Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1986-08-16 / 33. szám
8 SZABAD FÖLDMŰVES. 1986. augusztus 18, N. LÄSZLÖ ENDRE: dl&áeи- - babbal Egyszer volt, hol nem volt?... Egys-zer volt, régen volt?... Egyszer régen, nagyon régen hét girhes király koldult a faluvégen... Ogy bizony! Az egyiknek volt fél kalnpja, de likas volt a gatya rajta... A másiknak fél csizmája belefulladt rég a sárba... A harmadik tarisznyája hét tikra szólt és tele volt — egészséges levegővel... A negyedik esetlik-botlik, az ötödik folyton csuklik, végül aztán összecsuklik... A hatodik már csak fekszik, amíg bele nem betegszik, a hetedik ürgét kerget, közben egy dudát nyekerget... Másnap aztán elszegődnek, ha addigra ki nem dőlnek, csősznek vagy éppen madárijesztőnek! Esetleg éppen ebben a híres, nevezetes csallóközi falucskában esett meg a következő eset — egy babszemmel! Ügy bizony, egy babszemmel! Hogy ml történt vele? Elmondom néktek szívesen, s úgy igyekszem, hosszú lére ne eresszem, még ha bele is betegszem ... Történt pedig egyszer, hogy a merész tarkabab kiugrott a fazékból, mielőtt puhára főtt volna, és sétára indult a ház udvarán. Meglátta őt az udvar pletykás rémé, a kotlósiyük, s mivel a házőrző eb éppen vígan szomszédolt, úgy érezte, az ő kötelessége a rendtartás. Ráförmedt a bnbszemre: — Hej, tarkabab, tarkabab, egyet nyikkansz, bekaplak ... Mars vlsza, a fazékba! Csakhogy kis hősünknek helyén volt ám a szíve és föl forgott a nyelve. így felelt a fontoskodó kotlóstyúk sürgetésére: — Mennék vissza a fazékba, komaasszony, de hol a létra? A magáé, a tyúklétra, hogy özon röppenjek magasbaI Dühbe gurult erre a vén kotlós: Még egy Ilyen buta tréfát... Majd adok én néked létrát! Szedte-vette, teremtette, most aztán mars, a helyedre! Gondolta a tarkabab, ha te versben, én is versbenI Ebbe bele nem betegszem. Hallod, te kivénhedt csibe, a fazékba mász bele te! Ilyen pletykás vénasszonynak régen fazékban a helyet De azután odébb is állt izibe, hogy a kotlós щед ne egye. Mivel viszketett a talpa, s épp a nijűlcipő volt rajta, felszalad hát a toronyba. Kikukkantott az ablakon és kicsi szíve csak úgy dagadozott széles jókedvében ... Most látta csak, milyen szép, milyen tágas a világ. Akkorát rikkantott örömében, hogy a torony tetején álldogáló rozsdás érckakas csuklóit egyet■ ijedtében, majd egy nagyot kukorékolt, s így formedt a babszemre: — Miért másztál ki a fazékból? Ha te mnét leesel, nyomban halott bab leszel!... Mondd csak, pajtás, ily magasban mit keresel? A babszem először meglepődött, de amikor alaposan megnézte magának a vén kakast, nagyon öntudatosan válaszolt. Talán túlságosan is... — Hát te rozsdás érckakas, te nyikorgó ócskavas, mit akarsz tőlem? Ha eddig még senki nem mondta volna a szemedbe, hát én — kerek perec i— megmondom, hogy nem kukorékolsz, hanem csak csikorogsz, és egy helyben toporzé-kolszt..,. A vén kakas nagyot kacagott ... — Ezt nevezem * kritikának!... A bajom biz kitaláltad, és jót forog a nyelved, békás, de bennem ellenséget ne láss! Én csak téged féltettelek, hogy leesel és nyakad szeged. ... Béküljünk ki, babszem pajtás, és mondd csak el, de szaporán ám, hogy mire készülsz? Látva a vén, rozsdás érckakas lóindulatát, a babszem nyomban hajtandó volt a békillésre: — Hej, te zörgő, vén kakas, kíváncsiság is a hibád!... Láthatod, hogy nagy a világ .. , Míg a feléi be nem jártam, nem kophat el fürge lábami A kakas elgondolkodott a hallottakon. A nyaka is, szárnya Is, de még a sarkantyúja is belenyi^ordult a szokatlan erőfeszítésbe, majd rekedt, rozsdás hangon élnevette magát: — Pöttöm legény, nagy a harag, míg a kutya meg nem harap ... Tetszel nékem, tarkabab! Itt a kezem, voálá, együtt megyünk világgá! láthatjátok) hogy nem csupán jóindulatú, hanem igen müveit is volt a vén kakas. Csallóközi tájs,zólással néha gátiul kukorékolt! A babszém is megmutatta, hogy érti ő a férfias, egyenes beszédei-: — Egy életem, egy halálom, tudom, soha meg nem bánom, és hogy soha meg nem bánod, hogy én .lettem a barátodI Itt a kezem, nem disznóláb, de igazi tarkabab-láb, tegyen keltőnké a világ) de legalább az utak pora!... Vígan paroláztak, azután az érckakas óvatosan csőrébe vette a babszemet és a torony tetejéről leröppent egy füves árokpartra. A babszem mindjárt ^nótázni kezdett örömében: Az én nevem babszem, babszem, nem bizonyos zabszem, ( zabszem. Érckakasra jól vigyázok, az Üveghegyig meg sem állok! A vén kakas meg egyre köszörülte a torkát, s végül olyan szépet kukorékolt, mint száz évvel azelőtt, amikor feltették a templom tornyának legeslegtetejére ... Vígan, derűs kedvvel Indultak neki a szép, kerek világnak... Búcsút intettek a hét girhes királynak, a templom vén tornyának, a kapufélfának, a szép hazai tá jnak ... Még most is a világot járják, ha a menést meg nem unták. Sok hőstettük száll szájról szájra, madárcsőrről gyermekszájra ... Hallotok róluk még ti Is! Nemcsak a tél a kézimunkázás időszaka. Sokan töltik nyárt szabadságuk óráit kézimunkázással. Nemcsak a hűvös napokon. hanem akkor is, amikor jólesik elmenekülni az árnyékba a nap elöl. Ilyen idötöltőnek ajánljuk a következő kézimunkákat. A nagyobb felületű kézimunkák kitöltésére sokan szívesebben választják az úgynevezett tapétamintákat, mert ezeknél csak a motívum egy bizonyos részét kell leszámolni, utána folyton ismétlődik. A bemutatott minták kiválóan alkalmasak falíszőnyeg, díványtakaró, székkárpit, de kisebb darabok: párna, táska, stb. díszítésére is. Az ilyen jellegű munkához általában két, legfeljebb három színt használunk; megválasztására ügyeljünk. A minták természetesen nemcsak keresztszemes, hanem más — gobelin-, kelim-, subaöltés-technikával történő díszítéshez Is felhasználhatók. VITÁZZUNK EGYÜTT! Az alkoholizmusról folytatott vitánk értékelését lapunk következő, 34. számában közöljük. и oth rpéd erseakötete - 1 LEVENDEL jßLlA: Annyi erőszak van a világban Valamikor június elején vettem észre, kissé meghökkenve, hogy felnőtt a fiam. Persze nem véglegesen, de minőségi változáson ment keresztül: gazdálkodik ismereteivel, következtet. hasonlít, faggatja a fogalmakat — engem. Hatéves. Most kezdte az iskolát. Megismerkedett a szomszéd házban egy nyolcéves kisfiúval, akinek a játékai között a pisztolyon. géppisztolyon, kardon, ágyún kívül alig találni egyebet, ezeket azonban hihetetlen menyiségben. Az én fiam, akinek hosszas vajúdás után egy olyan pisztolyt engedtem csak ajándékozni, amellyel pingponglabdát lehet lőni; nos, az én fiam üdvözölt mosollyal, kipirult arccal vetette magát e fegyverparadicsomra. Akkor ijedtem meg először, mikor új barátjává! állig felfegyverkezve állított be egyik nap. hátán puskával. övében tőrökkel, pisztolyokkal, kezében villogö és kattogó géppisztollyal. Kora este volt. a családban éppen feje tetején állt minden, anyja telefonált, én négyéves húgát csalogattam |e az ablakrácsról, hárombónapos öccse ordított az ágyban, ott volt a fürdetés és a vaesoráztatás ideje A két fegyveres lövöldözve vonult a belső szobába, és az ójdonsült barát ezt kérdezte fiamtól: „Ez a hülye mindig Így ordít?“ Fiam habozott egy pillanatig, aztán némi mentegető szégyenkező hangsúllyal ezt mondta: „Äáá! Nem mindig! Csak mostl“ Ez egyébként igaz volt, mert testvére feltűnően jó, nyugodt és derűs gyerek, akit ő is nagy gyengédséggel vesz körül, csakhogy én azt vártam, hogy erre a durva megjegyzésre lesz egy ellenkező-védelmező gesztusa — de nem. A fegyverek és az idősebb barát bűvköréhez igyekezett alkalmazkodni. és tüntetőén lövöldözött ordító testvére fölött. Ez a kis kaland sokáig szomorított, és a kirobbanó fegyverimádatról eszembe jutott az is, hogy helyesen tettem-e, amikor nem vettem a fiamnak hadi játékokat. Az ember sokszor legbuzgóbb igyekezetében, a legnagyobb jó szándékkal követi el a súlyos tévedéseket. A fegyverforgatás, az erőszak kérdése aztán többszőr is szóba került a nyáron. Magamnak is végig kellett gondolni mindazt, ami a gyerek ártatlan kérdései nyomán elém került. Petőfiről beszélgettünk, a János vitéz költőjéről, aki háborúban halt meg — megölték a rossz emberek. Ezt mondtam neki, és nem volt nehéz egy fordulattal áttérni a fegyverek becsmérlésére: „Látod, ezért nem szeretem, ha puskával játszol, és emberekre, állatokra lövöldözöl. Ezt még játékból sem szabad." Fiam készségesen beleegyezett, aztán kijelentette, hogy 6 majd lelövi az öszszes rossz embert, rablót é4 cigányt „Ezt meg kitől hallottad ' kérdeztem elhűlve —, ki mondta neked, hogy a cigány rossz ember? Miért lenne rossz? Mert cigány?“ Benne voltunk tetőtői talpig a bajban — szerencsére ezt csak én tudtam. A gyerek hallott valahol valamit — tudtam, hogy a cigányra vonatkozó megjegyzését csak véletlenül tehette, de tudtam azt is, hogy nem hagyhatom szó nélkül. Csakhogy: mit mondjak, hogyan mondjam? Hatéves. Végül a legolcsóbb, de legbiztosabb érvet választottam „A cigány is ember, olyan ember, mint te meg én, nem?“ — kérdeztem. „De“ — mondta készségesen, és ezzel befejeztük az ügyet. Ezt az ügyet. Mert a másik, hogy ő majd lelövi a rablókat — az összes ross* embert — megoldatlan maradt. Örültem, hogy hallgathatok róla. Mit is mondhattam volna neki? Mit is gondolhatok róla? Annyi erőszak van a világban, a rejtett és a nyilvánvaló sértések olyan tömege hömpölyög körülöttünk, hogy ítéletet mondani, általános elveket megfogalmazni, tisztán látni nagyon nehéz, legfeljebb az emberiség legalapvetőbb öszszefiiggéseit idézheti föl az ember — önmaga és a gyereke számára is. Mondjuk azt, hogy az erőszakos cselekedet lehet szükséges, de jó nem lehet soha. Ez persze a gyerek számára csak egy mondat, amolyan mondásféleség. Pedig ebből kell kiindulnom, töprengek magamban, ezzel kell kezdenem, ha újra megütközöm Péterrel. Nem lesz könnyű dolgom. ■Német Ifi eltaláld *8*870-* tie Azone* betűi Kade»eiseile, \érdi iívmŔB Azonos betűi .ráay Okmányok Fiunév ЯГ4 r■3 goport 0^>r íoth írnád tfcro» ez SD£*baa Ugyan loth rpád verses* kötete ‘•«У 5 t«J? Tisztítóezer-ffiér-Rag Franci* filmessínéeznfc Tóth íróét verses-' šotete RÓMi 50 Segédige Szevje$ sakkoz» IgekStft leitréia A goldok egyik kie( •ItSrzee Névute ássak a» Hazánk váree* sajnál M USA tagállama 'ék. ŕ./. Hatnak íaa »latti 3 rém je Azonos betűk Tava •fért Régi A cink ée a bőr jele z_ Kézepe» * Kerzehaň* Held fele IVerécnév Sulfur, i t trime Leagyelor ére я Kötésze и Ugyan Tojás - németül t MEGFEJTÉSLapunk 31. számában közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: NYERTESEK Ki SOkat *enye8et' 8ок*01 félhet Nyertesek: Etelközi László, Buzita (Buzlca), Kovács Rozália, Zsigáid (Ziharec), Matús Éva, Kisstráca (Maié Straciny). ♦ /»
