Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-02-01 / 5. szám

J.988. február t SZABAD FÖLDMŰVES-11 Д kooperációs és integrációs kapcsolatok fontossága a malom - és sütőiparban JC CSKP XVI. kongresszusa a mező­gazdaság és az élelmiszeripar legfon­tosabb összefüggéseit figyelembe vé­ve a termelés mennyiségi növekedése mellett elsősorban a minőségi köve­telmények Javítására helyezte a fő hangsúlyt. Megállapítást nyert, hogy a mezőgazdaság és az élelmiszer­­ipar kölcsönös összefüggésben hat egymásra, nélkülözhetet­len tehát, hogy a koope­rációs kapcsolatok min­den területen megfele­lően összehangoltak le­gyenek. A két ágazat egymás­ra utaltsága az egész komplexumra érvényes kooperációs és integrá­ciós kapcsolatok kiépí­tésére késztet. A mező­­gazdasági termelés gyors ütemű növekedése meg­teremtette az élelmiszer­­ipar hasonló ütemű fej­lődésének lehetőségeit. Az élelmiszeriparnak a piaci igényeket figyelem­be véve kell igazodnia a termelés növekedésé­hez. A nyersanyagtermelés fejlesztését többek kö­zött a korszerű feldol­gozóipar is elősegíti. A két ágazat termékmeny­­nyiségének, Illetve kapa­citásának növelése szo­rosabbá teszi az együtt­működést. Az élelmiszer-ipari termékek minő­ségével szemben növekedő fogyasztói Igények megkövetelik az őstermelők, valamint a feldolgozóipar szoros e­­gyüttműködését. Nemcsak a feldol­gozóiparnak, hanem a termelőknek is alkalmazkodniuk kell a piaci igé­nyekhez. Jó minőségű élelmiszer-ipari terméket ugyanis csak megfelelő nyersanyagból lehet készíteni. A jó minőségű alapanyag biztosítá­sa sokszor többletkiadással is páro­sul a termelők részéről. Fontos te­hát, fcogy az élelmiszer-ipari üzemek anyagiakkal is támogassák, illetve ösztönözzék a termelőket. Mivel ha­zánkban a legtöbb élelmiszer-ipari terméknek az ára huzamosabb ideje változatlan, a korszerűsítési program megvalósításához nélkülözhetetlen az állami támogatás. Az SZSZK Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztériumának döntése alapján a mezőgazdasági nyersanya­gok mennyiségi és minőségi követel­ményeinek biztosítására úgynevezett integrációs alapot létesítettek, amely­ből az élelmiszer-ipari üzemek a kooperációs és integrációs kapcsola­tokon belül anyagilag hozzájárulhat­nak a termelőknek a minőség javítá­sára fordított különkiadások fedezé­séhez. Szlovákiában már ai 1984-es esz­tendőben, de főleg a tavalyi év folya­mán sikerült a gyakorlatban is ka­matoztatni a fent említett integrá­ciós kapcsolatok eredményeit. Az édesipart tekintve például a koope­rációs kapcsolatok alapján a cukor­répa-termelők kívánsága szerint az ideiglenes átvevőhelyeket szilárd bur­kolattal látták el. Így kevesebb volt a veszteség. A tejiparban korszerű hűtőberendezéseket adtak át, javítva ezzel nemcsak a munkakörülménye­ket hanem a tej minőségét is. A ba­romfifeldolgozó Iparban a kooperá­ciós kereteken belül sikerült Javítani a takarmányok minőségét s a külön­böző komponensek szállításában is számottevő javulás volt tapasztal­ható. Amint Ismeretes, az utóbbi Időszak­ban különösen nagy figyelmet szen­telnek az illetékesek a mezőgazda­­sági felvásárlóüzemek, valamint a termelők közötti kapcsolatok kiépíté­sének. Szép eredményként könyvel­hető el, hogy például a malom- és zütőipari vállalatok elmélyítették a mezőgazdasági üzemekkel folytatott együttműködésüket. Nemcsak a múlt­ban, hanem a jövőben is a malom- és sütőipar részére az ipari célokra, vagyis feldolgozásra szánt kenyér­­gabonát a megkötött szerződések alapján a mezőgazdasági felvásárló­üzemek biztosítják. A több éves ta­pasztalat azt bizonyítja, hogy mindenütt sikerült a ügy megkötni, hogy mindkét fél elé­gedett legyen, és a sütőipar számára megfelelő mennyiségű ős minőségű kenyérgabonát szállítsanak. Szlovákiában évente a malom- és sütőipar részére hozzávetőlegesen 850 ezer tonna búzát 130 ezer tonna rozsot 10 ezer tonna zabot kell fel­vásárolni megfelelő minőségben. Itt szükséges megjegyezni, hogy főleg a minőségi követelmények szempontjá­ból nagy hiányosságok mutatkoznak, mivel a felvásárolt gabona jelentős része nem felel meg a szigorú kívá­nalmaknak. Sajnos, nem ritka az olyan eset sem, amikor a raktárak­ban, illetve a tárolókban nem tesz­nek különbséget a feldolgozásra, va­lamint a takarmányozásra szánt ga­bona között. A malom- és sütőiparnak egyenle­tesen jó minőségű, magas sikértar­talmú és nem utolsósorban megfelelő sütőipari értékű búzára van szüksé­ge, melynek biztosítása a hazai nö­vénytermesztés egyik legfontosabb feladata. Enélkül a malom- és sütő­ipari termékek ellátásával szemben támasztott növekvő fogyasztási igé­nyeket nem lehet teljes mértékben kielégíteni. A korszerű ipari technológia bizo­nyos korlátok között képes kompen­zálni a nyersanyag minőségének in­gadozásait, ez azonban többletki­adást jelent a feldolgozóiparnak. Ez pedig a változatlan malom- és sütő­ipari termékek árát tekintve komoly gazdasági problémát jelent a szak­emberek számára. Az utóbbi évtizedben Jelentősen megnövekedett a nagy hozamú puha takarmánybúza-fajták termesztése. E fajták nagyobb termőképességük lé­vén ugyan hozzájárultak a termésát­lagok növeléséhez, több helyütt azon­ban a minőséget kedvezőtlenül befo­lyásolták. A helyzet komolyságára Jellemző, hogy a takarmánybúza-faj­ták területi aránya a kiváló sütő­ipari minőséget produkáló tájegysé­geken növekedett az átlagosnál jóval nagyobb mértékben, főleg a Duna­­szerdahelyi (Dunajská Streda), Nyit­­rai (Nitra), Trnavai, Lévai (Levice), Nagykürtösi (Veľký Krtíš), Losonci (Lučenec) és a Rimaszombati (Ri­mavská Sobota) Járásban. A nehézségeket tovább tetézi, hogy az utóbbi években lényegesen csök­kent az Importból származó élelmi­szer-ipari célokra felhasználandó búza aránya. A szakembereknek fej­törést okoz a tészta készítéséhez nélkülözhetetlen Triticum durum bú­(Fotó: CSTK) za beszerzése, amelyből éventí 8 száraztészták készítéséhez 15 ezer tonnára van szükség. Hasonlóan meg­növekedett a zabból készült termé­kek Iránti piaci kereslet. Ezért éven' te 10—15 ezer tonna megfelelő minő. ségű zabra van szüksége a malom' és sütőiparnak. Szintén fokozódik á kereslet a szójából készült élelmi* szer-ipari termékek iránt. A megnövekedett igények kielégi" tése megkívánja a termelők és a fel* dolgozók együttműködésének további elmélyítését. A kooperációs és in­tegrációs kapcsolatok kialakításánál arra kell törekedni, hogy mindkét fél számára előnyös együttműködési formák alakuljanak ki. Az 1985-ös évben már tíz egységes földműves­­-szövetkezetben, valamint egy álla­mi gazdaságban termeltek megfelelő minőségű búzafajtákat a kooperációs és integrációs kapcsolatok keretében. Az együttműködés eredményeinek ér* tékelése igazolja a fent említett kap* csolatok létjogosultságát és szükség" szerűségét. Az integrációs alap cél* szerű felhasználása ugyanis lehetővé teszi a termelők számára a kisebb hozamú, de nagyobb malom- és sütő­ipari értékű gabonafélék gazdaságos termelését. Feltehetően rövid időn belül megoldódik a Triticum durum búza hazai termesztésének kérdése is. Ä kooperációs és integrációs kap* csolatok kialakításának ugyan még csak a kezdeti 'szakaszában vagyunk, de már az első eredmények is arra engednek következtetni, hogy e kap­csolatok elmélyítése és bővítése mindkét fél számára hasznos. 8LÄDOVN1K jDZSEg Hazánkban a CSKP KB в. és az SZLKP KB azt követő ülé­­se óta szentelünk megkülönböztetett figyelmet a lakos* sági szolgáltatások széles körű fejlesztésének. Nem vé­letlenül foglalkoznak például a tömegtájékoztató eszközök az utóbbi időszakban a korábbiaknál Jóval többet az említett területtel kapcsolatos kérdésekkel, hiszen a szolgáltatások színvonala alakulásának fontos közvéleményformáló szerepe is van. Senki számára sem lehet ugyanis közömbös, hogy elé­gedettek vagyunk-e a szinte naponta igénybe vett szolgálta­tásokkal, vagy pedig kénytelenek vagyunk bosszankodni e huzamosabb ideje észlelhető hiányosságok miatt. Az elmúlt évben a nemzeti bizottságok képviselői Szlovákia valamennyi városában és községében felmérést végeztek, hogy megállapítsák: miként sikerült az elképzeléseket valóra vál­tani, s mely területeken kell az eddigieknél hatékonyabb in­tézkedéseket foganatosítani. Elöljáróban még annyit el kell mondanunk, hogy amíg a korábbi években főleg a szolgálta­tások hálózatának, a kínálatnak a bővítése volt elsődleges, addig a jelenlegi Időszakban már nem elegendő csupán a mennýlség! változásokat értékelni, hanem mindenekelőtt a mi­nőségi elvárások teljesítésére kell összpontosítani a figyelmet. Az imént leírtak alapján elvégzett szlovákiai felmérés ered­ményeit tekintve számos területen kedvező változások Jeleit figyelhetjük meg. Az utóbbi időszakban észlelt javulás ellenére azonban oktalanság lenne a még szép számmal fellelhető hiá­nyosságokat nem említeni. Kezdjük azonban a pozitív változások számbavételével. Min­denekelőtt azzal, hogy a szolgáltatóhálózat bővítése mellett elmondhatjuk: sikerült a minőségi színvonalat is a korábbi évekhez viszonyítva valamelyest emelni. A felmérés adatai szerint például a lakossági szolgáltatások fejlesztését tekintve közel 15 százalékos növekedésről, a lakosságtól származó be­vételek esetében pedig közel 10 százalékos növekedésről be­szélhetünk. Főleg a kerületi és járási székhelyeken, valamint a köz­ponti községekben értek el számottevő előrelépést, ahol sike­rült a legfontosabb szolgáltatási ágazatokat az igényeknek megfelelően bővíteni, de az új lakótelepek járulékos épületei továbbra is csak csigalassúsággal készülnek. Bár az új lakótömbök tervezése során már nagyobb figyel­met szentelnek a szolgáltatással kapcsolatos kérdéseknek, a jelenlegi helyzettel semmiképpen sem lehetünk elégedettek. Nemcsak a kerületi és lárási székhelyeken, hanem a kisebb városokban is egyre több új lakónegyed épül. Azt is jobban * figyelembe kellene venni, hogy ezekben a lakóházakban több­­nyiré kisgyermekes családok tagjai költöznek, akiknek nagy segítséget jelentene, ha a közelben lennének a legfontosabb járulékos épületek, s a szolgáltatások igénybe vétele miatt sem kellene nagy távolságokat megtenniük. A nemzeti bizottságok képviselőt a legnagyobb hiányossá­gokat a járási székhelyektől, illetve a központi községektől távolabb eső községekben és falvakban tapasztalták, ahol sok helyütt még a legfontosabb szolgáltatőágazatok működését sem tudják helyben megoldani. Természetesen nem arról van szó. hogy a falvakban Is — a nagyobb városok nyújtotta szolgáltatásokhoz hasonlóan — mindent helyben biztosítsanak, mivel ez nem felelne meg a gazdaságossági szempontoknak. Az teljes mértékben igaz, amivel az érintett falvak vezetői igyekeztek magyarázni „bizonyítványukat“, hogy nem lenne kifizetődő egyes szolgáltatóágazatok, illetve önálló részlegek létrehozása. A szolgáltatások körültekintőbb fejlesztésével Nem is arról van szó, hogy mindenütt külön részlegeket nyissanak, hiszen más módon is ki lehet elégíteni a különböző Jellegű lakossági igényeket. Számos példát említhetünk azzal kapcsolatban, hogy miként sikerült az elvárásoknak eleget tenni. Talán az egyik alapvető, s ennek következtében meghatározó fontosságú kérdést kellene mielőbb tisztázni, mégpedig azt, hoyv milyen szolgáltatási formákra van szükség a lakosság részéről. Nem az a fontos, hogy mindenáron új szolgáltató­ágazatokat vagy pedig részlegeket igyekezzenek üzemeltetni a vidéki nemzeti bizottságok képviselői, úgymond emelve ez­zel a lakosságnak nyújtott szolgáltatások színvonalát. Első lépésként mindenekelőtt az igényeket, az elvárásokat kell felmérni, s azokat kellőképpen figyelembe venni a tervezés során. Ezt követően, ha megfelelő érdeklődés mutatkozik egyes szolgáltatási formák iránt, kell csak a szükséges intézkedése­ket megtenni. Ott, ahol az imént leírtak szerint jártak el, a helyi vezetők sem panaszkodnak arra, hogy nagy a ráfizetés, mivel csak elvétve veszik igénybe az új tevékenységet végzők munkáját. Ha a lakosság körében megfelelő érdeklődés mutatkozik olyan szolgáltatás iránt, amelyet a helyi nemzeti bizottság kisüzemé, az Ipari szövetkezet vagy pedig a helyi gazdálkodás! üzem nem tud nyújtani, élni kell azzal a lehetőséggel; mely szerint engedélyezni lehet a szakemberek számára az igényelt tevékenység végzését. Itt azonban szükséges megjegyezni hogy az engedélyt megadó nemzeti bizottságok képviselőinek’jogá. ban áll ellenőrizni a kisiparos tevékenységét, figyelemmel ki. sérni például a nyitvatartási időt vagy az egyes szolgáltatások megszabott árának betartását. A lakosságnak nyújtott szolgáltatások fejlesztése és kor. szerűsítése során beváltak az úgyhevezett központi átvevő­­helyek, amelyeket a helyi gazdálkodási üzemek és az ipari szövetkezetek szerződés alapján létesítettek. Az új módszer előnye, hogy a lakosoknak nem kell nagyobb távolságokat megtenniük, vagy különböző nyitvatartási Időhöz igazodniuk, ha valamilyen szolgáltatást igénybe szeretnék venni. Minden szempontból előnyös megoldásról beszélhetünk, hiszen nem­­csak a szolgáltatást végzők takarítanak meg így munkaerőt, hanem a lakosok is jól járnak, mivel egy helyen jelenthetik be Igényeiket, egy fedél alatt adhatják be a tisztítani illetve Javítani valót. A nemzeti bizottságokra számos kérelem érkezett annak érdekében, hogy a helyi viszonyoknak és igényeknek meg­­felelően módosítsák a szolgáltatást végző részlegek nyitva­tartási idejét. Az elmúlt évben már több községben próbálkoz­tak a városokhoz hasonlóan a kijelölt napokon nyújtott mű­szakok bevezetésével, vagy pedig a szombati nyitvatartással. Az intézkedések célja természetesen az, hogy az ingázók is igénybe vehessék a munkaidő leteltével a helyben nyújtott szolgáltatásokat. Szólni kell azonban arról is, hogy nem min­denütt váit be a fenti módszer, mivel előzőleg nem mérték fel elég körültekintően a helyzetet, illetve az Igényeket, s в néU kül vállalkoztak az újítás bevezetésére. A felmérés eredményeit összegezve a nemzeti bizottságok képviselőinek véleménye alapján a fő szolgáltatóhálózatokat sikerült kiépíteni, így a Jelenlegi időszakban már a helyi adott­ságoknak és kívánalmaknak megfelelően kell folytatni a szol­gáltatóhálózat bővítését. A minőségi követelményekről szólva pedig újfent el kell mondanunk, hogy a népgazdaság vala­­mennyi területén szorgalmazott nagyobb hatékonyságra törek­vés a szolgáltatásokat nyújtó helyi gazdasági üzemek és ipari szövetkezetek dolgozóira is teljes mértékben vonatkozik. Meg ken találni mindenütt a legmegfelelőbb utat, hogy minél rövidebb Idő alatt sikerüljön az egyre nagyobb igények­nek eleget tenni. Ez természetesen az eddigieknél tervszerűbb Irányítást, Jobb szervezést és nem utolsósorban magasabb szín­­tű kivitelezést is Jelent. Mindezek figyelembevétele nélkül пеЩ szolgálhatnak a szolgáltatások a lakossági igények kielégítő­­sőre. Bárdos Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents