Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-04-26 / 17. szám

•1986. április 26, ★ 17. szám ★ XXXVII. évfolyam ★ Ara 1,— Kčs ■шншша ájus számunkra mindig a remény és a megújhódás ha­va volt, s az is marad. A reményé, hogy csirái bont • földjeinkben a mag, hogy elegendő eső hull a sarjadó vetésre. A reményé, hogy a fakadó rügyek bő termést hoznak, hogy az érlelő nyár megadja mindazt, amit várunk tőle. És május a világ reménye is. Kétszeresen .az. A nemzetközi munkásszolidpritás élő valóságát• felmutató május elsejei me­netek azzal a bizakodással töltenek el bennünket,hogy- a világ ' dolgozói együtt, összefogva roppant- erőt képviselnek. Olyan­­erőt, amely tiszteletet parancsol, s amellyel, számolnia kell mindenütt és-mindenkinek. Reményünk a béke fennmaradása, meri béke nélkül nines 1 szocializmus, nincs emberiség, nincs élet. Ez az atomkorszak 1 realitása. De reményünk nem vak remény, mert béketörekvé­­• síink a Szovjetunió és a szocialista világrendszer gyarapodó erején kívül a társadalmi haladás, a nemzetközi együttműkö­dés sok millió hívének támogatására is építhet. Mindazokéra, akiknek nem a halált osztó fegyverek gyártása a kereskedelme, hanem az életet fenntartó anyagi javak termelése .hoz hasz­not! , ; Május számunkra a megújhodás hava is, mely emlékeket . ^ idéz, mély érzéseket vált ki, és gondolatokat ébreszt mind­­annyiunkban. A CSKP megalakulásának 65. évfordulóján az emlékek és élmények fényében próbáljuk megfogalmazni, hogy mit jelentett számunkra a felszabadulás. Mit jelentett i azoknak, akik már az elnyomás éveiben is a máért harcoltak, I és hittel hirdették hazánk szocialista jövőjét, és mit jelent azoknak, akik a felszabadulás után szülének. Az új haza honfoglalóinak, azoknak a hősi munkáját, akik él évvel ezelőtt hozzáfogtak annak felépítéséhez, ami a mun­kások, a földművesek és a haladásért küzdő értelmiségiek év­százados vágya és álma volt, nem felejti el az utókor; tiszte­lettel számon tartja a nyomukba lépő ifjú nemzedék, amely gyarapodó tudással, növekvő felelősségérzettel, tettekben ki­fejeződő alkotókedvvel folytatja az apák nagy álmainak be- I teljesítését, munkásosztályunk, népünk forradamli céljainak > valóra váltását. ^ Számunkra a szabad és igazán emberi élet 1945. május 9-én i kezdődött. Az embertelen múltat két kezünk munkája nyomán az emberhez illő élettel váltottuk fel. Az új haza, az új társa­dalom megszületésével, megerősödésével a dolgozó ember ! számára a munka, az alkotás lett a társadalmi megbecsülés, a létbiztonság, a boldogabb élet kiteljesedésének az alapja. Felszabadulásunk óta társadalmunk a munka társadalma. Május elseje a munka és a dolgozó ember ünnepe. Napjaink­­, ban azonban a munka számunkra több, mint az anyagi és [ szellemi gazdagodás forrása, több, mint javaink gyarapításá- ] nak eszköze. A munka — ez teljes mértékben érvényes fej­­j lett nagyüzemi mezőgazdaságunkra is — az emberi lét és a I tudat kiteljesedését, az egyén, a közösség gazdagodását is segíti, szolgálja. A munka nemcsak hasznot hoz, hanem örö­­! möt, sikerélményt is ad, hozzájárul életünk harmóniájához. A fentieket azért hangsúlyozzuk, mert a munkát illetően \ vannak mindennapi és a „hogyan tovább“ módját érintő gond­­í fáink. Ezeket Ismerjük, de van erőnk úrrá lenni rajtuk. Tár- I sadalmunk gazdasági alapjai szélesek és szilárdak, van erős pártunk, s vannak szövetségeseink. Ezért bizakodással tekint­hetünk a jövőbe, s van mit ünnepelnünk. Pártunk XVII. kong- I resszusának irányelveit követve bizton haladunk a történelmi úton. E kettős ünnepre ezért úgy tekintsünk, mint az új fel­­j adatok felismerésének és megoldásának emléket állító állo­mására. CSIBA LÄSZLÖ

Next

/
Thumbnails
Contents