Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-04-19 / 16. szám

198B. április 19. «?7APAD FttT.DMÜVES 5 Maximális idöhasznosítás, minőségi munka A nagygurabi (Veľký Grob) Cj Élet Efsz-ben Ján Bogár növénytermesz­tést főágazatvezető elégedetten álla­pította meg, hogy a tavaszi árpát 200 hektáron még húsvétkor elvetet­ték. Vetőmag-gondjaik nem voltak. Benus, Mars és Krystal fajtát vetet­tek. Az őszi vetésű növények károsodás nélkül átteleltek. Elvégezték a nitra­­táciőt. A talaj tápanyagtartalmával kapcsolatban táblánként talajmintá­kat vettek, majd azt vegyelemezték. Céltudatosan törekszenek a talaj ter­mőképességének növelésére és maxi­mális hasznosítására. Gondot okoz számukra, hogy legelőik egy részét víz borftja s a Pusté Sady val hatá­ros földterületük 300 hektáron még vizenyős, ami a tavaszi munkavég­zést hátráltatja. Április 3-án kezdték 100 hektárnyi terü'eten a cukorrépa vetését. Jő csí­­rekópesséeű vetőmagot kaptaka slád­­knvtiíovói Major István Cukorgyártól, szerződéses alapon. Még a vetéskez­det előtt megvizsgáltatták a vetőmag csfrázóképességét: ezt a műveletet a Röznontl Mezőgazdasági Termény- és Vetőmagvizsgáló Intézet végezte el. Éppen emiatt jő lenne, ha máskor ko­rábban megkaphatnák a vetőmagot, aminek a leszállítása az idén kissé megkésett. A nagvgurab! szövetkezet szorosan együttműködik a Bábolnai Akarni Gazdasággal. A magyar partnerek mindig idejében szállítják a kukori­ca-vetőmagot, ezáltal elegendő Idő jut a vizsgálatra, a próbacsfráztatés­­ra stb. A kukorica vetését a napok­ban kezdik meg fáprt'is 20-a táján), ^mennyiben az időjárás kedvez. Arai a vetést Illeti, nagy segítsé­gükre van a jugoszláv gyártmányú PNTUMAREN ve*6gép, mely pontos, megbízható. Fttő1 függetlenül a szö­vetkezet újítói, eépjavttői hasznos újítást hajtottak rajta végre. Ily mó­don egyszerre három művelet elvég­zésére képes: talnjvegyszerezés a kártevők ellen, a mag elvetése és a szükséges tápanyagok talajbadolgo­­zása. Két vetőeépet üzemeltethetnek egyszerre, melyekre vegyszertartá- Ivókat szereltek s az eeész mecha­nizmus hldrau’ikusan üzemeltethető. Két műszakban (naponta) akár 100 hektár vetés Is elvégezhető vele. Nagy előnye ennek a vetőeépnek az is, hogy nemcsak cukorrépa, hanem kukorica Is vethető vele. A nagygurabiak nagyon Jől felké­szüllek a tavasz! munkavégzésre, nemcsak műszakilag, hanem szak­mailag Is: a traktorosok, gépkezelők, valamint a növénytermesztés egyéb szakaszain dolgozók részletesen tájé­kozódtak a munkabiztonsági rendsza­bályokról, az ővimézkedések betartá­sának a fontosságáról. A két főágazat vezetői, csoportvezetői ugyancsak bő­vítették, felfrissítették szakismeretei­ket. Többek között Ján Bogár Is, aki részt vett a Bábolnai Napokon, ahol áttekintést nyerhetett a gyors üte­mű tudományos-műszaki fejlődésről, hasznosítható, értékes tapasztalato­kat szerzett. Erre bizony nagy szük­ség van. ha a 8. ötéves tervidőszak­ban el akarják érni a fejlődés elő­irányzott ütemgyorsftását, az egyes főbb mutatókat. A 7. ötéves tervidőszakban 9 szá­zalékkal növekedett a brutto mező­­gazdasági termelés s a legnagyobb előrelépést a gabonatermesztés terén érték el, 32 százalékot. A növényter­mesztés főágazatvezetője szerint a mostani ötéves tervidőszakban foko­zott figyelmet fordítanak a biotech­nológiára, a takarékoskodásra. (macslcza) Arpavetés a Ticcejáró dűlőben (Bogoly J. felvétele) I Becsülettel - egy életen át Szorgos munka a földeken rti 1UUS telkönyököl az á­­gyon. — Fát kellene hasogatni — düny­­nyögi —, de nem lehet, tegnap esté­­tői szakad a hosz- j szú szálú hideg eső. Merő latyak az udvar, még a kendermagos tyú­kok is a tornácon gubbasztanak. A macska meg, ni, a padláslétra alá vackolta be magát. Egyedül él, nyolcadik esztendeje Özvegy, nincs kitől a segítséget vár­nia. Küzdelmes élete volt nagyon, ám öregségére egyedül maradt. A múlt század végén, 1894 ben, Ipolybalogon (Balog nad Iplom) szü­letett. — A Kovács-part alatti szegényes házikóban láttam meg a napvilágot. Többnyire cigányok, meg a Jómódú község szolgálatában álló kondások, tehénpásztorok lakták mindig is a rogyadozó, aprócska vis­kót. Hatan voltunk test vérek, négy leánygyer­mek és két Ilú. Én a harmadik voltam a sor­ban. Apus Jó csizmadia hírében állott, ügyes ke­zű mesterember vo’t. de akkortájt az emberek nagyon kímélték a láb belijüket. Még a búcsú­ba is a vállukon által­­vetve vitték a fényesre suvlckolt. mavas szárú csizmáikat. Hát szegény ségben éltünk. Vásározni Járt Varga Fiitüp cipészmester: a lévai (levice), meg a losonci (Lučenec) kira kodó vásárokra hordta nagy alapossággal készl tett portékáit. Lelkiis­meretes embernek is merte mindenki, korhol ták is a rokonok eleget „jaj, Filip. Filip, te £ lelkedet Is belevarrod a csizmákba topánokba, örök életűek lesznek, aztán te munka nélkül ma­radsz.“ — Földecskénk alig volt, jó ha a konyhához szükséges zöldség meg­termett rajta. A századfordulón a család a közeli városkába Ipolyság­ra (Sahy) kö'tözött. „A városi ember szeret parádézni, hátha ott több megrendelőnk akad“ — reményke­dett a mamám. . Szegényesen igaz, de mindig békességben éltünk. Feláll, vet a tűzre néhány vékony fahasábot, aztán visszaül az ágya vé­gébe. Élete minden napjára pontosan em'ékezik. Már pereg Is tovább a „film“. Amikor a hatodik osztályt is kijár­ta, szülei a felsőszemerédi (Horné Semerovce) Szumrák Alajos urasági Uovácsmesterhez adták inasnak. — Ogy ám — htlmmög az öreg —, négy kerek esztendőn át cseléd sza­kács, jószággondozó is voltam egy személyben. Persze, a mester úrra egy rossz szavam sem lehet: állan­kémnek. Meg aztán, visszavágytam „Palócföldre“, az enyéim közé. — Megtanultam oroszul. A gazdák­tól tudtam meg, hogy Oroszország­ban forradalom van, s a bolsevikok irányítják, akik egy ú), igazságos vi­lágot akarnak. Hallgattam-flgyeltera^ a gazdák pusmogó beszédét, szinte ittam minden szavukat. Nosza — durálta neki magát egy­szer Varga József — ô bizony elmegy Moszkvába, látni, hallani szeretné Lenint. Az elhatározást tett követte: munka- és szállásadó gazdájával, te­­kervényes úton eljutottak a forrongó nagyvárosba. Moszkvában ismerősök­kel találkozott. Egyszer megszólítot­ta őket egy orosz tiszti ruhába öltö­zött, magyarul beszélő férfi; Sa­­muely Tibor volt. — Gyűlésről gyűlésre Jártunk. Meg­ismerkedtem, összebarátkoztam Kun Bélával. „Ha hazamentek, ne pihen­jetek harcosatok a szebb, igazságos jövőért“ — harsogta a szónoki emel­vényről. Öröm volt hallgatni, az em­lékezetembe véstem minden szavát. Hazafelé indult Varga József a­­zonban Kijev környékén cseh fogság­ba esett. „Bolsi“, sütötték rá fogva­tartói, s az Olasz frontra, az első vo­nalba került. De hát az ember, ha a szerencse sem pártol el tőle, sok­­mindent kibír. Túlélte az esztelen öl­döklést. Finnországon, Litvánián át hazakerült. — Ezerkilencszáztizennyolc júniusa volt. Csak hálni járt belém a lélek a bátyám e’ment mellettem Ságon az utcán és nem ismert fel. Szüleim már régen elsirattak. .Mit szeretne, kit keres ez a hadifogoly?“ — tuda­kolta édesanyám, amikor rámpillan­tott. Én meg csak támasztottam az ajtófélfát és peregtek a könnyeim... — Bőském férjhez ment. Valaki a halálhíremet költötte, azért nem várt rám. Do'gos hétköznapok következtek. Varga József, ahol alka’ma nyílott : rá előszeretettel beszélt oroczorszá­­“1 é’ményelról. A hatóságok sem néz­ték jó szemmel agítáclós tevékenysé­gét. 1919-ben kikiáltották a Magyar Ta­nácsköztársaságot. A fiatalember fegyvert fogott ismét, megvédeni a munkások nemes forrada'mát. Léván újfent összetalálkozott az egyik tá­madás után Kun Bélával. Örömmel szorongatták egymás kezét. Varga József, az f. Vörö^ezred bátor kato­­! nája csapatával ott volt Prešov váro­­, sában, amikor megalakult a Sz’nvák i Tanácsköztársaság. De 133 dicső nap I után elbukott a proletárdiktatúra, ha­­, zajött. Levelet irt a távoli orosz föld­re, Natasának. „Várj — megyek.“ — szólt a szűkszavú üzenet. Am uta­- zást engedélyt nem kapott: „Még 5 örülhet, hogy nem csukjuk tömlöc­- be“ utasították el kérelmét a hivatal- emberei. , Munka alig akadt, éhezett csalá­• dóstul eleget. Többedmagával meg­­t alakította Ipolyságon a pártalapszer­- vezetet. Vilmos bátyjával egyik szo­- bájukat párthelyiséggé alakították, i Aztán 1926-ban fpolynagyfalun (Vef­­э ká Vés nad Ipínm) vett házat. Oj­- donsült feleségével pár hónap alatt • helyrepofozták a i ortát. Itt sem tét-Udezö’d a leleszi (Leles) Má­jus 1. Efsz 600 hektárnyi őszi vetése, melyet Idejében fej­trágyáztak. Ugyancsak fejtrágyázták a réteket, legelőket. Bármerre jártunk a közös gazda­ságban, mindenütt szorgoskodó em­berekkel találkoztunk. Például a Tic­­cejáró nevű 1X0 hektáros dűlőn sza­porán térültek-fordultak a traktorok. A munka minőségét Létrán László agrármérnök, növénytermesztési fó­­ágazatvezető ellenőrizte. .Tekintete elégedettséget sugárzott, hiszen ez éjszakai műszakban dolgozók — Völ­gyi Ferenc, Vasky László, Hornyák Gábor. Kozsely József. Palágyi Fe­renc, Stofko László és Loksa Gábor — az elvárásoknak megfelelő mun­kát végeztek. A legutóbb említett traktoros le­ugrik a K-700-as, nagy teljesítményű gépről, s átadja azt édesapjának aki a váltótársa. Pillanatra egymásra néznek, majd Loksa Miklós, az apa jó pihenést kíván a 20 éven aluli fiá­­n?k, s elköszönnek. Az említett Ifjú traktoros már a múlt évben kiérdemelte lelkiismere­tes, fegyelmezett, jó munkájával a vezetőség és a tagság bizalmát. Furcsa tavasz ez — vélem egyet­értésben az agrármérnökkel. — Hi­szen a talajművelő és vetógépek csak hűsvét előtt néhány nappal in­dulhattak a határba. Nehezen szik­kadt a föld Miután az ldó kedvező re fordult, az eró és munkagépek csak annyit állnak, míg vezetőik, ke­zelőik az é*kef elfogyasztják, no meg ha üzemanyag vételezésről van szó... Amíg Loksa Miklós, a gépi szocia­lista brigád vezetője ellenőrzi a gé­pet, elmondja, hogy minden trakto­ros növénykultúránként ismeri a ter­mőterületet, s azt Is, hogy arról hek­táronként milyen átlaghozamot Irány­zott elő a vezetőség. A főágazat dol­gozói munkaértekezleteken, brigád­gyűlésen vitatták meg az Idei terv­feladatokat. azok teljesítésének ho­­gyanját-mlkéntjét, problémáit. Szól­tak arról is, hogy minden eddiginél jobban kell törekedni a minőségre, a tartalékok hasznosítására, az em­bert tényezőkre, melyektől nagyon sok függ ... Közben Andrej László, Szerdi Mik­lós és Palkó László feltölti a vetőgép tartályát tavaszi árpával. S menten azt említik, hogy hektáronként öt tonnás átlaghozam elérésén fára­doznak. Az 6 szégyenük is lenne, ha nem érnék el az új ötéves tervidő­szak első évében a kitűzött hektár­hozamot. Tavaly gabonafélékből 180 tonnával sikerült túlteljesíteni terv­­feladataikat. Ugyancsak jől sikerült az étkezési borsójuk, melyet 150 hek­táron termesztettek; a tervezett 2 tonnával szemben 3,41 tonnát takarí­tottak be hektáronként. Az idén ugyancsak elkövetnek mindent, hogy a múlt évihez hasonlóan bő termést érjenek el. Kölesből 100 hektárnyit szándékoznak vetni: felét vetőmag céljára. Tervük: egymillió korona haszon elérése. Mikorra e sorok nyomdafestéket látnak, majd eljutnak a kedves olva­sóhoz, már földben lesz az árpa és a napraforgó, valamint a lucerna s megkezdhetik a kukorica, a silóku­korica és az étkezési bab vetését. Külön a napraforgóról annyit: e növénykultúra termesztését különös­képpen szívén viseli a vezető- és szakembergárda, valamint a tagság Is, hiszen 1,9 tonnás hektárhozam mellett — a pótlékkal együtt — kö­zel ötmillió korona bevételt eredmé­nyezhet a közösnek. — Május elsejére végezni akarunk a főbb vetési és növényápolási mun­kálatokkal (a tavasz első felére üte­mezettekkel), hogy közösen felvonul­va ünnepelhessük a nemzetközi mun­kásosztály hagyományos, nagy ünne­pét. Egyébként erre kötelez minket a szövetkezetünk megtisztelő neve is... — mondta befejezésül a főága­­zatvezetó. A zöldségkertészetben ts szorgos munka folyik. A fóliaházakban a paprikapalántát ápolják, s ugyancsak jó minőségű dohánypalánta nevelésé­ről gondoskodnak, melyet 20 haktá­­ron kell majd kiültetniük, ha 6ljön az ideje. A leleszi szövetkezet dolgozói — meggyőződésük és a nemrég lezajlott XVII. pártkongresszus határozatainak szellemében — munkálkodnak, hogy évi tervfeladatalkat valóra válthas­­sák- ILLÉS B. Az újságokat minden nap átböngészem mintha a bfré fia lennék. De legin­kább az én szerelmetes mátkám könnyei peregtek. A vízimolnár szem revalé leányával akkoriban nagyon kedve'tűk egymást. Átélte az első világháború poklát. A lövészárkokban ráfagyott az eső­víz, tetvek lepték el a testét. Épp 1915 húsvét hétfőjén, orosz fogságba esett. A rengeteg fogoly táborlakó közül az egyik állomáshelyükön egy állatorvos segédjéül válasz'otta. — Azon a bizonyos verőfényes dél­utánon — gombolyítja az emlékezés fonalát — eladóforma leány egy gir­hes tehénkét vezetett a „rendelőnk­be“. Tügygyulladása volt az állatnak, gazdája a város túlsó végéből kísér­te hozzánk. Később, szabad kijárást kaptam, s már én Jártam a házuk­hoz, orvosolni a bajt. A leányzó be­­lémszeretett. Tetszett nekem Is nem tagadom, igen csinos volt a fekete szemű, 18 éves Natasa, de hát én hű­ségfogadalmat tettem odahaza Bözsi­dóan tanítgatott, okított, magyarázott, 1 figyelte a mozdulataimat. Vagy tíz- , tizenöt ügyeskezű kovácsot nevelt ki egymaga! 1 Vizsgaként patkót kellett készíte- ! nie Varga Józsefnek. Tüzetesen meg- : vizsgálta munkáját a bizottság, aztán tanítómestere odalépett hozzá. „Na . Józsi fiam, — veregette meg a vállát, : — kiálltad a próbát, ezt a patkót akár a fölséges király lovára is fel lehetne verni. Megkapod a mester- 1 levelet, menj, járj szerencsével. De mindig, mindenütt becsülettel dol­gozz ám!“ A fiú soha nem feledte oktatója szavát. Több helyen bnzgólkodott, „járta az élet Iskoláját“. Mindenütt becsül­ték, tisztelték, szerették. Középtúrra (Stredné Túrovce), községi kovács­nak szerződött. Házat is kapott, ma­gával vihette öreg szüleit is. A ka­­násszal közösen lakták a falu végi házikót. Húszéves volt, amikor beso­rozták katonának. — Hej — csillan fej a szeme —, de megslratott a falu apraja-nagyja, lenkedett: életre hívta a párt helyi sejtjét, amiért megorroltak rá a gaz­dák. Pedig valójában jó kovácsmes­ternek tartották. Hamarosan az ut­cán találta magát, nem volt munká­ja. Talán éppen ezért 1928 ban Fran­ciaországba vándorolt. Két év múltán i jött vissza, összekuporgatott pénzén cséplőgépet vásárolt. Am ekkor ki- | tört az újabb világégés. — Hirtelen ért a behívó, Miskolcra kellett mennem, a cséplőgép is az udvaron maradt. A Donnál jó barát­ságba kerültem egy erdésszel. Közve­títésével hónapokon át szolgáltattam különféle információkat a szovjetek­nek csapatmozgásainkról. Körbepillant a szobában. A szek­rényajtó félig nyitva, szürke bár­sonykabátjára tekint. Kiemelt a meg­kopott ruhadarabot. Nézi, hosszasan nézegeti. Kitüntetésein akad meg a tekintete. Az egyiket, a Tanácsköz­társasági Emlékérmet, Losonczi Fél, a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának az elnöke adományozta neki, 1969. mároius 21-én, Budapes­ten. A háború után visszatért Nagyfa­lura. Kivette részét a falu kollektivi­zálásából. Volt elnöke is a közös gazdaságnak. A futballt mindig is nagyon szerette. A sportszervezetnek, ............... яш — Kitüntetéseimra nagyon büszke vagyok az öltöző építéséhez, a közelmúltban 13 ezer koronát ajándékozott, jelen­leg 1500 korona nyugdijat kap. — jé, hogy vettem ezt a tévét —. pillant a kis hordozható készülékre —, bejön a szobámba a világ. Persze, azért az újságokai is átböngészem rendszeresen. Az ébresztőérára tekint. — Mindjárt dél lesz — állapítja meg elégedetten —, jön Tóth Laci, hozza az ebédemet. A szövetkezettől kapom. Egy heves szélroham megzörgeti az ablakszemeket. Maró füst csap fel a tűzhe’yről. — Rendbe kellene már tétetni a házat, a tető is beázik valahol, de én már öreg vagyok, nem bfrok létrát mászni. Hű, pedig még pár évvel ez­előtt milyen fürgén mentem föl a padlásra! Hiába no, megöregedtem. Egyet azonban tudok: becsülettel él­tem, Igaz ügyet szolgáltam, Igaz ügyért harcoltam egy egész ember­öltőn át. Papucsba bújtatja a lábát, ez asz­talhoz tipeg, megterít magának ... ZOLCZER LÁSZLÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents