Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1986-08-16 / 33. szám

1986. augusztus 16. SZABAD FÖLDMŰVES „A munkát szeretni kell“ Egy szövetkezni életében meghatározó szerepe van a ve­zető, az elnök személyének. Társadalmunkban elsőrendű követelmény, hogy vezető be­osztásba csakis olyan szemé­lyek kerüljenek, akik jó szak­emberek, irányítani tudnak, és politikai nézeteik is szilárdak. Horváth Sándor, a duna­­szerdahnlyi (Dunajská Streda) Dukla Élsz elnöke eleget tesz ezeknek a követelményeknek. Munkájával méltán érdemelte ki azt a megbecsülést és tisz­teletet, amely övezi. Már első pillantásra észrevenni, hogy határozott emberrel állunk szemben. Tekintete elárulja, hogy mindaz, amiről beszél, közelről érinti. Amikor mun­kájáról és magánéletéről kezd­tük faggatni a kezdeti tartóz­kodást a múltba való vissza­tekintés oldotta fel. О Milyen ntat tett meg ad­dig. amíg elnökké választot­ták? — Engem nagyon régi és egyben erős szálak fűznek a mezőgazdasághoz — jegyezte meg mosolyogva. — Igaz, már több mint harminc évvel ez­előtt, 1955-ben léptem be — 17 évesen — a szövetkezetbe. Édesapám — aki az alapító ta­gok egyike volt — a lovak mellett dolgozott egészen ad­dig, amíg baleset áldozata nem lett. Munkakörét én vettem ét. Az állatokat mindig szerettem, hiszen a gyermekkoromat köz­tük töltöttem. A nehéz mun­kában az állandó egymásra utaltság kölcsönös ragaszko­dássá vált. Ezekben az évek­ben tanultam meg, hogy a ve­rítékkel végzett munkát miért kell becsülni. Ekkor váltam emberré. Am a kötelező kato­nai szolgálatról visszatérve a gyeplő helyébe fogó és kala­pács került a kezembe, szere­lőként folytattam tovább, mert ott volt rám szükség. Körülbe­lül tizenegy évig voltam a nö­vénytermesztési ágazat gőpesí­­tője, s egy évig műhelyvezető. Időközben tévúton elvégeztem a Dunaszerdahelyl Mezőgazda­­sági Szakközépiskolát, valamint a Marxizmus—leninizmus Esti Egyetemét. Ez utóbbi elvégzése után párttag lettem. Megválasz­tottak a helyi szövetkezet el­nökévé, majd 1975-től, amikor egyesítették a hodosl [Vyd­­rany), a nagyabonyt (Veiké Blahovo) és a dunaszerdahelyl szövetkezetét, az összüzeml pártbizottság elnöke lettem. Kerek nyolc éven át végeztem ezt a munkát, majd 1983-től 1984-ig az udvarnoki (Dvor­­níky), ezt követően pedig a dunaszerdahelyl szövetkezet élére kerültem. # Elnök elvtárs, ml a véle­ménye a munka becsületéről? Lehet-e még erről napjainkban beszélni? — Bármennyit gondolkoznék Is rajta, akkor is csak azt tud­nám mondani, hogy aki szereti a munkáját, azt nem kell kü­lönösebben buzdítani, ugyanis az eleve úgy áll, úgy viszonyul a dolgokhoz, hogy számára természetes a kötelességeinek teljesítése. Nekem sose fordult meg a fejemben, hogy máshol keressem a kenyerem. Az itteni munkám azáltal, hogy lelkiis­meretesen és odaadással vé-Fotó: Tóth józsef geztem, teljes mértékben kielé­gített. Pedig mennyi nehézség­ben volt rőszünki Emlékszem, amikor én dolgozni kezdtem, abban az Időszakban sokszor hőnapokig színét se láttuk a pénznek. Bennünket altkor óriási lelkesedés hajtott előre. A megpróbáltatások még öntu­­datosabbá, még edzettebbé for­máltak minket. Ez ma már le­genda a fiatalok számára. A munkát szeretni kell, örömmel csinálni, ez'az alapja minden­nek. Csak így lehet teljesen elmerülni benne. • Bizonyéra nem könnyfi egy szövetkezetét irányítani. Mire kell a legjobban ügyelni? — Tény, hogy minden hely­telen, végig nem gondolt dön­tésnek beláthatatlan következ­ményei lehetnek. Éppen ezért, amikor döntenem kell, több­ször Is átgondolom, mit, hol és hogyan kellene tenni, változ­tatni. Emberekkel dolgozni két­ségkívül nagyon nehéz, hiszen mindenki másképpen gondol­kodik, más gondokkal küszkö­dik. Igyekszünk elérni, hogy embereink akkor is becsülete­sen dolgozzanak, ha nem őr­ködik felettük senki. Az a cé­lunk, hogy kialakítsuk bennük az önellenőrzés igényét. Nem­csak önmagámtól, hanem szö­vetkezetünk minden vezetőjétől elvárom, hogy példát mutas­son, mindig ott legyen, ahol szükség van a segítségre. Fon­tosnak tartom, hogy a vezető tekintélyét ne a pozíciójával, hanem tudásával, akarásával és példás munkájával vívja ki. Rend a lelke mindennek, tartja a régi mondás, és ez a terme­lés minden területére vonatko­zik. Zűrzavarban nem lehet eredményesen dolgozni. Célunk az, hogy dolgozóink szocialista módon éljenek, dolgozzanak és gondolkozzanak. Vélemé­nyem szerint vezető munkát csak az vállaljon ,aki szereti az embereket, a hibáikkal e­­gyütt. Mindennek az elérésé­ben óriási szerepe van a mun­kahelyi körülményeknek is. Mindent az ember érdekében teszünk, amint azt pártunk po­litikája Is meghatározza. Fiatal dolgozóink részére tavaly há­rom lakást építettünk, Jövőre szintén három család lakás­gondjait próbáljuk megoldani. Támogatjuk az építkezőket, gé­peket kölcsönzünk. Egyszóval segítő, baráti légkör kialakítá­sára törekszünk. A szociális alapra 1 millió 700 ezer koro­nát fordítunk. Szövetkezetünk tagjai az idén is több országa ban tölthetik szabadságukat (Bulgária, Jugoszlávia, Magyar­­ország, Szovjetunió). De hát ez csak néhány példa a sok kö­zül. • Eddig csak a Jőrél beszél­tünk. Ml az, ami gondot okoz önöknek? — Nagy szívfájdalmunk, hogy egyesek szemében nincs értéke a termőföldnek és a kultúrák­nak. Salát kényelmüknek en­gedve önkényesen teherkocsik­kal utat gyúrnak ki ott, ahol nem lenne szabad, s ezzel feles­leges és komoly károkat okoz­nak nekünk és a népgazdaság­nak. Tudatosítaniuk kellene, hogy a mezőgazdasági terület­re csak nyugalmi Időszakban mehetnek rá. Sajnos, a negativ példákat még tovább sorolhat­nánk, ám azt hiszem, ennek nincs sok értelme. Lépten-nyo­­mon hirdetjük és hangoztatjuk, hogy az aratást minimális szemveszteséggel kell elvégez­ni, de hát ez csak ránk vonat­kozik? Щ Aki ennyire elfoglalt em­­h"r. az mivel tölti a szabadide­jét? — Már beszélgetésünk elején utaltam rá, bogy nagvon sze­retem az állatokat. Évek óta tagja vagvok a Szlovákia! Al­la ttenvésztők Szövetsége Duna­szerdahelyl Alanszervezetének. Kezdetben nyulakat tenyésztet­tem, később galambokkal kezd­tem el foglalkozni, jelenleg KIngeket tartok. Mindig csak fajtatiszta, törzskönyvezett ál­latokat tartottam, de a haszon sosem érdekelt. A galambjaim annyira Ismernek engem, hogy amikor munkából hazajövet nyitom a kaput, mind ott ti­pegnek körülöttem, így üdvöz­­lik a gazdájukat. О Condnlnm. azért a család­ra is jut egy kis idő. — Hacsak tehetem, minden szabad időmet velük töltöm. Semmi se pótolja ezeket az órákat. A feleségem valamikor szintén a szövektezetben dol­gozott. De miután megszületett a három gverek, otthon maradt velük, elvégre ott nagyobb szükség volt és van is rá. Ügy látom, hogv a nagyobbik fiam, aki most tizenhárom éves, ta­lán a nyomdokaimba lép, ami­nek nagyon őrülnék. A tizenhárom éves fiúnak bi­zonyára könnyebb dolga lesz, hiszen járt út áll előtte, példa­képét sem kell messze keres­nie, édesapja — Horváth Sán­dor — személyében biztosan jő tanítóra lelt. MACSICZA SÁNDOR „Minden tőlünk telhetőt megtettünk...“ A kép a szokásos: a Losonci (Luőenec) járásban is az ara­tási munkálatokra összpontosítanak. De ebben az esetben egy kissé tágabb keretek között értelmezzük az aratást — gon­dolva a tömegtakarmányok, a borsó és a napraforgó betaka­rítására úgyszintén. Ahogyan a többi járásban is. A gabona­féléket a járásban 13 ezer 627 hektárról kell betakarítani. A Járási mezőgazdasági igazgatóság 17 mezőgazdaságt üzemet Irányít, amely összesen 11 ezer 99 hektáron gazdálkodik — a gabonatermesztés vonatkozásában. Ebben a járásban az ara­tás tulajdonképpen egészen szeptemberig elhúzódik, mivel nem csupán sík vidékű gazdálkodásról van szó. Sok helyütt hegyalji, sőt hegyi gazdálkodás) viszonyokról lehet beszélni az említett járás vonatkozásában. Hogy miért említjük mind­ezt írásunk elején? Mindenekelőtt azért, hogy kellőképpen rá­mutassunk az itteni aratás igényesebb voltára. A munkálatok menetéről Pavel Jelok mérnökkel, a járási mezőgazdasági igazgatóság növénytermesztési részlegének ve­zetőjével beszélgettünk. , — jelenleg a munkálatok közepén tartunk. Tulajdonképpen most van a hajrá, a repcebetakarítás, Illetve -felvásárlás vo­natkozásában, valamint az őszt árpa és búza betakarítását Illetően. Az őszi árpa betakarításához elsőként — még júniu3 huszonnyolcadikén — a Katinovói Efsz-ben láttak hozzá. Eb­ben a szövetkezetben hektáronkénti átlagban 4,2 tonna őszi árpát takarítottak be. A Fülek! (Filakovo) Állami Gazdaság­ban szintén korán kezdték az őszi árpa betakarítását: ponto­san június harmincadikén. — A Jmi által Irányított mezőgazdasági üzemeknek a terv szerint összesen 48 ezer 569 tonna gabonát kell tető alá szál­lítaniuk. Főképpen őszi búzáról, tavaszi árpáról és búzáról van szó. Az arató-cséplő gépek mindjárt az első kalászok be­­érését követően kivonultak a földekre. Sok esetben problémák voltak a gabona nedvességtartalmával — annak ellenére, hogy óriási volt a hőség és a szárazság. A gabona betakarítását je­lenleg 139 kombájnnal végezzük. Ebbe bele van számítva a 42 kooperációs kombájn Is. Köztudott, hogy már az ősz sem ked­vezett a gabonafélék fejlődésének. Annak idején mindent meg­tettünk annak érdekében, hogy a mag megfelelően elkészített melegágyba kerüljön. Számos helyen több magot vetettek el a megszokottnál. Ahol ezt nem tették, bizony tavasszal utánve­­tést kellett végezni. S ezen intézkedések ellenére nem egy mezőgazdasági üzemben kellett kiszántani tavasszal a vete­­mény kisebb-nagyobb részét. Nem nagyon takarékoskodtunk a növényvédő szerekkel sem. A gabonabetakarltás sikeres lebo­nyolítása érdekében szintén megtettünk minden szükséges In­tézkedést A gépeket valóban kellőképpen előkészítettük. Tan­folyamokat szerveztünk, meghirdettük a szocialista versenye­ket. S ezeket a versenyeket az aratás folyamán rendszeresen értékeljük. Elmondhatom, hogy az ellenőrzésnek a sző leg­szorosabb értelmében nagy jelentőséget tulajdonítunk. Hiszen az idén talán még jobban oda kell figyelni minden egyes szemre. Sző, ami szó, eddig sikeres betakarításról számolha­tok be e vonatkozásban: a veszteségek nem haladják meg a 2 százalékot. A tűzvédelemmel kapcsolatos Intézkedések betartáséra úgy­szintén nagyon ügyelünk. Az aratásban részt vevő személyek valamennyien tanfolyamon vettek részt a tűzvédelmi szabá­lyok elsajátítása érdekében. A szóban forgó előírások tulaj­donképpen az aratás politikai-szervezési intézkedéseinek szer­ves részét képezik. Hogy mi a tervünk? Egy hektár átlagában betakarítani 4,38 tonna gabonát. Az első hektárokról tető alá szállított termés azt bizonyítja, hogy az őszi és tavaszi Intézkedések nem vol­tak hiábavalók. Az ősziárpa 4,7—5,4 tonnával fizetett hektáron­ként, míg a Košútka búzafajta 2,8—5,4 tonnával szolgált. Ezek a hozamok nem éppen a legjobban termő földterületekről ke­rültek a raktárakba. A Füleki Állami Gazdaságban — ahol Jobb termőterületről beszélhetünk — hektáronkénti étlagban őszi árpából 6,5 tonnát Is betakarítottak. így tehát, azt hi­szem, joggal bizakodunkl JOZEF SLUKA A kombájnok csoportos „hadba állítása“ в Losonci járásban (A szerző felvétele] IGIAIÍSOKKM 1, BECSÜLETES ElEIÜT Küzdelmes, tanulságos és nagyívű pályát futott be Ond­rej Sabadoš, aki nemrég töl­tötte be 70. életévét. — Fiatalságom tele volt har­cokkal, veszedelmekkel, a moz­galom érdekében vállalt értel­mes kockázatokkal. Nehéz idők voltak, de ma is lelkesít, ha visszagondolok azokra az évek­re. Csetneken (Štítnik) szület­tem. apám munkásember volt Az alapiskola befejezése után Rimaszombatban (Rim. Sobota) kitanultam a bádogos- és víz­­vezetékszereló szakmát, majd elvégeztem egy hároméves épí­tész-gépész technikumot, esti tagozaton. Ezután másfél évig munkanélküli voltam, illetve alkalmi munkákat vállaltain. Végre 1934-től a kitanult szakmámban helyezkedhettem el, míg 1940-ben a diósgyőri MÄVAG-ba kerültem esztergá­lyosnak. Az embert a tettel minősítik. Ez Ondrej Sabadoš esetében is így igaz. Pontosan negyvenöt éve annak, hogy a pártot, a csehszlovák nép ügyét szolgál­ja. Minden nehézséget legyűrt, és szfvében-lelkében meg tu­dott maradni fiatalnak. Igaz, hogy közben a haja megrit­kult, arcán mind több a ránc, de mozgása, tekintete most is fiatalos, árad belőle a derű, a bizakodás, az emberekbe vetett hit. Már több érája hallgatom, hogyan beszél életéről, munká­járól, küzdelmeiről és sikerei­ről. Atélője, cselekvő részese, sőt a maga körében alakítója volt a mindennapoknak. — Rimaszombat, ahol esz­meileg felcseperedtem, ahban az időben ismert kommunista központ volt. Ebben a szellem­ben és meggyőződésben tevé­kenykedtem 1945 elejéig a diós­győri üzem budapesti részle­gén. Ott Ismerkedtem meg a magyar ellenállási mozgalom néhány tagjával, Malatics Jenő és Pintér Lajos vasgyári mun­kásokkal. Ott kapcsolódtam be a munkásmozgalomba, előbb pártonkfvüliként. „Ésszerű pi­henés“ címmel illegális lapot szerkesztettünk a munkások részére. Már nős voltam, ami­kor 1945. január 17-én a néme­tek „lecsaptak“ ránk, munkás­­mozgalmiakra (huszonketten voltunk: lengyelek, jugoszlá­­vok, magyarok és szlovákok), és az ausztriai Gmündbe de­portáltak, ahonnan a németor­szági ädörarai gyűjtőtáborba szállítottak, a varsói gettó fel­kelése során összefogdosott zsidók mellé. Szerencsénk volt, a németeknek már nem volt Idejük megsemmisíteni bennün­ket, hiszen áprilisban megér­kezett a felszabadító szovjet hadsereg, s megmenekültünk. NEHÉZ LECKE Hazajött Rimaszombatba, és 1948-ban tagja lett Csehszlová­kia Kommunista Pártjának. A rendfenntartó hadseregben vál­lalt szolgálatot, majd pedig a háborús károk helyreállításá­nak egyik megbízott Irányítója volt a járásban. Közben Rozsnyóra (Rožňava) költöztek, és itt kezdték újra az életüket, önállósította ma­gát — s egyben a járási ipar­­társulat elnökévé nevezték ki —, hogy hatékonyabban gya­korolhassa szakmáját. Ezerkt­­lencszázötvenben fontos megbí­zatást kapott: megkérték, se­gítsen vállalatokba tömöríteni az tpartársulatot. Ezzel egy idő­ben a falvakat Is Járta, hogy részt vegyen a szövetkezetek megalakításának gondterhes küzdelmében. — Nehéz leckét kaptam A legszívesebben azt mondtam volna, hagyjatok engem a szer­számaimnál. De mert pártfel­adat volt, vállaltam. A mintegy százharminc kisiparos megnye­résével létrehoztuk a járási építőipari vállalatot, (jémagam az egész műhelyfelszerelésemet a raktárkészlettel együtt az induló üzemnek adományoz­tam.) Amikor ezzel megvol­tunk, a hadseregben kellett szolgálatot vállalnom. Elvégezte az altiszti iskolát, s rövid idő leforgása alatt az őrnagyi rangig vitte. Fontos gazdasági-politikai feladatok teljesítésében vett részt, ami­ért többször is kiemelt elisme­résben és jutalomban részesl­­tették A MUNKA EMBERE — Megszerettem a katonai életformát, mégsem maradhat­tam a hadseregnél, mert nem tudtam ellenállni szülőföldem vonzásának. Rozsnyón aztán ugyanott folytattam, ahol öt évvel korábban abbahagytam. Felkértek, s én elvállaltam a járási építőipari vállalat veze­tését, valamint a hozzá tartozó tanonciskola irányítását. A téglagyár „után“ jött a ki­vetkező állomás: a Poprádf Magasépítő Vállalat lnbeníkf részlege pártszervezetének lett az elnöke, miközben szakmun­kásként Is dolgozott a gyorsl­­tott ütemben épülő új lakótele­peken. Következő „állomáshe­lyén“ Is gyarapodással jártak rendteremtő, tapasztalat-kama­­toztató intézkedései. A Rozs­nyói Szolgáltató Vállalat igaz­gatójaként 1964-től 1971-ig ti­zenhatról negyvenhatra növel­te a szolgáltató részlegek szá­mát. A hetvenes évek elejétől nyugdíjba vonulásáig a városi építkezési vállalat termelési Igazgatóhelyettese volt. Itt a városfejlesztési program valóra váltásában szerzett érdemeket. Nyugállományba vonulása után sem maradhatott tétlen. Öt éven keresztül volt a Slovšport kassal (Košice) üzemegysége rozsnyéi kirendeltségének ve­zetője. Szabadó? elvtárs együtt élt, gondolkodott az emberekkel, jól Ismerte vágyaikat, sérel­meiket. Utat talált hozzájuk. A fegyelmet katonásan megkö­vetelte, a tervteljesítés mene­tét és a termelés feltételeinek a biztosítását szinte naponta, személyesen ellenőrizte. Képes volt ugyanazokkal az emberek­kel újítani, teljesítményt növel­ni, vagy egy kedvezőtlen hely­zeten változtatni... NYUGODT ÉVEK Ondrej Sabadoš nemcsak kü­lönféle vállalatok, üzemek ve­zetőjeként tett sokat a közös­ségért, hanem mindmáig (s most már mint nyugdíjas) párt­tagként, a Nemzett Front váro­si ' bizottsága elnöksége tagja­ként és a CSSZBSZ Rozsnyéi Alapszervezetének elnökeként Is. Még mindig dolgozik. Van egy csodálatosan felszerelt barkácsmühelye: itt tölti — ze­ne mellett — szabadidejének nagyobbik részét. Kisegíti a barátait, jelenleg a város óvo­dásainak készít játékokat, öregségére újra visszatért a régi szakmájához, vagy, Igaz is, sohasem hagyta azt abba; cselekedeteiben, gondolkodás­­módjában, egész életvitelében munkásember volt. És sokszor hangsúlyozta: ki kell menni az emberek közé, meg kell hall­gatni őket, mert enélkül nem értjük meg életvitelüket. Szerénységét is megőrizte. — Leéltem az életemet, a rang, a kitüntetés (pedig van belőle éppen elég) sohasem érdekelt. Vagyont sem gyűjtöt­tem, nem hagyok hátra mást, csak a megőrzött, fényesre dolgozott szerszámaimat. Én már ilyen vagyok, így esik ne­kem jól. Örülök, hogy tehet­tem, s még ma is tehetek va­lamit az emberekért, mert ne­kem ez volt és ma is ez a leg­fontosabb ... KORCSMAROS LÄSZLÖ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents