Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-25 / 4. szám
vábbá a kiváló minőségű nyersanyagok felvásárlási körzeteinek kiépítéséhez a speciális tejtermékek, elsősorban a gyermektápszer gyártására, valamint a tejtermelés összpontosításának további fokozására az annak megfelelő szállítási rendszerrel és ésszerű tejbegyűjtéssel, s a borjak tejalapú borjútáppal való kizárólagos táplálásának biztosításával. Ugyanakkor megteremtették a feltételeket a tejipari hulladékok takarmányozási célokra való hasznosításához és a feldolgozó kapacitások fejlesztéséhez. A mezőgazdaság fejlesztésére, elsősorban irányításának és tervezésének tökéletesítésére a CSKP KB 1981. októberében megtartott 4. ülése hozott határozatokat, hogy elősegítse a mezőgazdasági termelés minden szakaszán a hatékonyság növelését, a minőség Javítását és a maximális gazdaságosságot. A tejipar és a mezőgazdaság közötti kölcsönös kapcsolatokban az új elemeket már 1982-ben érvényesítették a következő szakaszokon: # a tej termelésének és felvásárlásának tervezésében; • az adásvételi kapcsolatok szerződéses alapokon történő fejlesztésében; О az eladóknak a tej mennyiségében és minőségében való anyagi érdekeltsége és ösztönzése szakaszán; ф az eladók és az átvevők közötti integrációban. A TEJIPAR ÉS A SZÁLLÍTÓ ÜZEMEK KÖZÖTTI INTEGRÁCIÓ FORMÁI A gyakorlati életben még nem mindenütt értelmezik helyesen céljainkat. Gyakran követelik, hogy a pénzügyi hozzájárulást egyenletesen osszák meg a járások között és az a járás is részesedjen a juttatásból, amelyben ez egyelőre még nem teljesítené a küldetését, vagy a megtérülése nem megfelelően biztosított. Szem előtt kell tartanunk, hogy a dotációknak pontosan meghatározott céljuk van. Ilyen elsősorban a tej minőségének javítása és begyűjtésének ésszerűsítése, ami csak akkor korszerű és hatékony, ha a begyűjtési útvonalakat, vagy a kiváló minőségű tejet szolgáltató körzetek bizonyos részeit fokozatosan építik ki. A tejipar és a tejszállítók integrációs akcióit a termelési és gazdasági egységek beruházási alapjából (azelőtt fejlesztési alap), az integrációs alapból* az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának szakigazgatósági tartalékalapjából és rendszertartalékából lehet fedezni. BERUHÁZÁSI alap A tejipar ebből az alapból járul hozzá a 2000 literes és ennél nagyobb kapacitású tejházak építéséhez. A hozzájárulás összege a gépi berendezésre fordított beruházási költségek tényleges összegének 20 -45 százalékát fedezi. A régi objektumok átalakítására és korszerűsítésére is beruházási segélyt nyújtanak abból a célból, hogy: ■ a tejbegyűjtés szükséges gyakoriságának megfelelő hűtő- és tárolókapacitásokat építsenek (a fejés idejétől független naponkénti tejbegyűjtés, kétnaponként! begyűjtés stb.), ■ hasonlóképpen pénzügyileg támogatják a tejházakhoz ’ vezető utak kiépítését is, hogy ezeken nagy kapacitású tartálykocsik is közlekedhessenek. A beruházási építkezések célja az egyöntetű felvásárlási központok, begyűjtési és szállítási vonalak kialakítása, ami lehetővé teszi ez ésszerű tejbegyűjtést. A jövőben már nem szabadna begyűjtési vonalra kapcsolódás nélkül tejházakat építeni. A minőségi tejnek az illetékes begyűjtési vonalon való biztosítása sem lehet öncélú, a tejüzem határozott elképzelésére kell kapcsolódnia. A legfontosabb minőségi mutatóknak megfelelő, minőségi tejet bizonyos tejtermékek (pl. sajtok savanyútej-készítmények stb.) gyártására kell felhasználni. Nem elégséges, amint azt a múltban tették, hogy az integrációs akció keretében I. vagy II. minőségi fokozatú tejet vagy a szabványban általánosan megszabott követelmények betartását kérték ellenértékűi. A pénzügyi hozzájárulás gépi berendezésre fordítható részének a beruházási költségekhez viszonyított százalékaránya az illetékes tejipari üzem megítélésétől függ, és a tej minőségével es begyűjtésének hatékony ésszerűsítésével szemben támasztott követelmények teljesítéséhez van kötve. A tejipar az egyes üzemei révén 1970-től 1983-ig jelentős összegeket fordított erre a célra, s ezek nagysága évről évre növekedett. INTEGRÁCIÓS ALAP Az alap pénzeszközeit a mezőgazdasági üzemeknek nem beruházási hozzájárulás címén olyan költségek fedezésére nyújtják amelyeket a mezőgazdasági szervezet a tej minőségének és leszállított mennyiségének a termelési-gazdasági egység követelményeivel és szükségleteivel összhangban álló növelésére fordított. Ezeket a pénzügyi hozzájárulásokat elvből tejházak létesítésére, elsősorban az egészségügyi, szociális és más, a tej tisztaságát és minőségének javítását szolgáló létesítmények építésére adják. Az így kapott pénzeszközöket továbbá a tejházak laboratóriumának segédeszközökkel való felszerelésére, tisztító és fertőtlenítő eszközökre, a folyékony takarmánytej-féleségek, a savó és a tejipari hulladékanyag gazdasági állatok általi feltakarmányozására, valamint a nagy tejtermelő-képességű fejőstehenek takarmányának előkészítésére és feldolgozására szolgáló berendezések vásárlására fordíthatják a termelő üzemek. Az integrációs akcióknak pedig ismét a tejbegyűjtés észszerűsítését, az energia- és hajtóanyag-megtakarítást és a felvásárolt tej minőségének növelését kell szolgálniuk. A szakigazgatósági tartalékalapból a szocialista munkaversenyt dotálják. Az elmúlt években „tejbajnokságot“ szerveztek. Jelenleg a felvásárolt tej minőségének javítása és a tejtermelés Idényszerűségének csökkentése a versengés fő célja. Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának rendszertartalékából mindenekelőtt a tej minőségének javítására és a fejőstehenek tőgygyulladádásank elfojtására irányuló akciókat dotálják. A tejipar 1985-ben azzal a kéréssel fordult a minisztériumhoz, hogy értékeljék át ezeket az akciókat, és juttatást csak azoknak a mezőgazdasági vállalatoknak adjanak, amelyek a sejtszámtartalom szempontjából tartósan jó minőségű tejet adnak át. A rendszeralapból dotálták az oltóanyagok készítéséhez szükséges minőségi tej vásárlását. Tavaly néhány mezőgazdasági üzem már az új szabvány szerint adta el a tejet a tejipari üzemnek, amely az első osztályú tejért literenként 20 filléres felárat fizetett. A MINŐSÉGI TEJ FELVÄSÄRLÄSA A minőségi tej felvásárlása a tej szállítója és átvevője közötti integráció önálló formája. Nem dotálják semmilyen a'apból és megvalósításához elegendő a szállító és az átvevő közötti szerződés azzal a feltétellel, hogy a mezőgazdasági őstermelésben az elért minőséget megőrzik, és a tejüzem is betartja az új, jóváhagyott tejtermék minőségi kritériumait, amelynek nagykereskedelmi árába már beszámították a minőségi tejért fizetett, magasabb felvásárlási árat. Minőségi tej felvásárlását — főként gyermektápszer gyártására — az opoőnói tejüzem körzetében biztosítják. A tejipar dolgozói szaktanácsadói és népnevelői munkát is végeznek, amely elsősorban a tej minőségére irányul és hatékonyan befolyásolja a tejtermelést biztosító további szervezetek munkáját is. Az jíj munkamódszereket mindenekelőtt a Kroméríži járás mezőgazdasági fejlesztési modelljének megvalósításával kapcsolatban érvényesítik. Tekintettel a megtermelt tej mennyiségére és a megfelelő kínálatra, fokozódott a felvásárolt tej minősége iránti érdeklődés. A hazai és a külföldi tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy a minőségi követelmények és a hatékony ellenőrzési rendszer megfelelő feltételeket teremt a jó minőségű tejipari termékek gyártásához. A termelés egészségügyi rez$imjének bevezetése, a fejőstehenek irányított takarmányozása, az állomány tőgygyulladásos megbetegedésektől való megszabadítása kedvezően befolyásolja nemcsak a tej minőségét, hanem a tehenek termelőképességét és a termelés jövedelmezőségét is. Ezt bizonyítják a minőségi tej termelésével és felvásárlásával kapcsolatos tapasztalatok is. Opoénóban jelenleg a felvásárolt tej mennyiségének kb. 50 százaléka minőségi. A minőségi tejet termelő mezőgazdasági üzemek többsége a fejőstehenek termelőképességének és a tejtermelés gazdaságosságának szakaszán is jó eredményeket ér el. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a mi feltételeink között viszonylag rövid időn belül biztosítani lehet a tej elsőrendű minőségét. A tej minőségi értékelésének 1977. január elsejétől bevezetett, jelenleg is érvényes rendszere hozzájárult a felvásárolt tej alapvető minőségi jegyeinek javításához. Fokozódott a tej mechanikai tisztasága és az I. minőségi osztályú tej részaránya. A felvásárolt I. minőségi osztályú tej nagy részaránya ellenére sem lehetünk elégedettek a minőséggel. Hiányosságok vannak a mikrobiológiai érték és a sejtelemek száma szakaszán, s gyakoriak a technológiai hibák is. Ezek a hiányosságok szükségessé tették a szabvány módosítását. A szabvány kidolgozásával kapcsolatos tárgyalások és a partnerek észrevételei alapján az új szabványt kétezerre vezetjük be a gyakorlatba, részlegesen 1988. január elsejétől, teljes egészében pedig 1989. január elsejétől. A minőség új jegyei a következők: a tej össz-csíraszáma, savanyodási akti-* vitása és a sejtelemek száma. A következő hónapokat és éveket arra kell kihasználnunk, hogy a mezőgazdasági üzemek, az állat-egészségügyi szolgálat és a feldolgozóipar közös erővel segítse elő az első minőségű tej termelésének megalapozását. A REPCE TERMESZTÉSÉNEK ÉS HASZNOSÍTÁSÁNAK INTEGRÁLT MEZŐGAZDASÁGI ÉS ÉLELMISZER-IPARI RENDSZERE Az étkezési zsiradékok és étolajak termelése és feldolgozása Л a gyakorlatban elsőként megvalósított integrált mezőgazdasági £ és élelmiszer-ipari rendszerek közé tartozik. A repce termesztéséről van szó, erről a minőségileg új olajnövényről, amely megfelel a feldolgozóipar terméshozamokkal és minőséggel szemben támasztott követelményeinek, s ugyanakkor az észszerű'táplálkozás, valamint az étkezési zsiradékok és étolajok termelésében előirányzott önellátottság követelményeinek is. A mezőgazdasági őstermelés az erukasavmentes fajtákat helyezi előtérbe, és hozzálátott a legújabb tudományos-műszaki ismeretek, valamint a legjobb termelők tapasztalatainak kamatoztatásához. A rendszerelméletű együttműködés gyakorlatilag már a hetvenes évek elején megkezdődött, amikor az olajipar nyersanyagbázisának alapjait leraktuk. Abban az időben az olajipari nyersanyagok közel 80 százalékát importáltuk. Csehszlovákiában akkoriban csak évi 40 ezer tonna ún. nagy erukasavtartalmú repcét termesztettünk. Az egészségügyi dolgozókkal és a mezőgazdasági kutatóbázissal együttműködve alakult ki az a követelmény, hogy az olajipar számára új nyersanyagot, erukasavmentes repcét termesszünk. A termesztési technológiát a Tudományos Gazdálkodási Rendszerek Intézete dolgozta és próbálta ki. Az első erukasavmentes repcefajlákat Franciaországból és az NSZK-ból hoztuk be. A fajtakísérletek eredményeire alapozva az utóbbi három évben a termőterület túlnyomó részén már ezeket a repcefajtákat termesztettük. A behozatal csökkentését célzó intézkedésről volt szó. A hazai repcetermelés fellendült és jó étkezési minőségű nyersanyagot szolgáltatott az olajiparnak. Ennek következtében az utóbbi két ötéves tervidőszakban csökkenthettük a növényi olajok és idegen anyagokkal kevert olajos magvak behozatalát; ez az elóző ötéves terv folyamán 460 millió, 1983-ban pedig 230 millió devizakorona-megtakarítást jelentett. Az olajipari nyersanyagok behozatalától való függőségünket az eredeti 80 százalékról 20 százalékra csökkentettük. A maradék 20 százalékot a hazai forrásokból nem biztosítható speciális nyersanyagok (kókuszolaj, napraforgóolaj, pálmaolaj) adják. Rendkívüli jelentőségűnek tekintjük azt a tényt, hogy képesek voltunk gyorsan és egyetemesen átállítani a repcetermelést az erukasavmentes fajtákra, pedig kb. 90 ezer hektáros termőterületről volt szó. Ez az olajipar és a mezőgazdasági üzemek vezető dolgozóinak érdeme, akik közős erőfeszítéssel láttak hozzá a feladat teljesítéséhez és megértették a kölcsönös együttműködés szükségességét. így az az átállás nálunk mindössze 3 évet vett igénybe, míg pl. az NSZK- ban 5 évig tartott a fajtaváltás, s több európai országban máig sem valósították meg a teljes átmenetet. Az erukasavmentes repcefajtákra való áttérés után a 80-as évek elején a terméshozam is állandósult, és bevezettük a repcetermelés legújabb belterjesítő tényezőit. Egyúttal figyelmet fordítottunk a hazai repcefajták kifejlesztésére és a legígéretesebb fajták elterjesztésére. A szoros együttműködés és az új tudományos ismeretek érvényesítésével szerzett tapasztalatok alapján a növényi olajok és zsiradékok területén kiépítettük a saját integrált mezőgazdasági-élelmiszeripari rendszerünket. Ennek alapját a 29 efsz. a Nyítrai (Nitra) Mezőgazdasági Főiskola és az olajipari vállalatcsoport közötti hároméves szerződés képezte. A főiskola meg az olajipar kidolgozta az optimális termelési technológiát, biztosítja a speciális mezőgazdasági gépeket meg a szükséges gyomirtó és növényvédő szereket. Mindez megfelelő feltéte’eket teremt ahhoz, hogy a repcetermesztés mezőgazdasági üzemeink számára nagy gazdasági eredményekkel járó, vonzó termelési ág legyen. Kihasználtuk a mezőgazdaság és a feldolgozóipar belső tartalékait, s a repcetermelés belterjesítését a vetésterület bővítésére, illetve a növényi olajok külföldről való behozatalára irányuló igények nélkül valósítottuk meg. Távlatilag ezzel a rendszerrel 350 ezer tonna nyersanyagot akarunk biztosítani az olajipar részére. Tavaly ez a rendszer a CSSZK-ban kb. 25 ezer hektárra, az SZSZK-ban pedig mintegy 5 ezer hektárra terjedt ki. A következő évek folyamán kiterjesztjük a repce egész termőterületére. A rendszer bevezetése iránt a KGST- országok — elsősorban a Szovjetunió és az NDK • is érdeklődnek. A másik fontos olajnövény, a napraforgó termelésének leifuttatását az SZSZK-ban hasonló rendszer kidolgozásával szorgalmazzuk. Ebben az esetben is a megfelelő nyersanyagbázis kialakításáról, a termelés belterjesítéséről és állandósításáról van szó, amely elősegítené a külföldi behozataltól való függőség felszámolását. A repcetermelés integrált rendszere értékes nyersanyagot biztosított az élelmiszeripar számára. Az erukasavmentes repce tulajdonképpeni olajipari feldolgozását és hasznosítását a zsiradékok hidrogénezése, finomítása és kristályosítása szakaszán végzett munkák előzték meg, majd az ésszerű táplálkozás követelményeit figyelembe vevő analitikai értékelés következett. Az olajipar 1981—1983 között teljesen megváltoztatta termékválasztékát. Nemcsak új termékek (Vitol, Vitolan, Ceres-soft) gyártását vezették be, de az addig gyártott termékeknél is új technológiai folyamatokat dolgoztak ki. A kiskereskedelemben az erukasav-tartalmú Maja étolajat az erukasavmentes Vitol váltotta fel. A fogyasztók a növényi olajokat főként a rántott hús készítése közben túlhevítéssel elértéktelenítik. Az olajban túlhevítés következtében kellemetlen, halszagú elemek keletkeznek. A rántott ételek sütésére a kutatók új termékeket (Vitolan, Ceres-soft) fejlesztettek ki. A Vitolan állománya paszta- vagy szírupszerű, könynyen adagolható. A Ceres-soft habosított zsiradék. Az egész integrált rendszer a kölcsönös együttműködés szakadatlan folyamatán és a további fejlesztés szorgalmazásán alapszik. A mezőgazdasági üzemek, a TGRI és a feldolgozóipar között jelenleg további együttműködési rendszer van kialakulóban, amely új repcetípus termelésének bevezetését célozza. Ez a repce a „00“ elnevezést kapta, glükozidoktól mentes és a darája kiválóan hasznosítható a keveréktakarmányok gyártásában. A glükozidokról annyit, hogy csökkentik a fiatal állatok termelőképességét. Az új repcefajták darája a szójadarával egyenértékű takarmány lesz. Ezenfelül saját forrásainkból a szükséges aminosavakkal is dúsíthatjuk, így döntő mértékben csökkenthetjük a darák és olajpogácsák behozatalától való függőségünket. A repce egész termelési és hasznosítási rendszere a mezőgazdaság és az élelmiszeripar integrációjának mintaképe, amely az önellátottság elérése érdekében jött létre. Nem máról holnapra alakult ki, hanem 10 évi fokozatos alakítás és fejlesztés révén keletkezett. Az eredmények a nagyobb terméshozamokban, a jobb fajtaösszetételben és a kapcsolódó élelmiszeripar termelésének javulásában jelentkeztek. A repcetermelési rendszer biztosítására országos agronómiái szolgálat létesült, amely gondoskodik a rendszer lendületes működéséről, az élelmiszeripar szükségleteinek a mezőgazdasági termelés, a növénynemesítő gyakorlat és kutatás lehetőségeinek határain belüli fedezéséről. A repcetermesztésnek nálunk a 8. ötéves tervidőszakban is ígéretes jövője van. A MEZÖGAZDASÄGI TERMELÉS ÉS A KONZERVIPAR INTEGRÁCIÓS KAPCSOLATAI A konzervgyártás és a szeszfőzés a legrégibb emberi tevékenységek közé tartozik. Az élelmiszerek tartósítására irányuló, céltudatos igyekezet első, történelmi forrásokból ismert példája, amikor az ember a búza- vagy árpaszemeket megpörkölte és edényekben tárolta, vagy ha nagyobb mennyiségű húshoz jutott, a tűz fölé aggatta, ahol megfüstölődött, s így nem romlott el olyan könnyen és a rovarok sem lepték meg. Az első füstölt húsdarabka a barlanglakó ember után maradt ránk. A kulturált népek már le is írták a hús és a sajt füstölésének módját, s a rajzokon már felismerhetők az első desztilláló készülékek. A konzervipar a napoleóni háborúk idején indult gyors fejlődésnek. Napóleon gazdagon megjutalmazta az első kutatókat, akik a húst fémdobozba helyezték és főzéssel sterilizálták. A konzervipar alapjait a 19. században rakták le. Ebben az évszázadban dolgozták ki az első konzervgyári és szeszfőzdéi technológiákat, s egyútttal tökéletesítették a hővel való csírátlanítás és a szakaszos desztilláció folyamatát. AZ ÉLELMISZERPROGRAM TELJESÍTÉSE A konzervgyártás nálunk a második világháború után indult rohamos fejlődésnek. Elsőrendű feladatának a termelési kapacitás maximális kibővítését és az áruválaszték olyan mértékű kiszélesítését tekintette, amely a f.ogyasztói keresletet kielégíti. A feldolgozó kapacitásokat a mezőgazdasági őstermelésre kapcsolódva, fokozatosan építették ki. Ebben az időszakban a legfontosabb feladat az volt, hogy a mezőgazdaság által felkínált, összes nyersanyagot feldolgozzuk. A konzervgyártással párhuzamosan fejlődött a szesz- és italgyártó ipar. Az utóbbi évtizedben érezhető, hogy az emberek ráuntak a hagyományos konzerv-választékra, ezért most a minőség javítása és a termékek felújítása a cél. A fogyasztó vonzóbb termékeket, szebb csomagolást kíván és egyszerűen a maga kedve szerint vásárol. Ezért kell kiváló minőségű gyártmányokat forgalmazni. Ennek a problémakörnek a megoldását és megvalósítását a CSKP XVI. kongresszusa a konzervgyártó ipar egyik legfontosabb feladataként jelölte meg. A KONZERVIPAR EGÉSZ ÉVI KÍNÁLATÁNAK ÉRTÉKESÍTÉSE A GYAKORLATBAN A konzerv- és szeszipar fejlődése szorosan a mezőgazdasági termelési kapacitások bővítéséhez kapcsolódik. Progresszív növekedés tapasztalható főként a gyermektápszer és a tartósított zöldség esetében. Célunk, hogy a hazai nyersanyagokból olyan termékeket készítsünk, amelyek elnyerték a fogyasztók tetszését és fontos tartozékai az egészséges táplálkozásnak. A legnagyobb növekedést a zöldségfélék, elsősorban a káposzta és az uborka tartósításában értük el. A gyermektápszerek gyártására új feldolgozó kapacitásokat
