Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-04-05 / 14. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES 1986. április 3. Évszázadnyi életút DÉNES ZSÓFIA ÉLETÉRŐL ’Az utóbbi években csupa centenárium. Aáytól kezdve Móriczot, Molnár Ferencet, Bartók Bélát, Kodályt, Krúdyt, Germanus Gyulát és Balázs Bélát öleli fel a lista. Nemrég Dénes Zsófia is a soraikba lépett. A különbség annyi, hogy a többiek mind-mind kihulltak az élet-rostán fpersze, csak fizikailag], ö viszont még mindig alkot, kor- és pályatársai közül egyedül dacol a sorssal. 1885. január 14-én született Budapesten. Ügy vélem, hogy írásainak a varázsa az igazságszeretelében rejlik. Közvetlen az olvasóval, szinte beszélget vele. Nem oktat, nem fennhéjázó. Nagy idők nagy iolgaiba, valamint festők, zenészek, színészek, írók műhelytitkaiba avat be bennünket anélkül, hogy nyelvi és esztétikai műveltségét fitogtatná. Ö maga csöndesen a háttérben marad. Közkinccsé adja a századelő lázongó, önmagát kereső, kifejezni akaró avantgárd áramlataiból fakadó élményt. Hatvány Lajos találóan a riport poétájának nevezi. Tanúja volt az első világháború Európán végigsöprő förgetegének, szenvedője az emigrációnak, a hitleri őrületnek, az ötvenes évek személyi kultuszának. Számos kiadást megért, nagyszerű és nagy sikerű könyve, az Élet helyett órák, 1940-ben jelent meg. Ady Endrének állít benne emléket. Az olvasásnál jelen vagyunk a költő forradalmánál, a Léda-szakít ásnál, a Zsuka fDénes ZsÓfiaj-Ady-frigy készülődésénél, Ady házasságkötésénél, szanatóriumi ápolásainál, zabolátlan életvitelénél, halálfélelménél és a halállal való megbékélésénél. Ne feledjük, javában dúl az első világégés, özvegyek, árvák kiáltozásait halljuk. Ady, a többi haladó szellemű művésszel egyetemben vezérként száll síkra a békéért. Keményen ostorozza a monarchia urait, Tisza István gróffal az élükön. Müvéből Ady is szól hozzánk: vigyázzatok a strázsán! Időszerűsége a megjelenésekor kísérteties: a lengyel népet taposták ekkor már a Führer csizmái. Zrínyi Ilonáról írt regénye az ötvenes években került az olvasók kezébe. Az Ügy, ahogy volt és a Tegnapi ujművészek című kötetekben a művésztársairól, a bohémtanyákról fest finom képet. Még útkereső és már befutott alkotókkal hozza össze az utókort. Az ifjúság számára szánta El ne lopd a léniát című emlékiratát. A közelmúltban került a polcainkra az Akkor a hársak épp szerettek... című tartalmas munkájának a második kiadása. Ebben Nagyváradra invitál bennünket, Ady fiatalságát idézi föl.,E müvek új kiadásai a ha; zai könyvesboltokban is kaphatók.] 'Az írónőt júniusban kerestem fel, és stílszerűen mezeivirág-csokorral köszöntöttem. (Igaz, nem a réten szedtem, hanem a Hilton szálló virágos-kisaszszonya készítette, de gyönyörű volt.] Utólag bevallom, kicsit féltem a „vizittől“, mert hiszen tudtam, hogy Ady Endre volt jegyese, Móricz, Kassák harcostársa, barátja, Léda és Csinszka ismerőse, Bródy Sándor, Jászai Mari, Anatolr. France, R. M. Rilke, Karinthy Frigyes, József Attila, E. B. Lukáí gyakori vendége, Sztravinszkij, Bartók, Rodin, Picasso és Jean- Paul Sartre személyes ismerőse tisztel meg azzal, hogy fogad. Hogy milyen volt, milyennek láttam? Egyszerűnek, barátságosnak. Benne volt mindaz, amiről eddig írt. Fiatalos iobogás, derű, munkakedv. bölcsesség... Az otthona alkotóház. A felsorolt hírességeknek nemcsak a kézfogását (kézcsókját I őrzi emlékként, hanem az ereklyéiket is. Első kiadású könyveket, festményeket. Ady-poríré függ a fő falon; a-siomorú, mégis lángoló szemek szinte minden űrt kitöltenek. Beszélt Adyval való megismerkedésükről, barátsággá szelídült szerelmükről. Meg arról is, hogy a versmondóink gyatrán tolmácsolják Ady költeményeit. Talán Uitinovits Zoltán érzett rá leginkább ezekre a költeményekre. Elmondta azt is, hogy Ady leginkább hajnalban, reggeli derengéskor, a „kuckón“ (heverő) tudott írni, főleg ha előző éjszaka megint „összecsapott" örök ellenségé-Kiejtési és alkotóverseny vei, ■ a Disznófejű Nagyúrral. Említette, hogy Ady kicsit paposan-tanítósan beszélt, nagyon jó zenei hallása volt, de ritkán énekelt. Inkább muzsikáltatott magának. (Ha Váradon járt, akkor az egyik vak cigányt mindig elökerítették a kérésére. Es hogy a kálvinisták himnusza — a XC. zsoltár — hallatán el-elsírta magát, meghatotta az elmúlás filozófiája.) Jászai Mariról egy csitrllánykori csemegét elevenített föl vendéglátóm. Ugyanis virággal, akart kedveskedni a művésznőnek, aki éppen egy „férfifaló“ szerepére készült a lakásán. A szerephez tartozott a bútortologatás, és amikor Dénes Zsófia, erről mit sem tudván, meghallotta belülről az éktelen robajt, annyira megijedt, hogy hanyatt-homlok elszaladt ... Nem akartam sokáig az idős asszony terhére lenni, azért lassan készülődni kezdtem. Búcsúzás közben még megkérdeztem: mit kíván útravalóul? A válasza az volt: „Optimizmust. Művészetszeretetet. Emberiességet és szorgalmat. Legfőképpen pedig — békét...“ —4— Dénes Zsófia 100. születésnapja alkalmából kiállítás volt a budapesti Gorkij könyvtárban. A kiállítás anyaga felölelte az életét: láthattuk ott riportjait, könyveit, emléktárgyait és a levelezését. Az orosz nö a forradalomban és a N6 a kommunista társadalomban című tanulmánya is üveg alá került; az előbbit a Pesti Naplóban publikálta 1917-ben, az utóbbit brosúraként 1919-ben adták ki. E két írása miatt kellett emigrálnia a fehér terror elől. Féltve őrzött kincse a Portugál levelek c. kötet, az a Rilke-dedikáció, amelyet a prágai születésű német költő ajánlott Zsófia asszonynak. És végül: öt magát az egyik Adylevél mutatja be legilletékesebben, legavatottabban: „Zsukám, nagyszerű emberem, legkiilönb asszonyom, be jó, hogy olyannak ismerlek meg most, amilyennek várva hittelek ... Csiba Géza 'Az Érsakújvári (Nové Zámky) Czuczor Gergely utnai Alapiskolában zajlott le a magyar tanítási nyelvű alapiskolák diákjainak járási szintű kiejtési és alkotóversenye. A kötelező szöveg felolvasása mellett a versenyzőknek alkotniuk (fogalmazniuk) is kellett, s a bírálóbizottság mindkét versenyteriiletet külön-külön értékelve végűi is egy végeredményt — összteljesítményt — ismertetett. Az iskolai fordulókat követően 14 alapiskola 31 versenyzője igyekezett bizonyítani a „Helyesen, szépen magyarul“ vetélkedő járási fordulójában, amelynek országos döntöja azóta Kassán (Košice), a Kazinczy Nyelvművelő Napokon csúcsosodott ki. A bírálóbizottság örömmel nyugtázta, hogy a versenyzők többsége sikeresen megbirkózott az igényes szöveggel, a legtöbb versenyző hangképzése is kifogástalan volt, a helyes kiejtés területén sem tapasztalható különösebb hiányosság, csupán a hangsúlyozás terén akadtak kisebb-nagyobb fogyatékosságok: ritmusvétség, a kelleténél gyorsabb előadás. A vetélkedő második részében a versenyzőknek alkotniuk kellett: a tíz megadott cím közül a maguk által választott műfajra (elbeszélés, leírás, jellemzés) való tekintettel fogalmaztak, rftajd felolvasták munkájukat. A versenyzők a rendelkezésükre álló viszonylag rövid (30 perc) idő alatt meglepően jó fogalraazókészségről tettek tanúbizonyságot, néhányan szokatlan szókapcsolatokat, kifejezéseket is alkalmaztak, s illesztetek fogalmazásuk egészébe. Többségében gördülékeny munkák születtek, stilisztikai vétségek csupán elvétve fordultak elő. Az „Anyanyelvből nőttem én, emberré az nevel“ mottó jegyében lezajlott verseny elérte küldésétől: a tanulók helyes magyar kiejtésének ápolását, szóbeli kifejozőképességének fejlesztését. A bírálóbizottság döntése alapján a vetélkedő győztese Kecskés Mária besenyői (Bešeňov) tanuló lett, a második helyet Sillo József érsekújvári versenyző szerezte meg, a harmadikon pedig Árendás Andrea szőgyéni (Svodín) versenyző végzett. Dicséretben részesült továbbá Szlávik Éva köbölkúti (Gbelce), Nagy Mónika štúrovói. Szolár Annabella besenyői, Csókás Krisztina szőgyéni, valamint Horváth Andrea és Juhász Anikó érsekújvári versenyző. A járási pedagógiai intézet módszertartani szakfelügyelője, dr. Hypsch György a három helyezettnek oklevelet és tárgyjutalmat nyújtott át. A versenykiírás értelmében a járást az első két helyezett — Kecskés Mária és Sille József — képviselte a kerületi fordulóban. —pénzes— ■■ * A szobrász hegyétei (Kútniky) műtermének egyik részlete Lipcsei György — alkotás közben Kalita Gábor felvételei Eov év munkája mérlegen Kanyargós utakon, egy kis késéssel érkeztem meg a Gombai (Hubice) Állami Gazdaság központjába. A delet elharangozták már, a dolgozók többsége a gazdaság éttermébe igyekezett. Itt találkoztam Jamrich Celestinnel, a helyi nemzeti bizottság elnökével, akitől a Csemadok helyi szervezetének tevékenységéről érdeklődtem. Jamrich elvtárs nagy megelégedéssel beszélt a kultúrszervezet munkájáról. Nagyra értékelte azt az-aktivitást, amelyet a csemadokosok a többi társadalmi szervezet tagjaival közösen fejtenek ki. Többek közt elmondta, hogy a szervezet tagjai aktívan bekapcsolódtak a Nemzeti Front ‘által meghirdetett társadalmi munkákba, illetve azokba a „Z“ akcióba, amelyek a választási program megvalósítását szolgálták. Örvendetes tény az Is, hogy a Csemadok-alapszervezet tagságának egyharmada aktív tagja a szocialista brigádoknak, viselője a bronz, az ezüst és az arany fokozatnak. Több önkéntes véradó is található a tagság sorai között, E rövid előzetes beszélgetés után Jamrich elvtárs tanácsára felkerestem Csehy Eleonórát, a Csemadok helyi szervezetének titkárát. Amint megtudtam, Csehy Eleonóra nemcsak a kulturális szervezet munkáját szervezi és irányítja Immár másfél évtizede, hanem tagja a Nőszövetség, a Vöröskereszt, a Csehszlovák- Szovjet Baráti Szövetség, valamint a Jednota Fogyasztási Szövetkezet vezetőségének ts. Egyébként a helyi nemzeti bizottság dolgozója. Az nlnpszervezet éves tervét lapozgatva a következőket mondotta: — Kis falu a miénk, csupán négyszázkilencven lakosú. Szervezetünk tevékenységét ez határozza meg. Ezért közösen' dolgozunk, különösen az ifjúsági szervezettel jó az együttműködésünk. Például már hagyományosan társrendezői vagyunk a gyermeknapi ünnepségnek, a honvédelmi napnak, a spartakiádnak és egyéb kulturális rendezvénynek. Ml magunk Is szervezünk különféle akciókat, vetélkedőket, teadélutánokat, előadásokat, műsoros esteket, amelyekbe bekapcsolódnak az alapszervezetek tagjai. Erről tanúskodik győri kirándulásunk is, melyet színházlátogatással egybekötve valósítottunk meg. 'Az ilyen és ehhez hasonló kirándulások, összejövetelek igen hasznosak és célszerűek. A tagtoborzás terén is sikeres évet zártunk tavaly, amikor Is nyolc új taggal gyarapodtunk. A Csemadok helyi szervezete három és fél évtizedes múltra tekinthet vissza. Az évek során, ahogy bővült a taglétszám, úgy bontakozott ki a kulturális élet, a népművelő munka. Sokáig jól működött a színjátszó csoport. Nagy lelkesedéssel próbáltunk; voit időszak, amikor évente lagaláb két színművet betanultunk. Bárhol léptünk is fel — itthon vagy a környéken —, mindig telt ház előtt szerepeltünk, és nagy sikerünk volt. A legaktívabbak közül hadd említsem meg Slanina Lászlót, az alapszervezet elnökét és Olgyai Lajost, akik sok jó színdarabot rendeztek, tanítottak be, sőt maguk is szerepeltek. ■ Melyik színművel aratták a legnagyobb sikert? — Ha jól emlékszem, a Betyár Bandi című háromfelvonásos darabbal volt a legnagyobb sikerünk. A közönség kívánságára többször megismételtük. Ebben a darabban a férjemmel egyiltt játszottunk, ezenkívül még nagyon sokban. Mégsem a színjátszás által kerültünk közelebb egymás-* hoz. Kapcsolatunk az ^ifjúsági szervezetben fejlődött komollyá, ahol mindketten vezetőségi tagok voltunk. Vagv öt éve elhallgattunk. Ennek oka főleg az, hogy a fiatalok semmi érdeklődést nem mutattak a színjátszás, az éneklés, a mókázás iránt Fiatal, lelkes tagok hiányában a csoport szétesett. Amt a faluban a néphagyományokból megmaradt, az az úgynevezett dörejárás, ami az idén is Jól sikerült. No és persze nem maradt el a több éves hagyománynak örvendő farsangi bál sem. A múltat Idézgetve megállapíthatjuk, hogy a kultúrszervezet tevékenységében vannak még hiányosságok. De vajon mit ígér a jövő? Kiderült, hogy sokrétű és tartalmas az idei tér« vük. Ügy vetem észre, hogy valami mozgásbzan van, valami készülődik. Slanina László, Szabó Lajos, Mogrovics Vilmos (kultúrfelelős) összedugták a fejüket az idősebb, tapasztaltabb csemadokosokkal, az élenjáró színjátszókkal, a dörejárás hagyományőrzőivel és a társadalmi szervezetek vezetőivel. Arra a következtetésre jutottak, hogy újból megalakítják a színjátszó csoportot. Hiszen most már helyiségük Is van, amit ki tudnak fűteni. Ugyanis az történt, hogy az 1967-ben épült kultúrházat a közelmúltban felújítottták. művelődési központtá alakították, villanykályhákat szerel« tek be a helyiségekbe, an« nak érdekében, hogy a kuli túrközpontot bármikor a célnak megfelelően használhassák ki. Dicséretes, hogy e nagyszabású akció megvalósításához, illetve a művelődési ház mielőbbi átadásához nagyban hozzájárult a falu lakossága, no meg az állami gazdaság, amely kétszázötvenezer koronát adott e létesítmény korszerűsítésére. Meg kell jegyeznünk azt is, hogy az állami gazdaság támogatja a Csemadok helyi szervezetének kulturális tevékenységét, megad mindenféle anya« gi és erkölcsi támogatási. Sőt. a járás illetékes szerveitől ígéretet kaptak a berendezések felújítására, gyarapítására is. A cselekvésre való ösztönzésre jó alkalom nyílott az évzáró közgyűlésen, melyre meghívták a falu lakosságát. Az eredmény? Kiderült, hogy sok nótáskedvű fiatal lány és legény él Gombán. Máris újjászervezték a színjátszó csoportot, amelynek vezetője Slanina László, rendezője Olgyai Lajos lett; még az idén tavasszal be akarják mutatni az első színdarabot a felújított kultúrházban. — Ezzel még korántsem lehetünk elégedettek — mondotta Csehy Eleonóra. — A terv szerint általános érdeklődésre számot tartó előadásokat, előadássorozatokat szervezünk. Például a közelmúltban nagy érdeklődés közepette zajlott le Marcell Béla, a Duna Menti Múzeum dolgozójának „Ä Csallóköz hiedelmei“ című néprajzi előadása. Az irodalmi, néprajzi, ismeretterjesztő előadásokat, vetélkedőket a fiatalok kedvelik, éppen ezért minden eddiginél nagyobb figyelmet szentelünk ezeknek is. Voltaképpen célunk az, hogy közelebb hozzuk egymáshoz az embereket, a fiatalokat. A gyakoribb találkozások révén — megváltozott körülmények között — feladatainknak igyekszünk eleget tenni. Fő feladatunknak tartjuk a magyar nemzetiségi dolgozók szocialista hazafiságra és a proletár internacionalizmus szellemében való nevelését, a kulturális értékek gyarapítását és a szocialista kultúra terjesztését. NAGY TERÉZ
