Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-04-19 / 16. szám

1986. április 19, SZABAD FÖLDMŰVES 7 KAZINCZY-NAPOK -tizenhetedszer Fibi Sándor Montágb Imre Deme László nabás a bratislavai magyar gimná­ziumból. 2. Szakács Anna, a Losonci (Luöenecl Pedagógiai Szakközépisko. la tanulója, 3. Pokstaller Lívia somor­iai gimnazista. A hallgatóság között kiosztott szavazólapok összegezése után a közönség díját ugyancsak Vaj­da Barnabás, az újságírók különdílát pedig Mede Veronika, a Safárikovói Mezőgazdasági Szakközépiskola tanu­lója nyerte. A szombati, záró nap programja — a vitát nem számítva — tulajdonkép­pen egyetlen pontból állott. Ez pedig nem volt más, mint Jakab Istvánnak, a Komenský Egyetem nyelvészpro­fesszorának előadása nyelvművelé­sünk időszerű kérdéseiről. Rendkívül sok gyakorlati, közvetlenül hasznosít, ható tanácsot tartalmazó előadás volt. melynek az értékét tovább növelte, hogy kellő mértékben foglalkozott nagyon is sajátos nyelvi gondjaink egyikével: a szlovák-magyar, illetve a cseh-magyar tükörfordítások, illet­ve az ezekből eredő magyartalan, ér­telemzavaró kifejezések, frazeológiai melléfogások terjedésével. Ezt köve­tően mér csak a szép magyar beszéd versenyének hivatalos eredményhirde­tése volt hátra, majd a rendezők zár­szava tett pontot a XVII. Kazinczy Nyelvművelő Napok végére. Összegezésképpen csak annyit kí­vánunk megjegyezni: kétség nem fér­het ahhoz, hogy a rendezvénysorozat elérte a kitűzött célt. az idén talán még jobban, mint a korábbi években. Köszönhető ez elsősorban a rendkívül magas szakmai színvonalat képviselő előariógárdának. másodsorban pedig a meglepően nagy érdeklődésnek, amely végig megnyilvánult a rendez­vény három napja során. S bár ez a második állítás nyilvánvalóan össze­függésben áll az elsővel, ez egyálta­lán nem baj, sőt! Természetes dolog az. hogy a rangos és neves előadók lobban vonzzák a közönséget, amely ily módon szintén csak nyer az ügyön, hiszen maradandó szellemi értékek tulajdonába kerülhet. A legvégére egyetlen apró megjegyzés, melv azon-G. Varga Györgyi ban inkább szervezési jellegű: el kel­lene gondolkodni azon. nem lenne-e helyesebb és célszerűbb a jövőben a Kazinczv-napok előadásait szekciók­ban lebonyolítani. Nagyon kevés em­bert érdekelhet ugyanis valamennyi téma. az új helyesírást szabályzattól a nvelvjárásgyűitésen keresztül a 1e­­lenségmonográfiáig. s a párhuzamo­san lebonyolított előadások legna­gyobb előnye a tetemes időnyereség, illetve az ily módon lehetségessé váló valóban érdemi alapos vita lehető­sége lenne. Már ott. a hallgatóság körében elhangzottak ilyen vélemé­nyek, s mi is megszívlelendőnek talál­juk azokat. VASS GYULA Kiss Jenő Kovács László Jakab István (A szerző felvételei) VLADO MACH: Beletörődtünk már, hogy a ru­­lettet csak a filmekből, illetve a műanyagból készült gyermekjáté­­kok alapján ismerjük A kártyáján tékok is a hazárdjátékok közé tartoznak, mivel nagy pénzössze­geket. örökséget, kastélyokat, sőt nem utolsósorban a saját fele-» ségünket is elveszíthetjük rajtuk. Ezért, az az ember, akt egy kis igazi, csiklandós izgalomra vá-» gyík, jobb htján örömét leli a sze­rencsejátékokban: a Sportkában vagy a Sazkában. „Egyszer sike­rülnie kell’ — hajtogatja állan­dóan, és ttppelget otthon, a fut­ballmérkőzéseken, a kocsmában és a munkában is. Ez a mi irodánkban sincs más­képp. Az a néhány nyeremény olyan mértékben felkorbácsolta képzelöerőnket, hogy a fogadóhét kihagyása már-már felér egy ter­mészeti katasztrófával, és azon személy gyors „végzetével", aki a szelvények feladásával lett meg­bízva. így hát elképzelhetik azt a pánikot, amely elfogott bennün­ket, amikor Pampúch kolléga le­sújtó hírrel érkezett vissza a vá­rosból: — Sehol nincsenek szelvények, és nem tudni, mikor lesznek. Mély csend lett. Az egyetlen, aki nem vesztette el a fejét, a ml szerencsejátékos társaságunk ve­zéregyénisége, Köpor úr volt: — Trepáóné és Chomút körbe­futják a városban lévő összes gyűjtőhelyet és postát. Ha az ab­lak mögött férfi ül, akcióba lép Trepáóné, és beveti az összes bá­ját. Ott, ahol nö ül, Chomút pró­bál szerencsét, érvényesítve ter­mészetes vagánysáqát és intelli­genciáját. Pampúch, te rögtön szolgálati útra indulsz. Valami­lyen okot majd kitalálszt Szelvé­nyek nélkül .vissza ne térj, még ha a világ végére is kellene men­ned. En pedig körbejárom az is­merőseimet, nincs-e kölcsönszel­­vényük. Trepáóné, aki a főnök után szaladt kilépőért, lesújtva jött vissza: — Gyerekek az öreg nem en­ged ki. Azt mondja, hogy a Sport­­kaszelvény liajkurázása nem szol­gálati út. Es most kapaszkodjatok meg! Tudjátok, mit csinál? Egy üres szelvényt tölt ki! Valamennyiünk tekintete Kôpor­­та szegeződött. Megértette. Szót­lanul indult a főnök irodája felé. Amikor visszajött, elmondta, hogy mit intézett: — Először vonakodott, de aztán egyezségre lépett. Minden szel­vényből elad öt oszlopot, dara­bonként egyhúszért. A hatodikat pedig meghagyja magának. Megkönnyebbülten sóhajtottunk fel. Természetesen mindnyájan egyetértettünk a döntéssel. így a tippelgetéseink zavartalanul foly­tatódtak, bár szelvényeket még sokáig nem lehetett kapni. A rej­tély csak az volt, hogy a főnök honnét veszi a szelvényeket. Az­tán úgy két hónap múlva brigád­­ünnepséget tartottunk, és minden tisztázódott: — Gyerekek, gyerekek — árul­ta el nekünk vidáman főnökünk —, nem vagytok elörelátóak. Hi­szen minden, amiből reklámot csinálunk, végül is hiányzik a pultokról. Mivel tudtam a ti szen­vedélyetekről, ezért körültekin­tően tartalékot készítettem be. Természetesen csak a munkafe­gyelem érdekében. Hiszen külön­ben Trepáóné és Chomút egész nap a városban futkároznának és Pampúch szolgálati út ürügyén beutazná a fél országot. Bűnbánóan lesütöttük a szemün­ket. — Es végül is, a tippelgetés ne­kem is megtetszett, öt oszlop, egyenként egyhúszért, ez ingyen jelenti számomra a hatodikat. Nem szólva arról, hogy az utóbbi két hónapban két negyedik és egy harmadik díjat nyertem ... A következő nap a mi kis kö­zösségünk szétesett. Ugyanis az utóbbi két hónap alatt egyáltalán nem nyertünk semmit... (Vörös Péter fordítása) sora. a szálló nagyterme bizony ki­csinek bizonyult, és még a behozott pótszékek ellenére is naivon sokan állni kényszerültek. Kellemes látvány volt ez a „telt ház“, őszinte érdeklő­dést előlegezett a rendezvény tránt. Néhány szót a gyermekkórus műsorá­ról* ha egyedinek nem is de a leg­jobbnak bátran merem nevezni gyer­mekkórusaink közül. A tiszta, csengő gyermekhangok a báios előadásmód olyan fegyelmezett énekléssel páro­sult. hogy az emlékezetes produkciót és nagv-nagv közönségsikert eredmé­nyezett. Fibl Sándornak, az SZSZK Oktatásügyi Minisztériuma nemzeti­ségi osztálya dolgozóiénak megnyitó beszéde következett ezután. Fibi elv­társ szívélyesen üdvözölte a megte­­lent pedagógusokat, nyelvművelőket, útságírókat és más vendégeket, maid általánosságban Ismertette a Kazinczy Nyelvművelő Napok küldetését. Rá­mutatott. hogy anyanyelvűnk ápolása mindannviunk közös ügye. de ebben az ügyben a legtöbb mégis a pedagó­gusokon a nyelvművelőkön a tömeg­­táiékoztatási eszközök dolgozóin mú­lik. akiknek tisztában kell lenniük szerepük fontosságával. Az első szakmai előadáson magyar­országi előadót üdvözölhettünk kö­rünkben. éspedig Montágh Imrét, a Budapesti Színművészeti Főiskola ta­nárát. Előadását a legtömörebben így lehetne iellemezni: élménvszámba menő volt. Igaz. maga a téma — a tudatos és a tudattalan kommuniká­ció — is szinte megkövetelte az élő kifeitést. az illusztrációk sokaságát, az előadás igazi varázsa azonban két­ségtelenül Montágh Imre szuggesztiv személyiségében reilett. Ritka dolog, hogy egv nehéz fatsúlvű. tudományos igényű előadás hallgatósága ennyire — nincs rá más ktfelezés — „csüng­jön“ az előadón ennyire igya a sza­vait, mint azt mi tettük Montágh Imre esetében. Amellett sokat tanul­tunk belőle: hogyan beszélünk sza­vak nélkül, a mozdulatainkkal, az arc­játékunkkal. a testtartásunkkal, az ülésmódunkkal és még sok minden mással ... Negyedórányi szünet után ugyan­csak ismert szakember lépett a mik­rofonhoz. Deme László személyében. A helyesírási változásoknak a cselv szlovákiai magyar sajtóban történő tükröződését taglalta — ám azt kell mondanunk, hogy ez az elemzés bizo­nyos mértékben csalódást okozott. Kokrétabb, névre és címre szóló ész­revételeket vártunk a nagy tudású professzortól, körülbelül olyan for­mában. amint azt tavaly Grétsy Lász­ló tette Deme László előadásának nagy része viszont inkább elméleti volt. amelyben ismét felidézte a leg lényegesebb helyesírási változásokat maid hozzátette, hogy a csehszlová­kiai magvar saitó viszonylag rugaima san igyekszik követni azokat. Ha ha­szontalannak semmiképpen nem ne vezhetiíik is a hallgatásával eltöltött mintegy másfél órát. nem kétséges, hogy a hallgatóság nagy része többre számított, mint amennyit kapott. Az első nap programiéba még egy igencsak korlátozott időtartamú vita fért bele, ugyanis — mindenekelőtt lajdonképpeni „fő“ napja Lukács Ti­bornak, a Csemadok Központi Bizott­sága vezető titkárának ünnepi beszé­dével kezdődött. Öt ismét magyaror­szági előadó követte, éspedig G. Var­ga Györgyi, aki a regionális köznvelv kérdéseit elemezte. Előadásából érde­kes képet kaphattunk a nyelvi réte­­geződésrői. amelynek legalsó és leg­felső szintié — a táinyelv és az iro­dalmi nyelv — gyakran téma a kü­lönböző nyelvi fórumokon, viszont a „középütt“ elhelyezkedő regionális köznvelv kutatásában még komoly adósságaink vannak. Kiss fenő szin­tén Magyarországról érkezett, és elő­adásának fő témái a lelenségmnno­­gráfia készítésének elvi és módszer­tani kérdései voltak. Rámutatott, hogy a nvelviárásgvűités legfontosabb fel adatai közé tartozik a szókészlet pon­tos feltérképezése és elemzése. Rész­ben kapcsolódott a témához Kovács Lászlónak, a Somoriat (Šamorínl Ma­gyar Tanítási Nyelvű Gimnázium ta­nárának előadása, a szlovákiai ma­gvar nyelvjárások és nyelvlárásszige­­tek általános tellemzéséről. Az előadő számos konkrét példával illusztrálta mondanivalóiét, még „élő“ beszédet is volt alkalmunk hallgatni, magnó­szalagról. Az ezután következő vita sainos ezúttal sem volt termékenynek és érdeminek nevezhető — sajnos, megint csak időhiány miatt... Alig másfél óra maradt ugyanis a szép magyar beszéd versenyének országos döntőiéig, amelyre Immár hagyomá­nyosan került sor a Kazinczv-napok keretében. A verseny ezúttal is két kategóriában folyt amelyekben tíz­tíz alap-, illetve középiskolás mérhet­te össze tudását. Első feladatként a versenyzőknek egv kötelező szöveget kellett előadni mindkét kategóriában fáz alapiskolásoknak Kiss Sándor Üzemel, a középiskolásoknak pedig Egyed András A nyelvek Információs adatai a gondolkodásban című írását 1, ezt követően pedig salát fogalmazá­sukat kellett előadniuk, melynek tar­ségekhez közeit szférában, s ez a kö­rülmény az érintettek esetében több­nyire szintén hátrányt lelentett. Egy sző mint száz, az országos döntőt a legjobb akarattal sem nevezhetjük magas színvonalúnak, ami azonban nem mentesít bennünket azon köte­lesség alól, hogy Ismertessük a győz­tesek és a helyezettek listáiét. A Ja­kab István vezette bírálóbizottság az I. kategóriában a nemesócsai (Ze­mianska Olča) Hercz Zsuzsannát ta­lálta a legjobbnak; a második helyen Borbás Zsuzsa, a jesenskél alapiskola tanulóia, a harmadikon pedig az ér­sekül vári (Nové Zámky 1 Sille József végzett. A II. kategóriában a követ­kező sorrend alakult ki: 1. Vajda Bar-Már a 16 előre kézhez kapott meg­hívók alapján változatosnak és hasz­nosnak ígérkezett a XVII. Kazinczy Nyelvművelő Napok programja, ame­lyekre március 20. és 22. között ke­rült sor Kassán (KošiceJ, a Hutník Szállóban. Azok, akik már több éve rendszeresen részt vesznek ezen a rangos rendezvénysorozaton, ennél­fogva rendelkeznek némi összehason lítási alappal, már a csütörtök dél­utánt megnyitó előtt megállapíthatták' hogy a korábbi évekhez képest jóval nagyobbnak ígérkezik az érdeklődés az előadások lránt. És valóban: ami­kor délután háromkor, a rendezvény­sorozat nyitányaként megkezdődött a í'tnn noftlľlí nrniimnlrbAaill» a hivatalosan meghirdetett tíz perc helyett legalább félórákat kitevő szü­netek következtében — a rendezők, és velük természetesen mi valameny­­nyien is meglehetős időzavarba kerül­tünk. Kissé nagyobb önfegyelemre len­ne szükség ezeknél az úgynevezett ..cigarettaszüneteknél“; ezen az első napon, az elhangzott előadásokat vé­ve alapul bizonyára érdekes és ter­mékeny vita bontakozott volna ki — ha lett volna rá Idő. A rendezvénysorozat második, tu-. : talmát illetően négy-négy téma közül ■ választhattak. Míg a verseny első ré­. sze mindkét kategóriában annak rend. ie és módja szerint, „simán“ folyt le. ■ a második részt hallgatva annál több körülmény gondolkoztathatott el ben­nünket... Elsősorban az. hogy a sa-I iát fogalmazások előadása közben a legtöbb versenyzőnél úgyszólván má­sodpercek alatt szétesett a kötelező szöveg előadásakor magára erősza­kolt önellenőrzés, beszéd fegyelem... Sajnos, éppen ebből látható, hogy ezeknek a gyerekeknek — még ezek­nek sem! — nem természetes beszéd­­formáíuk az úgynevezett szén magyar beszéd ... Mihelyt lazult egv kicsit az önellenőrzésük, máris érzékelhető­vé váltak a kimondott táinyelvl ele­mek, hogy az elharapott szövegeket és a hangsúlyozás! hibákat ne ts em- i lítsük. „ A másik elszomorító dolog a témaválasztás volt. Mert igenis szo­morú az. ha tíz alapiskolás, tehát tíz­­tizennégv éves gyermek közül egyet­lenegy választ csupán gyermekhez illő témát. Ezt az egyet felüdülés volt : hallgatni a sok komolykodó, mélven­­szántó. gyermekszáiba nem illő hegyi­­beszéd között. Nagyjából hasonló volt a helyzet a témaválasztást illetően : a középiskolásoknál Is: az ő esetük- i ben azonban azt a kellemetlen igaz- : Ságot sem nallgathatiuk el. hogy to- i galmazásatkban sok esetben megdöb- ' bentö kén és fogalomzavarok bukkan, i tak fel. Olyanok, amilyenekre nehe- I zen kereshető mentség, ha egv tizen- ] hat-tizenkilenc éves. feltehetőleg emi- i nens középiskolás követi el őket... ■ Ami az előadások temperamentumát i illeti, a félszeg megMletődöttség és 1 a már-már túláradó lelkendezés kň- l zött mozgott, ám iobbára a szélső i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents