Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-02-01 / 5. szám
Í986Í. február í. .SZABAD FÖLDMŰVES A két nép közös érdeke • _ nukleáris fegyverek felszámoßc lására és a nukleáris robban" * tások beszüntetésére vonatkozó átfogó szovjet javaslatok támogatására liívta fel a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa az Egyesült Államok kongresszusát. A legfelsőbb szovjet törvényhozó szerv nevében a tanács elnöksége küldött üzenetet az amerikai szenátoroknak és képviselőknek. Ezzel egy Időben Moszkvában nemzetközi sajtóértekezleten Gaorgij Kornvijenko első külügyminiszter-helyettes, Szergej Ahromejev vezérkari főnök és Leonyid Zamjatyin, az SZKP KB nemzetközt tájékoztatási osztályának vezetője részletesen elemezte a Mihail Gorbacsov nyilatkozatában előterjesztett űj, háromszakaszos szovjet leszerelést programot. Eszerint az ezredfordulóig megsemmisítenének minden nukleáris fegyvert. A béke és a biztonság programja Genf szelleme kedvezően befolyásolta a szovjet—(apán kapcsolat alakulását, amelynek javítása közös 6haj. Ez volt mind a szovjet, mind a japán vélemény Eduard Sétáidnadze szovjet külügyminiszter tokiéi látogatásáról. Eduard Sevardnadze tárgyalásokat folytatott Abe Sintaro külügyminiszterrel és fogadta őt Nakaszone Jaszuhiro miniszterelnök is. A megbeszélések középpontjában a kétoldalú kapcsolatokkal összefüggő, valamint a kölcsönös érdeklődésre számot tartő nemzetközi kérdések álltak. A szovjet külügyminiszter találkozott és megbeszéléseket folytatott Mijamoto Kendzsivel, a JKP KB elnökével, továbbá Fuva Tecuzóval, a JKP KB Elnökségének elnökével is. A tárgyalások végeztével Eduard Sevardnadze és Abe Sintaro több kétoldalú egyezményt irt alá. A megállapodáosok a két ország gazdasági, kereskedelmi és kulturális együttműködés bővítését célozzák. Elutazása előtt tartott nemzetközi sajtóértekezletén a szovjet külügyminiszter eredményesnek minősítette hivatalos tokiói tárgyalásait. Kiemelte a két ország közötti politikai párbeszéd jelentőségét, s üdvüzölte, hogy megállapodás jött létre e párbeszéd folytatásáról. Ezzel összefüggésben elmondta, hogy Mihail Gorbacsov, az 6ZKP KB főtitkára és Nakaszone Jaszuhiro japán miniszterelnök kölcsönösen szovjetunióbeli, illetve japánt látogatásra hívta meg egymást. A látogatásról kiadott közös közlemény leszögezi, hogy az 1973 októberi szovjet—japán közös nyilatkozatban rögzített megállapodás alapján tárgyalásokat folytattak a két ország közötti békeszerződés megkötéséről, beleértve azokat a kérdéseket is, amelyek e szerződés tartalmát alkothatják. Megállapodtak abban, hogy a soron következő moszkvai megbeszéléseken folytatják a konzultációt A közlemény hangsúlyozza, hogy Я külügyminiszterek őszinte véleménycserét folytattak kölcsönös érdeklődésre számot tartó nemzetközi kérdésekről, beleértve a béke és a leszerelés problémáit, valamint regionális kérdéseket Hatvanegy éve áll fenn diplomáciai viszony a Szovjetunió és Japán között. IGjabbkori alakulását az 1958 októberében, majd az 1973 októberében aláirt közös nyilatkozat határozta meg. Ennek alapján csaknem negyed századon keresztül folyamatosan bővültek a politikai és gazdasági kapcsolatok. A kereskedelmi csere csaknem kétszázszor lett nagyobb, szerződésekben szabályozták az egymás vizein folytatott halászatot, a légi- és víziközlekedést. Konznli megállapodás. műszaki-tudományos együttmüködési egyezmény, gazdasági együttműködési bizottság megalaki tásáról szóló szerződés egészítette ki a közös nyilatkozat által meghirdetett gyakorlatot. Az elmúlt húsz évben japán vállalatok vettek részt Szibéria és a szovjet Távol-Kelet természeti kincseinek kiaknázásában. A Bajkál—Amur vasútvonal építkezésein Járva egész sor japán gépet láttam, a szibériai üzletekben rengeteg Japán árucikk volt, esernyőtől kezdve a fényképezőgépig. A csatlakozó körzetek hasznosításában éppúgy számítanak a japán közreműködésre, mint а ВАМ építkezézésein. Közben — az elmúlt tíz évben — Japánnak az Egyesült Államok politikai köreit követő magatartása miatt a különféle típusú kapcsolatok más- és másféleképpen alakultak. Most, az együttműködés „új fordulójában“ szovjet részről három nagy kérdéscsoport köré kívánják rendezni a szovjet—Japán viszony intenzívebbé tételét. A világbéke fenntartása érdekében Tokiónak az amerikai ürfegvverkezési programhoz való viszonyulása, vagyis japán távolmaradása a csillagháborús programtól, jótékonyan hatna a két ország további kapcsolatára. Az űrfegyverkezés! programot ez ideig a tokiói kormány hivatalosan tudomásul vette, de egyelőre nem vesz részt benne. A csendes-óceáni térséggel kapcsolatban atomfegyvermentes övezetek létrehozására helyezi a hangsúlyt, fenntartva korábbi ajánlatát, amely szerint kész szerződésben kötelezettséget vállalni arra, hogy nem támad japánra atomfegyverrel, amennyiben lapán lemond arről, hogy területén idegen hatalmak nukleáris fegyvert tároljanak. A kétoldalú viszonyban Moszkva változatlanul számít a japán vállalatok részvételére a szovjet távol-keleti területek gazdasági kiaknázásában. Ä Szovjetunió a japán területi igényeket változatlanul nem tekinti tárgyalási alapnak. A tíz év óta először sorra került tokiói szovjet külügyminiszteri látogatás mindazonáltal szükségszerűen elősegíti egymás jobb megértését, s a viszony erre épülő alakítását. A csendes-óceáni kérdések rendezése nem nélkülözheti a szovjet—japán egyetértést. Ez pedig ugyanúgy része a szovjet—amerikai nézeteltérések csillapításának, mint egy szovjet—Japán érdekegyeztetésnek. A Szovjetunió mindenképpen fenntartja javaslatait a távol-keleti biztonsági intézkedésekre csakúgy, mint a japán atomsemlegességét szavatoló szerződésre, illetve egy szovjet—japán hosszú távú gazdasági megállapodásra vonatkozóan. Nemcsak a jószomszédi viszony kívánja így, hanem a két nép — és a nemzetközi béke és biztonság — közös érdeke is. — haraszti — „Azok a szép napok...” Sajnos, a fél kezünkön meg lehet-1 ne számolni azokat a napokat, amelyek a damaszkuszi egyezménynek köszönhetően békések, vagy a békés megegyezést ígérőén biztatóak voltak. Ahogyan azt a szakértők Jelezték, annyi ellentétet kellett volna összeegyeztetni, hogy eleve kilátástalan volt, hogy ez sikerülni jog. A tárgyalások idején sem szüneteltek a harcok, mégis vártuk, hátha... De a vallást és politikai érdekek különbözősége miatt súlyos összecsapásokra került sor a keresztény táboron belül, Bejrútban pedig nagy erejű pokolgép robbant. Valid Dzsumblatt, a Haladó Szocialista Párt vezetője és Nahlb Berrl, az 'Árnál főnöke — Ноbeikával együtt ők voltak a damaszkuszi egyezmény aláírói — Amin Gemajel elnökre hárítják a felelősséget az azóta felújult harcokért, a véres összecsapásokért. Elie Hobetkát ugyanis a Palangista Párttal szövetkező Szamír Zsazsa megfosztotta a hatalomtól. Az ország ismét a polgárháború szélére sodródott, ezzel pedig szétfoszlottak Libanon megmentésének a damaszkuszi egyezményben vázolt esélyei. A libanoni miniszterelnök Gemajel lemondását követeli. Ki tudja, ez hogyan szítaná tovább az ellentéteket. Tény, hogy a politikai élet vallási tagolása akadályozza a megegyezést. Csakhogy a politikát célok különbözősége ugyanúgy. Így hát a békére Libanonban még várni kell ,«■ *- m. e. — S PENTAGON A HADIKIADÁSOK NÖVELÉSÉT SÜRGETI Ä fegyverkezési hajsza elviszi azt Is, amit szociális kiadásokra lehetne fordítani. A. Umjarov. rajza ATOMFEGYVEREK NÉLKÜL A HARMADIK ÉVEZREDBE Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának nyilatkozata, ez a történelmi Jelentőségű leszerelési Javaslat már bejárta a világot, s elnyerte minden békeszerető ember támogatását. Idézzük fel néhány fejezetét: „A Szovjetunió javasolja, hogy 1986-tól kezdődjék meg az emberiség nukleáris katasztrófától való félelme felszámolásának programjának megvalósítása. És ez. hogy az idei esztendőt az ENSZ nemzetközi békeévvé nyilvánította, további politikai és erkölcsi ösztönzésnek számít. E téren felül kell emelkedni a nemzeti egoizmuson, a taktikai számítgatásokon. a vitákon és összetűzéseken, amelyeknek jelentősége teljesen elhanyagolható, ha a legfőbb értéknek — a Jövő békéjének és biztonságának — megőrzésével vetjük össze. Szükséges, hogy az atom energiája kizárólag a békét szolgálja — a mi szocialista államunk következetesen erre törekedett és erre törekszik. Javaslataink összegezve az alábbi pontokat tartalmazzák: Első szakasz: Öt-nyolc éven Belül a Szovjetunió és az USA a felére csökkentené azon atomeszközeinek számát, amelyekkel kölcsönösen elérheti egymás területét. Az ilyen típusú megmaradt hordozóeszközökön egyik oldalon sem maradna több 6 ezer töltetnél. Természetesen az ilyen csökkentés csak akkor lehetséges, ha a Szovjetunió és ez Egyesült Államok kölcsönösen lemond a csapásmérő űrfegyverek kísérleteiről, gyártásáról és telepítéséről. Amint a Szovjetunió már több ízben figyelmeztetett, a csapásmérő kozmikus fegyverek gyártása meghiúsítja a földi nukleáris fegyverek csökkentésébe vetett reményeket. Az első szakaszban megállapodást érnek el és megvalósítják a Szovjetunió és az USA európai övezetben lévő közepes hatótávolságú rakétáinak teljes felszámolását, mind a ballisztikus rakétákét, mind pedig a robotrepülőgépekét, mégpedig első lépésként az atomfegyverek felszámolása felá az európai kontinensen. Emellett az USA-nak köteleznie kell magát, hogy nem adja át más országoknak sem hadászati, sem pedig közepes hatótávolságú rakétáit, Nagy-Britannlának és Franciaországnak pedig kötelezettséget kell vállalnia, hogy nem növeli nukleáris fegyverzetét. Már a kezdet kezdetén Is szükséges: a Szovjetunió és az Egyesült Államok állapodjon meg, hbgy leállítanak minden nukleáris robbantást, s felszólítják a többi országot le, hogy a lehető leghamarabb csatlakozzanak az ilyen moratóriumhoz. A nukleáris leszerelés első szakasza azért vonatkozik a Szovjetunióra és az Egyesült Államokra, mert éppen nekik kell példát mutatniuk a többi nukleáris hatalomnak. Második szakasz: Ebben a szakaszban, amelynek legkésőbb 1990-ben meg kell kezdődnie, s öt-hét évig fog tartani, a többi nukleáris hatalom is megkezdené a csatlakozást az atomleszereléshez. Kezdetben köteleznék magukat, bogy befagyasztják atomfegyvereik számát és más országok területén sem tárolnak Ilyen eszközöket. Amikor a Szovjetunió és es GSA" a második szakaszban 50 százalékkal csökkentené nukleáris fegyverzetét, további radikális lépésre kerülne sor — minden atorahatalom felszámolná taktikai atomeszközeit, vagyis a maximum ezer kilométer hatótávolságú fegyvereket Ugyanebben a szakaszban a csapásmérő örfegyverek betiltásáról szőlő szovjet—amerikai mégállapodásnak többoldalúvá kell válnia, ebben kötelezően részt vennének az élenjáró Ipari hatalmak. A nukleáris hatalmak leállítanák atomfegyver-kísérleteiket. Betiltanák az új fizikai elvekre épülő nem nukleáris fegyverek gyártást, azokót, amelyeknek pusztító hatása megközelíti a nukleáris vagy az egyéb tömegpusztító fegyverekét. Harmadik szakasz: Ebben a szakaszban, amely legkésőbb 1995-ben kezdődne — befejeznék a mindeddig megmaradt atomfegyverek felszámolását. 1999 végéig semmilyen atomfegyver nem maradna a Földön. Kidolgoznák az egyetemes megállapodást arról, hogy ezek a fegyverek már soha többé ne jelenhessenek meg. Azt javasoljuk tehát, hogy atomfegyverek nélkül lépjünk a 'harmadik évezredbe, mégpedig a kölcsönösen elfogadható és szigorúan ellenőrizhető megállapodások alapján. Ha az Egyesült Államok kormánya teljesen és fenntartások nélkül híve az atomfegyverek felszámolásának — amint azt több ízben hangoztatta —, akkor most van rá lehetősége, hogy ezt a gyakorlatban Is Igazolja. Ahelyett, hogy az elkövetkező 10—15 évet az új, az emberiség számára rendkívül veszélyes űrfegyverek létrehozására pazaroljuk — ezek állítólag szükségtelenné teszik az atomfegyvereket —, nem ésszerűbb e közvetlenül megkezdeni e fegyverek felszámolását, s végül teljesen eltávolítani őket? A Szovjetunió felhívással fordul minden néphez és államhoz, elsősorban azokhoz, amelyek atomfegyverrel rendelkeznek, hogy támogassák az atomfegyverek felszámolásának 2000-ig szóló programját. Minden elfogulatlan ember számára teljesen nyilvánvaló, hogy e program megvalósításával senki sem veszít semmit, hanem mindenki nyer. Az egész emberiséget érintő problémáról van sző, amelyet csak közösen lehet és kell megoldani. Minél gyorsabban valósul meg ez a program a gyakorlatban, annál biztonságosabb lesz az az élet bolygónkon.“ A PÉLDA EREJÉVEL Ä Szovjetunió, tartva magát az előzőekben méltatott eljáráshoz, s abbeli Igyekezetében, hogy további gyakorlati lépést tegyen a nukleáris leszerelési programmal összefüggésben, fontos döntést hozott: Három hónappal meghosszabbítja az összes atomrobbantásra elrendelt egyoldalú moratóriumát, melynek érvénye 1985. december 31-én lejárt. Ez a moratórium továbbra is érvényben marad, ha az Egyesült Államok is leállítja nukleáris kísérleteit. Ismét javasolja az Egyesült Államoknak, hogy csatlakozzon ebhez a kezdeményezéshez, melynek jelentősége a világon mindenki számára nyilvánvaló. Világos, hogy ennek a döntésnek a meghozatala távolról sem volt könnyű a Szovjetunió számára. Ami a nukleáris kísérleteket illeti, a Szovjetunió neip tanúsíthat a végtelenségig egyoldalú tartózkodást. Túlságosan sok forog kockán és a felelősség mértéke oly nagy, hogy minden lehetőséget megpróbál annak érdekében, a példa erejével hasson mások magatartására. Minden szakember, tudós, politikus és katona véleménye megegyezik abban, hogy a kísérletek leállítása valóban megbízhatóan szab gátat a nukleáris fegyverek tökéletesítésének. És ez az elsőrendű feladat. Mivel az Egyesült Államok reagálása 1985-ben nem volt pozitív, a Szovjetuniónak minden Joga megvolt ahhoz, hogy 1966. Január elsejétől felújítsa a nukleáris kísérleteket. Ha a lázas fegyverkezés „logikája“ szerint Járt volna el, Így kellett volna tennie. Ezt a logikát azonban hatá* rozottan fel akarja számolni. Ezért újabb kísérletet tesz. Az amerikai kormánynak ismét vaň Ideje arra, hogy mérlegelje a szovjet Javaslatokat. A Szovjetunió az Egyesült Államok elnökéhez és Kongreszszusához, az amerikai néphez forduL Azt ajánlja, lépjenek az ésszerű, felelősségteljes döntések útjára. KEDVEZŐ lVÄLASZRA VÄRVÁ 'Ä bevezetőben említett nemzeitközl sajtóértekezleten Leonyid Zamjatyin az eddigi amerikai álláspontról szólva kijelentette, hogy az amerikai reagálásban tapasztalható pozitív elemek mellett vannak olyanok Is, amelyek a pozitív álláspontot kétségessé teszik. Weinberger hadügyminiszter például nemrégiben arról beszélt, hogy az USA véleménye az ún. stratégiai védelmi kezdeményezésről nem változott. Weinberger jelentette ki azt is, hogy a robbantásokra elrendelt szovjet moratóriumjavaslat az USA számára elfogadhatatlan, mivel állítólag a mai napig a Szovjetunió több atomrobbantást hajtott végre, mint az Egyesült Államok. Ez azonban nem felel meg a valóságnak. Az ellenőrzés a Szovjetunió számára nem jelent problémát. Weinberger elfogadhatatlannak tartja, hogy az USA korlátozza Pershing 2-es rakétáinak számát Európában, mivel azt állítja,, hogy a Szovjetunió az SS 20-as rakétáit áttelepítheti az ország ázsiai részébe, szükség esetén pedig visszahelyezheti Európába. A Szovjetunió azonban kimondottan az Európába telepített SS 20-asok likvidálásáról beszél. A Szovjetunió szeretné optimistán értékelni a békejavaslataira érkezett amerikai reagálást, ez azonban több amerikai vezető eddig tett nyilatkozatába, beszédébe ütközik, akik kijelentették, hogy a szovjet tervezet legfontosabb részel számukra elfogadhatatlanok. Mindazonáltal a hivatalosnak, Illetve véglegesnek tekinthető amerikai válasz még várat magára. Az említett kijelentések mellett vannak másféle megnyilatkozások és vélemények Is az Egyesült Államokban. Egy washingtoni sajtókonferencián például William Colby, a CIA volt vezetője kijelentette: Ha az Egyesült Államok hajlandó feladni a csillagháborús űrfegyvekezési programot, amely jelenleg nem egyéb Reagan elnök vágyálmánál, megkaphat mindent, amit korábban célkitűzésnek nyilvánított: a nukleáris fegyverek eltávolítását Európából, valamennyi nukleáris fegyver felszámolását. Colby — aki Nixon és Ford elnökségé Idején volt a Központi Hírszerző Ügynökség vezetője —, ma a „nemzetbiztonsági bizottság“ nevű társadalmi szervezet vezetőségének tagja. E* a szervezet, amely nagyszámú amerikai társadalmi és tömegszervezét koalíciója; most táviratban szólította fel az elnököt a moratóriumra vonatkozó szovjet javaslat elfogadására. Ezt a táviratot 46 nagy amerikai társadalmi szervezet vezetői Írták alá. Ugyanezek a genfi csúcstalálkozó előtt érdemi tárgyalásra szólították fel az elnököt Ä genfi csúcs szelleme arra a reménykedésre jogosít fel bennünket, hogy az Idei csúcstalálkozó időszakától már konkrét eredményeket várjunk. Ennek gyakorlati megvalósítására tesz pontos és mindenki számára elfogadható Javaslatot a gorbacsovl nyilatkozat. Sajtóvélemények szerint az álláspontok közelednek egymáshoz. Megjósolhatatlan azonban, hogy mikor és miként következhet be Igazi „áttörés“. A Pentagon — a fegyverkezésből hasznot remélő egész apparátus — és a konzervatfy szovjetellenes körök mindig találna* kifogást, hogy az ésszerű megegyezést elodázzák. Arra, hogy a nyári csúcs idejéig ez ő „befagyasztó" tanácsaiknak lesz-e foganatja, vagy as enyhülést sürgető, békeszerető ercsinek, a következő hetek, hónapok adják meg a feleletet. Bízzunk abban, hogy az utóbbiak vannak többen.
