Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-05-17 / 20. szám
1986. május 17, SZABAD FÖLDMŰVES 11 (Tej) útkeresés a feldolgozóiparban Ä tej. mint alapvető élelmiszer-ipari termék állandóan a vásárlóközönség figyelmének középpontjában áll. hiszen mi, fogyasztók érzékeny barométerként azonnal jelezzük az észlelt mennyiségi vagy akár minőségi változásokat. így a tejiparban dolgozók munkáját a többi ágazatban használatos hivatalos értékelés mellett a lakosság széles tömegeinek képviselői is szinte naponta minősítik. Senki számára sem lehet közömbös, hogy miként sikerül az alapvető élelmiszerek viszonylatában a fogyasztási igényeket és a növekvő piaci keresletet kielégíteni. Ezért a legfelső párt- és állami szervek is megkülönböztetett figyelmet szenteltek a mögöttünk levő tervidőszakban elért tejipari eredmények mérlegelésének, s az előttünk álló feladatok körvonalazásának. Az elmúlt ötéves tervidőszakban a tejipari dolgozóknak nem kis nehézségekkel kellett menet közben megbirkózniuk. Különösen az utóbbi két évben okozott az ágazat vezetőinek fejtörést az, hogy a szlovákiai mezőgazdasági üzemek a korábbi időszakhoz viszonyítva, jóval több tejet termeltek, ellentétben a jelentős csökkenést mutató piaci kereslettel szemben. A fogyasztói igény a tejről inkább a különböző tejtermékek iránti keresletre orientálódott. s ezt a piaci változást a tejiparban nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Az Is sokak által ismertetett tény, hogy az ágazat alacsony színvonalú műszaki-anyagi bázisa szintén alaposan megnehezítette a termékskála rugalmas módosítását, a gyors szerkezetváltást. Amint azt Szabó Sándor, a Tejipari Tröszt vezérigazgatója a tervidőszakot értékelvén hangsúlyozta, a felmerülő nehézségek ellenére az 198П— 1985-ös időszak az ágazat fejlesztése során, a gazdasági eredményeket és különböző mutatókat tekintve a legsikeresebb fél évtizedet jelenti. A hivatalos értékelések szám- és adattengerei is azt bizonyítják, hogy a tejipari dolgozók szinte valamennyi fontosabb mutatót tekintve túlteljesítették előirányzott, igényes tervüket. Bár az ágazat vezetői és az illetékes szakemberek az előrelépést lehetővé tevő pozitívumok mellett a hiányosságokra is rámutattak. mi — fogyasztói szempontból nézve — korántsem látjuk ilyen rózsásnak a kialakult helyzetet. A hivatalos értékeléseket végzők általában a gyártók oldaláról közelítik meg a témát, s feltüntetik, hogy a korábbi évekhez viszonyítva hány literrel, kilogrammal vagy darabbal több terméket juttattak a tröszt dolgozói a belkereskedelmi forgalomba. Előszeretettel részletezik a termékfelújítási program sikerlistáján szereplő újdonságok előnyeit, s azt, hogy az „objektív“ nehézségek ellenére minden téren igyekeztek helyt állni az értékelt részlegek dolgozói. Arról már kevesebb szó esik, hogy az „újdőnságok“ sokszor csak az ismert termékek jelentéktelen módosításainak, csomagolási változatainak az eredményei. A termékfelújítási — vagyis sokak által olyannyira hangsúlyozott innovációs — programok keretében gyártott valódi újdonságok pedig csigalassúsággal jutnak el (?) az élelmiszerboltok polcaira. Nem vonjuk kétségbe a tejipari vezetők által gyakran felsorakoztatott nehézségek objektív voltát, amelyek ténylegesen hátráltatják, s’ visszafogottabbá teszik a termelők, feldolgozóipari dolgozók és a forgalmazók együttműködését. Az is teljes mértékben igaz, hogy az elöregedett élelmiszer-ipari berendezések, a hazai géppark hiánya, s nem utolsósorban a csomagolóanyagokat gyártókkal szembeni kiszolgáltatottság kedvezőtlenül befolyásolja a tejipar korszerűsítését, a vállalt feladatok maradéktalan teljesítését, s nehezíti a folyamatos élelmiszer-ellátás biztosítását. A vásárló, illetve a fogyasztó a legkíméletlenebb és legbírálóbb értékelő, véleményező, akit nem az úgynevezett objektív okok körmönfont magyarázata, hanem inkább a napi ellátás folyamatossága, színvonala és nem utolsósorban az áru minőségi tulajdonságainak alakulása érdekel. Az ésszerű és egészséges táplálkozásban kulcsfontosságú szerepet betöltő tejipari készítményekkel való ellátás javítását nem a kiállításokon és különböző bemutatókon felvonultatott újdonságokkal, hanem a vásárlók számára elérhető termékek rendszeres szállításával lehet megvalósítani. Enyhén szólva is bosszantó, amikor az egyes tejipari üzemek és vállalatok a reprezentatív kiállításokon ismertetik a termékfelújítási program teljesítése során elért eredményeiket. Ha az élelmiszer-ipari bemutatókon praktikus és egyben esztétikus csomagolású, a szigorú minőségi követelményeknek teljes mértékben megfelelő termékek kiállítását meg lehet valósítani, akkor miért nem lehet a sorozatgyártásnak is zöld utat biztosítani? Vajon milyen okból kell az újdonságok piaci megjelenésére több esetben sokszor évekig várni? A brnói vásárvárosban a Salima élelmiszer-ipari seregszemlék alkalmából a látogatók gyakran teszik fel a naivnak tűnő kérdést, amelyet másoknak kellene megfogalmazniuk. Ha egyes termékekből csupán néhány száz darab legyártása valósítható meg, miért szükséges felkelteni a vásárlók érdeklődését, úgymond felborzolni a kedélyeket? Vagy csak a gyártók szeretnék bizonyítani, hogy szintén lépést tudnának tartani a fejlődéssel, ha ...; ízléses csomagolásban is tudnák tálalni az újdonságokat, ha ...; de inkább ne folytassuk, mert túl sokszor J ^ A BAKTÉRIUMOK SEGÍTSÉGÉVEL A Kaukázus fekete-tengeri oldalán levő területeken, ahol majd teacserjét és citrusféléket fognak termeszteni, a mezőgazdászoknak baktériumok segítenek. A mocsaras vidék talajjavítási munkálatai során komoly probléma merült fel, mert a kiszáradást követően néhány talajtípus felszínén vas- és mangánvegyü letek rétege keletkezett. S éppen ezeket a vegyületeket távoiítják el azok a baktériumok, amelyek törzseit a Kukázusi Nyersanyagforrások Tudományos-Kutató Intézete és a tbiliszi egyetemen fedeztek fel. szerepelne a feltételt jelző szócska. Bármennyire furcsának tűnik is, a fogyasztói igényesség megelőzte a termelési lehetőségeket, s ami a legelgondolkoztatóbb: a gyártóknak és kivitelezőknek saját termékeik minőségével szemben támasztott igényeit úgyszintén. A minőségellenőrzés adatai nem a hivatalos értékelést végzők véleményét, hanem inkább a vásárlók, fogyasztók jogos bírálatát támasztják alá. Ennek bizonyítására csak egy példa a Közép-szlovákiai kerületből: az elmúlt évben az állami szabvány által nem megfelelő minőségű élelmiszer ipari termékek több mint nyolcvan százalékát a tej-, hús-, és sütőipari készítmények alkották. Mi, fogyasztók nem az ötéves tervidőszak eredményeinek ismeretében és tükrében ítéljük meg a tejiparban dolgozók munkáját, hanem annak alapján, amit bevásárlókörutaink során tapasztalunk. Hiába termelnek többet az ágazat képviselői, igyekeznek bővíteni a termékskálát, ha reggel nyolc órakor még nem érkeztek meg a tejesek a „mi“ Üzletünkbe, vagy ha friss sajt csak hetente egy alkalommal kapható a boltokban. Bár nem vagyunk az egyes esetek alapján történő általánosítások támogatói és hívei, azért nem ártana, ha valaki a fogyasztó szempontjából nézve értékelné a tejiparban és más feldolgozóipari ágazatban elért eredményeket Az összevetés bizonyára számos valós probléma megoldását elősegítené. * BÁRDOS GYULA' KÖZÖS PIACI GONDOK 'Az 1985-ös esztendő a Közös-Píac tagországaiban a gyengébbek közé tartozott, mert a reáljövedelmek az előző év valóságához viszonyítva 8 százalékkal csökkentek. A gyenge eredményeket nemcsak a kedvezőtlen időjárási viszontagságokkal indokolják, hanem a különféle közös-piaci Ъеауа1коzásokkal, elsősorban a termelési mutatók meghatározásánál. A legtöbb esetben nem vették figyelembe a kis- és középparasztok Igényeit. Az említett beavatkozások legjobban Nagy-Britania, az NSZK és Írország mezőgazdászait érintették, ahol a reáljövedelmek az előző év valóságához viszonyítva 12— 17,5 százalékkal csökkentek. • • • A közös-piaci tagországokban tárolt felesleges élelmiszerek értéke a múlt év október végével meghaladta a 8 milliárd dollárt. A tárolókban többek között 977 ezer tonna vaj, 730 ezer tonna marhahús, 18,4 millió tonna gabona és 502 ezer tonna szárított fölözött tej volt. E nagy készletek következtében a mezőgazdasági termékek közös- és világpiaci árai csökkenő irányzatot mutatnak. KEVESEBB LESZ A BORS Az idei év második felében a bors kínálata az utóbbi évek legalacsonyabb szintjére csökken, ami a világpiacokon komoly gondot jelent majd. A borshiány már az utóbbi három évben is részben éreztette hatását. Ez elsősorban annak a következménye, hogy Indonéziában és Brazíliában jóval gyengébb termést takarítottak, illetve takarítanak be. Az 1985 —1986-os idényben a kínálat előreláthatólag 90 ezer tonna lesz, ami körülbelül egvharmaddal kevesebb, mint a kereslet. SZÖLÖBETAKARÍTÖ KOMBÄJN Ä Plodszelhozmas kisinyovi vállalatánál szőlőbetakarító kombájnt fejlesztettek ki. A kombájnt, amely egy műszak alatt 50 tonna szőlőt takaríthat be, a Magyar és a Bolgár Népköztársaságban már sikeresen kipróbálták. A kisinyovi vállalat a szőlészetben és a gyümölcsültetvényekben használatos gépek gyártására szakosodott. Már most folynak a kísérletek a gyümölcs- és szamócabetakarító kombájn kifejlesztésére. A vállalat legfigyelemre méltóbb terméke a szolőoltvány-ültető gép, amelyet az Agromas nemzetközi szervezet tagállamai szükségletének kielégítése érdekében fejlesztettek ki. A gép sorozatgyártása már az idén megkezdődik. NÖVEKVŐ BOREXPORT A rijekai Isztravino vállalat a múlt évben 3,3 milliárd dollár értékben exportált bort, főleg az NDK-ba, Lengyelországba. Japánba és az NSZft< ba. Az idén a vállalat a borexport növelésével számol. A múlt évben a jugoszláv borokból összesen több 17 millió liternyit exportáltak. A minőség ellenőrzésének megszigorítása után egyre nagyobb á kereslet a jugoszláv borok Iránt, elsősorban az Egyesült Államokban, Kanadában és Japánban. KÖRNYEZETVÉDELEM AZ MNK-BAN A Magyar Népköztársaságban az előző ötéves tervidőszakban 12 milliárd forintot fordítottak a környezet védelmére. Az országban rendkívüli figyelmet szenteltek a levegő Ipari nagyüzemekkel történő szennyezettsége csökkentésének. A korszerű technológiák és a nagy teljesítményű szűrőberendezések' felhasználásával egész sor ipari nagyvállalatnál 30 százalékkal csökkentették a levegőbe kibocsátott szennyező anyagok mennyiségét. Ugyanakkor Magyarország térképén tizenöt természetvédelmi terület található. NŐTT A TEATERMELÉS A múlt évben a legfontosabb' termelőknél 1,13 millió tonnára nőtt a teatermelés, ami az 1984-es év valóságához viszonyítva 60 ezer 900 tonnával volt több. A legnagyobb arányú növekedést Kenyában érték el, ahol a teatermelés 30 ezer 700 tonnával 146 ezer 900 tonnára növekedett. Ugyanakkor Észak-Indiában 20 ezer tonnával 516 ezer 720 tonnára nőtt a termelés, viszont Dél- Indiában 7 ezer tonnával csökkent. (HIZJt FYT0VIT a növények klnrózisa ellen i— levéltrágya ZINK0VIT és ZINKOCH ^ cinket tartalmazó cseppfolyós műtrágya a mezőgazdasági növénykultúrák és a gyümölcsfák minőségi fejtrágyázására Gyártja: JVass Gyula illusztrációs felvételei],