Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-03-29 / 13. szám
1986. március 29. .SZABAD FÖLDMŰVES. Pályaválasztás I Д/$| előtt álló gimna- V'U/I zlsta koromban az egyik nyárt vaká- m elót nagyanyámék- Vm JÍ nál töltöttem Láván I Levice I. Az egyik napon nagyanyám megemli- pedagöi tette, hogy a házuk padlásán több ládában soksok régi levél és levelezőlap porosodik. Másnap már ott kutattam a megsárgult levelek között, és mint bélyeggyűjtőnek, nagy örömömre szolgált, hogy a régi levelezőlapokon és leveleken temérdek értékes régi bélyeget találtam. Az egyik borítékból rendkívül szép írással írott levél hullott ki. Felfigyeltem a szép írásra, női kéz által papírra vetett soroknak véltem, de — mint hamarosan kiderült — tévedtem. A poros, megsárgult levél így kezdődött: „Édes öcsém! Végtelenül megörültem levelednek, melyben azt írod, hogy a preparandiát befejezvén Te is a tanítói pálya szép és rögös útjára léptél. Elkötelezted Magadat az iskolának, s csak rajtad áll: örömkalitka avagy idegmalom lészen-e számodra az iskola. Mert a jó tanító számára örömök forrása az iskola, ezek az örömök kalitkaként magukba zárnak, s boldog élted olyan lészen, mintha egy örömkalitkában töltenéd azt, ám ez csupán jelképes kalitka, hiszen nem tart fogva Téged, csak az örömöket zárja magába, azt az örömet, melyet számodra az iskola, a tanítás, a gyermekek nevelése és oktatása fog jelenteni. Am ha sorsod — isten ne adta — a rossz tanító sorsa lészen, akkor idegmalomnak fogod érezni az iskolát, komor, zord, életkedv-sorvasztó épületnek, olyan malomnak, melyben úgy érzed, a sok neveletlen és ostoba gyermek emberré faragása elemészti, felőrli az idegeidet ...“ A levél általam ismeretlen írója a továbbiakban a tanítói pálya szépségeit vázolta fel, s befejezésül azt kívánta a címzettnek, hogy váljék jó tanító- { vá, akit tanítványai szeretnek j és megbecsülnek, aki a tudás semmivel sem helyettesíthető ( kincsét sok türelemmel és sze- r reteltel, hozzáértéssel és felkészültséggel adja át tanítványai- c nak. Nagyon megtetszett ne- ( kém az a levél, s az összegyűj- c tött régi bélyegekkel együtt . magammal vittem. Nagyanyám- ( tói aztán megtudtam, hogy a ( levelet kezdő tanítói korában , nagyanyám öccsének írta volt | tanítója. Nagyanyám öccse, aki . egy kis barsi faluban tanítós- | kodott, akkor már nem élt. , Délután — köszönetül a levél- , ért — nagy csokor virágot vittem a lévai temetőben levő t sírjára. Eltöprengtem. Örömkalitkának vagy idegmalomnak érezhette-e az iskolát? Izgalmas lett volna megtudni. De a sír nem adott választ. Így ennek a tanítói életnek a titkát nem tudhattam meg soha... A levél nagymértékben járult hozzá pályaválasztásomhoz is. Gyermekkorom óta tanítónak készültem. De aztán jött egy ifjúkori szerelem és a lánynak nem volt ínyére a tanítót pálya. Már-már meginogtam. De aztán ez a levél megkönnyítette a pályaválasztásomat. Könynyes szemmel, gyötrődő, szerelmes szívvel mondtam búcsút a lánynak és elindultam a pedagógiai pálya felé ... Merre vezet majd az utam? Az én iskolám, ahol tanítani fogok, örömkalitka lesz-e számomra? Vagy csupán az egyhangúság monoton szürkeségével gyötrő idegmalom? Aztán elérkezett,az az örömteli, felemelő és ünnepélyes pillanat, amikor ott álltam első tanítványaim előtt. A rám irányuló tekintetek reflektorfényében mintha kérdéseket láttam volna: Ki vagy? Honnan főttél? Milyen ember vagy? Milyen tanár vagy? Fogsz-e szeretni minket? Hát a hivatásod szereted-e? De az én szemem láthatatlan reflektora is kérdéseket sugárzott: és ti kik vagytok? Honnan főttetek? Milyenek vagytok? Milyen emberkék vagytok? és milyen diákok? Fogtok-e szeretni engem? Hát a tanulást szeretitek-e? Az első óra végén nagyjából már ismertük egymást. - Örömet éreztem, és ezt kérdez- ^ lem magamtól: máris kinyílt 9 volna számomra az örömkalit- л ka? Vagy ez csak délibáb, s már visszavonhatatlanul ben- / ne vagyok az idegmalomban? c Múltak a hetek, a hónapok, g az esztendők. Arra vártam, rá- ň jövök-e, vajon brömkalitka-e j számomra az iskola, vagy ideg- / malom? De nem volt időm r megfejteni ezt a rejtélyt. Ha- ( marosan rájöttem ugyanis, t hogy a tanítás olyan hivatás, f amely egész embert követel, c Csak jól felkészülten lehet a e diákok elé állni, és az iskolán r kívül is foglalkozni kell velük, r De a pedagógus nem a társa- i (Iáimon kívül él, ezért aztán j társadalmi kötelezettségei is , vannak. KI kell mennie az em- t berek közé, kettős céllal: tani- t tani kell őket és tanulni tőlük. ; A pedagógus ezt az életrendet, < ezt az életvitelt megszokja, s > ha jól tud bánni az idővel — , mégpedig jól kell tudnia bánni , —, akkor még egyéni kedvte- ; léseire is marad ideje. Hamarosan rájöttem arra is, hogy , bármilyen sokrétű is a pedagó- < gus munkája, ennek a munka- • nak a középpontjában mindig , a diák marad. Minden, amit teszünk, értük, az ö szellemi és fizikai gyarapodásukért történik. és minden pedagógus átéli a mesébe illő csodát: elültetem a tudás magvdt és az — jelképesen szólva — terebélyes fává növekedik. Dolgozni kezdenek a tétova, sok mindenben tapasztalatlan, butácska első osztályosokkal, aztán az érettségi vizsgán ámulnak el a csoda kiteljesedésén. Íme, a tétova, butácska kis elsőseim öntudatos, alapos tudású, az életben vagy az egyelem rájuk váró feladatokra jól felkészült, tanult emberekké lettek, akik bizonyára jól eligazodnak majd az élet rögös útjain. És ez a tanítás csodájaI Mert csoda ez, még akkor is, ha a neveléstudományi könyvek nagy okosan csak arról szólnak, hogy az oktatási folyamat olyan interakció pedagógus és diák között, melynek folyamán a pedagógus átadja ismereteit a diáknak. A valóságban ez egészen más. Napról napra tapasztalja az ember, hogy a rá bízott lányok és fiúk szellemileg és fizikailag gyarapodnak, egyre inkább olyan emberekké válnak, akik fogékonyak a tudományok és művészetek, az ’ ezerarcú élet minden szépsége ' iránt. Semmihez sem hasoníit• ható az az érzés, hogy karmesterként állok a katedrán, ! s az osztály az a zenekar, melynek minden tagja az én intésemre vár, attól találja meg a helyes hangot. Amint megismerkedtem a tanítás csodájával, többé nem kerestem a választ arra, örömkalitka vagy idegmalom-e az iskola. Mayával ragadott ez a csoda, melynek felismerése rengeteg munkát, fáradozást, tanulást, de rengeteg örömet is jelentett számomra. Ügy hozta a sors, hogy közben szakdolgozatokat, tankönyveket, módszertani kézikönyveket írtam, — s elrepült a fiatalságom... Egyedid maradtam, nem találtam, de nem is kerestem élettársai, bizonyára oluan férfitípus vagyok, aki életében csak egyszer szeret, csak egyet szeret... Mégsem éreztem maдат egyedül sohasem. Hiszen a sok-sok lány és fiú, a diákjaim, ők mindnyájan az én családom. Csak akkor vagyok szomorú, amikor a nyári szünidő érkezével kiürülnek a tantermek. Szívet szorongató látvány Pfiy olyan tanterem, ahol a padokból nem fordulnak felém az érdeklő tekintetek, nincsenek ott azok, akiket magaménak érzek, akikre az életemet áldoztam. De a nyári vakáció is hoz örömet a pedagógusnak. A pihenés és a továbbképzés örömét. A sokezernyi könyvem az ezernél is több hanglemezem, a tévé, a rádió, a magnó', a bélyeg- és a képeslapgyűjteményem, a kb. három tucatnyi előfizetett újság gondoskodik arról, hogy soha ne unatkozzam. A nyári vakáció ezen kívül arra is igen alkalmas, hogy az ember behozza a lemaradást, s elolvassa a tanév folyamán csak megvásárolt, de idő hiányában el nem olvasott szépirodalmi és szakkönyveket. Nyelvtanár lévén, a nyelvoktatás új módszerei érdekelnek a legjobban. Mindig is nagyon lelkesedtem minden újért, az oktatásban is. az élet egyéb területein is. Meggyőződésem — de ezen túlmenően talán korparancs is —, hogy a nyelveket (de semmilyen egyéb tantárgyat sem) nem taníthatjuk иЯУ, mint apáink vagy nagyapáink idején. Feletteseim nem túlságos örmére sikerűit kialakítanunk a nyelvoktatás „sági : Koncepcióját", melynek köz, Pontjában a társalgás áll. Meggyőződésem ugyanis, hogy az '■ élet nem nyelvtani paradigma• kát vagy stilisztikai szabályokat követel a tanult embertől ! hanem azt. hogy kulturált szin■ ten beszélni tudjon, ki tudja magát fejezni az adott nyelven. Befejezésül talán válaszol■ nőm kellene pedagógusnak, t vallomásom címében feltett- kérdésemre. Több mint három- évtizedes tanítóskodással a hátam mögött nem választanám 1 egyik megjelölést sem. Öröm• mel is, az idegek fokozottabb vámbevételével is találkoztam és minden pedagógus találz kötik — az iskolában. Nem e örömkalitka tehát az iskola.- Nem is idegmalom. Egyszerűen csupán iskola. Ss számomra l> mit jelent? Az iskola — az éle tem... n SÄGI TÖTH TIBOF Lassan már könyvespolcnyivá duzzad az az irodalom, amely a csehszlovákiai magyarság helyzetével, problémáival, múltjával, jelenével, jövőjével foglalkozik, s amely az utóbbi másfél-két évtized során jelent meg Csehszlovákiában. Ezeknek a kiadványoknak a sorát gazdagította a közelmúltban egy új kötet, amely 1985 végén jelent meg a Pravda Könyvkiadó gondozásában. Címe — A magyar nemzetiség Csehszlovákiában — egyértelműen utal a tartalmára. Szerzői munkaközösség alkotásáról van szó, amelynek tagjai Juraj Zvara, Mihály Géza, Rácz Olivér, Dusek Imre, Ouba Gyula. Bartók Imre. Szarka István. Balázs Béla, Jakéi István, Klimits Lajos, Mózsi Ferenc és Táhi László. A kötetet Juraj Zvara és Dusek Imre rendezte sajtó alá. A 185 oldalas, fotókkal, táblázatokkal illusztrált kiadvány a bevezetővel és az utószóval együtt hat fejezetre oszlik, amelyeket az alábbiakban kivonatosan. a lényegre törekedve ismertetünk. Előszónak, vagy terjedelmét tekintve inkább előtanulmánynak tekinthetjük a „Nemzetiségi kapcsolatok Csehszlovákiában“ című fejezetet, amelynek szerzője Viliam Plevza akadémikus, a nemzetiségi kérdés egyik legava'ottabb szlovákiai ismerője. Ebből a részből mindenekelőtt azt tudhatjuk meg, hogy a burzsoá Csehszlovákiában egyedül a kommunista párt harcolt következetesen a hazánkban élő nemzetek és nemzetiségek egyenlő jogaiért. Hangsúlyt kap benne továbbá a CSKP KB azon — 1963 decemberi — határozata, amely egyértelm-en elítélte a Csehszlovákia és Magyarország közötti lakosságcserét a felszabadulást követő első években, a reszlovakizációt, a magyar iskolák bezárását, valamint a magyar lakosság Csehországba való telepítését, mint szélsőséges nacionalista megnyilvánulásokat. Viliam NEMZETISÉGI ÉLETÜNK ÜJABB DOKUMENTUMA i Plevza végezetül leszögezi, hogy az 1968-as í föderáció végleg megteremtette a lehetősége- i két és a feltételeket a csehek és a szlovákok, / valamint a nemzetiségek egyenjogúságához. ( A következő — valójában az első — fejezet 1 „A szlovákiai magyarok szociálpolitikai jelle- ’ ge és politika’ helyzete napjainkban“ címet 1 viseli. A szerzők itt mindenekelőtt arra mutatnak rá. hogy a párt és az állnmirányitó ! szervek minden szempontból tekintettel van- 1 nak a csehszlovákiai magyarság sajátos jelle- 1 géből fakadó érdekeire. Abból a tézisből in- 1 dúlnak ki, hogy a hazánkban élő nemzetek és nemzetiségek olvan egységet alkotnak, amelyet a közös politikai, társadalmi és gazdasági célok jellemeznek, ugyanakkor, etnikai, kulturális és anyanyelvi szempontbői kívánatos, hogy megőrizzék eredeti arculatukat. E kettős szempont érvényesítésére éppen a jobbára magyarok lakta Dél-Szlovákia a legjobb példa, ahol az intenzív gazdasági fejlesztés mellett nemzetiségi vonatkozásban is biztosítottak a folyamatosság feltételei. Nem utolsósorban ennek tudható be, hogy a magyar nemzetiség ____ nemcsak a legnagyobb létszámú, de az egyedüli elvan nemzetiség, amelynek száma állandó, következetes emelkedést mutat“. A tulajdonképpeni második fejezet elme: „A gazdasági élet és az életszínvonal fejlődése Dé!-Szlnvákiában“. A szerzők itt konkrét tényekre támaszkodnak, amelyeket adatokkal, táblázatokkal támasztanak alá. Így megtudjuk néldául, hogy a szlovákiai magyar nemzetiség foglalkoztatottsága 1970 és 1980 között nem kevesebb min* 21 százalékkal, vagyis 41 ezer 831 fővel emelkedett. Különösen erőteljes volt ez a növekedés az iparban, ami éppen Dél- Szlovákia kiemel: gazdasági fejlesztésit hlzonyftja, s ahol a magyar nemzetiségű lakosság t foglakoztatottságának üteme nőtt a legmere■ kedebben Szlovákiában. Szó esik ugyanakkor ebben a fejezetben arról ts. hogy noha egyes t nem termelő ágazatokban — például a tudonányos kutatómunka terén — olykor száz szállókkal emelkedett a magyar nemzetiségű dol;ozók száma, részarányuk összességében véve nég mindig kisebb, mint a lakosság létszáma ndokolná. Terjedelmében és tartalmában a legbővebb i harmadik iejezet, amely „A nemzetiségi kulúra kibontakoztatása“ címet viseli. Öt kisebb ejezetre oszlik, amit a téma gazdagsága és sokrétűsége meg is követel; az alfejezetek ; rra a csehszlovákiai magyar irodalommal, a isehszlovákiai magyar könyvkiadással, a nem:etiségi sajtóval, rádióval és televízióval, vaamint a kulturális-népművelő tevékenységgel oglalkozik. A csehszlovákiai magyar irodalom ejlödésének elemzése 1918-cal kezdődik; dióiéiban megismerkedhetünk Győry Dezső, Forjáíh Imro és Fábry Zoltán Irodalmi munkásságának társadalompolitikai jelentőségével, anellett megtudhatjuk például, hogy József Mttla Magyarországon elkobzott versel itt, Csehszlovákiában jelenhettek meg először. A lényeg azonban az. hogy folyamatos ívben követhetjük végig prózairodalmunk ■ és líránk fejlődését, egészen napjainkig. A hazai magyar könyvkiadással foglalkozó alfejezet a Madách Kiadó 15 éves munkásságét taglalja a legrészletesebben, de szó esik benne a magyar nyelvű társadalomtudományi és politikai irodalom fejlődéséről Szlovákiában, valamint a Szlovák Pedagógiai Kiadóvállalat magyar szerkesztőségének munkájáról is. A Nemzetiségi sajtó, rádió, televízió című alfejezet részletesen ismerteti a Szlovákiában megjelenő magyar lapokat és folyóiratokat, a példányszámukat Is feltüntetve,, továbbá összefoglalja a Csehszlovák Rádió Magyar Adása, valamint a hetente egyszer fél órában jelentkező magyar nyelvű televízióadás műsorpolitlkáját és -szerkezetét. A Kulturális-népművelő tevékenység című alfejezetben értelemszerűen országos kulturális szövetségünk, a Csemadok munkájáról esik a legtöbb szó, de megismerkedhetünk a Magyar Területi Színház és annak Thália Színpada megalakulásának körülményeivel, mai munkásságával, továbbá a nemzetiségi műkedvelő művészeti mozgalom jelenlegi színvonalával is. „Tudományos-műszaki haladás és nemzetiségi iskola.“ Ez alatt u-cím alatt u szerzők lényegében fordított sorrendben, az időrendlségnek és az ok-okozati összefüggéseknek megfelelően tárgyalják a témát. Rámutatnak, hogy kézzelfogható eredmények születtek a csehszlovákiai magyar lakosság műveltségi szintjének emelése, terén, ami elsősorban annak köszönhető, hogy javult a magyar nyelvű oktatás színvonala. Ugyanakkor azt sem hallgatják el, hogy míg a középiskolát végzett magyar fiatalok aránya nagyjából megfelel létszámuk arányának (kb 11,2 százalék), addig ez az arány a főiskolások esetében jelentősen az országos átlag alatt marad. Ugyanígy javítani kell a magyar nemzetiségű állampolgárok arányát a közigazgatási szervek apparátusában, továbbá meg kell szilárdítani a kétnyelvűség kötelező voltát, és az anyanyelv használatának jogát a magyar nemzetiség által lakott területeken. Mindezek nélkülözhetetlen feltételei annak, hogy a magyar nemzetiségű lakosság képességeit teljes mértékben kibontakoztatva vehesse ki részét a szocializmus építésének feladataiból hazánkban, elsősorban a tudományos-müszaki haladás terén. Sziegl Ferenc és György István utószava mintegy összefoglalja a kötet eszmei és társadalmi mondanivalóját, vonatkozásait, a felsorolt tényekből leszűrhető következtetéseket. „A csehszlovákiai magyar nemzetiség — írják a kötet utolsó fejezetében —. a szocialista liazafiság és internacionalizmus, valamint a csehszlovák szocialista államiság szellemében folyó nevelés következtében a szocializmus építésének. mindenekelőtt a fejlett szocializmus építésének időszakában szellemi arculatát illetően minőségileg magasabb színvonalra jutott, s elmélyültek kapcsolatai a cseh és a szlovák nemzettel, az ukrán, lengyel és német nemzetiséggel. Sokrétűen kifejlődtek és megszilárdultak a szocialista internacionalizmus és hazafiság, az egyenjogúság, barátság és együttműködés elvein alapuló kapcsolatai, s ezek jelentős erőforrásai és pillérei csehszlovák szocialista társadalmunknak.“ A kötet 1500 példányban jelent meg. s a könyvesboltokon kívül a Pravda Könyvkiadónál (Nakladatelstvo Pravda, GunduliCova 12) Is megrendelhető. Ara 22 korona. VASS GYULA t tik Irodalomból), valamint publi- 1 cisztikat tevékenysége. Az utóbbiból 1 válogatás is készült. A vakság ellen 1 címmel. Vojtech Mthálik életében az alko- j tás mellett a közéleti tevékenység 1 is nagy szerepet játszott és játszik 1 a mai napig. ,Alig öt évvel az egye- 1 tem elvégzése után a Szlovák írószövetség titkárává választották, ‘ majd az egyik legjelentősebb szlovákiai könyvkiadó igazgatója lett. 1962-ben beválasztották az Európai 1 írók Közösségébe. A 60 as évek má- 1 sodik felében a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőjévé választják, és tagja lesz a Csehszlovák Írószövetség Központi Bizottságának. 1970 és 1975 között tagja volt a Szlovák Nemzeti Tanács Elnökségének, az SZLKP Központi Bizottságának, a Szövetségi Gyűlés Elnökségének, ahol a kulturális bizottság munkáját irányította. 1976-ban ismét beválasztották az SZLKP Központi Bizottságába. S még ebben az évben a Slovenský spisovateľ könyvkiadó élére került; ma is 6 irányítja az intézmény munkáját. Emellett éveken keresztül elnöke volt a Szlovák Nemzeti Tanács iskolaügyi és kulturális bizottságának, i Vojtech Mihálikot 1976-ban, 50. születésnapja alkalmából Nemzeti művész címmel tüntették ki, miután ■ előzőleg huszonkét éven keresztül t a Klement Gottwáld Állami- Díj vi• selője volt. (v) Költészet és közéletiség VOJTECH MIHÄLIIť 60. SZÜLETÉSNAPJÁRA A neves szlovák költő és aktív tözéleti személyiség március 30-án :ölti be a 60. életévét. A ma Seredhez tartozó Dolná Stredában született, munkáscsaládban. Elvégezte a középiskolát, majd a Komenský Egyetem Bölcsészkarán szlovák nyelvet és filozófiát tanult. Költőként először 1947-ben, az Angyalok című kötettel hívta fel magára a figyelmet, amelyet három év múlva a Plebejus ingben című gyűjtemény követett. Ebben sikerült először túltennie magát a klasszikus szlovák költők — elsősorban P. O. Hviezdoslav és I. Krasko — hatásán, és kialakítania olyan nyelvezetet, amelynek legfőbb jellemzője a munkáskörnyezetben eltöltött gyermekkorra való visszaemlékezés volt. Ez a kötet volt Mihálik döntő lépése a szocialista realizmus irányába. Az 1952 ben megjelent Éneklő szív című verseskötetében már egyértelműen ezen az úton jár, miközben párhuzamot von Szlovákia régi és új — 1948 után formálódni kezdő — arca között. Ugyanebben a szellemben íródtak, de több Urai élményt, szubjektív önvallomást tartalmaznak Fegyveres szellem (1953) és Nem szalmán halok meg (1955) című kötetei, amelyeken jól lemérhető költői fejlődése is. A hatvanas években, amikor hazánkban a művészet tüntetőleg elfordult a politikától és a közélettől, Mihállk továbbra is elkötelezett alkotó maradt. Ekkor írta a Demokrácia, a Forradalom és az Ének a kragujeváci lázadókról című verseit, amelyek az Arehimédész körei című kötetében jelentek meg. A vallási misztériumok alól felszabadult emberről ír A fellázadt jób című, szintén ebben az időben megjelent kötetében. Az 1968-as eseményekre adott egyértelmű, elkötelezett költői válasza volt a Fekete ősz című kötet. Hosszabb hallgatás után — amelynek oka azonban más irányú elfoglaltságaiban gyökerezett —. 1975-ben adta ki A tizenharmadik szoba című gyűjteményéi, amelyet jellegénél fogva művészi ön-megmérettetésnek is tekinthetünk. Az 1978-ban megjelent Utolsó első szerelem című kötetében mindenekelőtt a szerelmi motívumok az uralkodóak. Jelentős még fordítói munkássága (mtndenekelőtl franciából, lengyelből, illetve az an
