Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-05-10 / 19. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES 1986. május 19. Bioteckológia a roeza^azdasááan Az utóbbi években egyre gyakrabban találkozhatunk a biotechnológia fogalmával a tömegkommunikációs eszközök, a szakkiadványok és a központi párthatározatok hasábjain. Mivel is érdemelte ki ezt a nem mindennapi figyelmet? A CSKP XVI., de főleg a CSKP XVII. kongresszusának határozatai aláhúzták a tudományos-műszaki fejlesztésben a minőségi változások össztársadalmi követelményét. A tudományos-műszaki haladás területén világviszonylatban végbement változások ugyanis az olyan termelési technológiák alkalmazásának az eredményei, amelyek gyors ütemű innovációhoz vezettek. A biotechnológiát is ezen technológiák közé soroljuk, mivel innovációs hatékonysága jelentős. Az elvileg újszerű tpchnológiai folyamatok kialakításához a legújabb tudományos-műszaki ismereteket hasznosítják, miközben ezek gyakorlati megvalósítása energetikai, közgazdasági és ökológiai szempontból igen előnyös. A biotechnológia fogalmának meghatározása hosszabb ideje élénk vita tárgyát képezi. A szocialista országok 1983-ban Bratišlavában megtartott III. biotechnológiai szimpóziumán jelentős teret kapott e kérdés tisztázása. A leggyakrabban alkalmazott definíció szerint a biotechnológia fogalma alatt azt a technológiai folyamatot értjük, amely az élő szervezeteket, illetve ezek elemeit termékek gyártására vagy mndifikálására, továbbá sajátos hasznosítási céllal növények, állatok és mikroorganizmusok nemesítésére használja fel. Až SZSZK kormánya az 1983-ban jóváhagyott 59/83-as számú rendeletében foglalkozott a biotechnológia fejlesztésének és az egyes népgazdasági ágazatokban való felhasználásának kérdéseivel. A rendeletét kiegészítő konkrét intézkedések pontosan meghatározták az egyes reszortok és a Szlovák Tudományos Akadémia feladatkörét. Ugyancsak 1983-ban a Tudományos-Műszaki és Beruházásfejlesztés Szlovákiai Bizottságán biotechnológiai részleg alakult, amelynek fő küldetése a biotechnológia területén a tudományos műszaki fejlesztés irányítása, vagyis konkrétan a 8. ötéves tervidőszakra kitűzött P-ll állami tudományos-technikai fejlesztési program feladatainak a megvalósítása. A biotechnológia termékei széles körben alkalmazhatók a népgazdaság több ágazatában, főleg a mező. gazdaságban, a gyógyszeriparban, az egészségügyben ,a vegyiparban, a tüzelőanyag- és az energiagazdálkodásban, valamint az életkörnyezet kialakításban és védelmében. A mezőgazdaságban a biotechnológiák a növénytermesztést, az állattenyésztést, a talaj mikrobiológiai tevékenységének a javítását érintik, de kiemelt helyet foglalnak el az élelmiszeriparban is. A növénytermesztés szakaszán a biotechnológia egy szerteágazó belsőleg differenciáit problémakomp’exumot alkot, amelynek megoldása termelésnövelést és stabilizálást eredményez. Mindenekelőtt explantált szövettenyészetekről van szó,, amelyek segítségével hatékonyabbá tehető a biológiai anyag szaporítása — főleg a kiváló biológiai tulajdonságú ültetőanyagok esetiben —, továbbá kibővíthető a genetikai variabilitás, amelynek igen nagy a jelentősége az értékes geotípusok előállításában és az olyan fajták nemesítésében, amelyek kedvezőbb használati tulajdonságokkal, valamint a betegségekké és a kártevőkkkel szemben nagyobb ellenálló-képességgel rendelkeznek. Az explantált szövettenyészeteket — mint távlati szempontból nagy jelentőségű növénytermesztési biotechnológiai módszereket — a hetvenes évek elején kezdték fejleszteni. Ekekor több modpl! növénykultúránál alkalmazták az in vitro klánokat. Később ezt a módszert a mezőgazdasági növénykultúrák szélesebb körére terjesztették ki, s olyan technológiákkal egészítették ki, amelyek növelik a betegségekkel — elsősorban a vírusos betegségekkel t- szembeni ellenáilóképességet. A hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején bebizonyosodott, hogy az expiantációs módszer számtalan újszerű lehetőséget nyújt a növénykutatásban és nemesítésben. Különben ez a módszer egyik alapvető feltétele a növényi génmanipulációk eredményes elsajátításának. A 8. ötéves tervidőszakban a szövettenyészetek probémakörével kapcsolatos kutatásokat központilag irányítják, állami kutatási feladat keretében. Az ezen a téren kifejtett tudományos kutatás eredményeit a burgonya, a hüvelyesek, a cukorrépa, a gabonafélék, a kukorica, a zöldség és a gyümölcs termesztésében hasznosítják. A célul fűzött feladatok megoldásával az alkalmazott kutatással megbízott kutatóintézetek, valamint az alapkutatásra irányuló Csehszlovák Tudományos Akadémia foglalkozik majd. Napjainkban az explantált szövettenyészetekkel világviszonylatban széles körű kísérleteket folytatnak, mind a fejlett tőkés országokban — például: USA, NSZK, japán, Nagy-Krittania, Ausztrália, Hollandia —, mind a szocialista országokban, főleg a Szovjetunióban és az NDK-ban. Hazánkban minden feltétel adott ahhoz, hogy lépést tartsunk a világviszonylatban tapasztalt fejlődéssel. Ez annak köszönhető, hogy a tudományos kutatás a növényi szövettenyészetek, a természetes vegyi anyagok és a szintetikus hordozók fejlesztésében magas színvonalra emelkedett. Az explantált szövettenyészetek kérdéseinek megoldása és a kutatási eredmények gyakorlati alkalmazása jelentős közgazdasági előnyöket jelent majd népgazdaságunk számára. Az újszerű biopeszticidsk fejlesztésének és gyártásának a problémaköre elsősorban az integrált növényvédelemre irányul. Lényege, a biológiai növényvédő szerek alkalmazása. Alaovető célja a vegyszeres növényvédelemnek olyan mérvű korlátozása, amely lehetővé teszi a kártevő rovarok populációjának a kártétel határa alatti megtartását. A kártevők elleni biológiai védekezésnek egy'k jelentős eszközét a mikoínszokticidek képezik. Hatóanyaguk a nemes gombák kiszelektált virulens törzseinek spórái. Ezek a spórák a rovarok testfelületén kapaszkodnak meg, kicsíráznak és csíraszálaík a kutikulán áthatolva felemésztik a szervezetet. A spórakészítmények hatékonysága a rovarfajtól ezek fejlődési stádiumától és életciklusától függ. A biológiai növényvédelem pontos módszertanának a kidolgozása ezért széles körű és beható kutatómunkát követel. A tudományos kutatással ezen a területen a Csehsz’ovák és a Szlovák Tudományos Akadémia foglalkozik a Spofa termeléspgazdasági egységeivel, a Vegyipari Technológiai Kutatóintézettel, a Ruzynei Növénytermesztési Kutatóintézettel és a mezőgazdasági gyakorlattal együttműködve. t A talajbiotechnológia elsősorban a nitrogén tartalom szabályozására és a nitrogén megkötésére irányul. Célja, hogy hatékonyabbá tegye a gyökérlakó baktériumok általi nitrogénmegkötés természetes folyamatát, a növénykultúrák a Rhizóbium növénylakó baktériumok leghatékonyabb törzseivel való irányított infikálásával. Ezáltal jelentősen növelhetők a növénykultúrák hektárhozamai anélkül, hogy szükség lenne a nitrogén műtrágyák gyártásának a növelésére. A talajbiotechnológia kérdéseivel a Ruzynéi Növénytermesztési Kutatóintézet, valamint a Bratisiavai Talajtani Kutatóintézet, foglalkozik. A kutatómunka eredményeként egy Rizobin elnevezésű, igen hatékony készítményt fejlesztettek ki, amelynek gyártója az Oseva termelési-gazdasági egysége. A 8. ötéves tervi'döszakban a Rizobin gyártása a Bratislava! Tőzeggyártó üzemben is beindul. Az állattenyésztés szakaszán a biotechnológiai kutatás a takarmányozásra, a termelékenység növelésére, az állategészségügyre, valamint az élettani folyamatok irányítására összpontosul. A gazdasági állatok szaporodásának szabályozásában a fő cél a szaporodásbiológiái folyamatok szakaszos és csoportos szervezése a biológiai anyag hatékonyabb kihasználása mellett. Az irányított szaporodásbiológiái programja egyrészt a szaporodást szabályozó rendszerek A biotechnológiai kutatásoknál nélkülözhetetlenek a növényi kísérletek (Fotó: Archív) és módszerek területi gyakorlati alkalmazására, másrészt pedig a csúcstenyészállatok genetikai tulajdonságainak a maximális kihasználásává irányul. A témakör megoldása két síkon folyik. Az olyan biotechnológiai módszerek fejlesztése terén, amelyek hatékonyabbá teszik a szaporodást, vagyis az új egyedek előállítását. Ide tartozik a mesterséges megtermékenyítés, az embriéátöltetés, az ooeytek kultiválása. A másik terület az olyan módszerek alkalmazását foglalja össze, amelyek segítségével irányítható és ellenőrizhető a szaporodásbiológia ciklusa. Ide sorolható a hormonális tevékenység, az ivarzás, a vemhesség és az eltés szabályozása. Gyakorlatilag cl akarjuk érni a szaporodásbiológiai folyamatok szabályozásának területi elterjedését, továbbá valamennyi gazdasági állatnál a mesterséges megtermékenyítés bevezetését. Ezzel szemben a petesejt tenyészeteket, az in vitro megtermékenyítést, az utódok ivar szerinti szabályozását, az embriók előállítását, tárolását és átültetését a csúcstenvészállatnknál alkalmazzák az élenjáró mezőgazdasági üzemekben és a kutatóintézetekben. Ezen a téren aránylag jó eredményeket értünk el, elsősorban az embrióátültetésben, amelyet ma már a Slušovicei Egységes Földműves-szövetkezetben és a Nyitrai (Nitra) Állattenyésztési Kutatóintézetben eredményesen hajtanak végre. Az élelmiszeriparban fejlesztett biotechnológiák elsődleges célja az ipari és tiszta kultúrában előállított enzimek gyártása és ezek hasznosítása a népgazdaság különböző ágazataiban. Az enzimek fehérje jellegű biokatalizátorok. Kihasználásukra tág tér kínálkozik, elsősorban az élelmiszeriparban (az olaj-, a szesz-, a tej-, a hús, a sütő- és a söriparban, valamint a gyümölcsszörpök gyártásában). Be egyre nagyobb a jelentőségük más népgazdasági ágaitokban is, például a gyógyszer-, a papír-, a textil- és a vegyiparban. Az enzimek ipari alkalmazásának legnagyobb előnye az, hogy a vegyi folyamatok a gyorsabb, az egyszerűbb és a kevésbé eneggiaigsnyes biológiai folyamatokkal válthatók fel. Világviszonylatban az enzimek gyártásának évi átlaga eléri a 400 millió dollárnak megfelelő értéket. Az előrejelzések szerint 1990-ig öt-1 venszázalékos gyártásnövekédéssel számolnak. Az enzimek nagyarányú gyártása elsősorban a fejlett tőkés országokban terjedt el. A szocialista országok az enzimgyártás fejlesztését bizonyos késedelemmel kezdték. Ezért a saját gyártmányok fejlesztése mellett nem elhanyagolandó szerepet tölt be a licencek vásárlása is az élenjáró cégektől. Hazánkban az enzimek gyártásával és alkalmazásával több üzem foglalkozik. jó eredményeket értek el például a Bratislava! Liko Kutatóintézetben. A kutatóintézetben folytatott fejlesztő munka jóvoltából hazánkban is sor került egy ipari baktériumos enzim, az alfa-amiláz gyártására, Bolamyláz fantázianéven. Ezt až ipari enzimet főleg a textiliparban használják. A 8. ötéves tervidőszakban a tudományos kutatás további enzimek előállítására irányul. Az össztársadalmi érdek és az import igények csökkentése megköveteli főleg az alkalikus proteázák, a baktériumos alfa-amiláz, a pektináz, a cellulóz és egyéb fontos enzimek gyártásának m'előbbi megoldását. Az eddig elért eredmények ellenére sem lehetünk a biotechnológia fejlesztésével elégedettek. A biotechnológia komplex fejlesztéshez az ,ehhez szükséges anyagi-műszaki alap biztosításához ki kell használni a KGST-országokka! való egjüttmííködés lehetőségeit. Erre az együttműködésre épül az 1985-ben jóváhagyott hosszú távú tudományos-fejlesztési biotechnológiai program is. _ RNBr. Dömény Margit, a Szlovák Tudományos-Műszaki és Beruházásféjlesztési Bizottság biotechnológiai részlegének munkatársa A hetvenes évek közepén a bőségesnek vélt erőtakarmány-alap olyan álbiztonságérzetet teremtett a mezőgazdaságban, amelynek káros következményét mindnyájan ismerjük: a tömegtakarmány-termeiés alacsony színvonalának, de főleg a rétek és legelők elhanyagoltságának kőralakjában. Azóta időszerű feladattá vált, hogy legolcsóbb takarmányforrásainkat újra a régi becsben részesítsük. Persze, ehhez a jó szándék még kevésnek bizonyulna. Azzal is számolni kell, hogy az elhanyagolt legelők, kaszálók egyik évről a másikra nem hozhatók helyre. A 7. ötéves tervidőszak elején a Rimaszombati (Rimavská Sobota) járásban a gépek korszerűsítésével, az új szemléletmód kialakításával és a tapasztalatokból okulva igyekeztek intenzívebbé tenni a takarmánytermelést. Kiemelt feladatként tűzték ki a tömegtakarmány-növények termesztésében rejlő lehetőségek feltárását és kihasználását. A szükségszerűség magyarázata egyszerű: a szarvasmarha- és a juhtenyésztés fejlesztésének — a korlátozott mennyiségű abrak takarmány miatt — legfontosabb föltétele, hogy elegendő tápdús és ízletes tömegtakarmány álljon az állattenyésztés rendelkezésére. Az Irányelvek, s ezezl Összhangban az érdekeltséget fokozó közgazdasági szabályozók mintegy 20—30 százalékos tartalékkészlet felhalmozására késztetik a gazdaságokat. Ez egyrészt biztonságossá tenné az állattenyésztés termelést mutatóinak teljesítését, másrészt pedig mintegy bátorító lehetőséget adna a — stratégiai és exportlehetőségekre rugalmasan reagáló — gazdaságpolitikai Irányelvek haladék nélküli megvalósításához. Az idei feladatok és célkitűzések merészségének bizonyítására szolgál-Enrényesi! az íj szemlélet®!! fon alapul a 7. ötéves tervidőszakra vonatkozó statisztikai kimutatás, miszerint a tömegtakarmány-szükségletnek a 97,5 százalékát biztosították. Csupán kilenc mezőgazdasági üzem nem szorult tömegtakarmány vásárlására, illetve a napi takarmányadag csökkentésére. Az élenjárók közül a Lénártfalvai (Lenártovce) és a Káíešai Efsz-t illeti a legnagyobb elismerés. Az állandó gyepterületek hasznosításában a királyiak (Kráf), az évelő takarmánynövények intenzív termesztésében a mélvek (Vöelince),. a silókukorica rekordhozamát illetően pedig .a geszteteiek (Hostice) „vezetnek“. A begyűjtött takarmányok minőségéről s ezek tárolása és a konzerválás során keletkezett veszteségekről készített kimutatások alapján indokolt a következő megállapítás: sajnos, ’ még mindig gyakori a milliós nagyságrendű károkat okozó agrotechnikai és technológiai fegyelemsértés, amely ä hiányos szervezés és a rendszeres ellenőrzés elmulasztása miatt következik be. A szálastakarmányoknak és A farm melletti legelők kedvező lehetőséget kínálnak a zöldtakarmányozásra .(Illusztrációs fotó; Archív) a kukoricaszilázshak mindössze hatvanöt százalékát sorolhatták az első és a második minőségi osztályba. A 8. ötéves .tervmutatók alapján kidolgozott idei járási takarmányprogram a takarmánynövények termesztési szerkezetének és fajtaösszetételének módosítását sürgeti. Megkülönböztetett figyelmet fordítanak majd a« másodnüvények termesztésé; re, továbbá a tehénfarmok közelében kialakítandó szakaszos legelők maximális kihasználására. Felelős megbízottak ügyelnek arra, hogy a nyári zöldtákarmányozásra ne azokat a területeket használják, amelyeknek termését a téli időszakra szánták; a legeltetést pedig a gépekkel el nem érhető területekre korlátozzák Az' előző évek gyakorlatához képest nagyobb figyelmet kívánnak fordítani a széna hideglevegős utószárításának. A szénatárolókban — járásszerte — már közel ötszáz, villanymotorral hajtott ventillátort és ehhez hozzátartozó csőrendszert szereltek fel. A járás mezőgazdasági üzemei hétezer 60 hektár réttel és közel 32 ezer hektár legelnterü lettel rendelkeznek. A szántóföldi takarmánynövények vetésterülete eléri a 13 ezer hektárt. Silókukoricát 4 ezer 880 hektáron vetnek. Ehhez jön még az 1355 hektár őszi keyerék és az 5 ezer 400 hektár másodnövény. Összesen — szárazanyag-értékben kifejezve — 217 ezer tonna tömegtakarmány kitermelésével számolnak. Eddig több mint ezer hektárnyi legelőn végeztek gyepfelújítást, s ahol a talajadottságok lehetővé tették, hereféléket vetettek. A jobb termőerejű rétekből néhány száz hektárnyit feltörtek s szántóföldi művelésbe vontak. Ide silókukorica kerül majd. A takarmánynövények betakarítása' tavasztól őszig tartó igényes munkafolyamat. Sok gép és még több kézi munkaerő összevonásával jár. Az Idén a tavalyihoz képest lényegesen több korszerű betakarítógép áll majd a gazdaságok rendelkezésére; összesen 140 rotációs- és 31 motoros hegyi kaszálógép, közel százhúsz szecskázógép, több mint kétszáz szénasoroló-forgató, illetve felszedőkocsi. A’ folyamatos zöldtakarmányozásra 32, a szenázsolásoz és s^ilázsoláshoz pedig 60 gépsor áll rendelkezésre. Ezzel a modern gépparkkal kedvező időjárás esetén szakmai hozzáértéssel és rugalmas -szervezőmunkával naponta akár 800—900 hektárról takaríthatják be a takarmánynak valót. A betakarítás idejére újszerű Jutalmazási módszereket dolgoztak ki. Szakvégzettségge! és bő tapasztalattal rendelkező felelősöket jelölnek ki a begyűjtés, a tárolás menetének idejében történő, szakszerűen összehangolt szervezésére, ellenőrzésére és értékelésiére. A betakarítási veszteségek csökkentésén kívül arra törekednek, hogy a téli takarmánykésztet több mint nyolcvan százaléka első mirtöségű legyen. A zöldaratás idejére a hagyományos társadalmi összefogást is beidőzítettek. Gyárak, ipari üzemek, iskolák és a Nemzeti Front tömegszervezetei, valamint a lakosság' részéről széles körű kisfegítéssel számolnak. KORCSMAROS LÁSZLÖ
