáma kielégítő. A lucerna első kaszálata bőséges, hektáronként 4,7 tonna szénával fizetett. KI hinné, ennek ellenére nincs állatállomány, amivel teletelhetnék! Hát nem borzasztó ez? A józan ész diktálja: a lucernatermés java részéből pelletet gyártsanak, így hosszabb ideig tárolható, esetleg értékesíthető. Hiszen a zöldtakarmányozás alig jöhet számításba.

Nagy Lászlót, a speciális növények termesztését Irányító agronómust Is megkérdeztük, mi a helyzet az ô szakaszán?

— A 241 hektárnyi szőlő épp most virágzik. Tavaly Ilyenkor nem kedvezett az időjárás. Az első megelőző permetezést már elvégeztük a lisztharmat és a szőlőmoly első nemzedéke ellen. A vegyszerek különösen a jobb minőségűek beszerzése bonyolult, sőt kerethez kötött. Két hektáron fólia alatt, s 36 hektáron szabad földben étkezési és konzervgyári feldolgozásra alkalmas paprikát termesztünk. Az Idei évjárat nem éppen a legsikeresebben indult- alighogy befejeztük a paprika palántázását, olyan vihar érte, amelynek következtében az ültetvény több helyütt 30 százalékos kárt szenvedett. Épp most küldtük el az Állami Biztosító járási kirendeltségének a viharkárjelentést. Csapkod minket a sors, mindkét kezével Dehát, mit tehetünk?

A közös gazdaság székházában dr. Nagy Ferenc elnök ts „bevlharzott“. Kedveszegett, telve gyötrő, nyomasztó gondokkal.

— A jövendő tehénállománynak építünk teljesen új telepet, 10 millió okorona költségráfordítással Sajnos, az építkezés lassú ütemű. A zvolení AGROSTAV vállalat nem teljesíti szerződéses kötelezettségeit. Nincs tekintettel szorult helyzetünkre. Amellett a szolgáltatások sem olyanok, mint kellenének. Most Is 20 darab panel ügyében kell Kassára (Košice) utaznom.

Az aratást előkészületekről annyit: Különösebb gond nem nyomasztja őket. A gabonabetakarító kombájnjaik közül három új (kettő lengyel gyártmányú Bizon és egy E—516-os); ezeket tavaly vá- Sarolták, s a többi üzemképességével sem lesz baj.

Remélik, hogy a gabona terméskiesését majd a szőlő pótolja. Ezen

Г“ ,“ r,16küzemágl ,ermelés éves bevételi tervét lényegesen, 5 millió koronával növelték.

A szorftóban vergődők persze, csöppet sem lustálkodnak. Rendklvül nehéz helyzetük azonban több megértésre találhatna. Hiszen a társadalmi elvárásoknak a perbeteiek is szeretnének eleget tenni.

N. KOVÁCS ISTVÁN