Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-02-22 / 8. szám
'3u&€H-£á(km ő4vű$$&&i rAz orvosi szemvidítónak is nevezett szemiidítőfű a látogatók családjába tartozik. Egyéves, kizárólag a hegyi patakok partján és a füves hegyoldalakon fordul élű. A 10—20 cm magas növény júniustól szeptemberig virágzik, fehér vagy sárgás színű virágai az ágak végén egyesével ülnek a levelek hónaljában. A virágos szárat kell gyűjteni, gyökér és fás szárrészek nélkül. A könnyen lehulló virágot gondosan össze kell gyűjteni. Kis kévébe kötve vagy vékony rétegben elterítve, forgatás nélkül kell szárítani. A legfontosabb hatóanyaga a magas vérnyomást gyógyító aukubin /rinantínj, de található még a drogban 3—8 százalék cserzőanyag, némi illóolaj, gyanta, keserű anyag, zsíros olaj, ásványi anyag és jlavonőid is. Mint a nevéből is kitűnik, ezt a gyógynövényt elsősorban a szemgyógyászat - hasznosítja: gyulladások esetén szemvíz, borogató vagy szemüdítő szer készülhet a hatóanyagaiból. A népgyógyászat is használja a főzetet öblögetésre jszempilla-, kötőhártya- vagy könnyzacskó-gyulladás). A forrázás útján előállított 5 %-os töménységű kivonatot általában bórvízzel, édeskömény- és kamillafőzettel kombinálják. A sárgaságból lábadozóknál étvágygerjesztő f fekete ürömmel, gyermekláncfűvel meg katángyökérrel keverve), köptető, görcsoldó és nyugtató, de gyógyíthat a főzet migrént, álmatlanságot is. A drogból 3 teáskanálnyit kell leforrázni egy csésze vízzel s ezt naponta egyszer fogyaszthatjuk. A porított drogból evés előtt naponta 2—3, grammot vehetünk be, a szeszes kivonatból (tinktúra) pedig 5—10 csöppet fogyaszthatunk naponta két-három alkalommal, mindig evés előtt. Szemgyulladás esetén az 5 gramm drogból 1 dl vízzel forrázással nyert kivonat hasznosítható. Mérgezéstől vagy egyéb káros mellékhatástól nem kell tartani. Dr. Nagy Géza A rizspinty Az egyik -legkevésbé kényes díszmadarunk a rizspinty. Jáva, Szumátra és Borneó erdős területein, rizsültetvényeín őshonos, onnan Jutott el Délkelet-Ázsiába és Délkelet-Afrikába. E tájakról indult azután hódító útjára, s került el hozzánk Is. Ma már legnépszerűbb madaraink közé tartozik. Testhossza 135—140 mm, a tojó és a hím külsőleg olyannyira hasonlít egymáshoz, hogy megkülönböztetésük csupá a hím kellemes, csengettyűszóhoz hasonló éneke alapján lehetséges. Ezt a kedvelt madarat Japánban már csaknem két évszázada tenyésztik. Itt sikerült először hófehér és kékesszürkén tarkázott színváltozatát kitenyészteni. Ezek a leggyakoribbak nálunk is. Igénytelensége miatt könynyen meghonosodott. Tartása különösebb gondot nem okoz, hiszen beéri a köles és muhar keverékével, esetenként pedig szívesen fogyasztja a kendermagot. Csemegéje a fürtös köles. Nagyobb kalitkában könnyen szaporítható, a röpdékben jól megfér a vele azonos testnagyságú madarakkal és a kisebbeket sem üldözi. Fészkelőhelyül előszeretettel választja a hullámos papagájok tenyésztése során használt, zárt fészkelőládikákat. A fészekanyagot főleg a hím szedegeti össze és hordja párjának az odúba, az alját pedig durvább szénával, papírszeletekkel, nagyobb toliakkal béleli ki. A tojó itt helyezi el 6—7 hófehér tojását. A rizspintyek párosodását minden esetben érdekes násztánc előzi meg. A hím ütemes tánccal, testét föl-föllendítve, lehajtott fejjel közeledik a tojóhoz, amely hasonló mozdulatokba kezd. A fiókák 15 napi kotlás után kelnek ki. Költés idején feltétlenül adjunk madarainknak főtt tyúktojást és csíráztatott magféleségeket is. Ebben az időben a hangyabáb, a vedlő fehér lisztkukac, az apró hangyák, a levéltetvek, ecetmuslicák, esetleg Drosophila vagy vízibolha (Daphnia) nélkülözhetetlenek! A’ későbbiekben a fiókák erőteljes növekedése csak akkor érhető el, ha csíráztatott magvakkal, félig érett, fürtös kölessel is etetünk. Ez az étrend természetesen csak a nyári hónapokban nyújtható, ezért a madarat ebben az időszakban fészkeltessük. A fiókák életük harmadik hetében hagyják el a fészket, és ekkor még jó két hétig hangosan kérik az etetést. Első vedlésük után öltik fel felnőttkori tollazatukat. Ezt követően szükségessé válik az elkülönítés, mert a hím az önállóvá lett fiókákat üldözi. Első vedlésükre életük harmadik hónapjában kerül sor. A rizspinty nyugodt, nem riadoző, bizalmas természete miatt főként a kezdő díszmadártartók figyelmébe ajánlható. (KI) зйамга-IrôLflBZBLUNK Kérdés: A hajtatott fejes saláta levelei tömegesen sárgulnak, sok már teljesen kipusztult. Miért? V. T., M. Válaszunk: 'A beküldött növénymintán baláta-peronoszpórát állapítottunk meg. A fejes saláta veszélyes megbetegedéséről van szó, amely főleg az őszi és a kora tavaszi hajtatás alkalmával okoz "tetemes károkat a termelőknek. A kórokozóknak (Bremia lactucae) az alacsonyabb hőmérséklet, a rövid nappal és a levegő nagy páratartalma kedvez. A fertőzés rendszerint az alsó leveleken jelentkezik és halványzöld, majd sárguló, erekkel határolt foltokban nyilvánul meg. A fertőzött levelek fonáki részén fehér gombabevonat képződik. Az észlelt foltok később megbámulnák, beszáradnak vagy nedves környezetben elrothadnak. A gombának kedvező körülmények között a megbetegedés járványszerű méreteket ölthet, s ez növénypusztuláshoz vezet. A saláta-peronoszpőra, ún. kitartóspórák (oospórák) formájában telel át a talajban, ezért nagyon fontos agrotechnikai beavatkozásnak számít a fertőzött növényi maradványok gondos összegyűjtése és megsemmisítése. Mivel a Növényvédelmi módszertani kézikönyv higiéniai okokból nem engedélyezi az étkezési célokra termelt saláta vegyszeres kezelését, a peronoszpóra ellen kizárólag agrotechnikai módszerekkel harcolhatunk, Ha abból indulunk ki, hogy a gomba spórái csakis vízben tudnak kicsírázni, akkor a kórokozó elleni harcban fontos szerepet kell tulajdonítani a hajtató berendezések hatásos szellőztetésének, a saláta részére kiszemelt termőterület évenkénti váltásának, a ritkábbra történő ültetésnek, illetve a növényi maradványok feltétlen megsemmisítésének. Az öntözést ajánlatos a reggeli órákra időzíteni, hogy a növények hamarabb megszáradjanak és ezzel minimálisra csökkenjen a spórák csírázás! lehetősége, illetve a fertőzés terjedésének kedvező feltételek időtartama. Matlák György agrármérnök Kérdés: Szép, majdnem nyolcvan fából álló gyümölcsösöm van, elégedett is vagyok vele, csak újabban a nyári almafák boszszantanak. Finom, borízű gyümölcsöt teremnek, de érés idején az almák elkezdenek rothadni és mire megérnének, csaknem mind megrothad és lehull. Öt ilyen fám van — a fajta nevét sajnos nem tudom, de korai, piros és finom borízű gyümölcsöt teremnek —, a többivel semmi gondom. Nem tudom, mi okozza a bajt és hogyan lehetne elejét venni? H. L., H. Válaszunk: A levélben közölt adatokból arra következtetek, hogy Aszthaháni piros almafái vannak s azokon azért károsodik a termés, mert a férgesedést okozó almamoly járatain át moníliával is fertőződnek a gyümölcsök. A fajtára egyébként jellemző a kései termőrefordulás, a kényelmesség, a kihagyás és a szakaszos termés. A fajta már veszített ér lékéből, viszont van kiónja, amelynél ezek a rossz tulajdonságok nem, vagy csak enyhe mértékben jelentkeznek. Az Asztraháni piros fajtát igen gondos növényvédelemben kell részesíteni, különben általában meglepi a pajzstetű meg az almamoly. Az almamoly ellen körülbelül június elsején, majd július derekán, és végül augusztus 20 a körül ajánlatos permetezni. Esetünkben legfontosabb a júniusi kezelés. Mivel feltételezem, hogy az ültetvényben aránylag nagy mértékben elterjedhetett a monília, kora tavasszal, azonnal a rügyfakadás kezdetén feltétlenül permetezze meg a nyári almafáit 5 százalékos töménységű Sulka oldattal. Ha történetesen Kuprikolja van, abból 2 százalékos oldatot használjon. Nagyon fontos, hogy minden gyümölcsmúmiát összegyűjtsön és megsemmisítsen, mert így telel át a monília. A tenyészidőben két alkalommal kell permetezni gyümölcsérés idején (utoljára legalább 2 héttel szüret előtt), mégpedig valamilyen rothadást gátló készítménnyel (Fundazol, Ronilan, Euparen). Az utóbbi készítmények élelmezés-egészségügyi várakozási határideje a jelzett két hétnél hosszabb, erről nem szabad megfeledkezni. Belucz János agrármérnök, a tudományok kandidátusa (kú) A Budapesti Kertészeti E- gyetem Zöldségtermesztési Tanszékén évek óta folyó vizsgálatokkal bebizonyították, hogy a zárt térben történő palántanevelés és hajtatás idején végzett CO2- (széndioxid) trágyázás gazdaságos eljárás. A CCh-trágyázás a kertészetileg fejlett államokban ma már általánosan elterjedt gyakorlat. a Cíh-trágyázás hatása. A levegő COi-tartalma 0,83 térfogat %, s a zöld növények szervezetük felépítéséhez szükséges szenet ebből veszik fel, és építik be sejtjeikbe asszimiláció útján, fény segítségével. A széndioxid -Hollandágyakban, fóliaalagutakban és -ágyakban az eljárás nem mindig gazdaságos. A trágyázás időszaka. A növényeknek СОг-adagolásra csak akkor van szükségük, amikor kellő fény és megfelelő hőmérséklet áll rendelkezésükre. A fényellátottsághoz elsősorban úgy igazodunk, hogy az adagolást reggel, napfelkelte után egy órával kezdjük, s napnyugta előtt egy-két órával fejezzük be. Természetesen a napközben szükséges szellőztetések előtt egy órával az adagolást abbahagyjuk, s csak az ablakok zárása után folytatjuk újra. Abban az időszakban, amikor a külső levegő hőmérséklete nappal még (vagy már) olyan magas, hogy 5—6 órán keresztül szellőztetnünk kell, nem érdemes CCh-t adagolni.- trágyázásról Zárt térben (üvegház, fóliasátor sth.) történő termesztés esetén a levegő természetes СОг-tartalma annyira csökkenhet, hogy az asszimiláció lassul, majd le is áll. CO2 adagolásával tehát már akkor is komoly eredményre számíthatunk, ha csak a szabad levegőhöz viszonyított hiányt igyek szünk pótolni. A CCh-trágyázással biztosított 0,07—0,1 térfogat %-os töménységgel további termésmennyiség- és -minőségjavulás érhető el, különösen, ha a növény számára fontos egyéb élettényezőkből is az optimális szintet tudjuk biztosítani (hő, fény, víz, ásványi tápanyagok). СОг-trágyázásra alkalmas termesztó'berendezések. CO2 dúsítást csak zárt térben végezhetünk, erre csak üvegházakban és fóliasátrakban rendezkedhetünk be. Üvegházak közül elsősorban nagy légterű, jól záródó, modern berendezések őrzik meg hosszú időre a bejuttatott széndioxid-gázt. Fóliasátrakból is a nagy légterű létesítmények részesíthetők előnyben. A téli, fényszegény hónapokban csak csökkentett hatásfokkal adagolhatunk СОг-t. Leggazdaságosabb az október—novemberben és a január végétől március végéig terjedő időszakban végzett CCh-trágyázás. A CCh-trágyázás alapanyaga. A zöldnövények trágyázására leggazdaságosabban a palackozott, cseppfolyós СОг-t használhatjuk. A cseppfolyós CO2 előnye, hogy olcsó berendezéssel, pontosan adagolható és elosztható. Nem szennyezi a levegőt a növényekre káros anyagokkal. Nem növeli a levegő páratartalmát. Nem tűzveszélyes. Egy liter CCh-gáz súlya latm nyomáson és 20 C-fokos hőmérsékleten megközelítően 2 g, az adagok kiszámításához ez az egyik legfontosabb adat. Adagolása és elosztása. A növények CCh-felhasználása folyamatos, és mivel a termesztőberendezések levegője is állandóan cserélődik, ezért az adagolásnak is a lehető legegyenletesebbnek kell lenni. Az adagok nagyságát úgy számítjuk ki, hogy üvegháznál az óránkénti, a jobban záródó fóliasátraknál pedig a 2—2,5 óránkénti légcserét vesszük alapul. Ebből az következik, hogy a 0,1 térfogat %-os töA saláta nagy vízigényű zöldségnövény, ezért ajánlatos ültetés előtt alaposan beöntözni a talajt. Később ritkán, de kiadósán kell öntözni, mindig a délelőtti órákban, majd szellőztetéssel azonnal felszáritani a növényzetet. Kádek Gábor felvétele ménység biztosításához üvegházban óránként és alap nmenként 6 g, fóliasátorban pedig 1,8—2,2 g CO2 bejuttatását kell megoldani. Kisebb felületen а CO2 egyenletes adagolását a legegyszerűbben úgy oldhatjuk meg, hogy a mérlegre állított palackból, a szelep óránkénti megnyitásával a kívánt menynyiséget »z elosztóvezetéken keresztül a növények légterébe juttatjuk. Az adagolás egyenletessége redukálószelep közbeiktatásával tovább fokozható. A gáz elosztását 10 mm belső átmérőjű és forró tűvel átlyuggatott, lágy PVC tömlő segítségével végezzük el. (Túri — Fodor: Kertészet fólia alatt, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1975) 1 t
