Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-25 / 4. szám
12 .SZABAD FŰLDMOVES 1986. január 23. A Szovjetunió élelmiszerprogramjával összhangban Amint arról lapunkban már'beszámoltunk, „A Szovjetunió gazdasági és szociális fejlesztésének fő irányai az 1986—1990-es évekre és a 2000-ig terjedő időszakra“ című tervezet hatodik része ismerteti a mezőgazdasági ipari komplexum fejlesztésével és az élelmiszerprogram teljesítésével kapcsolatos kérdéseket. A dokumentum mindenekelőtt kiemeli, hogy szervezési gazdasági intézkedéseket kell foganatosítani avégett, hogy a mezőgazdaságiipari komplexumot minden szinten egyetlen egészként irányítsák, tervezzék és finanszírozzák. Fokozni kell a mezógazdaságl-ipari egyesülések szerepét. A tervezet hangsúlyozza, hogy el kell mélyíteni az integrációt az egységes mezőgazdasági-ipari komplexum keretében a mezőgazdaság és az illetékes ipari ágazatok, valamint az agrártudomány és a termelés között. Élénkíteni kell a kolhozok és szovhozok közvetlen kapcsolatait a feldolgozóipar, a kereskedelem és a közétkeztetés vállalataival. Javítani kell a termékek minőségét, fel kell számolni a veszteségeket a termelés és az értékesítés minden szakaszában. A dokumentum a továbbiakban rá mutat arra, hogy meg kell szilárd! tani a mezógazdasági-ipari komple xum anyagi-műszaki bázisát, s lénye gesen javítani kell a mezőgazdasági -ipart komplexum rendelkezésére bo csátott források kihasználásának ha tékonyságát. A bruttó mezőpazdasfie* termelést évi átlaeban 14—16 száza lékka] kell növelni, elsősorban a fel lesztés intenzív tényezőivel, a leg újabb tudományos-műszaki ismeretek alka’mazásával. a legjobb gyakorlati tapasztalatok hasznosításával és a termelési potenciál hatékony kihasználásával. A NÖVÉNYTERMESZTÉS AZ ÉLELMISZER TERMELÉS ALAPJA A tervezet részletesen is ismerteti a legfontosabb teendőket: Folytatni kell a tudományos megalapozott gazdálkodási rendszerek következetes bevezetését, a talajkímélő művelési módszerek szélesebb körű elterjesztését és a talajerózió ellen foganatosított Intézkedések megvalósítását. Jelentős mértékben növelni kell a növénytermesztést, ezen belül pedig a gabonatermelést, mint a Szovjetunió élelmiszer- és takarmánybázisának az alapját, javítani kell a takarmány gabona félék összetételét, s lényegesen fokozni kell a hüvelyesek és a kukorica termelését. El kell érni, hogy 1990-ben a gabonatermés meghaladja a 250—255, a cukorrépáé a 92—95, a napraforgóé a 7,4—7,5. a burgonyáé a 90—92, a zöldség- és tökféléké a 40—42. a gyümölcsféléké a 14,5—15,5, a szőlőé pedig a 10,5— 11,5 millió tonnát. A dokumentum felhívja a figyelmet arra is, hogy a biotechnológia és a génsebészet kihasználásával új nagy hozamú fajták és hibridek nemesítésére kell törekedni, olyanokéra, amelyek megfelelnek az Intenzív technológiai követelményeknek, ellenállnak a kedvezőtlen környezeti hatásoknak, alkalmasak a gépi betakarításra, megfelelnek az élelmiszeripar követelményeinek. Lépéseket kell tenni a répa cukortartalmának növelésére és a veszteségek csökkentésére, javítani kell a megtermelés szervezését és a vetőmagvak minőségét, A takarmánytermeléssel kapcsolatban a tervezet megállapítja, hogy a szántóföldeken, a réteken és a legelőkön lényegesen növelni kell a tömeg- és szemes takarmányok termelését. Nagyobb mértékben kell alkalmazni a progresszív eljárásokat, s lé nyegesen javítani kell a takarmányok összetételét és minőségét, jelentős mértékben növelni kell a növényi eredetű takarmányfehérjék előállttá sát, főleg a lucerna, a lóhere, a borsó, a napraforgó, a szója stb. vetésterületének és hektárbozamának nö velősével Fokozottabb mértékben ki kell használni az élelmiszer- és hal feldolgozó ipari melléktermékedet, valamint az élelmiszer-maradékokat takarmányozási célokra. igényes Állattenyésztési FELADATOK A takarmányalap megszilárdításával, a genetika és a nemesítés terén szerzett új ismeretek, valamint az új biológiai módszerek hasznosításával lényegesen növelni kell a gazdasági állatok termelőképességét. 1990-ben a hústermelésnek — vágósúlyban — el kell érnie a 21 millió tonnát, a tejtermelésnek 108—110 millió tonnát, a tojástermelésnek pedig a 80—82 milliárd darabot. E feladatok teljesítése érdekében tökéletesíteni kell a gazdasági állatok tenyésztésének és hizlalásának szervezését, valamint a szakosítás fejlesztését. A juh és a hűstlpusú szarvasmarha tenyésztésének fejlesztésére jobban ki kell használni a természetes legelők és rétek kínálta lehetőségeket. Bővíteni kell a 16- a rénszarvas, a prémes állatok, a házinyúlak tenyésztését, a méhészetet, a halastavi haltenyésztést és a selyemhernyó tenyésztését. A tervezet ugyanakkor kiemeli, hogy rétek és legelők kimérésével, takarmányok, vetőmagvak, trágvák, gazdasági növendék állatok eladásával támogatni kell az állampolgárok kisegítő személyi gazdaságait. A BELTERJESÍTft TÉNYEZŐK KIHASZNÁLÁSA Az ötéves tervidőszakban az állami beruházásokból 3,3 millió hektárnyi lecsapolt földterületet kell használatba venni, 8,3 millió hektár területen talajjavítási munkákat kel) elvégezni, s mintegy 5,6 millió hektárny: Kazahsztán állattenyésztésére a nagy kiterjedésű juhtenyésztés a jellemző Fotó: CSTK Növelni kell a porciózott és csomagolt húsfélék és félkész húsáruk termelését. A tej tökéletesebb feldolgozásával és a tejtermékek választékának bővítésével javítani kell a tej hasznosítását. Több befőttet, dzsemet, gyümölcslevet kell gyártani, főleg fogyasztói csomagolásban. Az alkoholizmus és az ittasság elleni harc fokozására hozott intézkedések következetes megvalósítása érdekében a szeszgyártó vállalatok egy részét át kell állítani olyan élelmiszerek gyártására, amelyek iránt megvan a lakossági igény. A dokumentum hangsúlyozza, hogy az élelmiszeriparban bővíteni kell a termékek választékát és javítani kell minőségüket. Ésszerűbben kell feldolgozni a nyersanyagokat. Lényegesen bővíteni kell a gyermek- és diétás élelmiszerek, a vitaminokkal, a fehérjékkel, a nagyobb biológiai és tápértékét biztosító elemekei dúsított termékek gyártását. A SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASAGOK MEZÖGAZDASÄGI feladatai A tervezet tizenkettedik része is-Gigantikus, szarvasmarha tenyésztésre szakosított telep Moszkva közelében területen javítani kell a meglévő öntözőberendezések műszaki állapotát. Átfogó módon meg kell oldani a talajjavítással és a talajgazdálkodással összefüggő kérdéseket. A mezőgazdaság kemlzálásával kapcsolatban a dokumentum hangsúlyozza, hogy a mezőgazdaság számára 1990-ben 30—32 millió tonna műtrágyát, 440—480 ezer tonna növényvédő szert és legkevesebb 100 millió tonna meszezésre használatos alapanyagot kell biztositani, ebből 24 millió tonnát helyi forrásokból. 1990-ben 1,5 milliárd szerves trágyát kell a mezőgazdaságnak felhasználnia, keleértve a tőzeget, a szerves Iszapokat és más helyi forrásokat. A tervezet a továbbiakban kiemeli, hogy céltudatosan meg kell valósítani a mezőgazdasági termelés műszaki korszerűsítését. A tizenkettedik ötéves tervidőszakban 1 millió 900 ezer traktort. 1 millió 600 ezer tehergépkocsit, 1 millió 770 ezer pótkocsit, továbbá mezőgazdasági gépeket és berendezéseket kell a mezőgazdaságnak szállítani legkevesebb 43 milliárd rubel értékben, ebből 17 milliárd rubel értékben az állattenyésztés és a takarmánytermelés részére. Lényegesen javítani kell a műszaki szervizszolgálatot, s ki kell szélesíteni a kolhozok és szovhozok javítóműhelyeinek a hálózatát. AZ ÉLELMISZERIPAR fejlesztése Az élelmiszer-, a hús- és a tejiparban a termelés volumenét 18—20 százalékkal kell növelni. 1990-ben az állami nyersanyagforrásokból 11,7—12,2 millió tonna húst, 1.5—1.7 millió tonna állati eredetű zsiradékot, 31—32 millió tonna tejterméket, 1 millió tonna sajtot, 10—11 millió tonna cukorrépából nyert porcukrot, 3,7—4 millió tonna növényi olajat. 18—18 mii liárd darab minőségi zöldség- és gyűmölcskonzervet kell előállítani. merteti a szövetségi köztársaságok gazdasági fejlesztésével kapcsolatos kérdéseket. Az Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaságban a bruttó mezőgazdasági termelést évi átlagban 13—15 százalékkal kell növelni. Az ötéves tervidőszak végéig a gabonatermelést 140—142, a cukorrépa-termelést 31—32, a burgonyatermelést 45—47, a zöldségtermelést 14,5—15, a hústermelést (vágósúlyban) 10—10,2, a tejtermelést 54— 55 millió tonnára, a tojástermelést pedig 45—46 milliárd darabra kell növelni. Ugyanakkkor 1 millió 410 ezer hektár területet kell öntözés alá vonni, s 1 millió 640 ezer hektár mocsaras, vizenyős területen kell elvégezni a lecsapolást. Hatmillió hektár — lecsapolást nem igénylő — területen kell elvégezni a talajjavítást. Az Ukrán SZSZK ban a bruttó mezőgazdasági termelést évi átlagban 13— 15 százalékkal, 1990-ig a gabonatermelést 52—54, a cukorrépa-termelést 53—55, a napraforgó-termelést 3,3, a zöldségfélék termelését 8,6, a gyümölcsfélék-termelését 4,5, a szőlőtermelést 1,3, a hústermelést (vá gósúlyban) 4,9—5, a tejtermelést 24,5 —25 millió tonnára, a tojástermelést pedig 16—17 milliárd darabra kell növelni. Az ötéves tervidőszak alatt 500 ezer hektár öntözött és 640 ezer hektár lecsapolt területet kell átadni. A Belorusz SZSZK ban a bruttó mezőgazdasági termelést évi átlagban 12—14 százalékkal, 1990-ig a gabonatermelést 8—8,2, a burgonyatermelést minimálisan 13, a hústermelést (vá gósúlyban) 1,2—1,3, a tejtermelést 7,1—7,3 millió tonnára, a tojástermelést pedig 3,4—3,5 milliárd darabra kell növelni. Az tlzbég SZSZK-ban a bruttó mezőgazdasági termelést évi átlagban 14— 16 százalékkal, az ötéves tervidőszak végéig a gabonatermelést 3,2— 3,5, a tejtermelést 3,3—3,5 millió tonnára, a hústermelést (vágósúlyban) 540—560 ezer tonnára, a tojástermelést pedig 2,7—3 milliárd darabra kell növelni. Az öt év alatt 410 ezer hektár öntözött területeit kell átadni, hozzávetőlegesen 4,8 millió hektár területen kell elvégezni a legelők öntözőrendszereinek felújítását. A Kazah SZSZK ban a bruttó mezőgazdasági termelés átlagos évi volumenét 13—15 százalékkal, 1990-ig a gabonatermelést 30—31, a hústermelést (vágósúlyban) 1,4—1,5, a tejtermelést 5,4—5,5 millió tonnára, a tolástermelést pedig 4,2—4,3 millió darabra kell növelni, öt éven belül 400 ezer hektár öntözött földterületet kell használatba venni. A Grúz SZSZK-ban a bruttó mezőgazdasági termelést évi átlagban 14 —16 százalékkal, 1990-ig a szőlőtermelést legkevesebb 1 millió, a gyümölcsfélék termelését 1,1—1,4 millió, a hústermelést (vágósúlyban) 230 ezer, a tejtermelést 850—900 ezer tonnára, a tojástermelést pedig 2 milliárd darabra kell növelni. Öt év alatt 60 ezer hektár öntözött földterületet kell termelés alá vonni. Az Azerbajdzsán SZSZK-ban a bruttó mezőgazdasági termelést évi átlagban 14—16 százalékkal, a tervidőszak végéig a gabonatermelést 1,6, a szőlőtermelést 2,5, a zöldségtermelést 1,2, a tejtermelést 1,2—1,3 millió tonnára, a hústermelést (vágósúlyban) 220— 225 ezer tonnára, a tojástermelést pedig 1,3 milliárd darabra kell növelni. A Litván SZSZK-ban a bruttó mezőgazdasági termelést évi átlagban 14—16 százalékkal, 1990-ig a gabonatermelést 4, a burgonyatermelést 2,5, a tejtermelést 3,2—3,3 millió, a hústermelést (vágósúlvban) pedig 600— 620 ezer tonnára kell növelni, öt év alatt 450 ezer hektár lecsapolt területet kell termelés alá vonni. A Moldáviai SZSZK ban a bruttó mezőgazdasági termelést évi átlagban 15—17 százalékkal, 1990-ig a zöldségtermelést 1,5, a gyümölcstermelést 1,7, a szőlőtermelést 1,8, a tejtermelést 1,4—1,5 millió, a hústermelést (vágósúlyban) 350—360 ezer, a hibrid szemes kukorica termelését 70 ezer, a napraforgó termelését pedig 10 ezer tonnára kell növelni. A Lett SZSZK ban a bruttó mezőgazdasági termelést évi átlagban 12— 14 százalékkal, 1990-ig a gabonatermelést 2,3, a burgonyatermelést 1,8, a tejtermelést 2,0—2,2 millió, a hústermelést pedig (vágósúlyban) 360— 370 ezer tonnára kell növelni. Öt év alatt legkevesebb 260 ezer hektár vizenyős területet kell lecsapolni. A Kirgiz SZSZK-ban a bruttó mezőgazdasági termelést évi átlagban 13 — százalékkal, 1990 ig a hústermelést (vágósúlyban) 220—230 ezer, a tejtermelést 850—860 ezer tonnára, a tojástermelést 640 millió darabra, a cukorrépa vetőmag termelését 15 ezer, a lucernavetőmag előállítását pedig 6,5—7 ezer tonnára kell növelni. A Tadzsik SZSZK-ban a bruttó mezőgazdasági termelést évi átlagban 12—14 százalékkal, 1990-ig a hústermelést (vágósúlyban) 140—142 ezer, a tejtermelést 630—640 ezer tonnára, a tojástermelést pedig 710—720 millió darabra kell növelni. Az Örmény SZSZK ban a bruttó mezőgazdasági termelést évi átlagban 12—14 százalékkal, 1990-ig a gabonatermelést 30 ezer, a zöldségtermelést 500 ezer, a szőlőtermelést 350 ezer, a gyümölcstermelést 240 ezer, a hústermelést (vágósúlyban) 130 ezer, a tejtermelést 625 ezer tonnára, a tojástermelést pedig 680 millió darabra kell növelni. A Türkmén SZSZK-ban a bruttó mezőgazdasági termelést évi átlagban 12—14 százalékkal, 1990-ig a zöldségtermelést 900 ezer, a tejtermelést 380 ezer, a hústermelést (vágósűlyban) 120 ezer tonnára, a tojástermelést pedig 390 millió darabra kell növelni. Öt év alatt 106 ezer hektár öntözött területet kell bevonni a termelésbe. Az Észt SZSZK-ban a bruttó mezőgazdasági termelést évi átlagban 12 —14 százalékkal, 1990-ig a tejtermelést 1,4 millió, a hústermelést (vágósúlyban) pedig 245—250 ezer tonnára kell növelni. Öt év alatt le kell csapolni 85 ezer, az átlagosnál ingoványosabb mezőgazdasági területet. A tervezet a mezőgazdasági-ipari komplexum legfontosabb feladataiként a mezőgazdasági termelés stabil növekedésének az elérését, az ország élelmiszerekkel és mezőgazdasági termékekkel való megbízható ellátását, valamint a magas szintű végeredmények elérését jelölte meg, természetesen a Szovjetunió élelmiszerprogramjával összhangban. Korszerű növénpédelem A programozott termelés elválaszthatatlan kapcsolatban van a tudományosan megalapozott növénytermesztési rendszerrel, amelyben fontos helyet foglal el a mezőgazdasági termelés kemizálása. A Szovjetunió élelmiszerprogramja 1990-ig a stabil terméseredmények elérése érdekében tervezi a rendelkezésre álló növényvédőszer-választék felhasználását. A mezőgazdaságban a növényvédő szerek széles körű alkalmazását a megelőző eljárások általános kidolgozása és megszervezése előzte meg. E rendszer tudományos megalapozásának kérdéseivel az országban a Peszticidek, Polimérek és Műanyagok Higiéniájával és Toxikológiájával Foglalkozó Össz-szövetségi Kutató Intézet (VNIIGINTOKSZ) szakemberei foglalkoznak. Az intézet koordinálja mintegy 60 hazat és külföldi kutató Intézet munkáját. A VNIIGINTOKSZ-on belül megalakult és működik a peszticidek alkalmazásának higiéniai szabályait kidolgozó Bizottság, amelynek munkájában különböző hatóságok szakemberei vesznek részt. A Bizottság felülvizsgálja az új peszticidek toxikológiai-higiéniai vizsgálatának eredményeit, a környezeti objektumokban és az élelmiszerekben a szermaradékokra vonatkozó előírásokat; ajánlásokat készít a nagyüzemi peszticid kísérletekre, a mező-, erdő- és vízgazdaságban, valamint a népgazdaság más ágazataiban való felhasználásukra. A környezet és az egészségvédelem sok, a peszticidek biológiai hatásmechanizmusával, káros utóhatásaikkal és azok megakadályozásával kapcsolatos elméleti jellegű kérdés vizsgálatát követeli meg. A VN1IGINTOKSZ-ban korszerű módszertani alapokon egységes eljárásokat és kritériumokat dolgoztak ki a peszticidek tulajdonságainak egészségügyi értékelésére, potenciális és reális veszélyességük előrejelzésére és az utóhatások megelőzésére. A legfontosabb alkalmazott feladatokat két fő Irányban oldják meg: a mezőgazdaság számára — az új peszticidekkel folytatott állami kísérletek megengedhetőségének higiéniai megalapozása a növényvédő szerek mezőgazdasági termelésben való használatához, a higiéniai alapok kidolgozása a gyakorlati egészségvédelem számára — a peszticidfelhasználás higiéniai szabályainak lerögzítése, az élelmiszerekben és a környezetben a megengedhető szermaradék mennyiségének szabályozása, a mikromennyiségű készítmények indikálására kémiai-laboratóriumi eljárások, a megelőző és folyamatos egészségügyi ellenőrzésre más módszerek kidolgozása. Az intézetben tudományos megalapozottsággal kidolgozták a peszticidek osztályozását toxicitásuk, fizikai, kémiai és más tulajdonságaik szerint. — n. m. sz. —•
