Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-18 / 3. szám

3.988. Január IS. SZABAD FÖLDMŰVES 3 Az UNESCO szófiai ülése után 'Az elmúlt év novemberében a genfi szükség van olyan kizárólag elméle­­tsúcsra készülő, figyelő és a buda- tinek tűnő közös munkára, mint a pesti kulturális főrummal foglalkozó világproblémák vizsgálata és a java­­hírek és tudósítások mellett kissé a sóit megoldási módozatok felvázolá­­háttérbe szorult a bejelentés, misze- sa, a természet- és társadalomtudo­­rint Szófiában százötven ország kép- mányok új eredményeinek alkalmaz­­viselőínek részvételével megtartották hatóságát kutató erőfeszítések, vagy az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és a szédületes iramú technológiai fej- Kulturálls Szervezete, az UNESCO két- lődés társadalmi hatásainak elemzé­­évente esedékes közgyűlését. Ez volt se. az első közgyűlés azóta, hogy az Nem kis feszültséget okozott a köz- Egyesült Államok kilépett a nemzet- gyűlésen az amerikai megfigyelők közi szervezetből, és Nagy-Britannia „ügye“. Az UNESCO alapszabálya Is bejelentette távozási szándékát, ugyanis engedélyez megfigyelői stá­­(Sietve csatlakozott hozzá Szingapúr túszt, de csak az olyan államok ré­­ls.) A megalakulása óta eltelt négy- szére, amelyek a jövőben szándékoz­­ven évben talán most küzd a szerve- nak belépni a szervezetbe. Az Egye­zet a legnagyobb gondokkal és a köz- sült Államok viszont kilépése után gyűlésen részt vevő tagállamok kül- kívánja igénybe venni ezt a lehetősé­­dötteinek sokféle feszültségforrást get,, és erről az alapszabály semmit kellett közömbösíteniük ahhoz, hogy sem mond. Az USA föltehetően azért dolgozni és tervezni tudjanak. A vé- ragaszkodik jelenlétéhez, hogy polt­­leménykülönbségek és viták után vé- tikal befolyását távozása után Is kőz­­gül kompromisszumos megegyezés vétlenül érvényesíteni tudja — ez a jött létre a legfontosabb kérdések- közgyűlésen beigazolódott. De való­ben. A közgyűlés tehát eredményesen szfnűleg nyitva akar hagyni egy kís­­fejezte be munkáját. kaput, amelyen adandó alkalommal Az USA mellett demonstráló Nagy- vissztérhet. Bár egyöntetű a véle- Britannia széleskörű propaganda-had- mény, hogy erre nem fog sor kerülni járata ellenére sem talált további kö- addig, amíg a szélsőségesen konzer­­vetőkre. A többi tagország inkább vatív Irányzatnak szava van. A szer­­erra törekedett, hogy megértse a szó- vezet végül is úgy határozott, hogy cialista országok álláspontját, főként elismeri az Egyesült Államok jogát a a fejlődő országok. Ugyanis az UNES- megfigyelői státuszra, de törvényesnek СО számos folyamatban lévő prog- tekinti a szervezet fennálló anyagi ramja — akár a kommunikációs ku- követelését is vele szemben. Az USA tatásokat, akár a természet- és társa- ugyanis, kilépése előtt, megszavazta dalomtudományok terén kibontakozó a költségvetést, és ezzel anyagi kö­­együttműködést vagy az oktatási prog- telezettséget Is vállalt a következő ramokat vesszük — jelentős segítsé- két évre. Tagdíjfizetését azonban ki­­get nyújt abban, hogy ezek az orszá- lépésekor megszüntette, s ezzel alá­­gok elmaradottságukat csökkentsék, ásta a költségvetésre alapozott prog- Az Egyesült Államok kilépése — ramokat. Felmerült, hogy az UNESCO mint arról már az elmúlt év elején a Hágai Nemzetközi Bírósághoz for­­írtunk — érzékeny anyagi vesztesé- dúl, de ezt elvetették. Inkább tárgya­­geket okozott a szervezetnek. Ugyan- lásokat kezdtek az USA-val a nagyobb Is az USA fedezte a költségvetés 18 siker reményében. Az amerikai jelen­százalékát, hozzájárulása az összes lét a szervezetben más formában is tagállam tagdíjbefizetésének közel vita tárgya volt. Az UNESCO appará­­negyedét tette ki. S mivel a tagdíjak tusában ugyanis „földrajzi kvóta" összege a tagállamok nemzeti jőve- szerint dolgoznak a tagországok meg­­delmével arányos, minden fejlett or- felelő számú alkalmazottai, köztük szág esetleges kilépése érzékenyen amerikai állampolgárok is. A szocia­­érinti a költségvetést. Nagy-Britannia lista országok joggal kérték, hogy az UNESCO költségvetésének 4.6 szá- mondjanak fel az amerikai alkalma­­zalékát fedezte, évente mintegy 9 zottaknak. mert munkaviszonyuk most millió dollárt fizetve be a szervezet már ellenkezik a szabályokkal. Vé­­számlájára. gül olyan módon oldották meg a kér-Ezért a kilépési szándékok bejelen- dést, hogy az igazgató, az anyagi tése, feltételekhez kötése és maga a helyzetre való tekintettel, csökkenti kilépés ténye a nyugati tőkés orszá- az alkamazottak létszámát, gok részéről a tudatos feszültségte- Ezek a viták nem változtatnak a remtés, a taktikázás eszköze, amivel tényen: a szófiai közgyűlésen az nyomást akarnak gyakorolni a tag- UNESCO haladó programjaiba vetett államokra. Így kívánják elérni, hogy bizalom, az értékmegőrző szándék az UNESCO szerepéről, működéséről érvényesült. Kudarcot vallott az a tö­­kialakított elképzeléseiket a többség rekvés, hogy a szervezetet apolitikus­­magáévá tegye. sá tegyék és kizárólag a jótékonyko-Nem mintha á nyugati országok dásra szűkítsék feladatkörét. Ez ter­­egységesek volnának a felmerülő mészetesen nem zárja ki, hogy az problémák megítélésében. Svájc kép- analfabetizmus világméretű vissza­­viselője például felvetette a közgyű- szorításéban — úgy mint eddig — lésen, hogy a rendelkezésre álló — a jövőben is nélkülözhetetlen szere­­most már szűkösebb — anyagi esz- pet töltsön be. De a társadalmi vi­­közöket ne a korábban elhatározott szonyok vizsgálata, feltárása nélkül programok között osszák meg. hanem vajmi keveset tehetne, fordítsák most egyetlen világprogram Az ideológiai-politikai problémákat megvalósítására: az analfabetizmus is kétségtelenül fölvető programok felszámolására. Eltekintve attól, hogy tehát ott szerepelnek az UNESCO ter­­a svájci elképzelés gyakorlati meg- vében, ez nem kis részben a szocia­­valósítása — az egyes országok alap- lista országok egységes fellépésének, vető társadalmi problémájának meg- következetes magatartásának köszön­­oldása nélkül — szinte lehetetlen, azt hető. Most, hogy mind az USA, mind a határozott óhajt Is kifejezi, hogy Nagy-Britannia megvonta támogatását pz UNESCO ne foglalkozzon Ideoló- az UNESCO-tól, a Szovjetunió az ed­­gial és politikai kérdésekkel, csupán diginél nagyobb részt vállal belőle, nemzetközi kulturális segélyezéssel. Ezt tudatosítják a tagországok, ame- A szervezet rendeltetésének ez a lyek az UNESCO tevékenységét, sze­­szerfölött leegyszerűsített értelmezése repét nélkülözhetetlennek tartják. A a szocialista országok számára elfő- szűkebbre szabott költségvetéssel gadhatatlan, de a fejlett nyugati or- most úgy kívánnak gazdálkodni, hogy szágok körében sem kelt osztatlan szigorúan meghatározzák a progra­­tetszést. A franciák, akik hangsúlyo- mok megvalósításának sorrendjét, zottan a saját politikai irányvonalukat Látványos haladás a mostani és a kő­­követik a szervezetben, kijelentették, vetkező évben nem várható, de meg­­hogy a mogtani UNESCO-t támogat- nyugtatő, hogy a szófiai konferencia Ják, és nem kívánják depolltizálnl, józan alaphangja összecsengett a gen­­hatókörét szűkíteni. Nyilvánvaló, hogy fi párbeszéd törekvésével. Ä LIBANONI MEGBÉKÉLÉSI EGYEZMÉNY Izrael inkább a tüzet szítja.M (. Cser?panoy rajza Az újjáépítés és a korszerűsítés programja F6 politikát Irányvonalunk he­lyesnek bizonyult, feladatunk a forradalmi vívmányok to­vábbfejlesztése a marxista—leninista közös törvényszerűségeknek a kam­bodzsai sajátosságok szerinti alkal­mazásával, biztosítva a feltételeket a szocializmushoz való fokozatos köze­ledéshez“, jelentette kl Heng Samrin, a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt főtitkára az elmúlt év októberében megtartott V. kongresszus elé terjesz­tett politikai beszámolójában. Ä népirtó Pol Pot-diktatúra meg­döntése óta eltelt hét évben a kam­bodzsai nép minden tekintetben újjá­született, s forradalmi erői napról napra gyarapodnak. Kialakult és megszilárdult a nemzeti egységfront, létrejött az az Igazi népi demokrati­kus hatalom, amely által Kambodzsa népe valóban a saját kezébe vette sorsának irányítását. Szinte nulláról Indulva kezdték el a szétrombolt társadalom és gazda­ság újjáépítését a felszabadulás, a népi rendszer vietnami segítséggel történt megteremtése óta. Történelmi elmaradottságuk, a háború és a Pol Pot-ista rémuralom által szinte földig rombolt ország nehézségei ellenére jelentékeny eredményeket értek el politikai, gazdasági és kulturális té­ren egyaránt. Sikerült elkerülniük az éhínséget, fő vonalakban befejezni a gazdaság újjáépítését, kialakítani az oktatás és az egészségügy hálózatát. „X forradalom soron következő szakaszában folytatjuk az újjáépítés és a korszerűsítés programját, azzal a céllal, hogy megteremtsük a szo­cializmusba való fokozatos átmenet teljes körű feltételeit“, hangzott el a kongresszusi beszámolóban. Döntő Jelentőségű tény, hogy á polpotisták és a velük szövetséges khmér reakció fegyveres támadásai ellen megvédték az országot, annak ellenére, hogy az ellenség továbbra is támogatást kap az Egyesült Álla­moktól és Thaiföldtől. Bebizonyítot­ták, hogy meg tudják védeni függet­lenségüket és nemzeti építőmunkáju­kat katonai területen is. Gazdaságpolitikájuk továbbra Is a* állami, szövetkezeti szektor megerő­sítését helyezi a középpontba, egy­idejűleg megfelelően támogatva a közhasznú családi termelőmunkát. Gazdaságuknak az első ötéves terv időszakban, 1988—1990 között, négy fő területen kell előrelépnie: az élel­miszer (rizs), valamint a kaucsukter­­melésben, a fakitermelésben és a ha­lászatban. A kívánatosnak tartott évi 2,8 százalékos népszaporulat mellett Brüsszelben, a nyugat-európai gazdasági közösség székháza előtt az eddigi tíz tagország lobogója mellé újév napján ünnepé­lyesen felvonták a spanyol és portu­gál nemzeti zászlót, az új esztendő első munkanapján pedig elfoglalta helyét a bizottságban Spanyolország két és Portugália egy képviselője. Hétéves tárgyalások, érvelések, hosz­­szú várakozás után az Ibériai-félszi­get két országa is a Közös Piac tag­ja lett, így a tagországok száma ti­zenkettőre bővült. A két ország ipara és mezőgazda­sága teljes integrálódásához, a vám- és árrendelkezések teljes alkalmazá­sához ugyan több éves átmeneti idő­szakot- határoztak meg, a brüsszeli központban mégis már az első hetek­ben nehézségekre és vitákra számí­tanak. A hetvenes évek közepétől gyors ütemben kibontakozó világgazdasági változások nemcsak az egyes nemzet­­gazdaságokat, de a nyugat-európai integrációt sem hagyták érintetlenül. Nyilvánvaló, hogy a jelentős világ­­gazdasági és főleg világkereskedelmi erűt képviseld Közös Piac nemcsak passzív szemlélője, egyfajta elszen­vedője volt a váratlan eseményeknek, hanem aktív részese, sőt alakítója is. Mindez azonban nem volt garancia sem arra, hogy a világgazdasági vi­harokból a Közös Piacnak feltétlenül megerősödve keli kikerülnie, sem pe­dig arra, hogy akár sikeres alkal­mazkodás esetén is orvosolhatók a sajátos fejlődés során óhatatlanul előtérbe került ellentmondások, fe­szültségek. Ma úgy tűnik, hogy a Kö­zös Piac kedvezőtlenebb helyzetben van, mint fő tőkés versenytársai, az Egyesült Államok és Japán, minde­nekelőtt a modern technológia alkal­mazásában és a nemzetközi verseny­­képesség erősítésében. Másrészt ne­hezen találja meg az integráció to­vábbfejlesztésére alkalmas azon gaz­dasági eszközöket, amelyek részben a Római Szerződés (1957) alapokmá­nyával, részben a több mint negyed­az élelmiszer-termelésnek évi hét százalékkal kell bővülnie, hogy elő­teremtsék a szükséges élelmet a la­kosságnak. Meg akarják kétszerezni a kaucsuk, a juta termelését csak­úgy, mint az évente kifogott hal­mennyiséget. Emellett folytatják az ipar kialakítását és fejlesztését. Merész, mégis reális tervek ezek. Kambodzsa agrárország. A Pol Pot­­rezsim „gazdálkodásának“ következ­ményeként tudják, ml az éhezés, a nyomor. Ennek felszámolása volt az első feladat. 1979-ben például még csak 700 ezer hektár területet művel­tek meg, az utóbbi két évben azon­ban már több mint kétmillió hektárt. Agrárpolitikájuk sarkköre ma a kol­lektív termelés három típusának lét­rehozása. A termelőeszközök társa­dalmi tulajdonba vételével a fő cél, hogy elérjék az önellátást az alapve­tő élelmiszerekből. Haladásuk felté­tele azonban az iparfejlesztés prog­ramjának a megvalósítása. A lerom­bolt gyárak és üzemek újjáépítése mellett az ország nyersanyag- és energiagondokkal is küszködik, szak­emberük Is kevés van még. Ezért a testvéri szocialista országok, főleg a Szovjetunió és Vietnam, de hazánk segítsége is nélkülözhetetlen a szá­mukra. X Kambodzsai Népköztársaság ja­nuár 7-1 nemzeti ünnepe alkalmából — Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnökünk és Ľubomír Strougal szövetségi minisz­terelnök által — küldött távirat több volt, mint jókívánság. „Ä Csehszlovák Szocialista Köztár­saságban őszintén nagyra értékeljük azokat az eredményeket, amelyeket a testvéri kambodzsai nép forradal­mi pártjának vezetésével a Pol Pot­­kormányzat súlyos örökségének fel­számolása, a szociális szempontból igazságos társadalom építése és a hazának az imperialista s a reakciós erők támadásai elleni védelme terén elért. Nagyra értékeljük és teljes mértékben támogatjuk a Kambodzsai Népköztársaság külpolitikai tevé­kenységét, azt, hogy a szocialista kö­zösség államaival, s a Vietnami Szo­cialista Köztársasággal és a Laoszi Népi Demokratikus Köztársasággal szorosan együttműködve állandó erő­feszítéseket tesz arra, hogy Délkelet­­-Ázsia a béke, a stabilitás és a jó­század alatt kialakított intézményi és érdekmechanizmusokkal összehangol­­hatók. Több piacon a nyugat-európai gaz­dasági közösség képes az értékesítési feltételek lényeges befolyásolására, sőt esetenként meghatározására is, azonban az amerikai gazdasággal szemben nem alkalmazhatja ugyan­azokat az eszközöket, amelyek kisebb gazdasági erőt képviselő országok­kal vagy országcsoportokkal szemben hozhatnak eredményt; a japán áruk Tizenkét tagú a Közös Piac pedig olyan műszaki ismereteket és színvonalat hordoznak, amelyeket nem tudnak nélkülözni. Az érdekel­lentétek leginkább a Közös Piac erő­sen szubvencionált mezőgazdasági ke­reskedelmét illetően éleződtek ki az USA és az EGK között. A mezőgaz­dasági exportképesség erősítése — az erősen protekcionista agrárrendtartás segítségével — a hatvanas évek kö­zepe óta az integrált térség széles körű önellátását célozza, és ezt a Kö­zös Piac megfelelő pénzügyi eszkö­zökkel támogatja. A megtermelt mennyiség egészére vállalt átvételi garancia és a világpiacit számotte­vően meghaladó ár azonban az utób­bi években mind kötlségesebbnek és a mezőgazdasági struktúrát konzer­váló tényezőnek bizonyult. Ebben a helyzetben vetődött fel az agrárrend­tartás reformja, amelynek megvaló­sítása azonban korántsem egyszerű. Az érdekösszefonódások és a most belépő új érdekeltségek éppúgy bo­nyolítják. mint ahogyan az amerikai mezőgazdaságban jelentkező válság­­jelenségeket ellensúlyozni kívánó USA lépései a világpiacon, в a Közöa szomszédi kapcsolatok térségévé vál­jon. Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy a két ország pártjainak s nem­zeteinek barátsága és internaciona­lista szolidaritása állandóan bővül éa mélyül. A jövőben is törekszünk e kapcsolatok sokoldalú és dinamikus fejlesztésére a csehszlovák—kambod­zsai együttműködés, valamint az egész szocialista közösség egysége és összelorrottsága érdekében.“ E baráti szolidartás segítségével a Kambodzsai Népköztársaságban to­vább erősítik a párt vezető szerepét, szövetségi politikáját, növelik az or­szág gazdasági erejét. Tovább erősí­tik a néphatalom intézményrendsze­rét, az állami és társadalmi élet de­mokráciáját. Politikájuk a növekvő létszámú munkásosztály és a paraszt­ság szövetségén, a népi értelmiség fokozatos létrehozásán és a többi ré­teggel való gyakorlati együttműkö­désén alapul. Ma kétmillió fiatal ta­nul Kambodzsában, és fokozatosan felszámolják az írástudatlanságot is. Az oktatást is á nulla ponton kel­lett kezdeniük. A polpotisták ugyaniá a tanítókat is megölték, a tanköny­veket Is elégették és az Iskolákat iá szétrombolták. Ma a pedagóguspálya' a legmegbecsültebbek közé tartozik Kambodzsában. Ugyanígy az egész­ségügyi dolgozóké is, akikből még mindig nincs elegendő. Az egészség­ügyi szakemberek száma és művelt^ sége szinte párhuzamosan növekszik az épülő gyógyszergyárak, kórházak, egészségügyi központok számával. Ez a hatalmas fejlődés lassanként pótolja a népességben a Pol Pot* rezsim által meggyilkolt 3 millió em­bert, Kambodzsa lakosainak száma ismét megközelíti a 8 milliót... Biza­lommal és lelkesedéssel építik új éle­tüket a kambodzsaiak. Habár tuda­tában vannak, hogy a nemzetközi reakció által támogatott ellenség ré­széről továbbra is veszély fenyegeti vérrel, szenvedéssel kivívott függet­lenségüket, békéjüket, bíznak saját erejükben és a velük szolidáris bará­ti országok segítségében. Ezért több számukra és számunkrá január 7., mint a kambodzsai nép nemzeti ünnepe: ez a nap a szolida­ritás napja Is, azé a szolidaritásé, amely segít poraiból újjáépíteni egy elpusztított, lerombolt országot. —h-* Piaccal szemben támasztett Igényel. A két új tagország „hozománya“ nem kelt osztatlan örömet a régiek­ben. Portugália 30 százalékos inflá­cióval, 11 százalék munkanélkülivel és 18 milliárd dollár adóssággal lé­pett a Közös Piac tagországainak so­rába. Spanyolországra az új esztendő széles körű, nagy áremelésekkel kö­szöntött. Minden árucikkre és szol­gáltatásra bevezették a 6—33 száza­lékos értéktöbblet adót. Ezzel hatá­lyát veszítette 24 féle különböző, ko­rábbi adó. Megdrágult az újság, á lakbér, az autóbusz, a vonat- és re­pülőjegy, a dohány és számtalan alapvető élelmiszer, köztük a ke­nyér. Franciaország a maga 2,5 millió munkanélkülijével nyilván nem lelke­sedhet, hogy ezentúl a bortermelés­ben spanyol konkurrenciával kell számolnia, s ugyanígy gond lesz „összebékfteni“, elhelyezni a többi mezőgazdasági terméket, valamint a halászati termékeket is, a mindezt korántsem azonos színvonalon álló termelési feltételek mellett előállító tagországokban. Ügy tűnik, a belépés több problémát hoz, mint amennyi előnnyel kecsegtet. Pedig eddig csak a gazdasági szempontokra utaltunk. Itt van még egy „kemény dió“, Spa­nyolország NATO-tagsága, amivel á belépést „megváltotta“. Csakhogy Fe­lipe Gonzáles az „utolsó szót“ ezzel kapcsolatban népszavazással mondat­ja ki. Nem kétséges, hogy a tömeges tiltakozások ellenére végül is kötél­nek áll, hiszen a Közös Piac-beli tag­ságtól talán munkalehetőséget remél az 2,7 millió munkanélküli is, akiken a választási hadjárat idején tett Ígé­retek sem segítettek, miszerint 800 ezer új munkahelyet létesítenek. Valószínű, hogy a közösségen be­lüli gazdasági ellentmondások és fe­szültségek megoldását — mint a het­venes évek közepétől annyiszor — az EGK nem gazdasági, hanem politikai, intézményi válaszadással és eszkö­zökkel próbálja rendezni. így az USA1 érdekeinek „árnyékában“ kísérlik meg eszközeik átcsoportosítását úgy, hogy a kedvezőtlen befolyásokat mérsékel­hessék, vagy feltartóztathassák. — KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁR

Next

/
Thumbnails
Contents