Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-02-08 / 6. szám
1986. február 8 .SZABAD FÖLDMŰVES Válságban az amerikai mezőgazdaság ’Az Egyesült Államok farmereit az utóbbi években válság sújtja, amit elsősorban a piac és a mezőgazdasági termékek árainak összeomlása idézett elő. A súlyos problémák következtében csak a múlt évben mintegy 150 ezei^Iarm mondott csődöt, s ez a sors fenyegeti további 700 ezer farm tulajdonosát is. A kívülálló számára nehezen érthető, hogy tulajdonképpen mi is történik az utóbbi években az amerikai gazdaságnak abban az ágazatában, amelyben korábban rekord terméshozamokat értek el. Kiindulásképpen annyit, hogy az amerikai mezőgazdaság a hetvenes évek elején dinamikus fejlődésen ment keresztül, ami a kivitel növekedésében is megmutatkozott. Az egyre nagyobb exportigények kielégítése és a többi országban a hetvenes évek elején bekövetkezett terméscsökkenés. valamint az első energiaválság a világpiaci árak ugrásszerű emelkedésével párosult. A farmerek erre a gabonafélék termőterületének és hektárhozamainak növelésével, valamint új, a világpiacpkon keresett növénykultúrák termesztésének bevezetésével válaszoltak. Természetesen ez a műtrágyák, a növényvédő szerek stb. felhasználásának növekedését is maga után vonta. Mindez fokozatosan oda vezetett, hogy lényegesen növekedett a gabonafélék és az állati termékek termelése, s az Egyesült Államoknak a világtermelésben való részesedése. A jobb megérthetőség kedvéért meg kell említeni, hogy az Egyesült Államok mezőgazdasága korábban a világtermelésben a szójabab esetében 64, a grape-fruit esetében 50, a szemes kukorica esetében 46. a cirok esetében 31, a narancs esetében 25, a baromfihús esetében 24, a zöldborsó esetében 23, a marhahús esetében 23, a gyapot esetében 18, a búza esetében 17, a tojás esetében 14, a sertéshús esetében pedig 13 százalékban részesedett. Míg az amerikai mezőgazdaságban dolgozó 1960-ban 26 lakost tartott el élelmiszerekkel, addig napjainkban már nyolcvanat. Érdekesen fejlődött az export Is. Míg az Egyesült Államok mezőgazdasági kivitelének értéke 1970-ben mintegy 10 milliárd dollár volt, addig 1981- ben 43,3 milliárd dollárra növekedett. A fő kiviteli cikkek közé olyan termékek tartoztak, mint a kukorica, a búza, a szójabab és a gyapot. így a mezőgazdaság fokozatosan a konjunktúra, a gazdasági fellendülés útjára lépeft. A farmerek egyre nagyobb területet műveltek meg, több mezőgazdasági gépet, öntözőberendezést, ipari trágyát és növényvédő szert vásároltak. Mindez a munkanélküliség kisebb arányú csökkenéséhez, valamint a szállító vállalatok nyereségének és a felvásárlási árak növekedéséhez vezetett. 1984-ben azonban már visszaesés következett be; a mezőgazdasági termékek kivitelének értéke pl. 37,8 milliárd dollára csökkent. Ha ebből leszámítják az infláció hatását, a veszteségek jóval nagyobbak. Ez azza párosult, hogy a farmerek bevételei 1974 óta a múlt évben már kilencedik alkalommal, s a második világháború óta a legalacsonyabb szintre csökkentek. Az amerikai mezőgazdaságban a fordulat a nyolcvanas évek elején bekövetkezett válság után állt be. Ekkor a mezőgazdasági termékek árai a világpiacokon fokozatosan állandósultak. a mezőgazdasági termékek iránti kereslet csökkent mind az amerikai, mind a világpiacokon. A Reagan-kormány inflációellenes politikát folytatott, aminek következtében többek között az adósságok kamatai gyors ütemben növekedtek. Mindez oda vezetett, hogy az adósságok visszafizetése nagyban rontotta a farmerek jövedelmezőségét. Amikor á gazdasági fellendülés visszaesése a többi tőkés országra Is átterjedt, a nagyarányú adósságok számos országot arra kényszerítettek, hogy csökkentsék az Egyesült Államok mezőgazdasági termékeinek hagyományos behozatalát. Ha ehhez még hozzászámítjuk a különféle diszkriminációs Intézkedések eredményezte exportcsökkenéseket, könnyen megállapítható, hogy a károk még nagyobb értékűre növekedtek. Ez a végső soron azzal párosult, hogy az Egyesült Államokban egyre több farm mondott csődöt. A még teljesebb kép kialakítása érdekében meg kell említeni az amerikai mezőgazdaság még egy sajátos tulajdonságát. Azt, hogy jelentős mértékben támaszkodik a hitelnyújtásra, igen energia- és gépigényes. Ezért nem véletlen, hogy például a mezőgazdaság nagyarányú üzemanyag-fogyasztását a második — az 1980-as évi — energiaválság jelentős mértékben befolyásolta. A mezőgazdaság említett sajátos tulajdonsága következtében a farmerek évente jelentős öszszegű hitelt vesznek fel a bankoktól, főleg vetőmagvak, műtrágyák, növényvédő szerek vásárlására. A farmerek a hiteleket általában a termés betakarítása után szokták visszafizetni. A gazdasági fellendülés, a termelés és a kivitel növekedése idején a bankok előszeretettel nyújtottak hiteleket, mert ez jelentős jövedelmet eredményezett nekik. Még ide kívánkozik, hogy akkoriban a talaj, a gépek és a berendezések, valamint a farmok értéke tovább növekedett. A nyolcvanas évek elején tovább nőtt az eladósodás mértéke, s napjainkban a farmerek még a magas kamatokat sem tudják visszafizetni. Mindez lerontotta a hitelek és a farmer vagyona (talaj, gépek, épületek. gazdasági állatok stb.) értékének arányát, ami egyébként alapfeltétele a további hitelnyújtásnak. Az amerikai mezőgazdaság, pontosabban a farmerek adósságának értéke meghaladja a 214 milliárd dollárt, ami több mint Brazília és Mexikó adósságai együttvéve. A fejlődés az Egyesült Államokban jelenleg olyan irányban halad, hogy az eladósodás mértéke még tovább növekszik. Ezer farm, gazdaság közül az utóbbi években áltagosan 36 mondott csődöt, ami a legnagyobb arány az Egyesült Államok történetében. Tekintettel arra, hogy az adósoknak majdnem a fele fizetésképtelen, az Egyesült Államok mezőgazdasági bankjait is súlyos válság fenyegeti. A helyzet annyira rosszabbodott, hogy rövidesen az egész agrárbankhálózat válságba kerülhet. A múlt évben már több mint nyolcvan amerikai hitelintézet inent csődbe, ezek közül több mint negyven volt mezőgazdasági bank. A „szuperdollár“ következtében, az amerikai mezőgazdaság nem tud lépést tartani főleg a nyugat-európai országok mezőgazdaságával, ami tovább élezi az amúgy is feszült helyzetet. A válságot a farmok, gazdaságok számának nagyarányú csökkenése is mutatja. Míg a hetvenes évek második felének kezdetén 6,4 millió volt belőlük, addig a múlt évben már csak 2,4 milliónyit tartottak nyilván. A farmerek pénzbevételei gyakorlatilag 1981 óta egyre csökkennek, s lényegében ezzel indokolható az eladósodásuk mértékének növekedése is. A jelenlegi válság főleg a közepes nagyságú, a 180 hektár körüli, ún. családi farmokat sújtja a legnagyobb mértékben. Ezekből az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériumának adatai alapján 880 ezret tartanak nyilván. E farmereknek a fele már mintegy háromnegyed részben vagy még ennél is nagyobb mértékben eladósodott. A banktisztviselők feltételezései alapján a múlt évben mintegy 87 ezer, azaz naponta 238 farm elárvereztetésére került sor. A válság következtében teljes ütemben folyik a nagygazdaságok kialakítása. Ezek tulajdonosai a különféle városi társaságok, ezért nem csoda, hogy a vidéken növekszik a gazdasági hatalom megerősödése, s ezt a szociális szerkezet változása is követi majd. Annak bizonyítására, hogy a válság után mennyit esett vissza a farmok értéke, csupán egy adat: Míg 1981-ben az árverezéseken egy hektáros földterület átlagosan 4000 dollárért kelt el, addig 1982-ben már csak 1730 dollárért. Már az amerikai mezőgazdaság említett nagy energia- és gépigényességéből is következik, hogy az első energiaválságot követően, tehát a hetvenes évek második felében gyorsabban növekedtek a termelési költségek. A legsúlyosabb helyzet 1981-ben fordult elő, amikor a mezőgazdasági termékek árai átlagosan 13 százalékkal csökkentek, a termelési költségek viszont 42 százalékkal növekedtek. Számos olyan nézet alakult ki, hogy az amerikai mezőgazdaság válságát részben maguk a farmerek idézték elő. Főleg azzal, hogy a hetvenes években a talaj és a mezőgazdasági termékek árainak nagyarányú emelkedését követően jelentős összegeket ruháztak be a mezőgazdasági termelés további növelése érdekében. A farmerek akkoriban azt remélték, hogy a Szovjetunióval folytatott gabonakereskedelemben nem lesz fennakadás. Ráadásul az amerikai kormányzat és a bankok akkoriban az éhség felszámolását hirdették. Mindez a farmereket a mezőgazdasági termelés nagyarányú fejlesztésére, s ezáltal a Jobb megélhetésre ösztönözte. Van azonban az amerikai mezőgazdaságnak még egy sajátossága, s ez a szakemberek szerint már nagyobb mértékben járult hozzá a válság előidézéséhez. Arról van szó, hogy még Franklin D. Roosevelt elnökösködése idején — a harmincas évek válságát követően — a washingtoni politikusok kizárták a játékból a piac törvényeit. A legmerészebb vállalkozást a paritás elvének bevezetése jelentette, ami megemelte a mezőgazdasági termékek árának arányát a költségekhez viszonyítva. Az amerikai kormányzat lényegében azóta dotálja a búza, a kukorica, a rizs, a dohány, a gyapot és nyolc további termék árát, tárolja a termésfelesleget stb. Mindez a farmerek részére nagy biztonságot jelentett. Tekintettel az amerikai kormány nagy költségvetési deficitjére, Ronald Reagan a múlt évben egy olyan tervezetet terjesztett a Képviselőház elé, amelynek értelmében megszüntetnék az említett mezőgazdasági termékek szubvencióját. Ugyanis a gyakorlatban már beigazolódott, hogy az Egye sült Államokból szállított mezőgazdasági termékeket a kül földi termékekhez viszonyítva megdrágítják. Az említett tervezet számol mind a közvetlen mind a közvetett pénzbeli tá nógatás megszüntetésével, ami jelenleg 73 milliárd dollárt tesz ki. Ezt az összeget az elkövetkező öt évben 35 milliárd dollárra szeretnék csökkenteni. Az Egyesült Államok tehát saját magát zárta ki a világpiacok ról, mert a paritás elve közben elévült. Az egyre elmélyülő válság eredményeinek ' következtében az utóbbi években még jobban kiéleződnek az Egyesült Álla mok és a Közös Piac országai közötti, a világpiacokon történő értékesítéssel kapcsolatos ellentétek. Már most megálla pítható, hogy a válságból kivezető út nagyon rögös és bonyolult lesz, tele konfliktusokkal.-blm-Fontos párttanácskozások előzték meg „a* SZKP XXVII. kongresszusit, a szövetségi köztársaságok pártkongresszusai. Egy időben került sor a kirgiz, a grúz, a litván, a lett, a moldovai, a tadzsik és az örmény köztársasági kongresszusra. A hangsúly mindegyik tanácskozáson azon volt, hogyan lehetne javítani a munkán, mik az előrelépés feltételei. Nagy érdeklődés kísérte a moszkvai városi pártértekezlet tanácskozását, amelyen Mihail Gorbacsov főtitkár mellett az SZKP KB Politikai Bizottságának és Titkárságának több tagja vett részt. Ezen a tanácskozáson Borisz jelcin, a KB titkára, a moszkvai városi pártbizottság első titkára mondott beszámolót. Bíráló igényességgel szólt a hiányosságokról. Hogy a gazdálkodásban csak nagyon lassú az intenzív módszerekre való áttérés, nincs lavulás a munka szervezettségében. Az utóbbi két évben az Ipar kétmillió fi No11. pártkoEssresszys előtt munkanapot veszített. Kijelentette, hogy át kell térni az energikus munkára. A tanácskozásokkal egy időben tették közzé a tavalyi terv teljesítését elemző statisztikai jelentést. E szerint a nemzeti jövedelem 3,1 százalékkal nőtt. négytized százalékkal elmaradva a tervtől. Ennek oka, hogy nem nőtt a mezőgazdasági termelés, szemben az iparival, amelynek pövekedése 3,9 százalékos volt. Javult a munka termelékenysége, 90 százalékban biztosította a nemzeti jövedelem növekedését, s tokáré« kosabbá vált a gazdálkodás. Aa egészében kedvező eredmények mellett több ágazat még elma* radt a tervtől, ennek oka az intenzív gazdálkodásra való hosszú áttérés, a nem kielégítő szervezőmunka volt. A mező* gazdasági termelés eredményeit a növény-, főként a gabonatermelés befolyásolta. Nőtt á hús-, a tej- és a tojástermelés. Az életszínvonal javításában jő eredmény, hogy az egy személyre jutó reáljövedelem két és fél százalékkal növekedett. Ennek összetevőit vizsgálták saját körülményeik között a szövetségi köztársaságok kong« resszusai. Tény, hogy tárgyilagosan, kritikusan, hibákat feltáró következetességgel, a job* bitó szándék őszinteségével, friss cselekvő kedvvel. És ez a XXVII. kongresszus munkájához jó feltételeket, eredményes tanácskozási alapot teremt.-к* KGST - TANÁCSKOZÁS Moszkvában megtartotta 118. ülését a KGST Végrehajtó Bizottsága. A tanácskozáson részt vett küldöttségeket a tagállamok miniszterelnök-helyettesei vezették, akik hazájuk állandó KGST-képviselői is. A végrehajtó bizottság háromnapos munkája során meghatározta a 2000-ig szóló tudományos-műszaki komplex program teljesítéséhez szükséges fontosabb intézkedéseket. A tagállamokban kialakulóban vannak azok a feltételek, amelyek a komplex nprogram sikeres megvalósításához szükségesek. Folyik az együttműködési program előkészítése, beleértve a tudományos-műszaki eredmények termelési alkalmazására vonatkozó javaslatokat is. A vegyipari fegyüttmflködás utóbbi ötévi eredményeit áttekintve a végrehajtó bizottság rámutatott, hogy a tagállamok erőfeszítéseinek egyesítése lehetővé tette többek között a műtrágyaszükségletek teljesebb mértékű kielégítését. Ugyan* csak elsődleges feladatnak le* lölte meg a korszerű növény» védő szerek gyártásának fokozását. Az ülésszakon megvizsgálták a KGST-tagországok együttműködésének más kérdéseit is. „Nagyon szeretjük magát, Soares doktor. De vonuljon a helyére, a baloldalra. Mi, itt, a jobboldalon, bizalmatlanok vagyunk egy olyan jelölt iránt, aki csak félállásban jobboldali. Teljes munkaidőben akarjuk...“ Már tavaly így oktatták ki a konzervatív lapok Mário Soares miniszterelnököt. Ezek után semmi váratlan meglepetést nem jelentett a portugál elnökválasztások január utolsó vasárnapján megrendezett első fordulója. A négy elnökjelölt egyike sem tudta megszerezni az abszolút többséget, így a két legtöbb szavazatot kapott jelölt, a jobboldali Freitas do Amaral (46,31 százalék szavazattal) és a kioktatott Mário Soares — a szociálist párt egykori vezére — (25,43 százalék szavazattal) „Indul“ a február 16-i második fordulón. Az 1974-es forradalmat követő tizenegy év „megviselte“ a portugálok optimizmusát és bizalmatlanná tette őket a politika, a politikusok iránt. A fasizmus megdöntése óta eltelt évtized hat ideiglenes és nyolc alkotmányos kormányának tevékenysége, a szaporán ismétlődő és érdemi változást nem hozó választások kedvét szegték az ország és saját sorsuk javulását remélő embereknek. A piros szegfűs forradalom mélyreható társadalmi változásokat ígért, politikai és gazdasági átalakításokat. 1975-ben el is kezdték a földreformot, az államosításokat, a munkásellenőrzés bevezetését. A szocialisták jobbratolódása azonban meghiúsította a haladó erők akcióegységét. s ennek következtében a baloldali kormány már 1975 szeptemberében kénytelen volt lemondani. És bár az 1976. áprilisi alkotmányban a szocialista társadalom megteremtésének feladata szerepel, az 1976 júliusában megalakult szocialista Soares-kormány a burzsoá parlamenti demokrácia kialakításába kezdett, a hatalmon lévő nyugat-európai szociáldemokrata kormányzatokat követve. Ezek ugyanis erőteljes politikai befolyást gyakoroltak rá, z összehangolt gazdasági lépéseket tettek azért, hogy Portugália az 6 irányzatukat kövesse, •f Portugália már 1977.-ben ax or. szág felvételét kérte a Közös Piac tagjai sorába. A tíz év „eredménye": Hivatalos adatok szerint ma a munkanélküliek száma eléri a 335 ezret, s közülük csupán 83 ezer részesül segélyben. Az egy évtizeddel ezelőtt államosított gyárak és üzemek nagy része ma már ismét magánkézben van, a szövetkezetesítés abbamaradt, a még mindig nagy tömegeket foglalkoztató mezőgazdaság külterjes módszerek-Portugália jobbratolódása folytatódik kel termel. Az egymást váltó kormányok által ígérgetett gaz» dasági fellendülésnek egyelőre kevés jele mutatkozik. A kormány munkáját bírálókat most azzal a nyomós érvvel hallgattatják el, hogy hosszú évek küzdelmével elintézte Portugália csatlakozását a Közös Piachoz, melynek 1986 januárjától tagja lett. A belépés a hivatalos vélekedés szerint megnyitja az utat a gyors gazdasági fellendülés előtt és így az ország felzárkózhat a többi tagállamhoz. A realisták viszont jól tudják, hogy Nyugat-Európa в legszegényebb országa és a Közös Piac tagországai közötti különbségek ledolgozása több emberöltőt igényel. Hiszen még a szomszédos és ugyancsak most csatlakozott Spanyolországgal szemben is kiütközik Portugália elmaradottsága: az egy személyre jutó nemzeti jövedelem közti különbség majdnem kétszeres. Az elnökválasztás első fordulója jól tükrözi a portugál állapotokat: a sokféle kortesbeszéddel szétzilált szemléletet, a tanácstalanságot és a bajok, problémák megoldását hangzatosabban ígérő jelöltek felé hajlást. A jobboldal elnökjelöltle. Freitas do Amaral szociális jóléttel, nemzeti politikával kecsegtet. Programja igen sokakkal hitette el. hogy az ő személye valóban a megbékélést és a biztonságot hozhatja el a társadalmi és gazdasági gondokkal birkózó ibériai országnak. Választási kampánya mindvégig magabiztosságot sugallt, s az őt támogató jobboldali-nagypolgári erők egyetlen jelöltként indították az el* nöki posztért folyó vetélkedésben. Mário Soares, a szocialista párt országosan jól ismert és nemzetközi tekintélyű vezéralakja viszonylag kedvező esélyekkel indul a második fordulóban. Nem kétséges, hogy az első fordulóban hátraszorult baloldal, ezen belül a kommunisták, most őt támogatják. A demokratikus erők országos méretű harca ugyanis nem ért véget az elnökválasztások első fordulójával. És bonyolult képletet kell megoldaniuk, ha az áprilisi forradalom vívmányait erősíteni — és nem gyengíteni — akarják. Dönteniük kellett, hogy egyáltalán állást foglaljanak-e ebben a második menetben, vagy ne szóljanak bele az esélyek további alakulásába. Az elnök személye, ha nem is meg* határozó tényező Portugáliá* ban, mégis nagy szerepet kaphat a politikai intézmények közötti egyensúly fenntartásában, s ezért sem belpolitikai, sem külpolitikai szempontból nem közömbös, hogy ki tölti be ezt a tisztséget. Ramalho Eanes tábornok, jelenlegi köztársasági elnök, aki egyfolytában két periódusban töltötte be ezt a posztot, az újabb választási fordulót követő hónapban adia át tisztségét a követkektí elnöknek. Most már csak az a kérdés, hogy a kettő közül melyiknek. Bármelyiknek is, Portugália jobbratolódása folytatódik. Azonban nem mindegy, mérsékelt lesz-e ez a folyamat, vagy a nagypolgári jobboldal tőkéje által „olajozottan“ gyors. Vajon a baloldal. ha kedvezőtlen helyzetének okár megvizsgálja, az egységes fellépéshez erőt gyűjtve mikor virágoztatja ki újra a forradalom vörös szegfűit? Ezekre a kérdésekre csak Portugália demokratikus érzelmű, népüknek biztos távlatokat kereső erői tudnak maid válaszolni. Talán egy későbbi elnökválasztási fordulóban ... —H. Mészáros Er.szébef
