Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-05-17 / 20. szám

12 SZABAD FÖLDMŰVES 198B. május 17. A számítástechnika frontáttörése a Ä számítástechnika ma már több a szaktudománynál: szinte alig van az életnek olyan területe, ahol ne alkal­maznák. Az érdeklődés is nagy iránta. A szakképzettség részévé vált. A szá­mítástechnika ésszerű kihasználásá­nak programja gyakorlati eredmé­nyek nyomán fokozatosan jut el a mezőgazdasági üzemekbe is. A Rimaszombati (Rimavská Sobota) járásban az egységes földműves-szü­­»«itkezetek és az állami gazdaságok kooperációjával — azaz a számító­központ létrehozásával — 1973-ban vezették be a számítástechnikai szol­gáltatást. Hét éven keresztül egy or­szágos program keretében, ART1MA 100-as lyukkártyás számitógéppel dol­gozták fel a gazdaságok adminisztra­tív nyilvántartásának, ügyvitelének jelentős részét. Egyszerűen kifejezve: gépesítették, egyúttal megkönnyítet­ték, egyszerűsítették és áttekinthe­tőbbé tették a papírmunkát. Az 1980-as esztendőben — miután a Közép-szlovákiai kerületben (Zvo­­lenban) is a korszerű ЕС 1040-es NDK gyártmányú számítógéppel vál­tották fel a kiöregedett A 100-ast — újabb területeken vált népszerűvé a számítástechnika. Számítógép segítsé­gével összegezték és értékelték a ke­rület valamennyi pékségének és tej­­feldolgozó üzemének az adásvételi nyilvántartását. Ekkor 62-re emelke­dett a rimaszombati számítóközpont alkalmazottainak a száma. Az öt sznbszisztéma havonta történő feldol­gozásával — alapeszközök, készletek, állatok, munkaerőbérek — beléptek az országos rendszerbe. A mezőgaz­dasági üzemek könyvelői, közgazdá­szai tanfolyamokon sajátították el a DARO (NDK) gépekre, (amelyből minden gazdaságban van egv-két da­rab) történő adatfeljátszás technoló­giáját. Ezzel egyidőben a járási mezőgaz­dasági igazgatóság mellett, K o m­­lósi Zsolt vezetésével egy külön csoportot is létrehoztak, amelynek nagy szerepe volt az új rendszer ál­talános bevezetésében. A kezdeti ne­hézségeket is ők segítették áthidalni. Az összekötő kapcsot jelentették a zvoleni számítóközpont és a gazdasá­gok között. Az adatkazettákat egysé­ges harmonogram alapján, minden hónapban autóval/gyűjtik, és a zvo­leni számítóközpontba küldik. (Illet­ve csak küldték, 1985 végéig.) Ott a szubszisztémák alapján feldolgozott adathalmazt három-négy hét leforgá­sa alatt ercdménytáblázatok formájá­ban juttatták vissza a „feladóhoz“. Vitathatatlan érdeme a számítógépes adatfeldolgozásnak, hogy öt esztendő alatt a mezőgazdasági üzemekben rutinmíivclctté vált az üzemi számvi­tel számítógépes feldolgozása, ámbár a naprakész, heti vagy egyéb jellegű operatív programok összeállításával már nem tudott megbirkózni. Tény, hogy három évvel ezelőtt megpróbál­koztak néhány, a termelés folyama­tában is hasznosítható program ki­dolgozásával, mint például: a takar­mányadagok optimális összeállításá­val, a gépi eszknzök gazdaságos ki­használásával, vagy a gabonafélék biológiai fejlődésének egy-egy szaka­szában történő értékelésével, de mindezeket nem tudta időben elju­tatni a temelőkhöz. S ezzel a felkí­nált szolgáltatások igénybevételének korlátáit is felállították. Ezért 1988- től a Rimaszombati járásban egy újabb próbálkozással Igyekeztek fel­oldani 'az ellentmondásos helyzetet: Egy SM-4-2t)-as típusú miniszámító­gépet állítottak üzembe. Ezzel egy­időben a rimaszombati számítóköz­pontot — amelynek Bozó László mérnök a vezetője — is átszervez­ték. A dolgozók száma 62-ről 18-ra csökkent, mert ezentúl kizáróan csak a szövetkezetek és az állami gazda­ságok részére végeznek számítógépes szolgáltatást. Az új számítógép, amely lényegé­ben az „összekötő“ szerepét tölti be a gazdaságok és az ЕС 1040 között, az előbbi rendszer hiányaként emle­getett operatív programok előállításá­ra használják fel. Ezzel egyfajta ön­állóságra törekvő folyamat zajlik a járásban. A kazetták olvasása és elő­­feldolgozása most már a rimaszom­bati központban történik. Ez úgy vál­hatott lehetségessé, hogy sikerült be­szerezniük négy olyan, a zvoleni szá­mítóközpont technikusai által kifej­lesztett, SKP 800-as néven (a ZPA Prešov gyártja) forgalomba hozott, a tízszeresen drágább „elődjénél“ jó­val gyorsabban működő kazettalenl­­vasó konvertort, amelyekkel (az Or­szágban ők alkalmazták elsőként ezt a módszert) a gazdaságok által, a kazettákra szubszisztémák szerint feljátszott kódjeleket tulajdonképpen „lefordítják“, vagyis az SM-4-20-as számára is érthetővé teszik. A mág­neses szalagok leolvasása után az in­formációkat átjátszák egy nagy kapa­citású diszktárcsára, memóriatároló­ra, a hibákat kijavítják, s ezzel sok idő1 takarítanak meg, és csak ezután küldik tovább az anyagot Zvolenba. Viszont már nem mindegyik szub­­szisztéma indul el innen a „hosszú vándorútra“. Például a gazdasági ál­latok nyilvántartását már a rima­­szombati központban dolgozzák fel. A jövőben önállóságuk és jogkörük növekedésével további szubsziszté­mák feldolgozását tervezik. Az operatív programok gyors elké­szítéséhez is érlelődőfélben vannak immár a feltételek, amelyek igénybe­vételével és maximális kihasználásá­val rövidesen aktív szerepet játszhat­nak a mezőgazdasági üzemek terme­lésének irányításában. Ennek fejlesz­tésében a már említett csoportra is új feladatok hárulnak: segíteniük kell a kódolási nehézségek megoldá­sában, a meglévő programok beve­zetésében és újabbak kidolgozásában, illetve olyan eljárások kiötlésében, amelyekkel az egyes gazdaságokban adódó konkrét problémák számítás­technikai megoldása is elvégezhető. Erre vonatkazóan közlök egy szem­léltető példát. Az agrokémiai válla­lat — eddig nem eléggé igénybevett mezőgazdaságban szolgáltatásként — a beküldött ta­karmányminták laboratóriumi vizsgá­latának alapján kiértékelte a gazda­ságok takarmánykészletének minősé­gét. Ennek és egyéb adatok — az ál­latlétszám, a takarmánykészlet, a ta­karmánynapok száma stb. — alapján a számítóközpont elkészíti a keverési arányokat és az időszakos takar­mányprogramot. Tehát, hogy milyen sorrendben, milyen összetételben használják fel a készleteiket. így a takarmányadagok hasznosítása opti­málisra állítható be. Ezzel a mód­szerrel évente százezres értékeket lehet megtakarítani. Igazán nagy e­­eredmények persze, csak akkor szü­lethetnének, ha nemcsak arra lehetne építeni, hogy gazdaságunkban sok értelmes szakember van, aki felisme­ri a gondokat és saját lelkiismeretére hallgatva cselekszik. Sok pontosan kidolgozott tervet azért nem valósít­hattunk meg eddig, mert egész érde­keltségi rendszerünk arra ösztönözte a gazdaságokat, hogy csak akkor lépjünk, ha már szorít a cipő. Amíg nem szorít, folyhat a pazarlás. Kö­vetkezésképpen: a számítóközpont által kidolgozott programjavaslat visszakerül a zootechnoikusokhoz, a­­kik — tisztelet a kivételnek — nem bízva a számítástechnikában, tovább­ra is a saját tapasztalataik alapján állítják össze a napi takarmányada­got ... Ezzel szemben az volna kívá­natos, ha a zootechnikusok szemé­lyesen vinnék be az adatokat a szá­mítóközpontba, ahol a programozók­kal együttműködve táplálnák be azo­kat a számítógépbe. S ha az első ja­vaslat nem nyerné meg a makacs állattenyésztő tetszését, az esetleges ellenérv-kritériumok szemszögéből — a „korrekciók“ után — újabb és újabb optimalizálási modellek állít­hatók össze az elfogadható változa­tig. Az így elkészítet elemzések rá­mutathatnának a problémákra. Mert a számítógép mentes az elfogultság­tól, nem próbálja megvédeni a vezető hibáit... így nézhetne hát ki a konk­rét programadás. Vagyis: a termelés színvonalát javító eredmények eléré­se csupán a mezőgazdászok és a prngramátnrnk szoros összmunkájára alapozva lehetséges. Az effajta szellemi szolgáltatás „központosításának“ azonban vannak ellenzői, mivelhogy az egyes gazda­ságokat érintő adatokat nem lehet (nem szabad?) felsőbb engedély nél­kül programozni anélkül, hogy a fi­gyelt adatokat „felfelé“ ne továbbí­tanák ... Jónéhány mezőgazdasági üzemben ojyan vélekedést is hallot­tam, miszerint a számítóközpontok által készített termelési programok „általánosító“ jellegüknél fogva szin­te hasznavehetetlenek. Mert — hang­zik az indoklás — az egységesített vizsgálatokból csak olyan eredmény születhet, amely mindenhol közepe­sen megfelelő, de sehol sem tökéle­tes. Ezért számítógép vásárlásával szorgalmazzák a számítástechnikának az egyes gazdaságokon belüli alkal­mazását. Ez meglehetősen költséges, Ma már egyre több mezőgazdasági üzemben nélkülözhetetlen a számítógép Fotó: St. Krajőoviő ennek ellenére már akadnak próbál­kozók — például Rimaszécsen (Ri­mavská Sed). Am az utóbbi időben „hivatalos“ oldalról is történtek ilyen irányú, szerényebb próbálkozások. A rima­­szombati számítóközpont és a járási mezőgazdasági igazgatóság döntése alapján húsz darab, egyenként 400 ezer korona értékű NDK gyártmányú Robotron A-51-30-as típusú mikroszá­mítógép megvásárlására kötelezték a kijelölt gazdaságokat. Kell-e, vagy kötlező-e? — merül fel a kérdés. Hi­szen szükség van korszerű tervezés­re, s a munkaszervezésben és irányí­tásban is nélkülözhetetlen. Biztosíta­ni kell a műszaki haladást is. Ez mind rendben lenne, ha a gazdasá­gokba kerülő számítógép kezelését szakképzett, hozzáértő emberekre bíz­nák, és nem másodállásban, társadal­mi munkában „játszadozna“ vele a szaktanfolyamnyi tudással felruházott kezelője. De lássuk mi mindenre képes ez a számítógép, ha megfelelően kezelik. A Reprovet-programon (a raktári készlet és az állatállomány reproduk­ciójának istállók szerint történő fi­gyelésén, valamint az optimális vonó­erő meghatározásán,stb.) kívül egyéb speciális kérdések mégválaszolására is felhasználható. Mit léhet ehhez hozzáfűzni? Mind­össze annyit: a közel félmilliós beru­házás megtérüléséhez nem elég csu­pán a készülék kezeléséhez, beprog­ramozásához érteni. Egy tudományos adatgyűjtő csoportnak kellene a hát­térben működnie. A lényeg, hogy megfelelő adatrendszerekkel, az ada­tok elemzésével megalapozzák a ter­mészeti és közgazdasági feltételekhez igazodó termelésszerkezetet és bio­technikai módszerek tervezését. Ha valaki több évre visszamenőleg isme­ri a talaj tápanyagtartalmát, a bevitt műtrágya adatait, a hozamokat — de nemcsak általánosságban, hanem táb­la és növénykultúra szerint —, akkor nem ötletszerűen, s nem kívülről ho­zott technológia alapján dönti el: mi­ből mennyit és hogyan termel. Csak ilyen alapos adatgyűjtés birtokában lehetséges olyan terveket összeállíta­ni, amelyek az adott feltételek leg­jobb kihasználását segítenék elő. Mert ugyanabból az elvetett búza­magból egészen eltérő végeredmé­nyek születhetnek. A sokféle terme­lési tényezők megfelelő összehason­lításával és figyelembevételével meg­közelítően pontos tervek állíthatók fel, amelyek az adott területre — és csakis arra! — érvényesek. Az álta­lános szaktanácsokat, amelyek nin­­csennek lebontva az egyes gazdasá­gok konkrét, napi tevékenységére, nem tudják megfelelően felhasználni. Ezek a fiókba kerülnek. Csak a szük­séges tudományos, szakmai informá­ciók birtokában hozhatják meg a döntéseiket... Bízvást állíthatjuk, hogy ezek pontos követése esetén, konkrétan is kimutathatók lesznek az eredmények. Jó ha tudjuk, hogy a számítástechnikában sok fantázia van. Köztudomású, hogy a közel négy évtizeddel ezelőtt megalakult szövet­kezetek óriási fejlődésen mentek át, amíg eljutottak a korszerű nagyüze­mi gazdálkodási formáig, de hnmar kiderült, hogy szakszerű információk nélkül nincs továbblépés. Ma már va­lamennyi gazdasági nagyüzem, a régi módszerekkel ők sem gazdálkodhat­nak. Az alapozás megtörtént. Itt van a továbblépés ideje. De csak akkor lehet előrelépni, ha legalább néhány évvel megelőzzük a fejlődést. Ehhez viszont képzett szakemberekre van szükség, akiknek szakmai bizalmat és támogatást kell nyújtani, hogy a dön­téshozatalban az irányításhoz igénybe vehessék a legmodernebb számítás­­technikai berendezéseket, s ezek se­gítségével konkrét, gazdaságokra sza­bott termelési programokat állítsanak össze valamennyi termelési ágazat részére. A rimaszombati számítóközpontban elkezdtek valamit, jelentkeztek az el­ső eredmények, és néhány mezőgaz­dasági üzemben merész elképzelések­kel szeretnék ezt folytatni. Evés köz­ben jön meg az étvágy, meg aztán aki á-t mond, annak már bé-t is kell mondania, és a szakemberek részéről közreadott Információkból meg a sze­mélyes beszélgetésekből is érezzük, hogy van igény további, magasabb szintű ismeretekre. K. L. Gabonatermelésünk az elkövet­kezendő években is a növény­­termesztés kulcsfeladata ma­rad. A termelés volumenjének növe­lését nagyobb hektározamok, kisebb betakarítási veszteségek és a termés ésszerű kihasználása révén kell elér­nünk. A szemesek fokozott intenzitá­sú termelésében kiemelt helyet fog­lalnak el a termelési rendszerek. Fő­leg azért, mert a legújabb tudomá­nyos-műszaki ismereteken és a hala­dó gyakorlati tapasztalatokon alap­szanak. Ez Ideig a kukoricatermelési rend­szerek meghonosításában értük el a legnagyobb sikereket. Hogy miért ép­pen a szemes kukorica termesztésé­ben kezdtük alkalmazni a termelési rendszereket, azt Indokolttá tette egyrészt-a szemes kukorica nagy ter­mőképessége, másrészt pedig a hoza­mok jelentős évjáratonként! ingado­zása. A kiegyensúlyozatlan hektárho­zamoknak gyakori oka volt a techno­lógiai követelmények be nem tartása. A kukorica termelési rendszerének meghonosításában fontos szerepet töltött be a vágsellyei (Sala) Barát­ság Egységes Földműves-szövetkezet, amely a magyarországi Bábolnát iparszerül Kukoricatermelést Rend­szert adaptálta hazai körülményeink­re. E termelési rendszer létjogosult­ságát elsősorban az Igen pozitív ered­mények Igazolják. Azzal a kérdéssel, hogy miben rejlik a termelés! rend­szer sikere. Dúfala mérnökhöz, a szö­vetkezet elnökéhez fordultunk. — Az Iparszerű kukoricatermelési rendszerünknek előnye és sikerének titka abban rejlik, hogy a nélkülöz­hetetlen biológiai, műszaki .technoló­giai, szervezési és káderkérdésekkel Miért előnyösek a termelési rendszerek? kapcsolatos Intézkedések és tényezők egyetemes rend­szerét alkotja. Ebben a zárt termelési rendszerben min­den egyes tényező értéke egyenrangú. Tapasztalataink szerint, ha e szorosan ösz­­szefonődó rendszer bárme­lyik elemét alábecsüljük, akkor megbomlik a terme­lés stabilitása, ami óhatat­lanul gyengébb hozamok­ban tükröződik vissza. Em­lítést érdemel, hogy a ter­melési folyamat keretében döntő jelentőségű a megfe­lelő biológiai anyag bizto­sítása, a termelés anyagi feltételeinek megteremtése és a technikai felszereltség. A termelési rendszer alkal­mazásának módszertanát a külföldi és a saját ismere­teink alapján dolgoztuk fel. A Bábolnai Kukoricater­melési Rendszert első ízben a csilizradványl (Ciližská Radvaň) Csilizköz Efsz-ben próbálták ki, majd a Galán­­tal (Galante) járásban egy­ezer 804 hektárnyi területen — veszi át a szót Kukán mérnök, a termelési rend­szer vezetője. — Már az első években a termelési rend­szer keretében 14,7 száza­lékkal nagyobb termést értünk el a hagyományos termesztési módszerek­hez viszonyítva. Termelést rendsze­rünket 1984-ben a Közép- és Kelet­­-sziovákiat kerületben is alkalmaz­tuk. Tehát országos viszonylatban' összesen 59 partnergazdaságban és 35 ezer 412 hektár termőterületen. Erről a területről hektáronkénti át­lagban 6,06 tonnát takarítottunk be. Ekkor győződhettünk meg arról, hogy a termelési rendszer alkalmazásával kedvezőtlen időjárási viszonyok kö­zött is kimagasló eredmények érhe­tők el. — Tavaly a termelési rendszer te­rülete lényegesebben nem bővült — egészíti, ki az előbb mondottakat Ma­ďar mérnök, a termelési rendszer nö­vénytermesztője, — ezzel szemben 7,01 tonnás hektárhozamot értünk el. Bár az előző évhez viszonyítva a múlt évi hozamok lényegesen jobbak voltak, mégsem értük el az éghajlati és termőhelyi adottságoknak megfe­lelő termést. Megfelelő technológiá­val, kiváló biológiai anyaggal és ki­elégítő növényvédelemmel ugyanis a Nyugat-szlovákiai kerület termőhelyi adottságai között 8 tonnán felüli át­laghozamok érhetők el. Tavaly ezt a határt 12 mezőgazdasági üzemben szárnyalták túl. Az Agrokomplex nagymegyeri (Calovo) üzemében pél­dául 1 ezer 550 hektárról 9,33 tonna kukoricát takarítottak be hektáron­kénti átlagban. A Komáromi (Komár­no) és a Dunatőkésí (Ďunajský Kla­tov) Allamt Gazdaságban pedig több mint nyolc tonnát. Az egységes föld­­műves-szövetkefcetek közül a legjobb eredményeket 8,73 tonnás hektárho­zammal a Zsigárdi (Žlharec), 8,30 tonnás átlaggal a Csallóközaranyosi (Zlatná na Ostrove), 8,29 tonnás átlag­gal pedig a Mojmírovcei Efsz érte el. Arra a kérdésre, hogy mire lenne szüksége az agronómia! szolgálatnak az eddiginél még jobb termelési ered­mények eléréséhez, Maďar mérnök azt válaszolta, hogy mindenekelőtt javítani kellene a gyomirtó szerek­kel való ellátást, ezen túlmenően pe­dig több nagy teljesítményű ekére volna szükség a kukorica szármarad­ványainak a beszántására. Kukán mérnök véleménye szerint a termelési rendszer előnyei a ha­gyományos módszerekhez viszonyítva a következő tényezőkben tapasztal­hatók: mindenekelőtt a korszerű, nagy teljesítményű gépek és gépi esszközök alkalmazása, a szigorú technológiai előírások, a jobb mun­kaszervezés, a fokozott agrotechnikai fegyelem, valamint a kisebb számú munkaművelet révén növekszik a munkatermelékenység. Amíg a hagyo­mányos kukoricatermesztésben opti­mális feltételek között 12 agrotechni­kai műveletre volt szükség, addig a termelési rendszerben a komplex gépsorok kialakításával ezek száma nyolcra csökkent. Érthető, hogy ez­által számottevő mennyiségű energia és üzemanyag takarítható meg. Az értékelt Időszakban egy tonna kuko­ricát 1 ezer 360 koronáért (a hagyo­mányos módszereknél 1 ezer 570 ko­ronáért) termeltek ki. A Dunaszerda­­belyi (Dunajská Streda) járásban en­nél még kedvezőbb eredményeket ér­tek el. A kukoricatermelési rendszer to­vábbi tökéletesítése érdekében a vág­­sellyeiek részletes elemzéseket vé­geznek az egyes tényezők hozamnő­­velő hatásának a megállapítására. Ez lehetővé teszi majd az egyes munka­­folyamatok ésszerűsítését, valamint az anyagi-műszaki ellátás optimalizá­lását. Štefan Kocian agrármérnök

Next

/
Thumbnails
Contents