Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-02-01 / 5. szám

A GYÜMÖLCSÖSBEN December időjárása szokat­lanul enyhe volt, Így bőven kí­nálkozott alkalom az őeai ta­lajmunkák vonatkozásában ta­pasztalt mulasztások pótlásá­ra. Viszont a tárolóházak és a pincék is felmelegedtek, s bi­zony az átlagosnál rosszabbul telel az elraktározott gyü­mölcs. Okosan teszi, aki a szo­kásosnál gyakrabban ellenőrzi a tárolt termés egészségi álla­potát és a táróiéban uralkodó hőmérsékletet és a páratartal­mat. Rendszeresen kell szel­lőztetni, a túl száraz helyiség­ben pedig a padlót is rendre fel kell locsohil, hogy elejét vegyük a gyümölcs fonnyadá­­sának. Jót tesz a fóliás védő­­borítás is. Túl nedves környe­zetben hetente érdemes eléget­ni egy-egy kénszeletet. A meteorológusok feltétele­zik, hogy alighanem elhúzódik a tél, tehát tavasszal nem sok időnk marad a sürgős munkák elvégzésére. £ppen ezért jól teszi, aki már most hozzálát a gyümölcsfák mechanikai tisz­togatásához és metszéséhez. Gyűjtsük össze a fákon talál­ható gyümölcsmúmiákat, ösz­­szesodort faleveleket, a kárte­vők telelő formáinak búvóhe­lyet biztosító kéregrepedéseket alaposan tisztogassuk meg, s a felhalmozódó kaparékot é­­gessük el. Metszéskor távolít­suk el a száraz vagy beteg ágakat és ágrészeket, könyör­telenül vágjuk le a liszthar­mattal fertőzött részeket. Az útmenti szilvafákat is most kellene megtisztítani az apá­calepke szövedékeitől, mert a tavaszi permetezést nagyon ne­héz a kártevők keléséhez iga­zítani. Sajnos, az útkarbantar­tó vállalat saját erőből nem győzi a munkát, a kertészke­­dőkkel pedig nem keresi az együttműködés lehetőségét. A metszést a bogyósoknál kezdjük, mert tavasszal ezek fakadnak legkorábban. A ri­biszkefajták közül a pirosak zöme rövid termőrészen hozza a termését. Ezek a termés ki­nevelésével egyidejűleg önma­guk megújítására is képesek. Megújulásuk mértéke elsősor­ban a bokrok megvilágítottsá­­gától függ, ezért metszéskor főleg a rendszeres ritkításra kell ügyelni. Az ötéves, leter­­mett részeket tőből eltávolít­juk, az 1—4 éves vesszőkből pedig bokronként hármat-hár­­mat vagy négyet-négyet érde­mes meghagyni. Alapelvként szolgálhat, hogy mindig annyi egyéves vesszőt ajánlatos meg­hagyni, amennyi ötévest kivá­gunk. Az egresnél mindenekelőtt arra ügyeljünk, hogy ne kerül­jék el a figyelmünket a liszt­harmattal vagy kaliforniai pajzstetűvel fertőzött részek. A pajzstetű szinte minden gyü­mölcsfélén előfordul, de legin­kább az egrest, a ribiszkét, a körtét meg az almát kedveli. Ha ilyenkor nem tudjuk felszá­molni a telepeit, a tenyészldő-FD tennivalók ben több alkalommal Is per­metezni kell ellene, ami nem éppen könnyű, hiszen a szük­séges kezelések időszaka gyü­mölcsérés idejére esik. A málna metszése aránylag könnyű munka, hiszen az ül­tetvény „megmutatja“, mit kí­ván. A letermett vesszők el­száradnak, a betegek könnyen felismerhetők. A málnagubacs­­-szúnyog dudorokat, a didimel­­lás vesszőfoltosság pedig az egészségestől eltérő színű fol­tokat okoz a vesszőn, így köny­­nyü kiválasztani, hogy melyik vesszőket kell tőből eltávolíta­­nunk. A málna terjeszkedési hajlamának az ültetvény mély (35 cm) körülásásával vethe­tünk gátat. A bogyósok ntán az almát meg a körtét vegyük kezelés­be. Fagypont alatti hőmérsék­leten csak öregebb fákat aján­latos ápolgatni-metszeni. A most telepített csemeték, a kajszi- meg az őszibarack ma­radjon a legvégére. Metszéskor tegyünk különb­séget a típusok, illetve a fák kora és alanya között. A tí­pusalanyon nevelt fákat, vala­mint azokat az idősebb fákat, amelyeknél már aránylag sze­rény az évi hajtásnövekedés (10—23 cm), erősebben kell visszavágni és amolyan részle­ges ifjítást is kell alkalmazni, hogy kineveltessük a fával az új termőfelület kialakítására alkalmas hajtásokat. A még fiatal, buja növekedésű és alig termő fáknál Inkább csak a sűrűségre ügyeljünk, és a ko­ronasűrítő vesszőket távolítsuk el. Középerős metszésben kell részesíteni a középkorú fákat. Ezeken amolyan karbantartó beavatkozást eszközölünk, hogy mindig legyen rajtuk elegendő éves vessző, amelyek majd két év múlva termést kínálhatnak. A vegyszereket és műtrágyá­kat már most igyekezzünk be­szerezni. A tartósan gazdag termést nyújtó, a rövid hajtá­sokat nevelő fákat, valamint azokat, amelyek ősszel meg­kapták a maguk foszfor- és káliumadagját, kora tavasszal valamilyen gyorsan ható nitro­génműtrágyával kell megtrá­gyázni (28 kg áranként). Belucz János agrármérnök, a tudományok kandidátusa A 'ZÖLDSÉGESKERIBEN A háztájiban Is elérkezett a palántanevelés Ideje. A meleg­ágyak fűtésére istállótrágyát használunk. Amikor a meleg­ágy földje már 8—10 C-fokos, elvethetjük a retket, a salátát meg a korai káposztaféléket. A tűzdelésre majd akkor ke­rülhet sor, ha a talaj hőmér­séklete már 18—20 C-fokos. A fűtött hajtató berendezé­sekben (üvegház, fóliasátor) előkészített nevelőágyásokb3 előbb csak retket, később már salátát, karalábét és karfiolt is vethetünk. Aki eddig halogatta, most már feltétlenül vesse el a haj­tatásra szánt paprika, paradi­csom és salátauborka magját. Tekintve, hogy ezekből a növé­nyekből általában csak kevés palántára van szükségünk, az előnevelést a lakásban tartott palántanevelő ládákban vagy virágcserepekben is megold­hatjuk. Persze gondoskodni kell elegendő fényről, külön­ben a palánták nagyon meg­nyúlnak. Mihelyt az időjárás felenged; lássunk hozzá a fóliasátor elő­készítéséhez. A rozsdás bordá­zatot drótkefével alaposan tisz­togassuk meg, majd a fém vá­zat mázoljuk be fehér festék­kel. A hónap végén állítsuk össze a vázat és napfényes időben húzzuk fel a méretre vasalt fóliát. Mihelyt a talaj állapota megengedi, azonnal vessük el a hőnapos retket, ül-, tessünk salátát és karalábét, esetleg dugassunk vöröshagy­mát. Ha kicsit megpirkad a talaj,­­tegyük rendbe a teleltetett zöldségfélék (sóska, rebarbara, spenót, saláta, hagymafélék) ágyásait. A száraz vagy beteg lombot gyűjtsük össze és éges­sük el, majd a növények köze­lében gereblyével óvatosan la­zítsuk fel a talajt. Szedjük fel a szabadban teleltetett és fo­lyamatosan fogyasztott bimbós- és fodros kel maradványait, a helyüket pedig kapáljuk fel. A tavaszi ásás nem ajánlott, mert Inkább rontja, mint javít­ja a termőréteg tulajdonságait. A vetőmag beszerzéséhez na­gyon jó, tudni, hogy melyik ajánlott fajta mire jó. Aki nem figyeli a szakirodalmi ismerte­tőket, a forgalmazott fajtajegy­zékekből is tájékozódhat, csak­hogy azokban a legújabb — esetleg csak hiánypótlóként behozott — fajták és hibridek nem szerepelnek. Ezért útmu­tatóul elmondjuk az alábbia­kat. Hónapos retekből hajtatásra mindenekelőtt a piros, gömbö­lyű Granát, a Korund, a Saxa és a Slávia vethető. Korai sza­badföldi termesztésre kiváló a piros-fehér színű, ugyancsak gömbölyű gumójű Duó, továb­bá a Granát, az Ilka, a fentebb már említett Korund, a Kopen­­hagener Markt, a Slavia, a Vé­­ra, a Rampouch jégcsap meg a gömbölyű de homoksárga He­llos. Későbbi termesztésre az Ilka, Helios, Korund, Ram­pouch, "Karmina meg az Obrov­ská máslová ajánlható. Fűtött hajtató berendezések­ben salátából Triumf, Muck és Kamýk termelhető. Hideghaj­­tatásra alkalmas a Kamýk, Ra­pid, Smaragd’S a Dívalo meg a Dua. Tavasszal szabadföldbe ültethető a Lednický, Král má­ja, Mélnický máj és a Dua. A nyári fajták választéka is aránylag gazdag: Détenická atrakcia, Pirát, Mona, Merkur, Suzan, Reskía és Pražan. Az őszi-téli termesztéshez az Al­­tenburský vagy a Butterkopf fajtát válasszuk. Aki szereti a spenótot, ta­■V 3 tennivalók vasszal az Estivato, a Herku­les, a Monores vagy a Viki­­mum fajták közül választhat, nyáron inkább a Matador, ősz­szel pedig a Consista vagy ugyancsak a Matador fajtát ér­demes telepíteni. Ä karalábéfajták közül haj­­tatásra alkalmas a világoszöld Pražský biely, a Moravia, a Ll­­bochovický meg a Frühweis, valamint a kék Ideal. Kora ta­vaszi szabadföldi ültetésre a Pražský biely kivételével u­­gyanezeket a fajtákat Javasol­hatjuk, őszi szedésre a kék Specke Blauer fajtát érdemes beszerezni. A jól tárolható, kései fajták közé tartozik a Gigant, a Nozaki, továbbá a kék Kozmanov modrý és a Vio­letta. Paprika. Korai hajtatásra va­ló a PCR, Vesna, Dora Fi, Fe­­hérözön, Szentesi piacos. Ä PCR meg a Szentesi piacos halványzöld .csípős, az újabb hazai Vésna meg a Dora Ft halványzöld, csípmentes, a Fe­­hérözön pedig kimondottan édes változat. A salátauborkák közűi me­legágyban termeszthető a Ž1- dovická produkta és a Jedineő­­ná. Kimondottan üvegházi ter­mesztésre nemesítették a Le­da, Sandra, Tosca, Marcelina és Marta Fi hibrideket, Illetve a Trlx, az Unikát, a Saladin és a Marex fajtákat. A támrendszeres hajtatásra alkalmas, folyamatosan növek­vő és termő paradicsnmfajták között négy hazai és nyolc külföldi szerepel. A régi hazai fajták közül a késel Slávia Po­­rýnia meg a korai Stuplcké skleníkové kimondottan üveg­házi feltételek közé való. A Stupické polné szabadföldben és fólia alatt Is megállja a he­lyét. A legújabb Start S Fi ha­zai hibrid ffltetlen üvegházban, fóliasátorban vagy akár a sza­badföldben Is gazdagon terem. 'A holland hibridek (Vemone Ft, Lucy Ft, Luca Fi, Prlsca Fi) közös jellemzője a koralság, a nagy termőképesség és a kivá­ló minőség. Ezek üvegházban, fólia alatt vagy szabadföldben Is termeszthetők. A Bonset Ft hátránya a későbbi érés. Az NDK ból Importált Hellperle hideghajtatásra és szabadföldi termesztésre való, a Harzfeuer Ft korai üvegházi, fólia alatti vagy szabadföldi termesztésre alkalmas, a Nadja pedig ala­csonyabb növésű, apróbb bo­gyókat kínáló fajta, de ugyan­csak koraL Magda Valšíková agrármérnök, a tudományok kandidátusa , A SZŐLŐBEN A szőlészeti munkák mene­tét erősen meghatározza az Időjárás alakulása, hiszen feb­ruár az év második leghide­gebb hőnapja. Ha enyhül az idő, a hónap második felében megkezdhetjük a lugas- és ma­gasművelésű szőlők metszését. A tavalyi erős fagykár után a metszést igen körültekintően kell elvégezni. Sok esetben a tőkéket újra kell alakítani. Az idős kordonkarok vagy törzsek eltávolításakor a sebeket a Fundazol 2 %-os oldatával ke­zeljük, hogy megakadályozzuk a farontó gombák káros tevé­kenységét. Metszés előtt győződjünk meg a rügyek épségéről. Ha a kettémetszett rügy belső ró6ze zöld, akkor téli fagy által nem károsodott, ha barna és ke­mény, akkor elpusztult. Metszéskor vegyük figyelem­be a fajta metszési igényét és a tőke erejét. A szőlőtőke ak­kor van jó erőben, ha a vesz­­szők jelentős része 8—10 mm vastag és megfelelő fejlettsé­gű. Ha a tőke az előző évinél vékonyabb és rövidebb vesszőt nevel, akkor a meghagyott rü­gyek számát az előző évihez viszonyítva csökkentjük. Vi­szont ha a vesszők erősebbek, akkor a terhelést növelhetjük. A nagyon bőtermő, nagyfürtű fajták jő erőben lévő tőkéjét metszéskor 4—6 rüggyel ter­heljük 1 m2 tenyészterületre számítva. A nagyon bőtermő, közepes nagyságú fürtöt hozó fajtákat négyzetméterenként 6—8 rügyre metsszük. A köze­pes termőképességű, közép­­nagy vagy apró fürtöket termő fajtákat 8—10 rügy/m2-rel ter­heljük. 10—12 rügy/m3 terhe­lést alkalmazunk a keveset termő, apró fürtű fajták eseté­ben. A metszéssel tehát nemcsak alakítjuk a tőkét, de meghatá­rozzuk a termés mennyiségét és minőségét, valamint a für­tök számát Is. A szabálytalan tőkeforma, a metszési alapel­vek megsértése a tőkék elöre­gedését, a növekedési erély csökkenését, a tőke zöld haj­tásainak eisürűsödését vonja maga után. A hajtásokkal zsú­folt tőke megvilágítottsága kedvezőtlen, ami alacsony és szakaszos terméshozamokban nyilvánul meg. A metszéssel egy munkame­netben végezzük el a harmat­­gyökerek, a vad- és nyakvesz­­szők eltávolítását. A tőke el­halt, lehámló kérgének eltávo­lításával a kártevők búvóhe­lyét szüntetjük meg. Idősebb szőlő metszésekor elvégezzük a tőkék teljes vagy részleges ifjítását. Eltávolítjuk az elöre­gedett sérült vagy beteg tőke­fejeket, törzset vagy kordon­­kart, és életerős biztosítóvesz­­sző felhasználásával kialakít­juk az új tőkerészt. A téli met­szés (február végéig) előnye, hogy nagymértékben csökkenti a gyökérgolyva (agrobakté­­rlum) terjedésének lehetősé­gét. Ä levágott venyigét kévébe kötve a sorok közül kihordjuk vagy helyben felaprítva trágyá­zásra, esetleg komposztkészí­­tésre használjuk fel. Metszés ntán javítsuk ki a megrongálódott támberende­­zést, a sérült, törött oszlopo­kat cseréljük ki. A fagyok el­múltával nekiláthatunk a-szőlő nyitásának. Az elkésett nyitás hatására a rügyek kipállhat­nak, elpusztulhatnak, a szőlő később hajt ki, a gyenge haj­tásokban nagyobb pusztítást okozhat a késő tavaszi fagy. Nyitáskor kijuttathatjuk a sző­lőnek szánt nitrogénműtrágya felét. Tervezzük meg a szőlő egész évi növényvédelmi munkáit, s ennek alapján már most vásá­roljuk meg a szükséges nö­vényvédő szereket. A tárolt szaporítóanyagot ellenőrizzük, óvjuk a kiszáradástól és a pe­nészedéstől. Februárban megkezdjük az oltványkészítést. Oltáshoz csak egészséges, megbízható helyről származó alapanyagot használ­junk fel. A kész oltványokat a hajtatás megkezdéséig 0—4 C- fokos hőmérsékleten tároljuk. A BOROSPINCÉBEN Rendszeresen ellenőrizzük boraink tisztaságát, ízét és stabilitását. Ebben az időszak­ban a boroknak már tiszták­nak, majdnem tükröseknek kell lenniük. Ha borunk még mindig zavaros, kérjük ki szakember tanácsát. A borban végbemenő oxidá­ciós és redukciós folyamatok eredményeként februárban már kialakul a bor általános jelle­ge. Ebben jelentős szerepe van a levegő oxigéntartalmának. Az érési folyamathoz minden bornak oxigénre van szüksége. Viszont az oxigén túlzott je­­lenlétének hatására a bor eb veszti üdeségét, harmóniáját. Helyes kénezéssel, borkezeléssel és raktározással a nem kívá­natos folyamatokat meg tud­juk akadályozni, illetve irányí­tani tudjuk azokat. Fontos á bor fejlődésének állandó figye­lése, egészségi állapotának eb lenőrzése. Amikor a bor üde jellege változni kezd s a bor teltté, tartalmassá, kerekké vá­lik, elvégezzük a második fej­tést. A második fejtést 6—10 héttel az első után végezzük. Ilyenkor különítjük el teljesen a bort a seprőtől. Fejtés előtt a bor szabad kéntartalmának szintjét 20—30 mg БОгЛ-ге ál­lítjuk, ami azt jelenti, hogy á bort hektoliterenként 4—6 g kállum-piroszulfittal kénezzük. A fehérborok második fejtésé során kerüljük az erős leve­gőztetést, vörösboroknál a mérsékelt levegőztetés előse­gíti a bor fejlődését. A máso­dik fejtést összeköthetjük a borok házasltásával, derítésé­vel. Használat után a segédeszkö­zöket, edényeket mindig mos­suk el, a kiürült hordót gon­dosan mossuk kt, majd úgy állítsuk fel, hogy a víz telje­sen kicsepegjen belőle. Szik­­kadás után — hektoliterenként fél azbesztkénszelet elégetésé­vel — kénezzük be a hordót. Korpát András agrármérnök

Next

/
Thumbnails
Contents