Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-18 / 3. szám

198B. január 18. .SZABAD FÖLDMŰVES 7 Nem túlzás azt állítani, hogy or­szágos jelentőségű kulturális rendezvényként tartjnk számon immár évek óta a dolgozók téli és nyári filmfesztiválját. Ennek egyik oka, hogy a film kétségtelenül a mű­vészet egyik legnépszerűbb és leglát­ványosabb ága, amely széles tömegek esztétikai fejlődésére tud hatást gya korolni, s ezért meg kell ragadni a benne rejlő lehetőségeket. Ezt tükrözi a dolgozók filmfesztiváljainak jel­szava is — „Filmművészettel az élet szépségéért, a kommunizmusért" —, amely évek óta változatlan, hiszen állandó érvényű, s a rendezvénysoro­zat küldetését is hűen kifejezi. REDL EZREDES (magyar) A tavalyi cannes-i filmfesztivál Arany Pálma diját nyerte el Szabó István filmje, amelyet a dolgozók téli filmfesztiváljának keretében mutat­nak be először nyilvánosan hazánk­ban. A film egy olyan férfi drámáját ábrázolja, a rendezőtől megszokott erőteljes, mégis árnyalt eszközökkel, aki a saját intrikál áldozata lett. Redl Alfréd, az Osztrák-Magyar Mo­narchia hadseregének tisztje ugyanis egyetlen célnak rendelte alá az egész életét: munkáscsalád sarjából felküz­­dení magát az úgymond legmagasabb társadalmi körökbe. Helyesen ítélte meg, hogy ilyen karrierre, a képessé­geit figyelembe véve egyedül katona­ként van lehetősége, nem tudta azon­ban felmérni ennek elkerülhetetlen jellemtorzító következményeit. így rö­lémát Palermo egykori polgármeste­rének, Dalia Chiesának a sorsén ke­resztül ábrázolja; ez a megalkuvást nem ismerő férfi mindössze száz na­pig állt a város élén, de ez alatt az idő alatt Is sikerült a világ elé tárnia a bűnözök és a legmagasabb társa­dalmi körök szoros kapcsolatát. Rö­videsen bebizonyosodott azonban, hogy egyenlőtlen harcba bocsátko­zott, s életét, fiatal feleségével együtt a gengszterek golyói oltották ki. A maffia jelentette veszély reális voltát mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy amikor Giuseppe Ferrara rendező színészt keresett Dalia Chie­­sa személyének alakítására, több je­lölt különböző ürüggyel visszautasí­totta a szerepet... Végül nem más, mint Lino Ventura vállalta el, s tel­jesítményét bízvást nevezhetjük egyik legnagyobb színészi alakításának. VÉGRE VASÁRNAPI (francia) Utolsóként egy olyan filmről szó­lunk, amely egy világhírű rendező — Francois Truffaut — utolsó alkotása. Talán ez is oka annak, hogy sok min­denben különbözik azoktól a filmek­től, amelyeket Truffaut-tól megszok­tunk. Olykor elgondolkodtató, olykor kissé mosolyogtató bűnügyi történet, amelyben a rendező sajátos felülné­­zetből, egyfajta bölcs humorral szem­léli saját hőseit, akik egymást gyanú­sítják a kettős gyilkosság elköveté­sével. Logikus, hogy a gyanú árnyé­ka mindenekelőtt a köztiszteletben álló irodavezetőre esik, hiszen a két áldozat közül az egyik a felesége, a másik pedig annak szeretője. Mind­ezzel 6 maga is tisztában van, any­­nyira, hogy bujkálni kezd a rendőrség elől. bezárja irodáját, s a külvilággal rendkívül csinos és vonzó titkárnőjén keresztül mer csak érintkezni. A hölgy egyébként meg van győződve főnöke ártatlanságáról, olyannyira, hogy hamarosan ..magánnyomozásba" fog az igazi tettes leleplezése érde­kében. Kalandos vállalkozása során a legkülönösebb figurákkal talájko­­zik, veszélyes helyzetek egész sorá­ba bonyolódik; az ilyen helyzetekben való viselkedése tulajdonképpen a csak formailag bűnügyi, valójában lélektani film fő cselekménvszála. VASS GYULA Vladimir Malý: DIÁKLÁNY (beton) (A szerző felvétele) Életem eddigi huszonhét évének nagy részét falun töltöttem. Ott születtem, ott is nőttem fel, ahol termé­szetes volt, hogy mindenkit ismerek, mindenkinek kö­szönök. A munka hétköznapjaink velejárója volt, a kert­ben vagy az állatok körül. Azóta viszont sok minden megváltozott. Két éve a fővárosba költöztem. A családi ház melegét felváltotta a betondoboz ridegsége. Oj kör­nyezet várt rám. Reménykedtem, talán jobb lesz. Lel­kesedésem napról napra lohadni, a napi mozgáshoz szó­­kot testem ernyedni, puhulni kezdett. Ezt az igényemet mégse ölhettem olvasásba. Mozi, uszoda, sportpálya a közelben sehol. Barátaim is messze vannak. Sose érez­tem magam annyira egyedül, mint itt, több százezer ember között. Oj törvények uralkodnak felettem. Idővel tudomásul kellett vennem, hogy még az emeletünkön lakó kisgyerekek sem köszönnek nekem. Akkor mit várjak az Idegenektől? Amikor nem működik a lift, s gyalog megyek le a hetedik emeletről, lassan már azon sem csodálkozom, hogy az ünnepek bőségének emlékét narancshéj és cigarettavégek halmai őrzik. Az elmúlt szilvesztert a falakon éktelenkedő foltok Jelzik: a robbanógolyók nyomait. A ház előtt álló utcai lámpát megrongálták. A falakat különböző feliratokkal rondít­ják el. Postaládákat is nemegyszer kifeszítették már. A pincénk ablakait betörte valaki, talán hogy levezesse fölös energiáit és szegényes kíváncsiságát. A lépcsőház inkább disznóólra emlékeztet. Lehetséges, hogy Jól érzik itt magukat a lakótársak? En nem! Ahhoz, hogy Jól érezzem magam, szükségem van arra a tudatra, hogy rendes emberek között élek, akik környezetüket nem rongálják. Hogy lehet ezt megszokni? Inkább változtat­ni kellene. Kis összefogás csupán, ennyi az egész. Miért vagyunk ilyen közömbösek? Hova kerültem én, hova...? Macsicza Sándor Az idei téli filmfesztivál szlovákiai megnyitója a napokban — egészen pontosan január 17-én — volt Považ­ská Bystricán. Mire tehát ezek a so­rok eljutnak az olvasókhoz, „teljes gőzzel“ vetítik már a fesztivál prog­ramjába besorolt huszonhárom alko­tást, Szlovákia 36 helységében. Ez utóbbi számban nemcsak valamennyi járási város, de több kisebb város, sőt nagyközség is benne foglaltatik. A helyszín megválasztása tehát iga­zán nem okozhat problémát, s hogy a filmek közötti tallózást is megköny­­nyitsük, néhány alkotásról — termé­szetesen a teljesség igénye nélkül — szokásunkhoz híven rövid tartalmi előzetest adunk. KÉREM A SZIKÉT (cseh) A film Valja Stýblová azonos című regényéből készült, s egy Idegsebész magánéletének mély válságáról szól. Pontosabban: arról, hogy ez a válság milyen hatást gyakorol rendkívül fe­lelősségteljes munkájára. Mert aho­gyan az ilyenkor lenni szokott, éppen a legkritikusabb napokban állítja őt a sors a legkeményebb szakmai pró­batétel elé: egy ötéves kisfiút hoz­nak be a klinikára, akinek az életét csak egy bonyolult, kockázatos agy­műtét mentheti meg. A professzor — természetesen — vállalja a műtétet. KÜLÖNÖS SZERELEM (NDK) Az 1984-es Karlovy Vary-1 nemzet­közi filmfesztivál egyik nagydíjával kitüntetett film főhőse egy, a negye­dik X küszöbén álló magányos nő; Szibilla. Soha nem tartozott azok kö­zé, akik után a férfiak meg szoktak fordulni az utcán, így aztán egyedül maradt, s ez az évek múltával egyre nagyobb űrt jelent .a számára. Kor­ban és külső tulajdonságaiban hason­lít hozzá a film másik főalakja, Ha­rald, azzal a különbséggel, hogy 6 özvegy, s egyedül gondoskodik két fiáról. Találkozásuk, bár formailag szokványos — egy vállalati ünnepsé­gen —, mégis szinte törvényszerű, annál is inkább, mert Szibilla éppen ekkor tett pontot egy nős férfival folytatott kilátástalan viszony végére. Egyszeriben ott áll tehát egymással szemben két ember, akik mindketten társ után, magányuk feloldására vágy­vid időn belül önző, kíméletlen, az slőrejutása érdekében mindennel meg­alkuvó és mindenkin keresztülgázoló emberré válik, akinek sorsa szükség­szerűen torkollik drámába. A FAJDALOM KORDÉJA (Szlovák) A film szokatlan nézőpontból: a társadalom peremén élők sorsán ke­resztül tárja elénk a háborús éveket. Főhőse, Jakub egy düledező viskóban lakik a nővérével, s nyomorúságos keresetéből — keserűvizet szállít a hegyi falucskák lakói számára — ép­pen csak a száraz kenyérre futja ket­tejük számára. Barátjával egy nagy utazásról álmodoznak, olyan ország­ba, ahol mindenki bőségben él, s ahol ők, a számkivetettek és megcsúfoltak is kivívhatnák a jólétet. A sors azon­ban sokkal könyörtelenebb, mint az álmaik: Majót a dachaui koncentrá­ciós táborba hurcolják, Jakub pedig — egy gazdag mészároslegény he­lyett — a frontra kerül. Ott gyógyul ki végleg naiv álmaiból, miközben rájön, hogy az egyén boldogsága el­választhatatlan a jobb, igazságosabb társadalom megteremtésétől. az Óhajok ideje (szovjet) Julij Rajzman újabb alkotása a kis­polgári életszemléletet, az anyagi ja­vakat mindenek fölé helyező fogyasz­tói életmódot pellengérezi ki, mély lélektani megalapozottsággal. Főhőse, a csinos fodrásznő, egyre elkesere­dettebben keresi a „hozzá illő“ fér­fit; a nemes cél érdekében egyre több embert mozgósít, beleértve egész ki­terjedt klientúráját. A helyzetet csu­pán az nehezíti, hogy a hölgy igényei igen nagyok, Így aztán kedvére való — értsd: kellően szituált — férfi messze földön nem akad. Előbb-utóbb engedni kénytelen hát szigorú köve­telményeiből, és férjhez megy egy szerény hivatalnokhoz. Becsvágyát azonban nem adja fel, s férjére való­sággal rákényszeríti az igényeit, ké­pességeit és egészségét meghaladó pénzhajhászást. Mindez természete­sen nem maradhat következmények nélkül... SZÁZ NAP PALERMÖBAN (olasz) A film a mai olasz társadalom egyik neuralgikus pontjára: a maffia jelentette veszélyre tapint rá. A prob-Kisember - nagyember Jó ideje annak, hogy innen is, on­nan is hallom: harcot kell folytatni a kispolgárlasság ellen, fel kell lépni a túlzott anyagiassággal, önzéssel és jóindulatúan tűrt nyerészkedéssel szemben. Az utóbbi — lassan bár —, de halványodik, s helyette más dol­gok jönnek divatba. Például a közvélemény-kutatás. Megdobban a szívem, melegség árad szét keshedt testemben, mert felvil­lan előttem a múlt, amikor senki sem kutatta, hogy szeretem-e a dán sajtot avagy sem. Megjegyzem, nagyon he­lyesnek tartom, miszerint nálunk is fellendülőben van a közvélemény-ku­tatás. jó, ha különféle kérdésekben ismertté válik az emberek véleménye. Magam is rendeztem néha közvéle­mény-kutatást szükebb környezetem­ben és mondhatom, igazán tanulságos tapasztalatokat gyűjtöttem. Például a Harácsi-Harsány Hanzt a minap azt fejtegette, hogy a sör után a sörnyitó is megdrágul. Bizalmasan a fülembe súgta, hogy vegyek egy mázsát belőle, ez nem tűnik fel sen­kinek, és rövidesen jó üzletet köthe­tek. Aztán gyanakodva körülnézett, hogy nem hallgatózik-e valaki, majd megesküdt etett, hogy nem szólok sen­kinek. Titokzatosan még azt is telkem­re kötötte, ha van pénzem, akkor ok­vetlenül költsem el, mert nagy ve­szély van. De térjünk vissza a tárgyhoz. Ki a kispolgár? A kérdezettek nagy része nem értette a kérdést, mert a munká­sok és egyéb alkalmazottak saját ma­gukat tekintették kispolgárnak, vagyis hogy a kispolgár valójában kicsi pol­gár, egyszerűbb körülmények között élő ember, akt tízfilléres alapon kár-* tyáztk. Mit lehet erre mondani? Á kispolgár nem kis polgár, s a kisem­ber nem biztosan kis ember. Lehet valaki „mélynövésűén' is nagyember, míg Ismerünk óriásokat, akik ennek ellenére közönséges kispolgárok. A családi villában élő, jó jövedelmű pol­gár sem feltétlenül nagy polgár ... Remélem, tudják követht a gondo­latmenetemet, mert én már nem. Min­denesetre abban azért megegyezhet­nénk, hogy ugyanazon szón mindenki ugyanazt értse. Teszem azt: talán is­merünk néhány egészen nagy jöve­delmű kispolgárt, akik előszeretettel játsszák a kisembert. Az Ilyeneket meg kellene győzni tévedésükről, és bebizonyítani nekik, hogy kisember tényleg lehet belőlük. K. M. F. HARS ERNŐ: ELRENDEL TETÉS A tenger volt az elrendeltetés a bordáinkból nyíló részeg ablak Szemünk sarkában rozsdás kikötők halomba zsúfolt szennye ringatózott s az átharapott torkú reményt dobta elénk minden újabb tavasz napéjegyenlőségi vihara Dülledt hüllőtekintetével forgott a föld alattunk s a láthatáron csordába verődtek az Észak s Dél állatcsillagai Sós nyelvvel ittunk bármily változást s a hullámhagymahéjakat lehántva kerestük a távol mögötti távolt s a fénytörés prizmái közt cikázó szerethetetlen szeretniakartat A kozmikus váltót mely átemel az órák s napok ismert délkörén s úgy sodortat a hömpölygő idővel a jövő hajóorrai elé mint új földrészt ígérő olajágat Folytatásra varva (EGY JÁRÁSI SEREGSZEMLÉRŐL) A CSEMADOK Érsekújvár! (Nové Zámky) Járási Bizottsága az elmúlt év végén ünnepi gálaműsort rende­zett: a járás legkiválóbb csoportjai és szólistái iputatták be egész évi munkájuk gyöngyszemeit. A közönség soraiban helyet foglaló vendégek — Boros Jenő, a Magyar Népköztársaság bratlslavai konzulja, Sziegl Ferenc, a kormány nemzetiségi osztályának vezetője, Sidó Zoltán, a CSEMADOK elnöke és a járási szervek képviselői — előtt változatos, tartalmas műsor pergett. Fellépett az érsekújvári alap­iskola ezüstsávos énekkara Szaló Éva és Kopasz Csaba vezetésével, a Kel­ler Gábor irányította számos nemzet­közi elismerést szerzett társastánc­­csoport, a Tavaszi szél... résztvevőt és döntősei: a nagykéri (Milanovce) vegyes éneklőcsoport, az ebedi (Obid) citerazenekar, a Botlik Jolán vezette szálkái (Salka) menyecskekárus, va­lamint a szólisták: Tóth Júlia balla­dákat adott elő, Búkor Eleonóra szé* ki dalokkal lépett közönség elé. Kaj­­tár János furulyaszólókkal szórakoz­tatta az egybegyűlteket, a „Népmű­vészet mestere“ kitüntetésre javasolt kéméndi (Kamenín) Tóth Ilonka néni pedig Garam menti népdalokat eleve­nített fel. A szavalók mezőnye ugyan­csak rangos volt: a Duna Menti Ta­vasz országos seregszemle első he­lyezettjei — Recska Gábor, köbölkú­ti (Gbelce), Nátek Katalin, érsekúj­­vári tanulók —, valamint Kiss Ildikó és Borka Mária, a helyi gimnázium, •illetve egészségügyi szakközépiskola diákjai és Keszegh Pál, a Jókai Napok résztvevője érzelmektől telítetten tol­mácsolták az alkotók gondolatait. azonosulva a választott müvekkel. A nyolc éve működő Stúrovól Nevenincs országos fődíjas bábcsoport (melynek vezetői Bernáth Margit és Góra Ilo­na) fellépése az est kellemes, üde színfoltja volt. A vezetők következetes munkája s a gyermekek önfeledt já­téka élvezetes előadást eredménye­zett. Ugyancsak a Stúrovól alapiskola diákjai alkotják a Csángáló színját­szó csoportot, akik 1982-től járják a járás falvait. A Batta házaspár ve­zette csoport szintén az idei Duna Menti Tavasz egyik fődíjasa. A zselízi (Želiezovce) nagydíj-tulajdonos Kis­­bojtár tánccsoport pergő ritmusú, szí­nes összeállítását többször vastaps kísérte. A csoport vezetője: Hégli Ma­rianna. s tanítványai, mint már annyi­szor, ezen az estén is bizonyítottak. A gazdag s tartalmas műsort a Ka­­nyicska Erzsébet vezette kürti (Stre­kov) folklóregyüttes kenderfeldolgo­zást bemutató összeállítása zárta. Az országos győztes csoport fakuló emlé­keket idéző, letűnt korok ismeretfosz­­lányaít egybefogó, kidolgozott össze­állítása minden korosztály érdeklődé­sét lekötötte. A műsor részletes bemutatása ele­ve lehetetlen; e sűrített felsorolás vi­szont „vegyesfelvágottat“ sejtet(het). Pedig nem az voltl A szervezők — Őszi Istvánné. Dániel Zoltánné és má­sok kifinomult érzékkel, hozzáértés­sel oldották meg az egyik műfajból a másikba történő áthajlást — a kö­zönség számára emlékezetes estét szerezve. Ilyen jellegű seregszemlére a járásban először került sor — a közönség és a szereplők várják a folytatást. PÉNZES ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents