Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-02-22 / 8. szám

4

SZABAD FÖLDMŰVES

1985. február 22,

Harmadszor jártam a Gútai (Kolárovo) Efsz-ben, hogy ismételten felkeressem a gépjavító üzemrészleg Marossi Lajos vezette ifjúsági brigádját, amely jelenleg 21 tagú. Két dologra voltam főleg kíváncsi: eredményes-e továbbra is a brigád tevékenysége; s milyen helyezést értek el az újítók járást versenyében?

— Mi újság? — csak ennyit kérdeztem, s a brigádvezető már tudta, mire vagyok kíváncsi. Tőmondatokban válaszolt:

— Aktívan részt veszünk a brigádmozgalomban. Műhelyünk dolgozóinak száma egyre gyarapodik: részlegünk már száz dolgozót számlál. Készülünk az „aranyra“.

Értetlenül néztem beszélgetőpartneremre. Miért? Amikor öt évvel ezelőtt itt jártam, az „aranyvárás“ szintén szóba került. Méghozzá nem is véletlenül, hiszen a járásban a legjobb brigádok közé tartoztak. Kezdeményezéseikre más mezőgazdasági üzemekben is felfigyeltek.

— Valamiféle változás történt azóta?

— Nem hinném — folytatta a brigádvezető. — Vállalásainkat sorra teljesítettük, sőt, a túlteljesítésekből több is volt, mint a korábbi időszakban. Dehát nem a mi feladatunk, saját eredményeink megítélése, értékelése, ez másokra tartozik. Annyit azonban elmondhatok: bár az eredményeinket az egyes fórumokon említgették, a brigádot nem nagyon „kényeztették el“: a bronzérem után az ezüstre nyolc évig kellett várnunk, s az arany ezt követően a hatodik évben esedékes.

A „fejcsóválás“ után továbbra ts a brigádnál maradunk. Vezetője elmond még néhány dolgot.

— Nagyon népes volt már a részleg. Tudja, száz embert Irányítani nemcsak nagy megterhelés, hanem a felelősség is hatványozottabb. így a közelmúltban a munkaszervezésben szerkezeti változás következett be. Csoportokat képeztünk, vezetőkkel. Ily módon a munkafolyamatok célratörőbbek, a munka minősége Is jobb. Konkrétan hozzánk tartozik 150 erőgép és 40 tehergépkocsi javítása, valamint a lakatosmunka.

— Ügy tudom, az önök brigádja törzstagokból tevődik össze. Olyan tapasztalt gépjavítók, akik már a brigád alakulása óta itt tevékenykednek. Mi az a plusz, amit ők nyújtanak?

— Mindenképpen pluszként említhetem a magas szintű szaktudásukat, gazdag tapasztalataikat. Nyugodtan rájuk bízhatom a motorok főjavítását, a speciális munkákat stb. Természetesen amellett a példamutatásuk is jó értelemben hat a fiatalok nevelésére, tudatformálására, a jó munkahelyi légkörnek nemcsak a kialakítására, hanem a megtartására, a közösségi gondolkodásra, a felelősségérzet elmélyítésére. Nagy örömömre szo'gált többek között, hogy tavaly a hazánk szovjet hadsereg általi felszabadításának 40. évfordulója tiszteletére vállalt 170 ezer korona értékű szocialista kötelezettségvállalást hiánytalanul teljesítettük.

Büszkén újságolja, hogy a XVII. pártkongresszus és a CSKP megalakulásának 65. évfordulója tiszteletére 172 ezer korona értékű vállalásukat is maradéktalanul teljesítik majd a következő hónapokban. Azt is megtudjuk, hogy ez a brigád a szövetkezet óvodájának és bölcsődéjének a védnöke. A játszótéri felszerelést

mind ők készítették, az ő kezemunkájukat és helyes hozzáállásukat, kollektív gondolkodásmódjukat dicséri.

GONDOS UTÖDNEVELfiS

A műhelyben jártamkor több nagy teljesítményű Škoda erőgépet is láttam, éppen javítás közben.

— Ez a traktortípus nem valami közkedvelt kezelőik körében?

— Nem bizony! — szólt Kürti Marcel gépjavító, majd elmesélte, hogyan

is jártak tavaly az említett traktortípussal.-rí Tizenhárom van belőlük, s nyolcnak kellett-a motorját teljes javítás alá vetni. Véleményünk:- nagyszerű gépek ezek, csak érteni kell a nyelvükön. Érzékenyek, a túlhajtástól óvni kell őket. Előírt terheléssel és a legkedvezőbb menetsebességgel üzemeltetve évekig sem kell rajtuk nagyobb javításokat végezni. Röviden: igazi értelemben vett gépkezelőket kell rájuk ültetni, s nem autóversenyzőket.

Feltűnt, hogy a műhelyben rendszerint egy idősebb, tapasztaltabb gépjavító mellett egy fiatalabb serénykedett.

— Tavaly — közli a 19 éves Borka Attila gépjavító — összesen heten jöttünk a szövetkezet gépjavító műhelyébe dolgozni, az oklevél megszerzését követően. Nagyon jólesett, hogy idősebb, tapasztaltabb mesterek mellé osztottak be minket. Jónak tartom ezt a módszert. Ezáltal a mester szava a döntő, a lényeges. És ez biztosíték arra, hogy jó irányba terelődhet szakmai érdeklődésünk. Csak rövid ideje vagyok itt és már számos mesterfogást elsajátíthattam, aminek nagyon örülök.

A javítóműhely lakatoscsoportja is serényen dolgozott. Ellátták az állattenyésztésben a kötelességeiket, s a gépjavításból is részt vállaltak: főleg azokat a gépeket és gépi eszközöket javítják, melyekre a tavaszi munkák legelején lesz nagy szükség a határban.

Michalics László gépjavító, szocia'istabrigád-tag,

Borka Attilával, egy nehézgép javítása közben (A szerző felvétele)

születtek. Már a 70-es években sem kellett szégyenkezniük újítóinknak. Csakhogy akkor az eredményeinket még nem népszerűsítették annyira. Tehát a jó légkört kellett elsősorban megteremteni, hogy az embereink maguk vessék fel a haladás útján járás fontosságát, azt, hogy érdemes újítani.

— Ön honnét s mikor jött a szövetkezetbe?

— Egy ipari üzemből jöttem ide

1982-ben. Ott az újítómozgalom jól szervezett volt, már gazdag hagyományokkal rendelkezett. Miután itt megbíztak az újítómozgalom szervezésével és irányításával, fokozatosan, egyre jobb eredményeket értünk el. Míg 1982-ben csak 8 újítás született, tavaly viszont már 42, ami nem csekélység.

Jóleső érzés tölti el a villamossági csoportvezetőt, az újítási 'felelőst, mert fáradozásának van eredménye: egyre több azok száma, akik felismerték az újítások nagyszerűségét, gazdasági és erkölcsi jelentőségét. Már olyanok is bekapcsolódtak ebbe a nemes mozgalomba, akik korábban legyintettek, ha újítókról, újításokról esett szó.

— Segítenek-e a felsőbb szervek?

— A jmi illetékes osztályával szorosan együttműködünk. Az ő javaslatukra alakítottuk meg az újítási bizottságot, melynek tevékenysége hasznos. Támogatja törekvésünket a szövetkezet elnöke is. Am Vannak olyan részleg- és középvezetők, akiket „féknek“ neveznék. Helytelen

Ä JÄRÄSI ELSŐSÉG KÖTELEZ

Kürti Endre a villamossági csoport vezetője. Még mielőtt szóba elegyedtünk volna, már tájékozódtam a Komáromi (Komárno) Járási Mezőgazdasági Igazgatóság újítási előadójánál. Tőle tudtam meg, hogy tavaly például a mezőgazdasági újítók járási versenyében a gútaiak hódították el az első helyet. Hadd szóljon erről Kürti mérnök, újítási felelős.

A múlt évi eredményeink az előbbiekkel szorosan összefüggve

hozzáállásuk a beosztottjaikra is negatívan hat.

Amikor átlapoztam a múlt évi 42 újítást tartalmazó jegyzéket, kimutatást, feltűnt, hogy a Marossi-brigád tagjaihoz szép számmal fűződnek újítások. Ez nem csoda, hiszen a brigádvezető is újító, amellett lelkesen támogatja a mozgalmat.

Nos konkrétan. Kiss Béla villanyszerelő munkatársával együtt készített egy „sokattudó szerkentyűt“.

— Gőgh Tiborral, otthon, a szabadidőnkben készítettünk egy automata kazánellenőrzőt. Ez azért is jelentős, mert a kazánok „memóriarendszere“ hamar elromlik, a hiba megtalálása körülményes. A mi ellenőrzőnkkel pillanatok alatt felderíthető a hibaforrás, így a kazán ismét gyorsan üzembe helyezhető. Természetesen részlegünk számos egyéb ésszerűsítést is a magáénak mondhat. Például egyes telepeink világítása ésszerűbbé tétele érdekében a programórák helyett fényerősség-szabályozókat szerelünk fel. Ez akkor kapcsol be automatikusan, amikor a kinti fényerősség egy bizonyos szintre lecsökken. Reggel viszont a fényerősség fokozódása következtében önállóan kikapcsol. Ez valóban energiatakarékos módszer, megoldás.

MIT TUD EZ AZ ÜJÍTAS?

A műhelyben érdekes műszer tűnt a szemembe. Egy gépjavító használta a teherautó fékberendezésének a javításakor. Szóljon erről, aki megalkotta:

— A nehézgépjárműveknél gyakori a fékbetétek kopásából eredő meghibásodás — magyarázza Marossi Lajos .— Olyan szerkezetet készítettem, amely egyenletesen gyalulja a betétet, így a fékhatás tökéletes. Jelentős a költségmegtakarítás, hiszen egyenletes kopás esetén fékbetétet nem kell olyan gyakran cserélni.

— Újításaik közül számos az olyan, amely szlovákiai terjesztésre is alkalmas.

— így igaz. Például a Hesston körbálázó kezeléséhez két munkaerő szükséges. Ebbe Jezsó Imre és Angyal György nem nyugodott bele. Készítették egy olyan bálakötöző automatát, amely leegyszerűsíti a munkafolyamatot, felszabadít - egy munkaerőt.

A SZISZ nevű szocialista brigád tagjai hagymarendforgató berendezést készítettek, amely szintén igen jelentős. Hasonló, külföldi gyártmányú géphez csak úgy lehet hozzájutni, hogy az illető üzem, terme’őegység az egész hagymabetakarító gépsort megvásárolja,

— Fűtőolajjal működő kazánok előmelegítésénél aránylag sok olaj használódik el. Újítóink — újságolja a brigádvezető — két kazánt „összekötöttek“, s így elégséges az egyik előmelegítő működtetése. Ezáltal évente tízezer korona értékű fűtőolaj takarítható meg.

Kürti Endre újítási felelős asztalán érdekes „háziújságra“ lettem figyelmes, RENOVA címmel.

— Ügy láttam jónak, hogy az újítási bizottság munkáját népszerűsíteni illenék. Meg a jelentősebb újításainkat. Az ötlet hamarosan formát öltött, amint látja. Egyelőre házi sokszorosítással. Ez az első szám. Remélem, buzdítóan hat majd az újság azokra is, akik csak a jövőben kívánnak az újítómozgalomba bekapcsolódni.

A gútai újítók tevékenysége nagy-szerű, követésre méltó. És a brigádélet is csak elismerést érdemlő.

KALITA GABOR

Az emberi érték

Ahogy a munka kívánta, úgy kerestem fel Szepsiben (Moldava nad Bodvou) embereket, intézményeket. Ha- marosan arra lettem figyelmes, bárhová is térek be, mindenütt a „De régen jártak itt az újságtól...“ megjegyzéssel fogadtak. Természetesen, hozzáfűzték több helyütt azt is: „Bezzeg, amíg járási székhelyül szolgált Szepsi, jöttek, akkor érdekesek voltunk. De most...?“

Ezek a megjegyzésk kesernyések voltak. Hiába, változott a státusz. Pedig az emberek jelenleg sem jobbak vagy rosszabbak. Dolgoznak, éppúgy mint máskor.

Elgondolkoztam, s arra a megállapításra jutottam, hogy a hallottakban több az igazság, mint a túlzás. Aztán az egészet társítottam más esetekkel: panaszkodnak a gálszécsiek (Seőovce), van jó adag sértődöttség a pelsőciekben (Plešivec) ts. De hasonló példákat az ország más részeiből is tudnánk felhozni. Gyakorta azonban nem találkozunk olyan emberekkel, akik tegnap még voltak valakik, s ma nem is veszik őket észre... Ilyen ember egy nyugdíjas öreg barátom, aki betegen, mindenki által elfeledve tölti napjait. S ha megáll valakinek elmondani dolgait, kiderül: hirtelen mindenki siet...

Mert mitől valaki egy ember? Mitől keresett, látogatott egy település? Firtatom néha értékrendjeink kunkori útjait. A' gyors felemelkedés és a feledés útvesztőit. Mintha értékrendünk állandó jegyei helyett a pillanatnyi mércék döntenének. Pedig a röpke, pillanatnyi megítélés helyett lehetne sok más, ami döntőbb, emberibb. A magatartás, az áldozatvállalás, a munka. Település esetében az ott élők helytállása, küzdelme, néha erőn felüli törekvése. Mindezek sosem rang, státusz függvényei.

Tudom, a dicsőség múlandó. Jön mindig valami új, ami érdekesebb, mint a tegnapi „szenzáció". Fel-felbukkan valaki, aki tündökletesebb, mint a tegnap sztárja. De nem csalóka-e a szenzációkban, sztárokban, rangokban gondolkodás?

Korunk és társadalmunk sok mindenben keresi a legjobbat, a korszerűt, az újat, a fejlődést előrelendítőt. Szinte alig van terület, ahol szembe ne kerülnénk az ebből adódó konfliktusokkal, ellentmondásokkal. Értékrendünk kialakulása is része ennek a folyamatnak. Már tudjuk: kivételes tiszteletet érdemel, aki kivételeset alkot. Több anyagi vagy erkölcsi jutalom illeti azt, aki az átlagtól többel járul hozzá a fejlődés előmozdításához. De azért találjuk meg azokat is, akik ugyan névtelenül, de állják a sarat, vagy a tegnap hősei, s csupán az egyszerű emberek krónikása tartja őket számon.

Ne a rangon, hanem társadalmi hasznosságukon, egész emberségükön mérjük az embert! (illés)

A korszerű gépel! előlire rassz

iiÉÉirlfiiinel

Az utóbbi években szinte teljesen felújította gépparkját a Hosszúszói (Dlhá Ves) Efsz. Erre évente mintegy kétmillió koronát fordított.

A 31 erőgépjtik közül 10 nagy teljesítményű. Nyolc gabonakombájnjuk NDK-gyártmányú. A két szalmabálázó mellé egy Hesstont is vásároltak. Sőt, a szalmabála-szállítást a V-3S típusjelű teherautóra szerelt mechanikus rakodóvilla könnyíti. Ma már Pneumasen típusjelű, valamint tárcsás vetőgépeik vannak. Műtrágyaszóróik közül a RCW 5 típusjelű a legmodernebb. A két Kertitox-szal és az IFA-teherautóra szerelt Góliát permetezőgéppel szakszerű növényvédelem bonyolítható le. Betakarítógépeik közül az önjáró silókombájnok érdemelnek említést. Kaszálógépük és széhaforgatójuk nincs elegendő. A talajművelő és magágykészítő eszközök közül a legújabb típusú simítók, a hidraulikus rotációs boronák, a BDT 8-as és az IH-tárcsák, a HON 60-as kultivátorok és a különféle ekék említhetők.

Tehát erő- és munkagépekből nincsenek szűkében. Más a probléma: nincs minden gépnek kezelője! Legalább még tíz traktorost tudnának foglalkoztatni. Amíg ez a probléma meg nem oldódik a csúcsmunkák időszakában a vezetőség férfttagjai ülnek majd a vasparipák nyergébe, mint a múlt év őszi mélyszántásakor tették.

A közös gazdaság határa meglehetősen köves, a gépek igénybevétele maximális. Emiatt gyakori a géphibásodás. Tehát a 25 gépjavítónak bőven kijut a munkából. A jelenlegi javítóműhely gépszínnek épült hajdanában, s 1972 óta: „gépmenhely“.

Hogyan is néz ki ez az épület?

A négy szűk, alacsony helyiség betonpadlózatú. A szimpla vasajtók résein .befütyül a fagyos szél. A vaskályha. melege csak a közeiében érezhető. Tüzelőjük is szűkös. Erre vall az is, hogy ott jártamkor a gépjavítók egy csoportja éppen fáért ment az erdőbe, hogy legyen mivel pótolni a kevéske szenet.

Az egyik helyiségben teherautókat, a másikban két szénaforgatót javítanak, a harmadikban traktort bütykölnek, a negyedikben meg Fábián Zoltánt találom, az újítót, aki a régi, elhasználódott alkatrészeket „kelti életre, varázsolja újjá“. Kilenc éve dolgozik itt.

A kovácsműhelyből az idős kovácsok „kikoptak“ az üllő mellől, utánpótlás pedig nincsen.

Az udvaron futok össze Flandler Gyula műhelymesterrel.

— Megette a fene ezt a „lőkőrházat“ — summázza az áldatlan helyzetet. — Olyan ez, mintha egy szívműtétet akarnánk konyhakéssel fáskamrában végrehajtani. Van egv-két fúrógépünk, néhány köszörűnk, hegesztőnk a sok korszerű géphez. Mi a legbosszantóbb? Az, hogy télen még a 25 gépjavítónk foglalkoztatása is bonyodalmas a szűkös csarnokok miatt. A traktorosok igénybevételével erre a célra nem is számolhatunk. Küszködünk.

Aztán arról beszél, hogy már nagyon elkelne egy új gépjavító műhely. Felemlíti, hogy építése már vagy tizenöt éve húzódik-halasztódik. Bár a tervekben szerepel, úgy néz ki, hogy pénz híján az idén sem lesz belőle semmi. Bacsó István gépüzemelési ágazatvezető szerint hétmillió koronába kerülne az építési költség. Viszont az egész 8. ötéves tervidőszakra csupán hatmillió korona használható fel beruházási célra. Ezt meg sokfelé kell elosztani.

— A tavaszi munkák első menetéhez — vált derűsebb hangnemre —• már valamennyi gépet, gépi eszközt, szállítójárművet kijavítottunk. Most a betakarítógépeket „gyógyítgatjuk“. Az alkatrészellátásban fennakadás nincs. Tavasszal, amikor már az udvaron dolgozhatunk, hozzáfogunk a gabonakombájnok javításához.

A javítóbrigád órabérben dolgozik. Teljesítményük alapján még 30 százalékos ösztönző prémiumra is van kilátás.

Mindent egybevetve jó lenne, ha az

efsz vezetősége az új műhely felépültéig is megfelelően gondoskodna a dolgozók munkahelyi körülményeinek a javításáról. Ez alapvető emberi kötelesség!

(-l’OSj

A műhely lelke: a szocialista brigád