Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-02-01 / 5. szám
198B. fetiruár 1. SZABAD FÖLDMŰVES, 13 Gondokkal küszködve is eredményesen Medvesalján nagy hagyománya van a Juhtenyésztésnek. A vulkáni eredetű meredek domboldalakat borító legelők hasznosítása csak ilyen formában lehetséges. Az itt gazdálkodó mezőgazdasági üzemek közül a Gömöralmágyi (Gemerská Jablonec) Egységes Földműves-szövetkezetben tartanak legtöbb juhot. Az intenzív fejlesztést tíz évvel ezelőit kezdték el. Akkkor kétezer merinót számláltak, ma már 3 ezer 200 darabot tartanak, az évtized végéig pedig el akarják érni az ötezer darabot számláló állományt. A gyapjútermelésre szakosodott tartást a társadalmi igényekhez Igazították. Kétévenként háromszor elletik az anyajuhokat. Így évente mintegy ezernyolcszáz bárányhoz jut a gazdaság. A nagyobb nyereség reményében ebből 300—350 Jerkét besorolnak a zárt állatforgóba. Közel ezer darabot a Jesenskéi Állami Gazdaságnak adnak, el hizlalásra. A maradék hatszáz bárányt két hónapig Intenzíven hizlalják, utána 30—40 kilogrammos vágósúlyban értékesítik. A Jövedelmezőség javítása — vagyis a gyapjútermelés mennyiségének növelése és minőségének javítása — érdekében 1982-ben 230 aszkániai-merinó anyajuhot vásároltak a Szovjetunióból. Ebből a nyájból évente ötven tenyészkost értékesítenek az állatvásárokon. A jerkéket meghagyják és gondosan kiválogatják. Juhonként átlagosan 6,5 kg gyapjút nyírnak évente, másfél kilóval többet, mint a hazai fajtáktól. A juhok ellesi aránya is mintegy 15—26 százalékkal kedvezőbb. A juhállományt négy akolban, a legelők közelében és négy gazdasági udvaron tartják. A legelői juhtelepeket évekkel ezelőtt létesítették. Az állatok falazott akiokban vannak elhelyezve. A juhászok vízzel, vlllanynyal ellátott összkomfortos kőházakban laknak a családjukkal együtt. Általában a nyáj gondozását is közösen végzik. A gazdasági udvarokban a juhokat régi, deszkából összetákolt dohánypajtákban teleltetik. A juh persze nem Is igényli g költséges Istállót, de a másik végletet sem tűri, amikor hidegben, sárban kell tlpródnla. A téli elléskor a fagy miatt magasra szökik az eihullási arány. Reménykeltő azonban, hogy még ebben az ötéves tervidőszakban sor kerül a korszerűtlen hodályok átépítésére. Félő azonban, hogy a korlátozott beruházási lehetőségek miatt most sem tudnak majd maradéktalanul eleget tenni a korszerű állattartás követelményeinek. Ez annál Is Inkább várható, mivel a járási mezőgazdasági Igazgatóság a 8. ötéves tervidőszak végére 7 ezer darabban határozta meg a juhállományt. A fejlesztési lehetőségek korlátozása miatt a gazdaságvezetők ezt a számot kétezerrel csökkentve tartják reálisnak. A szövetkezetnek — a jövedelmezőség megtartása érdekében — ez az állásfoglalása megfontoltnak tekinthető a Jelenlegi helyzetben. A kiút az állattartási technológia hiánytalan betartása lenne, de ez meglehetősen nagy anyagi követelményekkel jár. Hiábavalók a gyakorlatnak átadható tudományos eredmények, ha megvalósításukat a juhtartás csekély jövedelmezősége akadályozza. A juhtartás fejlesztésének egyik nagy tartalékaként emlegetik a takarmánygazdálkodás javítását. Kétségtelen, a juhászától régen is a gyepgazdálkodásra alapozták, s tavasztól őszig most is a legelő nyújthatná a szükséges tápláléknak a 60— 80 százalékát Az Is igaz, hogy a termés főleg az aszályos években kicsi. Ilyenkor a kaszálókra hajtják a nyájakat. A 2 ezer 500 hektár mezőgazhasznosítják, nem számíthatnak a megtérülésre, legfeljebb a veszteségek mérséklésére. Ilyen áldozat pedig aligha kívánható a gömöralmágyiaktól, amikor az elhasználódott istállóik és gépparkjuk felújításához sincs elegendő anyagi eszközük, jobb munkaszervezéssel, a fűfélék szakszerű és gyors betakarításával, a tartósított takarmányok minőségének javításával reális eredmények elérésére van kilátás. Másfelől a takarmánygazdálkodásban rejlő tartalékok is szerényebbek. Az elmúlt években drágábbak lettek a gépek, többe kerül az energia, melkedtek a munkabérek, emelkedett a tenyészállatok ára, így az öszdasági területnek — ebből a szántó 982 hektár — mintegy ötödét legelőként tartják nyilván, ahol csak réti fű terem. A növényzet ízletes, az állatok széna formájában is szeretik, persze, ha nincsen kiázva. A legelők meredek lejtőkön terülnek el, ezeket műtrágyázni csak helikopterrel lehetséges. Rendszerint március derekán már kihajtják a juhokat, de még póttakarmányt kapnak. A meddő juhokat még novemberben—decemberben is legeltetik, ha éppen nincsen hó. De még ilyen gazdaságos gyepkihasználás mellett sem mindig sikerül (kevés a rétterület) biztosítani a téli takarmányszükségletet, aminek mintegy 20—25 százalékát vásárolni kénytelenek. A réti széna száz kilójáért 100—160 koronát fizettek, ami jócskán megnövelte a takarmányozási költségeket. A tartalékok kiaknázásához, vagyis a legelők és rétek hozamainak növeléséhez mindenekelőtt pénzre volna szükség. Ebből pedig kevés van a gazdaságnak, s érthetően nem abba az ágazatba fektetik be, ahol nem térül meg. Ha a gyepet a juhokkal Fotó: Pethő Iván szes költségeken belül egyre kisebb a takarmányozási költségek aránya. Ennek következménye, hogy hatásuk is mérsékeltebb az ágazat költségeinek alakulásában. A termelőképesség alapján kiszámított téli takarmányadagból — az egy állatra jutó napi 2 kg széna, tetszés szerint szalma és 30 deka szemes takarmány — az erőtakarmányok mennyiségét a sertések Javára 40—45 százalékkal csökkentették. Ez az ésszerűtlen, de kényszerű takarékosság „visszaütött“: kevesebb lett a gyapjú és az elválasztott bárányok száma. Az állatokról való egészségügyi gondoskodás megoldottnak tekinthető, hiszen dr. Milan Valach személyében saját állatorvosa van a gazdaságnak. A legelőről való beszoruláskor elvégezték a juhok mételyezését, valamint a száj- és körömfájás elleni védőoltást. Ogyszőlván egy évtizede nein fordult elő járványos megbetegedés. A múlt év végén (vásárolt állatokkal) rühesedés ütötte fel a fejét. Eddig közel 150 hízóbáránynál észlelték a megbetegedést. Ezeket fenoformos gyógyszeroldatban megfürdették, majd elkülönítették az egészséges egyedektől. Sánta bárány alig akad, ami a juhászok szakértelmét és lelkiismeretes munkavégzését bizonyítja. Az anyanevelésben pozitív selejtezést alkalamaznak: évente az egyes nyájakból kiválogatják a legéletképesebb egyedeket, az ezernyolcszáz darabból mintegy 300-at. Bozó István, a szövetkezet állattenyésztési főágazatvezetőjének helyettese a juhtenyésztésről adott tájékoz tatás összegezéseként elmondotta, hosy esetenként feleslegesnek érzik erőfeszítéseiket. Előfordult ugyanis, hogy nem tudták eladni a kiselejtezett Juhokat. Az eeyik legnagyobb terhet ez jelenti számokra. Ha ezt a lehetőséget is elveszek, még nehezebbé válik a helyzetük. Volt rá példa, hoey akolban maradtak a juhok. Az adfisvéte'i nehézségek miatt tavaly mintegy 250 bárányt hizlaltak a kelleténél (márciustól novemberig) hosszabb ideig. Túlhizlaláskor már csak pazarolják a takarmányt, s feleslegesen fizetik ki a munkabért. A probléma fő okozója: a Rimaszombati Járásban nincs juhvágóhíd. Mindezek ellenére el lehet mondani, hogy nehéz helyzetükben nem maradnak magukra a gazdaságok, mert a Juhtartást az állam is támogatja. A támogatás összege azonban régóta nem változik, a költségek pedig állandóan növekednek, tehát a segítség hatása gyengül. Ráadásul a támogatás jelenlegi gyakorlata nem is ösztönzött igazán a teljesítmények javítására, csupán az állomány bővítését s*-kentette. Kétségtelen, „gödörben* van az ágazat s meredek falán csak az érdekeltség révén képesek felkapaszkodni. A nehéz helyzetet sokan azzal magyarázzák, hogy az ágazatot elkerülték a különféle fejlesztési programok. Annyi igazság feltétlenül van ebben az érvelésben, hogy a mezőgazdaság egy-egy égazatát valóban a meghirdetett programok segítségével állították lábra. Volt már sertés- és szarvasmarhaprogram, s ezek mindegyikénél javították a jövedelmezőséget, ezzel megteremtvén a fejlesztés lehetőségeit Is. A juhászat azonban csak most kezd Igazán programközeibe jutni. Rendet kell tehát teremteni az ágazatban. Enélkül ugyanis ábránd marad a központi cél. A gazdaságok is azonban jobban törődhetnének az állatok elhelyezésével és takarmányozásával, valamint az új tenyésztési-nemesítési eljárások meghonosításával. Ha a közeljövőben a juhászat enyagi érdekeltségének javítása pá rosul a jobb gazdálkodási módszerek alkalmazásával — mint ezt a néhány jövedelmező juhászat példája tanúsítja —, kiaknázhatóbbak lesznek a meglévő tartalékok. KORCSMAROS LÄSZLÖ A szeli- és az almamotyoii ■egfiovelése A paradicsom vezetőbarázdás termesztése A Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Agrokémiai Vállalat immár több éve az integrált növényvédelem szorgalmazója. Tevékenységét az a nézet vezérli, miszerint a növényvédő szereket minimális mennyiségben, de hatásfokuk maximális megtartása mellett alkalmazzák. A céljukat elsősorban a növényvédelmi munkák ésszerű szervezésével, valamint a kártevők, a betegségek, a gyomnövények és a vegyszerek alapos ismeretével érik el. A szőlő növényvédelmében a kártevők előrejelzése szempontjából jó szolgálatot tesznek a szexferomon csapdák, amelyeket 1980 óta alkalmazunk. A szexferomon csapdák Dél* -Szlovákiában való elterjedése érdekében aktív tevékenységet fejtett ki és méltó érdemeket szerzett Renczés Vilmos okleveles fitopatolőgus. Az 6 kezdeményezésére vezettük be a szexferomon csapdákat a csallóközi mezőgazdasági üzemek gyümölcsöseibe és szőlőültetvényeibe. Míg azelőtt a molyok elleni védekezéshez 4—5 permetezésre is szükség volt, a szexferomon csapdák alkalmazásának köszönhetően a permetezések száma kettőre csökkenthető. Ezáltal számottevő vegyszert és munkaráfordítást takarítottak meg a mezőgazdasági üzemek. Am ami még ennél is fontosabb: nem szennyeztük fölöslegesen az életkörnyezetünket. A Dunaszerdahelyi járás hat szőlészetében és négy almaültetvényében alkalmaztuk a szexferomon csapdákat. A csapdák fogását április 20-tól szeptember 10-ig figyelemmel kísértük. A szexferomon csapdák a tarka és a nyerges szőlőmoly, valamint az almamoly hímjeit fogják. A csapdákba befogott molylepkéket naponta kiszedtük és pontos feljegyzéseket, naplót vezettünk előfordulásukról. E- zekből a számokból pontos adatokat szereztünk a rajzás idejéről. Illetve a rajzás csúcsáról. Az utóbbi három esztendőben mind a szőlőmolyok, mind az almamolyok rajzáscsúcsa május 10. és 16. között voít. A második rajzáscsúcs az almamoíyck esetében július 5—11., a szőlőmolyoknál pedig július 28-tól augusztus 3-ig terjedd időszakra esett. Az elmúlt három évben a szőlőmolyoknál a harmadik rajzáscsúcsot nem észleltük. Az almamolyoknál a harmadik rajzás is előfordul, de a lepkék száma az első rajzáscsúcshoz viszonyítva minimális volt. Az almamolyok harmadik rajzását rendszerint augusztus végén, illetve szeptember elején észleltük. A molyok elleni védekezésre hatékony rovarirtó szerek állnak a rendelkezésre. Ezek közül azonban mindig a legalkalmasabbat, illetve a leghatékonyabbat kell kiválasztani. U- gyanis mindig más-más szert kell alkalmazni az első és a második nemzedék elleni védekezésre. Az említett molyok ellen a következő rovarirtó A vezetőbarázdás termesztési technológia alkalmazását a VBG géprendszer teszi lehetővé. Ez a technológia magába foglalja azon zöldségféléket és egyéb sorművelésű növénykultúrákat, amelyeket vezetöbarázdák által határolt ágyáson termesztünk. Ez a technológia a palántázott, illetve a helyrevetett paradicsomtermesztésnek egyaránt megfelel. A vezetőbarázdás termesztésteöhnológia előnyei a következők: О a síkműveléshez viszonyítva jelentősen megkönnyíti az elvégzendő műveletek gépesítését; @ lehetővé teszi a területegységre jutó kultúrnövények tőszámának a növelését, ami kedvezően befolyásolja a hozamok alakulását; # a gépesített termesztés következtében a minimálisra csökkenti a kézimunkaerő-szükségletet. A technológia egymást követő műveletei közül az első és meghatározó fontosságú a jő ágyáskészítés. E művelet elvégzéséhez a VBG ágyáskészítő gép szolgál. Megfelelő minőségű ágyásokat csak kellőképpen előkészített talajon lehet kialakítani. Fontos, hogy a talaj jól meg legyen munkálva, ami azt jelenti, hogy a felszíne sima és gyommentes, a talaj pedig ,aprószemcsés szerkezetű legyen. Vigyáznunk kell főleg a talaj nedvességtartalmára, nehogy a föld a gépekre tapadjon. Az ágyás felszínének simának és egész hosszában egyenletesnek kell lennie. Az ágyáskészítést az őszi esők beállta előtt’ végezzük el. A táblák kialakításánál figyelembe kell venni a gépek által támasztott követelményeket. Ügyelni kell arra, hogy a táblák végén gödör, árok ne legyen. A gépek fordulásához pedig 6—10 méter széles fordulósáv álljon rendelkezésre. A tábla hosszának a meghatározásánál figyelembe kell venni a gépek gazdaságos kihasználását — főleg a növényvédelmi munkák és a palántázás elvégzése esetében. Ebből kiindulva célszerű, ha a tábla hossza nem haladja meg a 800 métert. Figyelembe kell venni elsősorban azt, hogy л rövid ágyásoknál gyakoriak a fordulók, a hosszú ágyásoknál pedig a vegyszerbedolgozás során a tartály újratöltése okozhat gondot. Mindkét esetben a gépek területi teljesítménye csökken. Az ágyáskészítő gép üzemeltetése a szokásos szántóföldi munkákhoz viszonyítva nagyobb figyelmet és gondot követel a traktorosoktól. Az egyenes ágyúsok kialakítása érdekében célszerű az első ágyások Irányát kijelölni. Ez azért is fontos, mert a megfelelően kialakított ágyások biztosítják az ezt követő műveletek Jó minőségi elvégzését. Az ágyáskészítés megkezdésekor a gépet leeresztjük a talajra úgy, hogy a támaszkerekek ütközésig emelkedjenek fel, a gép eleje pedig lefelé nyomódjon. A nyomjelző leeresztésével elindulhat a traktorral vontatott ágyáshúzó. A támaszkerekek munka közben nem érintkezhetnek a talajjal. A táblaszéleken forduláskor kiemelt és rögzített nyomjelzővel kell közlekedni. Munka közben ügyeljünk a munkagép egyenesben tartására, a megkövetelt mélység betartására és a simítólemezek előtt tolt talajréteg egyenletességére. A traktor hidraulikával történő menet közbeni mélység- és talajréteg-szabályozását csak kis mértékben és lassan végezzük. Előtör dúl, hogy a szélső barázdák húzásánál a nyitófefek a szomszédos ágyúsokra földobják a földet. Ez nem számít hibának, mivel a következő műveletnél, a vegyszerbedolgozásnál a gép a fölösleges földet az ágyás felszínébe bedolgozza. Munkaidény után a gép szakszerű karbantartást és tárolást Igényel Vízsugárral lemossuk a gépet, a hl bás alkatrészeket kijavítjuk, Illetve kicseréljük. A korrrózió ellen festés sei védekezünk, vagy korróziógátló zsírral bekenjük a gépet (támasztó hengerek, vezetőpapucsok). Ellenőr zés és Javítás után az ágyáskészítőt tárolási helyére elhelyezzük. Az ágyáskészítőrői leszerelt szerelvénye két a raktárban tároljuk. SUKOLA ROBERT kertészmérnök, Hetényl (Chotín) Efsz п т П Г S VBG figyáskészítővel egy menetben kialakított talajfelszín (méretek milliméterben) 3 szerek alkalmazhatók: Ambusch (0,3 —0,5%), Decis 25 ЕС (0,3—0,5 %), Ultracid (0,5—0,1 %), Soldep (5 1/ha). A molyok szexferomon csapdás megfigyelésével párhuzamosan az Időjárási tényezőket — a hőmérsékletet, a szél Irányát és erősségét, á csapadék mennyiséőgét — Is figyelemmel kísértük. Megfigyeléseink igazolták, hogy erősen szeles és csapadékos időben a molyok repülése minimális. Megállapítottuk, hogy a molyok legnagvob repülési intenzitása a hajnali, illetve a kora reggeli órákban volt. Megfigyeléseink továbbá igazolták, hogy abban az esetben, amikor a hőmérséklet nem haladta meg az 5 Celsius-fokot, a molyok nem röpültek. 5—10 Celsius-fokos hőmérséklet mellett a molyok repülési Intenzitása minimális volt. A legaktívabb repülést a 10—14 Celsiusfokos hőmérsékletnél tapasztaltuk. Tapasztalataink szerint a szexferomon csapdák alkalmazása a korszerű növényvédelem szempontjából nélkülözhetetlen. Elsősorban azért, mert számottevő mennyiségű vegyszer megtakarítását teszik lehetővé. Hiszen a permetezést a rajzáscsúcsot követő 5—10 napon belül kell elvégezni. A permetezések száma ezáltal jelentősen csökkenthető. PONGRÄCZ GÄBOR, körzeti növényvédelmi technikus
