Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-04-26 / 17. szám

•1986. április 26,

★ 17. szám

★ XXXVII. évfolyam ★

Ara 1,— Kčs

■шншша

ájus számunkra mindig a remény és a megújhódás hava volt, s az is marad. A reményé, hogy csirái bont • földjeinkben a mag, hogy elegendő eső hull a sarjadó vetésre. A reményé, hogy a fakadó rügyek bő termést hoznak, hogy az érlelő nyár megadja mindazt, amit várunk tőle.

És május a világ reménye is. Kétszeresen .az. A nemzetközi munkásszolidpritás élő valóságát• felmutató május elsejei menetek azzal a bizakodással töltenek el bennünket,hogy- a világ ' dolgozói együtt, összefogva roppant- erőt képviselnek. Olyanerőt, amely tiszteletet parancsol, s amellyel, számolnia kell mindenütt és-mindenkinek.

Reményünk a béke fennmaradása, meri béke nélkül nines 1 szocializmus, nincs emberiség, nincs élet. Ez az atomkorszak 1 realitása. De reményünk nem vak remény, mert béketörekvé• síink a Szovjetunió és a szocialista világrendszer gyarapodó erején kívül a társadalmi haladás, a nemzetközi együttműködés sok millió hívének támogatására is építhet. Mindazokéra, akiknek nem a halált osztó fegyverek gyártása a kereskedelme, hanem az életet fenntartó anyagi javak termelése .hoz hasznot! , ;

Május számunkra a megújhodás hava is, mely emlékeket . ^ idéz, mély érzéseket vált ki, és gondolatokat ébreszt mindannyiunkban. A CSKP megalakulásának 65. évfordulóján az emlékek és élmények fényében próbáljuk megfogalmazni, hogy mit jelentett számunkra a felszabadulás. Mit jelentett i azoknak, akik már az elnyomás éveiben is a máért harcoltak,

I és hittel hirdették hazánk szocialista jövőjét, és mit jelent azoknak, akik a felszabadulás után szülének.

Az új haza honfoglalóinak, azoknak a hősi munkáját, akik él évvel ezelőtt hozzáfogtak annak felépítéséhez, ami a munkások, a földművesek és a haladásért küzdő értelmiségiek évszázados vágya és álma volt, nem felejti el az utókor; tisztelettel számon tartja a nyomukba lépő ifjú nemzedék, amely gyarapodó tudással, növekvő felelősségérzettel, tettekben kifejeződő alkotókedvvel folytatja az apák nagy álmainak be- I teljesítését, munkásosztályunk, népünk forradamli céljainak > valóra váltását. ^

Számunkra a szabad és igazán emberi élet 1945. május 9-én i kezdődött. Az embertelen múltat két kezünk munkája nyomán az emberhez illő élettel váltottuk fel. Az új haza, az új társadalom megszületésével, megerősödésével a dolgozó ember ! számára a munka, az alkotás lett a társadalmi megbecsülés, a létbiztonság, a boldogabb élet kiteljesedésének az alapja.

Felszabadulásunk óta társadalmunk a munka társadalma. Május elseje a munka és a dolgozó ember ünnepe. Napjaink, ban azonban a munka számunkra több, mint az anyagi és [ szellemi gazdagodás forrása, több, mint javaink gyarapításá- ] nak eszköze. A munka — ez teljes mértékben érvényes fejj lett nagyüzemi mezőgazdaságunkra is — az emberi lét és a I tudat kiteljesedését, az egyén, a közösség gazdagodását is segíti, szolgálja. A munka nemcsak hasznot hoz, hanem örö! möt, sikerélményt is ad, hozzájárul életünk harmóniájához.

A fentieket azért hangsúlyozzuk, mert a munkát illetően \ vannak mindennapi és a „hogyan tovább“ módját érintő gondí fáink. Ezeket Ismerjük, de van erőnk úrrá lenni rajtuk. Tár- I sadalmunk gazdasági alapjai szélesek és szilárdak, van erős pártunk, s vannak szövetségeseink. Ezért bizakodással tekinthetünk a jövőbe, s van mit ünnepelnünk. Pártunk XVII. kong- I resszusának irányelveit követve bizton haladunk a történelmi úton. E kettős ünnepre ezért úgy tekintsünk, mint az új felj adatok felismerésének és megoldásának emléket állító állomására.

CSIBA LÄSZLÖ