Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-11 / 2. szám

1986. január 10. SZABAD FÖLDMŰVES 3 1986 - nemzetközi békeév Sürgető korparancs %z Egyesült Nemzetek szervezete az 1980-os évet a béke évének nyilvánította. Az emberiség legfőbb óhaja, létérdeke a béke. A tartós béke megteremtésének kérdése köré csopor­tosul a fegyverkezési hajsza megfékezésének, a leszerelésnek, 'Ä htroslmai atomtámadás 40. évfordulóján a Szovjetunió egyoldalú atommoratóriumot fogadott el az 1985. év végéig, azzal a feltétellel, hogy haj­landó távlatilag is minden atomkísérletet megszüntetni, ha az Egyesült Államok Is csatlakozik a moratóriumhoz. Három nappal a szovjet atom­­moratórium lejárta előtt, de­cember 28-án az Egyesült Ál­lamok a Nevadai-sivatagban újabb föld alatti atomrobban­tást hajtott végre. Az USA kor­mánya ezt a lépést akkor tet­te, amikor a Szovjetunió már öt hónapja nem hajtott végre semmilyen nukleáris robban­tást. A hivatalos amerikai for­rások szerint az 1985-ös évben ez volt a tizenhatodik, a Szov­jetunió egyoldalúan meghirde­tett moratóriuma óta pedig a hetedik ilyen kísérlet. A nuk­leáris kísérletek folytatásával az Egyesült Államok mindin­kább szembehelyezkedik az or­szágok túlnyomó többségének világosan kinyilvánított akara­tával, a világközvélemény leg­szélesebb rétegeinek követelé­seivel, s figyelmen kívül hagy­ja az USA számos befolyásos politikai és közéleti személyi­ségének, s az amerikai Kong­resszus tagjainak figyelmezte­tését is. A TASZSZ hírügynök­séget december 30-án felhatal­mazták annak közlésére, hogy a szovjet vezetés nézete sze­rint a folytatódó amerikai atomfegyver-kísérletek ellenté­tesek a biztonsággal kapcsola­tos fő kérdésének megoldásá­hoz fűződő érdekekkel — ezek alkojták a Szovjetunió és az USA kapcsolatainak a lényegét —, ellentétesek e kapcsolatok 'és az egész nemzetközi helyzet javításával. Nem tanúsítják azt az igyekezetét, hogy kedvező feltételeket kívánnak teremte­ni olyan konkrét intézkedések kidolgozásához, amelyek a lá­zas űrfegyverkezés elhárításá­ra, a Földön a lázas fegyverke­zés megállítására irányulná­nak, vagyis a genfi tárgyalá­sok meggyorsítására; ez utób­biban az amerikai féllel a leg­felsőbb szintű találkozón szü­letett a megegyezés. A nukle­áris kísérleteket le kell állíta­ni. Ez a józan ész követelmé­nye. ezt kívánják világszerte az emberek milliói, ez objektív politikai és katonai szükség­­szerűség. A. felelősségteljes po­litika megvalósítása egyet je­lent ennek a ténynek a tudato­sításával, s hogy meghozzák a vonatkozó gyakorlati döntése­ket. Az USA ennek a felelősség­nek a tudatosítása helyett rá galomkampány kibontakoztatá sát kísérelte meg a Szovjet unió ellen, miszerint a Szovjet unió állítólag „megsérti“ nem zetközi kötelezettségvállalásait, E célból állítottták össze az amerikai kormány újabb „je lentését“ az USA kongresszusá­hoz, amely megismétli azon megalapozatlan állítások ősz­­szességét, amelyeket már hosz szú évek óta szeretnének ér vényre juttatni azok, akik min dénáron meg akarják akadá lyozni az USA és a Szovjet unió közötti konstruktív meg állapodásokat a lázas fegyver kezés korlátozásáról, a nem zetközi helyzet javításáról, a szovjet—amerikai kapcsolatok­ban a jobb irányába történő fordulatról. Az USA kormánya úgy sze­retné magát beállítani, mint a SALT-2 szerződés védelmezőjét — ez olyan szerep, amely Washingtonnak semmiképpen nem jár ki. Hiszen tudvalévő, hogy ha az USA Időben ratifi­kálta volna ezt a szerződést, mára már megvalósult volna a stratégiai támadófegyverek széles körű csökkentése, s megnyílt volna az út a továb­bi nagyarányú és átfogóbb csökkentésekhez ezen a terüle­ten. Washington viszont éppen ezt nem kívánta. A kormány képviselői nyíltan kijelentették, hogy a „;SALT-2 megtartására az USA-nak nincsen sem jogi, sem erkölcsi kötelezettsége“. Tehát ez Egyesült Államok nem ratifikálta a szerződést, csupán 1982 májusában jelen­tette be azon szándékát, hogy a feszültséggócok felszámolásának, a genfi csúcson elkezdett párbeszéd folytatásának igénye. Ezzel foglalkozott a világ közvéleménye az elmúlt év utolsó, az idei esztendő első nap­jaiban. nem kezdeményez olyan akció- nes rágalomkampány — misze­­kat, amelyek aláásnák a SALT-2 rint a Szovjetunió nem telje­szerződést. A valóságban azon- siti a SALT-2-t — szintén a ban az amerikai kormány tel- szerződés azon kitételére irá­­jesen másképpen járt el. Meg- nyúlt, amelyek a legnagyobb kezdte a szárazföldi és tengeri telepítésű nagy hatótávolságú robotrepülőgépek gyártását és rendszerbe állítását. Úgyszin­tén hozzálátott Nyugat-Európá­­ban új ballisztikus rakétáinak és robotrepülőgépeinek telepí­­séhez, amivel közvetlenül, a SALT-2 szerződés alapját tá­madta, vagyis a Szovjetunió és az Egyesült Államok között fennálló stratégiai egyensúlyt. Ez a szerződés XII. cikkelyé­nek nyílt megsértése, hiszen az kimondja az egyensúly meg­sértésének tilalmát. Nem vélet­len az sem, hogy a szovjetelle gátat jelentik az új amerikai stratégiai programok megvaló­sítása előtt. A TASZSZ-t az alábbiak közlésére hatalmaz­ták fel: „A Szovjetunió szilárdan tö­rekszik minden szovjet—ameri­kai megállapodás megőrzésére, amelyeket az egyenlőség és egyenlő biztonság elve alapján dolgoztak ki, síkraszállt ezek szigorú megtartása és teljesí­tése mellett. Nem engedhető meg a raké­tavédelmi rendszerek korláto­zásáról szóló szerződés aláásá­­sa, amely szerződés alapvető Jelentőségű a lázas űrfegyver­kezés elhárítása, a nukleáris fegyverzetek korlátozását és csökkentését célzó folyamat fo­kozatos kibontakoztatása szem­pontjából. Ki kell zárni minden olyan akciót, amely ellentétes e szerződéssel és sértené azt. A szovjet fél megerősíti a SALT-2 szerződéssel kapcsola­tos álláspontját. Abból Indul ki, hogy e szerződés — amely akadályt Jelent a két fél leg erősebb fegyvereinek mennyi ségi növekedése és minősége tökéletesítése előtt — rendel kezéseinek megtartása tovább ra is rendkívül jelentős a stra tégiai egyensúly megőrzése és az atomfegyverzet korlátozásé ról szóló potenciálisan új meg állapodások kidolgozását szol gáló feltételek létrehozása szempontjából. Gyakorlati lépéseket kell tenni az atom- és ürfegyverek­­ről folytatott genfi tárgyalások meggyorsítására azzal, hogy végre megkezdődjék az olyan megoldások előkészítése, ame­lyek ténylegesen biztosítanák a lázas fegyverkezés elhárítását az űrben és megállítását a Föl­dön. E célok elérése sürgető kor­­parancs. Az atomháború meg­engedhetetlen, s annak nem lehet győztese. E kérdésben a kölcsönös megértést legfelsőbb szinten is kinyilvánították. Eb­ből kell gyakorlati következte­téseket levonni. A Szovjetunió kész hozzájá­rulni az álláspontok közelíté­séhez a béke és a nemzetközi biztonság központi kérdései­ben. Felszólítja az USA-t, jár­jon el hasonló szellemben, s tanúsítson nagy felelősségtu­datot minden néppel szemben.“ Ezt az eltökélt szándékot és következetes békepolitikát húz­ta alá Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára a szovjet néphez intézett újévi beszédé­ben is, amelyben többek között a következőket mondotta: „Korunk világa bonyolult és sokrétű. A Szovjetunió politi­kájában abból indul ki, hogy ebben a nukleáris korban Föl­dünkön az emberek egy hajón vannak. Szélsőségesen felelőt­len katonai dolog kalandorság­­gal háborgó vizekre kormá­nyozni ezt a hajót. Napjaink­ban maga az élet elutasítja a politikai könnyelműséget. Ezért a Szovjetunió és további szo­cialista országok kitartóan tö­rekednek a béke megőrzésére, a nemzetközi kapcsolatok job­bá tételére és arra, hogy ezek a kapcsolatok civilizált Jelleget öitsenek, amint az megfelel a huszadik század emberének. A! viszályok fölé kell emelkedni és minden igyekezetét alá keli rendelni annak, hogy keressük a kölcsönös megértés, a biza­lom és a leszerelés útját.“ Ennek a törekvésnek a széf­­lemében, kölcsönös megállapo­­dás alapján Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan január else­jén televíziós üzenetben üdvö­­zölték egymás népét. Ezeket aa újévi üzeneteket egy Időben su­gározta a szovjet központi te­levízió és az Egyesült Államok három nagy televíziós hálóza­ta. Az amerikai elnök üzeneté­ben ismét síkraszállt űrfegy­­verkezési programja mellett, de kijelentette: „Az atomhábo­rúnak nem lehet győztese és a háborút nem szabad megen­gedni. Ezért értettünk egyet abban, hogy gyorsítsuk meg a tárgyalásokat azokon a terüle­teken. ahol vannak közös pon­tok, liogy korlátozzuk és végső soron számoljuk fel a nukleá­ris pusztítás eszközeit“. Már magában az tény Is re­­ménytkeltő, hogy ez az üzenet létrejött, habár továbbra Is nyugtalanító, hogy az általá­nosságokban tett amerikai ígé­reteket nem követik konkrét tettek, ellenkezőleg, tovább folytatódik a fegyverkezés és a kibúvás a felelősség alól. A1 Szovjetunió egyértelmű és kö­vetkezetes békepolitikát valósít meg és sokoldalúan törekszik arra, hogy elzárja a fegyverek űrbe jutása előtt az utat, 9 hogy bekövetkezzen a nukleá­ris eszközök radikális csökken­tése, s végül teljes felszámoló­­sa. Erről szólva Mihail Gorba­­csov az amerikai néphez inté­zett üzenetében ezeket mon­dotta: „Béketörekvéseinkkel össze­függésben mindenekelőtt azt kell tudatosítanunk, hogy a történelem hatalmas felelőssé­get ruházott országainkra: fe­lelősséggel tartozunk népeink­nek. s minden más ország né­pének a földi élet megőrzésé­ért. Az egész emberiséggel szemben kötelességünk, hogy biztosítsuk számára a béke biz­tos távlatait, annak az esélyét, hogy félelem nélkül léphessen a harmadik évezredbe. Vállal­juk hát magunkra, hogy meg­szüntetjük az emberiséget fe­nyegető veszélyt. Ne hárítsuk át ezt a feladatot gyerme­keinkre“ Az ENSZ-közgyűlés 40. ülésszakán, 1975 decem­berében 151 tagállam szavazott a lázas űrfegyverke­zés elhárításáról szóló határo­zatra. A szavazástól csak az Egyesült Államok és Grenada tartózkodott. A dokumentumot számos el nem kötelezett és más ország küldöttsége dol­gozta ki a Szovjetunió küldött­ségének aktív részvételével. A szavazatok száma egyértel­műen kifejezi a nemzetközi közvéleménynek azt a törek­vését, hogy a világűrt békés célokra használják fel, né pe­dig az emberiséget fenyegető fegyverzetek elhelyezésére. íme a Határozat legfontosabb fejezetei: Az ENSZ közgyűlése azon nagy távlatoktól ösztö­nözve, amelyeket, az ember vi­lágűrbe jutása nyit meg az em­beriség előtt, elismerve az egész emberi­ségnek a világűr békés kutatá­sához fűződő közös érdekét, ismét, megállapítva, hogy a világűr, ezen belül a Hold és más égitestek kutatása és fel­­használása csak minden ország javát és érdekeit szolgálhatja, tekintet nélkül gazdasági vagy tudományos fejlettségükre, s az egész emberiség tulajdonát kell képeznie, kiemelve továbbá minden ál­lamnak azt az óhaját, hogy a világűr, ezen belül a Hold és más égitestek kutatása és fel­használása békés célokat szol­gálton, emlékeztetve arra, hogy a világűr, ezen belül a Hold és más égitestek kutatása és fel­­használása terén az államok által kifejtett tevékenység el­veiről szőlő szerződést aláírt országok a 3. cikkelyben köte­lezték magukat arra hogy a világűr, ezen belül a Hold és más égitestek kutatásával és felhasználásával kapcsolatos munkákat a nemzetközi joggal és az Egyesült Nemzetek Szervezetének Alapokmányával összhangban végzik a világbéke és a nemzetközi biztonság meg­őrzése, valamint a nemzetközi együttműködés és a kölcsönös megértés fejlesztése érdeké­ben, ismét kiemelve főleg az em­lített szerződés 4. cikkelyét, a­­mely kimondja, hogy a szerző­dést aláirt államok kötelezik magukat arra, hogy nem bo­csátanak Föld körüli pályára atomfegyverekkel vagy más tö­megpusztító eszközökkel fel-­­szerelt objektumokat, nem te­lepítenek Ilyen fegyvereket az égitesteken, és semmilyen más módon sem helyeznek el Ilyen fegyvereket a világűrbe, ismét meghirdetve az ENSZ- közgyűlés 10. rendkívüli ülés­szaka, az első rendkívüli le­szerelési ülésszak záródoku­mentumának 80. pontját, amely kimondja, hogy a lázas űrfegy­verkezés elhárítása érdekében további lépéseket kell tenni és a szerződés szellemével össz­hangban megfelelő tárgyaláso­kat kell rendezni, súlyosan aggódva a veszély miatt, amelyet az egész embe­riségre nézve a lázas űrfegy­verkezés és főleg az az Idő­szerű fenyegetés Jelent, hogy kiéleződik a jelenlegi veszélyes helyzet azon események követ­keztében amelyek még Inkább alááshatják a világbékét és a nemzetközi biztonságot, elodáz­hatják az általános és teljes leszerelést ős akadályokkal ve­szélyeztethetik a világűr békés felhasználása ’ terén kifejtett nemzetközi együttműködés fej­lődését, tudomásul véve, hogy a tag­államok az említett szerződés megvitatása során és jóváha­gyása után nagy érdeklődést tanúsítottak az Iránt, hogy a világűr kutatása és felhaszná­lása békés célokat szolgáljon, és felidézve a közgyűlés 10. rendkívüli ülésszakán, valamint rendes ülésszakain és a lesze­relési konferencián előterjesz­tett leszerelési javaslatokat, rámutatva arra a mély aggo­dalomra, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezetének a vi­sült Államok között az űr- és az atomfegyverek, a hadászati és a közepes hatótávolságú fegyverek kérdéscsoportjairól, mégpedig a fegyverfajták köl­csönös összefüggéseiben, azzal a meghirdetett céllal, hogy ha­tékony megállapodásokat dol­gozzanak ki főleg a lázas űr­fegyverkezés elhárítására, azt óhajtva, hogy ezek a megbeszélések előbb konkrét eredményekhez vezessenek, a-Az ENSZ a lázas űrfegyverkezés elhárításáért lágűr békés kutatásáról és fel­­használásáról megrendezett 2. konferenciája fejezett ki a lá­zas fegyverkezés világűrbe va­ló kiterjesztésével kapcsolat­ban, valamint azokra az aján­lásokra, amelyeket az Egyesült Nemzetek Szervezetének illeté­kes szervei, főleg közgyűlése és leszerelési bizottságai elé terjesztettek, meggyőződve a lázas űrfegy­verkezés elhárítását célzó to­vábbi Intézkedések szükséges­ségéről, elismerve, hogy a lázas űr­fegyverkezés elhárításáról foly­tatott többoldalú tárgyalások keretében a kétoldalú szovjet­­amerikai megbeszélések jelen­tősen hozzájárulhatnának en­nek a célnak az eléréséhez, összhangban a 10. rendkívüli ülésszak záródokumentumának 27. pontjával. megelégedéssel nyugtázva, hogy 1985-ben kétoldalú meg­beszélések kezdődtek a Szov­jetunió és az Amerikai Egye­mire a 39/59-es számú határc zat sürgetően felszólított, tudomásul véve a leszerelés konferencia jelentését, őrömmel fogadva, hogy a le szerelési értekezlet 1985. év tanácskozásán azon feladata nak keretében, amelyeket a le szerelést tárgyalásokkal fogta kozó egyedüli többoldalú szerv ként kapott, külön bizottságé hozott létre, amelynek a láza űrfegyverkezés elhárításána kérdéseivel kell foglalkoznia jelenlegi Időszak első lépése ként, tudatosítva, hogy a leszere lésl konferencia keretében mé nincs teljes egyetértés azokról konkrét javaslatokról, hogy 1: mét hozzanak létre egy kfllö bizottságot e kérdéskör megv tatására a leszerelési konferei cia 1986. évi tanácskozásán. 1. Emlékeztet: minden állal azon kötelességére, hogy a v lágürben való tevékenysége sí rán tartózkodnia kell az éri vei való fenyegetéstől és az erő alkalmazásától; 2. hangsúlyozza: a hatékony nemzetközi ellenőrzéssel vég­rehajtott általános és teljes le­szerelés megköveteli, hogy a világűrt kizárólag békés célok­ra használják fel és ne váljon lázas fegyverkezés színterévé; 3. leszögezi, hogy a nemzet­közi közösségnek hatékony el­lenőrzési rendelkezésekkel e­­gyütt további lépéseket kell tennie a lázas űrfegyverkezés elhárítására; 4. felhívja valamennyi álla­mot, főleg a nagy űrpotenciál­lal rendelkezőket, hogy aktí­van segítsék elő a világűr bé­kés felhasználását, és azonnal lépéseket tegyenek a lázas űr­fegyverkezés elhárítására a vi­lágbéke és a nemzetközi biz­tonság megőrzésére, valamint a nemzetközi együttműködés fejlesztése és a kölcsönös meg­értés érdekében; 5. az ENSZ főtitkárához for­dul, hogy kikérje minden tag­állam véleményét a lázas űr­fegyverkezés elhárítására és a világűr békés felhasználására tett erőfeszítések terén kifej­tett nemzetközi együttműködés fejlesztésének lehetőségeiről, tekintetbe véve annak célsze­rűségét, hogy ennek érdekében megfelelő mechanizmust hoz­zanak létre s arra kéri a főtit­kárt, hogy erről az ENSZ-köz­­gyülés 41. ülésszakán jelentést tegyen; 6. ismét kifejezi, hogy a le­szerelési konferenciának, mint a leszerelésről folytatott tár­gyalások egyedüli többoldalú fórumának elsőrendű feladata, hogy tárgyaljon a lázas űr­fegyverkezés elhárításának mtnden szempontjáról megkö­tendő többoldalú egyezmény­ről, illetve egyezményekről; 7. javasolja a leszerelési konferenciának, hogy előnyben részesítve vitassa meg a lázas űrfegyverkezés elhárításának kérdéseit; 8. javasolja ugyancsak a le­szerelési konferenciának, hogy aktivizálja a lázas, űrfegyver­kezés elhárítása minden szem­pontjának megvitatását, figye­lembe véve minden erre vonat­kozó javaslatot, köztük azokat, amelyeket 1985. évi tanácsko­zásán különbizottsága és az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének 40. ülésszaka elé terjesztettek; 9. javasolja továbbá a lesze­relési konferenciának, hogy 1986. évi ülésének elején Ismét különbizottságot alapítson á megfelelő mandátummal, hogy tárgyalásokat lehessen folytat­ni a lázas űrfegyverkezés el­hárításának minden szempont­ját felölelő egyezmény, Illetve egyezmények megkötéséről; 10. sürgősen felhívja a Szov­jetuniót és az Amerikai Egye­sült Államokat, hogy intenzí­ven és konstruktívan kétoldalú tárgyalásokat folytassanak egy megállapodás minél gyorsabb megkötése érdekében, hogy el­hárítsák a lázas űrfegyverke­zést, s rendszeresen tájékoztas­sák a leszerelési konferenciát kétoldalú tárgyalásaik meneté­ről, és ezzel elősegítsék a kon­ferencia tevékenységét; 11. felszólít minden államot, főleg azokat, amelyek az űrku­tatás terén nagy potenciállal rendelkeznek, hogy a világűr­rel kapcsolatos tevékenységük­ben tartózkodjanak az érvény­ben levő szerződések megtar­tásának ellentmondó vagy az­zal a céllal ellenkező akciók­tól, hogy elhárítsák a lázas űr­fegyverkezést. Ügy dönt, hogy 4t. üléssza­kának előzetes programjára tűzi „A lázas űrfegyverkezés elhárítása“ című napirendi pontot

Next

/
Thumbnails
Contents