Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-25 / 4. szám
2986. január 25. .SZABAD FÖLDMŰVES 3 Üzenet és nyilatkozat a béke megóvása érdekében Mire lapunk megjelenik, hazánk közvéleménye és az egész világ előtt ismertté válik az a nagy jelentőségű nyilatkozat, amelyet Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára a szovjet televízió Vremja című híradóműsorában olvasott fel a genfi leszerelési tárgyalások újabb fordulójának előestéjén. A nyilatkozatba foglalt széles körű szovjet békekezdeményezést következő számunkban ismertetjük. Ezekről az újabb szovjet békejavalatokról szólva Mihail Gorbacsov a Varsóban ülésező értelmiségi világkongresszus résztvevőihez intézett üzenetében a következőket jelentette ki: „Az önök kongresszusával megkezdődik azoknak a kiemelkedő akcióknak a sora, amelyek 1986-ot, az ENSZ által nemzetközi békeévvé nyilvánított esztendőt bizonyára jellemezni fogják. Jelképesnek tekinthető, hogy Varsóban, abban a városban gyűltek össze, amelynek múltja a legutóbbi háború szörnyűségére emlékeztet, s amelynek jelene, fejlődése arra figyelmeztet: az ember tántoríthatatlanul békében kíván élni. Az emberiség előtt nem kevés bonyolult és nehéz probléma halmozódott fel. A legsürgetőbb azonban a nukleáris fenyegetés elhárításának, a földön folyó fegyverkezés megállításának, az űrfegyverkezés megakadályozásának és a civilizáció megőrzésének a feladata. A genfi szovjet—amerikai csúcstalálkozó reményt adott arra, hogy javulni fog a nemzetközi helyzet és megszilárdul a nemzetközi biztonság. Alihoz azonban, hogy ezek a remények valóban teljesüljenek, mindkét félnek az elért megállapodáshoz kell tartania magát. A genfi folyamatot tovább kell fejleszteni, hogy meghatározza a világban végbemenő események további alakulását. így akarják a világ népei, s ez Objektív szükségszerűég is. A kongresszus résztvevőit biztosíthatom arról, hogy a Szovjetunió a jövőben is minden eszközzel a földön folyó fegyverkezés megszüntetésére, s a világűrre való kiterjesztésének megakadályozására fog törekedni. Messzemenő Intézkedéseink és javaslataink, amelyek megfelelnek az egész emberiség további haladása érdekeinek, erre irányulnak. Nem a katonai versengést, hanem a minden területre kiterjedő sokoldalú nemzetközi együttműködést választottuk. A nemzetközi helyzet alapvető javulására, s arra törekedve, hogy az emberiség egyszer s mindenkorra megszabaduljon az esetleges nukleáris katasztrófától, vagy más barbár tömegpusztító fegyver alkalmazásától való félelmétől, a Szovjetunió történelmi jelentőségű békekezdeményezést terjesztett elő, amely az Egyesült Államoknak, a többi atomhatalomnak, a világ valamennyi kormányának és népének szól. Azt javasoljuk, fogadjuk el az atomfegyverek egész világon történő teljes felszámolásának a következő 15 évre, a XX. század végéig szóló programját. Az ehhez a célhoz vezető fokozatos gyakorlati lépések konkrét tervét' terjesztjük elő, s teljesítésük szigorú nemzetközi ellenőrzésével számolunk. Meggyőződésünk, hogy ez teljesen reális perspektíva, természetesen azzal a feltétellel, ha nem kerül sor a csapásmérő űrfegyverek kifejlesztésére. Kizárólag békés atom, kizárólag békés világűr — ilyen a mi programunk. Ugyancsak javasoljuk, hogy még ebben az évszázadban teljesen számoljuk fel a vegyi fegyvereket és a gyártásukat szolgáló ipari bázist, szintén nemzetközi ellenőrzés mellett. Javasoljuk azoknak az új . fizikai elveken alapuló nem nukleáris fegyvereknek a betiltását, amelyek pusztító hatásukat tekintve megközelítik az atomfegyvereket és más tömegpusztító fegyvereket. Ügy véljük, végre haladást és reális megállapodásokat lehetne elérni a közép-európai fegyverzetek és fegyveres erők kölcsönös csökkentéséről Bécsben folyó tárgyalásokon. Ugyancsak megállapodás születhet az erő alkalmazásáról való lemondásról, és a kölcsönös bizalom erősítéséről a stockholmi konferencián. Szándékaink komolyságát és őszinteségét, a béke és biztonság mgszilárdításít célzó gyakorlati lépések mielőbbi megtételére irányuló felkészültségét alátámasztandó. a Szovjetunió úgy döntött, további három hónappal meghosszabbítja az atomrobbantásokra elrendelt moratóriumot és felszólítja az Egyesült Államokat, majd a többi nukleáris hatalmat is, csatlakozzanak hozzá. Egyszóval a Szovjetunió annak a a célnak a megvalósítását elősegítő akciók konkrét programját terjeszti eló, amelynek jegyében az önök kongresszusa is folyik, s ez nem más, mint bolygónk békés Jövőjének a megóvása. Az egész világ békeszerető erőit arra szólítjuk fel, támogassák ezt a javaslatot. Meggyőződésünk, az emberiség intellektuális potenciálját az anyagi és szellemi értékek gyarapításának és nem az általános pusztulást okozó új fegyverfajták fejlesztésének a szolgálatába - kell állítani. A világűrrel kapcsolatban véleményünk szerint nem a „csillagháborús“ előkészületeknek, hanem az államok és népek békés együttműködésének kellene felülkerekednie. A békés világűr fontos feltétele annak, hogy az emberek életéből kizárjuk a háborús fenyegetést. A békéért folytatott harcban hatalmas erőt ad az az igazság, miszerint ha nem hárítjuk el a nukleáris konfliktust,. annak a legszörnyűbb következményeivel kell számolni,“ A világ népei békére és biztonságra vágynak. Ennek megteremtéséhez nyújt konkrét lehetőségeket, ad reményt és erőt e rendkívüli jelentőségű javaslat, amelyet a békeszerető és a békéért cselekvőén küzdő emberek őszinte örömmel és a rendelkezésükre álló minden eszközzel támogatnak. A nemzetközi fogadtatásról, az USA álláspontjáról, a nyilatkozat ismertetésével egy időben, jövő heti számunkban tájékoztatjuk olvasóinkat. AZ AGRESSZOROK ÁTADJAK A STAFÉTÁT Negyedszázadon- keresztül, s ezen belül is az elmúlt tíz évben alig volt hét, nap, hogy ne szerepelt volna ez az Egyenlítői Afrikában, illetve Dél-Afrikában található ország a világ eseményeinek listáján, a tévé és a sajtó híreiben, tudósításaiban. Ugyanis 25 évvel ezelőtt jött létre a gyarmati uralom elleni harc első össznemzeti szervezete ebben az évszázados portugál gyarmati uralom következtében gyengén fejlett agrárországban. Ez a portugál gyarmatosító politika Angola teljes gazdasági kiaknázására irányult. A bányákban és a földeken kényszermunka, megélénkülő portugál bevándorlás, „aszszimilációs politika" és az afrikai lakosság teljes politikai jogfosztottsága jellemezte a helyzetet. A reformisták „Portugália tengerentúli tartományának“ nevezték Angolát. A gyarmatosítók a harmincas évek után fokozatosan kiépítették az infrastruktúrát, a külföldi tőkebeáramlás lehetővé tette az ásványi kincsek kiaknázását, a gyémánt, kőolaj, vasérc, mangán, valamint az export céljából fejlesztett monokultúrák, a kávé, a gyapot, a szizál termelését, de mindezt saját céljaik érdekében. Az antikolonialista mozgalom az Afrikai Liga és az Afrikai Nemzeti Liga megalakulásával fokozatosan fölvette a harcot az ország függetlenségének kivívásáért. Próbálkoztak tárgyalásokkal is, de ezek 1961. február 4-én megszakadtak a Salazar-rezsimmel, az MFLA a luandai fogház megtámadásával elkezdte az Idegen uralom elleni fegyveres harcot. Az orvos és költő Agostinho Neto vezetésével az MPLA széles körű nemzetközi szolidaritásra tett szer. A fegyveres támadás megtorlására kegyetlen terror volt a válasz, azonban az angolai népet már nem lehetett megfélemlíteni. Angola északkeleti részében népi felkelés bontakozott ki, olyan erővel, hogy az ország 1 millió 246 ezer 700 négyzetkilométernyi területéből 175 négyzetkilométernyi területet elfoglaltak. A portugál gyarmatosítók katonai erőik átcsoportosításával. a felkelők megsemmisítését határozták el. Falvakat égettek fel. 60 ezer angolait gyilkoltak meg. Közel egymillió ember menekült el a terror elől a szomszédos országokba. A portugálok még éveken keresztül kihasználták a függetlenségért harcolók nézetkülönbségeit, s abban reménykedtek, hogy ezek egymás közötti csatározásai végül őket Juttatják erőfölénybe. 3958-ban ugyanis Holden Roberto megalakította a bakongo törzsi alapokon nyugvó Angola Népeinek Szövetségét, amely 1962- ben, számos kisebb szervezet csatla-A FÜGGETLENSÉGÉRT VÍVOTT HARC 25. ÉVFORDULÓJÁN , Angola célja a szocializmus felépítése kozásával az Angola Nemzeti Felszabadítási Frontja (FNLA) nevet vette fel. Az FNLA nyugatbarát orientációjú volt, s elutasította az MPLA felhívásait az- antikolonialista erők egyesítésére. 1966-ban létrejött a Nemzeti Szövetség Angola Teljes Függetlenségéért (UN1TA), majd 1972-ben az Afrikai Egység Szervezetének ösztönzésére az MPLA és az FNLA egyezményt kötött az együttműködésről, amelyet azonban az FNLA nem tartott be. 1974-ben megkezdődött a küzdelem a fasiszta gyarmatosítás felszámolásáért. A szélsőséges fohértelepesek fegyverrel fordultak a népi felszabadító mozgalom ellen. Áprilistól októberig folyó harcok után fegyverszünetet kötöttek. Végre 1975 Januárjában a kenyai Mombasában megbeszélések kezdődtek az MPLA. az FNLA és az UNITA között, amelyek közös tárgyalást alapot alakítottak ki és az alvorai egyezményben (Portugália és az angolai nép kéviselői között) kitűzték a független Angola kikiáltásának időpontját: 1975. november 11. Az angolai Ideiglenes kormány, amelyben paritásos alapon mindhárom szervezet részt vett, 1975. január 31-én lépett hivatalba, tevékenységét azonban megbénította az FNLA és az UNITA obstrukciős politikája. Már márciusban megkezdődtek az FNLA fegyveres akciói az MPLA ellen, amely az alvori egyezmény szigorú betartásáért szállt síkra. Külföldi Intervenciós csapatok segítségével az FNI.A és az UNITA a polgárháború elmélyítésére törekedett. És jóllehet a három szervezet a nakurui (Kenva) egyezményben megállapodott a függetlenség kikiáltásának időpontjában, a konkrét intézkedésekben és a harcok beszüntetésében. az FNLA és az UNITA az Imperialista hatalmak segítségével (USA, Dél-Afrikai Köztársaság) megszilárdították katonai pozíciójukat. Az MPLA vezetésével haladé útra lépett Angola elleni imperialista agresszió egyre jobban kiszélesedett. Az MPLA a néptömegek támogatásával megakadályozta Luanda, a főváros körülzárását és 1975. november 11-én kikiáltották az Angolai Népi Köztársaságot. A szocialista és a haladó afrikai államok támogatásával (kubai fegyveres erők részvételével] sikerült az angolai kormánycsapatoknak A múúszer ugyanaz, csak a célpont változik. J. Cserepanov rajza Adását megszakítva, gyorshírben jelentette a bejrúti állami rádiá az óév utolsó szombatján, hogy a három legnagyobb libanoni fegyveres csoport vezetői Damaszkuszban egyezményt írtak alá a háborúskodás beszüntetéséről és az ország politikai intézményrendszerének átszervezéséről. Történelmi jelentőségűnek nevezték a megállapodást, s arról beszéltek, végre-valahára beköszöntött a béke régen óhajtott korszaka. A megfigyelők és szakértők az első perctől kezdve óvtak az elhaniarkokodott véleményalkotástól és a túlzott derűlátástól. A fejlemények őket igazolták. Alig száradt mag a tinta a damaszkuszi egyezmény papirosán, a libanoni főváros nyugati, mohamedánok lakta részében ismét összecsaptak az egymással szembenálló milíciák, szilveszter napján pedig merényletet kíséreltek meg a dokumentum végső jóváhagyására a Szíriái fővárosba készülő Amin Gemaiel elnök ellen. Nem sokkal ezután pedig a megállapodás egyik kidolgozójának. Asszad Saftarinak az autóját érte rakétatámadás. A nevezetes békedokumentumban Eíie Hoheika, a Libanont Erők nevű jobboldali keresztény milícia vezére, Nahin B.crri. a síita Antal, valamint Valid Dzsumblatt. a drúz Haladó Szocialista Párt vezetője a szfrial eleinek. Halim Haddam jelenlétében arra kötelezte magát, hogy azonnali hatállyal tűzszünetet léptetnek életbe, s hogy nemzeti egységkorraányt alakítanak. Hogy Rasid Karami miniszterelnök lemond, az új kabinet magja, a kinevezendő miniszterelnökből és a hat legtekintélyesebb közösség képviselőiből álló miniszteri tanács lesz. Ha sikerülne megalakítani az új kormányt, az ettől számított egy éven belül vetnének véget a hadiállapotnak s azután kezdődhetne az úgynevezett átmeneti időszak. Ebben kellene hozzálátni az ország politikai intézményrendszerének a gyökeres megváltoztatásához, a reformok bevezetéséhez, amelyekkel felszámolnák a hatalom vallási alapokon való eddigi megosztását, a még mindig érvényben lévő feudális kiváltságokat. A megállapodás szerint az átalakulási folyamat akár ttz évig is eltarthat. Az új nemzeti egység kormány megalakulása után fel kellene oszlatni a most szembenálló milíciákat, beszüntetni a fegyverszál-A libanoni egyezmény lftásokat és össze kellene gyűjteni a különböző harci eszközöket, fegyvereket. Csak ezt kővetően léphetnének életbe fokozatosan azok a változások, amelyek — a damaszkuszi egyezmény szavait idézve — Libanont „szuverén, független, szabad, egységes, arab demokratikus parlamenti köztársasággá alakítanák át. Szíriának kulcsszerepe lenne a béke biztosításában, csapatai állásokat foglalnának el az ország stratégiai jelentőségű pontjain, és ők felügyelnének az egyezményben foglaltak maradéktalan végrehajtására. Kezdettől fogva kétkedés fogadta a megbékélés hírét. A térség szakértői a lehető legcsekélyebbnek tartják annak az esélyét, hngy a belátható jövőben megegyezésre tudják bírni a szembenálló feleket. Figyelmeztettek, hogy ha a Libanoni Erők vezetői aláírják is a megállapodást, a privilégiumaikhoz ragaszkodó többiek ко rántsem sietnek majd a beleegyezésüket adni. Emlékeztettek arra, hogy Elie Hobelka Nahib Berrivel és Valid Dzsumblattal már hónapokkal ezelőtt kidolgozta a megbékélés alapelveit, ám a keresztény tábor konzervatív erői, köztük Camille Chamoun Iieve-1976 márciusáig kiverniük az agrosz* szórókat és a belső fegyveres reakcióit, megvédeni az ország szuverenitását és területi integritását. Az MPLA az ország szocialista építését tűzte ki célul. 1976 októberében megkötötték az angolai—szovjet barátsági és együttműködési szerződést. Novemberben felvették Angolát az ENSZ-be. A következő év márciusában kudarcot vallott egy ellenforradalmi puccskísérlet. Az MPLA I. kongresszusa 1977-ben elhatározta a mozgalom marxista—leninista párttá alakftását. A szocialista közösség segítségével az ország fokozatosan fel“ számolja a gyarmati elmaradottságot. Fejlesztik az állami szektort. A mezőgazdaságban, ahol a lakosság héttizede dolgozik, egyre több szövetkezet alakul, ma már közei 4 ezer földműves-szövetkezetbe tömörülve több mint 400 ember dolgoztk. A' könnyűipar és az élelmiszeripar 80 százaléka és a nehézipar 60 százaléka tartózik az állami szektorba. Sok iskola, kórház, lakóház épült, több mint egymillió Írástudatlant tanítottak meg írni és olvasni. A független Angola fejlődése és szocialista építése sokkal gyorsabb és eredményesebb lehetne, ha nem kelléne még ma is a külső és a belső diverziőtől és a Dél-Afrikai Köztársaság agresszív akcióitól óvnia vívmányait és az ország nyugalmát. Az USA még a múlt évben ts 27 millió dollárt szavazott meg az UNITA’ bandáinak támogatására, amelyeknek a szabad Angolában kell ezért felforgató tevékenységet folytatniuk. A' szabotázsakciók, a támadások ilyen bőséges „támogatásának köszönhetően“ Angola több mint 15 milliárd dollár értékű kárt szenvedett. A lapzártáig beérkezett hírek szerint 1986- január 12—13-án a délafrikai hadsereg három zászlóalja • mélyen benyomult Angola területére. ‘Hiába kötöttek tehát tavaly fegyverszüneti megállapodást, amelyben a Dél-Afrikai Köztársaság vállalta csapatainak kivonását Angola déli területeiről. Sem a fajüldöző rezsim, sem az USA érdekeinek nem felel meg egy más társadalmi rendet építő ország Afrika déli felében. Ilyen „szomszédságban“, továbbra Is szuverenitását védve — harcban és munkában — emlékezik tehát Angola a függetlenségért vívott küzdelmének évfordulójára és építi a nép jólétét biztosító társadalom alapjait sen ellenezték azt. A mohamedán táborban is súlyos összecsapások robbantak ki a két szövetséges,^ Nahihi Berri és Valid Dzsumblatt emberei között november végén, s folytatódtak januárban is, és tetézi a gondokat, hogy a szunnita muzulmánok és a szélsőséges síita csoportosulások ngyaránt szembehelyezkednek és támadják a megállapodást. A damaszkuszi egyezményt szorgalmazó három szervezetben sem futottak még közös nevezőre több kérdést illetően. Például, hogy miiven hosszan tartson az „átmeneti időszak“, mikor lépjen életbe a hatalom újrafelosztása és az egyik legfontosabb, hogy a főváros ellenőrzését hogyan és mikor adják át az állami biztonsági erőknek. Nem is olyan régen Amin Gemajel azt fejtegette, reméli. lezárul hazája történelmének „sötét korszaka“. január első hetei nem sok bizakodásra adnak okot. Igaz ugyan, hogy a libanoni keresztény frakció közötti heves harcoknak Kelet-Bejrútban és a környező negyedekben véget vetett a libanoni hadsereg egységeinek elhelyezése a kulcsfontosságú összekötő vonalakon, a hadsereg elválasztotta eevmástól a harcoló feleket. De a két keresztény frakció továbbra is alapvetően ellentétes álláspontra helyezkedik az országban folyó polgárháború befejezéséről kötött háromoldalú egyezményt illetően, amelynek életbe léptetéséről k»t napnn át Daraaszkuszban tárgyalt Amin Gemaiel és a Szíriát képviselő Hafez Asszad A libanoni elnöknek kifogásai voltak a nélküle megkötött békeegyezmény némely szakaszával kapcsolatban. Ez azonban a legkisebb probléma. Még az előzőekben felsorolt ellentétek is összebékíthetők és elsimíthatók lennének, ha Izrael nem ásna alá minden bejrúti megbékélési törekvést. Kérdés, hogy az egymásnak uszítntt szélsőséges csoportokat, e külső diverzióva! szított visgálvkodásf |e tudja-e csillapítani. maid „szerelni“ a libanoni egyezmény. —hme-*
