Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1986-08-16 / 33. szám

\ I 1986. augusztus 1в< SZABAD FÖLDMŰVES, (Tóth József Illusztrációs felvétele) Tátral Idill Hogy, tényleg mindannyiunké legyen Felvásárlók tervteljesítése Nem szükséges külön magyarázat- 1 ha bocsátkozni annak bizonyítására: mennyire fontos, bogy a mezőgazda­­sági Üzemek dolgozói által betakarí­tott gabonatermés megfelelő minő­ségben, s időben eljusson rendelte­tési helyére. Az aratási iöszakban és azt követően is, általában az egysé­ges földműves-szövetkezetek, az álla­mi gazdaságok dolgozóinak és a koo­perációs üzemek képviselőinek helyt­állásáról számolnak be a tömegtájé­koztatási eszközök. Azok, akik meg­tettek mindent annak érdekében, hogy mielőbb fedél alá, biztonságos helyre kerüljön a termés, valóban megérdemlik a méltatást. De nem­csak ők, hanem a gabonafélék átvé­telét, szárítását és szükség szerinti utókezelését végzők tevékenysége ts az eddigieknél jóval nagyobb figyel­met érdemel. Az idei gabonatermés — főleg я legproduktfvabb dél-szlovákiai járá­sokban — a vegetációs időszak je­lentős csapadékhiánya következté­ben a korábbi éveknél jóval szeré­nyebb hozamokat eredményezett. Ép­pen ezért kellett fokozott figyelmet szentelni a gabonafélék átvételének, osztályozásának és utókezelésének. Bár közhelynek tűnhet, mégsem az, hogy a gabonafelvásárlék táborának képviselői számára az Idei főidény valóban komoly megpróbáltatást je­lentett. A korábbi évek rekordhoz^ mai következtében ugyants a megszo­kottnál jóval nagyobb raktárkészlet­tel kellett a felvásárlóknak rajtol­niuk az idei termésátvétel kezdete­kor. E sorok olvasása közben bizonyá­ra sokakban felmerül a kérdés: az is baj, ha sok, az ,is, ha kevés? Igen, ugyanis a kapacitásgondokkal küsz­ködő felvásárlóüzemekben mindkét említett esetben bonyolultabb a ha­laszthatatlan munkafolyamatok rugal­masságának biztosítása. Bár a Mező­­gazdasági Felvásárló- és Ellátó Vál­lalat több mint 12 ezres táborának képviselői nagyrészt már megvívták a főidény legfontosabb csatáját, ten­nivalójuk még maradt bőven. Közis­mert ugyanis, hogy a gabona átvéte­lével nem fejeződik be a termésről való gondoskodás. A Nyugat-szlovákiai Mezőgazdasági Felvásárló- és Ellátó Vállalat érsek­­újvári (Nové Zámky) üzemébe július ntolsó napján látogattunk, hogy meg­tudjuk miként birkóztak meg a fő­­ldény legfontosabb feladataival. — Nagyon jókor érkeztek — foga­dott bennünket Štefan Benko agrár­­mérnük. a felvásárlóüzem gazdasági Igazgatóhelyettese —, ugyanis üze­münk igazgatója az imént jelenthette a járási pártbizottság képviselőinek, hogy teljesítettük az állami alapba a gabonafelvásárlás előirányzott tervét. Az érsekújvári üzem a járási szék­helyen kívül további két helyen: Kö­­bölkúton (Gbelcej és Suranyban vá­sárolta fel a mezőgazdasági üzemek­től a gabonatermést. Az állami alap ba a terv 101 ezer 600 tonne gabona­féle átvételét szabta meg. s ezt július 31-én teljesítették. Búzából — élelmi­szer-ipari célokra — 60 ezer 335 ton­nát, sörárpából pedig 17 ezer 18 ton­nát vásároltak fel. A raktárgondok enyhítésén valame­lyest segített, hogy a Šuranyi Cukor­gyár 16 ezer tonna befogadóképessé­gű tárolóját Is bérbe vették a felvá­sárlók. fgy összesen 127 ezer 60 ton­na termés tárolását és gondozását tudják biztosítani. Az üzem vezetősé­ge reméli, hogy az építők a követke­ző idényben végre átadták rendelte­tésének az ndvardi (Dvory nad Zita­­vou) 50 ezer tonna kapacitású új ga­bonatárolót. A járásban nagy szükség van a tárolókapacitás bővítésére, hi­szen raktárak hiányában a felvásár­lók kénytelenek jelentősebb mennyi­ségű termést a mezőgazdasági üze­mek gazdasági udvaraiban ideiglene­sen tárolni. Amint azt Štefan Benko gazdasági Igazgatóhelyettestől megtudtam, az üzem 422 dolgozója jól helytállt a nyári fóidény során. Mindhárom fel­­vásárlóhelyen úgy igyekeztek megol­dani a felmerült problémákat, hogy a magszállító teherautók vezetőinek ne kelljen hosszabb ideig várakoz­niuk. Mivel a szállítmányok nedvesség­­tartalma általában nem haladta meg a megengedett felső határt, a szárí­tóberendezéseket nem kellett állan­dóan teljes kapacitással üzemeltetni. Ez persze nem jelenti azt, hogy az utókezelésre nem fordítottak és for­dítanak megfelelő figyelmet. Ellen­kezőleg, az üzem dolgozói tudatosí­tották, hogy a tisztítás és az esetle­ges szárítás milyensége nagymérték­ben befolyásolja a gabonafélék to­vábbi minőségét. A tapasztalt dolgo­zók nagyon jól tudják, hogy a ke­nyérgabonát nem szabad forróleve­­gös módszerrel szárítani, mivel a hir­telen szárítás Jelentősen csökkenti a búza sütőipart értékét. Az érsekújvári üzem három felvá­sárlóhelyére 21 egységes földműves­­-szövetkezet, 2 állami gazdaság és 4 központilag irányított üzem szállítot­ta az Idei gabonatermést. Évek őta a felvásárlók egyik legmegbízhatóbb partnere a Tardoskeddi fTvrdoiíovce) Efsz, amely az idén 9 ezer 620 tonna termést szállított. A többi mezőgaz­dasági üzem vezetőivel is szorosan együttműködnek a felvásárlók képvi­selői, s közös erőfeszítéssel igyekez­nek a problémákat mindkét fél szá­mára kedvezően megoldani. A szerényebb hektárhozamok elle­nére az élelmiszer-ipart hasznosítás­ra kerülő búza sikértartalma megfe­lelő, 26—34 százalék között Ingado­zik. A felvásárlók kellő figyelmet fordítottak arra ts, hogy a minőség és a fajta szerinti osztályozás követ­keztében az egyes szállítmányok megfelelő helyre kerüljenek. Az érsekújvári felvásárlóüzem dol­gozói féléves tervük maradéktalan teljesítését követően a mögöttük levő főidényben ismét bizonyították, hogy az”igényes feladatok leküzdése sem' jelent számukra különösebb aka­dályt. Eddigi eredményeikből arra következtethetünk, hogy remélhető­leg a jelenlegi ötéves tervidőszak feladataival is sikeresen megbirkóz­nak. BÁRDOS GYULA Bármikor keressük fel, vélemé­nyünk mindig ugyanaz: gyönyörű. Igaz, valakinek éppen télen tetszik jobban, másnak viszont talán tavasz­­szal tűnik vonzóbbnak. Azt hiszem, sokan rájöttek, miről van szó. Ha ne­tán mégse, vessük papírra a bűvös hegyvonulat nevét: Magas-Tátra. Ren­getegen látogatják, a turisták ezret csodálják hegycsúcsait, szemet gyö­nyörködtető erdőrengetegeit. Hiszen például a nyári Idény kellős közepén naponta 60 ezren ts ellátogatnak e valóban ritkaságszámba menő vidék­re. De vajon ottjártunkkor kellőkép­pen megfontoljuk-e, miképpen kell cselekednünk annak érdekében, hogy a lehető legtöbbet tegyük a tátrai környezetvédelem érdekében? Tény­leg tudatosítjuk-e, hogy a Magas- Tátra tulajdonképpen mindenkié? Ha igen, akkor viszont természetsze­rűleg kellene adódnia a követel­ménynek: valamennyiünk érdeke, hogy védjük és őrizzük a természet e csodálatos ajándékát. Bizony nagyon sok az olyan véle­mény — konkrétan a tátrai életet irányító szervektől kiszivárgó —, hogy nem minden esetben törődünk igazán természeti környezetünk ala­kításával, ápolásával. Ha egy-egy hegyvidéki sétára indulunk, minden­nemű megfontolás nélkül elhajítjuk a jóízűen elfogyasztott konzerv do­bozát. s nemegyszer a frissítő elfo­gyasztása után hasonló sorsra jut az üveg is. „A TÁTRÁT VALAMIKOR A TURISTÁK MENTETTÉK MEG4-Igen, a fenti köztes cím egy szó szerinti idézet, amelyet Peter Spitz­kopf mérnöktől, a Tátrai Nemzeti Park Igazgatóságának munkatársától hallottunk. De hadd szóljon néhány konkrét adatról is: — Az utóbbi mintegy 30 évben a Magas-Tátra látogatottsága csaknem harmincszorosára növekedett. Mit je­lent ez mai viszonylatban? Hát pél­dául a Csorba-tót (Štrbské Pleso) naponta 10—15 ezren is felkeresik, a Ilrebienokra úgyszintén ellátogatnak vagy 15—16 ezren. A további közked­velt helyek egyike a Kőpataki-tó (Skalnaté Pleso), ahová naponta 7— 7,5 ezer turista „zarándokol el“. És ez bizony valóban nem kevés. Mégis ml okozza a legtöbb gondot a környezetvédőknek? Hát mindenek­előtt a rohamosan fejlődő tudomá­nyos-műszaki haladás néhány moz­zanatával van probléma. De elemez­zük egy kissé részletesebben a leg­gyakrabban fejtörést okozó tényező­ket. A Tátrai Nemzeti Park tisztaságá­ról gondoskodók sžámára természe­tesen nem jelent nagy örömöt, ha több ezer személygépkocsi járja a vé­dett terület útjait. E vonatkozásban már egy előző írásunkban szóltunk az úgynevezett előparkolóhelyekröl, amelyek azt hivatottak szolgálni, hogy minél kevesebb gépjármű jus­son el a legtöbb turista által látoga­tott helyekre (Csorba-tó, Lomnici­­-csűcs, Kőpataki-tó stb.J. Spitzkopf mérnök szerint az Individuális moto­rizmus az utóbbi tíz évben bizony gyakran okozott kellemetlenséget. sz Ivóvíz. Jő ütemben halad azonban a szennyvíztisztító állomások, illetve csatornák építése — s ezáltal napon­ta bizony „nehéz sziklák esnek le a váltunkról“. TÁTRAI FLÖRA ÉS FAUNA Peter Spitzkopf mérnök társaságé-* ban ellátogattunk Tátraiomnicra (Tat-* ranská Lomnica) is, ahol a Tátrai Nemzeti Park Múzeumában sok érde­keset megtudtunk a hegyvidéki nö­vény- és állatvilágról. Érdekesség­képpen talán mindjárt szögezzük le, hogy a múzeumot 1957-ben alapítot­ták. Köztudott, hogy a Tátra éghajlatá­nak jellemző vonása a növekvő ten­gerszint feletti magassággal fokoza­tosan csökkenő hőmérséklet — ezzel egyidejűleg a vegetációs időszak idő­tartama ts. Ez a tény maga után vonja a növénytakaró lépcsőzetes ki­alakulását. A tátrai erdők fáinak 97 százaléka tűlevelű, míg a lomblevelűekre mind­össze 3 százalék jut. A tűlevelű er­dők 70 százalékát lucfenyő alkotja. Gyakori az erdeifenyő, a vörüsfenyő és a közönséges boróka. A lombleve­­lűek közül a hamvas éger, a mézgás éger, a szőrös nyírfa és a rezgő nyárfa a leggyakrabban előforduló. Talán azt is érdemes megjegyezni, hogy a Közép-szlovákiai kerület 50 százalékát borítja erdő, a Banská Bvstrica-i járás vonatkozáséban 61, országos viszonylatban pedig 34 szá­zalékról beszélhetünk. A magassági tagolódás nemcsak á növényzetre vonatkozik, hanem az állatvilágra is. S íme, néhány „össze­tevője“ a sokrétűségnek: mezei pocok, vetést varjú, mezei pacsirta, vadgerle, fürj, zerge, mormota, hóegér, szirti sas stb. Természetesen minden egyes biotípusnak megvan a maga jelleg­zetessége. A tátrai tavaknak nagyon szegény az állatállományuk. így te­hát főképpen a „meglévő készletek­kel“ kell ésszerűen bánni. A halak részére például külön védett terüle­teket létesítettek. Nagyon oda kell figyelni többek között a szarvas- és vaddisznóállomány alakulására. Ezek ugyanis nem egy esetben jelentős károkat okoztak mind a tátrai nö­vényzetben, mind pedig az állatállo­mányban. Éppen ezért még 1963-ban rendeletet hagytak jóvá ezen állatok lövését Illetően. A látogatottság gyors ütemű növekedésével, valamint a hegymászás és a turisztika állandóan közkedveltebb voltával kapcsolatos a zergék számának csökkenése. Az egyes vizsgálatokból kitűnt, hogy fa­képpen a nem megfelelő látogatott­­sági arány a fent említett állapot okozója. Vegyünk ismét néhány szám­adatot. A Tátrai Nemzett Park terü­letén 1955-ben 610 volt a zergék száma, 1964-ben 944, míg 1983-ban mindössze 597. A barnamedvéröl így „vallanak“ a statisztikák: 1955 — 19, 1960 — 23, 1978 — 14, 1983 — 2'0. Néhány adat a szirti sasról: 1955 — 8, 1964 — 12, 1983 — 7. A magas-tátrai élet jó néhány ér­dekes mozzanatáról lehetne még rö­­videhb-hnsszabb fejtegetőzésekbe bo­csátkozni. De tulajdonképpen ezen írással nem is volt célunk a részle­tezés. Mintegy összegezésképpen le szeretnénk szögezni, hogy valóban nem egyszerű a szóban forgó csodá­latos vidék mindennapjainak irányí­tása, szervezése. Akik csak egy ki­csit is jobban odafigyelnek a tátrai' élet körforgására, érzik, hol szorít’ a legjobban a cipő. S természetesen jól tudják ezt az illetékesek is. Ä Tátrai Nemzeti Park Igazgatóságának munkatársai éppúgy, mint a Vysoké Tatry-í Városi nemzeti Bizottság kép­viselőt. De valóban oly nehéz arra a bizonyos azonos vágányra térni, oly igényes feladat egyeztetni a vélemé­nyeket? SUSLA BÉLA Peter Spitzkopf mérnök (A. Vojőek felvétele) Beismerte viszont azt Is, hogy a tát­rai életet irányítók többször egysze­rűen nem voltak kellőképpen felké­szülve a magánmotoros-áradatra. E- gyébként a magas-tátrai viszonyok közepette a közlekedés valóban az első helyet elfoglaló probléma. Hi­szen a konkrét helybeli közlekedés körüli nehézségeket úgyszintén ele­meztük már. De azért annyit fűzzünk még hozzá, hogy a tátraiak szerint a közlekedést illetően ez egyik leg­kényesebb pont talán az, hogy az, elektromos vasút Irányítása nem tar­tozik a Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat hatáskörébe. ÍPfTKEZÉS, VlZ A Tátrai Nemzeti Park Igazgatósá­ginak munkatársa bíráló hangnem­ben fejtegette az építkezésekkel kap­csolatos kérdéseket is. Sok helyütt ngyanis — a természetvédők bármily nemű érvelése ellenére — a védett területen kezdenek például üzemi üdülőt építeni. S úgy vélem, Spitz­­kopf mérnök jogosan tette fel a kér­dést: tulajdonképpen miért létezhet a védett területen üzemi üdültetés? Azt hiszem, a kérdésre a választ má­ról holnapra nem fogják elküldeni a jogosan aggódó tátrai környezetvé­dőknek. Ha valaki a vizet hozza szóba — képletesen szólva — úgyszintén gya­rapodik a ráncok száma a Magas­­-Tátra gondozóinak homlokán. Az Ivóvíz körüli gondok bizony nem ép­pen mai keltezésűek. Ami viszont buzdítólag hat: a szennyvízzel kap­csolatos problémák rugalmasabb megoldásáról már lehet beszélni. — A víz tényleg sok esetben oko­zott (a okoz még ma is) fejtörést — vallja a nemzeti park munkatársa. — Szemléltetésképpen, azt hiszem, elég csupán annyi, bogy a Panoráma szál­loda legfelső emeletére nem jut el : ' Az idei nyár kedvezett az aratás­nak, országszerte jól haladtak a be­takarítással, számos mezőgazdasági üzemben a szokásosnál korábban be­fejezték a nyári mezőgazdasági mun­kák legfontosabbikát. A tudósítások, jelentések arról számoltak be, hogy mindenütt lelkiismeretesen felkészül­tek a gabona betakarítására, hogy minél kisebb veszteséggel fedél alá kerüljön az idei kenyérnekvaló. A komhájnosok figyelmesen irányítot­ták gépóriásaikat a gabonatengerben, a magszállitók gondosan tömftették járműveik rakterületét, hogy a kalá­szok kincséből csak a tehető legke­vesebb szem vesszen kárba felelőtlen munkavégzés miatt. Mindezek ellenére nem mindenütt sikerült eleget tenni az útón-útfélen hangoztatott „Égy szem se vesszen kárba“ felhívásnak. Egyesekhez későn érkezett a figyelmeztetés, mert — a­­mint a mellékelt felvétel is bizonyít­ja — a gabonaszemek garmadája már akkor kárba veszett, mielőtt kalászba szökkent volna a vetés. Az eltékozolt szentekért mindenki felelős, aki a rendes út helyett a ga­bonatáblán hajtott végig jármüvével, de leginkább az, aki elsőként gázolt a zöldellő vetésbe. így a gabonabe­­takarítők minden igyekezete ellenére is ért veszteség bennünket, hiszen az eltapnsott gabonaszemek millióival szegényebbek lettünk, azokból már nem készülhet foszlós bélfi kenyér, fehér kalács asztalunkra. BÖJTÖS JÁNO*

Next

/
Thumbnails
Contents