Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-04-19 / 16. szám
1986. április 19. SZABAD FÖLDMŰVES FYTOVIT *— levéltrágya a növények klnrózisa ellen ZINKOVIT és ZINKOCH — cinket tartalmazó cseppfolyós műtrágya a mezőgazdasági növénykultúrák és a gyümölcsfák minőségi fejtrágyázására Az erdőállományról való gondoskodás keretében még említést érdemel, hogy a 40 évnél Idősebb faállomány gyérítése öt év alatt mintegy 137 ezer hektáron lett elvégezve, ám ezen a téren egyes erdőgazdaságokban problémákat okozott a tölgyek tömeges kiszáradása. Az így keletkezett veszteséget, illetve arányeltolódást az érintett erdőgazdaságok a 8. ötéves tervidőszak so rán kívánják pótolni. Ezek után pedig tekintsük át a kitermelés és a feldolgozás problémáit. Mindenekelőtt említsük meg, hogy évente mintegy 34,3 ezer hektár terület« faá'lomány került kitermelésre, ami az ötéves terv időszakára . átszámítva több mint 170 ezer hektárt, illetve 26 millió 730 ezer köbméter faanyagot jelent; ez ötezer köbméterrel több. mint amenynyit a terv előírt. A kitermelt faanyag minőségi összetételét kedvezőtlenül befolyásolta a már említett tömeges tölgypusztulás, amelynek kövekeztében a lomblevelű fák aránya jelentősen alatta maradt a tervezettnek. Egyébként a fakitermeléssel mint munkafolyamattal kapcsolatban megint csak kénytelenek vagyunk hivatkozni az akút munkaerőhiányra; a hiányzó munkaerőt a legtöbb esetben alkalmi munkásokkal kellett pótolni, ami természetesen a munka minőségének és termelékenységének rovására mem. Ami a fakitermelés és általában az erdei munka gépesítését illeti, szintén jelentős lemaradást kell behoznunk, hiszen a kitermelt közei 27 milllió köbméter faanyagnak mindössze egy kis hányadát — 1,3 millió köbmétert — termeltük ki gépi berendezések segítségével. Egyelőre tovább tartanak a problémák a közvetlen kitermeléskor keletkező hulladék — forgács, háncs, letört ágak stb. — felhasználását Illetően, elsősorban a fafeldolgozó Ipar e téren mutatkozó érdektelensége miatt. Hogy nem elhanyagolható mennyiségről van szó; mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy az Ilyen hulladék évente mintegy 11 ezer köbmétert tesz ki/ A feldolgozás első fázisát a legtöbb esetben ■— a közvetlen hasznosítást nem számítva — a szállítás előzi meg. Ennek folyamatosságát nagyban gátolta az egyes átvevő üzemek — elsősorban a ružomberoki Közép szlovákiai Cellulóz- és Papírgyár, valamint a vranovi Bukóza — rakodóberendezéselnek elavult volta és gyakori meghibásodása. Illetve a fát szállító vasúti teherkocsik szintén akútnak nevezhető hiánya. Az ágazat dolgozói ezeket az objektív nehézségeket fokozott mnnkaaktlvitással igyekeztek áthidalni, amelynek eredményeként a szállítás fogyatékosságai nem okoztak nagyobb fennakadásokat. Ami magát a feldolgozást illeti, sajnos az elmúlt időszakban sem sikerült megoldanunk a méreten felüli — 70 centiméter alsó átmérőnél nagyobb — fatörzsek hazai feldolgozását. Erre a szlovákiai faipari üzemek közül egyedüL.a ružomberoki cellulóz- és papírgyár berendezései alkalmasak, ez az egyetlen üzem viszont a kitermelt mennyiségnek csupán a a kisebb részét képes feldolgozni. A nagyobbik részét exportálni vagyunk' kénytelenek, ami nem mindig előnyösen befolyásolja faexportunk minőségi és mennyiségi összetételét, S ha már a kivitelről esett szá, mondjuk el azt, hogy a 7. ötéves tervidőszak során 2 mi1- lió 129 ezer köbméter fát exportáltunk a kapitalista és 152 ezer köbmétert a szocialista országokba. Végezetül pedig szóljunk .néhány szót azokról a feladatokról, amelyek — nem utolsósorban a felsorolt problémák sürgető megoldásának érdekében — az erdőgazdálkodás legfelsőbb irányító szerve előtt állnak. Címszavakban megfogalmazva: növelni kell az ipari emissziók által sújtott erdők ökológiai stabilitását, biztosítani kell az erdőállomány hatékonyabb közvetlen védelmét, emelni kell az erdei munkák gépesítésének színvonalát, fel kell számolni a szállításban mutatkozó problémákat, és ami talán a legfontosabb: javítani kell az erdőgazdaságban dolgozók munkakörülményeit és szociális ellátását. Itt is érvényes ugyanis a jelszó, csakúgy, mint a termelés minden területén: a legfontosabb tényező az ember. VASS GYULA A dietetikus áruválaszték bővítése A helytelen táplálkozás következtében évről évre növekszik a diétára — az orvos által meghatározott, egészség ügyi célokat szolgáló étrendre — szorulók száma. Az egészségügyi felmérések szerint az előző évekhez viszonyítva egyre többen szenvednek érrendszeri megbetegedésekben. Lassan már népbetegségnek szá mit a bélrenyheség, s akkor még a többi bélmüködési zavarokat oYnzó betegségről nem is szóltunx. A lakosságnak csaknem a fele szorul energiaszegény, illetve zsírszegény diétára. A korábban említett betegségek megfelelő étrend kialakításé val megelőzhetők, ezért minél szé'esebb körben kell tndatosftani a helyes, ésszerű és korszerű táplálkozás fontosságát, szükségességét. A diétás élelmezés alapkövetelménye kettős: valamennyi embernek tisztában kell lennie egészségi állapotával, s ennek megfelelően szükséges ismernie a számára leginkább megfelelő táplálékösszetételt. Másodsorban pedig, könnyen hozzáférhető mádon kellene hozzájntni a megfelelő táplálkozáshoz nélkülözhetetlen élelmiszerekhez. A súlyos betegek általában tisztában vannak egészségi állapotukkal. A cukorbeteg, vesebántalmakban szenvedő beteg általában ismeri a neki legmegfelelőbb táplálkozási módszereket. De va|on be tudja-e szerezni, meg tudja e vásárolni az iiz'etekben az igényelt diétás ételeket, élelmiszereket? Mindazok ellenére, hogy bizonyos intézkedések történtek, a dietetikus szaküzletek száma elenyésző. Még Szlovákia fővárosában. Bratislavában is egy kézen megszámolható az ilyen szaküzletek száma. A kerületi, járási székhelyeken esetleg találhatunk elvétve egyegy szaküzletet, de a választék itt sem kielégítő. Többnyire csak gyógyvizek, ásványvizek, diétás befőttek, knnzervek s különböző kalóriaszegeny édességek vásárolhatók az említett üz'etekben. Am ez, a betegek, illetve a diétázók számát tekintve sem mennyiségi, sem pedig minőségi szempontból nem elégíti ki a piaci igényeket. Némely nagyobb üzletközpontban megtaláljuk ngyan a diétetikus termékek számára kijelölt helyet, »^-kat, polcot, de ez csak formálisan oldja meg a problémát. Sokszor ugyanis a másutt is megtalálható élelmiszerek sorakoznak a diétás termékeknek szánt polcokon, vagy pedig a kijelölt hely üresen, áru nélkül, marad. Közismert, s tapasztalataink is azt bizonyítják, hogy még a megtalálható áruféléket sem tudják megfelelően propagálni. mert az üzletekből hiányoznak a szakemberek. így természetesen kérdéseinkre sem kaphatunk választ a szaküzletekben, s nincs aki tanácsot adna az arra rászorulóknak. Az sem ártana, ha valamilyen jó módszert tudnánk a gyakorlatban hasznosítani a meglévő termékek népszerűsítésére. A diétetikus ételekkel kapcsolatban egy másik dolog is felmerül, mégpedig az. hogy a diétát kiegészítő termékek ára jóval borsosabb, mint a hagyományos áruké. Mindez természetesen nagymértékben kihat a keresetre is. jobban figyelembe kellene venni, hogy ezeket a termékeket főleg betegek, táppénzesek, alacsony jövedelmű nyugdíjasok keresik, vásárolják és fogyasztják. A kereskedelmi dolgozók érdekeltségén is változtatni kellene, hogy a diétetikus ételek, termékek árusítását szívesen végezzék, s ne érezzék azt fölösleges tehernek. Nem elég továbbá csak kijelölni az ilyen termékek árusítására a helyet, hanem biztosítani kell a megfelelő áruválasztékot. Nem szabad szem elő] téveszteni, hogy á diétetikus termékek gyártása és forgalmazása fontos népgazdasági feladat. Ha végiggondoljuk ugyanis a dolgokat, rá kell jönnünk arra, hogy bár anyagiakban jelentős ráfordítást igé; nyel a kalóriaszegény élelmiszerek készítése, mégis megtérülő befektetésről van szó. mert kevesebb lesz a beteg, a táppénzre huzamosabb ideig rászoruló. Mindent meg kell tenni tehát annak érdekében, hogy megfelelő áruválaszlék álljon a rászoruló vásárlók rendelkezésére. Azzal ugyanis mindenképpen számolni szükséges, hogy a diétetikus élelmiszereket vásárlók, fogyasztók tábora egyre népesebb lesz. Sladovník József r Ü Az új ötéves tervidőszakba való lépést népgazdaságunk valamennyi ágazatában az előző ötéves tervidőszak eredményeinek elemzése mérlegének megvonása előzte meg. Nem volt ez másként az SZSZK Erdő- és Vízgazdasági Minisztérinmának reszortjában sem. Az alábbiakban ennek az elemzésnek az alapján tekintjük át röviden Szlovákia erdőállományának alakulását, valamint az erdők védelmével és általában az erdőgazdálkodással kapcsolatos kérdéseket, problémákat. Kezdjük mindjárt azzal, hogy a hetedik ötéves tervidőszak során Szlovákiában kereken 100 ezer hektár területet erdősítettek be, egy részét a mezőgazdasági termőterület rovására. Ehhez viszont rögtön hozzá kell tennünk, hogv kevésbé hasznosítható termőterületekről volt szó, amelyeket az effektivttás sokoldalú felmérése nyomán soroltak át delimitáeió útján az erdő- és vízgaz dálkodásl minisztérium re szórtjába. Említést érdemel továbbá. hogy legnagyobb védett tájegységünk, a Tátrai Nemzeti Park igazgatósága közel kétszáz hektárral túllépte a terület erdősítésének tervét az 1981—1985-ös időszakban; erre mindenekelőtt az időjárási szélsőségek következtében elpusztult erdőállomány pótlása érdekében volt szükség. Ami a minőségi megoszlást illeti, a genetikailag értékes magtermő fák területe újabb 3300 hektárral növekedett, de ennél is fontosabb hogy befejeződött о faiskola-központok létesítésének első szakasza. Ennek eredményeképpen minőségi és mennyiségi szempontból egyaránt jelentős előrelépésről beszélhetünk; például a kiültetésre alkalmas facsemeték száma 1 hektár produktív területre átszámítva az 1980-as 127 ezer darabról 1985 re 215 ezer darabra növekedett. U- gyancsak a faiskola-központok hálózatának bővítése alapozta meg a fakitermelés nagyüzemi technológiáinak szélesebb körű alkalmazását. Az erdő-állomány fajtaösszetételéről még annyit, hogy a szóban forgó időszakban nem fedte pontosan a tervezett4 anyagokat, ami főleg a lomblevelű fafajták elégtelen termőképességének volt a következménye. Bár elmondhatjuk, hogy a hetedik ötéves tervidőszakban az előzőnél többet tettünk az erdők védelméért, rögtön hozzátehetjük azt is, hogy még mindig nem eleget. Itt meg kell különböztetnünk a közvetlen és a közvetett erdővédelmet, amit a problémák és a feladatok eltérő volta indokol. Közvetlen erdővédelem alatt értjük például a kiültetett facsemeték gondozását és védelmét, főleg az erdei állatok kártételei ellen. Ezt az említett időszakban összesen 158 ezer hektáron végeztük el. ami 15 ezer hektárral több, mint a hatodik ötéves tervidőszak során volt. Az erdőterület nagyságát véve alapul azonban ez a mennyiség még mindig kevés, a kétségtelen javulás ellenére Is. Az ok« régi keletű és közismert: az erdőgazdálkodás hosszú idejG krónikás munkaerőhiánnyal küzd. ami főleg a dolgozók munkakörülményei nek. szociális ellátásának és nem utolsósorban bérezésének tudható be; a géppark, és általában az erdei munkák gépesítése pedig még mindig távolról sincs azon a színvonalon, hogy ezt a hiányt pótolni tudja. Ugyancsak a közvetlen erdővédelem kategóriájába tartozik az abintikus tényezők — szél- és fagykárok, erdőtüzek —elleni védekezés, amelyek évente mintegy egymillió köbméter élő faanyagot pusztítanak el. Ezeken a területeken a védekezés hatékonyabbá tételének jelenleg egyedüli járható útja az ágazat munkaerőállományának növelése, illetve az ehhez szükséges feltételeinek megteremtése. Egészen más jellegű, ám nem kevésbé sürgető feladatok várnak megoldásra a közvetett erdővédelem területén. Az ezzel kapcsolatos problémák jóval túlnövik az erdőgazdálkodás kereteit, hiszen itt lényegében a környezetszennyezés egyik kihatásáról van szó. Konkrétan arról, hogy az ipari üzemek által kibocsáfott exlialátumok az erdőállományt is károsítják, s ez a kár nem is olyan kis mértékű: a veszélyeztetett erdőállomány nagysága jelenleg mintegy 260 eíer hektár, s a pusztulás évi átlagban eléri a 730 ezer köbmétert. A védekezés? Sajnos, azt kell mondanunk, hogy nagyon nehéz, egyes esetekben szinte kilátástalan. Az emissziós anyagokat felfogó szűrőberendezések és katalizátorok ugyanis olyan költséges befektetést jelentenek az üzemek számára, hogy egyszerűen jobban megéri számukra, ha rendszeresen megfizetik a környezetszennyezésért kiszabott büntetést. mintha — többnyire valutáért — megvásárolnák a drága berendezéseket. A helyzeten a környezetszennyezés jelenlegi normáit, illetve a vaíutahelyzetet tekintve még hosszú ideig nehéz lesz változtatni. Még rosszabb a helvzet (A szerző felvétele) az olyan környezetszennyeződés esetében, amelynek forrása hazánk határain kívül van; ilyen esetben gyakorlatilag nincs mit tenni. Észak-Szlovákia erdei például tartósan ki vannak téve a dél lengyelországi iparvidék állal okozott környezetszennyezésnek, amely a Magas-Tátra hegyláncán keresztül is meglehetősen nagy koncentrációban jut el hozzánk.
