Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-04 / 1. szám

1986. Január 4. SZABAD FÖLDMŰVES" Munkában a gépjavítók Összevont pénzalapból könnyebben Most, a téli gépjavítás idején ágy érezzük, a mezőgazdasági üzemekben túl nagy gondok nincsenek. Hozzájá­rni ehhez többek között az is, hogy a gépjavító mühelvek szerelőinek kö­rében szemléletváltozás történt. Ma már mindinkább azok az emberek kerülnek előtérbe, akik szakmailag Jöl felkészültek, s amellett ötletsze­génységgel sem vádnlhaték. Az adott problémát nem előzi meg a sopánko­­dás, annál inkább érvényes a hozzá­értés, a szakavatottság, az újszerű hozzáállás. Ezeknek a cselekvőkész embereknek a kedvét még az újító­­mozgalom megannyi fogyatékossága sem szegi. . Valami ilyesfélét tapasztaltunk a hegyétci (Kútniky) szövetkezetben is, ahol teljes lendülettel folyik a gépek és gépi eszközök javítása, üzemké­pessé tétele. Ősszel, a munkák befejeztével oly­kor így viccelődnek a szerelők: „Gé­peink úgy néznek ki, mintha gráná­tot vágtak volna közéjük ...“. — A tavalyi őszvége milyen álla­potban „hagyta“ az itteni gépeket? — kérdeztem Domonkos Zoltán mfl­­helymestertől, aki kertelés nélkül így válaszolt: — A száraz őszelő bizony nagyon megviselte gépeinket, s így rászorul­nak az alapos, igényes javításra. A korai tél beállta nem zavarta a mun­kánkat; folyamatos a gépek és gépi eszközök javítása. A mi esetünkben a teljes gépjavítást értelmezzük; ez a hibamegelőzést is felöleli, adott esetben a teljes felújítást. \ — Azt tartja a gépjavító szakma szólásmondása: ha idejében hozzá­látnak a kombájnjavításhoz, az a má­jusi ellenőrzést határidőig, gépszem­léig be is fejeződhet... — így igaz. A gabonakombájn-javí­tási gondjainkon úgy Igyekszünk túl­tenni, hogy mindjárt az őszvégi mun­kák befejeztekor elvégezzük a hiba­feltáró munkát, amelynek tapasztala­tait figyelembe véve felvázolhatják, miiven pótalkatrészekre lesz szüksé­günk a tél folyamán. Szerelőink szak­tudását, cselekvőkészségét dicséri az a tény, hogv a nagy igénybevétel el­lenére is idejében üzemképessé tud­ják tenni azokat a gépeket, amelvek másutt is üzemeltek — kisegítéskép­pen. Sajnos, sem a gépek szakszerű tárolására, sem a gépjavításra nem a legjobbak a körülményeink ... jómagam is meglepődtem, amikor egy eléggé drága E-516-os gabona­­kombájnt. valamint régebbi gépeket az udvaron, a szabad ég alatt láttam. A gépjavítók mondták el, hogy van ugyan egy fedett gépszínjük, de az gabonával telítettt. A mezőgazdasági terményfelvásárlók és ellátó vállalat járási üzeme nem képes az összes gabonamennyiség tárolására, raktér Az erőgépek sérült részei hegesztésre szorulnak híján. Más éveken ide raktározták ol a legértékesebb gépeiket a szövetke­zetiek. — Épült korábban egy betonozott géptároló — újságolja a mííhclymes­­ter —, de mire elkészült, műtrágya­­raktár lett belőle, mondván: a mű­trágya mégsem tárolható a szabad ég alatt. Most új, nagy térfogatú gép­szín építését irányozta elő szövetke­zetünk. Dehát, csekély vigasz ez: gé­peink jelentős része eeen a télen a „csilaggar&zsban“ parkol... Egy géppark akkor igazán jó, ha van elegendő és jó minőségű vontató. Ebben a közös gazdaságban aránylag jó a helyzet, mivel a Chryštal típus­jelű erőgépekből sikerült néhányat (712 lies, 72-45-ös) beszerezniük, melyek jól beváltak. Ez azért Is fon­tos, mert a Škoda traktorok, amel­lett, hogy sok üzemanyagot fogyasz­tanak, hamar meghibásodnak. S az alkatrészellátásuk is problémásabb, bonyolultabb. Mint magam is meggyőződhettem róla, rendes mederben halad a trak­torjavítás. A hegyétiek nem szívesen küldik máshová javításra az erőgépe­ket, jobban megjavítják ők, ha nincs alkatrészproblémájuk. A fogasok, boronák javítását Ba­lázs János kovács végzi. Ezzel a munkával sem lehet ráérősködni, bár mégcsak január elején járunk. Egy munkacsapat viszont a pótkocsik ja­vítását szorgalmazta. — És a vetőgépjavítás ...? — Mint jóformán mindnütt, mi is a pneumatikus vetőgépekre „építünk“ — válaszolt Domonkos elvtárs. — A korábbi esetek tanítottak meg min­ket arra, hegy a vetőgépek beszerzé­sére, azok ttpusának jó megválasz­tására nagy gondot fordítsunk. Felemlíti még, hogy nálpk Ürögl László mérnök, növénytermesztési ágazatvezető személyesen felügyel — és szavatol — a vetés minőségéért. De a gépkezelőktől elvárja a precíz, felelősségteljes munkát, 8 természe­tesen a traktorostól is. Mostanában sok szó esik az alkat­részhalmozásról, s arról, a káoszról, amely ekörül, egynéhány szövetke­zetben, annak alkatrészraktárában fellelhető. Bepillantva a hegyétei szö­vetkezetbe, s annak nyilvántartási jegyzékébe, rend tapasztalható. Az illetékeseknek van áttekintésük min­den darabról. Túlhalmozás itt nem észlelhető. Ez a helyzet — sajnos — más mezőgazdasági üzemekben (tisz­telet a kivételnek!) nem általánosít­ható, ami negatívan hat az alkatrész­­ellátás amúgy sem rózsás helyzetére. Az idevetődő azt gondolhatná, hogy a mezőgazdasági gépjavítók csakis a mezőn használatos gépeket, talajmű­velő eszközöket, szállító-járműveket javítják a műhelyben. Ez koránt sincs így. Sok dolguk akad az állattenyész­tő telepen is. Ottjártunkkor épp egy trágyahordáshoz alkalmas eszköz ki­vitelezésén dolgoztak a mesterembe­rek. Az újitásszámba menő „szerken­tyű“ a trágya egyenletes tárolására, könnyebb szállítására alkalmas. Re­mélhető, ez az újítás is papírra ke­rül majd, hogy — illetékes helyre eljuttatva — másutt is alkalmazhas­sák. Bár tél van, a gépjavítók most is keményen dolgoznak azért, hogy ide­jekorán üzemképessé váljanak a gé­pek, gépi-, valamint szállítóeszközük. Mert a tavasz megkérdezi, mit tettek a télen, hogy az 1986-os év is gyü­mölcsöző, eredményes legyen. Kicsi település Dunatőkés (Dunaj­ský Klatov), mely közigazgatásilag Pozsonyeperjes (Jahodná) nemzeti bizottságához tartozik. Am jelentő­sége túlnő a település határain: ezt jórészt az eredményesen, sőt, példa­mutatóan működő állami gazdaság­nak köszönheti, élén Hajtman István mérnökkel, az igazgatóval. A kerület gazdaságainak élmező­nyébe tartozik, s 513 dolgozónak nyújt tisztes munka- és kereseti le­hetőséget ez az állami gazdaság, jól­lehet, sajátos problémákkal küzd, a céltudatos gazdaságvezetésnek, a Jól felkészült szakembergárdának és a dolgozók fegyelmezettségének, ma­gasfokú Igyekezetének Is betudhatók a kétségkívül jó eredmények. A beszélgetés lendületes, tartalmas. Akaratlanul is felszínre jut, hogy itt bizony új szemléletmód dívik. Vagyis hamar megértik: a haladó módsze­rek, eljárások viszik előbbre a fejlő­dést. A tudományos-műszaki haladás ütemgyorsítása nem képzelhető el másként, mint a szellemi erőforrások maximális kiaknázásával, a tudás, a kincset érő megannyi tapasztalat termelőerővé alakításával. A megszo­kott, kitaposott út egyre járhatatla­nabb... Viszont a még kttaposatlan útra térés az, amely a jeleniegi kö­rülmények között (ha nehezebben és több fejtöréssel), de előbbre visz. A felmerülő problémák ily módon köny­­nyebben megoldhatók. De hagyjuk az elmélkedést! Miről Is van szó? Arról, hogy ebben az ál­lami gazdaságban a lépésváltás már évekkel ezelőtt bekövetkezett. — Közösen hoztuk létre — járá­sunkban elsőként — az AGROFRIGOR közös mezőgazdasági társulást — so­rolja Hajtman elvtárs —, az agroké­miai vállalatot, a húsipari társulást, az AGROPROGRES-t, az Agrostav-ot és a nyitral (Nitra) keltetőüzem Is hat állami gazdaság összefogása a­­lapján jött létre. Helyben vagyunk. Ezzel azonban a sornak még nincs végei Ki folytat­ja? Nem más. mint Vontszemű Fri­gyes, a gazdaság főüzemgazdásza: — Nagy szükségünk van egy kor­szerű egészségügyi központra: mind a lakosok, mind gazdaságunk dolgo­zói szempontjából. Mi mást tehet­tünk? Amivel egyedül a hnb képte­len megbirkózni, az háromnak meg­megy. Hozzájárul a hely! efsz és ml, vagyis az állami gazdaság, Az össze­vont pénzalapba gazdaságunk 1 mil­lió koronát ad. így, közös erőfeszí­téssel tető alá juthat az egészségügyi központ. Természetesen, önkéntes tár­sadalmi munkát Is Igényel majd az építkezée, ami alól ml sem vonjuk ki magunkat. Am téved az, akt azt hiszi, hogy a megértés, a felbuzdulás, az adakozás lángja ezzel kihunyt. A Sidőnia nevű ptonírtábor építéséhez is 300 ezer koronával hozzájárulnak, hiszen köz­ügyről van sző. ' 'Aztán ismét Hajtman elvtárs foly-' tatja a tájékoztatást. — Mfg más gazdaságok megszün­tették, ml már több mint húsz éve üzemeltetjük Felsőpatonyréten (Hor­ný Potôň-Lúky) az egy-, Tőkésen pe­dig a kétosztályos óvodát. Ez ts költ­ségráfordítással jár. A módszertani irányítás természetesen a jnb Illeté­kes osztályára hárul. Hozzáfűzhetem még: a tőkési óvodába nem csupán az alkalmazottaink gyerekei járnak. S étkeztetésüket gazdaságunk üzemi konyhája látja el. Maradjunk még egy kicsit a szo­ciális gondoskodás talaján. Az állami gazdaságnak nemcsak a legifjabb honpolgárokról kell gondoskodnia, hanem a fiatalokról és a felnőttek­ről Is, akiket munkaerőként tartanak számon. — Gazdaságunk több mint másfél millió koronát fordított 1985-ben a dolgozók szociális-kulturális Igényel­nek a kielégítésére ... — újságolja a főüzemgazdász. — Ebből csupán az üdültetési költség 160 ezer korona volt. Természetesen a 150—160 dol­gozó bel- és külföldi üdültetésének a költsége közvetve megtérül. Éppen azáltal, hogy dolgozóink a lehető leg­jobb eredmények elérésére töreksze­nek, így viszonozva a róluk való gon­doskodást. Aztán azzal hozakodik elő, hogy a dolgozóik közétkeztetése jó meder­ben halad. Általában a dolgozóknak mintegy fele étkezik naponta az üze­mi konyhán, de nyáron ez a szám 400-ra is felszökik. Azáltal, hogy a meleg ebédet a munkahelyekre szál­lítják, sok időt megtakaríthatnak, munkavégzésre fordíthatnak. — A teljes konyhai kapacitás hasz­nosítására törekedve a sósszigaíiek­­nek (Solaryj és a búslaki tangazda­ság dolgozóinak (kb. 70—80 fő) is étkezési lehetőséget nyújtunk — foly­tatja a gazdaság „pénzügyi szakem­bere“. — Az ez irányú szocialista ver­senyben a nagyon megtisztelő I. he­lyet vívtuk ki. Nagy kár, hogy a konyhai berendezések, gépek be­szerzése fölöttébb körülményes és hosszadalmas... üt év is eltelik, míg valamihez hozzájutunk ... A gépipar figyelmébe ajánljuk! jó lenne, ha a fokozódó Igény kielégí­tésére törekednének. Annál Is Inkább, mert másutt hasonló problémák épp az 6 „jóvoltukból“ megoldatlanok. A beszélgetés során még szót ej­tünk a víz- és környezetvédelemről, amely Itt különösképpen az előtérben szerepel. Megtudjuk, hogy a 7. öt­éves tervidőszakban összesen csak­nem 75 millió koronát fordítottak be­ruházásokra, bővített újratermelésre, valamint vfz- és környezetvédelemre. — Nincs pardon! — kapcsolódik ismét a beszélgetésbe Hajtman elv­társ, az igazgató. — Tavaly kétszer ts megleptek minket a víz- és kör­nyezetvédelmi ellenőrzés emberei. Szerencsére nem sok dolguk akadt. A gépjavító és -karbantartó központ szabad tere Is betonozott, úgyhogy a talajvízszennyezés szinte kizárt. Nemcsak eddig, a közeljövőben Is azon munkálkodunk majd, hogy a víz- és környezetvédelem elvárásai­nak következetesen eleget teliessünk. A beszélgetést rövid terepszemle követi. Megtekintjük a tőkési óvodát, A tágas udvaron az első hóból 3 hó­embert gyurmáltak a kis lurkók, még a látogatásunk előtt. Éppen szundi­­zás közben toppanunk be. Molnár Erzsébet óvodavezető hevenyében ar­ról ad áttekintést, hogy a 32 ovis ne­velése és felügyelete jiégy szaképzett óvónőre hárul. A játékokról az álla­mi gazdaság gondoskodik. Az óvoda-' épület világítását korszerűsítették. Központi fűtésesek a termek, ahol barátságos meleg honol. Negyedéven­ként a körzeti orvos, Kozmáiévá dok­tornő ellátogat a gyerekek közé. Fog­orvos is rendszerint a tiszteletét te­­szt. Korcsoportok szerint fluortablet­tákat fr elő a gyerekek részére. Elköszönünk, békén hagyva az al­vó lurkókat. A 12 munkaerős tésztaflzem asszo­nyait munka közben lepjük meg. a­­kik serényen teszik a dolgukat Szé­kács Mária csoportvezetővel az élen. — Mivel a rendelésnek mindenkép­pen eleget szeretnénk tenni — mond­ják a vezetők —, latolgatjuk a napi két műszakra való átállást. Hamarjában megtudjuk még, hogy a jugoszláv gyártmányú gépek meg­bízhatók, jó minőségű — tíztojásos— tészta készíthető általuk, melynek valóban nagy a keletje. — A tésztaüzem létrehozását kéť dolog is sürgette: a nők könnyebb munkába állítása, mely nem lehet közömbös számunkra; másrészt meg a tojástermelésünk nagyméretű, s ily módon Is hasznosul. Tulajdonképpen csak próbaüzemeltetésről beszélhet­tünk eddig. Az új év elejétől beve­zetjük a brigádszerű szervezést és jutalmazást. Erre különösképpen a­­dottak a lehetőségeink — fejezte be a beszélgetést az igazgató. Eredményes, jé munkát kívánva el­köszöntünk a tésztaüzem aranykezű asszonyaitól, akik úgy Igyekeznek, hogy a tőkési tészta — gyártmányuk — jó híre eljusson szerte az ország­ba, s ne csorbulhasson. Ezt jó minő­ségű munkájúkkal, hozzáértésükkel szavatolják. (kovács) Domonkos László műhelymester munkatársával egy újítás gyakor­lati kivitelezését beszéli meg (A szerző felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents