Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1986-08-16 / 33. szám

\

„ <щМагнег6^€и,7/ - - a Madách portán

SZABAD FÖLDMŰVES.

1986. augusztus 1B.

Még csak délelőtt fél tíz felé jár az idő, de már hétágra tűz a nap: tombol a június végi kánikula. А lsósztregova (Dolná Strehová] utcái kihaltak, néptelenek.

A Madách-kastély felé szaporázom a lépteimet. A falu szélén szikár, Inas, jó' ötvenes forma atlétatrikós férfi vágja az árokpart térdig érő dús 'fiivét. Megszólítom, parolázunk, majd a község híres-neves szülöttéről faggatom.

— Madách Imrénk — mondja két kaszasuhintás között — a Tragédiával „belopta“ Sztregovát a világirodalomba. Elvégre, a ház falán látható emléktábla szerint — bök újjával a falu irányába — nálunk alkotta nagyhírű müvét, s bárhol is járt, mindig szívesen tért haza, szülőföldjére. Nem feledkezett meg szűkebb pátriájáról soha — dől szerszáma nyelére a vékonypénzű emberke —, mi pedig — ha nem is az ö nyelvét beszéljük — büszkék vagyunk rá, tiszteljük, és ápoljuk emlékét.

Pár háznyival odébb, tizenéves leánnyal találkozom. A szemrevaló teremtés sportszatyrában fürdőruha lapul; a közeli strandra igyekszik. r.— A középiskolában, amikor Ma’dáchról tágultunk — büszkélkedik, szeme sarkából fotófelszerelésemet fürkészi —, a tanárnőnkkel helyet cseréltem. A padomba ült ugyanis, engem pedig az osztály elé állított, s úgy figyelte, hallgatta, mit mondok a jeles toliforgatóról. Majd egy Órás kiselőadásomat az osztálytársam is magtapsolták, pedig nem is készültem a beszédre különösképpen. Hiszen én '— kapja fel a fejét — nagyszüleim, meg a falubeliek anekdotái alapján akár napokig tudnék beszélni Madách Imréről. Egyébként a kúria már régóta zárva tart.

A helyi nemzeti bizottság úpülete szintén útba esik, hát bekopogtatok a „polgármesterhez.“

— A Madách-porta — magyarázza Vincent KriStofík újdonsüft hnb-elnök — járási honismereti múzeum. Özönlenek hozzánk a látogatók mostanság. Tegnap is egy losonci /Luöenecf Iskola diákjai jártak itt. Miért lenne csukva az épület?

1

WA kidőlt-bedőlt, rozzant kapun könynyüszerrel bejuthat az ember: a sarkukból kifordított, rozsdamaAa szárnyak tárva-nyitva állnak. A kaptató mentén terebélyes, árnyat adó fák terpeszkednek, az aljnövényzet elburjánzott. A dombocska tetején napfényben fürdik a hajdanvolt „gazdagház."

A gyalogútokat felverte a gaz, a rogyadozó tetőt több helyütt szálfarudak támogatják. A bejárati ajtónál lim-lommal, bútorfélével rakott teherkocsi vesztegel.

A teremnyi helyiségek ürességtől konganak. Egyes-egyedül az épület gondnokának tenyérnyi hivatali toronyszobácskájában van némi bútor: kis asztalka, iratszekrény, meg két ülőalkalmatosság tölti ki a területet.

— Július elsejéből nagy munkálatok kezdődnek itt — tájékoztat Éva Mázorová múzeumigazgató —, ugyanis az elkövetkező hónapokban, években az épület teljes felújítására kerül sor. A tatarozást a N a g у kürtösi (Veľký Krtíši Járási Epítővállalat dolgozói végzik. Csak a csupasz falak maradnak meg a régi kúriából, a vetemedett, bomlásnak Indult nyílászáró szerkezetek helyébe új, korhű ajtók, ablakok kerülnek, s másik, biztonságos, takaros „sapkát" ts kap a ház. Utánuk a n у it r a t (Nitra) Agrokomplex szakembergárdája láthat munkához; ők a tárlók, pannók készítését, felállítását vállalták. A leg.újabb elképzelések szerint a friss köntösben pompázó múzeum a mostani ötéves tervidőszak végére ismét megnyitja majd kapuit a látogatók előtt.

A kastélymúzeum értékes relikviát a Suché Breznvo-i elárvult iskolaépület falai között, egymásra halmozva várják sorsuk jobbra fordulását.

Vallassuk meg a történelmet: nagy írónk halála után fia,

Aladár és családja élt, lakott a patinás épületben. Később, az eladósodott kastélyt, s a nagy kiterjedésű birtokot a sztregovai és környékbeli módosabb parasztgazdák vásárolták fel, a harmicas évek vége felé pedig állami alkalmazottak átmeneti otthona volt a kúria.

'A második világégést követően iskola nyílt az épülétben,

A Tragédia szerzőjére emlékezik a szlovák nyelvű felirat.

Liget oldalában áll Madách Imre sírhelye.

(Fiľakovo) honismereti múzeummal összegyűjtöttük a ház még fellelhető berendezési tárgyait. Az emberek, mi tagadás, nem szívesen váltak meg a míves bútoroktól. Sok esetben csupán pénzért voltak hajlandók lemondani a tulajdonukba került dolgokról.

Amikor az épület első csinosítására került sor, a sztregovaiak bizony vonakodtak a társadalmi munkától. Egyszer aztán megtört a jég. Am külön története van ennekI

A helyi földműves-szövetkezet tagjait ismerkedni, barátkozni hívta a magyarországi c s e s z t v e l termelőszövetkezet vezetősége. Az ottani Madách-lak takaros rendben állt, az idős emberek, meg a fiatalok félszegen jártak-keltek az épületben. Hazatérve aztán ostromolni kezdték az iskolaigazgatót.

— Tanító elvlárs — nyitották rá egyre-másra az ajtót — tegyük rendbe a kastélyt, elvégre minálunk alkotta művét, halhatatlan remekét Madách. Fogjunk össze, s mire viszontlátogatásra jönnek Sztregovára a csesztveiek, kalákában helyre is pofozzuk a kúriát.

' . 3

Később, de hogy egészen pontos legyek, 1968-ban, Nagykürtös székhellyel új járás jött létre a vidéken,

s a Madách-emlékház Járási honismereti múzeummá alakult. A Tragédia szerzőjének emlékén túl kiállítás nyílt Mikszáth Kálmán és Janko Kráľ életéről és munkásságáról, de helyet kapott a tágas helyiségekben néhány szobányi munkásmozgalmi hagyományokat felelevenítő tárlat is.

— Diákjaink — jelenti ki Michal Mázor doktor — többet tudnak Madách Imréről, mint az ország más iskoláinak tanulói. Azt hiszem azonban, ez természetes is. Pionírjaink, az ifjúsági szervezet és a nőszövetség tagjaival oroszlánrészt vállaltak \i mintegy 10 hektáros kastélypark gondozásából.

No, nézzük csak: az alma mater pionírcsapatának Ifjú Építők a neve. Az iskola egyetlen pionírraja vagy őrse sem választotta ezidáig Madách Imre nevét.

Az iskola előtt lányok, fiúk hancúroznak. Tehetik, holriap bizonyítványosztás lesz, nem kell már tanulni, leckeírással bíbelődni, pár óra csak, és kezdődik a várva várt vakáció. A kerti pádon koromfekete hajú, eleven szemű fiúk. diskurálnak.

— Segítsetek már, srácok — for'dulok feléjük. — Mondjátok csak: ki is élt ebben a kastélyban? — kérdezem kíváncsian, s a zömök épületre mutatok. '

összenéznek a legénykék, látom, tanácstalanok.

— Nem tudjuk sajnos — jelenít kt végül is egyikük —, mi ugyanis nem sztregovaiak vagyunk.

Hej, jgazgató elvtárs, ezt kellett volna hallania!

Éva Mázorová már kereken húsz esztendeje a múzeum mindenese.

■— A kiállítási anyagot magyarázó sztfveg — sorolja az adatokat — szlovákul és magyar nyelven tájékoztatta a látogatókat. S szlovákiai magyar színművészek hangszalagra rögzített míves mondatai kalauzolták a szobákban a nagy író emlékének .tisztelgő kedves magyar vendégeinket. Az Ember tragédiájának szlovák nyelvű kötete sajnos már a megnyitó napján szőrén-szállán eltűnt, s azóta sem tudtuk a veszteséget ,korrigálni, pedig még a Matica slovenská központi bizottságától is kértünk hiánypótló példányt.

Az épület tetőszerkezete 1983-ban vészesen meglazult, részleges helyreállítására azonnal sor került, s számos terv született a teljes felújítására is. Az elképzelések azonban a mat napig papíron maradtak.

'A múzeumnak az esztendők során rengeteg látogatója volt. Nemcsak Szlovákiából, de külföldről is érkeztek turisták a portára. Az utóbbi időben sok erdélyi magyar vendéget fogadott a kastély, ami érthető is, hiszen az író zaklatott sorsú felesége, Fráter Erzsébet, a mai Románia területén, Nagyváradon van eltemetve.

Ha magyarul beszélő csoport érkezett, Mázorová asszony a kőhajításnyira lakó Makovník Mártoné r t szalasztott valakit. A kereken 90 esztendős ember a falu élő krónikája, történelme.

— Nap nap után Órákon át üldögélt a fák alatt — súgta meg róla az iskolaigazgató —, ápolta a parkot, vigyázott, hogy kárt ne tegyen valaki az épületben. Ilyenkor dologidőben nehéz lesz rátalálni.

Hát valóban, alig leltem fel. Háztáji kukoricát kapált a tűző melegben Marci bá‘, alig látszott ki a tengerierdőből,

'— Mit csodálkozik? — hagyja félbe a munkát. — Dolgozom háti Nem vagyok én vén, csak öreg. Dolgozni meg mindig szerettem, mértéktartóan éltem, orvosnál nem is tudom, mikor jártam utoljára. Télen nem nagyon mozdulok ki a faluból, de nyaranta gyakran felhúzom a túracipőt. A tömegszervezetekkel járom az országot, imádom a természetet. A kelő nap arcon csókol, a szél megcirógát; a madarak rámköszönnek hajnalban, az emberek szeretnek, békében élek a világgal.

Makopník Márton jól ismerte Madách Imre Aladár fiát: legényke korában bejáratos volt a portára.

— Aladár úr, az utolsó Madách- Ivadélc, becsületes ember volt, 6000 holdas birtok •gazdájának mondhatta magát. Törődött az éhezőkkel, a falu lakosainak előre köszönt. Azt mesélték a szüleim, hogy az édesapjától örökölte jóságos természetét. A família életét könyvekből ismerem. Örömest kalauzoltam az érdeklődőket az épületben. Az író egyébként a harmincas években lebontott öreg kastélyban látta meg a napvilágot. Kár, hogy nem őrzj emléktábla e helyet. Nem volt műemlékvédő hivatal, egy Amerikát megjárt nő vette meg a portát, lebonjtatta az épületet, s fia számára új házat építtetett a helyére. Tavaly' ősszel járt itt egy 65 év körüli aszszonyság. Ausztriából érkezett, Madách-származéknak vallotta magát, s könnybe lábadt a szema, amikor az aládúcolt épületre tévedt a tekintete,

Márton bácsi lábán Adidas cipő villog, fején hetykén oldalra billentett panamakalap feszül. Fürgén mozog, akár a gyík, alig bírom hazafelé vele a lépést tartani.

rA távolabbi, kis liget oldalán álló sírhoz is elmegyek. „Imre Madách" nyugszik az ápolt kőhalom alatt, tudatja a felirat. Madách Imre tehát, az Ember tragédiája és más művek szerzője.

A kastély felé pillantok. 'A tetőről épp leszalad egy cserép, s az udvaron hangos puffanással darabokra törik. ZOLCZER LÁSZLÓ

(A szerző felvételei)

A Madách Kiadó

újdonságaiból

Gyüre Lajos: KASSAI NAPLÖ 1918—1929

Ä Kassai Napló című napilap a Csehszlovák Köztársaság első évtizedében egyike volt a kor Jelentős magyar sajtótermékeinek, és fontos szerepet

töltött be a kisebbségi Irodalmi lletben. A szerző tanulmányt írt a napilapról, továbbá feldolgozta irodalmi és művelődéspolitikai anyagát, válogatott bibliográfia formájában. A könyvet jegyzetek egészítik ki.

(Ara 14 korona)

Kulcsár Tibor: ARCKÉPÜUNK TÜKÖRBEN

Kulcsár Tibor az 1958-as antológiával jelentkező költőnemzedék tagja. Mostani, második verseskötetét az összefoglalás igényével állította össze. Ma is vállalja azokat az eszméket, amelyek mellett elkötelezte magát: a hűséget a szülőföldhöz, a nemzetiséghez, az édesanya alakjával jelképezett otthonhoz. Az erkölcsi Indíttatás hatja át szerelmi líráját is, amely fontos része rejtőzködő és szenvedélyes költészetének. (Ara 8 korona)

*

Moyzes Ilona: BARNUS BÄTYÖ

Moyzes Ilona új elbszélésének alak. jaj sokat próbált emberek, akik nehezen Viselik el az őket ért csapásokat, de helytállnak, nem adják fel a küzdelmet, nem mondanak le az életről. Éppen ezért a sokszor szomorú alaphangú írások mégsem keltik a reménytelenség, a kiúttalanság érzését. (Ara 10 korona)

*

Dusík Éva: VISZONZATLAN HŰSÉG

A szerző riportkönyvében főleg idős asszonyok és férfiak szólalnak meg. A fiatal újságfrónő bejárta Dél-Szlovákiát, s mindenütt elsősorban olyan beszélgetőpartnereket keresett, akikben még elevenen él a népi kultúra és a néphagyományok — régi mesterségek, táncok, szokások, mesék — világa. S miközben emlékeiket Idézik, önkéntelenül a szőkébb pátria, az otthon szeretetének élményével is megajándékozzák az olvasót Dusík Éva riportalanyai. (Ara 10 korona)

Mária Hajková: ÉDESKÖNYV (Fordította Schiller Lívia)

A nagy sikerű, immár negyedik magyar nyelvű kiadásban megjelenő szakácskönyv a legkülönfélébb sütemények receptjeit tartalmazza. A kezdő és a tapasztalt háziasszony egyaránt megtalálja benne az alkalomhoz leginkább illő „édes“ recepteket. A könyvet bőséges képanyag teszi színesebbé és teljesebbé. • (Ara 47 korona)

I

2

A Madách Imre Emlékmúzeum, éppen a Mázor házaspár hangyaszorgalmának, buzgalmának érdemeként, 1964-ben fogadta első vendégeit.

Michal Mázor iskolaigazgató 1960-ban került Málinecről az alsósztregovai tanoda élére.

— Most már be mérem valiant — fog múltidéző elbeszélésbe felesége társaságában—, hogy, eladdig szinte semmit sem tudtam a nagy íróról. A kastély még magán viselte a háború nyomait. A park megtépázott fáit az emberek elhordták tüzelőnek. A korabeli bútorok zöme a sztregovaiak lakásait ékesítette. No, nem oda Buda, határoztam el magamban, ne menjenek veszendőbe ezek az értékek. Körülkeríti ettem a területet, s esténként az író életéről, meg a kastély történetéről szóló írásokat bújtam ... Közben a kastélykertben tető alá került az új iskolaépület. A füle ki

A kastélymúzeum épíllete napfényben fürdik.

A helyenként megroggyant tetőt évek óta szálfarudak támogattak,