Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-04-05 / 14. szám
1936. április 5. SZABAD FÖLDMŰVES 7 Végre beázik a cipőnk. Kitavaszodott. A szántóvető ú] időszakot kezd minden tavasszal, ősidők óta hagyományok, szokások segítették őt ebben a nagy újrakezdésben. A Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás népi hagyományainak egyik legavatottabb ismerője Marcell Béla, a Csallóközi Múzeum néprajzosa. # Milyen évszaknak tartotta a parasztság a tavaszt? — A tavasz a természet újjászületésének, az élet megújulásának időszaka. Az újra kizöldülő mezők, a vetések, a virágba boruló fák, a február végén, március elején megjelenő, tavaszt köszöntő madarak mind valami sejtelmes, titokzatos ébredezésről beszélnek. Az éledő természet gazdagságot ígér, s ezt az ígéretet akarta népünk itt, a Csallóközben is különböző varázslatos vagy csak egyszerűen szokásnak nevezett szertartásszerű cselekedetekkel a maga hasznára fordítani. Ezt szolgílják a munkás, dolgos hétköznapok éppúgy, mint a pihenést jelentő ünnepek. A kora tavasztól késő őszig tartó nehéz munka után a tél a jól megérdemelt pihenés ideje vcílt, és egyben előkészület az újjáéledő tavasz minden munkájához. 9 A parasztnak a természet hogyan jelezte a tavaszt? — Elsőként a hóvirág, majd az isbolya, ezt követően pedig az énekesmadarak jelzik az idő megújulását. Az első tavaszt jelző énekesmaradunk a pacsirta — csallóközi nevén süsítek — mindjárt hiedelmet is hozott, mert azt tartották, ha Zsuzsanna napján (február 1.) megszólal, hamarosan vége a télnek. A tavasz másik kedvelt hírnöke a fecske. Fészkét megbolygatni halálos bűnnek számított, s aki ezt mégis megtette, a tehene véres tejet adott. Gyermekvilágunk is ismeri a fecskét, az első fecskét látva a kislányok *így kiáltottak: „Fecskéi látok, szépiát hányok i selymet gombolyítok.“ A néphit szerint, aki ezt a mondókát a fecske megpillantásakor többször Is elismételte, nem szeplősödött meg, a már meglévő szeplőit pedig elhányta. 9 Milyen télutói szokások jelezték a tavasz érkezését? — A tavasz megnyerését célozta a telet jelképező, menyecskeruhába öltöztetett favagy szalmabábu megölése vízbedobása Hont, Nógrád, Pesf és Heves megyében, valamint a Zobor vidéki zöldséghordás és „villőzés“. Mindkét tavaszköszöntő szokást virágvasárnapon gyakorolták. A Csallóközben hasonló szerepet töltöttek be a dőrejárás. a bőgőiemetés és a farsang végi nagy lakmározások is. 9 A csallóközi parasztember miből tudta meg, hogy elkezdheti-e a tavaszi munkákat? — Parasztságunk már kora tavasszal vizsgálgatta az időt, kémlelte az eget, vajon mi van a felhőkben: hó, fagy vagy eső. így vált kicsit csillagásszá meg természettudóssá is, mert sok évszázados alapos megfi-Szmházbarátok figyelmébe! A Magyar Területi Színház szervezési osztálya színész—közönség találkozót szervez Komáromban (Komárno), az ifjúsági klubban (az úgynevezett Tiszti pavilon épülete). A találkozóra 1986. április 14-én, 18.00 órai kezdettel kerül sor. A színház művészei szeretottel várják az együttes munkája, művészi tevékenysége iránt érdeklődő színházbarátokat. A kötetlen eszmecsem, a közönséggel, színházkcdvelőkkel való találkozás remélhetőleg ösztönző erővel hat majd a hazai magyar színházművészet további fejlődésére. A MATESZ igazgatósága Régiek tavasza gyeléseihez méltán és joggal igazodott. E megfigyelések alapján állíthatták, hogy a Szent Péter (február 22.) napján jelentkező hideg még negyven napi telet hoz. Mátyás (február 24.), ha nem talál leget, akkor csinál, vagy az esős fekete vasárnap (húsvét előtt két héttel) szűk esztendő előhírnöke. ф Mikor kezdik el az előkészületeket? — A tavaszi mezei munkák előkészítése ugyancsak a Dél végén kezdődött. Már a szerszámok ellenőrzésének az ekék, szekerek javításának, az állatok szoktatásának is megvoltak a pontosan megszabott és előírt normái. Magát a munkát: a trágyázást, a szántást, a vetést és az ültetést hagyományos szertartások kísérték, amelyekkel mindig kedvező időjárást, bő termést akartak előidézni. 9 Milyen hiedelmek kisérték a trágyázás munkáját? — A trágyázást, vagy ahogyan a Csallóközben mondták, a ganézást sajátos babonák közt végezték. A trágya fokozza a föld temékenységét, s hogy a gonosz szellem a trágyát adó állatot ne ronthassa meg, s így a trágya ne veszítse el életet adó erejét, alkonyat után nem trágyáztak, mert a sötétség az ártalmak ideje volt. Kedden és pénteken nem végeztek ilyen munkát, mert szerintük a gonosz szellemek ezeken a napokon is nagyobb hatalommal bírnak. Ojhold idején nem volt szabad trágyát hordani, meg abban a hónapban sem, amikor a holdújulás pénteki napra esett. Ha e tilalmak ellenére mésis dolgoztak, az ekkor kihordot trágya ereje megromlott és a férgek ellepték a földet. A csallóközi parasztok meggyőződéssel vallották, hogy trágyával megrakott kocsival csak korán reggel szabad kijárni az udvarról, nehogy valakivel — főként nőszeméllyel — találkozzanak, mert akkor elvész a földbe szántott trágya ereje. Véletlen találkozás esetén mindig visszafordultak, s csak másnap reggel indultak el ismét. 9 A szántáshoz milyen hiedelmek fűződtek? — Az alkalmatlan és dologtiltó napokon: pénteken és a nagyhéten soha sem szántottak, de tilos volt a szántás űrnapkor is, mert úgy tartották, hogy az e napokon szántást végző férfiakat vagy szépaszszonyok (boszorkányok) rontják meg, vagy — ami még rosszabb — igásállataikkal együtt a földbe süllyednek. A szántást legtöbbször a pacsirta megszólalása utáni 14. napon szokták elkezdeni, s mindig napkelte előtt, mert úgy hitték, ekkor a legkisebb az ártó hatalmak ereje. Egyébként a szántás szigorú férfimunka volt, asszonyok legfeljebb a kertben dolgozhattak. A szántással kapcsolatos babonás hiedelmek és szokások a munkavégzőre, az igavonó állatra, valamint az ekére vonatkoztak. A néphit szerint a vas és minden fém boszorkányerővel bíró csodás elem. Éppen emiatt • sokáig nem szívesen, vagy egyáltalán nem használtak vasekét, inkább a megszokott faekévei szántottak. Szerintük a vesekővel szántott föld csak gyér termést hoz. mert a vas kiszívja a föld termékenységét. 9 Milyen szokások kapcsolódtak a vetéshez? — A vetés szigorú rendben történt. Már a vetőmag előkészítését is szertartások között végezték. Füstölővel megfüstölték, hogy elriasszák a gonosz szellemeket. Meghintették szentelt vízzel, megöntözték szentelt borral, hogy a mag minden rontástól, gaztól megtisztuljon, megszabaduljon. A Dunaszerdahely környéki fal vakban Kisasszony napján (szeptember 8.) kitették a magot a szabadba, hogy gazdag termést adó harmat érje. Egyes helyeken, ' pl. Nyárasdon (Topofníky) anyatejjel is megöntözték. A vetésnél is szigorúan megszabott volt az asszony és a férfi szerepe. Az asszonyok elsősorban a konyhakerti magvakat és hüvelyes veteményeket vethették, míg a gabonafélék, a tök és a sárgarépa vetése mindenkor a férfiember dolga volt. Maga a vetés is kultikus szertartások közt történt. A munkát mindig a gazdaember indította el, meghintvén a földet, a barmokat és az ekét is. A víz termékenyítő hatásában erősen hittek, s nem is ok nélkül. A vetés megkezdésekor tilos volt a beszélgetés, a hátrafelé tekingetés, a köszöntés, de ez a tilalom a munkafolyamat egész tartamára vonatkozott. A Csallóközben vetés napján nem sütöttek kenyeret, nem készítettek tésztafélét sem, nehogy a gabona „üszögös“ legyen. Amikor a magot még kézzel szórták, a lepedő négy sarkába kétkrajcárost kötöttek, s a vetés befejezése után annak a koldusnak adták, akivel először találkoztak. Ezzel is a földöntúli hatalmak jóindulatát akarták megnyerni. Egyes helyeken a karácsonyi asztalul levett abroszból vetettek a jobb termés érdekében. Holdfogyatkozáskor tilos volt a vetés, ezt a munkát mindig holdtöltekor kellett végezni, hogy kedvezően befolyásolja a termés alakulását. 9 Mire alapozták ezeket a hiedelmeket és szokásokat? — Földművelő népünk szokásait és hiedelmeit saját megfigyeléseire alapozta, s az apáról fiúra, szájról szájra szálló hagyomány sohasem vált csak merev formulává, hanem élő módon illeszkedett be a szigorúan megszabott, megkövetelt és meg is tartott életrendbe. © A parasztembernek az idő^ járást is figyelnie kellett... — Az időjárásra vonatkozó megfigyelések közül a március második harmadába eső három j§les nap: Sándor, József, Benedek — .ssákban hozzák a meleget“ — még ma is ismert. 9 Milyen szokások kötődnek az egyes napokhoz? — József napja (március 19.) régebben az iparosok legnagyobb ünnepe volt. De ezen a napon szokták kiengedni a méheket is a szabadba. Megszólaltak a madarak is, mert a régi hagyomány szerint József osztotta ki a sípot. Különösen gazdag hagyományban György napja (április 24.). A leghíresebb jeles napok közé tartozik. A néphit mindig ettől a naptól számította az igazi tavaszkezdetet. © Élnek-e még ezek a hagyományok? — A hagyományok, melyek századokon át éltették a falvak népét, töredékeiben még napjainkban is előfordulnak. Egyegy formájuk még ma is újraéled, de ez már inkább a múlt újraidézése. Régen azonban szinte törvényszerű volt a hagyományok ápolása. Beszélgetett: Öllös László A tavaszt talán a gyermekek várták a legtürelmetlenebbül ... Gyerünk, ha még kabátosan-sapkásan is, ha még félig téii álmot alvó, csupasz fák közé is, de ki a szabadba, ki a négy fal közül! (Vass Gyula felvétele) Medat Kagarov: Menetelés (szfnes kőnyomat) OZSVALD ÄRPÄD: Valahol otthon Hozzuk a maroknyi földet, szíve lüktet tenyerünkben, diófák némasága, drótozott virágcserepek a kerítés hegyén, micsoda meddő várakozás, aztán elmenni úgy, hogy vissza soha többé... (Jegenye-sóhaj a nyári szélben.) Kozzuk a vízzel teli kancsőt, alján a régi kutak álma pihen, a csoda-madár már nem iszik belőle, alkony! csendben a vízimalmok muzsikája úszik a patakban. Tornyozott párnákon, dunnarengetegben forgolódunk világos reggelig, ф nagy falitükör kérdőn tekint ránk, rég látta már borostás arcunk, idegen férfi néz ki az ablakon. Hozzuk a frissen sült, foszlós mákos kalácsot, melegedik mellette a hunyó lelkiismeret; ugrándozik a halnyelű bicska tavasszal a fűzfaágak derekán, cserebogár húzza erőlködve a cérnagurigát, országokat hasít a puha földben a bicska éle, és valahol otthon eszünkbe jutnak elfelejtett, halálos komoly játékaink. Ezen a szombaton semmi sem sikerült. Anyja még korán reggel elküldte a hentesüzletbe egy fagyasztott csirkéért, de mivel nam kapott, felküldte a padlásra: —• Hozz le egy csülköt, meg egy marék paszulyt, főzök egy kis bablevest. — Az jó lesz — vélte Kiss András. A zárszámadással — papíron már készen voltak a szövetkezetben, az idei terven kell még dolgozgatni-vasalgatni, hogy a közgyűlés ne teketóriázzon sokat. Igaz, ha a pénzt kapják meg előbb az emberek, nem lesz sok vita, még este hat előtt elszállingóznak. — Hiába ugattam — dünynyögte, míg borotválkozott —, hogy vágjunk le egy süldőt, áldozzunk a sajátunkból az ünnepre vagy ötven liter bort, ál Takarékosság, nem lehet, nem szabad. Odacsapta a földhöz a szappanhabos ecsetet: — Semmi emberség sincs a föekonómusunkban. Csak a munka, csak a zsugorgatás, akár bank-kukacnak is el mehetne innen, ki sírná vissza? Ogy történt minden, ahogyan sejtette. A terv ismertetését csak néhány asszony várta meg, akik a gyónást -áldozást-prédikációt is végigülik a templomban, de értelmes férft, fiatalabb nő, leány-legény — egy se. — Igazuk van — dünnyögte magában Kiss András agrármérnök, növénytermesztési főágazatvezető —, annyi munka után csak ennyi: itt a pénz, mehettek. Takarékosság ide, takarékosság oda, az egész évi munka után egy kis baráti csevegés, netán egy kis zene, a fiatalabb jának egy kis tánc, hisz még tavaly is micsoda zárszámadási bál volt itt! A kutyák is hurkát ettek ... Most meg? „Itt a pénz, mehettek..." Ez nem méltó. Így nem. A szomszédos szövetkezetben kétmillió korona veszteséggel zárták az évet és mégis reggelig tartó mulatságot rendeztek. Mi pedig a hárommillió korona nyereség mellett... Hazafelé tartván Kiss András agrármérnök a kapott pénzt a belső zsebébe gombolta.. Mikor hazatért, megkérdezte áz anyjától: — Kész a vacsora? — Hát ott nem ettetek? — Most nem. — £n pedig még a paszulyt oda se teltem, gondoltam, ml* nek? — Így is van, minek? — S hol a pénz? — kérdezte az anyja. — Sok pénzt kaptál? Mutasd már! A pénz a minden, édes fiam. — О — Elment a lányhoz. Éva apja főkertész volt a szövetkezetben, hatvankét éves korában kérte nyugdíjazását, bár még maradt volna, voltak tervei némely kertészeti ág fejlesztésére, de erre még ígéretként sem kapott pénzt. Akkor mondta: nyugdíjba megyek, s elengedték minden további nélkül. Azóta ráfizetéses a kertészeti ágazat. — Éva hol van? — Jolihoz ment át, a fodrászhoz. Dolgozik a Joli, tudod, a napi hivatalos munkája után. De Itthon lesz mindjárt. Jött is Éva nemsokára, frissen, bodrosan. — Na, mehetünk? — kérdezte. — Hová?. — Hát a zárszámadási bálra. — Nincs ilyen — mondta Kiss András agrármérnök. — Csak vacsora volt? De az legalább pazar, ugyebár? Szilvapálinkával és borral, nemde? — Semmi ilyesmi nem volt. Délután egy órakor kezdődött és este öt órára vége volt. Kiosztották a pénzt és kész. Az idei terv ismertetésének idejére csak néhány öregasszony maradt, akik a templomban is végighallgatnak minden szót. — Akkor gyerünk a Fehér akácba, olt most bál van — mondta Éva. — Majd én jogok vezetni, jó? — En nem megyek sehová — mondta Kiss András agrármérnök. — Menj, ha akarsz. Menj akivel akarsz. En csendben, nyugodtan szeretnék lenni, nem gondolva most a munkára sem, semmire. Fáradt vagyok ma. Talán holnap. Holnapra megemészt az ember mindent. Holnapra erőre kapunk megint. Éva azon pillanatban összekócolta frissen bodorított haját, és beszaladt a szobába. Kiss András felugrott, de az öreg visszatartotta. — Hagyd — mondta. — Ha igazán az én lányom, akkor most összeszedi magát. Ha nem, rá se nézz többé. Nem érdemli meg. Es felment az öreg a padlásra, hozott le kolbászt, vékony hasaalja szalonnát, majd hozott egy nagy kancsó jó bort Is. S ettek jóízűen, koccintottak is melléje. Kiss András elpanaszolta, hogy milyen nehéz évük volt, keményen meg kellettt küzdeniük minden koronáért. Kis idő múlva visszajött Éva, Megfésülködött, majd ragyogó pillantással azt mondotta: — Nekem nem adtok egy kicsit enni? — Gyere, kedves — mondotta Kiss András. — En adom az első falatot a szádba. De arra gondolt, hogy olyan ez a mai nap, mint a cigarettában a fináncláb. A dohányos kiveszi, hisz ami nem odavaló, el kell dobni, és rá lehet gyújtani újra. De már nem olyan jóízű az a cigaretta. ILLÉS BERTALAM
