Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1986-08-16 / 33. szám

1986. augusztus 16.

szabad földműves.

7

SZÍNJÁTSZÁSUNK MM, Iffill (S lÖVÖlEÉ

A tavalyi évad egyik legvitatottabb darabja volt Georg Büchner Leonce és Léna című vígjátéka, amelyet a Matesz Thália Színpada mutatott be. Részlet az előadásból.

geteg örömöt, rengeteg bosszúságot, gondot. A színház alapító tagjai, első vezetői a fő hangsúlyt az alapok

lerakására, a társulatszervezésre, egy nemzetiségi színtársulatra jellemző művészi stílus keresésére. Illetve a frissen alakult színház törekvéseivel rokonszenvező publikum megnyerésére fektették. A Matesz viszonylag gyorsan érlelődött hivatásos együttessé.

Az indulást többnyire pozitív bírálatok kísérték, amelyek előlegezték a művészi fejlődést. A társulat tagjait a szakma alapismereteibe a szlovák színjátszás elitje avatta be. Többek között: Štefan Munk, Martin Gregor, Igor Cieľ Jozef Feľbaba, Bronislav Koreň, Viktor Lukáč. Magyarországról a színpadismerők élvonalába tartozó, határtalan ambícióval, hivatásszeretettel és tehetséggel megáldott Lendvay Ferenc vállalkozott arra, hogy a társulatot a hivatás magaslatára vezesse. Ennek az lgyekvésnek gyönyörű eredménye és hatalmas sikere lett.

A tapasztalatokat megtartva, megszerezve a színház jelentős fejlődésen ment át. Az eddig eltelt több mint hámagyar ajkú lakosságával, és programját az ebből eredő feladatok határozzák meg. A Matesz célja az alapítástól mindmáig az anyanyelvű kul. túra terjesztése, az együttélés ápolása, a hazai magyar színművészet hagyományainak istápolása. Fontos cél továbbá: az immár harmincnégy esztendős színházi tapasztalatok továbbfejlesztése, valamint az, hogy ne csak igazodjunk vagy alkalmazkodjunk a hazai és külföldi színházak e. redményeihez, hanem — ha szerényen is — de mi is már mint színház — adhassunk, kölcsönözhessünk másoknak.

Az immár 34 esztendős Magyar Területi Színháznak van saját ars poeticája: jelen lenni a társadalmi életben, a színház sajátos eszközeivel mondani véleményt, annak hétköznapjairól, és a Csehszlovákiában élő magyarság fontos művészi intézményeként egyre magasabb színvonalon hirdetni a szépet és az esztétikusát. A színház minden bemutatójában és valamennyi előadásában nemcsak az alkotás fáradalma van benne, hanem az emberekbe vetett hit, a szép és a

jó féltése, valamint a nemzetiségi kulturális élet gazdagításának szándéka is.

Mint ismeretes, a Matesz tájoló színház, következésképpen a színház létrejötte jelentős gazdasági gyarapodást jelentett a dél-szlovákiai tájakon. A színház tájoló együttesének ugyanis szüksége volt játékhelyekre. Ez až igény nagyban hozzájárult a művelődési házak hálózatának gyors bővítéséhez és bővüléséhez. A színház előadásai az elmúlt évtizedek során nagyban hozzájárultak eme vidék lakossága műveltségének gyarapításához.

A Matesz rangjának, népszerűségének megítélésében gyakran megoszlik a közvélemény: vannak, akil^ fitymálják, vannak akik elismerik teljesítményét. A, sarkított megállapítások sohasem célravezetők. A színház színvonalának megrögzötten fitymáló megítélése többnyire olyanoktól származik, akik az előadásokat csak alig, vagy még egyáltalán nem látták. Nyilvánvaló, hogy a bemutatók, az előadások között olykor van színvo. nalbeli különbség. S ha ez az elégedetlenség abban nyilvánul meg, hogy a néző sorozatosan nem megy el a színház előadásaira, akkor ez nagyon szomorú tény és valóság. Ahhoz, hogy valaki tárgyilagos véleményt formálhasson és mondhasson a Magyar Területi Színházról, rendszeresen meg kell néznie előadásainkat. S még ez sem elegendő a véleményformáláshoz. Alaposan ismernie kell a darabot, az eladásokat meghatározó körülménveket: a Déryité-színészsors, a vidéki elszállásolás stb. Egységes, jő színvonalat tartani csupán állandó kőszínházi körülmények között lehetséges. A már említett Déryné-színészsors következményei is bizonyítják: a Magyar Területi Színház tagjai nagy lelkesedéssel és áldozatkész, alkotó munkával járulnak hozzá a magyar kultúránk széles körű fejlesztéséhez. Hozzátenném még: a színjátszásban a lelkesedés, az áldozatkészség és az önfeláldozás nemcsak frázis, hanem tény és való. Különösen egy nemzetiségi színház esetében.

A Magyar Területi Színház harmincnégy éves tevékenységét az a lelkes igyekezet hatotta át, hogy megtalálja. a legmegfelelőbb kifejezési formákat, és minél jobban elmélyítse a nemzetiségi tudatot. A színház eddigi eszmei művészi eredményei után joggal elvárható, hogy a Matesz a jövőben is ugyanilyen lankadatlan hévvel töltse be kulturális küldetését, és ezzel hozzájáruljon a magyar kultúra terjesztéséhez. Persze az is hozzátartozik az Igazsághoz, hogy ez a lankadatlan hévvel és lelkesedéssel végzett munka csupán nyugodt, igazi színházi környezetben, a már em_ lített kőszínházi környezetben folytatható. Ez a körülmény sajnos nincs megteremtve a színház részére. Az a tény. hogy valamikor saját otthona, állandó épülete és színpada volt a Matesznak, jelenleg csupán nosztalgiával tölthet el bennünket. Nagyon sajnálatos tény, hogy a szocialista kultúrát terjesztő, „Az építésben szerzett érdemekért“ állami kitüntetésben részesült Magyar Területi Színház nem rendelkezik saját épülettel, saját színpaddal, és a már jó pár éve épülő, úgynevezett „színházépület“ sem lesz a színházé. Őszintén remélem, hogy ezt a problémát sikerül majd megoldani.

Tarlcs Péter

GYURCSÖ ISTVÁN:

ÉVSZAKOK

FSldaloInak a tűrjek a fűben, akácok oltják kelyhük illatát, s a kábult méhek aranynedűben hemperegve zúgják a méz dalát.

Ilyen a nyár, fgy kezdődik minden: részeg bizalom mustja forr, pezseg, amíg szívünk ájult szerelemben fűszálak hegyén árván megremeg.

Ilyen a nyár! így, a nap kévében érik mo^t minden, érnek a napok, hogy űsszel majd a dér tenyerében dideregjünk, mint hnllott csillagok.

Most még a nyári záporok öntik el szikkadt kertjeinket, még van remény,

s a vihar után a méhsereggel a napot köszöntjük, s köszönt a fény.

Csak az őszi A szó kiforrott bora: egy nyár tüze mennyiben lesz elég méltó az őszinte bizalomra, hogy kibéküljön a föld ás az ég?

Folyó menti Idill...

Fotó: —“kálit a—

jfr: Férfiportré

(Vass Gyula felvétele)

indenki rohan. A reggelt családi rajtot követi a zsúfolt villamos, autóbusz álmos-fulledt levegője. Hátulról egy lökés, főbbről goromba megjegyzés. Egyszóval: elkezdődött a nap. Jöhet a reggeli bevásárlás. Már nem is csodálkozom, csak bosszant, hogy nem friss a kifli, folyik a tasakos lej, sajtból kicsi a választék, természetesen az van, amit egy hónappal ezelőtt kerestem, de nincs, amit ma szeretnék. És még köszönjem meg az unott képű eladónak, hogy egyáltalán figyelemre méltatott.

S a munkahelyet még nem is említettem. Bizony itt sem derűsebb az ábra. Mintha ma mindenki bal lábbal kelt volna. A főnök ideges, alig fogadja a köizönésem, a munkatársam Ingerült, bizonyára rosszul aludt, a másik kollégám szidja a harmadikat, mert ugyan kit szidjon, ha nem éppen azt, aki nincs itt.

Sehol egy jó szó, egy kedves mosoly. Ennyi keserű élménynyel a tarsolyomban még a nap jelénél sem tartunk. Micsoda világba csöppentem, csupa érzéketlenség, közöny, intolerancia ...I

És én? Valóban ... még mielőtt végképp elemésztene az önsajnálat, azért felteszek magamnak egy aprócska kérdést: vafon én — mennyivel járultam hozzá, hogy jobb legyen azoknak az embereknek a közérzete, akikkel ma így, vagy úgy összehozott a jószerencse?I

♦ + +

Veröfényes nyári délután, öt Óra felé jár az óra mutatója. Lassan benépesül a zöldövezett környezetben ékeskedő, építészeti látványosságnak sem utolsó kávéház. Különböző rendű és rangú külföldi és hazai turisták érkeznek, de civilizált környezetben szórakozni vágyó társaságoknak, szerelmeseknek Is kedvelt találkahelye ez a barátságos vendégfogadó. A teraszon levő, alacsonyabb árcsoportba sorolt büfé a vékonyabb pénztárcáfú vendégeknek is lehetővé teszi, hogy gyönyörködhessenek a csodálatos panorámában. Kik Is a terasz látogatói: nyugdíjasok, kutyákat sétáltató magányosok, gyerekkocsit tologató kismamák, egymásba csimpaszkodó, édes és éretlen kamasz szerelmesek. KI a domb alatt gomolygó zöld lombokon, virágzó bokrokon pihenteti a szemét, ki a távoli tájakat fürkészi, mást a város látképe ejt csodálatba. Persze azért hazudna Gedeon bácsi, Anna néni vagy a Bodri kutyus gazdija, ha azt állítaná, hogy csupán a panoráma végett jár ide. Sokkal Inkább embereket látnt, emberi hangot hallani... Mégis, bár karnyújtásnyira vagy asztalnyl távolságra ülnek egymástól, mintha behemót jégfal éktelenkedne köztük. A potenciális beszélgetőpartnerek, mondhatni sorstársak egyike

sem meri megdöngetni ezt a rideg monstrumot.

Kisvártatva, mamájától elszabadulva, betotyog a színre egy másfél év körüli dundt, csupaderű kisgyerek. Megáll és rámosolyog az egyik bácsira, ő közelebb hívja, pacsit kér.' A kicsi a tenyerébe csap. Tetszik neki a móka, egy asztallal továbbmegy, majd tecövekel az ott üldögélő néni elölt,, és neki is küld egy cinkos mosolyt.

A néni hálásan megcirógatja szöszke kis kobakját. Már készül vissza a mamájához, de marasztalják, becézgetik, ki-kl a maga módján. Megtört a jég, olvadni kezdenek a jégfalak. Először mindenki csak a kicsihez beszél, de csakhamar szinte észrevétlenül másra, unokáikra, ismerőseikre, élményeikre terelődik a szó. Társalognak, beszélgetnek — egymássalI

A kis mókamester közben néhány asztallal arrébb próbál szerencsét, ahol a matrózírtkós, farmernadrágos tini lány és kamasz srác tapsikolt at ják, csiklandozzák...

+ + ♦

'Mint a munkából való minden kényszerű kiesésnek, a gyermekgondozási szabadságnak is — minden előnye ellenére — megvan az a hátránya, hogy az ember kiszakad a megszokott közegéből, ritkábban fut el társaságba, nincsenek napirenden a traccspartik. Márpedig hosszú, magányos napok után néha úgy kell a bizalmas, baráti beszélgetés, mint a levegő, különben az ember úgy érzi, megfullad. Ezt megelőzendő, kire számíthat a gyesen lévő kismama? Természetesen a férjére. Igen ám, csakhogy a munka frontjáról, az élet sűrűjéből hazaérkező férj — kevés kivételtől eltekintve — nem a csevelyt, hanem ellenkezőleg, a csendet áhitja.

Nos, hát amikor a gyerekkel sétálni induló férjem — kissé vonakodva ugyan, de ez ennyi év után megbocsátható — hajlandó volt engem is magával vinni, máris tudatosult bennem a boldog felismerés: életem párja, igenis, azon kevesek közé tartozik, akik nem tartják unalmasnak és fárasztónak a háztartásba szorult feleségük beszűkült témakörét, érdeklődnek örömet és gondjai iránt.

De miután, már egy kilométernyi szöveggel a hátam mögött, műszaki érdeklődésű férjem még mindig türelmesen, sőt fegyelmezetten hallgatta humán fazonú reflexióim végtelen láncolatát, már szent meggyőződéssé vált bennem az említett felismerés. Könnyebb lett a lábam, nyoma veszett a fáradtságnak, könnyed és vidám lettem, szinte lebegtem.,

Boldogságom felhőtlen egét 'csupán egyetlen aprócska körülmény árnyékolta be némiképp: hogy csak hallgat, és semmihez sem szól hozzá. Két mondat közt erre rá is kérdeztem, de úgy látszik, költői kérdésnek fogta fel, amire nem kell válaszolni. Ezzel már fel- " bosszantott. Megálltam, és emeltebb hang kíséretében felé fordultam: „Mondd csak, nem kérsz szót, drágám?“ Mire ő: „Szóltál, szívem? Bocsáss meg, de, úgy látszik, huzatot kaptam, így nem fáj annyira“ — mondta kedélyesen, miközben vattacsomót húzott ki a füléből. (-es)

A Magyar Területi Színház, amely ez első állandó magyar színház Cseh. Szlovákiában, ma már hangsúlyosan van jelen a hazai magyarság kulturális tudatában. A Matesz a csehszlovákiai magyar színművészet egyetlen műhelye és fáklyavivője.

Ez a kis tanulmányom annak az ör. vendetes ténynek apropójaként született, hogy az 1985/86-os színházi évad történelmi jelentőségű a Matesz életében. Mégpedig két okból kifolyólag is: egyrészt jelentősen javult a színház müsorpolitikája, másrészt pedig megalakult a Matesz stúdiószínpada. Ebből az alkalomból szeretném kifejteni gondolataimat a színház munkájáról, múltjáról, jelenéről és küldetéséről.

Mi is tehát a hazai magyar színjátszás elsőrendű feladata? Mindenekelőtt az, hogy — legyen. Hogy estéről estére fölmenjen a függöny és a magyar ajkú közönség körében létrejöjjön az előadás. Minden egyéb csak ebből következhet.

A színház 1953. január 31-én Urbán Ernő Tűzkeresztség című drámájának bemutatásával nyitotta meg kapuit. E dátum óta eltelt esztendők sok mindent adtak a színháznak: renrom évtized három fontosabb szakaszra, időszakra bontható. Az első évtizedben történt a fészekrakás, és ebben az időszakban vált hivatásos együttessé a színház társulata. A fejlődés második szakaszának kezdete a hatvanas évek elejére tehető, amikor a színházi produkciókban egyfajta újdonságként előtérbe került a színpad} művekben rejlő gondolatok árnyaltabb, tudatosabb kibontása. A harmadik évtized küszöbén fontos eseménye a színháznak, hogy az addig egységes művészegyüttes megoszlik. Ez a kassai (Košice) Thália Színpad létrejöttét eredményezi. Ettől az eseménytől számítva a Matesz élete rengeteg vonatkozásban megváltozott.

A Magyar Területi Színház komáromi (Komárno) és kassai társulata igen figyelemreméltó és nemes eszméket kíván szolgálni. A társulatok a művészi megjelenítés hiteles eszközeivel a nemzeti és nemzetiségi önismeret, a testvéri együttélés eszméinek szolgálatába állva munkálkodnak — a színház iránt érdeklődő közönség támogatására, támogató rokonszenvére számítva. Ily módon a színház kapcsolatban áll a7 -—szag