Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-03-01 / 9. szám

1988. március í.

SZABAD FÖLDMŰVES

3

Az arab oiabalása a tőkés piacokon

A világ t6kés piacain az utóbbi 'években jelentős változásokra került sor. Míg az 1Э70—1980-as években a nyersanyagok árai összességében átlagosan 21,6 százalékkal növekedtek, addig 1981-ben njár csak 6,3 százalékkal növekedtek, 1982-ben 5,0,

1983-ban 8,4, 1984-ben pedig 2,1 százalékkal, azaz az 1981—1984-es években átlagosan 5,2 százalékkal csökkentek. A nemzetközi nyersanyagpiacokon a múlt évben sem voltak nagy eltérések, s a feltételezések alapján a jövőben csak némi áremelkedésekkel lehet számolni.

Helyszűke miatt most csak az élelmiszer-ipari nyersanyagok és az élelmiszer órainak változásait nézzük meg közelebbről. Az élelmiszer-ipari nyersanyagok és az élelmiszerek áraira jellemző, hogy a kínálat és a kereslet alapján változnak mind a válságos időszakokban, mind a változó betakarítási feltételek között. Míg a fő termelői körzetekben bekövetkezett termésváltozások szinte az összes mezőgazdasági termék kínálatára kihatnak, addig az élelmiszerek iránti kereslet a válság időszakában csökken, főleg az alacsonyabb vásárlőképesség következtében.

Ha alaposabban szemügyre vesszük az árak alakulását, megállapítható, hogy míg a hetvenes években az élelmiszer-ipari nyersanyagok és az élelmiszerek ára 11,9 százalékkal növekedett, addig 1981-ben 16,2, egy évvel később pedig 15,9 százalékkal csökkent. Ezt elsősorban a gabonafélék és az olajnövények rekord terméshozamai, a nagy cukor- és kakaóbabkészletek, valamint a kereslet stagnálása idézték elő. Ezzel szemben 1983-ban a takarmány gabonafélék és az olajnövénynk termésének jelentős mértékű csökkenése következtében, amikor az Egyesült Államokban az állam is támogatta a vetésterület korlátozását, valamint a szárazság miatt a világpiaci árak átlagosan 10,1 1984-ben pedig 5,1 százalékkal emelkedtek, összegezve az elmondottakat megállapítható, hogy az 1981—1984-es években az élelmiszer-ipart nyersanyagok és az élelmiszerek ára átlagosan 0,9 százalékkal csökkent.

Még egy érdekes összehasonlítás: míg a búza tonnánkénti világpiaci éra az 1980. évi 168,10 dollárról ,1984-ben 129,03 dollárra, a szőjaliszté 225,81-ről 191,21, a nyerscukoré 658,19-ről 121,72 dollárra csökkent,

a kávébab (3326,90) és a kakaőbab (2618,27) ára alig csökkent, addig a szójaolaj ára 550,15 dollárról 706,92 dollárra emelkedett. A gabonafélék, az olajosok, a kávébab, a cukor, kakaóbab, a természetes kaucsuk, a gyapot és a gyapjú árai a múlt év első felében Is csökkentek.

A világpiaci árak alakulására bizonyára kihatással lesz az, hogy az 1985/1986-os évben rekord termés várható gabonafélékből és olajosokból. A Nemzetközi Búzatanács a legfrissebb feltételezések alapján 524 millió tonnás búzaterméssel számol, ami az 1984/1985-ös év rekord menynyiségéhez viszonyítva mintegy 4 millió tonnával lesz több. A kakaóbab piacain ugyanakkor csökkentek a rekord mennyiségű készletek, de a múlt év szeptemberével végződött évben mintegy 98 ezer tonnányi készlettel kell számolni. A gyapot világtermelése az 1985/1986-os évben ugyan 10 százalékkal csökken, de a készletek alapján a fogyasztás 5 százalékkal növekedhet.

Hírmagyarázatunk

(blm)

S tét már csak az volt, hogy menynyire lendül az inga: centrista, vagy kimondottan konzervatív elnöke lesz-e az Ibériai-félsziget kisebbik országának a következő öt évben.

A portugáliai elnökválasztás második fordulójának győztese a szocialista párti Mario Soares lett, aki korábban már két ízben volt az ország kormányfője. A hivatalos végeredmény szerint; Soares a szavazatok 51,35 százalékát szerezte meg, míg ellenfele, a jobboldali erők jelöltje, Diego Freitas do Amaral 48,65 százalékot mondhat magáénak. A 61 éves Soares személyében Portugáliának 60 év után először van polgári elnöke. Választási győzelméhez jelentős mértékben hozzájárullak a pnrtugál kommunisták, akik a választások első fordulójában Francisco Zenhát támogatták, majd a Portugál Kommunista Párt rendkívüli kongresszusa február elején úgy határozott, a párt a második fordulóban Mario Soarest fogja támogatni. A jobboldali Freitas do Amaral és a szocialista párti Soares közti Ideológiai különbség nem jelentéktelen ugyan, de az igazi alternatíva lehetősége elszalasztődott az első fordulóban. Akkor ugyanis Soarestől balra két politikus volt versenyben. Hogyan növekedtek meg mind a baloldali, mind a Jobboldali Jelöltekkel szemben Soares esélyei?

Korábban soha nem indított annyira tisztán centrista, a középrétegekre Irányzott kampányt, mint ezóttal. Pártjának eredeti szándékait megtagadva ezt abban a tudatban tehette, hogy az első fordulóban számára nem volt ellenfél sem a jobboldalt, sem a két baloldali jelölt. Nem hiányoztak fegyvertárából a kommunistákat támadó frázisok, támadások sem.

Miután — hogy a jobboldali jelölt megválasztását megakadályozzák — a kommunisták Is józan megfontolásból reá adták szavazataikat, a győzelem nagy szavakat virágzó mámorában ezt nem felejtette el megköszönni. Sőt — ígéretet tett az áprilisi forradalom vívmányainak megőrzésére Is. A jobboldali lapok szerint gyökeres fordulat tapasztalható Soares szóhasználatában, s most már nem apnyira a centrum, hanem a valódi baloldal kegyelt keresi. Az áprilisi forradalom szegfűi, amelyek néhány hete még sárgán pompáztak Soares zakóján, most színt váltottak. Eredetinek tűnő piros színűek. Kajánkodva, tárgyilagosan — mindenképpen jellemző a megállapítás.

A portugál kommunisták nem táplálnak illúzóikat. Sok mindenben nem értenek egyet Soares politikájával, de úgy vélték, hogy" meg kellett akadályozni a portugál demokratikus vívmányokra veszélyt jelentő jobboldali politikus megválasztását. Ez sikerült. A következő évek talán arra Jók lesznek, hogy a portugál.baloldal rendezze sorait és tudatosítsa, csakis egységes állásfoglalással szoríthatják háttéribe a ma még erős jobboldalt, amely a forradalmi vívmányok felszámolására törekszik. És valószínű, hogy támogatásukra Soaresnek a továbbiakban Is szüksége lesz, s ennek fejében valóban tesz is egyet s mákt a baloldal követeléseinek teljesítéséért.

*— haraszti —«

A nemzetközi figyelem középpontjában változatlanul az a szovjet javaslat áll, amelyet Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára terjesztett elő január 15-én. A 2060-ig szóló békeprogramra az Egyesült Államok február közepéig nem adott érdemleges választ. Szakértők és hírmagyarázók latolgatják, milyenek az emberiség várható esélyei. Jó jelnek vélik, hogy Reagan elnök sürgette a következő csúcstalálkozó időpontjának meghatározását, hogy Washington szorgalmazza Mihail Gorbacsov amerikai látogatását. Rossz jel viszont, hogy a Fehér Ház továbbra is inkább kibúvókat keres, mint megegyezési pontokat.

Az is rossz, hogy, a vegyi fegyverek betiltására vonatkozó javaslatokat, amelyeket a nukleáris fegyverkészletek felszámolásával együtt terjesztett elő a Szovjetunió, az amerikai küldöttség a genfi nemzetközi értekezleten elutasította. Washineton a „vegyi fegyverek technikai sajátosságai miatt“ tartja „nem megfelelőnek és nem kellően hatékonynak“ a Szovjetunió tervezetét. Az Egyesült Államok jelenleg olyan megállapodást akar csupán, amely „időleges és korlátozott“, és csak a vegyi fegyverek elterjedésének megakadályozását célozza. Az átfogóbb, a vegyi feeyverek gyártását és tárolását megtiltó, az ilyen fegyverek megsemmisítését előirányozó szovjet javaslat az amerikai fél szerint a jelenlegi körülmények között „nem biztosítana kellően ellenőrizhető megoldást“. Amerikai sajtóvélemények szerint az Egyesült Államok azért nem hajlandó elfogadni a szovjet javaslatot, mert egyelőre nemcsak meg kívánja tartani meglévő vegyi fegyvereit, hanem új fegyvereket akar gyártani. Mint ismeretes, a Pentagon már több ízben kért jelentős összeget az úgynevezett bináris — két, önmagéban veszélytelen, de együttesen gyilkos hatású összetevőből álló — vegyi fegyverek gyártására, a meglévő készlet teljes cseréjére. A törvényhozás eddig nem engedélyezte a fegyverek tényleges gyártását, bár a Jelenlegi költségvetésben szerepel már a fegyvereket előállító üzem felépítésének terve.

A Fehér Ház két lényeges elemet elutasít az európai telepítésű középhatötávolságú rakéták megsemmisítésére tett szovjet javaslatból és egy új előfeltételt is támaszt. Washington ragaszkodik ahhoz, hogy — a szovjet feltételekkel ellentétben — átadhasson nukleáris fegyvereket szövetségeseinek, s ahhoz is, hogy Franciaország és Nagy-Britannia továbbfejleszthesse a már most több száz egységből álló atomfegyverkészletét.

Március 1.- az atomfegyverek elleni harc nemzetközi napja

Az előbbiekre vonatkozó szovjet javaslatok értelme az, hogy lezárják a „kiskapukat“, vagyis hogy ne lehessen átjátszani az amerikai rakétákat a nyugati szövetség más tagjainak. Az amerikai elnök tanácsadója, Paul Nitze szerint a Fehér Ház feltétele, hogy a Szovjetuniónak először Ázsiában felére kellene csökkentenie közepes hatótávolságú atomeszközeinek számát, s csak azután jöhetne szóba az Európában telepített szovjet és amerikai középhatótávolságú rakéták megsemmisítése.

Nyikolaj Cservov szovjet vezérezredes az NSZK televíziójának adott interjújában elmondta, hogy a szovjet Javaslatok megvalósításának első szakaszában — az Európában lévő amerikai rakéták felszámolásával párhuzamosan — a Szovjetunió az Uralon tűiig, a 80. hosszúsági fokig, helyszíni nemzetközi elllenőrzés mellett megsemmisítené középhatútávolságú nukleáris rakétáit, beleértve az indítőállásokat és a hozzájuk tartozó infrastruktúrát is.

Moszkvából az utóbbi hetekben is számos olyan kezdeményezés indult el, ami arra irányul, hogy végre megtörjék a jeget, s legalább egyes részterületeken megkezdődjék a katonai feszültség csökkentése. Ilyen például a legutóbbi bécsi javaslat, ami nagymértékben követi a nyugati államok korábbi Indítványait, s kezdetnek néhány ezer szovjet és amerikai katonának a közép-európai térségből való kivonását is megfelelő kezdetnek fogadja el. Hasonlóképpen közelítik meg a szocialista országok a nyugati javaslatokat a stockholmi értekezleten. A legsürgetőbb lenne a középhatótávolságú rakéták eltávolítása kontinensünkről. A Szovjetunió egyetlen feltétele, hogy az Egyesült Államok ne adjon át hadászati fegyvereket Nagy-Britanniának és Franciaországnak. Az eurórakéták eltávolítását feltételeként az Egyesült Államok nyilvánvalóan azért követeli, hogy a Szovjetunió ázsiai területeiről szereljék le először az ilyen fegyverek felét, mert stratégiai előnyöket kíván szerezni: előretolt támaszpontrendszerét és csendes-óceáni partvidékét akarja „nagyobb biztonságban“ tudni.

A Szovjetunió ismételten hangsúBABV* DOC 2UHANÄSÄ

— Pedig erősen megkapaszkodtam, csak az ág törött le,.«

Először azt gondoltam, talán Mohamed koporsójához hasonlíthatnám, amely — tudvalévő — ég s föld között lebeg. De Baby Doc nehezen elképzelhető — tekintettel súlyára, térforgatára — lebegve. Habár azt hiszem, a „bolygó hollandi“-val való’ rokonsága Is erősen sántít. A Hattyúlovaghoz csak annyiban hasonlítható, hogy kitaszítotton hányódik a világban. De remélhetőleg számára nincs olyan lehetőség, amt az őt sújtó átok alól feloldozhatná.

Es még valami: aranyozott száműzetés az övé. Csupán váratlansága emelte a szenzáció rangjára. Mik voltak az előzményét, hogy Jean-Claude Duvalier haiti diktátort száműzték az országból?

Elképzelni ts nehéz, mivé lett Haiti a Duvalier-dinasztia csaknem harmincesztendős uralma alatt. A hozzávetőlegesen 6 millió lakosú országban a gazdagság nyolcvan százalékával 3 ezer 800 család rendelkezett. Ä gyermekeknek több mint a kétharmada alultáplált, az írástudatlanság a népesség 82 százalékát sújtja. Foglalkozásuk megoszlása: a feketék és mulattok 85 százaléka földműves és 61 százalékuknak az egy főre futó évi jövedelme nem haladta meg a hatvan dollárt. A „Baby Doc’-nak „becézett“ diktátor személyes jövedelmének összege viszont magasabb volt, mint az ország 1979-es teljes nemzeti nyerstermelésének értéke.

1984-ben sertéspestis pusztította az állatállományt, és a kormányzat, jobb „gyógymódot* nem lelvén, elrendelte az összes sertés levágását. Likvidálták az ország teljes sertésállományát. A gazdálkodóknak kártérítést ígértek, de még két év múltán sem látott senki egyetlen garast sem. 'Az Egyesült Államok és Mexikó 22 millió dollárt ajánlott fel az éhség enyhítésére. Meg ts érkezett, de a hivatali korrupció az utolsó centig elnyelte. Kevés volt a megtermelt élelmiszer, a szükségleteknek csaknem a felét behozatalból fedezték. Az importőrök tartozásaik zálogaként 40 millió dollárt tettek letétbe a bankokba. Es mivel az állami betétek Baby Doc családjának a személyes igényeit elégítették ki, elkobozták a betéteket a költségvetést kiadások fedezésére. A pénzüket vesztő vállalkozók semmit sem tehettek, csupán elkerülték a haiti pénzintézeteket és Miamiban nyitottak számlákat. De az

A „bolygó hollandi”

államfői fosztogatás idáig ts elért. Я túlnyomóan mulatt gazdagok fordultak szembe a Duvalier-diktatúrával. A végső döfést Baby Doc-пак az adta meg, hogy a Reagan-kormányzat felfüggesztette 26 millió dollár gyorssegély folyósítását. A gyűlölt rémuralmat nem a fölkelés, a népharag sodorta el elsősorban. Vitathatatlan, hogy a feszültség a tarthatatlanságig aláásta a diktatúrát, azonban az Egyesült Államok szándéka sem volt Baby Doc megbuktatásában mellékes. Haitt nem világpolitikai tényező, de a Karlb-térségben az Egyesült Államok stratégiai Jelentőséget tulajdonít neki.

Miután a diktátor — amerikai repülőgépen — elmenekült az országból, a közép-amerikai állam ügyeinek intézését egy hattagú katonai-polgári junta, az Ideiglenes Nemzett kormányzó Tanács vette át. Az átmeneti junta szabad választásokat és parlamentarizmust ígér, kilátásba helyezte az embert fogok tiszteletben tartását és szinte azonnal bejelentette a gyűlölt tonton macoute- (a titkosrendőrség) feloszlatását. Az Egyesült Államok, mint a térségben érdekelt ország, elsőként reagált a haitt eseményekre. jelezte, hogy az amerikai érdekek szempontjából pozitívnak tart*

lyozza, hogy nem mond le az alom* fegyver-kísérletek teljes tilalmáról sem — ez hosszú tóvá békepolitikájának része. Egyelőre azonban semmi jel nem mutat arra, hogy a moratóriumhoz csatlakozni kívánna a* Egyesült Alamok. A Szovjetunió önkéntes és egyoldalú moratóriumot vállalt tavaly hat, majd három hónapra. Ez a háromnegyed év március végén lejár. Az adott idő alatt a* Egyesült Államok. A Szovjetunió ön kísérleteket folytatott. Ha nem szü letik megállapodás a robbantások ti lalmárál, a Szovjetunió aligha vállal hatja az ebből eredő további hátrá nyokat.

„A világot mielőbb meg kell sza badítani a nukleáris fegyverek fenyegetésétől. A Szovjetunió a nuk leáris fegyverek teljes megsemmlsl tésére törekszik, ugyanakkor a cél kitűzés megvalósításához szükség van más kormányok és népek erőfeszítésére is — hangsúlyozta Mihail Gorbacsov abban a levélben, amelyet Nagaszaki város polgármesterének küldött, annak a főtitkárhoz Intézett üzenetére válaszolva.

És végül az űrfegyverkezés kérdése: a szovjet álláspont itt is egyértel* mű. A csillagháború* programról való lemondás fontos eleme a nagy atomleszerelési programnak. Nem a tudományos alapkutatásokról való lemondásról van szó, hanem arról, hogy a fegyverzetfejlesztéseket kelt abbahagyni.

A szovjet békejavaslatok széles körű megismertetését, érvrendszerének feltárását, a komplexum Összetevőinek elemzését végzi ezekben a hetekben a szovjet diplomácia é* a szocialista országok nemzetközi fórumokon tárgyaló számos szakembere, küldöttsége.

A nyugati militarista körök merev álláspontiát, a hidegháborús propaganda által befolyásolt szemléletet kívánják áttörni a Szovjetunió valós céljainak megismertetésével, a tartós béke esélyeinek megteremtésével, hogy a józan ész, a megállapodások keresésének alternativái kerüljenek előtérbe a fenyegető uszítás és ezocialistaelienes hisztéria helyett.

A nyári csúcs tgy hozhatja közelebb a megegyezést az emberiség lé’kérdéseiban. Addig bizony még sok a tennivaló.

Ja a végbement változásokai, s enneti alátámasztására a Fehér Ház hajlandó folyósítani a korábban leállított segélyt Haitinak. Ezt azonban bizonyos feltételekhez köti, mivel a változás nem szándékai ellenére, azonban mégsem И számítását szerint történt. A diktátor távozása után ugyanis zavargások törtek ki, amelyek során a lakosság a hírhedt titkosrendőrség ellen fordult, egyes csoportok üzleteket fosztogattak. Az Egyesült Államok katonai beavatkozást latolgatott, attól tartva, hogy a népharag más irányba fordítja az eseményeket, mint a szolidabbá tehető, de segélyekkel irányítható diktatúra. A Habt Kommunista Párt főtitkára, René Theodore úgy nyilatkozott, hogy a szigetországban még csak most kezdődik a nép harca a demokrácia helyreállításáért, a szabadságjogok kivívásáért. A junta, hogy a kedélyeket lecsillapítsa az országban, közölte, hogy államosította a volt diktátor összes vagyonát. (Természetesen azt, amit időben nem ,menekített kt" a svájci és franciaországi bankokba.f Becslések szerint ez 450 millió dollárra tehető, az édesanyjáé külön egymilliárd dollár. Hogy mennyi áll ebből a rendelkezésére, s mennyit stkerült belőle államosítani, csak találgatni lehet.

Tény, hogy bármennyi a vagyonú, egyetlen ország sem vállalhatja az elkergetett diktátort anélkül, hogy a nép felháborodását, haragját fejére ne vonná. De nemhogy az Egyesült Államok, még Libéria sem fogadja be. Hogy meddig tarthat egy hétre vállalt .ideiglenes"-nek mondott franciaországi menedéke, nehéz megjósolni. A liberálisnak tartott francia nép természetesen nem nézi jó szemmel, hogy hazája egy zsarnoknak nyújt otthont, még ha átmeneti jelleggel is.

Az sem kétséges, hogy milliót ellenében mindig lesz hol a fejét lehajtania. Levitézlett diktátorok bújtatására, sajnos, sokkal több és közelebbi példa található, mint a címben Idézett meselovagé a bolyongásra.

H. Mészáros Erzsébet