Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-03-29 / 13. szám

TÄMRENDSZEREK A támrendszer készülhet ál­landó vagy ideiglenes jelleg­gel, attól függően, hogy milyen sövénytípust választottunk. Né­mely sövények ugyanis legfel­­jeb 1—5 évig igénylik a támve­­zetéket. Néha elég az egyenesen vagy X alakban levert karókra, il­letve cölöpökre kifeszített, egy­­-két sor dróthuzal. Ezt az ideig­lenes támrendszert később fel­tétlenül el kell távolítani, mert gyorsan megrongálódik, csú­nyán mutat, és egyébként is feleslegessé válik. Az álldndó jelleggel megépí­tett támrendszerek is többfélék lehetnek. Legelterjedtebb mód­szer, hogy a sor elején és vé­gén támasszal együtt bebeto­nozunk egy-egy erősebb fém csövet és közöttük is elhelye­zünk 10—12 vagy 15 méteren­ként egy-egy csövet, ha törté­ne, esen hosszabb sövényről van szó. Az oszlopnak szánt fém csöveket a támvezeték ter­vezett magasságában előre ki­fúrjuk, hogy később már csak a drótot kelljen kifeszíteni. A sor elején és végén nagyon fontos a támaszték, különben az oszlopok megdőlnek s a huzal meglazul. Az ügyesebbek arra is gondolnak, hogy ké­sőbb a meglazult huzalt újra ki lehessen feszíteni. Rüvidebb sövény (lugas) esetén a felső huzalt gyakran vékonyabb fém csővel pótolják. Ez jó megol­dás, mert szilárdabbá teszi a támrendszert. A gyümöicssövény támrend­­szerének kiépítéséhez jól fel­­használhatók a szőlészetben használatos 9X9 vagy 10X10 cm-es beton oszlopok is, de itt sem szabad megfeledkezni a támasztékról. A támrendszer fém részeit (oszlopok, huzal) ajánlatos le­festeni, mert különben a rozs­da gyorsan tönkre teszi az egész létesítményt. A SÖVÉNYEK ÖNTÖZÉSE A felülről történő, permetező öntözés helyett itt a csöpögte­­tő öntözést öntözést ajánlatos előnyben részesíteni. A megol­dás mindig a helyi és egyéni adottságokhoz igazodik, de mindenképpen kell hozzá egy 15—20 mm átmérőjű műanyag cső, amit rendszer formában összeszerelünk és a támrend­szer legalsó drőthuzaljához rögzítünk. Ke:l továbbá egy né­hány köbméter íirtartalmú víz­­tartáiy, melyet négy-öt méter­rel az öntpzenlő terület szintje fölött keil elhelyezni (pl. й ga­rázs vagy a melléképületek te­tején stb.). A tartályból a víz önesésse! jut el a vezetékbe, onnan pedig a csöpögtető spi­rálokon át a fák közeiében a ta’ajra. Spirál helyett a fólia alatti öntözésre használatos porlasztók is felhasználhatók, sőt az is megfelel, ha egysze­rűen kilyuggatjuk a műanyag csövet, de így nem tudjuk úgy szabályozni az öntözést, hogy mindenhova azonos vízmennyi­ség jusson. Természetesen alkalmazha­tunk barázdás vagy talajszint A gvümölGSsövénvekről --1/1. alatti, ugyancsak műanyag cső segítségével végzett, irányított öntözést is. ALANY ÉS FAJTA Nagy általánosságban el mondhatjuk, hogy minél szigo­rúbban törekszünk a kedvező szögállás biztosításával nevelni a koronát, annál bátrabban használhatjuk a lassú növeke­désű alanyokat (M-9, M-26 stb.). Viszont minél Inkább „megnyomorítjuk" a fákat, an­nál inkább előtérbe kell he­Ä közkedvelt Golden deli­cious a melegebb éghajlat faj­tája. Jó talajt Igényel, Hungá­­ria-sövénybe és Hoiovousi-sö­­vénybe M-4 alanyon javasol­ható. A korán és bőven termő Gol­den spurt szintén a meleg és napos vidékeket kedveli, éves vesszőn is terem. A karcsú or­só tipikus fajtája, de itt is bu­ján növő alanyra (M-l, M-2, M-4 vagy M-7) oltjuk. A Jonatánéhoz hasonló igények­Az olasz palmetta-sövény lyezni az M-l, M-2, M l stb. alanyokat. Ha történetesen túl sűrű telepítést tervezünk (lásd a karcsú orsónál mondotta­kat), akkor valóban csak az M-9 vagy az M-26 jöhet számí­tásba alanyként. Még akkor is, ha az M-9-ről köztudott, hogy a rajta termelt téli almafajták nem rendelkeznek valami jó eltarthatósággal. Ezzel szem­ben az M-l és az M-4 alanyo­kon kinevelt, nagy koronát ne­velő nemes fajták jól sövénye­­síthetők, és finom ízű, jól el­tartható gyümölcsöt kínálnak. Hogy a rendelkezésre álló fajták közül melyikeket válo­gassuk össze a sövénybe? Van­nak fontos alapelvek és van­nak egyéni ízlések, ezért pon­tos recept nem létezik. Válasz­­szon ki-ki kedvére az alábbi jellemző adatok ismeretében. A hűvösebb éghajlatot jól tűrő Clivia a jó táperőben lé­vő, termékeny talajokra való, M-l, M-2 és M-4 alanyra oltva telepíthető. A sövényben met­szeni is kell az alakítás során. Korán kell kezdeni az ifjítását. kel rendelkező Idaredet M l, M-4 vagy M-7 alanyon taná­csos nevelni, de az A2 alany is megfelelő. Talaj- és vízigényes. A közkedvelt James Grieve nehezen alakítható, tehát szi­gorú formákat megkövetelő sö­vénybe nem való. Az M-l, M-4 és M-7 alanyon neveljük, több metszést és korai Ifjítást igé­nyel. A Jonatánt nehéz kordában tartani s későb a termés le­húzza az ágait. Megfelel a Ho­­lovousi-söványbe és a termő­karos orsó kinevelésére, M-l, M-2, M-4 és M-7 alanyra oltva. Idősebb korban sok metszést, ifjítást igényel. A jól alakítható Lord Lam­­bourne elsősorban a Holovousi­­-sövénybe javasolható. A Mac Intosh Red ugyancsak jói ala­kítható, az éghajlattaf és a ta­lajjal szemben igényes. Az Ontario M-l, M-2 és M-4 alany­ra javasolható. Jól alakítható, de szakaszosan terem. A Stark­­rimson a napos, meleg vidé­kek fajtája, csakis itt fejlődik szépen a gyümölcse és itt nyeri el jellegzetes aromáját. M-l, esetleg M-4 alanyon kifo­gástalanul jó az olasz sövény­be, illetve minden olyan sö-* vénybe, ahol az ágak szögállá­sa 30° körüli. Korán kell alkal­mazni a részleges ifjítást. A nálunk elterjedt köi^efaj­­ták közül a buján növő Bőse kobak jól bírja az alakítást, vadkörtére közvetlenül, birsre csak Hardy közbenoltásávat oltható (sövénybe jobb a birs alany). A Clapp kedvelt je (pi­ros változata a Starkrimson) esetében szintén közbenoltást (Hardy) kell alkalmazni. Ké­sőbb fordul termőre, viszont csaknem valamennyi sövénybe beilleszkedik. A szeptember vé­gén szüretelhető és november­től februárig fogyasztható Kon­ferencia akár közvetlenül is oltható a birs alanyra. Talaj­­igényes, nehezen alakítható. Az októberben szüretelhető és ja­nuári fogyasztásra termelt Ma­dame Verté taljigényes, nehe­zen fordul termőre, de később rendszeresen és kiadósán te­rem. Igaz, hogy középerős nö­vekedésű és határozottan fel­felé törő koronát nevel, mégis felhasználható a gyümölcssövé­nyekbe, mivel jól alakítható. A melegebb körzetekbe való Pá­rizsi körte szintén jól alakít­ható. tehát szinte minden sö­vénytípusnál felhasználható. Közepes növekedésű, közbeol­tással birs alanyra oltjuk. Az ugyancsak meleg éghajlatot igénylő Papkürte közepesen erős növekedésű, birsre közvet­lenül is oltható. Jól alakítható, de az ágcsoportok között na­gyobb távolságot kell hagyni. Akkor szüretelhető, amikor а termés már 90 százalékra be­érett, de még így sem nyerünk minden évben egyformán ízle­tes gyümölcsöt. Az augusztus végén érő Piros Vilmos körte vad alanyon hatalmas koronát nevel, birsre pedig csak Hardy közbeoltásával oltható. Az ég­hajlatra és a talajra Igényes, viszont jól alakítható, tehát a sövényekben felhasználható. Végezetül még annyit: re­méljük, hasznos témára „paza­roltuk“ az időt és a szakrovat hasábjait. Ha csak néhányan kedvet kaptak egy mutatós, de ugyanakkor hasznos sövény ki­­neveléséhez, már érdeme- volt tollat fogni. Annál is inkább, mert a házikertekben gomba­mód szaporodó fóliasátrak bi­zonyosok helyütt kiszorították a hagyományosan telepített gyümölcsfákat. A sövényeket mindenekelőtt a kerttelepi kis­kertekbe ajánljuk de a házi­kertben is szépek és haszno­sak lehetnek. A választás per­sze nem könnyű, ezért az egy­szerűbb, ámde mégis mu'atós típusokat ajánljuk olvasóink figyelmébe. Az alma és a körte részére nagyon jól megfelel az olasz-, a Delbard- vagy a Hun­­garia-sövény. az őszibarack meg a kajszi részére a Bouché­­-Thomas-sövénv stb. A kerti utak mellé pedig legjobb volna egyszerű alma-körte kordont nevelni. Bnhicz János agrármérnök, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa 2 szállő ága — laposabb vagy meredekebb fvü. Ezzel szem­ben az anya vemhesülésének időpontja csak a laktáciös gör­be leszálló ágában hat a tej­termelésre, ugyanis a vemhesü­lés időpontjától függően az anyák korábban vagy későbben apasztanak el. A VEMHESÜLÉS IDŐPONTJA A vemhesült és az üresen maradt anyanyulak első három heti tejtermelése megközelí­tően egyforma, a laktúciós gör­be mindegyik csoportban ha­sonló ütemben emelkedik. A közvetlenül fialás után vemhesült anyanyulak a 18. na­pon érik el a laktációs csú­csot, majd a napi tejmennyiség rohamosan csökken és a 28 na­pos választás napjára egészen alacsony értékre esik le. A tej termelés hirtelen csökkenése a vehem 21 napos kor utáni gyors növekedésével és a kö­vetkező Hatásra készülő anyák­ban végbemenő hormonális vál­tozásokkal niagyarázható. A gyors elapasztás nem káros a kisnyulak növekedésére, hiszen egyre több szilárd takarmány elfogyasztásával ellensúlyozzák a tej mennyiségének csökkené­sét. A Hálást követő 10. napon vemhesült és az üresen maradt anyanvulak tejtermelése a 24 — 26. napig megközelítően egy­forma, de ezt követően a vem­hesült anyanyulak napi teiter­­me'ése evörsabb-n csökken és a 35—38. nap között el is apasztanak. EGYEDI KÉPESSÉGEK Szólni kell az egyedek kö­zötti, elsősorban genetikailag meghatározott különbségekről is. Vannak olyan anyanyulak, amelyek 21 nap alatt rendsze­resen testtömegüket meghala­dó mennyiségű (5—6 kg) tejet termelnek. Az átlagos képessé­gűek ugyanezen idő alatt 3,5— 4 kg, a gyengébbek 3 kg-nál kevesebb tejet adnak. A jól te­jelő anyáktól nagyobb, a gyen­gébben tejelőktől kisebb test­tömegű nyulakat választunk le. A kisebb testtömegű választott nyulak könnyebben megbeteg­szenek és a hizlalást időszak az átlagosnál akár 1—2 héttel is hosszabb lehet, ami a magas takarmányozási költségek miatt egyértelműen rontja a nyúltar­­tás gazdaságosságát. Az anyanyúl egyik legfonto­sabb értékmérő tulajdonsága a tejtermelés. A tenyésztő- és termelőtelepeken egyaránt fi­gyelemmel kell kísérni, hogy az anyanyulak jól neveljék fió­káikat. minél több tejet termel­jenek. A kisüzemi telepeken nem egyszerű feladat a tejter­melés genetikai javítása. Az alom 21 napos korig elért tö­­meggvarepodása lót tájékoztat az anyanyúl tejtermeléséről, de ha nem végzünk méréseket, akkor is célszerű a szopősnvu­­lak fei'ettsége, kondíciója alap­ján elbírálni az anvsnvulakat. Mindenkinek érdeke, hogy a népes a mok nagy választás! testtömegű egvedet közűi hagy­jon magának tenvészutánnót­­iást. de elvárható, hogy mások­nak is Ilyen nyulakat adjon el. (Kistenvésztők Lapja) Az anyanyulak tejtermelése (Folytatás az 1. oldalról) ALOMLÉTSZÄM ’A 21 napos korig eléri alom­­tömeg-gyarapodások ismereté­ben kiszámítottuk a különböző létszámú almokat szoptató a­­nyanyulak átlagos tejtermelé­sét. Spanyol kutatók eltérő alomlétszám esetén ábrázolták az anyanyulak laktációs görbé­jét. Mindkét vizsgálati ered­mény jól bizonyítja, hogy az anyanyúl tejtermelése az alom létszámától függően változik. 'A kis látszámú almot szoptató anyák tejtermelése kicsi, a né­pes almot szoptatók nagy tej­termelést érnek el. Az anya­nyúl hiába lenne képes sok te­jet termelni, ha az alomban nincs elég szopósnyúl, a tény­leges tejtermelése mégis kicsi, viszont ha sok kisnyúl szopik, a csecsek teljes kiürülése, a döfködés és a szívási inger az anyanyuiat lényegesen nagyobb tejtermelésre ösztönzi. Az aiomlátszám emelkedésé­vel nő az anyanyúl tejterme­lése, de ez a növekedés nem arányos az alom létszámával, ezért a népesebb almokban egy-egy szopósnyúlnak keve­sebb tej jut. mint a kis alont­­létszámúakban. Ez az összefüg­gés a dajkásitás helyességére és szükségességére hívja fel a figyelmet, hiszen a túlzotton nagy almokban * a kisnyulak éhezhetnek, emiatt az elhullás aránya is magasabb lehet, ez­zel szemben a kis létszámú al­mot szoptató anyák tejtermelő képessége ■ nincs kellőképpen kihasználva. Az alomlétszám és a tejter­me’és közötti kapcsolat miatt csak az azonos létszámú almot szoptató anyák tejtermelését lehet objektiven összehasonlí­tani. A tejtermelés pontos meg­állapítását, az anyák közötti rangsor felállítását tovább ne­hezíti a szoptatás alatti elhul­lás. Minél idősebb és minél több kisnyúl pusztul el az a­­lomban, életük során annál több tejet szoptak. Ennek fi­gyelmen kívül hagyása esetén a ténylegesnél kevesebbnek be­csüljük az anya tejtermelését. Ha az anyanyulakat több fialás alapján bíráljuk el, nincs szük­ség korrekcióra, hiszen a rend­szeresen keveset fialó vagy rosszul nevelő anyákat úgyis selejtezni kell. Az viszont ki­fejezetten kedvező, ha a nagy almot fialó, jól nevelő anyák az átlagos szaporaságúakkal szemben előnyhöz jutnak. ÉLETKOR A tejtermelést befolyásoló tényezők között említést kell tennünk az életkorról is. Az először fialó anyanyulak tej­termelése lényegesen elmarad a későbbi Hálásokétól. Az első gyengébb teljesítmény oka, hogy ezek az anyák még nem érték el teljes kifejlettségüket, a vehem kihordásával és a tejtermeléssel egyidőben még testtömegük is gyarapodik, e­­zért az elfogyasztott takar­mánynak kisebb hányadát tud­ják tejtermelésre fordítani, mint a már többször fialtak. A teljesen kifejlett, de még fiatal, 5—11 hónapja termelő anyáknál jegyeztük fel a leg­nagyobb tejtermelést. Az idő­seb anyanyulak tejtermelése részben az életkor előrehala­dása miatt, részben a gyengébb egészégi állapot miatt csökke­nő tendenciájú. Csecsbimbó­­gyulladás következtében az idősebb anyanyulak egy-egy csecse „süket* maradhat, így csökken az aktív csecsbimbók száma és ezzel párhuzamosait a tejtermelésük is. Az alomlétszámtól és az élet­kortól függően az anyanyúl laktációs görbéje — fel és le-Fotók: Kádek G. és Andriskin J.

Next

/
Thumbnails
Contents