Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-18 / 3. szám

8 SZABAD FÖLDMŰVES 1988. Január 18. Jult nénit a gyógyfürdőben Is­mertem meg. ültünk egymással szemben a hófehér ágyon, full né­ni nyugtalanabbul, mint én, mert fájdalma egy pillanatig sem hagy­ta békén. Láttam az arcán, hogy szenved, de nem jajgatott, csak sóhajtozott. — „jó“ szobatársat fogtál ki, lányom. Terhedre leszek három hétig — szabadkozott. — Nem.... dehogyis — mente­getőztem —, éppen ellenkezőleg. Van úgy, hogy én sem tudok el­aludni. Ilyenkor olvasni szok­tam. Ha nem tudunk aludni, han­gosan fogok olvasni, ha megen­gedi Juli néni. — Mitói nem tudsz aludni? Ta­lán a szerelem gyötör? A fiatalok nem vigyáznak magukra. Nem öl­töznek föl rendesen. Pedig most fél lehet öltözni. Mindenkinek. Van miből. Nem úgy, mint az én tdőmben. Akkor nem volt miből. De a mai fiatalok nem szerelnek ilyeneket hallani. Arról, hogy mi­lyen világ volt régen és milyen van ma. Párnája alól elővette hálókendő­­fét, megigazította párnáját, még a pokrócot is a feje alá tette. — Eh, hagyjuk a múltat, a rosz­­szat nem érdemes emlegetni — mormolta az orra alatt. Mintha megmerevedett volna a teste, de­réktól lefelé alig bírta mozdítani. Megmasszíroztam. Csontja ropo­gott, mint kerék alatt a kavics. — Jaj — szisszent föl. — En­gem is azok a gazemberek tettek tönkre... — Kik? — lepődtem meg a szón. — Hát az urak. Szegény uramat meg a háború. Ott sebesült meg szegény. Evekig betegeskedett, be­teg szíve vitte a másvilágra. Pedig de jó ember volt. A légynek sem ártott. Amióta nincs, azóta én is alig vagyok. Mennyi mindent át­éltem már életembenIEl se hinnéd, ha elmesélném. — Mesélje el, Jult néni — kér­leltem, legalább könnyebben múl­nak az álmatlanság órái. — Nyolcán voltunk testvérek. En voltam a negyedik szülött a házban. Nem volt semmi földünk. Piniiírh'riiiibi Az Iskolák életében döntő szerepe van a pionírcsa­pat működésének, mivel itt szokják meg a fiatalok a szerve­zeti életet. Itt kezdenek el tudato­san dolgozni, tevékenykedni a kö­zösség által kitűzött célokért. Hogy milyen sokrétű lehet egy pionírcsapat munkája, arról Mol­­nárné Sztresnyák Zsuzsannával beszélgettünk, aki a Szenei (Se­­nec) Magyar Tanítási Nyelvű Alap­iskola József Attila Pionfrcsapatá­­nak már hetedik éve vezetője. A kővetkezőket mondta: — Iskolánk pionírcsapatának 512 tagja van. Ebből 60 „külső“ tagunk, ugyanis a Zonci (Tureű) Magyar Tanítási Nyelvű Alapisko­la is hozzánk tartozik. Mind a ti­zennyolc osztályban működik raj, amelyek vezetői többnyire pedagó­gusok, vagy gimnazisták. Szorosan együttműködünk a Szenei Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium SZISZ Alapszervezetével, kéthetenként tartjuk a rajokon belüli foglalko­zásokat, mindig délután. — Valami közelebbit talán ezek­ről a foglalkozásokról. — Elsősorban hangsúlyoznám, hogy óriási a gyerekekben a cse­lekvési vágy, az önmegvalósítási szándék. Iskolánkban tizenhat szakkör működik, s azt hiszem ez egyáltalán nem kevés. A legnép­szerűbb a testnevelési szakkör, annak ellenére, hogy saját torna­termünk jelenleg még nincs. A lá­nyok kézilabdáznak, a fiúk pedig lövészversenyekre járnak rend­szeresen. Mészáros László testne­velés-történelem szakos tanár fog­lalkozik velük. A legszebb sikert a rátermettségi versenyen értük el, melybe 300 pionírunk nevezett be. A kerületi versenyen Steiner Adrianne és Racskó Katalin nyol­cadik osztályos tanulók első he­lyen végeztek. Az országos dön tőre meglepő módon csak Racskó Katalin kapott meghívást, aki az ottani rangos mezőnyben nagy­szerűen helytállt, s az előkelő második helyet szerezte meg. U- gyancsak szép sikert ért el MateJ- ka Péter nyolcadik osztályos ta­nulónk aki a dunaszerdahelyl (Dunajská Streda) bírkózóegyesü­­let tagja, ez év őszén az országos versenyen szintén második helyen végzett. — Akkor talán a többi versenyt Is vegyük sorra. — Nagyon szépen szerepeltünk a kiejtési verseny országos dön­tőjében, amelyet a Kazinczy Na­pokon rendeztek meg Kassán (Ko­šice). Ott Hamerlik Barnabás lett az első. Tizenhat szakkör Közlekedési versenyen is részt vettünk. Ezt két kategóriában ren­dezték meg. Az elsőben ^z ötödik és hatodik osztályos tanulók vet­tek részt, a másodikban viszont a hetedik és nyolcadik osztályosok. A járási versenyen a fiatalabb diákjaink is a második, az időseb­bek pedig az első helyen végez­tek. A csillagászati szakkörünk tag­jai, akiket Jankó Pálné tanárnő irányít, minden évben bekapcso­lódnak a járási csillagászati ver­senybe. Dr. Párkány Antalné vezeti az ügyes kezek szakkört. Közülük két diáklányunk második lett a Járási versenyen. A dzsessz-balett szak­körünket Maflák Beáta gimnazista vezeti. A járási versenyen ők Is másodikok lettek. Nemrég alakult meg a citera szakkör, amelyet Tóth Károly irányít. Januárban a járási pionírtalálkozón már sze­retnének fellépni. Gyerekeink gya­kori vendégei a helyi nyugdíjas­klubnak is. A népitánc szakkö­rünk vezetője Spalek Ferenc. Most négy szoba, konyha, kert, udvar. Ezt kell rendben tartanod. Padlót súrolni tudsz-e, meg mosni, va­salni? — En nem mondtam se igent, se nemet, csak vállaltam. Meg­egyeztünk a fizetségben. A nagy­ságos asszony egyik viselt ruháját adták rám, meg cipőt a lábamra. Minden nap hajnaltól éjfélig dol­goztam. Be akartam bizonyítani, hogy jobban tudok dolgozni, mint az elődeim. Sikerült is. Megked­veltek, s ha vendégségbe mentek valahová, mindig dicsértek, így aztán hamarosan hírem terjedt a városban. Olyan jól esett ez az el­ismerés, hogy sokszor parancs nélkül is dolgoztam. Megbízlak bennem, semmit sem zártak el előlem. Még az éléskamrát se. Volt úgy, hogy már a nagyságos úr jött utánam és rám szólt, hogy egyek. Azt mondta: „aki ennyit dolgozik, ennie is kell“. Egy reggel kiküldtek a piacra rózsakrumpliért. Sokan álltak sor­ba szolgálólányok. Nagyjából is­mertük már egymást. En a pénzt a kezemben szorongattam, de mire fizetnem kellett, mégis eltűnt. Nagyon megijedtem. Mondtam a többieknek, hogy ml történt ve­lem. Segítsenek rajtam, adjanak kölcsön pénzt, mert nem mehetek haza krumpli nélkül. De nem tu­dott senki adni. Üres kosárral, le­horgaszt ott fejel álltam az úr elé. „No mi az, nincs krumpli?" — kérdezte. „Hát... krumpli az van, csak pénz nincs" — mondtam nagy szo­morúan. „Ellopták a tolvajok, tessék lefogni a keresetemből.“ „No látod, ebből az esetből ta­nulhattál. A pénzre nagyon kell vigyázni. Ha nem vagyunk ideha­za, senkit ne engedj be. Ha ki­mégy a kertbe, a lakást zárd be, mert sose lehet tudni, ki vetődik erre." — örültem, hogy nem mondott fel a nagyságos úr. Igyekeztem jóvátenni a hibámat. Dolgoztam, amennyit bírtam, de pénzem nem volt, mert haza kellett küldeni anyámnak, fiatalabb testvéreim nevelésére. Eddig tartott Juli néni történe­te. Szerettem volna valami vidá­mabb történettel viszonozni, de amikor odapillantottam, láttam, hogy szelíd mosollyal az arcán békésen alszik. Nagy Téré* Munkahely és virág Tény, vannak olyan mun­kahelyek — laboratóriumok, géptermek, irányítóhelyisé­gek —, ahol nincs helye, sem a cserepes, sem a vá­gott virágnak. Azonban még mindig több azoknak a he­lyiségeknek a száma, ahol nemcsak hogy helye van a szobanövényuek és virág­nak, hanem maga a környe­zet kívánja meg, hogy em­berekhez szelídítettebb. kel­lemesebb legyen néhány — a sivárságot, ridegséget el­lensúlyozó — szohanövény elhelyezésével. A kellemes. > vidám környezet jó hangu­latot vált ki. megteremti a harmóniát az ember és a munkahely között. Persze, sok más lényeges tényező mellett. Azonban vitathatat­lan, hogy a szebb, a falak és bútorok ridegségét eny­hítő, virágokkal derűssé tett környezet jó hatással van az emberek közérzetére és esztétikai igényeik kielé­gítésére. Az összeszokott, egy he­lyiségben dolgozó csoportok vagy kis munkaközösségek rendszerint közösen döntik el, mennyi és milyen szoba­növényt helyeznek el. — hogy a munkavégzést ne za­varja — az alacsonyabb szekrényen, virágállványon vagy polcokon. A szobanö­vény kiválasztásánál elsőd­leges szempont, hogy az ápolást illetően ne legyen túl igényes, kibírja a több napos munkaszüneteket ön­tözés nélkül, ne fázzon meg, vagy ne fagyjon ki. A hűvös és világos helyi­ségekben tartható növények közül a pletyka néven is­mert futónövény, a Trades­­cantia albiflora ajánlható, a különféle filodendronok, pl. a Philodendron bipennifo­lium, Philodendron elonga­­tum. A különféle begóniák jobban bírják egy-egy helyi­ség légkörét, ha ott hajtat­ják, nevelik fel őket. Ahol nagyobb, dekoratívabb he­lyet szánnak egy-egy cserép elhelyezésére, ott ajánlható a szélesen terpeszkedő Be­gonia manicata, az igen ma­gasra növő Dieffanbachia pieta, a csüngő növénynek is alkalmas Nephrolepls exal­­tata, a moha-karókra alkal­­bas Philodendron erubes­­cens, valamint a Philoden­dron aquamiferum. Nagyon közkedvelt a szíves, tojás­­dad levelű Philodendron scandens. Ha a vágott virág kaphal csak helyet munkahelyün­kön, akkor ügyeljünk arra« hogy egyszerű, alacsony vá­zát (sima üveg vagy cse­rép) válasszunk. Hivalkodó virágkölteményekre nine* szükség, de egy-egy szál vi­rág — ha napközben rápiH lantunk — felüdit, emlékez­tet az évszakra, összeköt a természettel. Almi teljesen „steril" kör* nyezetben kell dolgozni, otf az üzem bejáratánál, udva­rán, kapujánál lehet virág­ágyásokat létesíteni, néhány díszcserje kiültetésével je­lezni a civilizált ember szépség-igényét. És szeren­csére ma már a legtöbb munkahely rendelkezik pi­henő-, öltözőhelyiségekkel, étteremmel, van egy elő­csarnok vagy folyosó, amely a pihenés, a felfrissülés — vagy a munkába jövésme­nés — perceiben a dolgo­zók találkozási, tartózkodá­si helye. Emberibbé válik a kör­nyezet, ha ezeken a tágabb térségeken — legalább jel­képesen — helyet kép a szobanövény, ha az étterem asztalán nem művirág ék­telenkedik, hanem — a SZISZ- vagy a szakszerve­zet megbízottjainak jóvoltá­ból néhány ' szál mezei vi­rág, télen egy-egy örökzöld gally, szalmavirág. Ez — hiába próbálják sokhelyütt állítani — nem pénzkérdés, hanem az esz­tétikai igény kérdése. Aki — akik — szeretik a szé­pet, azok a lehetőséget is megkeresik arra, hogy mun­kahelyükről se hiányozzék a virág. A finnek nemzeti eposz: • HU«« átfeariüi bal éppen a Dunamentl Tavaszra ké­szülnek. Több pionírunk tagja a levelező körnek. A Szovjetunió­ban, Magyarországon, Romániában és az NDK-ban is vannak barátaik, akikkel rendszeresen leveleznek. Az olvasÖ szakkör is nagyon nép­szerű. A foglalkozásokat Polák Margit Irányítja. Ő egyben a vá­rosi könyvtár vezetője is, ahol nyelvi vetélkedőket, könyvkiállftá­­sokat és írő-olvaső találkozókat szervez a gyerekek szárhára. A csehszlovák—szovjet barátsági hó­nap tiszteletére beneveztünk a Puskin emlékversenybe, valamint A barátság dallamai versenybe, amelyen Morvái Zsuzsa tanulónk az első helyen végzett. „A Szov­jetunió gyermekszemmel“ járási rajzversenyen is sikerrel szerepel­tünk. Iskolánk épületében kiállí­tást rendeztünk a „Világűr gyer­­mekszemmel“ címmel. A száz férőhelyes klubhelyisé­günket Igyekszünk minél jobban kihasználni. Különböző kiállításo­kat, játékbörzéket, teadélutánokat, diszkót rendezünk itt, ahol tanu­lóink szemmel láthatóan kitűnően érzik magukat. Az osztályok kö­zött különféle versenyeket hirde­tünk meg. melyek állásáról a két­hetente jelentkező pionírhíradő tájékoztatja őket. — Tartanak fenn baráti kapcso­latot más iskolával? — Természetesen. Nagyon jő a kapcsolatunk a Mosonmagyaróvári Haller János Általános Iskolával. Ennek köszönhetően a pionírok csereüdültetésen vehetnek részt. Ez évben is egy hétig Magyaror­szágon üdült huszonkét tanulónk. Az üdülés alatt ellátogattunk Pan­nonhalmára is. Ugyanakkor a ma­gyarországi tanulók nálunk üdül­tek, a Napfényes-tavaknál, ahol igen jól érezték magukat. Szeret­nénk, ha pionírjaink nemcsak tan­év közben, hanem a szünidőben is újabb tapasztalatokra és barátok­ra tennének szert. Azt hiszem, ehhez a pionírokkal foglalkozó pedagógusok Is hozzá­járulnak azzal, hogy irányítják, segítik a tanulók érdeklődésének és képességeinek kibontakozását. Macsicza Sándor Indiai váró« Мог« Г. . “góllá­­pítáea le jtvéay, l.réez Ceeh költ« £6tft«zo Semmi­latinul Aggodalon • •a Unki Kedvelt típus faedény Gyermekek köezBnéaa Antii Cespodár £■*! Oros Ä featft На* Auropai ország Határo­zatlan névmás. Sziget Indoné­ziában ék.f./. izgalom Sósai 500 Croaz Slnyo­matáé Irkában van! Rakáa Nem neme­sített Fülével érzékel íévűtо Kocsisain iátrium, hidrogén Hajt Dagály Vízben ál liter »giteat Hág Zenei hang Xzsiai ország kutya­fajta Zárfi­kabát Lebukott Ilyen hal is van Romai egy cnkányes­keib «aber Tit amin Regs кбгер# СябгВа UTOlS Argentum liltóizo Argon Holland festi Eejtvény, ' rás* Bárban van I к MEGFEJTÉS — NYERTESEI« Lapunk 1. számában megjelent keresztrejtvény helyes megfejtése: „A jövő minden virága a ma magvetése.“ Nyertesek: Erdős Tünde, Kőhídgvarmat (Kamenný Most), Román Jánosnő Matuškovo, Palsovic* Veronika, Agcsernyő (Čierna nad Tisou). Sokszor láttam a mamát kisírt szemmel. Tizenkettedik évemet töltöttem tavasszal, amikor anyám hírül vette, hogy szolgálólányt ke­resnek. Mindjárt közölte is velem a szerencsét, mert abban az idő­ben szerencsének számított, ha valaki jó helyre került szolgálni. Másnap már hajnalban ébresz­tett. Könnyes szemmel kísért kt az állomásra. Ügy vált el tőlem, mint a mesében: „Próbálj szeren­csét, lányom". Némán, egy szál ruhában, mezítláb mentem világ­gá. Ügy ahogy mondom, világgá, mert akkor nekem az volt az első utam. Addig ki se mozdultam a faluból. Most meg egyedül men­tem a városba, neki az életnek, a világnak. Amikor leszálltam a vo­natról, azt sem tudtam, mitévő legyek. Egy asszonytól megkér­deztem, hol lakik Nemeskéry nagyságos úr. A néni megmagya­rázta. Beértem az utcába, fobbra-balra nézelődtem és kerestem a zöld kaput. Megtaláltam. Zörgettem. Ekkor megjelent az ajtóban egy morcos férfi és alaposan megszi­dott a zörgetés miatt. Egy hónapot bírtam kt. Dolgoz­tattak, mint egy igavonó barmot, semmi kedvesség nem volt még a nagyságos asszonyban sem. Azt mondogattam magamban, inkább éhen halok, de itt nem maradok tovább. Nem is maradtam. A hó­nap végén, amikor kifizettek, vo­natra ültem és hazamentem. Anyám megszidott és visszazavart. Azt mondta: „addig bírd kt, míg má­sik helyet nem találsz magadnak“. Visszamentem a városba, jártam házról házra, hol van szükség cse­lédlányra, szolgálóra. Végre talál­tam ilyen helyet. Bevezettek. A nagyságos úr csodálkozott apró termetemen. Megkérdezte, kt kül­dött ide. „Magamtól jöttem, nagyságos úr" — válaszoltam. „Ejnye, de bátor lányka vagy. Tetszel nekem“ — mondta. „De tudod-e, hogy itt sok munka vár rád? Az előző szolgálólányt azért küldtük el, mert nem dolgozott rendesen, lopott és hazudott. Tu­dod, mi lesz a dolgod? Van itt

Next

/
Thumbnails
Contents