Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-03-29 / 13. szám

6 SZABAD FÖLDMŰVES, 1986. március 29. A húsztagú éneklőcsoport gyönyörű magyar dalokat adott elő íme a zenekar, baloldalt Tóth Ferenc prímással (A szerző felvételei) bovank.1t. Tóth Ferenc, a négytagú „banda“ “vezetője, megalapítója bein­tett a vonójával, s ékes magyar ci­gánymuzsikával meg is kezdődött a farsangi műsor. Amikor a szünetben elbeszélgettem a tagokkal, Fehér Menyhárttal, Grmen Jenővel, Beck Józseffel — kiderült, hogy a zenekar átlagéletkora nem kevesebb, mint 75 év. S hogy milyen érdekes emberek­ből is tevődik össze, hadd szolgáljon erre példaként Grmen Jenő „esete“: — Amellett, hogy borbélynak ta­nultam ki, magánszorgalomból meg­tanultam hegedülni. Ugye közben az­tán elszállt felettem vagy öt,ven év, amíg ezt a tudásomat Itt a zenekar­ban igazán hasznosíthattam ,.. — Jenő bácsi! A klub ebédlőiének falán láttam egy festményt, amely Grmen névvel van szignózva ... — Igen, a „tettes“ én voltam. A begedülés mellett gyerekkorom óta festegetek, itt is tagja vagyok a kép­zőművészeti körnek. Mi itt időközön­ként találkozunk, s liven szabndfoe­üzemekben, iskolákban stb. Persze itt a klubban is — legyen szó nőnapról, aranylakodalomról, vagy más jubi­leumi ünnepségről — rendszeresen szereplőnk. „Disznótor“ volt a elme Smida József humoros jelenetének. Józsi bácsi vicces történetével —» a­­melyet maga írt — olyan vidám han­gulatot tudott teremteni a nyugdíja­sok körében, hogy egyeseknek még a könnyük is kicsordult a nevetéstől. Ő máskülönben azzal is hozzá járul a klub életének zavartalan meneté hez, hogy elvégez minden javítási munkálatot, legyen szó csöpögő víz csapról, vagy „megrokkant“ székről Gyönyörű magyar dalokat hallhat tunk az ünnepségen a tizenhét tagú éneklőcsoport asszonyainak ajkáról Utána Klíma Gizella magyarul. Mar gila Feknteová szlovákul szórakoztat ta szólóénekével a közönséget. Amíg a konferenszié, Líchtnerné Ta kács Magdolna bejelentette a követ­kező műsorszámot, a hallgatóság kö­rében elbeszélgettem Melicher Paulá­val. aki immár tíz éve tagja a klub­nak: — Tudja, én már 85 éves vagyok, mégis minden vasárnap eljárok klubunkba, s télén vagyok minden ünnepélyes összejövetelen. Nem cső da, hiszen kell attól egy idős ember­nek nagyobb boldogság, mint tudni, hogy van egy hely. ahol mindig sze­rettei várják, ahol meg tudja osz­tani másokkal örömeit, gondjait? Hát ezért Járok ide szívesen a mi klu búnkba ... A beszélgetés után fürge „тепуеса ke“ pördült a színpadra, aki nem volt más mint az „örzse néni“. Miskovics. né Matlesz Júlia a hivatásos humo­risták magabiztosságával adta elő fer­geteges tempójú humoreszkjét. Júlia néni máskülönben a klub konyhája nak egyik „alkalmazottja“. Ugyanis van ám itt konyha is, amely igen ol­csón teát, süteményt, édességet kínál a nyugdíjasok számára. Az ügyes asz­­szonykezek által teremtett „plusz-jö­vedelem“ a közös kasszába kerül, eb­ből fedezik a fenntartási költségeket, s részben a kirándulások kiadásait is. Visszatérve a programohz, ezután örökzöld slágereket és operettrészle­teket is hallhattunk. A pergő műsor folyamatosságát a zenekar állandó jelenléte biztosította. A fellépések után is gyönyörű hall­gatók hangjai mellett beszélgethettem tovább azokkal az emberekkel, akik életük őszét is tevékenyen, hasznosan, és — anti a legfőbb — boldogan töltik. KALITA GABOR add térjünk el most a szokványos színházi kritikától, a bemutatóról való tudósítástól, a színész-interjútól, s a hasonló formájú írásoktól. Pillantsunk be ezúttal о Komáromi (Ko­márno) Magyar Területi Színház kulisszái mögé. ahová a reflektorok fénye csak halványan — a díszletek állal megszűrve — jut el. Előadás előtt és közben nyüzsgő élet folyik itt. Minden egyes színpadi dolgozó az előadás ünnepi hangulatában végzi a reá bízott feladatot annak érdekében, hogy hozzásegítse a színpadra lépő művészt a minél jobb alakításhoz. Közvetlenül az előadás kezdete előtt az ügyelő még egyszer utoljára, mindent ellenőrizve „végig­rohan a terepen". „Krtzsmi“ — ez a szócska nagy hatalmat, de egyben kedves kollégát jelent a MATESZ-ban. Ez ugyanis a beceneve Krizsmanek Imrének, a színház lelkes ügyelőjének, aki már hosszú évek Óla végzi ezt a nehéz, de szép szín­házi munkál. Mesteri fokon végzi, az iiqyelést. hűségesen szolgálja a sokszor verítékei próbá­kat, segítségére van a rendezőnek és a színészek­nek egyaránt. Minden törekvése arra irányul, A KULISSZÁK TITKA hogy az előadás zökkenőmentesen és magas szín­vonalon follyon le. Ha a néző jól sikerült, szép előadási lát, akkor abban Krizsmanek Imrének is nagy része van. Egyébként olykor a színpadon is látjuk őt, ha olyan figurára van szükség, ami­lyet ö tud a legjobban megtestesíteni. Ejtsünk néhány szól a MATESZ súgónőjéről, Bartos Marikáról is. A súgó a színész őrangyala, amíg az a színpadon van és a szerepét mondja. Súgó nélkül a legnagyobb színész is elvesztheti biztonságát: a súgó a színész lelkiismerete. A premieren neki is lámpaláza van, de egy tucat­nyi előadás után már valamennyi szerepet fejből tudja. A próbák alatt „bemondások" születnek, szövegrészeket húznak meg, mindezzel együtt a szövegkönyvet rendben tartani a súgó dolga. Bar­tos Marika is az előadás névtelen kulcsszereplő­je. Nagyon jól ismeri a színészeket: tudja, ki ta­nulja meg a szöveget, és ki „blöfföl". Eszerint is helyezkedik a kulisszák mögött. Tudja, kinek kell a kezdő szót „beadni", és kinek csak bizonyos mondatokat. Érdemes betekintenünk a színészek öltözőjébe is, természetesen csak olyankor, amikor nem öl­tözik közülük senki. Az előadás előtt észre le­het venni, hogy a színészek nem kis izgalommal készülődnek a játékra. Ilyenkor még néhány dol­got, színpadi szituációt, ötletet megbeszélnek egy­mással, Az előadás alatt mindenki csak a darab­ra, az alakításra koncentrál. A szünetben — ami­kor még meglehetősen feszült hangulat uralkodik — néhány mondattal elemzik egymás alakítását, rámutatnak a vélt vagy valós hibákra. Az előadás befejezése után az öltözőben már felszabadult, kellemes hangulat alakul ki, különösen akkor, ha jól sikerült produkciót tudnak maguk mögött. A művészek akkor már együtt örülnek egymás és a társulat sikerének, felelevenítik az egyes jele­netbeli élményeiket. Ha vége az előadásnak és legördül a függöny, a színészeket visszatapsolja a közönség. Ilyenkor összetalálkozik a „külisszamögöltiek" szeme is. Becsületes munkájukkal ők is aktív részesei vol­tak a sikernek. TAR1CS PÉTBE Színházi világnap —атиивда—■ A Nemzetközi Színházi Intézet 1961. évi bécsi kongresszusának határozata alapján március 27-e immár negyed évszázada úgy szerepel a naptárak­ban, mint színházi világnap. A művé­szetet, főleg a színházat szerető em­berek milliói ezen a napun emlékez­nek meg a Párizsban működő Nem­zetek Színháza első előadásáról, mely­re 1957. március 27-én került sor. A Nemzetek Színháza a Nemzetközi Színházi Intézet kezdeményezésére lé­tesült, az intézetet pedig 1948-ban az UNESCO, az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének kulturális és oktatásügyi intézménye hozta létre. A Nemzetközi Színházi Intézet ala­kuló kongresszusa 1948-ban hazánk fővárosában, Prágában volt, s Cseh­szlovákia azóta is aktív tagja a szer­vezetnek; részt vesz annak rendsze­res és időszaki tevékenységében, ren­dezvényein. Az intézet azóta is az UNESCO égisze alatt működik, s lé­tezése valós igényt testesít meg: le­hetővé teszi és elősegíti a színházak és a színházi szakemberek tapaszta­latcseréjét, alkotó együttműködését, szolgálva ezzel nemcsak a színművé­szet fejlődését, de végső fokon a né­pek közti barátság elmélyítését és a béke ügyét is. A Nemzetközi Színházi Intézet tag­államainak száma jelenleg hatvan kö­rűi van. s igen jelentős szerepet ját­szanak benne a szocialista országok. Az intézet kétévenként kongresszust tart. s a kongresszus közötti években kerül sor a Nemzetek Színházának fesztiváljára, amelyet a barátság és az egyetértés jegyében rendeznek meg. Az első ilyen fesztivált Párizs­ban tartották meg, míg a legutóbbira az ugyancsak franciaországi Nancy városában került sor 1984-ben. A kétévenként megrendezett kong­resszusok a nemzetközi színházi élet jelentős eseményeinek számítanak. Különösen figyelemre méltó volt a jubileumi XX. kongresszus, melyre 1983. júniusában, Berlinben került sor. Ez alkalommal megünnepelték a Nemzetközi Színházi Intézet fennállá­sának 35. évfordulóját és világnyel­veken megjelent az intézet történeté­nek összefoglalása. A kongresszus résztvevői sokoldalúan megvizsgálták azt a kérdést is, hogy milyen felelős­séggel tartozik a színész a társada­lomnak, és milyen kötelezettségei vannak a társadalomnak a színészek­kel szemben. Napirendre került nem­csak az alkotúszabadság kérdése, ha­nem a színészek létproblémái is, mint például a növekvő munkanélkülisé­gük az egyes nyugati országokban. A berlini kongresszuson részt vevő mint­egy ötven ország képviselői Békefel­hívást intéztek a világ színészeihez és színházi szakembereihez, melyben egyöntetűen leszögezték: a Nemzet­közi Színházi Intézet alapvető célja a békés együttműködés, a népek ba­rátságának megerősítése nemzetközi csereakciók szervezésével, egymás színházi elméletének és gyakorlatá­nak kölcsönösen jobb megismerése révén. A Nemzetközi Színházi Intézet ke­retén belül több bizottsági is műkö­dik. melyek a szakkérdések megvita­tását biztosítják nemzetközi méret­ben. Budapesti székhellyel működik például a színpadi szerzők bizottsá­ga, Berlinben pedig a zenés színhá­zak bizottsága, melyhez az opera-, operett- és balettszínházak tartoznak. Ugyancsak állandó bizottság foglal­kozik a fiatal színészek szakmai kép­zésével, a fejlődő országok színmíí­­vészetével stb. A Nemzetközi Színházi Intézet angol nyelvű időszaki tájé­koztató fűzeteket jelentet meg, me­lyek ismertetik az egyes országok színházi ősbemutatóit. Ha valahai igény jelentkezik az ismertetett darab iránt, a szerzői bizottság gondosko­dik annak lefordításáról, az adott színházhoz való eljuttatásáról. Az évente megrendezésre kerülő Színházi Világnap, akárcsak az inté­zet egész tevékenysége, a népek közti egyetértést és a békét sznlgáija. Cél­ja, hogy bizonyságot tegyen a szín­művészeknek az emberi kultúrában betöltött szerepéről, a színház társa­dalmi jelentőségéről, és a színházak közti nemzetközi kapcsolatok szüksé­gességéről, fontosságáról. A világ min­den táján ezen a napon megemlékez­nek és hitet tesznek a színművészek és a kultúrát szerető emberek közötti összefogásról a haladás és a béke nemes eszméinek szolgálatában. KOKES JANOS Az időskorra — avagy gyakorlatiasabb szóhasználattal élve, a nyugdíjas­­korra — jel kell kőszülni, állítják a szociológusok, az orvosok, s igazuk­hoz nem fér kétség. Az idős szervezet igényli a pihenési, a kikapcsoló­dást, ám korántsem a tétlenséget. Embere válogatja, ki hogyan képes olyan eljoglaltsáqot találni, amely kitölti ezt az időt, amely a munká­val töltött évek után szinte sokként éri a hajlott korút. Persze, az „értel­met az éveknek* jelszó jegyében számos helyen megtalálják a módját, for­máját annak, hogy a nyugdíjasok okosan, hasznosan tölthessék szabadide­jüket. Ogy érzem, hogy az alábbiakban erre szép példával szolgálhatunk. lalkozás keretében festegetíink, de van aki farag, vagy valamilyen hasz­nálati tárgyat készít. Tudja, kellemes, hasznos időtöltés ez, ráadásul az em­ber hagy majd maga után valami kézzelfoghatót Is az utókor számá­ra... Amikor Mária Puterová, Anna Stre­­lová és Mária Sedláknvá előadásában szlovák népdalokat hallgattam, árrá gondoltam, milyen jól is megférnek egymás mellett a két nemzetiség kép­viselői. Mária Puterová, a''klub kul­­túrcsoportjénak a vezetője erről a tevékenységükről így szólt: — Mivel tagjaink vegyes nemzeti­ségűek, így műsorszámainkat is szlo­vák és magyar nyelven adjuk elő. Ha nem is mindig az egész csoporttá!, mint ma, de rendszeresen fellépünk „SZAKKÖRÖKBEN DOLGOZUNK, FOLKLQRCSOPORTUNK VAN .. „El sem hiszi azt, hogy egy idős emberben mennyi rejtett energia van. Ezek az emberek rendszerint kincset hordanak magukban, a kapcsolatte­remtés igényének formájában. Persze, ezt az energiát úgymond mozgásba kell hozni, s az ember szolgálatába kel! állítani. Én tizenkét év távlatá­ból ezt úgy látom, hogy ez nekünk itt, Vágsellyén jSafá) sikerült...“ Linhtnerné Takács Magdolna, a vágsellyei 1. számú nyugdtjaskluh tit­kára szinte önfeledten beszél, ha a klubról, a klubtagokról kérdezik. Persze, ne vágjunk a dolgok köze­pébe, pörgessük vissza az Idő kere­két a kezdet kezdetéhez. Jurík Mar­git. a Galántal (GalantaJ |nb szo­ciális osztályának előadója, a nyug­­díjasklubok szervezője így beszélt er­ről az időszakról: — Abban az időben klubot alapí­tani nem volt olyan magától értető­dő, mint ma. Tapasztalataink nem voltak, a környező járásokban sem akadt „recept“,--így csak saját találé­konyságunkban bízhattunk. Mivel a nemzeti bizottságon megértésre talál­tunk, a klubtanácsot is sikerült létre­hozni, így a járásban megalakult az első klubunk ... A klub titkára olyan gondolatokat vetett fel. amelyekre főleg azoknak érdemes odafigyelni, akik hasonló tevékenység vezetésével vannak meg­bízva: — Mi annak ideién nem tudtunk belenyugodni abba, hogy létezünk, ám tevékenységünk nagyon szegényes. I- dővel aztán ráébredtünk arra. hogy a klubot úgy tehetjük érdekessé, vonzóvá 8 tagok számára, ha akti­vizáljuk őket, ha hasznos tevékeny­séggel tudjuk őket lekötni. !gy meg­alakítottuk a folklórcsoportunkat, szakköröket hoztunk létre, az utób­biakból ma már nem .kevesebb mint tíz működik ... — Az átszervezés után ugrásszerű­en megnőtt a klub látogatottsága — említette ottjártamkor Pavol Nágel, a klub kiváló szervezőkészséggel meg­áldott elnöke, maid így folytatta: nyltva, s a 178 tag közül átlagban naponta ötvenen-hatvanan találko­zunk. Nagy eredménynek tartom azt, hogy állandósult közösségek alakul­tak ki, hogy — érdeklődéstől, mű­veltségtől függően — fgv mindenki „tartozik valahová“, ahol hasznosan töltheti az idejét. Időnként kirándu lásokra Járunk, részt veszünk a vá­ros közéletében is: védnök üzemünk a Duslo nemzeti vál­lalat, amely a le­hetőségeinkhez mérten mindenben segít minket. Mi ezt azzal viszonoz­zuk, hogy csoport­jaink műsorszá­­mokkaj lépnek tel az üzem egyes ün­nepségein. Szólni kell arró'l is, hogy a XVII. pártkong­resszus tiszteleté­be szép vállaláso­kat tettünk: 650 órát fordítunk majd környezet- és városszépítésre, papirt gyűjtünk, gondozzuk a Győ­zelem emlékművét övező parkot a vá­ros központjá­ban ... FARSANGOLÁS — ÉRTELMESEN... Előrebocsátom: nem bántam meg, hogy elfogadtam a vágsellyei nyug­díjasok farsangi összejövetelére szó­ló meghívást. Bár a szóban forgó nap késő délutánján kint javában hordta a havat a szél. s a hőmérő higanyszála is alaposan alábbszállt, odabenn meleg, bensőséges hangulat fogadott. A tágas nagyteremben — amelynek előterében kis színpad hú­zódott meg — a tagok már izgatot­tan várták a mintegy másfél órásra tervezeti műsor kezdetét. Hogy milyen nagyszerű, emellett „univerzális“ zenekarra! Is rendelke­zik a klub, erről csak az győződhet ____,______l.l .. Ifin. A farsangi ünnepi összejövetelt Pavol Nägel, a klub el­nöke nyitotta meg

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents