Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-04-19 / 16. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES 1986. április 19. Agellei (Holine na Ostrove) művelődési házban, a kultúrára szomjazó lelkes publikum érdeklődése mellett rendezték meg a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás mezőgazdasági dolgozóinak Szövetkezeti Kulturális Napját. A járási mezőgazdasági igazgatóság, a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége és a Cseraadok járási bizottsága,valamint a járási művelődési központ közös szervezésében megrendezett kulturális seregszemlén 10 egységes földműves-szövetkezet 230 dolgozója mutatta be egyéni, illetve csoportos műsorszámát. De ne vessük magunkat a számok rengetegébe, akkor sem, ha tudjuk, hogy a statisztika nagyon lényeges, sok dolgot elárul. Erről csak annyit, hogy a számszerű adatok kedvezőek voltak minden vonatkozásban. Miután azonban úttörő jelleggel bíró kulturális vállalkozásról volt szó, lényegesebbek a tartalmi kérdések. Meggyőződésünk szerint e seregszemle óriási vonzereje elsősorban abban rejlett, hogy következetesen megvalósította azokat a célokat és feladatokat, amelyeket Indulásakor magára vállalt. Nagy tömegek számára teremtett szereplési lehetőséget, s a program meghatározásánál és megvalósításánál abból indul kt, hogy a különböző műveltségű és felkészültségű szereplők összes, ségéhez jusson közelebb, a színészi szó és a színpadi látvány egységével; a műfaji sokszínűség, a szerkezeti struktúra pedig adja azt a lehetőséget, hogy gyakorlatilag mindenki választhat érdeklődési körének, ízlésének megfelelőt. A fentiekben felsorakoztatott alapgondolatok csendültek ki Patassy Ilona mérnök, az SZFSZ járást bizottsága titkárának megnyitó beszédéből is, aki többek között hangsúlyozta: — járásunk mezőgazdasági üzemeiben a szocializmusra jellemző tervszerőség, legfőképpen pedig a népgazdasági tervezés rendje eddig is jelen volt a kulturális életben. A művelődés intézményei, a kulturális politika irányító funkciója tehát következetesen érvényesült. Az elvi irányítást szolgálták a CSKP Központi Bizottsága 1980. évi 15. ülésének a kulturális területeket átfogó távlati koncepciói, amelyeket funtos párthatározatokban foga'maztak meg. Ilyen értelemben — mezőgazdasági üzemeinkben — eddig is jelen volt a szocialista kultúra tervszerű támogatása s ez a faj'a támogatás nem lesz nélkülözhető a jövőben sem. Szocialista társadalmunk sokat tesz a sokoldalúan fejlett embertípus, a szocia’ista módon gondolkodó és ‘élő ember kialakításáért, neveléséért. Társadalmunknak olyan emberekre van szüksége, akik minden körülmények között törekednek a jóra. alkotó módon nyúlnak mindenkort problémáinkhoz és feladatainkhoz. A műveltség, a kultúra ápolása tehát mindannyiunk kötelessége. A megnyitó szavak után felgördült a képzeletbe'l függöny, s megjelent előttünk a kultúra, a szórakoztatás gazdagon terített asztala, amelylyel a seregszemle „háznépe“ választékosán sietett vendégel nek kiszolgálására. A szép magyar szó a népdal, a néptánc, a könnyűzene és a cl gányzene mecénásává vált e seregszemle, s jelképesen eredeti, hamvas állapotában hozta jellegzetes unikumát, különleges produkcióját. Az ilyen sajátszeni, egyedi előadások fűszerével Ízesített ajándékkosárral ajándékozott meg bennünket — az első szülött gyermek jogán — a népi kultúra és a népművészet gazdag tárházából A fellépők sorát a vers és prózamondók nyitották meg. Csiba Éva (Légi — Lennice h íím cd öm togafá vim y Patassy Ilona, az SZFSZ jb titkára Zakál Gyula Efsz), Zakál Gyula (Csilizköz Efsz), Pósa Móricz (dunaszerdahelyi Dukla Efsz), versmondásban, valamint Csémi Ildikó (Csilizköz Efsz) prózamondásban gyakorlatilag is igazolta, hogy a verset, a prózát és a nyelvet nem lehet egymástól elválasztani, minthogy a vers. és a széppróza a nyelvnek egy stilizált, rendezett, a köznapitól eltérő emelkedettebb formája. Am a versben és a prózában is a napi beszéd nyelvi törvényei érvényesülnek, magasabb szinten. Á pódiumon ók — mondhatjuk, sikerrel — ezt próbálták bizo nyítani. Közben azonban arról ts meggyőzték a hallgatóságot, hogy ma már értelmes, értékes dolgozó csak az lehet, aki bele tud szólni a közösség életébe. Mindez viszont nem képzelhető el bizonyos tudásbeli, műveltségi és ízlésminímum nélkül. A tudásbóvítés és az esztétikai gyönyör túlnyomó részét viszont az Irodalom, te hát a könyv szolgáltatja. Egy ajak, amely dalra nyílt, olyan, mint egy szirmait bontogató virág. Egy szabályosan, szív és lélegzésrítmusban nyíló, záruló útja a hangnak, mely a szívből és az életet ugyanúgy jelentó tüdőből szakad, gyüremlik, lopakszik elő éppúgy, mint az emberi létezés mélyebb, még organikusabb alkotó eleméből: lelkűnkből. E szimbolikus hasonlatot juttatta eszünkbe a Vásárúti (Trhové Mýto) Efsz védnökségét élvező csallóközkiirti (Ohrady), az Udvarnoki (Dvnrníky) és a Lúcsi (LúC na Ostrova) Egységes Földműves-szövetkezeteket képviselő és támogatásukat élvező asszonykórusok fel'épése. Ugyanez elmondható a Gellei Efsz ritkaságszámba menő. erős hangzó férfikaráról és az egyre érettebbé váló nyárasdi (ТороГ- níky) citerazenekarrúl is. Az éneklőcsoportok előadás módja újra igazolta azt az alapigazságot is, hogy a millió érzést milliófelé ágazó népdalok szinte mindenkitől megkívánják — aki énekli őket — a szív, a lélek és az egyéniség változatos hozzáadását. Ez a többlet, amivel egy-egy népdal mindig több lesz, lényegileg ragaszkodás a népdal tisztaságához. romlatlanságához — a vitalitáshoz. A kulturális seregszemle üde színfoltját jelentette a Légi Efsz-et képviselő Nagy Imre és Csölle Imre szólóénekesek, Balaskö jános táncdglénekes (Dukla Efsz). valamint az udvarnoki tánccsoport szereplése. Az utóbbi elnépiesedett polgári tántokat adott elő. A program csattanóját a te, mely ezúttal >is igazolta, somorjai (Samorín) Kék Duna hogy méltán sorolják Szlová- Efszet képviselő Csalló nép- kia legjobb együttesei közé. táncegyüttes fellépése jelentet- A Szövetkezeti Kulturális Csiba Éva Nap a Dunaszerdahelyi járás kulturális életének egyik fontos állomása volt. Első ízben léptek ugyanis együtt színpadra szólisták és csoportok, amelyek létezésüket, munkájukat, s nem utolsósorban eredményeiket annak köszönhetik, hogy az egységes földműves-szövetkezetek ezt anyagilag is hathatósan támogatják. Ez utóbbi fontosságáról, s annak időszerűségéről Jan Gasparík, a járási pártbizottság ideológiai titkára igy nyilatkozott: — A közművelődés és a kultúra súlyának felismerését jelentette e mérföldkőnek is nevezhető seregszemle, mely gyakorlatilag is igazo'ía, hogy tulajdonunkban van a szocialista kultúra, az emberi és a nemzeti (nemzetiségi) knltúra minden kincse. A mezőgazdasági üzemek hatékony támogatásával — a szükséges anyagi háttér megteremtésével — ezt kell falvainkban közkinccsé tenni, mégpedig úgy, hogy az etsajátitó egyszersmind társalkotúja, befogadva újrateremtőjs legyen a kultúrának, s ezáltal váljék sokoldalúan fejlett, személyiségében szabad közösségi szocialista emberré. Járásunk kulturális programja a párthatározatokra épül, s konkrétan meghatározva abból indul ki, ami van, és megmondja, hogy mi legyen. Programunk azt, hogy ml legyen elvileg, történelmileg megalapozottan és nem elvont ideálokhoz mérten mondja ki. A van és a legyen közötti távolságot azonban, amelyen az emberek mindennapi múdon. felismert vagy fel nem ismert kn'turális szükségleteikkel és érdekeikkel mozognak, a fentiekhez hasnnlú nagyszerű kezdeményezésekkel kell áthidalni. Mindez megéremli a fáradságot és az anyagi támogatást, mert továbblépni, a munkát javítani, az általános és a kulturális műveltséget növe’ni nem lehet „egycsapásra“, egy nap alatt elvégezni. + + ♦ Ä Dunaszerdahelyi járásban rendezett Szövetkezeti Kulturális Nap átvitt értelemben a tavasszal szirmát bontogató virághoz hasonlítható, amely csak akkor hoz igazi édes gyümölcsöt a kultúra terebélyes fáján, ha a hagyományra alapozva féltve ápoljuk. CSIBA LÄSZLÖ TrrtffHff A nyárasdi citerazenekar Fotó: Tóth józsef Énekes ecsettel Meglepetésnek számít, hogy BOTífK ALADÄR fiatal, tehetséges amatőr festőművész alkotásaiból két év leforgása alatt hat önálló kiállítást rendeztek, éspedig Nagyfödémesen (Veľké Olany), fókán IJelkaf, Sládkovióovóban és két ízben Bratislavában. A fiatal képzőművész képeivel nagy sikert aratott. Botlík Aladár Nagyfödémes szülötte. Hivatását tekintve a Szlovák Nemzeti Színház operatársulatának a tagja. Gyermek- és ifjúkorát Nagyfödémesen töltötte, itt kezdett el festeni is. Később dönteni kellett két szerelme: az éneklés és a festészet között. 6 az előbbit: az éneklést választotta, de nem maradt hűtlen a festészethez sem. 1982-ben újra ecsetet fogott a kezébe, és ettől az időtől kezdve rendszeresen fest. Az elmúlt négy év alatt egész sor elismerést kapott munkájáért. Az amatőr festők körzeti versenyein két első, a brattslavat városi versenyen pedig egy második dijat nyert. Részt vett az amatőr festők szlovákiai seregszemléjén is Dubnlcában. Első önállá kiállítása szülőfalujában volt, 1984-ben, amelyet mintegy 1350 látogató tekintett meg. Egy év múlva ismét Nagyfödémesen mutatta be legfőbb alkotásait A ŽIVOT című hetilap Kis Galériáidban is bemutatkozott, és Lengyelországban is szerepelt, csoportos kiállításon. Botlík Aladár rendszeresen fest. Hagyja magát elraqadnt a szín varázsától, és szinte gyönyörködik a szín- és a fényvariációk harmóniájában. Kitűnő érzéke van a realista ábrázolásmódhoz, a közvetlen élmény kifejezéséhez. Témaköre nem széles skáláiét. Csendéleteit a körülöttünk levő tárgyakról festi. Festői eszközeinek tárát azonban a tájképi est észetben használta fel leginkább, amelyet az összes műfaf közül a leggondosabban fejlesztett is. A mátyusföldi tői ihlette meg a leginkább. Szívesen festi a Kis-Duna holtágait, csendes öbleit ts. Festészetéhez talált témát főka és a Fekete víz környékén ts Érdeklődését a hozzánk távolabbi vidékek is vonzzák. Mindig örömmel tér vissza Közép-Szlováklába, ahol kifogyhatatlan mennyiségben talál témát a természetet szerető ember. A mód, ahogy vászonra viszi a festéket — az egyenetlen, erős ecsetvonások — szinte a barokk stílust futtatja eszünkbe. Mintha minden felhasznált színnek meqvolna a sajátos illata, de együtt a többivel harmonikus egészet alkot. A színek a leglényegesebb kifejező eszközei. Ezért jár szívesen a természetbe, hogy ott merítsen a színek és fények kifogyhatatlan varázsából. Botlík Aladár ígéretesen lépett be a képzőművészet világába. Megvan rá minden feltétele és a szükséges energiája is, hogy tovább haladjon ezen az úton. Fotó: Németh Tibor Száraz Pál
