Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-03-08 / 10. szám
1986. március 8. SZABAD FÖLDMŰVES 7 PÄLKOVACS ISTVÁN: (3) Tizenkilenc rózsaszál leselkedett ki búsan az igelit zacskóból, amely be volt gyömöszölve táskám első rekeszébe. Kint reménytelenül esett, és a vonalban rettenetesen hideg volt. Ideges voltam. Ez volt az első eltávozásom, amióta katona oaQy°k. Nefelejcs holnap lesz tizenkilenc éves. Nem írtam, hogy jövök, érkezésemet meglepetésnek szántam, de nem voltam biztos benne, hogy kellemes meglepetés lesz-e. Az utolsó három hónapban ugyanis még egy lapot sem kaptam Nefelejcstől. Három hónapja, ami kilencvenegy napot és kétezer-száznyolcvannégy órát jelent, mert a katona a perceket és az órákat is számolja. A vonat csaknem egy órát késett. Szerencsére mégis elértem a csatlakozást hazafelé, és dél körül már anyám karjaiban voltam. Nyugodtan" megebédeltünk, utána elkedztem magyarázni ,hogy délután elmegyek itthonról; mert még meg akarom látogatni osztálytársaimat is, és a versenylovakat, amelyekkel annyi szép napot átéltünk együtt. Aztán már nem is jövök haza, mert holnap délben ismét B.-ben kell lennem. Anyám szeme megakadt a rózsákon, apám pedig a bajsza alatt mosolyogva megjegyezte: — Igen. Hogy változnak az idők... Az én ifjúkoromban a lovak még jobban szerették a lóherét, mint a rózsát.., Nem kellett tovább magyarázkodnom. A leggondosabb önkritikával is csak azt állíthatom, hogy fess voltam, amikor délután ötkor bekopogtam Nefelejcsék ajtaján. Az egyenruha remekül állott rajtam, és a hajam Is megnőtt annyira, hogy eltakarta enyhe lapátfületmet. A tizenkilenc szál piros rózsa ünnepi hangulatot kölcsönzött egész személyemnek. A tizedesi rangot jelző két gomb büszkén ragyogott a vállamon, ugyanis az eltávozás előtt előléptettek. A kopogtatásra Nefelejcs nyitott ajtót. Mosolyogva jött ki, de amikor meglátott, görcsösen az ajtófélfába kapaszkodott, mintha csakugyan egy ördögfiókával találta volna magát szemben. — fé — hebegte te itt? No még ilyet! Kerülj beljebb... — Bizonytalanul ellépett az ajtóból. Ügy éreztem magam, mintha pofonütöttek volna. Idefele jövet elképzeltem, hogy már az ajtóban átölelem és összecsókolom Nefelejcset. Most viszont csak álltam leforrázva. — A szünnapodra, Nefelejcs — dadogtam, és a kezébe nyomtam a rózsákat. Nefelejcs egy pillanatig nézte a csokrot, aztán letette az asztalra és felém fordult. Felágaskodott hozzám, és megcsókolt. — Szia, Ördögfióka. Ne haragudj a fogadtatásért. Nagyon megleptél. A szobaajtóban ekkor megjelent Nefelejcs anyja. Nem is igyekezett titkolni az ellenszenvét, amikor megpillantott. — Anyuka, megérkezett Ördögfióka — kiabálta Nefelejcs örömmel. — És nézd, milyen gyönyörű rózsákat hozott. Tizenkilencet. Annyit, ahány éves vagyok. — látom — morogta az anyja. — Isten hozta — tette Jiozzá kelletlenül. — Köszönöm — feleltem én is közömbösen, s felakasztottam a fogasra a sapkámat és a kabátomat. Nefelejcs anyja ekkor újra a lányához fordult: — Siess vissza a vendégeidhez. Nem illtk sokáig magukra hagynod őket. Nefelejcs kézen fogott és bevezetett a szobába, ahol vidám társaság ült. Bemutatta a barátnőit, aztán rámutatott egy' fiúra: — Ez Attila. — Az Altka — szólt közbe a mamája — a szomszédunk, és a lányom nagyon jó barátjal Főiskolára jár — tette hozzá fontoskodva —, már második éve. — És kedvesen rámosolygott Attilára. — Szia — üdvözöltem Atikát, és megráztam a kezét. — fónapot — köszönt ő vissza fontoskodva. Pukkadj meg, gondoltam magamban és nem törődtem többet Atikával. Nefelejcs mellém ült, bort töltött a poharamba, és mindnyájan koccintottunk az egészségére. Aztán vidáman szórakoztunk, csak Attila volt mindtg komoly. Már jó két órája beszélgettünk; közben néha bejött Nefelejcs anyja és szikrát szórt felém a szemeivel. Egyszer aztán az Attilához fordult: — Atika, üljön át oda — és rámutatott az üres székre Nefejelcs jobb oldalán —, és szórakozzon egy picit a lányommal. Ügy látom, hogy unatkozik. Erre én felálltam. — Ülj ide — mondtam Atikának, és a székemre mutattam. — Nekem már mennem kell az állomásra. — Nefelejcshez fordultam: — Elkísérsz? — Természetesen, Ördögfióka. Egy pillanat, lányok, nemsokára visszajövök. — Atika, — lépett közbe megint az anyja —, legyen szíves és menjen maga is velük, hogy a lányomnak ne kelljen egyedül visszajönnie. — Tudod mit. Nefelejcs? Maradj inkább itthon. Eltalálok én magam is — mondtam nyugodtan. Elbúcsúztam a társaságtól és 1 elveti em a kabátomat. Nefelejcs kikísért a kapuig. . — írtál minél előbb — suttogta. — Majd ír Atika — feleltem ingerülten. — Ördögfióka, az anyám kedvence, nem az enyém. — Ha meg akarod szerezni Annuskát, szerezd meg először a mamuskát — válaszoltam keserűen egy közmondással. — Ne beszélj így, Ördögfióka — mondta szemrehányóan, és erősen átölelt. — Miért nem írtál olyan sokáig? — Sok volt a tanulnivalóm. — Ez még kifogásnak ts gyenge. — Már mennem kell, Ördögfióka. Írjál mielőbb, jó? — Szia, Nefelejcs — mondtam szomorúan, és elindultam az állomás felé. * A gyakori őszi esők, a száraz fagyok és a kiszórt só tonnái alaposan elbántak a repülőtér betonjával. Rengeteg munkánkba került, amíg rehdbehoztuk. A füst a katlan alól, amelyben a szurkot főztük, szemtelenül tolakodott orromba, számba, fülembe. Megkavartam az üstöt, aztán a zsebembe nyúltam, és bedobtam a lobogó tűzbe Nefelejcs utolsó levelét, amelyet ma kaptam. Nagy bánatomat legszívesebben világgá kiabáltam volna. Nefelejcs ugyanis néhány semmitmondó, rövid levél után megírta, hogy már nem szeret. Hogy lehetünk továbbra is jó barátok, de több nem. Hogy jobb kimondani az igazat, és hogy ő mindig őszinte volt. Igyekeztem elfelejteni Nefelejcset. Mi mást is tehettem volna? Barátaim mindent megtettek, hogy a búfelejtö kúra sikerrel járjon. Szorgos igyekezetük, no meg az enyém is, lassan meghozta az eredményt. Mire elérkeztek a katonaélet utolsó napjai, d Nefelejcs nevű betegségből teljesen kigyógyultam. Legalábbis azt gondoltam. * Megint áz arcomba fújt a meleg tavaszi szél, csak már kissé távolabb, háromszáz kilométerre B.-től. Ekkor már hat hónapja civil voltam és a járáson dolgoztam, mint körzeti zootechnikus. Ma küldött ki először a főnököm megtekinteni a körzetemet, amely néhány faluból állott. Beraktam a táskámba a tízóraimat, és elindultam a délelőtti buszhoz. Melegen sütött a napocska, a kedvem is kitűnő volt. Vidáman fütyiirésztem egy divatos slágert. Egyszerre csak megtorpantam, és a szívem vadul elkezdett kalapálni. A túloldalról Nefelejcs iött velem szemben, akit már tizennégy hónául i. tehát- körülbelül négyszázhúsz napja nem láttam. Olykor méa mindia átszámítom a hónapokat, napokat. — Nini, Ördögfióka — üdvözölt Nefelejcs. — Te már itthon vagy? — Amim látod — feleltem egykedvűen. Igyekeztem nem mulatni, hogy mennyire örülök a találkozásnak. — Már fél éve — tettem még hozzá. — Fs azóta nem jelentkeztél — mondta szemrehányóan. — öl Csak nem hiányoztam? — És ha igen? — Nekem viszont nem hiányzik a baráti szeretet. Van elég barátom. — Végtamértem, és nem állhattam meg. hogy ki ne mondicm: — Egészen megszépültél, amióta nem láttalak. '. Rámnézett, és én éreztem, hogy ha még néhányszor így rámnéz, utána kenyérre kenhet, mint a vajat. Befutott egy autóbusz. Nefelejcs rámutatott: — Ez az én buszom. Te melyikkel utazol? — Ugyanezzel, Nefelejcs. Megyek megnézni a birodalmam. — Az meg hol van? — Bay faluban, az isten háta mögött. Hidegkönek hívják. — Nem igazi — álmélkndott Nefelejcs. — Ördögfióka, én ott tanítok. — Valóban? Üau látom, a sors elég messze űzött Atikótól. — Atika... Ugyan — legyintett egyet fitymálóan. — Atika már nincs. — Hogyhogy? — Elköltöztek, anyám nagy bánatára. — Meg persze a tiédre is. — Ugyan! Sosem volt rokonszenves. — Akkor m>ért flörtöltél vele? — Nem flörtöltem. — Miatta nem írtál. ' — Tévedsz. Ördögfióka. Miatta biztosan nem. — Hát akkor miért nem? — Fene tudja. Ördögfióka. Ne beszéltünk erről. Az. autóbusz közben kiért az erdőből, és szuszogva felkapaszkodott egy meredek dombra. A dombon túl már látszottak a.falu házal. Az első megállónál kiszálltunk. — Megmutatod az utat? — kérdeztem Nefelejcstől. — Még soha nem voltam itt. — Egy darabig eayütt megyünk. Odáig — mutatott egy szép, emeletes épület felé. r-. AZ az iskola. Ha leérsz a dombról, az ott már a falu közepe, és bárki megmondjü, hol a szövetkezet irodája. — Kösz, Nefelejcs. Mikor mész haza7 — Ha nincs sok munkám, a négyes busszal járok. — Én is Igyekezni fogom elérni. Szia, és kíméld a gyerekeket. — Te is légy rendes a teheneidhez — mondta nevetve, és elindult az iskola felé. (Folytatjuk] am rt HEINRICH HEINE: Oly kedves, tiszta, szép vagy... Oly kedves, tiszta, szép vagy, akárcsak egy virág; elnézlek, és a szívem halk bánat járja át, Kezem fejedre tenném esdeklőn, iiogy az ég tartson meg így örökre, te kedves, tiszta, szép. (V. Nyilassy Vilma fordítása) JANIS RAINIS: Vojtech Remeň: Nő virággal (fa) (Fotó: —ss) A lét szépsége a nőtől fakad A lét szépsége a nőtől fakad, Nélküle a terhet el nem viselnénk — És kedvessége a nőtőbfakad, Nélküle árnyat, haragot lehelnénk. (Weöres Sándor fordítása) EINO LEINO; Dal a kedvesről Ogy lép mintha virágokon járna, libeg mintha dalok szárnyán szállna. Nem is tudom nézni, csak titokban, lelkem tőle mégis lángra lobban. Míg szivemben virágzik áz élet, míg ajkamon zeng, szárnyal az ének: szüntelenül virágokon járhat, szüntelenül dalok szárnyán szállhat. (Képes Géza fordítása) Manöken (Vass Gyula felvétele) Ünnep volt a közelmúltban Bussán (Busince). Az együttgondolkodás. a közös munka ünnepe. Ünnepelte)! és egyben emlékeztek a Csémadok helyi szervezetének tagjai. Felelevenítették a múltat, elismerően beszéltek a tizenötödik születésnapját ünneplő énekcsoportról, mérlegelték munkájukat. Azt a tevékenységet, amelyet a Nagykürtöst (Veľký Krtlšl járásban a tavalyi évben végeztek. Vámos Ilona pedagógus, a Csemadok helyi szervezetének elnöke a következőket mondotta: .— Közös igyekezetünk, munkánk gyümölcsének tartom az elért eredményeket. Valamennyit felsorolni nehéz lenne, de hadd mondjam el. hogy a Csémadok helyi szervezetének vegyes éneklőcsoportja egy alkalommal a Tavaszi szél... népdalverseny győztese lett. A tizenötödik születésnaplát ünneplő, barminctagú énekkar munkáját napjainkban is csak dicsérni lehet; nemeseit a helyi szervezet vezetősége, hanem a járási és más felettes szervek is felfigyelnek rájuk. A menvecskekórus tavaly méltón képviselte járásunkat a területi seregszemlén. Az éneltlőcsoport a Lukanyényében (Nenincel megrendezett járási döntőn továbbjutott a kerületi döntőbe, amelyre Füleken (Fifakovoj került sor. Sokéves munkájukért kapták a Kiváló népművész elismerő címet. Ez a magas kitüntetés nemcsak az énekeseknek szerzett örömet, hanem mindannyiunknak. Nagy meglepetés és újabb öröm ért bennünket, amikor meghívtak a Tavaszi szél... Bratislavában megrendezett döntőjére. A meghívást örömmel elfogadtuk, annál is inkább, mert ezen a nagyszabású versenyen vendégszerepeltünk. Az emlékezés percei után egy kis ízelítőt hallhattunk műsorukból. Tisztelet és megbecsülés Illeti azokat, akik ebben az együttesben, az együttesért bármit is tettek; a fellelhető hagyományokat nem hagyták veszendőbe menni, hanem csokorba gyűjtötték a táj Ismert népdalait, ápolták és továbbadták azokat. Általuk maradandó értékekkel gyarapították a nemzetiségi kultúrát. Hagyományokat élesztettek fel és tápláltak, s hagyományokat teremtettek. Talán ez a titka az éneklőcsoport másfél évtizedes sikerének. Dicséret illeti a népi zenekart is, amely a csoportot minden fellépésre elkíséri és jó hangulatot teremt. A zenekar vezetője Fa|csík János. Az éneklőcsoportot is ő iránylt- 1a; tizenöt éve fáradságot nem ismerve, nagy szakértelemmel, hozzáértéssel foglalkozik velük. Ö állítja össze . a műsort, tanítja be a dalokat. Jól-e? Erre a tizenöt éves tevékenység és a siker ékes bizonyság. Tartalmas este Mit csinál a folklórcsoport? Amint megtudtam, nagy figyelmet szentelnek a népszokások felelevenítésének. Minden évben megrendezik a helyi folklórnapokat, amelyen lakodalmi, aratási és szüreti szokásokat mutatnak be. örvendetes, hogy ezekből a rendezvényekből sokat vállalnak a fiatalok, akikkel öröm foglalkozni. — Tény, hogy egyetlen szervezet sem végezhet egyedül kiemelkedő munkát, — legyezte meg az elnök. — Ennek tudatában együttműködünk a helyi népművelési központtal és a társadalmi szervezetekkel. Az egyes rendezvényeket közösen szervezzük és valósítjuk meg. A helyi népművelési központ vezetője Vámos Gézáné, aki tíz évvel ezelőtt a pedagógusi pályát cserélte fel ezzel a hivatással. S hogy Vámos Gézáné lelkiismeretesen végzi népművelői munkáját, azt az elismerő oklevelek, valamint a Nagykürtösi járás szocialista kultúrájának fejlesztéséért kapott kitüntetés fényes bizonyítéka. Nem titkolta, hogy az eredmények mellett észre kell venni a hiányosságokat is. Ügy érzi. hogy az utóbbi időben a faluban visszaesett a kulturális élet. Mert például volt idő. amikor a* lelkes néptánccsoport aktívan tevékenykedett, s a színjátszás párját ritkító volt a környéken. A színjátszó csoport évente két darabot is előadott. Mi a lazaság oka? A lebontásra kerülő, öreg művelődési ház alkalmatlanná vált céljaik megvalósítására. A szervezet kétszázhét tagiának nincs otthona. Éppen ezért váriák. hogy ennek átadása után a lemaradást hamarosan behozzák. Tennivaló akad bőven. Ogv mint eddig, ebben az évben is terv szerint halad a kultúrpolitikai munka. A helyi szervezet vezetősége továbbra is állandó feladatának tekinti a tagtoborzást, bár ezen a téren a múlt évben Is szép eredmények születtek. Űj tagokkal gyarapodtak, akik a kultúrmunkából aktívan kivették a részüket. Ezenkívül a vezetőség fokozott figyelmet szentel a gyűjtőmunkának, a helyi néprajzi múzeum színvonalának emelése céljából. A szerteszéijel heverő régiségeket összegyűjtik, hogy megmentsék az utókor számára, hogy tudja értékelni azt a kort. amelyben szüleik, nagyszüleik éltek és dolgoztak. Az ünnepi évzárón a résztvevők személyesen is megismerkedhettek Zs. Nagy Lajos keltővel, e tál szülöttével. A jól sikerült író—olvasó találkozó azt bizonyította, hogv az eddiginél fokozottabb figyelmet kell fordítani a könyvvásárral egybekötött találkozóknak, irodalmi esteknek. Az ünnepi estét szavalat, prőzamondás és az éneklés tette hangulatossá, utána pedig a zenekar húzta a talpalávalót. NAGY TERÉZ