Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-02-01 / 5. szám
12 .SZABAD FÖLDMŰVES. 1988.febrnár í. A termelés belterjesítésének leghatékonyabb módszerei A mezőgazdasági termelés eddigi fejlődését a hatvanas évek derekán beinduló gyors ütemű anyagi-műszaki fejlesztés jellemezte, amely a számottevő állami támogatással a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság építésére irányult. A mezőgazdasági termelés eszközévé a nagy teljesítményű gépek, a műtrágyák és növényvédő szerek váltak. A gyakorlatban meghonosodtak a nagyhozamú fajták, ;a gazdaságok jelentős összegeket fordítottak a talajjavításra, az állattartó telepek építésére és korszerűsítésére. Ezen túlmenően javult az üzemek energiaellátása. Ennek következtében a termelés növekedési üteme jelentősen felgyorsult. A kétségtelenül pozitív fejlődés az élelmiszerpiac stabilizálásához, az utóbbi évek során pedig az élelmiszer-behozatal csökkentéséhez vezetett. A mezőgazdasági termelés további intenzív fejlesztése — a CSKP Központi Bizottsága 11. és 12. ülésének határozata értelmében — azonban megköveteli a tudományos-műszaki haladás bevonását a termelési folyamatba. Az elkövetkezendő években ugyanis növekszik a lakosság száma. Kétezerben egy lakosra számítva mindössze 0,26 hektár szántóterület jut majd, ami egyhatoddal kevesebb a mai területhez viszonyítva. S erről a megcsappant területről a mainál még minőségesebb élelmiszer-ellátást kell biztosítanunk. Emellett a műtrágyák és a növényvédő szerek mennyiségének további növelésével nem számolhatunk. A mezőgazdasági termelés Intenzív fejlesztését a környezetvédelmi Intézkedések, de az iparosodás folytán egyre növekvő légszennyeződés is korlátozza. Mindez aláhúzza a tér* . mőföld pőtolhatatlanságát, valamint a célszerű műszaki és biológiai jellegű talajjavítási Intézkedések, vagyis minden talpalatnyi terület kihasználásának szükségességét. Az élelmiszerekből való önellátottságot egyetemesen és programszerűen kell megvalósítanunk a tudományos-műszaki ismeretek alkalmazása és a meglévő anyagi eszközök hatékony kihasználása révén, az új technológiai és szervezési rendszerek segítségével. Ä mezőgazdasági termelés eddigi Iparosításában, de az egész belterjesítési folyamatban Is több hézag tapasztalható, elsősorban az anyagi-műszakl ellátás tekintetében. Hátráltatóan hatnak az elavult növénytermesztési és állattenyésztési eljárások Is. jelentős kiegyensúlyozatlanság tapasztalható az egyes növénykultúrák műszaki és technológiai ellátottságában a termelési folyamat egyes szakaszai között. Mindez negatívan hat a termelési és a közgazdasági mutatókra egyaránt. A fejlett mezőgazdasági országok, de a hazai élenjáró mezőgazdasági üzemek tapasztalatai is jelzik, hogy a megoldást az egyetemes, technológiai és szervezési szempontból összehangolt termelési rendszerek Jelentik. Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma a mezőgazdasági termelés iparosítása progresszív módszereinek gyorsabb ütemű bevezetése érdekében összegyűjtötte a termelési rendszerekkel kapcsolatos külföldi és hazai ismereteket, s az 1980—1982-es években gondoskodott a termelési rendszerek kidolgozásáról a növénytermesztés valamennyi ágazata számára. Ä termelési rendszerek helyes alkalmazása magába foglalja a technológiai szabványok és eljárások egyetemes rendszerének a kidolgozását, az irányítás és a munkaszervezés tö- : kéletesítését, az anyagi-műszaki alap teljes mértékű biztosítását, valamint az irányítók és a do'gozók szakmai felkészítését. A termelési rendszerek- i hez kapcsolódik a szolgáltatások, valamint a tudományos- és a kutatóintézetek tevékenysége is. Ä termelési rendszerek gyakorlati alkalmazása különösképpen igényes feladat, mivel több bonyolult kérdés megoldásával jár, s ezért csak fokozatosan valósítható meg. Az irányítási folyamatban megkülönböztetett figyelmet kell szentelni azon termelési rendszereknek, amelyek egy-egy rendszergazda révén több taggazdaságban valósulnak meg, tehát ahol termelési-szervezési együttműködés jön létre. Ennek a sajátos, tudományosan megalapozott, az egyes növénykultúrák termesztésében hasznosított termelési-műszaki szolgáltatásnak sok támogatója, követője van, azonban akadnak kételkedők is. Felmerültek olyan kételyek is, amelyek megkérdőjelezik ennek a szervezési formának létjogosultságát a szocialista mezőgazdaságban. Egy újszerű szervezési forma haladó vagy konzervatív jellege nem Ítélhető meg szubjektív vélemény alapján. Csakis aszerint értékelhető, hogy alkalmazása megfelelő teret biztosít-e a mezőgazdaság iparszerű módszereinek érvényesülésére, a ha< tékony belterjesítés és a munkatermelékenység növelése érdekében. Ä termelési rendszerek hazai alkalmazásával kapcsolatos tapasztalataink pozitívak. Az Importált és a hazánkban kifejlesztett termelési rendszerek egyaránt beváltak. Ezen a téren sokat tanultunk déli szomszédunktól, Magyarországtól. A termelési rendszerek alkalmazását sokkal korábban kezdték, mint nálunk, s ezek megvalósítását egyetemes módon hajtották végre, Igaz, a nagy teljesítményű gépek, a növényvédő szerek, a nagyhozamú fajták és a hibridek a járást mezőgazdasági igazgatósa- r gokat bízta meg. A fajta- és a vető- j magellátásban, a műszaki felszere- , lésben, valamint a növényvédő sze- , rek elosztásában azonban semmi sem , változott. A többnyire adminisztratív f Jellegű részleges intézkedések nem j hozták meg érthető módon a várt t eredményt. A külföldi és hazai tapasztalatok 'egyaránt igazolták, hogy a termelési ’ rendszerek eredményes alkalmazásához is meg kell teremteni a kedvező * feltételeket a vállalkozó kedv és a ! kezdeményezés kibontakoztatásához, eleget téve az önköltség és a köz- ' gazdasági előnyösség elveinek. A termelési rendszerek realizálásának : egységesítése érdekében 1983-ban a ; tárca jóváhagyta a termelési rendsze- . rek szervezési, tervezési és közgazdasági vonatkozású elveit. Ugyanazon év végén aktívaértekezletet tartottak a kerületi és járási mezőgazdasági igazgatóságok, valamint a termelési-gazdasági egységek vezetői számára a termelési rendszerek szervezési elveinek ismertetése végett. Szlovákiában 1983-tól kezdve a termelési rendszereket a rendszergazdák révén valósítjuk meg. A rendszergazdák többnyire anyagi és műszaki szempontból a legfejlettebb, gazdaságilag szilárd, káderek szempontjából jól kiépített mezőgazdasági üzemek soraiból kerülnek ki. A termelés szervezési rendszerében, az anyagi-műszaki alap fejlesztésében, a biológiai és a műszaki szolgáltatások szervezésében, valamint az adásvételi kapcsolatokban nincsenek ■ olyan akadályok, amelyek miatt nem i lehetnének a rendszergazdák a ter• melést rendszerek alkalmazásának • követésre méltó példái. Fontos azon- i ban, hogy az üzemeket irányító szer• vek — ha a terv, az anyagi-műszaki t ellátás vagy az operatív intézkedó■ sek révén beavatkoznak az üzemek • termelői tevékenységébe — vegyék i figyelembe ezek igényeit a termelési- rendszerek megvalósításában. A ter- 1 melésl rendszerek alkalmazásának- feltételeit a mezőgazdaság tervszerű 5 irányításában 1982-ben beállt válto- zások, a mezőgazdasági üzemek ön:* állóságának növelése, valamint az :, adminisztratív Intézkedések korlátolt zása is Jelentős mértékben Javította. számottevő összegekbe menő behozatala árán. Még tíz évvel ezelőtt Szlovákiában nagyobb hozamokat értünk el, mint Magyarországon. Ma már megelőztek bennünket szomszédaink. Magyarországon 1984-ben gabonából 5,9 burgonyából 25,5, cukorrépából 40, napraforgóból pedig 1,9 tonnás hektárhozamot értek el. A termelés ütemében a fordulatot a termelési rendszerek bevezetése hozta. 1980- ban Magyarországon 22 termelési rendszert tartottak nyilván, 1150 taggazdasággal, amelyek 2 millió 600 ezer hektáron gazdálkodtak, ami az ország mezőgazdasági területének közel az 55 százaléka. A termelési rendszerek alkalmazásával szerzett első tapasztalataink jelezték, hogy ezeket nem lehet direktív módon „felülről“ szervezni, sőt még a kutatóintézetek révén sem. Szlovákiában 1981-ben összesen 115 mezőgazdasági üzemet Jelöltünk meg a termelési rendszerek szervezőivé, elsősorban a kukorica, a cukorrépa és a zöldségfélék termelésében. A : következő évben a gazdaságok számát 217-re bővítettük a gabonafélék, a hüvelyesek ,a takarmánynövények, a dohány, az olajnövények termelési I rendszereinek az alkalmazására. A ; tárca ezzel a feladattal a kerületi és \ Ä termelési rendszerek alkalmazásának alapvető eszköze a rendszer kivitelezője (a rendszergazda) és a rendszer használója (taggazdaság) közötti 3—5 évre szóló szerződés. Most nézzük meg közelebbről, milyen eredményeket értünk el a termelési rendszerek alkalmazása során szlovákiai viszonylatban. 'Ä 7. ötéves tervidőszak kezdetén a termelési rendszerek többé-kevésbé kísérleti jellegű alkalmazása tapasztalható. Amint már említettük, nem egy újszerű módszerről volt szó, hanem a belterjesítő tényezők rendszerszerű alkalmazásáról, amely a komplex gépesítéssel és a munkaszervezés magasabb formáival egybekötve lehetővé teszt a termelés további növelését és a költségek csökkentését. A Vágsellyei (Sala) Efsz, mint a Bábolnai IKR rendszergazdája az' 1981 -1983-as években szemes kukoricából 40 ezer hektárnyi területen 6,5 tonnás hektárhnzamot ért el, ami 1,29 tonnával volt több a hagyományos termesztési módszerhez .viszonyítva. Ez a különbözet 52 ezer tonnás szemtermés-növekedést jelentett, s pénzben kifejezve 103 millió 800 szer koronának felelt meg. Ä nagyobb hozam mellett a termelési rendszer hozzájárult a technológiai és az agrotechnikai fegyelem megszilárdításához, a gépek és az anyagi eszközök jobb kihasználásé hoz, valamint a munkaszervezés Javításához. A hagyományos technológiához képest a gépek kihasználás! foka megkétszereződött, ezer hektárra számítva pedig 215 ezer korona értékű anyagi költségek és 1380 óra élőmunka megtakarításával járt. Említést érdemel, hogy ezeket az eredményeket a magyarországi szoleál tató üzemekkel való szoros együttműködésben érték el. A termelési rendszerek eredményes alkalmazás* alapjában véve a magasabb „foki munkaszervezést, a belterjesítő té nyezők komplex kihasználását, a na gynbb munkafegyelmet, végső soror pedig a több és olcsóbb termékelő állítást jelentette. Szlovákiában 1983-ban a termelés rendszereket több mint 88 ezer hek táron alkalmaztuk: ebből a Magyar országról behozott rendszerek 2! ezer hektárt, a slušoviceiek 19 eze: hektárt, a hazai rendszerek pedi| 44 ezer hektárt foglaltak el. Emil tést érdemel, hogy a tanácsadó szol gáltatások és az anyagi-műszaki e) látás tekintetében a magyarország termelési rendszerek bizonyultak legjobbbnak, ezeket a slušovice rendszerek követték. A hazai term* lést rendszerekben — mivel első év alkalmaztuk ezeket — bizonyos hiá nyosságok mutatkoztak az anyagi -műszaki alap megteremtésében, tanácsadó szolgálat pedig jóformá nem létezett. Az okokat abban 1 kell látni, hogy megvalósításukhoz mezőgazdasági igazgatóságok és szolgáltató szervezetek nem járulta hozzá kellő aktivitással. A hazai tei melésl rendszerek közül még azo hozták a legjobb eredményt, melyei nek a rendszergazdája a nitrai Agri komplex volt. A rendszer keretébe a gabonaféléket 22 ezer hektáron - ebből a taggazdaságokban 14 ezer 8C hektáron — termesztették, s erről területről hektáronkénti átlagba 4,77 tonnás hozamot értek el. an 0,65 tonnával több volt az 1980-1982-es évek átlagához viszonyítv A termelésnövekedés elérte a 16 ez< 200 tonnát, ami 24 millió koronána felelt meg. Ä termelési rendszereit 1984-be már 285 ezer 400 hektárra terjedte ki. Az 1983-as évhez viszonyítva Szí : vákiában 197 ezer 400 hektárral b vültek, ebből a Magyarországról ii • portált termelési rendszerek 53 ezi : 900 hektárra terjedtek ki, ebből i szemes kukorica esetében 49 ezer, ■ napraforgó esetében 4 ezer, a burg • nya esetében pedig 750 hektárra. : hazai termelési rendszereket az A • rokomplex, a Slovosivo, a Cukorip. termelési-gazdasági egységei, val- tej* ■■ vT* mint a Csehszlovák Dohányipar való- ' sította meg. 1 A kerületek, illetve a járások keretében a termelési rendszerek a leg- 1 kiválóbb mezőgazdasági üzemek — i mint rendszergazdák — révén való- ] sültek meg. A termelési rendszereket 1 1984-ben a Nyugat-szlovákiai kerü- 1 1-etben 201 ezer. a Közép-szlovákiai : kerületben 64 ezer, a Kelet-szlovákiai kerületben pedig 20 ezer hektáron ' alkalmazták. A hazai termelési rend- ' szerek színvonala az előző évekhez viszonyítva javult, főleg a Nyugat-szlovákiai kerületben, elsősorban az ostrovi kukoricatermelési, a légi (Lehnice) és a bojniökyi lencsetermelési, a szőgyéni (Svodín) babtermelési, a keszegfalvi (KameniiSnáj szójatermelési, a nitrai Agrokomplex, valamint az udvardi (Dvory nad Žltavou) paradicsomtermelési rendszer esetében. Szlovákiában 1984-ben a szemes kukoricát termelési rendszer keretében 73 ezer 400 hektáron termesztettük, ami az összterületnek mintegy 44 százaléka volt. A kukorica szlovákiai átlaghozama elérte a hektáronkénti 4,95 tonnát, miközben a Bábolnai IKR-ben a 6,06, a BKR-ben az 5,46, a KITE-ben az 5,84, az ostrovi rendszerben az 5,31, a slušovicei KSL-ben pedig a 4,97 tonnát. A hagyományosan termesztett kukorica hozamaihoz viszonyítva a termelési rendszerekben átlagban 1,3 tonnával nagyobb hektárhozamokat értek el. Érdekes adatokat kaptunk 1984-ben á gépek kihasználásával és az üzemanyag-fogyasztással kapcsolatban a l Vágsellyei IKR-ben. A kukorica veté■ sét 24 darab IH Cyklo 400 típusú ve• tőgéppel végezték. A 27 ezer hektár- i nyi területen a vetést 12,4 napon be• lül befejezték. Egy vetőgépre átlag[ ban 1126.7 hektár Jutott. Egy vetőgép • napi teljesítménye 90,74 hektár. Örán- ként! teljesítménye 4,75 hektár (napi- 19,10 órás műszak mellett), az egy i hektárra Jutó üzemanyag-fogyasztás i pedig 3,06 liter volt. I A napraforgó termesztésében négy • termelési rendszert valósítottunk ä meg, mégpedig az IKR-t, a BKR-t,- valamint a Jurányi és a vode- radyi rendszert. Összesen 10 ezer i 500 hektárnyi területen, 1,88 ton- 1 nás hektárhozam elérésével, ami 0,22 s tonnával több a szlovákiai átlaghoz a viszonyítva. A burgonyatermesztésben a a Solánum termelési rendszer alkálit mazásával 22,9 tonnás hektárhozamot- értünk el, ami 7,5 tonnával nagyobb к termés a termelési rendszer gazda:- ságainak hároméves átlagához viszo- I- nyitva. A gabonafélék, a hüvelyesek n és egyéb növénykultúrák termelési _ rendszereinek alkalmazása révén na- 0 gyobb átlaghozamokat értünk el a a hároméves átlagokhoz képest. n Tavaly a termelési rendszerek 342 it ezer 600 hektár területet foglaltak- el, ami az előző évhez viszonyítva j. 57 ezer hektárral nagyobb terület ír volt. A termelési rendszereket a lenk csetermesztésben az egész termőterületen, a szója területének 70, a kukorica vetésterületének 60 (100 ezer n hektár), az étkezési hüvelyesek terült létének 62, á napraforgó területének í- pedig 53 százalékán alkalmaztuk. Az 5- előzetes felmérések arra utalnak. *- hogy tavaly a rendszergazdaságok sr tökéletesítették munkájukat és a tera melési rendszerek keretében nagyobb a hektárhozemokat értek el. Több rendo- szergazdaság fényes példája a tudo- Ä raányos-mfiszaki haladás gyakorlati g- alkalmazásának. Féldául a Pezinoki ír Efsz, amely a szőlőtermelés renda- szergazdája, nyolc kutatóintézettel és zervezette* együttműködik egy komplex ésszerűsítő brigád keretében, evékenységük során több gépet fej* ssztettek ki, melyeket eredményesen lkalmaznak a szövetkezet és a artnergazdaságok szőlészeteiben, okozott figyelmet szentelnek a szőíszüret szervezésének, gépesítéséiek, de az egyéb szőlészeti munkáiák is. Tavaly kipróbálták a rövid tá* ú előrejelzések újszerű rendszerét, alamint a peronoszpóra és a liszt' lármát előrejelzését. Ä példa jól mutatja, hogy a szak* mberek összpontosításával, valamint i tudományos és kutatóintésetek aunkatársaival való együttműködései aránylag rövid időn belül új echnológiai munkafolyamatok fej* eszthetők. A szaktanácsadó szolgá* at munkatársai szakosított szakem>erekké válnak, akik jól ismerik a egújabb külföldi és hazai tudomáíyos ismereteket, s ezeket lgyekez* lek a gyakorlatba bevinni. Ez a leg* 'yorsabb útja a tudományos-műszaki jeladás gyakorlati alkalmazásának. Gyakran felmerül a kérdés, hogy *gy-egy növénykultúra termesztésésen miért alkalmazunk több terme* ésl rendszert. Például a Nyugat* szlovákiai kerületben a gabonater* nelésben négy, a kukoricatermelő»aen öt, a napraforgó-termelésben liárom, a lencsetermesztésben pedig tét rendszergazdaság tevékenykedik, \z eddigi gyakorlat szerint helyesnek bizonyult a több rendszergazdaság létrehozása. Fő célunk ugyanis az, hogy a termelési rendszereket folyamatosan az egész termelésre kiterjesszük. A szemes kukoricát például az idén termelési rendszerben 10U ezer hektáron termesztjük. Több száz taggazdaság számára azonban nehéz lenne műszaki és szervezési szempontból a szaktanácsadó szolgálatot egy rendszergazdaság révén biztosítani. Továbbá az egyes rendszergazdaságok anyagi-műszaki ellátása, valamint a szaktanácsadás színvonala különböző. A szolgáltatások térítési költségei is eltérőek. A termelési rendszerek hároméves alkalmazásának tapasztalataiból láthatjuk, hogy több rendszergazdaságban kedvező feltételeket teremtettek a termelési rendszer jó eredményeinek elérése érdekébe.n. Megfelelő szakembergárdát alakítottak ki, színvonalas szaktanácsadást nyújtanak, ellenőrzik a technológia betartását, s komplex ésszerűsítő brigádokat hoztak létre. Viszont nem mindegyik rendszergazdaságban ismerték fel kellőképpen feladatukat és küldetésüket. Nincsenek különálló szaktanácsadó szakembereik, a taggazdaságokat évente egy-két alkalommal látogatják, összegyűjtik a statisztikai adatokat, s ezeket küldik a gazdaságoknak. Az is előfordult, hogy a taggazdaságoknak nyújtott szolgáltatásokért a megszabott áraknál nagyobb díjat számláztak ki. A termelési rendszereket — mivel anyagi-műszaki ellátásuk jelentős beruházással jár — nem valósíthatjuk meg egyszerre, hanem csak fokoza tusán, ahogyan ezt az anyagi-műszaki eszközök biztosítása lehetővé teszi A 8. ötéves tervidőszakban ezért a termelési rendszereket a jelenlegi 343 ezer hektárról, a szántóterületnek 23 százalékáról 560 hektárra azaz a szántóterületnek mintegy 37 százalékára akarjuk bővíteni. JOZEF MUDROCH agrármérnök, az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumánál) főagronómusa i A rendszergazdaságok a fajtakísérletek alapján válogatják ki a legmeg- I felelőbb fajtákat, illetve 1 hibrideket Fotó: — kim — i
