Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-04-12 / 15. szám
1986. április 12. SZABAD FÖLDMŰVES 13 FEJLESZTÉS! PÄRKÄNSZKY KAROLY agrármérnök, a technikai szolgáltatások ágazatvezetője: — Úgy érzem, hogy az említett föltételeket a 7. ötéves tervidőszak éveiben sikerült gnegteremteníink. Bizonyos érte’emben ezt tükrözi az is, hogy szövetkezetünk alapeszközeinek értéke — az említett Időszakban — 11 millió koronával növekedett, és a múlt évben elérte a 27 milliót. Előtérbe természetesen a gépesítés fejlesztése, színvonalának emelése került. Évi átlagban 4 millió koronát fordítottunk erre a célra. Növénytermesztésünk gépesítése — a talaimu- Velés, a növényápolás és a betakarítás — olyan színvonalon van, hogy az összes szántóföldi munkákat agrotechnikai határidőn belül tudjuk elvégezni. E kedvező feltételek kialakításában jelentős szerepet töltött be a gépjavító műhelyünk is, érzem, hogy в felelősségteljes helytállást tanúsító szakembereink a jövőben is garantálni akarják és fogják a műszaki eszközeink üzemeltetésének eddigi színvonalát. Ä gépesítés fejlesztési irányzatával kapcsolatban még megjegyzem, hogy általában gépsorok kialakítására törekedtünk. S jelenleg a szemes kukorica termesztésének kivételével a növénytermesztésben gépsorokat üzemeltetünk. Feltételezhető az is, hogy gépeink elhasználódásának üteme lassűbbodni fog. Ebből a célból építjük az új gépesítési központot, ahol bevezetjük a gépek rendszeres műszaki ellenőrzését és karbantartását. Megítélésem szerint a növénytermesztés gépesítésében belátható időn belül bevezethetjük a munkaszervezés korszerűbb formáját. Szakosított komplex gépesített brigádokat alakíthatunk, amelyek sajátos terme ést feladatokat kapnak. így tehát meghonosítjuk a növénytermesztési szakágazatban a brigádszerű munkaszervezést és lavadalmazást, amely meggyőződésünk szerint, a munka- és a termelési folyamatok minőségének további javulását is eredményezheti. Elnök: — A teljesség kedvéért megkísérlem jellemezni szövetkezetünk tntenziflkációs programját. Magától értetődik, hogy törekvéseink előterében a talaj termőképességének fokozása áll, mégpedig az istállótrágya mennyiségének távlati növelése, valamint a trágyázott területek részarányának további bővítése által. Ezt a célt követjük majd a meglévő öntözőberendezéseink maximális kihasználásával s azáltal is, hogy az öntözhető területek terjedelmét a jelenlegi ötéves tervidőszak első éveiben, további 140 hektárral növeljük. A különböző termelési renszerekhez való csatlakozással pedig utat nyitunk és tág teret biztosítunk a tudományos ismeretek gyakorlati érvényesülésének. Az állattenyésztés belüzeml összpontosítását és szakosítását a 8. ötéves tervidőszak éveiben be akarjuk fejezni. Ezt és a termelés hatékonyságának növekedését a korszerű tehenészeti farm építése, valamint egyes régi istállók felújítása és korszerűsítése Is szolgálja. Az intenzifikéciós programunk számol a meglévő gépsoraink korszerűsítésével, tehát szükség szerinti kompletizálásával, valamint a termelés szerkezetében tervezett változásokhoz igazodó új gépsorok kialakításával. Meg akarjuk például oldani a tavaszi-, Illetve a sörárpa tisztítását és osztályozását, a szalma legkorszerűbb kazlazását, továbbá a vagonok kiürítésének gépesítését és a szőlő konténeres szállítását is. ■ Mindazt, amit az efsz termeléséé gazdaságfejlesztési eredményeinek alakuláséról, valamint a nagyobb termelési feladatnk teljesítésére irányúié műszaki feltételek létrehozásáról hallottunk, valóban reménykeltőnek minősíthető. A tapasztalatok azonban arra utalnak hogy a termelés legfőbb tényezője az ember. Hogyan vannak felkészülve a szövetkezetben a mnnka- és a termelési folyamatok fokozatos korszerűsítésére, a 8. ötéves terv feladatainak teljesítésére? BERTftK TÄNOS, a káder- és személyzeti ügyek előadója: — Megmondom őszintén, hogy pár évvel ezelőtt még komoly gondot jelentett az utánpótlás biztosítása. Az utóbbi években azonban javult a helyzet, amit az is bizonyít, hogy évente 8—10 diákot küldünk mezőgazdasági szaktanintézetbe, s lényegében ennyi szakképzett fiatallal növekszik az állandó dolgozók száma. Pozitív jelenségnek minősíthető az is, hogy nálunk a vezető munkakört főiskolai végzettségű fiatal szakkáderek töltik be, s hogy szövetkezeti ösztöndíjjal jelenleg is három fiatal főiskolai képzését segítjük. A dolgozók szakképesítésének fokozását a 7. ötéves tervidőszak éveiben eredményesen szorgalmaztuk. Erre utal például az ts, hogy 42 dolgozó szerezte meg a képesített állattenyésztő, 17 pedig a traktoros-gépesitő címet. Lényegében ma ott tartunk, hogy állandó dolgozóink 58,5 százaléka a munkakörének megfelelő szakképesítéssel rendelkezik. A szakmunkásképző tanfolyamok mellett természetesen — rendszeresen minden esztendőben — a szövetkezeti munkaiskolát is gondosan szerveztük és kihasználtuk, főleg a haladó tapasztalatok iskolájának tananyagait a szövetkezeti tagok politikai és szakmai felkészültségének elmélyítésére. Tapasztalataink szerint előnyösnek mutatkozott a szakoktatást nem a szövetkezeti tagok tömeges részvételére építeni, hanem azonos munka- és érdeklődési kör alapján toborozni. A szakmunkásképzéssel kapcsolatban — az Iskolai szakképzésre gondolok — helytelennek tartom, hogy például azok a fiatalok, akik a mezőgazdasági szaktanintézetekben gépjavító és kertész szakmát tanulnak, nem élvezhetik azt az anyagi támogatást, amit a más szakmára készülő diáktársaik. Mivel az említett szakmákra való felkészülés költségei a szülőket ferhellk, ezért csökken az érdeklődés és bizony körülményessé vált a szakmunkás-utánpótlás megoldása. Véleményem szerint a szövetkezetünk dolgozói álta'ában jól vannak felkészülve a munka- és termelési folyamatok fokozatos korszerűsítésére, valamint az előttünk állő Igényes termelési feladatok teljesítésére. Az utóbbi években tanút lehettünk a kezdeményezés tömeges jellegű kibontakozásának Is. Ebben példát mutatnak — a tagság 35,6 százalékát tömörítő — tizenegy szocialista brigád tagjai. A gazdaságfejlesztésben, főleg azonban a termelést technológiák korszerűsítésében sokat várunk a közelmúltban alakult komplex ésszerűsítő brigádtól, jelenleg ez a brigád a tej tisztaságát garantáló módszerek, vagyis a helyi körülményekhez Igazodó műszaki feltételek kialakításán dolgozik. Távlatilag pedig a tudományos-műszaki vívmányok gyakorlati meghonosítására törekszik. BENEFI LÄSZLÖ, az tizem! pártszervezet elnöke: — Véleményem szerint a gazdaságfejlesztésben azért sikerült szinte látványosnak is minősíthető eredményeket elérnünk, mert a CSKP mezőgazdasági programját, а XVI. kongresszus, valamint a központi bizottság üléseinek határozatait helyesen applikáltuk a saját viszonyainkra, hogy a termelés- és a gazdaságfejlesztést feladatok meghatározásában, valamint a szövetkezeti közösségünk életében érvényesült a párt vezető szerepe. Mégpedig azáltal, hogy a gazdasági vezetésben lévő és a szövetkezetünkben dolgozó párttagok döntő többsége következetesen harcolt a feladatok teljesítéséért, s mert a pártonkfvüli dolgozók széles rétegelt mozgósítottuk az előirányzott termelési feladatok teljesítésére. Szövetkezetünk gazdasági helyzetének értékelése nyomán, valamint az Igényesebb termelési és gazdaságfejlesztési feladataink ismeretében arra a következtetésre Jutottunk, hogy a szövetkezetünkben dolgozó párttagok aktivitásának, kezdeményezésének további fokozása, a példamutató magatartás tettekkel valö bizonyítása továbbra ts a párttagok legidőszerűbb feladatainak egyike. A beszélgetést vezette: PATHÓ KAROLY A cukorrépa termesztésével kapcsolatban egyre gyakrabban hangzanak el bíráló szavak, de valljuk be őszintén, Jogosan. Évek óta ugyanis képtelenek vagyunk termesztését a kívánt szintre emelni, holott az egyik legjelentősebb ipari növényünkről van szó. Még a háború előtti időszakban Is nagyobb hozamokat és cukortartalmat értünk el, mint sokszor ma egyes mezőgazdasági üzemek. Nem véletlen, hogy a közelmúltban Nagyölveden (Veiké Ludince) megtartott répatermelési konferencián — amelyen részt vett Ivan Knotek, a nyugat-szlovákiai kerületi pártbizottság mezőgazdasági titkára, jaromír Algayer, a Nyugat-szlovákiai Kerületi Mezőgazdasági Igazgatóság vezetője, a feldolgozóipar, a tudományos és kutatóintézetek képviselői, valamint maguk a termelők — konkrétan és tárgyilagosan igyekeztek feltárni a cukorrépa-termelés jelenlegi kedvezőtlen helyzetének, illetve a lemaradást előidéző hiányosságoknak az okát. Az eddigi tapasztalatokból kindulva körvonalazták a cukorrépa-termelők előtt álló Igényes feladatokat, s az ezek megvalósítására irányuló előbbrelépés lehetőségeit. Közismert tény, de mégsem lehet eléggé gyakran hangoztatni, hogy megfelelő termelési feltételek mellett mennyire rentábilis a cukorrépa termesztése. jelentőségét aláhúzza elsősorban rendkívüli termőképessége. Negyventonnés hektárhozam esetében energiatermelése 110 gigajoule-nak felel meg, ami kétszerese a szemes knkorica és háromszorosa a gabona termelőképességének. Intenzív istállétrágyázása révén a vetésforgóban kiváló előveteménynek számit, főleg a tavaszi árpának, továbbá javítja a talajszerkezetet, s kedvezően hat a ta'aj gyomtalanítására. Igaz. legnagyobb népgazdasági jelentősége abból ered, hogy éghajlati adottságaink között a cukortermelésnek egyetlen nyersanyaga, Így a belföldi piac ellátása mellett exportra is kedvező lehetőség kínálkozik. Nem elhanyagolható persze a cukorrépa melléktermékeinek felbecsülhetetlen szerepe a tömegtakarmány-alap bővítésében és javításában. A Nyugat-szlovákiai kerületben a cukorrépát évente hozzávetőlegesen 45 ezer hektáron termesztették, vagyis a szántóterület 5,5—6 százalékán. A 7. ötéves tervidőszakban a növénytermesztés piaci termelésében 8,6 százalékos arányban részesedett. Egységnyi területre jutó piaci termelésének értéke pedig meghaladta a 12 ezer komnát. A 6. ötéves tervidőszakhoz viszonyítva valamennyi járásban — az Érsekújvárt (Nové Zámky) járás kivételével — a cukorrépa-termelés valamivel növekedett; kerületi átlagban két tonnával hektáronként. Ez a csekély hozamnövekedés nem sokat változtatott azon a tényen, hogy a 7. ötéves tervidőszakban is stagnált a cukorrépa-termelés, s hogy évjáratonként jelentős, mintegy 27,81 százalékos hozamingadozás jelentkezett. Az ötéves tervidőszak átlagában 34,19 tonnát takarítottak be hektáronként. A leggyengébb — ^zaz 28,64 tonnás — átlaghozamot 1983-ban, a legjobbat, 39,14 tonnát pedig 1982-ben érték el. Összegezve az ötéves tervet, 670 ezer 436 tonnás hiánnyal zártak a kerület gazdaságai. A felsorolt adatok világosan jelzik, hogy ez ideig a cukorrépa-termesztésben nem sikerült kiküszöbölni a kedvezőtlen időjárási tényezőket. A hozamcsökkenés elsősorban az aszályos években jelentkezett. Említést érdemel azonban, hogy a répatermelők a szárazság negativ hatásának a kiküszöböléséhez nem használták ki teljes mértékben a cukorrépa termesztésének egyik legjelentősebb belterjesítő tényezőjét, az öntözést. Pedig a cukorrépát évente 14 ezer hektáron lehetett volna öntözni, a valóságban, sainos, az öntözési lehetőségeket mindössze 68,5 százalékra használták ki. Ez a mulasztás számottevő terméskiesést jelentett, ha vesszük, hogy öt év átlagában az öntözött területekről 4,4—8,2 tonnával nagyobb termést takarítottak be hektáronként. Az Bntözőgazdálkndási kutatóintézet szakemberei szerint azonban szakszerű öntüzéssel a hozamok egynegyed résszel, sőt, ötven százalékkal fs növelhetők az öntözetien területekhez viszonyítva. Továbbá a termés 50—80 tonna hektárhozamszinten stabilizálható. Az öntözés szükségszerűségét az a tény is alátámasztja, hogy az eltelt évek folyamán nem volt olyan évjárat, amelyben a répa ne igényelte vnlna legalább egy adagban az öntözést. Az elmúlt évben kerületi átlagban 34,16 tonna répát takarítottak be hektáronként A 35 tonnát meghaladó hektárhozammal a Trnavai, a Senlcai, a Galantai és a Trenöíni járás dicsekedhet. Csupán két járásban, a Lévaiban (Levice) és az Érsebújváriban (Nové Zámky) nem érték el a 32 tonnás átlagot. Viszont a cukorrépa-termelésben előirányzott feladatokat a mezőgazdasági üzemeknek mindössze 27 százaléka teljesítette. A tervezettel szembeni jelentős lemaradáshoz nagymértékben hozzájárultak a megdöbbentő arányokat öltő betakarítási veszteségek is. Átlagban 15—17 százalékra ítélték meg a betakarítási veszteséget, de akadtak gazdaságok, ahol a felmérések szerint meghaladták a 46 százalékot. Tavaly a termőterület túlnyomó hányadán hazai fajtákat termesztettek. A legnagyobb arányban a Dobrovická fajtát, amely 36 tonnás átlaghozammal és 15,64 százalékos cukortartalommal fizetett. De jól bevált a Polyna. az Arimona és az Imona fajta is. Általában megállapítható, hogy a hazat nemesítésú biológiai anyag termőképesség és cukortartalom szempontjából nem marad el a külföldi fajtáktól, azonban lényegesen javítani kellene a vetőmag előállításának és kezelésének minőségét. Az elmúlt évben kielégítő szinten alakult a répa cukortartalma, hiszen kerületi átlagban elérték a 15,61 százalékot. Ebből a szempontból fajtáink közül a legjobbnak bizonyult az Imona a 16,03, a Polyna a 15 99, a Slovhyla a 15,28 százalékos cukortartalommal. Ennek köszönhetően a cukorrépa értékesítési ára elérte a 418 koronát, míg az ötéves tervidőszak átlagában csak valamivel haladta meg a 353 koronát. Mindent összevetve az elért eredményekkel korántsem lehetünk elégedettek, hiszen a fejlett mezőgazdasággal rendelkező európai országokban enné! jóval nagyobb cukorhozamot érnek el egységnyi területről. Ausztriában például 1984-ben 50,8 tonnás hektárhozamot és 18 százalékos cukortartalmat értek el. De Franciaországban. Hollandiában és Svájcban is az átlaghozamok Jóval meghaladták az 50 tonnát, a cukortartalom pedig a 16 százalékot. Az ilyen eredményekhez persze a megfelelő biológiai anyag mellett biztosítani keli az optimális agrotechnikát, a tápanyagpótlást, a növényvédelmet és nem utolsósorban a korszerű gépesítést. A 8. ötéves tervidőszakban maximális mértékben ki kell majd használni a tudományos-maszek! haladás ismereteit ahhoz, hogy elérjük a fejlett országok szfnvona’át. A továbbfejlesztéshez az első lépést az alapvető agrotéchnikában kell keresni. A leggyakrabban előforduló hiányosságok között említhető mindenekelőtt a helytelenül és elkésve végzett tartóhántás, továbbá az a tény. hogy az istállótrágyát az esetek többségében nem augusztus folyamán a középszántással, hanem csak a jóval később sorra kerülő mélyszántással dolgozzák be a talajba. Ez pedig hátrányosan befolyásolja a tápanyagok felvételét. Sokan ugyancsak megfeledkeznek arról, hogy a minőséges tavaszi talaj-előkészítéshez még az előző ősz folyamán le kell simítani a barázdákat. Ezt az alapvetően fontos agrotechnikai intézkedést mindössze a termőterület egyharmadán végezték el a gazdaságok. Az utóbbi években bizonyos javulás tapasztalható a műtrágyázásban, főleg a nitrogén adagjának csökkentése szempontjából, ami a cukortartalom fokozásában nyilvánult meg. Azonban még így is elég gyakori a tenyészidő későbbi szakaszában helytelenül végzett nitrogénes levéltrágyázás. Lassan terjed a kerület mezőgazdasági üzemeiben a cukorrépa helyrevetése — amit tavaly a termőterület 24,8 százalékán alkalmaztak —, valamint az egyelés nélküli termesztési technológia, amely mindössze a termőterület 15,5 százalékára terjedt ki. Ennek következtében a cukorrépa-termelés továbra is nagyon munkaigényes ágazat, ami rontja a jövedelmezőség szintjét. A cukorrépa termelés stagnálásához, tetemes veszteségeihez jelentős mértékben a cukorrépa feldolgozásának igen alacsony technológiai színvonala is hozzájárult. Sajnálatos valóság, hogy 1967-től a cukorgyárak kapacitása nem bővül, s a helyzeten csupán az alkalomadtán végzett rekonstrukciós munkákkal próbáltak javítani. Nem csoda, hogy ilyen feltételek mellett a kívánt 75—80 napos cukorrépakampánnyal szemben a kerület több cukorgyárában a feldolgozás időtartama meghaladta a 100 napot. Ahhoz, hogy legalább megközelítsük az op'imumot. további kétezer tonnával kell majd bővíteni a cukorgyárak kapacitását. Nem is beszélve már az elavult gépsorok, technológiai berendezések, a nem megfelelő tárolási feltételek korszerűsítéséről, illetve javításáról. Cukorgyárainkban a feldolgozás során keletkezett veszteségek 30—40 százalékkal haladják meg a korszerű külföldi gyárakét. Szerény számítások szeint csak tavaly a kerületi átlagban elért 15,61 százalékos cukortartalomból a cukorgyárakban a tárolás és a feldolgozás során 4,4—5 százalék kárba veszett. A 8. ötéves tervidőszakban a kerület mezőgazdasági üzemeinek 7 millió 850 ezer tonna cukorrépát kell termelni, lehát évi átlagban 1 millió 570 ezer tonnát. Ez annyit jelent, hogy az idén el kell érni a 38, az ötéves tervidőszak végéig pedig a 39 tonnás hektárhozaraot. Ezen eredmények eléréséhez a genetikailag egycsirájú biológiai anyag tekintetében kedvező a helyzet. Hiszen a hazai legújabb nemesítésű fajták, amelyekkel az elkövetkezendő években számolunk — az Imona, Remona, Polyna, Slovhyla és a BU-131 fajtajelölt — genetikai termőképessége hektáronkénti átlagban 10 tonna cukortermelésre ed lehetőséget. Ehhez persze feltétlenül javítani kell a vetőmagvak csomagolásának, illetve mechanikai kezelésének minőségét. Az agrotechnikát úgy kell Irányítani, hogy a biológiai anyag termőképességét a jelenlegi 50—60 százalékról legalább 65—70 százalékra kiliasznáijuk. , Mindez megköveteli, az optimális őszi és tavaszi talaj előkészítést, a talajelemzéseken alapuló tápanyagpótlást, s ennek alapján a nitrogénes műtrágyázás csökkentését, valamint a nyoine'emeknek, főleg a mangánnak a nagyobb arányú érvényesítését lombtrágyázás formájában. Továbbá a cseppfolyós műtrágyák széles körű alkalmazását, a növényvédelemben a növényvédő szerek sávos alkalmazását, az öntözés számítógépes irányítását és optimalizálását. De ami talán a legfontosabb, a cukorrépa termesztésének, de fő'eg betakarításának komplex gépesítését. A legújabb tudományos ismeretek és korszerű gépi eszközök a cukorrépa-termesztésében is a legrugalmasabban a termelési rendszerek révén ültethetők át a gyakorlatba. Az idén a termelési rendszerek 10 ezer hektárra terjednek ki, 1990-ig azonban fel kell ölelniük legalább 42 ezer hektárt. Az elhangzottakat tömören összefoglalva elmondhatjuk, hogy az elkövetkezendő években a termelőkre, a feldolgozókra, de a tudomány és a kutatás képviselőire is egyaránt sok munka vár. sok, nem csekély beruházással járó prnb'éma megoldása ahhoz, hogy megfelelő szintre emeljük cukorrépa-termelésünket. KLAMARCSIK MARIÄ fPn'*. Arrhfwl Miért „mostohagyerek“ a cukorrépa-termetes. i
