Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-02-22 / 8. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES 1986. február 22, Látogatás KP egy érdekes tanteremben ШГ No •t^ ft 5 >' ; • & * Jfc 5- * Ý • Д* \:ť m S * • ■ ! f Ô A panelek egyike: „Ember a világűrben“ (A szerző felvételei) ATardoskeddi (Tvrdošovne) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola kétségtelenül a legnagyobb és a legszebbek közé tartozik az Érsekűjvári (Nové Zámky) járásban. Van azonban egy olyan „specialitása“ is, amilyennel a járás egyetlen más iskolája sem dicsekedhet. Ügy hívják: világnézeti tanterem. ... Aki előtt valamennyire is ismert a ma iskolája, nem lepődik meg, ha a hagyományostól eltérő tanterembe invitálják. Tudjuk, hogy vannak szaktantermek, ahol a tábla helyén fehér vetítővászon feszül, ahol a padokon elektromos csatlakozók és gázcsapok vannak, sőt olyanok is, .ahol minden tanulói külön kis üveglülkében ül egy magnetofon fölött, fejhallgatóval a fején. Itt azonban egészen másféle látvány fogadja a belépőt. Ami az első pillantásra szembetűnik, az a tanterem hátsó fala: mint egy hatalmas vásznon, úgy virítanak rajta feltűnő színekkel a Naprendszer bolygót. A Jupiter és a Zemko József pedagógus, a tanterem „gazdája“ és a világnézeti kör vezetője Szaturnusz már messziről felismerhető, az előbbi impozáns méretéről, 3z utóbbi pedig dekoratív gyűrűjéről. Rövid keresgélés után a Földet is megtalálja a szem: északi pólusából vékony szaggatott vonal vezet a Kis-Göncöl csúcsa, a Sarkcsillag irányába. Méretarányokról, a valóságnak megfelelő pályákról, természetesen szó sincs, nem Is lehet: a lényeg annak az érzékeltetése, hogy a bolygók valóban BOLYGÖK, kozmikus testek, s a nagyméretű ábra ennek a célnak tökéletesen megfelel. — Ehhez az ábrához azt hiszem, nem kell sok kommentár — mondja Zemko József pedagógus. — A csillagászati földrajz könnyebb megértését szolgálja, a Naprendszer szerkezetét van hivatva megismertetni a tanulókkal. Egyébként Barusz László képzőművész szakos kollégám munkája. Az az igazság, hogy egy kicsit előreszaladtunk az eseményekkel, mert ekkor már legalább félórányi beszélgetés állt mögöttünk Zemko Józseffel, a világnézeti tanterem — johb szó híján — „gazdájával“. S hogy ott miről esett szó? Természetesen az előzményekről, meg arról a munkáról, amelynek eredményeként végül is létrejött ez a járásban egyedülálló tanterem. Vagy hat évvel ezelőtt, egy tanulmányút során volt alkalma először hasonlót látni Zemko József földrajz-bioiógia szakos pedagógusnak Hlohovecben, illetve Léván (Levice). Az ötlet máris megszületett: ilyet Tardoskedden Is lehetne csinálni. Hogy éppen az ő fejében, az nem volt véletlen, mint ahogyan az sem, hogy éppen ő vett részt azon a bizonyos tanulmányúton: már évek óta vezette ugyanis az iskolában működő világnézeti szakkört. Az ötletet az iskola igazgatósága ürömmel fogadta, és máris hozzáláttak a megvalósításához. Az elképzelések és a részletes tervek természeseten Zemko Józseftől eredtek, de a kivitelezésbe bekapcsolódott csaknem az egész pedagóguskollektíva: Fabrik Gyula igazgató, de mindenekelőtt Száraz József igazgatóhelyettes, a pedagógusok közül pedig a már említett Bajusz Lász lón kívül elsősorban Fujasz György és Csomó Magda. Némi utánjárás eredményeként a helyi nemzeti bizottságon is felkarolták az ügyet, ami további segítséget jelentett. Tény, hogy ä gvalulástól a tapétázásig, a szögeléstől a fotókópiák készítéséig igen sokféle munkát kellett elvégezni addig, amíg a tantermet ünnepélyesen felavathatták. Erre egészen pontosan 1980. október 22-én került sor, s az „ünnepélyes“ jelző nagyon is helyénvaló, hiszen a járási, sőt a kerületi, pedagógiai intézet is képvi seltette magát, a hlohovpci csillagvizsgáló pedig 30 tablóból álló, csil- Jagászatt és világnézeti témájú kiállítást „hozott le“ a megnyitó alkalmából. Ennyit tehát az előzményekről; folytassuk ismét „élőben“ sétánkat a nevezetes tanteremben. — Ezeken a paneleken a Föld keletkezése, az állat- és a növényvilág, valamint az ember fejlődése látható, dióhéjban természetesen — mondja kísérőm. Szemügyre veszem közelebbről is a három azonos nagyságú, íz'ésesen elrendezett, témakörök szerint más és más színalapú panelt: a címeiknek megfelelően áttekinthetően, logikusan egymásra épülve tárgyalják az egyes témákat, éspedig döntő mértékben fényképanyag segítségével. Az Is rögtön nyilvánvaló, hogy nem brosúrákból ollózott kész anyagról, hanem fotókópiákról, méghozzá kitűnő minőségű fotókópiákról van szó. Zemko József úgy látszik, kitalálta a gondolataimat, mert így folytatja: — Az ábrákat egyébként többnyire a szakkönyveimből fotózta barátom és volt kollégám, Kobolka György. Ezen a panelen viszont — lép eggyel odébb — kész fotódokumentációt használtunk. — Átfutom én Is az „Ember a világűrben“ című tablót, amelynek két központi témája Jurij Gagarin, illetve az első szovjet —csehszlovák közös űrrepülés. Egy másik tábla már Inkább „szövegcentrikus“: a polgári ügyek testületének küldetését, feladatait tartalmazza kivonatosan és közérthetően. A katedra fölött, szembetűnő helyen a marxizmus—-leninizmus klasszikusainak nagyméretű képe; oldalt, a tábla mellett könnyen variálható, cserélhető eseménynaptár, amely a hónap eseményeit, a jelentős évfordulókat tartalmazza. Miután így körbejártuk a helyiséget, ismét a falra festett „Naprendszer“ előtt találjuk magunkat, amely fölött fehér poliszttrén betűkkel van kirakva a felirat: „Ezeréves harc a tudományos világnézetért“. Beszélgetésünk természetesen csakis arról folyhatott tovább, hogy milyen tantárgyakat tanítanak a világnézeti tanteremben, hogyan, és főleg milyen mérhető eredménnyel? — A panelekről is leolvasható: földrajzot, természetrajzot, polgári nevelést, történelmet, de volt már itt fizika óra is. A tanteremnek egyébként külön osztálykönyve van, amelybe á kollégák minden órát bejegyeznek, az osztály, a dátum és az átvett tananyag feltüntetésével. Az „ügymenet“, vagy ha úgy tetszik, a szervezés különben nagyon egyszerű: ha valamelyik kollégám a világnézeti tanteremben szeretné letanítani az óráját, szól nekem, hogy ha valamire szüksége van, előkészíthessem, aztán levezeti az osztályt és kész. S hogy hogyan folyik itt a tanítás?. .. Egyetlen szóval talán úgy válaszolhatnék, hogy sokkal „élőbben“, mint az osztályokban. A gyerekek itt eleve nem lehetnek a „pádhoz kötve“, a pedagógus kíséretében nézik meg az egyik táblát a másik után ... M?rt például segédeszközök ugyan minden osztályba felvihetők, de itt tulajdonképpen maga az egész tanterem a segédeszköz. Ami pedig az eredményeket illeti, egyértelműen mérhetők, és természetesen pozitívak. A „minél több érzékszervre hatni“ elve itt maradéktalanul érvényesül, aminek következtében jobb a bevésőé, s ezt már könnyű lemérni, a számonkérés során például. — Egy ilyen helyiség nyilván nemcsak közvetlenül a tanítás céljait Sokrétű tevékenység A Lévai [Levicoj járáshoz tartozó Egeg (Hoknvce) kisközségben 1949 óta fejt ki színvonalas munkát a Csemadok-alapszervezet. A kulturális munka igazi fellendülésének kezdetét azonban 1980-tól számíthatjuk; ekkor került a hnb elnökének poszt jára Varga János, aki mindig szerette az amatőr színtjátszást. Fiatalabb korában maga is számtalan darabban játszott főszerepet, és megválasztása után elhatározta, hogy ismét fellendítik a község kulturális életét. Lényegesen megfiatalították az alapszervezet vezetőségét. Egy , ambiciózus fiatalember, Kunstár Gyula lett a szervezet elnöke és mellé két kiváló pedagógus: Kiss Ferenc és Gyerpál Gyuláné került a kultúrcsoportok élére. Az alelnöki funk'-iót Piri Tiborra, a pénztárnokit Kanta Lajosra, a titkári funkciót Gyerpál Gyulára, a női éneklőcsoport vezetését pedig Balogh Máriára bízták. Varga János hnb-elnök a színjátszók csoportját vezeti öt éve, eredményesen. Kiss Ferenc, az Ipolysági (Šahy) Zeneiskola igazgatója, egegi lakos szolgálhatja. Hogyan használják ki az oktató-nevelő, esetleg a módszertani munka egyéb területein? — Azzal kezdem, amire már az elején is utaltam: iskolánkban már több mint másfél évtizede működik világnézeti szakkör, amelyet én vezetek, s amelynek összejöveteleit rendszeresen, ebben a helyiségben tartjuk. Átlagosan havi egy foglalkozást tartunk, előre összeállított tématerv szerint. Csak néhányat említenék a témakörök közül: A vallás történelmi fejlődése, reakciós szerepe, a szocialista társadalom és a vallás... A kört évente átlagosan 25—30 tanuló látogatja, többnyire hatodikosok, mert az 6 esetükben egészíti ki a legszervesebben a tananyagot. A világnézeti kör a legjobb tudomásom szerint szintén az egyedüli a járásban; tartottam már járási mintafoglalkozást is, természetesen ebben a tanteremben. Módszertani nap — ugyancsak járási méretben — szintén több volt már itt, aztán itt tartjuk a különféle találkozókat, például a néphadsereg vagy a népi milícia tagjaival. A szikrákat hagyományosan Itt avatjuk minden évben, s gyakoriak itt a különböző pionírakciók is. Ha valamilyen hágyobb rendezvény van az iskolánkban — gondolok itt például a nagy októberi szocialista forradalom tiszteletére hagyományosan megrendezett focitornára —, a résztvevőknek általában megmutatjuk a tantermet, hogy más iskolákba is elvigyék a hírét. Ahogyan külön osztálykönyve, úgy külön krónikája is van a tanteremnek — Zemko József leemel a polcról egy piros kötésű pionírkrónikát —, s ebbe minden rendezvényt, látogatást bejegyzőnk. Belelapozok a piros kötésű könyvbe. Szabályos, kerek iskolás betűkkel, egész oldalas, színes rajzokkal mondja el mindazt, amit a mintegy háromórás látogatás során Iá Ham, tapasztaltam. Lassan lapozgatom végig, aztán, mielőtt becsuknám, egy hirtelen támadt ötlettől vezérelve a soron következő üreslapra odaírom, ami ottlétem egész ideje alatt motoszkált bennem: „Kedves tardoskeddi pajtások, szép tantermetek van. Irigyelhetnek benneteket más Iskolák tanulói“. . VASS GYULA tapasztalt karmester. Rövid időn belül összehozott egy 13 tagú férfi éneklőcsoportot. 1985-ben már 17-re gyarapodott a számuk. 1983-ban eljutottak a Tavaszi szél... ipolynyékl (Vinica) elődöntőjéig. A menyecskekórust 10 éve vezeti nagy odaadással Balogh Mária, a hnb titkárnője, lelkes vezetőségi tag. A tagok itt gyakran cserélődnek,-ezért az ő munkája valamivel nehezebb, de annál dicséretesebb. Gyerpál Gyuláné pedagógus a tánckörrel foglalkozik és szervezi a népszokások felújítását, így munkájuk eredményét már két ízben mutatták be a palásti (Plášíovce) szüreti ünnepségen. A színjátszó csoport tagjai rendszeresen látogatják a szomszédos községeket. A lelkes egegi Csemádok-tagok minden évben több napos kirándulásokat szerveznek, elsősorban Magyarországra: Egerbe, Mezőkövesdre, Harkányba, Hajdúszoboszlóra, Győrbe, stb. Az immár 92 fős alapszervezet tagjai a faluszépítési munkálatokból és a mezőgazdasági idény munkákból is derekasan kiveszik a részüket, hiszen tavaly összesen 270 órát dolgoztak le társadalmi munkában. , Belányi János Tárlat _ az üzemi galériában Követendő példa lehetne, hogy fővárosunk némelyik nagyvállalata önálló galériát létesítene, mint például a braiislavai juraj Dimitrov Vegyi Művek. — Kultúrközpontunk galériája ezúttal Čemický László nemzeti művész gyűjteményes festménykiállításának adott otthont. A képek válogatásakor az volt a fő :í|| „ cél, hogy a 66 kiválaszott alkotás — olajfestmények, akvarellek, temperák — átfogóan mutassa be a művész hat évtizedes munkásságát — tájékoztat Heda Hurnáková, a tárlatvezető. A képeket a témájuk, illetve a tartalmuk szerint csoportosították. A belépőt a Fehér lovon című 1946'ban készült romantikus olajfestmény fogadja. A nagy, világos, ízlésesen elrendezett teremben a művész ecsetje révén tanúi lehetünk népünk felszabadulásért vívott küzdelmének, majd győzelmének, valamint az építés örömének egyaránt. Az élet kisebb-nagyobb rezdüléseire érzékenyen reagáló piktor szerteágazó, mégis egységes életművét a mély humanizmus hatja át. Alapjában realista művei szociális és népi ihletésnek, ahol a portré jelentős helyet foglal el. Tájképeiben visszavisszatér a szülőföldhöz, Liptóhoz. Ezek a képek egyediek, csupán rá jellemzőek; színesek, de nem harsányak. A Fáradság, a Munkanélküli családja, és a Sztrájk c. olajképeinek sötét tónusai a szociális igazságtalanságot drámai erővel tárják fel. A Kivégzés a fasizmus fenyegetően előrevetődő árnyéka: a művész 1937-ben festette. A Fasizmus, illetve a Sebesült partizán stb. piktatúrái ts hasonló horderejűek. A Munkás (1953), a Hegyi pásztor (1959) inár az építést jelzik. Különösen gyönyörűek a női portréi: a Lány (1934), a Kati sárga kalapban (1954), illetve Mária Medvecká 1983-ban készült portréja.. Az előbbiek finom, üde «színűek, bájosak, mint maga az ifjúság. Medvecká portréja Inkább belső szépséget sugároz: az ecsetvonások darabosak, már-már naturalisták. Ebben rejlik ennek az alkotásnak az igazi értéke, hiszen az élet múlásával az Idő Is ilyen durva piktatúrávai „dolgozik“ velünk ... Čemický László akvarelljei közül mindenképpen meg kell említeni a Kiszáradt fűz (1940) a Neopálok (1343) és a Halász (1983) címűeket. A legújabb alkotásaira a kisebb méret és a fehér szín uralma, valamint a természet kihangsúlyozása a jellemző. Ezek a művel nyugalmat, csöndet, de olykor drámát ts sugároznak. E termésből kiemelném a Hófúvásban-t, valamint a Dráma a természetben-t. Az utóbbiban az élet tragikus valója jelenik meg a vásznon, tapintható közelségbe hozva a nézőhöz. Čemický az ún., 1909-.es szlovák művészcsoport ma is alkotó tagja (Cyprián Majerník a falszabadulás után hamarosan meghalt, J. Neméík a közelmúltban távozott). Akadémiai tanulmányait Budapesten végezte Csók István és Glatz Oszkár professzoroknál. Csók a nagybányaiakhoz rokon irányzatot követte, ezen vonásokat a tanítványaira Is rá-rátestálta. Čemický Lászlónál e festői szépség mindmáig megmaradt. Pesti évei alatt formálódott marxista-leninista gondolkodása. Illegálisan kapcsolatba került az ottani kommunista párttal. Magyarországról az akadémia befejezése után hazatért a szülőfalujába. Cemicbe, majd tanulmányútra Bécsbe, Olaszországba és Párizsba utazott. 1950-től a nyugállományba vonulásáig (1976) a Bratislava! Képzőművészeti Főiskola docense volt. Azóta — akárcsak annak előtte — hol Liptón, hol pedig a fővárosban él, dolgozik. A múlt évben a Győzelmes Február Érdemrenddel tüntették ki. A tárlat 1986. március végéig tekinthető meg. Csiba Géza A tanterem hátsó falán a Naprendszer bolygói láthatók „Élő“ itt a tanítás; a tanulók csoportosan veszik körül a pedagógust