Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-25 / 4. szám

helyeztünk üzembe, és ma már elmondhatjuk, hogy a három éven aluli gyermekek tápszerszükségletét teljes mértékben fedezni tudjuk. A gyermektápszerek gyártását a Kelet cseh­országi Konzervgyárak Nové Mésto nad Metují-i üzemében kezdték meg, később a Veselí nad Lužnicí-i és az Érsekújvári (Nové Zámky) Konzervgyárban is üzembe helyeztek egy-egy szakosított gyártóvonalat. A Veselí nad L.uznicí-1 Konzervgyár jelenleg kb. 7 ezer tonna gyermektápszert gyárt. Az Érsek­újvár! Konzervgyár 1979-ben kezdte meg a gyermektápszerek gyártását, 3 ezer tonna tervezett kapacitással. Itt 1985-ben 4500 tonna gyermektápszert gyártottak. Most új gépsort sze­relnek, hogy 1990-ben legalább* 9 ezer tonna gyermektápszert gyárthassanak. A Nové Mésto nad Metují-i Konzervgyárban a gyermektáp­szert konyhakész húsból 'fémdobozban tartósítják. Húsz év alatt a gyártást megkétszerezték. A Veselí nad Lužnící-i és a Nové Zámky-i üzem a gyermektápszert üvegpoharakban for­galmazza Nagy figyelmet fordítanak a konyhakész húsból készített, újszerű készételek gyártásának fejlesztésére. Elsőd­legesen olyan készételeket meg útravalónak szánt, üdítő hús­konzerveket gyártanak, amelyek megkönnyítik a háziasszonyok -miTnk.j*» és na li<liiiáKcn vagy evésznapos kirándulásokon is jó szolgálatot tesznek. A MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉS És AZ IPAR KÖLCSÖNÖS EGYÜTTMŰKÖDÉSE A feldolgozóipar feladatait a mezőgazdasági őstermelés és az egyes feldolgozó vállalatok közvetlen együttműködése nél­kül nem lehet teljesíteni. Ennek az együttműködésnek az első jelei az 5. ötéves tervidőszakban már'megnyilvánultak, és a következő alapvető szakaszokra összpontosultak: A a mezőgazdasági szervezeteknek a gépi betakarítás és a betakarítás utáni kezelés bevezetéséhez nyújtott segítség; A a tárolótérségek építéséhez nyújtott kölcsönös segítség; A a kiválasztott és keresett gyümölcs- és zöldségfélék vető- és ültetőanyagának beszerzéséhez nyújtott integrációs hoz­zájárulás. Az ilyen szerződések konkrét példája a speciális agrotech­nikai berendezések és betakarítógépek biztosítása. Ezek közé tartoznak pl. az ipari szilva betakarítását segítő rázógépek, a bogyósok meg a gyökérzöldségek betakarítására alkalmas gé­pek, továbbá a bab, a borsó, a csemegeuborka stb. szedését megkönnyítő gépek és berendezések. A nyersanyag-előkészítésben bevezettük a palettizációt, s ezzel legalább részben kiküszöböltük a kisebb göngyölegekkel végzett kétkezi munkát. Mindez megkönnyítette a betakarítás szervezését és meggyorsította a nyersanyag feldolgozásra való begyűjtését. A konzervgyárak agronómiái szolgálata együttműködik a gyümölcsösök tervezésében és telepítésében, valamint az ülte­tőanyagok szükséges választékának beszerzésében. A LIKO termelési-gazdasági egységnek saját gyümölcstermelő állami gazdasága van, amely kipróbálja az új telepítési módszereket, a fajtaösszetételt stb. A konzervgyárak a 6. ötéves tervidőszakban kapcsolódtak be a mezőgazdasági üzemek kooperációs és -integrációs tevé­kenységébe. A CSSZK keretében a konzervgyárak évente 10—20 millió koronát fordítottak az integrációs tevékenység fejlesz­tésére. Mindenekelőtt gépeket vásároltak a gyflmölcsszedés gépesítésére és a termés betakarítás utáni kezelésére. Ezek­kel a beruházásokkal a konzervipar szerződések utján lekö­tötte a termelő szervezetek termésének felvásárolható maxi­mumát. A 7. ötéves tervidőszakban ez az együttműködés a köz­­társasági minisztériumok színvonalán kötött tervekben csúcso­sodott ki. A szerződésileg lekötött termőterületek terméséből felvásárolt nyersanyagok részaránya: Saiát felvásárlásé gvil- Év mölcs részaránya %-ban KOLI CSSZK LIKO SZSZK 1975 17,9 12,8 1980 , 17.5 22.1 1982 20,7 31,6 1984 23,2 32.6 Saját felvásárlású zöld­ség részaránya %-ban KOLICSSZK LIKO SZSZK 1975 69.9 73.4 1980 73.8 81,5 1982 75,5 89.4 1984 73,9 83,0 Ezekből az adatokból kitűnik, hogy a saját felvásárlás kere­tében a zöldség részaránya nagyobb, ám a gyümölcs közvetlen felvásárlásának részaránya is növekvő irányzatú. Az egyes ingadozások oka a termés, tehát a kínálat egyenlőtlen alaku­lása volt. A gyümölcs esetében külön figyelemmel kísérik a hullott alma felvásárlási részarányát. A felvásárolt mennyi­ségbe beleszámítják a kistermelőktől, a szervezett kertész­­kedőktő! átvett mennyiséget is. A mezőgazdasági üzemekkel kiépített együttműködés célja, n gyümölcs és zöldség felvásárlásában működő fölösleges lánc­szemek kiiktatása. A feldolgozóipar feladata az agrotechnikai szolgálat további tökéletesítése, elsősorban az új agrotechni­kai irányzatok bevezetésében, a nyersanyagok betakarításának gépesítésében, valamint a nyersanyagok göngyöleg nélküli szállításának terjesztésében. További feladat a nagyobb termő­képességű fajták új nemesítés! irányzatainak figyelemmel kö vetése, hogy bizonyos segítséggel azok mielőbb meghonosod­janak az őstermelésben. A kooperáció egyik formája a komplex ésszerűsítő brigádok együttműködése, amelyek együttesen oldják meg a gyümölcs­ös zöldségtermesztés és -feldolgozás feladatait. Ezen a terü­leten is egybekapésolódik a mezőgazdasági és a konzervgyári agronómiái szolgálat munkája, hogy fokozzák a termés védel­mét, pontosabban határozzák meg a gyümölcs és a zöldség egyes időszakonként felvásárolható mennyiségének előreiel zését és feltételeit. 1982-ben megszabták az integrációs alap létrehozásának alapelveit és egyúttal meghatározták a fejlesz­tési alap határértékeit is. A rendelkezésre álló pénzeszközök Felhasználásával elsősorban a paradicsom, a zöldborsó, a zöld­bab és a ribiszke betakarításának gépesítését szeretnék meg­oldani. A CSSZK-ban az egész összeg 64 %-át betakarítógépek vásárlására fordították. A CSSZK-ban 1982-ben szerződéssel lekötött gyümölcs- és zöldségmennyiségnek töDD mint a?. 30 %-áľa hosszú lejáratú szerződést kötöttek. A hosszú lejáratú szerződések részaránya, a kooperációs telepítések termőrefordulására való tekintettel, a következő években növekedni fog. A kooperációs kapcso­latok révén a feldolgozóüzemek elegendő mennyiségű nyers­anyaghoz jutnak, a mezőgazdasági üzemek pedig biztosak le­hetnek abban, hogy a feldolgozóüzem a megtermelt és gépek­kel betakarított gyümölcsöt és zöldséget maradéktalanul fel­­vásárolja. A MEZÖGAZDASÄG! TERMÉKEK ÉRVÉNYESÜLÉSÉNEK KÖLCSÖNHATÄSAI A kooperációs kapcsolatok azt is elősegítik, hogy a konzerv­gyári hulladékokat a mezőgazdasági üzemekben takarmányo­zási célokra felhasználják. Mindkét kooperáló szervezet ter­mészetes törekvése, hogy a hulladékok vagy másodlagos nyers­anyagok szállítását a szállítóeszközök hatékony kihasználá­sával valósítsák meg, A CSSZK-ban a KOLI kb. 40 ezer tonna feletethető konzervgyári hulladékot szállított a vele kooperáló mezőgazdasági üzemeknek. Hasonlóképpen jár el az SZSZK területén a LIKO. Érthető, hogy a mezőgazdasági üzemek is nagy figyelmet szentelnek a konzervipari hulladékok haszno­sításának, hiszen nem kevesebb mint 100 ezer tonna anyagról van szó. Ezek a hulladékok, amelyek még nem is olyan régen kihasználatlanul a folyókba vagy a szemétdombra kerültek, napjainkban a takarmányalap fontos részét képezik. Ahhoz, hogy a mezőgazdaság nyújtotta nyersanyagot ideje­korán, jó minőségben és hiánytalanul feldolgozhassuk, gon­doskodnunk kell a megfelelő feldolgozó kapacitásokról. A konzervipar arra törekszik, hogy a legtöbb nyersanyagot kí­náló termelési körzetekben építse ki az alapfontosságú fel­dolgozó kapacitásokat, s ezze*l elkerülje a fölösleges szállítási költségeket és a friss termények esetében időt nyerjenek Pél­dának itt van a paradicsom kombájnos betakarítása. Ezzel a módszerrel a znojmói FRUTA körzetében 38 ezer tonna para­dicsomot takarítanak be, és a konzervgyár gépsora naponta 65 tonna paradicsompürét gyárt, amihez naponta 600 tonna paradicsomra van szüksége. Hasonló példával szolgálhat az Érsekújvári Konzervgyár is, amely naponta mintegy 65 tonna paradicsompürét készít. A gépsor tökéletes ellátása érdekében a közeli mezőgazdasági üzemekben (pl. Marcelová. Chotín, Dvory nad Žltavou, TvrdoSovcel legalább 100—100 hektáron kellene paradicsomot termeszteniük, hiszen a gépsor évente több mint 18 ezer 550 tonna paradicsomot képes feldolgozni. A kölcsönös együttműködés további példája a hullott alma felvásárlása. A CSSZK-ban évente 100 ezer tonna hullott almát vásárolnak fel s ennek kb. 85 %-ából almaié készül. A kisaj­tolt alma (törköly) egy részét feletetik az állatokkal, a többit pedig megszárítják és pektint gyártanak belőle fa pektint ko­rábban tőkés államokból importáltuk). Tehát olyan hulladék­­mentes gyártási technológiáról van szó, melynek révén a tör­kölyből még 300 tonna pektinport is tudunk készíteni. A többi kooperációs technológia közül a zöldborsó betaka­rítását említhetjük meg. Ezt nagy teljesítményű kombájnnal közvetlenül a földeken végzik. A feldolgozóüzembe ömlesztett borsószemek formájában érkezik a nyersanyag, a kicsépelt szalmát pedig felszedik, esetleg szárítják és a gazdasági álla­tokkal feletetik. A szesziparban másodlagos nyersanyagként a melaszt hasz­nosítják maximális mértékben. A melasz feldolgozásával kap­csolatos együttműködés a cukorgyárak, a konzervgyárak és a mezőgazdasági üzemek szintjén kialakított, ágazatközi koope­ráció példája. Előnye az egves szakágazatok érdekeinek köl­csönös összehangolása, eredménye pedig a gazdasági takar­mányok további olcsó forrása. A felsorolt példák azok közé az új technológiák közé tartoznak, amelyeknek feladata elő­segíteni a nyersanyagbázis maximális kihasználását és hasz­nosítását, illetve elmélyíteni a mezőgazdasági őstermelés és a feldolgozóipar kölcsönös kapcsolatát. HALADÓ TAPASZTALATOK ISKOLÁJA XV. évfolyam 4. tananyag Д feldolgozóipar és a mezőgazdasági őstermelés egviMimíkedése Az élelmiszeripar fejlődése az államosítás óta szorosan összefügg a szocialista mezőgazdaság fejlődésével. A két ága­zat kapcsolatai a kölcsönös előnyösség, elvén és az egész tár­sadalom szükségletei szerint alakultak ki, egységesedtek és fejlődtek. Az élelmiszeripar a mezőgazdasági termeléssel együtt lénye­gesen befolyásolja az élelmezés színvonalát, és döntő mérték­ben vesz részt a lakosság létfontosságú szükségleteinek kielé­gítésében, életszínvonalának tervszerű és céltudatos emelésé­ben. Gondoskodnia kell a mezőgazdasági termények gazdasá­gos feldolgozásáról, s a kereskedelemmel együtt felelős a lakosság élelmiszerrel való ellátásának színvonaláért. E két ágazat együttműködését a mezőgazdasági és élelmi­szer-ipari vállalatok kooperációs és integrációs kapcsolatai for­májában szervezzük. Az élelmiszeripar vállalkozott a mező­gazdasági termelés nagy termőképességű és optimális hozamú vető- és ültetőanyagokkal való ellátására. A termelés fejlesz­tésével párhuzamosan az iparban fokozatosan nőtt a mellék­­termékek és ipari hulladékok mennyisége, és ezeket a köz­ponti takarmányalapba, vagy közvetlenül a mezőgazdasági üzemekbe juttatták további hasznosítás céljából. Továbbá az ipar tevékenyen együttműködött a tejházak, a cukorrépát fel­vásárló üzemek, a keméi.yítőipari hulladékvizeket hasznosító öntözőművek és egyéb közös létesítmények építésében. A CSKP KB Elnökségének határozata után az 5. ötéves terv­időszakban hatékonyabbá vált és gyorsan fejlődésnek indult a mezőgazdasági nyersanyagok minőségének javítására irá­nyuló együttműködés elmélyült a nyersanyagok termelése és feldolgozása közötti idő- és helybeli koordináció, csökkentek a szállítási és anyagmozgatási költségek. A mezőgazdasági nyersanyagok termelői és feldolgozói között közvetlen kap­csolat jött létre, a feldolgozóipar a hulladékanyagokat másod­lagos nyersanyagok formájában hasznosította. Több esetben sor került közös létesítmények építésére is, elsősorban ott, ahol ez célszerűnek és hasznosnak mutatkozott, és lehetővé tette a vállalatok szabad erőforrásainak mozgósítását. Az élel­miszeripar néhány termelési-gazdasági egységében a tökélete­sített tervszerű Irányítási rendszer bevezetésével kapcsolatban integrációs alapot létesítettek a mezőgazdasági termeléssel való integráció fejlesztésének finanszírozására. A távlati tervekben vállalati szinten is számolunk a verti­kális integráció bizonyos formálnak bővítésével és elmélyíté­sével. Elsősorban olyan intézkedések foganatosításáról lesz szó, amelyek elősegítik a nyersanyagbázis állandósítását és minőségének javítását, a munkaerő- és szállítóeszköz-szükség­let csökkentését, mindenekelőtt a mezőgazdasági munkacsú­csok .idején, valamint a munka szervezésének bizonyos techno­lógiai berendezések közös építése segítségével való javítását elsősorban akkor, ha szakosított termelésről és a reá kapcso­lódó élelmiszer-ipari termelési-gazdasági egységről lesz szó. A haladó tapasztalatok iskolájának negyedik tananyaga rá­mutat az együttműködéssel, a kooperációs és integrációs kap­csolatokkal szerzett jó tapasztalatokra a tejipar, az olajipar és a konzervgyártás szakaszán. Az együttműködésnek csak né­hány szakaszáról lesz szó. a felsorolt példák mégis világosan megmutatják, hogy ez az együttműködés mind a mezőgazda­­sági őstermelés, mind a feldolgozólpfft szempontjából hasznos, ezenfelül össztársadalmi érdek is. INTEGRÁCIÓ ÉS KOOPERÁCIÓ A TE)FELD0LG0ZASBAN A tejipar legfontosabb feladatai és célkitűzései nagyon szo­­rps kapcsolatban; állnak a mezőgazdasági termelés és az élel­miszeripar általános fejlesztésének Irányvonalával. A tejiparnak fontos feladata az atapfontosságú nyersanyagot és a lako.sság élelmezésének döntő fontosságú összetevőjét adó tej feldolgozása. A tejipar szorosan kapcsolódik az állatte­nyésztési termelésre, elsősorban a kiváló minőségű, egészséges tehénállományra. A fejőstehenek tartósan nagy termelőképes­ségét egyedül a gabonaprogram átfogó megoldásával lehet biztosí'ani. Az élelmiszer-ellátás távlati fejlesztési tervében a hangsúlyt az állati fehérjék termelésének növelésére fektet­tük. A tartósan növekvő állati fehérjeszükségletet döntő mér­tékben tej jel és tejtermékekkel fedezzük. A tej a csecsemők tápláléka, valamint az emlősállatok kicsi­nyeinek egyedüli, pótolhatatlan eledele az élet kezdeti- idő­szakában. A tei azért fontos n gyermekek, de a felnőttek táp­lálkozásában is, mert optimális arányban tartalmazza a leg­fontosabb tápanyagokat, ásványi anyagokat és bizonyos vita­minokat. Ebből a szempontból a tejnek és a tejtermékeknek' a táplálkozásban egészen rendkívüli fontossága van. Csehszlovákiában az egy lakosra jutó élelmiszer-mennyiség átlagos napi energiaértéke 1982-ben meglehetősen magas, 12 ezer 945 kJ (3094 Kcal) volt. Ennek fedezésében a fehérjék 12.6, a zsírok 35, a szénhidrátok pedig 52,4 százalékban része­sedtek. Az egy lakosra jutó átlagos napi fehérjefogyasztás 97,8 gramm, ebből 19,8 gramm a tejfehérje, ami körülbelül 20,24 százaléknak felel meg. A napi átlagos kalciumfogyasztás sze­mélyenként 917 g, ebből a tejre és a tejtermékekre 617 mg, azaz 67 % jut. A tejfogyasztás elsődleges fokozásának tartós irányzata mind a táplálkozás ésszerűsége, mind a gazdaságosság szempontjá­ból összhangban áll az össztársadalmi érdekekkel. A CSKP KB 1979-ben megtartott 13. ülésén ezekből az előfeltételekből ki­indulva határozatot hoztak, melynek értelmében 1985-ben az egy személyre jutó tej- és tejtermékfogyasztás évi átlagát (a vajat kivéve) tejre átszámítva az 1978-ban elért 219,3 kg ról 250 kg-ra kell növelni. A TEJIPAR EGYÜTTMŰKÖDÉSE A MEZŐGAZDASÁGI ÜZEMEKKEL A mezőgazdasági nagyüzemi termelés eredményeit talán a tejtermelés tükrözi a legszemléletesebben. A tejipar nem tudná sikeresen teljesíteni feladatait a mezőgazdasági termelés köz­reműködése «élkül. A felvásárolt tej mennyisége 1960 ban 4,6 milliárd, 1980-ban pedig 5,7 milliárd liter volt. A tejter­melés tehát tíz év alatt több mint egymllliárd literrel nőtt. Ennek megfelelően növelni kellett a tejipari kapacitásokat is, bár a tej- és tejtermékfogyasztás még mindig nem érte el az előirányzott 250 kg-ot. A felvásárolt tej 67 %-át közvetlen fogyasztásra használjuk fel, 25 %-át pedig feldolgozás után takarmányozási célokra visszajuttatjuk a mezőgazdasági üzemekbe. A maradék 8 %-át kiviteli cikkek gyártására használjuk fel. Az elmondottakból kitűnik, hogy tejiparunknak megfelelő mennyiségű nyersanyag áll rendelkezésére ahhoz, hogy nö­velje feldolgozó kapacitásait és így hozzájáruljon a tej és a tejtermékek fogyasztásának növeléséhez és az általános élel­­miszer-önellátottság eléréséhez. A tejipar és a tejtermelők együttműködésének sokéves hagyományai vannak. Legfonto­sabb határkőnek az 1948 as évet tekintjük, amely utat nyitott a tejipar és ,a mezőgazdaság szocialista átszervezésében. A tej­ipari dolgozók részt vettek a falu kollektivizálásában, segítet­tek az új technológiák meghonosításában, a szarvasmarhu­­állomány egészségi állapotának feljavításában. Az együttműkö­dés 1960-ban öltött új, konkrét formát, amikor a tejipar a fel­vásárolt tej egy részét takarmányozási célokra visszajuttatta a mezőgazdaságba, s ez végül 1968-ban a tejalapú keverék­takarmányok gyártásához vezetett. A tejipar és a mezőgazdasági termelés közötti kölcsönös együttműködés további fejlődését és elmélyítését a CSKP KB Elnökségének 1971-ben hozott határozata segítette elő. Hatása az 5. ötéves tervidőszak folyamán nyilvánult meg, amikor tanúi voltunk a tejipar és a mezőgazdaság eddigi legnagyobb, dinamikus fejlődésének. Ennek össztársadalmi jelentősége abban is megnyilvánult, hogy az 5. ötéves tervidőszakban lé­nyegesen javult a tejipart termékekkel való közellátás és 1974 ben megszüntettük a vaj és a sovány tejpor behozatalát, sőt megteremtettük a feltételeket a tejipari termékek kivite­lének állandósítására. KOOPERÁCIÓS és INTEGRÁCIÓS kapcsolatok A MEZÖGA7.DASÄGI üzemek és a teiipar között A kooperációs kapcsolatok fontos eseményének tartjuk a nagy kapacitású tejházak tejipari pénzügyi hozzájárulással való építését A tejipar 1983-ig 914 nagy kapacitású tejház öpítér séhez összesen 767 millió koronával tárult hozzá Ezzel is elő­segítette a tej minőségének javítását és a begyűjtés ésszerű­sítését. A tejipar és a mezőgazdaság közötti egvüttműködés további fejlesztését a CSKP KB 1975 októberében megtartott ülése határozta meg „A mezőgazdasági termelés koncentrációiának és szakosításának további fejlesztési irányelvei és az élelmi­szeriparral kiépítendő integrációs kapcsolatok a 6. ötéves tervidőszakban' című anyagban. Ez konkrétan a tej minőség szerinti felvásárlási rendszerének bevezetéséhez vezetett, to-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents