Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-04 / 1. szám

SZABAD FÖLDMŰVES

1986. január 4.

Fiataloké a jövő

Itt ts, otf Is, nem egy faluban hallottam már: elvándorolnak a fiatalok a gazdaságból, városba mennek, bérházba költöznek, gyárban, üzemben keresnek munkát, s majd hovatovább elnéptelenednek a községek.

— Nálunk viszont — mondja nem kis büszkeséggel Michal Lekýr mérnök, az ipolynyéki (Vinica) Béke Egységes Földműves-szövetkezet személyzeti osztályának vezetője — rengeteg a fiatal. Akt szeret és akar dolgozni, Ipolynyéken a Békében a keresetével Is elégedett lehet.

Mondásán a szakember jót nevet, aztán folytatja a sorolást.

— Megbecsüljük a fiatalokat

— jómagam is közéjük tartozom még —, ahol csak tehetjük, a segítségükre vagyunk. Decemberben a különböző szakiskolák 10 végzős diákjaival tovább gyarapodott szövetkezetünk taglétszáma. A lusta, dologkerülö nálunk nem marad hosszabb Ideig. A becsületes dolgozó viszont számos előnyben részesül. Az állami támogatáson tűlmenően — olvassa Lekýr mérnök az egyik kimutatásból — annak a fiatal családnak, amelyik egyik tagja tíz évre szóló munkaszerződést köt a közös gazdasággal, kereken 20 ezer korona térítésmentes kölcsönt adunk.

Okos, hasznos kezdeményezés. Házépítésbe foghat a fiatal, letelepedhet a faluban, a szövetkezet hosszú távon is számíthat rájuk, nem kell az efsz-nek bérlakásról gondoskodnia. Tarthatnak baromfit, a háztájiban pedig megterem a konyhában szükséges zöldség...

— 'Ä támogatás összegét még magasabbra szeretnénk emelni

— bizonygatja a személyzetis —, hogy a hozzánk érkező fiatalok minél előbb saját otthont teremthessenek.

Az Ipolynyéki szövetkezet taglétszáma 952 fő, s 40 év a dolgozók átlagéletkora.

— Ä szövetkezetnek — folytatja — rengeteget köszönhetek. Diákéveim alatt anyagilag Is segített, az esküvő után meg, amikor lakásépítésbe fogtunk, különféle kölcsönökkel és jelentős összegű „hűségpénzzel“ támogatott, így aztán szűk két esztendő leforgása alatt saját házunkba költözhettünk.

Béla elégedett élete alakulásával. örül, hogy helyesen választott annak Idején. A gépekért mindig rajongott.

— Egy átfogó bérrendezés azonban — szögezi le — a mezőgazdasági gépjavítók számára is elkelne már. Mert bizony — sóhajt —, ha nem támogatna a szövetkezet külön Is, nem maradtam volna a közösben. Igaz, becsületes munkával Igyekszem mégköszönni a körültekintő gondoskodást.

— Ogy ám! — szól közbe társa, a 36 éves Bodzsár István. — Én is a szövetkezeti segítséggel építettem a házamat. A közösben remekül érzem magamat. Feleségem egészségügyi nővér, a három gyerek cseperedik. Nem kell már Ingáznom, a családommal lehetek, s ez számomra mindennél többet ér.

Mindketten személygépkocsit Is vásároltak már. Béláék Skodával, Istvánék pedig Dáciával járnak kirándulni hétvégeken.

zem magam Itt a közös gazdaságban.

Halász Károly egy a gépkarbantartók közül. A pincesoron nyaralót épít.

— Nagyon szeretek olvasni, könyvet, újságot egyaránt, ám mostanában nemigen jut ldö a „betűfalásra“, az építkezés minden szabadidőmet felemészt.

Béla és István aranyérmes brigádtag, Károly pedig az ezüstérem tulajdonosa. Minden pályakezdő fiatalnak példaképül állíthatom őket.

Rados Béla, az első szövetkezeti ösztöndíjasok egyike

Ismerkedem a szövetkezettel.

A központi szerelőcsarnokban nagy a sürgés-forgás. Rados Béla például egy traktort bütyköl.

— Harmincbyolc éves vagyok — kezdi, majd egy szuszszanásnyi időre félbehagyja a munkát. — Kereken húsz esztendeje dolgozom. Első nyéki szövetkezeti ösztöndíjasként a Safárikovói Mezőgazdasági Szaktanintézetben szereztem szakképesítést. Nős vagyok, a gyerekek már lassan kiröppennek a családi fészekből. Attila szakközépiskolás, Agnes pedig végzős alapiskolás.

— Ügyeskezű, megbízható emberek — vélekedik róluk Balík Sándor műhelyvezető —, szakmájuk szerelmesei. Kezük alatt ég a munka. De csak jót mondhatok a többiekről is. Halász Károly, vagy az alig két esztendeje nálunk dolgozó Kelemen Imre úgyszintén megállja a helyét.

Károly a szövetkezet autóbuszát szerelgeti. Nős 6 is, 34 éves, leányai kicsik még: Gabriella öt-, Krisztina meg hároméves.

— Szlovákia keleti csücskéből, Szomotorról (Somotor) kerültem Ipolynyékre — meséli az ízes beszédű fiatalember —, s a közelben katonáskodtam. Nyéken kedvemre való lányra bukkantam. Feleségem a szövetkezet egyik könyvelője.

Halász Károly Kassán (Košice), az „ipariban“ érettségizett. Több helyen dolgozott, míg végül aztán 1977-ben a nyéki szövetkezetben horgonyzott le.

— Ha rajtam múlik — szól komolyan —, a nyugdíjig Is itt maradok. S nem csupán a kereset, az egyéb anyagi támogatások, juttatások miatt határoztam így. Nagyszerű a kollektíva, a vezetőség meghallgat, segít, amiben csak lehet, hát kell ennél több. Jól ér-Kelemen Imre helyi születésű, nős, ipolynyéki lakos. Már lakják új, emeletes házukat. Vargabetűvel került a szövetkezetbe: évekig Ipolyságon

(Šahy) dolgozott, majd beleúnva az idegőrlő kora reggeli és esti utazgatásokba, élt a kínálkozó lehetőséggel, a szövetkezet tagja lett.

— Pici korom óta érdekelnek a gépek — emlékezik gyermekéveire —, mindig apu barkácsműhelyében tébláboltam. „Te gyerek — mondogatta is édesapám gyakran —, szerelő lesz belőled, egészen biztos. Nos, szülém nem tévedett. Munkám egyúttal a hobbim is. Van dolgom elég. Persze, nem panaszként mondom, képzelje el. csupán kerekes traktora 75 van a szövetkezetnek, s ha meghibásodik a világításuk, vagy az egyéb elektromos berendezésük, nekem kell megjavítanom.

3.

Jártam a szövetkezet baromfitelepén is. Rados Béla felesége és Jakad Gábor ifjú neje Erzsébet asszony az aprójószág körül foglalatoskodik. E- légedettek munkahelyükkel.

De menjünk odébb „egy házzal“. A szövetkezet cipőfelsőrész-gyártó melléküzemágában

Szintén vannak fiatalok. Egyl kük Klagyvik Etel áruelosztó

— Az alapiskola befejeztével a gazdaság szőlészetében dől goztam, de „elcsábított a vá ros“, Banská Bystricába men tem. Nem bírtam azonban so káig távol élni Ipolynyéktől szeretem a falumat, hazajöt tem. Szovjet exportra dolgo zunk, női csizmaszárakat gyár tunk, most 1700—1900 korona körül keresek, de volt már vastagabb is a boríték. Kell igyekezni, 700 pár napi terv minden személynek. Szeretnénk szocialista brigádot alapítani.

— Apu meghalt — mondja a házias lány —, édesanyámnak és öcsémnek Is én viselem gondját. A közeljövőben a házunkat akarom rendbetétetni. A szövetkezeti elnök, Juraj Greno megígérte a segítségét. Egyébként is, hozzá a nap bármelyik órájában be lehet kopogtatni, a jól dolgozó ember mindig számíthat a támogatására.

— A 7. ötéves tervben — említette Michal Lekýr mérnök — 8 bérlakást építettünk, kettőt pedig tataroztunk, felújítottunk. A következő tervidőszakban harmincat szeretnénk felépíteni. Hozzájárultunk két óvoda építéséhez, s a csali (Celovce) és a magasmajtényi (Hrušov) kultúrház tető alá hozásához. Kereken 200 ezer koronával pedig a sportpálya csinosításához. A szociális kiadásaink összege 5 millió 300 ezer korona.

— Szövetkezetünkben 14 főiskolát és 56 középiskolát végzett, valamint 282 mesterlevéllel rendelkező fiatal szakember dolgozik. A nyár folyamán közel száz pionírt üdültettünk hazai és külföldi táborokban, s 828 felnőtt dolgozónk töltötte szabadsága egy részét hazánk legszebb üdülőhelyeinek valamelyikén.

—' A 7. ötéves tervidőszakban negyvenhét személynek összesen 483 ezer korona kölcsönt folyósítottunk, üzemi konyhánkon kétszázötvenen étkeznek rendszeresen. A munkahelyekre naponta visszük dolgozóinknak a meleg ételeket. Minden telepünkön kifogástalanul működnek a szociális berendezések. Parkosítottuk a munkahelyek környékét, rózsákat ültettünk ki, 8 millió korona értékben 8 kilométer hosszú bekötőutat építettünk...

Az Ipolynyéki szövetkezetben tehát messzemenően gondoskodnak a fiatalokról, jó munka- és kereseti lehetőségeket biztosítanak számukra, a közös vezetősége szívesen viseli mindegyikük sorsát.

S így van ez rendjén!

ZOLCZER LÁSZLÓ (A szerző felvételei)

Klagyvik Etel: „A já dolgozó — A nyugdíjazásomig a szövet- Kelemen Imre környékszerte Bodzsár István: „Nem kell már mindig számíthat a közös tá- kezeiben maradok — szögezi le ismert villamossági szakember naponta ingáznom! mogatására“ Halász Károly \

ILUfliüL

Az ember — mindenekelőtt

Az efsz-tagokról való komplex gondoskodás a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Lévai (Levice) Járási Bizottsága figyelmének homlokterében

A közelmúltban tartott plénumülésen Milan Mahút mérnök. az SZFSŽ jb elnöke beszámolójában többek között nagy figyelmet fordított a szövetkezeti tagokról való gondoskodás minőségi javítására. Ilyen értelemben pozitív példaként említette a győrödi (Veľký Dúr), a nagysallói (Tekovské Lužany), az alsószecsei (Dolná SeC), a lévai és a lekéri (Cajkov) szövetkezetét, ahol a munkakörnyezet javítása példás, követésre méltó. Fokozódott az érdeklődés az üzemi étkeztetés iránt, mely már rég elvesztette idényjellegét. Mintegy ötezer efsz-tag étkezik ily módon, kulturált körülmények között, s ha a nyugdíjasokat is ide számítjuk, akkor is csak a szövetkezeti tagság egyharmada vesz részt a közétkeztetésben. Érett a helyzet arra, hogy az illetékes mezőgazdasági üzemek vezetői keressék, kutassák ennek a nem épped kedvező helyzetnek az okait. S tegyenek többet azért, hogy az arányszám javuljon...!

Az utóbbi években és a leg* ntóbbi megbízatási (választási) időszakban mintegy 600 család lakásproblémái oldódtak meg, vagy lényegesen javultak, nem kis mértékben a szövetkezeteknek köszönhetően. A további években újabb lakásépítések befejezésére kerül majd sor Alsópélen (Dolný Piai), Žemberovcében és másutt. Előrelépés történt — ha nem iá nagy — az efsz-tagok egészségvédelmének tökéletesítése szakaszán is; ez a helyzetjavulás a nemzeti bizottságoknak s nemkülönben a szövetkezeteknek köszönhető, ahol a vezetők megértették e probléma jelentőségét. Sőt, új. egészségügyi központ épült például Paláston (Pláštovce) és Bélában. Ugyanakkor épülőben van ilyen jellegű egészségügyi létesítmény Ipolyszakálloson (Ipeľské Sokolce). Nemrégiben nyílt meg egészségügyi központhoz tartozó üzemi rendelő Léván a járási mezőgazdasági igazgatóság, illetőleg a szövetség (SZFSZ) járási bizottsága dolgozói részére, MUDr. M. Š uf á к szakirányításával.

Jó úton halad a gyermekelhelyezési probléma megoldása is; eddig 9 bölcsőde üzemel a járásban, többek között Nagysallóban is. Ami még említésre méltó ezen a téren: 42 óvodában 1100 gyereket készítenek fel az alapiskolára. Csakis ilyen módon lehetséges a mezőgazdasági dolgozók —• köztük az efsz-tagok — gyermekeinek a nevelése, a szülők — főleg a gyermekes anyák —< bekapcsolása a mezőgazdasági termelőmunkába.

Mária Cimmermannová

Ep brlyáilvezető moiolôiia

•— Rövid múltú a mi brigádunk: 1082-ben kapcsolódtunk be a mozgalomba. Tizenegyen vagyunk. Általában fiatalok, — s zömmel nők. Munkahelyünk: a Dunaszerdahelyi [Dunajská Streda) Agrokémiai Vállalat. Dolgunk: a mezőgazdasági üzemekből és kertészkedők által beküldött talajminták laboratóriumi elemzése. No, meg a takarmányok tápértékének meghatározása, a növénylevélzet elemzése [tápanyagszükséglet megállapítása) is a mi dolgunk, amit szakavatottan, kedvvel végzünk. Örömünket leljük munkánk eredményességében.

— Örömünkre szolgál az is, hogy már egy esztendeje új központban, korszerűbb körülmények között dolgozhatunk. Azelőtt sok problémával, nehézséggel küzdöttünk. Brigádunkat fokozottabban terhelte a munkahelyek takarítása, a rendteremtés ... Most már a tulajdonképpeni munkákra fordíthatjuk minden igyekezetünket, szorgalmunkat.

— Szeretném elmondani azt is, hogy a vállalatunk dolgozóinak összlétszáma mintegy 130 fő. Nem a mi brigádunk az egyedüli. Rajtunk kívül még öt brigád működik. Tehát az összlétszámot tekintve 80—85 százalék a brigádtag. Van mód, lehetőség a kezdeményezőkészség kibontakoztatására, a példamutatásra. Brigádunk tagjainak nagyobb hányada családanya. így azután a jó munkahelyi légkörnek, az összetartó erőnek köszönhetően segítjük egymást. Ha egyik-másik gyerekes anyának — brigádtagtársunknak — halaszthatatlan dolga, intéznivalója akad, néhány órára vállaljuk gyereke felügyeletét. Az efféle és más gondot, problémát közösen próbáljuk megoldani.

— Tudjuk, hogy a szocialista brigádnak és valamennyi tagjának példát kell mutatnia, mind a munkahelyén, mind a családi és a társadalmi életben. Ez a műveltségi szint emelését igényli. Tanfolyamokon veszünk részt. Amellett az önművelés lehetőségeit is hasznosítjuk: tanulmányozzuk a szakmánkhoz legközelebb álló szakirodalmat. Megemlíthetem: brigádunk hat tagja főiskolai végzettségű. Így tehát a tapasztalatátadás, az eszmecsere, a vélemények ütköztetése szinte napi szükséglet. A 20—25 éves gyakorlattal rendelkezők elméleti vonalon kevésbé felkészültek, így az elmélet és a gyakorlat a brigádon belül ötvöződik eggyé, — s ily módon cselekvéssé. A szakmai viták segítik közös nevezőre hozni a különböző véleményeket. A „ki hogy látja?“, a „miként megoldható ez vagy az a probléma?" gyakorta felvetődő kérdés. Ily értelemben a legjobb, legcélszerűbb megoldás kerül előtérbe.

— Ki a legaktívabb brigádtagunk? Nyugodt lelkiismerettel mondhatom, nem más, mint Kornfeld Tibor mérnök, aki Ibár családapa) a szabadidő-hasznositás vonalán is kezdeményező. jó szervező. Szakmailag és politikailag egyaránt jól felkészült ember. S ha már a szabadidő került szóba, kulturális rendezvényeken is többnyire közösen veszünk részi [film, színház). Most épp egy budapesti színházlátogatás előkészítése van soron... Az meg szinte magától értetődő, hogy a jeles történelmi és egyéb évfordulók tiszteletére munkafelajánlásokat teszünk. Egységesen úgy határoztunk, hogy d CSKP megalakulásának 65. évfordulója és а XVII. pártkongresszus tiszteletére brigádtagonként 25 óra társadalmi munkát végzünk. Továbbá: díjmentesen elvégezzük a szociális otthon kertje, gyümölcsöse talajmintáinak laboratóriumi elemzését. Másodlagos nyersanyagot gyűjtünk a népgazdaságunk részére, hogy többet ne is említsek... Brigádunk két tagja önkéntes véradó.

— Mindenképpen illik megemlíteni: a brigádnaplónkat Tóth Éva és Miklós Judit vezeti, — közmegelégedésre. Bejegyeznek minden eseményt, melyet fontosnak tartanak a brigád életében, s természetesen mindazt, amire méltán lehetnek büszkék, mely cselckedetekből mások is tanulhatnak, Például a kötelezettségvállalások teljesítését, a tervfeladatok túlteljesítését stb. Fölöttébb büszkék vagyunk arra, hogy A legjobban vezetett brigádnapló a miénk. Ugyanis a brigádok között ilyen irányú versengés is folyik. S nem eredménytelenül: ezt a gyakorlat bizonyítja.

Elmondta: Soóky Éva, a Dunaszerdahelyi Agrokémiai Vállalat brigádvezetője.

Lejegyezte: —kőé