Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-06-14 / 24. szám

A friss hagyma A friss hagymát három cso­portba sorolják: a) hajtatott hagyma szárral ícsemegehagyma); h) í riss hagyma szárral. (zöldhagyma); c) friss hagyma rövid szárral. A hajtatott csemegehagymá­nál két minőségi osztályt kü­lönböztetünk meg. Az első osz­tályba sorolt árunál a szárnak frissnek, szép zöldnek, épnek és egészségesnek kell lenni, szilárd alsó résszel. Egy cso­móba öt hagymát kell kötni, a gyökereket l5 mm-re be kell kurtítani. A szár legalább 200 mm hosszú, a hagyma pedig minimum 15—25 mm vastag le­gyen. Egy-egy csomóban legfel­jebb egy olyan hagyma fordul­hat elő, amelynek a szára kis­sé károsodott vagy földes. A második minőségi osztály­ba sorolt árunál a levelek vé­ge kissé sárgás, a szár részben törődött és fonnyadt lehet, vi­szont a hagymáról el kell távo­lítani a dughagyma visszama­radt részeit. A másodosztályú csemegehagyma szára legalább 150 mm legyen, az alsó fehér rész átmérője pedig legkeve­sebb 15 mm. Megengedett elté­rés, hogy egy-egy csomóban előfordulhat egy az előírások­nak meg nem felelő, viszont fogyasztásra alkalmas hagyma. Ugyancsak megengedett, hogy a hagyma átmérője 2 mm-rel kisebb legyen a szabvány által előírt mérettől. A zöldhagyma ugyancsak két minőségi osztályban kerülhet átvételre. Az első osztályú áru friss, szép zöld és ép szárú, virágszártól mentes legyen. A hagymát meg kell tisztítani a külső, földes héjtól, a szárat pedig 400 mm-re kell bekurtí­tani. Természetesen a visszavá­gott gyökerek sem lehetnek földesek. A zöldhagyma meg­engedett legkisebb átmérője 20 mm. Áz első osztályú áruban 5 százaléknyi kissé károsult vagy földes, külalakja és egyéb tulajdonságai alapján a máso­dik minőségi osztályba tartozó termék fordulhat elő. A második osztályban a ke­vésbé friss, itt-ott virágszárat fejlesztett hagyma is átvehető, de a szárat 400 mm-re be kell kurtítani (nem baj, ha a hagy­maszár vége sárgás). Az elő­forduló virágszárakat 250 mm­­re kell visszatörni. A hagyma átmérője legalább 15 mm le­gyen. Az áruban 10 százalék olyan hagyma fordulhat elő, amely nem tesz eleget ugyan a minőséggel szemben támasz­tott követelményeknek, azon­ban fogyasztásra alkalmas. A rövid szárral szállított hagyma akkor felel meg az el­ső minőségi osztály követelmé­nyeinek, ha az áru már szedés­re érett, de virágszáraktól men­tes, és a héja még nem száraz. A termés előkészítése során a felső, földes héjat el kell távo­lítani, a szárat 40 mm-re visz­­szak kell vágni, és természe­tesen a gyökereket is be kell kurtítani. A 35—80 mm átmé­rőjű hagymákat fajtaazonos csomagokban lehet értékesíte­ni. Az első osztályú áruban 5 százaléknyi .olyan termék le­het, amely külalakja, átmérője vagy egyéb tulajdonságai miatt egyébként a második minőségi osztályba tartozna. A másodosztályú árunak u­­gyancsak jól fejlettnek kell lennie, de még nem teljesen érett meg a szedésre; maga a hagyma legyen ép, egészséges és csaknem kemény, a héja még nem száraz, de nem is föl­des. A termés szárát 40 mm-re bekurtítjuk, a gyökereit meg­tisztítjuk a földtől. Itt nem kö­vetelmény a fajtaazonosság, vi­szont az átmérő legalább 25 mm legyen. Az áru 10 száza­léknyi apróbb, de legalább 15 mm átmérőjű vagy olyan ter­ményt tartalmazhat, amely u­­gyan nem felel meg az említett minőségi követelménynek, de fogyasztásra attól még alkal­mas. (vaj minősítése TANULJUNK . CGYMflSTÓLi A magyarországi nyulászok tapasztalatait tanulmányozva úgy határoztam, hogy én is kí­sérletet teszek a sűrített pá­­roztatással, illetve az anyanyu­­lak gyorsított fialtatásával. Kü­­zépnagy testű fajtákat (kali­forniai, új-zélandi) tenyésztek, amelyek irodalmi adatok sze­rint aránylag jól tűrik a foko­zott igénybevételt. Az anyákat kilenc nappal ellés után ismét bepároztattam, mert az volt a célom, hogy egy-egy anyától évente hat al­mot nyerjek. Ez a módszer saj­nos, csak félig vált be. Az el­ső alomból származó. növendé­keket 3—4 nappal az anya kö­vetkező fialása előtt — vagyis ötbetes korban — választottam el. Ezek a növendékek nagyon lassan fejlődtek, rosszul vé­szelték át a korai elválasztást, és az elhullás bizony 12—18 százalék között ingadozott. Az eredmény láttán egy hét­tel meghosszabbítottam a szop­tatás idejét, és a második al­mot már hathetes korban vá­lasztottam el. Ekkor az anyá­kat 16 nappal ellés után pá­­roztattam s az eredmény már lényegesen kedvezőbb' volt. Az anyák jól bírták a sűrített igénybevételt, és az utódoknál is csak minimális elhullást ta­pasztaltam. Itt kell elmonda­nom, hogy az anyákat télen egy hónapig pihentettem. A külföldi tapasztalatokkal egybevágó észrevételem, hogy ennek a sűrített pároztatási— elletési eljárásnak más haszna is van, nem csupán annyi, hogy a szokásosnál több utódot nyerhetünk egy-egy anyától. Fontos és igencsak előnyös je­lenség például, hogy a még szoptató, de már pároztatott anyánál csökken a tejtermelés, így a fiókák kénytelenek nap­ról napra többet fogyasztani a felkínált szénából és tápból, aminek az az előnye, hogy megtanulnak szépen és váloga­tás nélkül enni, tehát nem vi­seli meg annyira a szerveze­tüket az elválasztás. Arra per­sze gondolni kell, hogy ilyen esetekben a hagyományosnál valamivel kiadősahban kell etetni és a napi adagot úgy kell beállítani, hogy a szoptató és közben már újabb magzato­kat nevelő anya mellett a kis­­nyulak is hozzájuthassanak a számukra nélkülözhetetlen ele­­ségliez. A tenyésztőtársak közül bi­zonyára sokan tapasztalták már, hogy ha az anyanyúlnak kevés fiókája van (négy vagy ennél is kevesebb), és közben nincs a szokásosnál korábban — tehát még a szoptatás ideje alatt — bepároztatva, akkor a fiókái feltűnően szépen fejlőd­nek, lényegesen megelőzik a népesebb alomból származó ki­csinyeket. Igén ám, csakhogy elválasztás után ezek a „dun­­di“ fiókák megtorpannak a fej­lődésben, hirtelen fogyni kez­denek, néha több el is hullik közülük. Ennek az az oka, hogy a keveset fialó, de elegendő tejet termelő anya bőségesen ellátja kicsinyeit tejjel s azok rendre úgy jóllaknak, hogy fe­léje sem néznek a szénának, az abraknak vagy egyéb ele­­ségnek. Elválasztáskor ezek a nyulak hirtelen meg vannak fosztva az anyaiéitól, viszont a szilárd eleségre még nem szok­tak rá, nem ízlik nekik, tehát inkább nem táplálkoznak. A következmény ismeretes: leso­­ványodás, vontatott fejlődés, rosszabb esetben elhullás. Ez­zel szemben azoknak az anyák-1 nak az utódai, amelyek keve­sebb tejhez jutottak és már vá­lasztás előtt rászoktak az ön­álló táplálkozásra, elválasztás után talán még szebben és gyorsabban gyarapodnak, mint választás előtt. Korábban u­­gyanis a még szoptató, de már vemhes anya a kicsinyeire való tekintet nélkül táplálkozott és a fiókáknak bizony versenyt kellett vele enniük, ha nem akartak éhen maradni. Válasz­tás után viszont kedvükre lak­­mározhatnak, s ez meg is lát­­~szik a fejlődésükön. Feltéve persze, bogy nem kínozza őket a kokcidiózis. A baj megelőzé­se céljából három nappal elvá­lasztás előtt megkezdem az alom kokcidiózis elleni knze'é­­sét (Igurdin), majd elválasztás után 16 nappal megismétlem a kezelést (Sulfakombin, Sulfa­­dimidin), A szerváltás azért előnyös, hogy az élősködők ne szokják meg a hatóanyagot. Az ismételt kezelés .is három, de legfeljebb öt napig tartson, ez teljes biztonságot jelent, ha a ketrecet rendszeresen tisztít­juk, és a szénát pedig széna­rácsba téve kínáljuk. Farkas Ottó Tapasztalataim a gyorsított fialtatással Deák István a támvezetékes uborka hajtásait igazgatja ájus derekán a Nagy­­kürtösi (Veľký KrtíšJ járás egyik peremköz­ségében, a közigazgatásilag Ipoly nagy]altihoz (Veľká Ves nad Ipľom) tartozó Szécsénkén (Seéianky) a kerté szked'ók munkája és eredményei jelöl érdeklődtünk. Nem kellett so­kat kérdezősködnünk, a falu­­széli házak egyike előtt beszél­getők pontos útbaigazítással szolgáltak. — Önálló szervezetünk u­­gyan még nincsen, de kertész­­kedőket azért talál a faluban i— mondták, aztán az egyikük még hozzátette: — Ha konkrét adatokat szeretne, Deákékat keresse.. Itt laknak vagy két­százötven méterre. A Pista gye­rek amolyan benfentes, a szál­lításokat is ö intézi. Deákéknál, hogy fotózni is !tudjunk, kertszemlével kezdtük a látogatást, mivel a lenyugvó Nap már a háztetők árnyékán ból kandikált ránk. A szépen rendben tartott, maximális te* rületahasznosításl törekvéssel betelepített kert, a szépen vi­rágzó paprika, a támvezetékes, hajtatott salátauborka meg a karósparadicsom megnyerte tetszésünket s ezt meg is mondtuk a háziaknak. — Igyekszünk — mondta d fiatalasszony —, ennyire fu* tóttá az időnkből meg az erőnk­ből. Egyébként az uborkával valahogy megkéstünk. Első íz­ben próbálkozunk szalmabálás hajtatással, de ennél jobb ered­ményt vártunk. Persze lehet, hogy mi hibáztunk valahol, hi­szen egy alkalommal megfá­zott az ültetvény, mert fölös­legesnek tartottuk a kényszer­fűtést. A házigazdától az iránt ér­deklődtük, hogyan is van az, hogy szervezet ugyan nincs, de kertészkedők azért találha­tók a faluban. — Hát az úgy van, hogy meglehetősen késön ébredtünk s akkor is jobbnak és éssze­rűbbnek láttuk csatlakozni a bátrabban kezdeményezőkhöz. A közeli Ipolybálogon (Balog nad Ipľom) nyolcvankettő őszén alakult meg a szervezet. Hu­szonkét fővel indult s-mindjárt szerződést is kötött a követ­kező évre a Zelenina Ipolysági (Bahyj fióküzemével. Én gaz­dasági felelősként dolgozom a vezetőségben, s a taggyűlés ha­tározata értelmében a megter­melt árut is én vásárolom fel a szervezet tagjaitól. Pontosab­ban mondva, nem is csak tő­lük, hanem lényegében min­denkitől, akinek nyártól őszig akad értékesíthető áruja. Mert — akárcsak az Ipoly Egységes Földműves-szövetkezet, a Szlo­vákiai Kertészkedők Szövetsé­gének ipolybalogi alapszerve­zete is hét falut ölel fel, hét település kertészkedőit tömöríti és segíti. Akkor népes szervezet lehetnek. ■— Az attól függ, milyen szemszögből nézzük. Járásunk­ban sokat jelent a százötven fős tagság, de például a Komá­romi (Komárno) járás nyolc­­száz-kilencszáz fős alapszerve­zeteinek a nyomába sem léphe­tünk. — Ha szerényebben is, de ugyanazt az ügyet szolgálják. — No, igen, nem is így gon­doltam. Nyolcvannégyben 145 tonna zöldséget és gyümölcsöt értékesítettünk, s mintegy 870 ezer korona évi forgalmat bo­nyolítottunk le. Tavaly már 215 tonna árut továbbítottunk a há­zikertekből a fogyasztókhoz. Ez másfél millió koronás forgal­mat jelent, és akkor még nem is volt jó évünk. — Errefelé mivel foglalkoz­nak legszívesebben a szerződé­ses árutermelésre vállalkozók? — Az utóbbi években az uborka meg a korai sárgarépa volt a sláger. A Rimaszombati (Rimavská Sobota) Konzerv­gyár külön felvásárlót foglal­koztat a faluban, annyian ter­meltek szerződéses alapon cse­megeuborkát meg cseresznye­paprikát. Most, hogy az ubor­katermesztés egyre több koc­kázattal jár a nálunk is pusz­tító peronoszpóra miatt, lassan alább hagy az „uborkások“ ter­melőkedve. A mi tagjaink a­­zonban továbbra is komoly ér­deklődést tanúsítanak a háztáji árutermelés iránt. Az igények­hez igazodva, főleg paradicso­mot, paprikát, korai hagymát, leveszöldséget, salátát meg sa­látauborkát termelünk. Tavaly külön felkérésre bimbóskelt is termeltünk, de a legszerényebb számításainkat sem igazolta ez a vállalkozás. Így azután idén nem kínálkoztunk, a termeltető partner meg nem erőltette a a dolgot. •— Az idei ígéretük? — A szerződésünk 265 ton­na zöldég és gyümölcs értéke­sítésére szól s ezt természete­sen mindenképpen teljesíteni Deák Aranka: — A karós para­dicsommal több a munka, de kiadósabban is terem, valami­vel korábban is érik. és szép tiszta gyümölcsöt kínál A szerző felvételei szeretnénk. Nemcsak mennyi* ség, választék tekintetében is, Ézen felül a konzervgyár ré­szére 1,3 hektáron termel a fa* lu lakossága csemegeuborkát, no meg néhány száz kiló cse* resznyepaprika is kikerül majd a házikertekből. A minőségre különösképpen ügyelünk, hi* szén új óbban szigorúak a kö* vetelmények. Hogy főleg a so* kát emlegetett nitrátok meg a szermaradványok miatt minósý* gi vonatkozású gondjaink ne le* gyenek, tartottunk egy átfogó szakelőadást a kertészkedők részére. Ogy tűnik, érdemes volt, mert eddig minden árut átvettek tőlünk. — Hogyan szervezik a tér* ményfelvásárlást, hiszen a hét falu nagy körzet? — Felvásárlás csak az Ipoly* balogi központunkban van, a termelőknek oda kell juttat* niuk az árut. — Ez a helyi viszonylatban mit jelent? — Konrétan Szécsénkéről nagyjából hét kilométert kell utaztatni a zöldséget és a gyű* mölcsöt. Tudom, előtte még az üres ládákat is haza kell szál* Utáni, de más megoldás egy* előre nem kínálkozik. Még ez is jobb, mintha egészen Kék* kőbe (Modrý Kameň) kellene szállítani. Hetente két álka* lommal van felvásárlás, és ál* tálában mindenkinek van autó* ja, így a szállítás csak nagyon ritkán ütközik nehézségekbe. — A szécsénkei kertészke* dők milyen zöldségfélék terme* lésére szakosodtak? — A szó szoros értelmében vett szakosodásról nem beszél* hetünk, és az igazat megvallva nem is örülnénk, ha ilyen tö* rekvést észlelnénk. Amíg több féle árut tudunk kínálni, ad* dig könnyen találunk vevőt a termékeinkre és összességében mi is megtaláljuk a számítá* sunkat. Kedvelt növényfélesé* gek persze itt is akadnak. Ilyen például a korai sárgaré* pa, petrezselyem, zöldhagyma, no meg a saláta. Persze vála* mennyi hagyományos, szabad* földi termesztésből, mert az anyagi áldozatot és szinte e* gész évi áldoatkész munkát iqénylő fóliázásnak nálunk még jiagyon kevés híve van. Igaz, egyébként sem vagyunk sokan, hiszen csupán húsz csa* Iádnak van árutermelési szer* ződése. Hogy leszünk-e többen is, ha igen, mikor, azt most ne* ház lenne megmondani. Viszont annyi bizonyos, ha kétszer vagy háromszor ennyien lennénk, akkor már meg kellene, és va* lószínüleg meg is lehetne olda* ni a helybeni terményfelvásár* lást. Én bízom benne, hogy a szervezet vezetősége nem zár* kózna el a kérdés megoldású* tói, ha belliben több árut ki* válnánk megvételre. (dekí 3

Next

/
Thumbnails
Contents