Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-04-05 / 14. szám

2 SZABAD FÖLDMŰVES 1988. április S fl gazdasági és szociális fejlesztés meggyorsításával (Folytatás az 1. oldalról) A kongresszus kegyelettel adózott a CSKP KB és a CSKP KERB azon tagjai, valamint a nemzetközi kommu­nista, munkás-, nemzeti felszabadító és békemozgalom azon jeles személyiségei emlékének, akik a CSKP XVI. kongresszusa óta hunytak el. A küldöttek ezután egyhangúlag jóváhagyták a kong­resszus programját, tanácskozási és választási rendtar­tását, s megválasztották javasló-, választási és mandá­tumvizsgáló bizottságát. A kongresszusi bizottságok megválasztása után G u s­­táv Husák elvtárs előterjesztette Csehszlovákia Kommunista Pártja XVII. kongresszusának a CSKP KB politikai beszámolóját. A CSKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságának tevékenységéről szóló jelentést Jaroslav Hajn, a bizottság elnöke terjesztette elő. A kongresszus második napján Ľubomír Štrougal, a CSKP KB Elnökségének tagja, szövetségi miniszterel­nök előterjesztette A CSSZSZK gazdasági és szociális fejlesztésének fő irányai az 1988—1990-es évekre és ki­látások a 2000-ig terjedő időszakra című dokumentum­ról szóló beszámolót. A CSKP XVII. kongresszusának vitájában ötven kül­dött szólalt fel. A kongresszus a negyedik napon zárt ülést tartott, melyen megvitatta a választási bizottság jelentését, s megválasztotta a CSKP Központi Bizottsá­gát, valamint Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottsá­gát, melyek ugyanazon a napon megtartották első ülé­seiket és megválasztották végrehajtó szerveiket. A központi bizottság egyhangúlag Gustáv Husák elvtársat választotta a CSKP KB főtitkárává, a CSKP KB Elnökségének tagjaivá Gustáv Husák, Vasil B i Г а к, Peter С о 1 о t к a, Karel Hoffmann, Alois Indra, Miloš Jakeš, Antonín K a p e к, Josef K e m p n ý, Jo­sef K o r C á k, jozef L e n á r t és Ľubomír Štrougal, póttagjaivá Jan Fojtik, Josef Hama n, Vladimír Her­man, Miloslav Hruškoví č, Ignác J a n á k és Fran­tišek P i t r a, a CSKP KB titkáraivá Gustáv Husák, Va­sil B i f a k, Miloš Jakeš, Jan F o j t í k, Josef H a m a n, František P i t r a, Mikuláš B e ň o, Josef H a v 1 í n és Jindŕich Poledník elvtársakat választották meg. A CSKP KB Titkárságának tagjai: a CSKP KB főtitkára, titkárai, Zdenčk Horení és Marie K a ht'r h e 1 o v á. A CSKP KERB ülésén Jaroslav Hajn elvtársat válasz­totta meg a bizottság elnökévé. Ezt követően a kongresszus egyhangúlag jóváhagyta a javaslóbizottság jelentését és a kongresszus dokumen­tumait. Vitazáró beszédet Gustáv Husák elvtárs mondott. Gustáv Husák elvtárs beszédéből A gazdaságirányítás fejlesztésében a demokratikus centralizmus alap­letl és az élelmiszeriparral szemben, amelyeknek jóval rugalmasabban kell kielégíteniük a belső piac növekvő igényeit. A szükséges szerkezet és minőség szempontjából fedezniük kell a lakosság valamennyi csoportjának keresletét. A hosszú távú árpolitika alapelveit a XVI. kongresszuson fogadtuk el és az a véleményünk, hogy nem indokolt a módosításuk. Lényegük az ármecha­nizmus társadalmi és gazdasági funk­ciójának egysége, s ennek a mecha­nizmusnak hozzá kell járulnia a kí­nálat és a kereslet közötti összhang biztosításához, a piaci egyensúly fenn­tartásához. Tiszteletben kell tartanunk azt az egvszerű igazságot, bngy nem lehet drágán termelni és olcsón eladni. Államunk amúgy is ártámogatásban részesíti, főleg az élelmiszereket és a szolgáltatásokat, s a jövőben is je­lentős eszközöket fog fordítani ezek dotálására. Ezen felül általánosan ismert, milyen nagy kiterjedésű ná­lunk a térítésmentes szolgáltatások, az egész társadalmi fogyasztás szfé­rája. Az, amivel a társadalom rendel­kezhet. amit a szocialista állam el­oszthat, a források megteremtésétől, a jő minőségű munkától függ. (Befejezés az 1. oldalról) és energiaigényességének lényeges csökkenésével. E célok elérése megköveteli, hogy további előrehaladásunkat a gazda­sági és szociális fejlődés meggyorsí­tására. stratégiai irányvonalának még határozottabb és következetesebb megvalósítására építsük, főleg a nép­gazdaság intenzív fejlesztésének út­ján. Gazdaságunk sokoldalú intenzifiká­­lása a tudományos-műszaki haladás lényeges meggyorsításától és ered­ményeinek következetes gyakorlati alkalmazásától függ. A tudományban és a technikában valóban forradalom zajliít le, amely messzemenő hatást gyakorol a termelés minden terüle­tére, a társadalmi viszonyokra, až egész irányítási rendszerre, minden ember élet- és munkakörülményeire. Ha forradalomról beszélünk, akkor a tudományhoz és a technikához, / vala­mint gyakorlati alkalmazásukhoz is felelősségteljesen, igényesen kell vi­szonyulnunk. E törekvésben elsőrendű jelentősé­get tulajdonítunk a Szovjetunióval való gazdasági és tudományos-műsza­ki együttműködés 2000-ig szóló hosszú távú programja teljesítésének. Meg­valósítása — hasonlóan, mint a többi KGST-országgal megállapodott továb­bi programok megvalósítása — az egész irányító és gazdasági szféra kezdeményezését, aktív és felelősség­teljes hozzáállását követeli meg. A 8. ötéves tervidőszakban döntő lépést kell tennünk a gazdasági és szociális fejlesztés hosszú távú stra­tégiai irányvonalának megvalósításá­ban. Már az idén magas mércét kell állítanunk minden irányító dolgozó és minden dolgozó kollektíva elé. A konkrét feladatokat tartalmazza A CSSZSZK gazdasági és szociális fej­lesztésének fő irányai az 1986—1990- es évekre és kilátások 2000-ig című dokumentum. Alapvető követelmény a nemzeti Jövedelem 18—19 százalékos növeke­désének az elérése. Növekményének 92—95 százalékot a társadalmi mun­ka termelékenységének «növelésével kell elérni. ' Gazdaságunknak minderre elég le­hetősége van. Számottevő tartalékok vannak a munkaidő kihasználásában, a munka és a termelés szervezésé­ben, valamint az irányítás egész rend­­szerében. A gazdasági és szociális fejlesztés céljainak megvalósítása megköveteli a mezőgazdasági-élelmiszeripari komp­lexum, a lakosság élelmiszer-ellátá­sában minden illetékes ágazat továb­bi szilárdítását és fejlesztését. A szo­cialista szövetkezetesítés nagy műve, amely olyan ragyogóan kiállta az idő próbáját, a párt és az állam gon­doskodása a mezőgazdaság fejleszté­séről, megteremtette a feltételeket ahhoz, hogy a mezőgazdasági terme­lés tartósan növekedjék, s mindin­kább áttérjenek az ipari módszerek alkalmazására. Szocialista mezőgaz­daságunk magasan képzett káderek­kel és korszerű technikával rendel­kezik. Mindez lehetővé teszi, hogy nagyobb igényeket támasszunk ezzel az ágazattal szemben, hogy tartalé­kainak és lehetőségeinek teljesebb mértékű kihasználására törekedjünk, beleértve az egyes összehasonlítható feltételek között dolgozó vállalatok munkájának színvonalában és ered­ményeiben tapasztalható indokolatlan különbségek felszámolását is. Pártunk és szocialista államunk po­litikája továbbra is arra irányúi, hogy biztosítsuk az ésszerű táplálkozás magas színvonalát, s tovább növeljük az önellátás mértékét az élelmisze­rek terén. Nagyobb mértékben kell azonban a mezőgazdasági termelés stabilitásának elérésére törekedni. Ez megkívánja, hogy a jövőben is előny­ben részesítsük a növénytermesztés fejlesztését, létrehozzuk a szükséges tartalékokat és sokoldalúan gondos­kodjunk a talaj termőképességének növeléséről, védelméről. Az állatte­nyésztést, ennek szerkezetét az össz­társadalmi szükségletekkel összhang­ban a saját takarmányalapokra épít­ve s a takarmányalap hatékonyabb kihasználásával kell fejleszteni. Fon­tos követelmény az is, hogy az inten­­zifikálás folyamatát következeteseb­ben hangolják össze a környezet- és természetvédelmi gondoskodás javítá­sával. Az, ami érvényes az egész népgaz­daságra — a nagyfokú gazdaságos­ság és hatékonyság követelménye — teljes mértékben vonatkozik a mező­gazdaságra is. A mezőgazdasági nyers­anyagukat és élelmiszereket is ol­csóbban kell előállítani. A mezőgaz­dasági termelés intenzívebbé és gaz­daságosabbá tétele lényegesen na­gyobb követelményeket támaszt a tu­dományos-műszaki színvonallal szem­ben, a döntő intenzifikációs tényezők komplexitásával és minőségével, va­lamint kihasználtságuk mértékével szemben is. Ebből kell kiindulniuk mindenekelőtt az egységes földmű­ves-szövetkezeteknek és az állami gazdaságoknak, valamint a mezőgaz­dasági biológiai és műszaki szolgál­tatásoknak is. Ugyanez vonatkozik azonban az egész mezőgazdasági­­élelmiszeripari komplexum tudomá­nyos-kutatási alapjára és a legfonto­sabb szállító ágazatokra, főleg a me­zőgazdasági és élelmiszeripari gép­gyártásra, a vegyiparra és a gyógy­szeriparra, valamint az illetékes ter­vező és irányító szervekre. Nagyon időszerű feladat az élelmi­szerek választékának bővítése, minő­ségének és tartósságának javítása. Általában véve jobban kell hasznosí­tani a mezőgazdasági termékeket és élelmiszereket, következetesen felszá­molni a különböző veszteségeket, ame­lyekből mindmáig épp elég van. Fö­löttébb sürgős követelmény azoknak az aránytalanságoknak a felszámolá­­•sa. amelyeket a mezőgazdasági ter­melés növekedése és a feldolgozó, valamint raktározó kapacitások lema­radása okoz, s gyorsított ütemben meg kell oldani az élelmiszeripari termékek csomagolási gondjait is. Mindazt, aminek például a cukorrépa betakarítása és feldolgozása során tanúi vagyunk, az olyan értékes nyers­anyaggal való pazarlást, mint a tej, a t/urgonva raktározásakor és a ta­karmányok tartósításakor jelentkező nagy veszteségeket, nem lehet tovább tűrni, s itt az ideje változtatni ezen a helyzeten. A 8. ötéves tervidőszakra fontos intézkedéseket hoztunk a mezőgazda­sági-élelmiszeripari komplexum irá­nyítási rendszerének tökéletesítésére. Ezek a mezőgazdasági vállalatok jog­körének s egyúttal felelősségének erő­sítését is célozzák. Sor kerül a terv­mutatók számának csökkentésére, a gazdasági eszközök szélesebb körű alkalmazására, a szerződéses kapcso­latok érvényesítésére a mezőgazda­­sági termelés és feldolgozó ipar kö­zött. Az intézkedések fontos eszközt lelentenek az intenzifikálás irány­vonalának érvényesítésében, a mező­gazdasági-élelmiszeripari termelés hatékonyságának és rentabilitásának növelésében. Gazdasági és politikai következményekkel járó fontos dön­tésekről van szó. Az irányítás minden szintién — a tervező szervektől egé­szen a mezőgazdasági vállalatokig — következetesen és átfogóan életbe kell léptetni a meghatározott alap­elveket. állandóan értékelni kell a tapasztalatokat, s időben reagálni a problémákra. elveiből kell kiindulni. Ezek: a köz­ponti irányítás tökéletesítése, s ezzel párhuzamosan az alsóbb láncszemek jogkörének és felelősségének bővíté­se, s főleg a dolgozó kollektívák ér­dekeltségének, kezdeményezésük fej­lesztésének sokoldalú támogatása. Sok mindent kell változtatni az ágazati minisztériumok munkastílusá­ban. Ezeknek mindenekelőtt arra kell összpontosítaniuk, hogy a rájuk bí­zott területet koncepciózusán, nép­­gazdasági rálátással irányítsák, hogy felszámolják a szűk reszortizmust és a parancsolgatást. Ezzel párhuzamo­san hatékonyabb módszerekkel kell lebontani a tervet a termelési gazda­sági egységekre és vállalatokra, kor­látozni a tervmutatók számát, s je­lentős mértékben növelni a gazdasági szerződések szerepét. A gazdaságirányítás egész rendsze­rét a központ és az alsóbb láncsze­mek kezdeményezése közötti kapcso­lat kiegyensúlyozottságára kell épí­teni. Ez megköveteli, hogy a központi irányítás és tervezés javításával kéz a kézben erősítsük a vállalatok ön­állóságát és felelősségét. E feladatok megoldása során nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a siker alapvető feltétele az emberek részvételének és támogatásának a megnyerése. Azt kell elérni, hogy a dolgozó kollektívák a legmélyebb ér­deklődéssel és meggyőződésből ve­gyenek részt a lehető legjobb ered­mények elérésére irányuló erőfeszí­tésekben. A SZOCIÄLPOLITIKA FŐ IRÄNYAI, A TÁRSADALMI IGAZSÁGOSSÁG ELVÉNEK ÉRVÉNYESÍTÉSE A 8. ötéves tervidőszakban az élet­­színvonal fejlesztését tekintve az egyik alapvető célkitűzés a szemé­lyes fogyasztás növelése és a szerke­zetében végrehajtott minőségi válto­zások biztosítása. Azzal számolunk, hogy a lakosság pénzjövedelmei 14 százalékkal növekednek. A bérekre fordítható eszközöket a munkaterme­lékenység növekedésével összhangban fogjuk fejleszteni. Szociálpolitikánkban állandóan fon­tos helyet kap a társadalombiztosítás rendszere, amely nálunk magas szin­tű és a szocializmus nagy vívmányai közé tartozik. A gazdasági lehetősé­gek függvényében tovább fogjuk tö­kéletesíteni. Azzal számolunk, hogy a 8. ötéves tervidőszakban 470 milliárd koronát fordítunk erre a területre. A nyugdí­jasok életszínvonalának megfelelő emelése céljából megkezdjük a mun­kát a nyugdíjbiztosítás tökéletesíté­sének programján. A 8. ötéves tervidőszakban jelentős eszközöket fordítunk az oktatásügyre és a kultúrára is. Itt ugyancsak elen­gedhetetlen ezeknek az eszközöknek a hatékony kihasználása e területek fejlesztésére. Elsőrendű fontosságú kérdés a belső piac jó működése. Jelentős mértékben befolyásolja a lakosság elégedettsé­gét, érdekeltségét a nagyobb teljesít­ményben. a termelés és a munkater­melékenység növekedésében. Piacunk ellátottsága egészében véve jó. főleg ami az élelmiszereket illeti. Néhány hiányosság azonban tapasz­talható.. Gyakran hiányoznak aprósá­gok. amelyekre az embereknek szük­ségük van és amelyek beszerzésére sok időt pazarolnak el és amelyeket magunk is előállíthatnánk. A jelenlegi ötéves tervidőszak folya­mán a piaci alapokba történő szállítá­sok több mint 13 százalékkal növe­kednek. A termelés jelenlegi szintje lehetővé teszi az iparcikkek és élel­miszerek szükséges mennyiségének és minőségének a biztosítását. Ez nagy igényeket támaszt a közszükség-AZ IDEOLÓGIAI MUNKA ÉS AZ ÉLET SZOROS KAPCSOLATA Az elkövetkező időszak feladatait szorosan össze kell kapcsolni a poli­tikai-nevelő, ideológiai munkával. Fel­adata, hogy még aktívabban járuljon hozzá az új ember, a szocialista haza öntudatos állampolgára, a sokoldalúan fejlett személyiség tudajdonságainak formálásához, aki elsajátította a mar­xista-leninista világnézet alapjait, a szocialista erkölcs elveit, és eszerint cselekszik. Mint más területeken, itt is szem előtt kell tartanunk bizonyos elsőbb­ségeket. Napjaink megkövetelik, hogy az eszmei-politikai munkát a szociális gazdasági programból eredő felada­tok alapos megvilágítására irányít­suk. és megkülönböztetett figyelmet fordítsunk olyan kritériumokra, mint a becsületesség, a szorgalom, a köte­lességérzet, valamint a kollektíva iránt érzett felelősség. Az emberek gondolkodásmódjáért folytatott .küzdelem azonban bonyo­lult, hosszan tartó folyamat, rendkí­vüli türelmet igényel. Szem előtt kell tartani a változó viszonyokat, nem szabad alkalmazkodni az elavult né­zetekhez és hangulatokhoz, hanem mindig látni kell céljainkat és táv­latainkat. E munka meggyőző ereje elsősor­ban az élet • és a gyakorlat szoros kapcsolatában rejlik. Milyen lehet például a propaganda hatékonysága ott. ahol az emberek azzal találkoz­nak, hogy egyesek mást mondanak és másként cselekednek, ahol a sza­vakat nem követik tettek? A párt központi bizottsága nagy fi­gyelmet fordít és fog fordítani a hír­közlő eszközökre. A hírközlő eszkö­zöknek hitelesen és rugalmasan kell tájékoztatni hazánk életéről és a vi­lág eseményeiről, biztosítani a széles körű tájékozottságot a párt-, az álla­mi- és a gazdasági szervek, valamint társadalmi szervezetek munkájáról. Ahhoz, hogy a hírközlő eszközök teljesíthessék feladatukat és köteles­ségüket, amelyeket a párt számukra meghatároz, hozzáférhetővé kell ten­ni számukra a szükséges információ­­forrásokat. \ Ez ugyanakkor fokozza társadalmi felelősségüket. Bátrabban kell fejleszteni a hírközlő eszközök­ben a konstruktív kritikát és így hoz­zájárulni a munka minőségével és a hiányosságokkal szembeni kérlelhe­tetlen magatartást elősegítő nagyfokú igényesség légkörének megteremté­séhez. Az oktató-nevelő rendszerben, me­lyet szervezetileg és tartalmilag is fokozatosan tökéletesítünk, szükséges, hogy továbbra is és még rugalmasab­ban reagáljunk a társadalmi fejlődés jelen és jövő szükségleteire. Előtérbe kerül az a feladat, hogy az ifjúságot a tudományos-műszaki ismeretek, de elsősorban az elektronizáció és más perspektivikus irányzatokkal kapcso­latos ismeretek alkotó elsajátítására vezessük. Kultúránk és művészetünk színvo­nalát egészében véve pozitívan érté­keljük. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem látjuk a hiányosságokat. Vannak aggasztó jelenségek. A párt nem írja elő a művészi alkotás for­máit, módszereit és témáit, de nem fogja támogatni azt, ami rontja az emberek ízlését vagy elferdíti szocia­lista valóságunkat. Az alkotó szövet­ségekben. a kiadókban dolgozó kom­munistáknak és a művészet-kritiká­nak erősebben kell hatnia a művé­szeti alkotásokra — a párt politiká­jával és a szocializmus alapvető ér­tékeivel összhangban. Sokkal nagyobb igényeket kell tá­masztanunk a kulturális-nevelő és az amatőr művészeti tevékenységgel szemben. A szabadidő tartalmi alaku­lása a szocialista életmód fejlődésé­nek fontos eleme. Szüntelenül növekszik a tömeges testnevelés és a tömegsport jelentő­sége az emberek egészséges fizikai és szellemi fejlődésében. A csehszlo­vák spartakiád szemléletesen bebizo­nyította, hagy ezen a téren széles hátországgal rendelkezünk. A párt központi bizottsága és a kormány joggal adózott elismeréssel az önkén­tesek ezreinek, akik ezen a téren működnek. A PÁRT ÉLCSAPATSZEREPE, A BELSŐ PARTÉLET TÖKÉLETESÍTÉSE Amikor kongresszusunkon megem­lékezünk Csehszlovákia Kommunista Pártja megszületésének történelmi jelentőségéről, büszkén állapíthatjuk meg, hogy hatvanöt év távlatában tett nagyságát megerősítette a kapi­talizmussal és a fasizmussal vívott győztes harc. és mindenekelőtt a szo­cializmus sikeres felépítése, a fejlett szocialista társadalom építése. 1921 májusa és szocialista jelenünk között közvetlen folyamatosság van. Tudatában vagyunk annak, hogy a párt nem élhet csupán a múltban szerzett politikai tőkéből. A dolgozó népnek a párt politikájába vetett bi­zalmát szüntelenül ki kell vívni, még­pedig a jelenlegi problémák megoldá­sa és a programcélok teljesítése alap­ján. Következetesen fogjuk folytatni reális, becsületes és nyílt politikán­kat. amely a párt és a nép szilárd szövetségének mindig is az alapja volt. Ma, amikor minden területen fo­kozzuk a kommunisták munkájával szemben támasztott igényeket, rend­kívül fontos a cselekvés nyíltsága, amely magába foglalja az igazsághű helyzetértékelést, a hiányosságok és hibák meglátásának képességét, a széles körű tájékozottságot és a rend­szeres beszámolást. A pártszervekben és -szervezetekben létre kell hozni a feltételeket ahhoz, hogy a kommu­nisták széles körben vegyenek részt a problémák megoldásában, hogy a vélemény- és a tapasztalatcsere kon­struktív legyen, hogy a munka ered-« ményeinek elemzése bíráló legyen. A párt alapszabályzata arra köte­lez bennünket, hogy sehol se enged­jünk teret a bírálat elnyomásának. Azokban az esetekben, amikor az em­bereket a bírálatért üldözik, a leg­szigorúbban kell eljárni, mindig szem előtt kell tartani, hogy az emberek bizalmával nem szabad hazárdírozni. A bírálat akkor teljesíti feladatát, ha azt önbírálat, majd a hibák és a hiá­nyosságok helyrehozása követi. A kommunista bírálatban és önbírálat­ban a belső pártélet természetes al­kotóelemét, a fejlett szocialista társa­dalom építésének pótolhatatlan esz­közét látjuk. Lényegesen növelnünk kell politikai és irányító tevékenységünk ellenőrzé­sének színvonalát és hatékonyságát. Továbbra is jelentős a • szerepük az ellenőrző és revíziós bizottságoknak a pártépítés miden szintjén. A múlt időszakban, nagy munkát végeztek és tekintettel az előttünk álló feladatok­ra a jövőben is nem kevés tennivaló vár rájuk. Állandóan szem előtt kell tartani a vezetők szakképzettségének, eszmei- és politikai felkészültségének a rend­szeres fokozását is. A tudományos ismeretek, a tudományos-műszaki ha­ladás gyors fejlődése megköveteli, hogy a káderek rendszeresen gyara­pítsák műveltségüket és fokozzák po­litikai és szakmai képzettségüket. A kádermunkában mndig érvénye­sülnie kell annak, hogy a felelősség­gel és a jogkörökkel együtt növek­szenek a kötelességek és a tisztség­­viselőkkel szemben támasztott igé­nyek. Minél magasabb poszton áll valaki, annál nagyobb mértékben sok­­szorozódik ez az elv. A pártszervek­nek és -szervezeteknek elvszerűen kell eljárniuk a pártalapszabálvzat, a szocialista erkölcs, a törvényesség és a fegyelem megsértésének eseteivel szemben, szigorú következtetéseket kell levonniuk, beleértve azoknak a pártból való kizárását is, akik ezt elkövetik. A párt vezető szerepe annál haté­konyabb. minél sokoldalúbb a nárt belső élete, minél következetesebben tartjuk be a demokratikus centraliz­mus e lenini elvét. Határozottságunkat megsokszorozza az a tudat, hogy a kitűzött program megfelel dolgozóink alapvető érde­keinek és vágyainak és teljes össz­hangban van a világ forradalmi és haladó erőinek a társadalmi haladás és a tartós béke biztosítására irányu­ló erőfeszítéseivel. Erősít bennünket az tudat, hogy országunk a szocia­lista közösség, a széles antiimperia­­lista front szilárd láncszeme és hogy igényes terveinket a szovjet néppel megbonthatatlan, testvéri együttmű­ködésben váltjuk valóra.

Next

/
Thumbnails
Contents