Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-02-22 / 8. szám
1986.február 22. SZABAD FÖLDMŰVES 3 m áz évvel ezelőtt, 1886. február 20-án született v a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kimagasló harcosa, a Kommunisták Magyarországi Pártjának egyik alapítója és vezetője, akinek neve, tevékenysége összeforrt a Magyar Tanácsköztársaság történeiével. Kun Béla az első világháború alatt az orosz fronton teljesített szolgálatot, 1916-Ьзп orosz hadifogságba esett. Itt ismerkedett meg az orosz bolsevikokkal, a tomszki hadifogolytáborban szervezte a hadifoglyok forradalmi mozgalmát. Még a nagy októberi szocialista forradalom győzelme előtt tagja lett a bolsevik pártnak. 1917 végén Pétervárra utazott, ahol személyesen is megismerkedett Leninnel. 1918. márciusától az Oroszországi Kommutok tanácsainak; ingyenes tanulás ösztöndíjjal a dolgozók gyermekeinek; fizetett szabadság; gyárak, bankok proletárkézben; fölszabadított nő; független ország; új, demokratikus kultúra — ezek az első hetek eredményei Tanács-Magyarországon. Lenin mindössze nyolc beszédet mondott gramofonba. A nyolc beszédből egyet a magyar proletárforradalomnak, Kun Bélának szentelt: „Kun Béla e'vtársat jól ismertem már akkor, amikor hadifogoly volt Oroszországban, és nemegyszer jött hozzám beszélgetni a kommunizmusról és a kommunista forradalomról. Ezért, amikor értesítés jött a magyar kommunista forradalomról, méghozzá olyan értesítés, amelyet Kun Béla írt alá, azonnal arra gondoltunk, Köszöntjük az SZÍ XXVII. kongresszusát! „JELENLEG, A NYOLCVANAS ÉVEKBEN ANNAK A MŰNEK A LÉNYEGES MEGGYORSÍTÄSÄT TŰZTÜK KI FELADATKÉNT, AMELYET A BOLSEVIK PÄRT KEZDETT MEG CSAKNEM HETVEN ÉVVEL EZELŐTT. AZ OKTÓBERI FORRADALOM ÁLLAMUNK EZERÉVES TÖRTÉNELMÉNEK KORSZAKALKOTÓ ESEMÉNYE VOLT, DE JELEN TŐSÉGÉT ÉS AZ EGÉSZ EMBERISÉG FEJLŐDÉSÉRE GYAKOROLT HATÄSÄT TEKINTVE NINCS PÄRJA A MŰLTBAN. A FORRADALMAT NEM ELÉG AZONBAN CSAK VÉGREHAJTANI, AZT MEG IS KELL VÉDENI ÉS A GYAKORLATBAN KELL ÉRVÉNYRE JUTTATNI A DOLGOZÓ EMBSRNEX AZ EGYENLŐSÉGRE ÉS IGAZSÄGOSSÄGRA VONATKOZÓ ELKÉPZELÉSEIT, SZOCIÁLIS ÉS ERKÖLCSI ESZMÉNYEIT“. I nista Párt magyar csoportjának vezetője és a csoport Szociális Forradalom című lapjának szerkesztője. 1918 májusától a szocialista hadifoglyok nemzetközi föderációjának elnöke. Részt vett a moszkvai ellenforradalmi eszerlázadás leverésében, harcolt a permi fronton, szervezte a Vörös Hadsereg internacionalista egységeit. 1918 novemberében hazatért Magyarországra. Kezdeményezője volt azoknak a tárgyalásoknak, amelyek eredményeként a különböző forradalmi áramlatok képviselői novemberben megalakították a Kommunisták Magyarországi Pártját. A párt hamarosan nagy népszerűségre tett szert, amelyben nagy sze repe volt Kun Béla beszédeinek, röpiratainak és a Vörös Űjságban megjelenő cikkeinek. 1919. február 21-én a párt több más vezetőjével együtt letartóztatták. De a börtönben sem szakadt meg kapcsolata a párttal: innen irányította a proletárforradalom előkészítését, vezetésével dolgozták ki a KMP és az MSZDP egyesítésének alapelveit. De pillantsunk bele dokumentumok alapján ezeknek az időknek a történetébe közelebbről: 1919. március 21. Megalakul a szovjetkormány. Magyarországon vér nélkül győz a proletárforradalom. Március 22-én a csepeli szikratávíró Lenint hívja. „A magyar proletariátus, amely tegnap éjszaka az egész államhatalmat meghódította, bevezette a proletariátus diktatúráját, és üdvözli Önt, mint a nemzetközi proletariátus vezetőjét. Adja át ön forradalmi szolidaritásunk kifejezését és üdvözletünket az egész forradalmi orosz proletariátusnak... A Magyar Tanácsköztársaság kéri az orosz szovjetkorinány véd- és dacszövetségét. Fegyverrel a kezünkben fordulunk szembe a proletariátus valamennyi ellenségével.“ Moszkva 9 óra 10 perckor válaszol. „Itt Lenin, őszinte üdvözlet a Magyar Tanácsköztársaság proletár kormányának és külön Kun Béla elvtársnak. Üdvözletüket átadtam az Oroszországi Kommunista bolsevik Párt Kon°resszusának. A lelkesedés óriási...“ Kun Béla a világ dolgozó népeihez fordul: „Jelentjük a világ munkásainak, hogy Magyarországon a szociáldemokrata párt és a kommunista párt szocialista párttá egyesült, és az egész munkásság, katonaság és parasztság nevében megteremtették a proletárdiktatúrát, amely eevetlen csepp vér kiontása nélkül átvette az államhatalmat... A magyar proletárforradalmat a nemzetközi szocializmus védelme alá helyezzük és el vagyunk szánva arra, hogy az utolsó csepp vérünkkel mcgvédelmezzük minden támadás ellen ...“ Nyolcórai munkaidő felnőtteknek, hatóra! munkaidő fiatalkorúnknak, kétszeres 'terményjárandóság a béreseknek; villák, úri lakások — a proletároknak, kastélyok a paraszhogy beszélni kell vele és pontosan tisztázni ennek a forradalomnak körülményeit... Kun Béla a maga tekintélyével, abban a biztos tudatban, hogy óriási tömegek állnak mögötte, egyszerre életbe tudott léptetni egy olyan törvényt, amely szerint Magyarország minden kapitalista ipari vállalata társadalmi tulajdonba megy át. Elmúlt két nap és mi teljes mértékben meggyőződtünk arról, hogy a magyar forradalom egyszerre, rendkívül gyorsan, kommunista irányba terelődött...“ Idézzünk még Leninnek, az 1919. április 17-én a moszkvai üzemi bizottságok és szakszervezetek konferenciáján elmondott beszédéből: „... Magyarországon, mint tudjuk, a burzsoá kormány önként lemondott, önként kiengedte a börtönből Kun Bélát, a magyar kommunista tisztet, aki orosz fogságban volt, aktívan harcolt az orosz kommunisták soraiban és részt vett a tavalyi júliusi baloldali eszer felkelés leverésében. Ez az üldözéseket, rágalmazásokat és bántalmakat elszenvedett magyar bolsevik most ténylegesen a Magyar Tanácskormány vezetője...“. Kun Béla nagy személyes bátorságot tanúsítva, közvetlenül is részt vett a magyar Vörös Hadsereg harcainak irányításában. A Tanácsköztársaság megdöntése után Ausztriába emigrált, ahol internálták. 1920 nyarán Szovjet-Oroszországba utazott, ahol a szovjet kormány megbízásából közreműködött a Vörös Hadsereg krími hadműveleteinek irányításában. 1921-ben a Kommunista Internacionálé III. kongresszusa a végrehajtó bizottság tagjává választotta, amelynek 1936-ig volt tagja. Vezető szerepe volt az újjászervezett KMP irányításában, illegálisan részt vett a KMP I. kongresszusán is Bécsben. Ismételt bécsi illegális tartózkodása idején fogták el 1928-ban, és csak a védelmére megindult nemzetközi tiltakozás tudta megakadályozni, hogy kiadják a fasiszta magyar kormánynak. Mint a Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottságának tagja fáradhatatlanul dolgozott, segítséget nyújtott mind a KMP- nak, mind sok más kommunista pártnak. Tevékenysége nem volt mentes a tévedésektől sem, de a világforradalml hullám nagy egyéniségeként nevét Karl Liebknecht és Rosa Luxemburg nevével együtt emlegették. 1937-ben koholt vádak alapján letartóztatták. A személyi kultusz Idején elkövetett törvénytelenségek áldozataként halt meg. A forradalom győzelmének szentelte egész életét. A születése századik évfordulója alkalmából rendezett budapesti emlékülésen nemzetközi részvétellel méltatták elévülhetetlen érdemeit a proletárforradalom győzelméért vívott küzdelemben. Lenin tanítványa volt — szögezték le —, olyan tanítványa, aki híven törekedett az eszmék gyakorlati megvalósítására. —h— Felelős számvetés előzte meg az SZKP XXVII, kongresszusát. A történelmi visszapillantás az új társadalom építésének hősiességben, áldozatokban bővelkedő fejezeteire büszkeséggel tölti el a szovjet emberek millióit. A polgárháború, a hitleri Németország elleni honvédő háború, a falun bekövetkezett mélyreható változások, az erőteljes ipari bázis létrehozása, az írástudatlanság felszámolása, a társadalom alapvető szociális és kulturális átépítése és a nemzetek közötti alapvetően új kapcsolatok kialakítása — mindezek a viszonylag rövid, hetvenéves új történelem olyan fejezetei, amelyek új erőt, ösztönzést adnak a szovjet népnek, hogy a szocialista társadalom további fejlődésének üteme is olyan forradalmi és újszerű legyen, amilyen az eddigi volt. A Szovjetunió fő fejlődési irányairól szóló széles körű kongresszus előtti vitába több mint százmillió szovjet dolgozó kapcsolódott be, és mintegy 160 ezer konkrét javaslatot és észrevételt tett a dokumentummal kapcsolatban. E javaslatok és észrevételek többsége mindenekelőtt a fegyelem és a szervezettség megszilárdítására vonatkozott a termelésben és a szoleáltatásnk szférájában, a munkatermelékenység növelése tartalékainak feltárásában és a termékek minőségének javításában. Különös hangsúlyt helyeztek az anyag- és energetikai források megtakarítására, valamint a dolgozók élet- és munkahelyi feltételeinek megjavítására. (MIHAIL GORBACSOV) A különböző szintű pártfórumokon is a kongresszust megelőző hetekben vonták meg az elmúlt öt esztendő mérlegét, és megvitatták a XXVII. kongresszus elé kerülő politikai-gazdasági dokumentumokat. Elvszerűen kritikus hangvétel, az elkövetett hibák, a mulasztások számbavétele, a felelős személyek elmarasztalása, egyidejűleg a hibák kijavításában elért eredmények méltatása jellemezte a szovjet köztársaságok kommunista pártjainak kongresszusait. Több helyütt megállapították, hogy eeyelőre még nem sikerült határozott mozdulattal átállítani a gazdaságot az intenzív vágányra.' Belorussziában öt év alatt több mint harminc százalékkal növekedett ugyan a nemzeti jövedelem, de a termelékenység mégsem a kívánt ütemben növekszik, az irányító szerveze tek és testületek nem vették még át az új munkastílust. Az értékelések számot vetettek azzal, hogy a jelek szerint ez az áthangolódás nem egyszerű folyamat. „Ha sokat beszélünk az átállásról, ez még nem jelenti azt, hogy — megtettük“ szögezi be erről szólva a moszkvai Pravda. Az irányító személyiségek felelőssége szélesebb értelemben is napirendre került a köztársasági kongresszusokon. Az elvszerüség, a pártosság, a lenini munkastílus számonkérése volt a fő szempont, amelynek alapján szigorú bírálat és elmarasztalás il'ette azokat, akik a gazdasági beszámolókat meghamisították, sikkasztottak. visszaélve beosztásukkal az államot súlyosan megkárosító bűncselekményeket követtek el. A moszkvai Pravdában közölt beszámolók, vezércikkek és elemzések érzékeltetik, hogy a szovjet politika közegében a kongresszust megelőző hetekben megerősödött a kritikai hangvétel, s a reális állásfoglalások a fejlődés meggyorsítását sürgetik, az ennek az útjában tornyosuló akadályok eltávolítását, a felelős számvetést, amely megkönnyíti a továbblépést. A Szovjetunió előtt álló feladatok ugyanis olyan óriásiak, hogy csak az egész társadalmat átható ás átfogó változtatásoknak, a forradalmi fejlődésnek az igényével valósíthatók meg. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára 1985 júniusában ismertette a Szovjetunió gazdasági és társadalmi fejlődésének meggyorsítását szolgáló, nagyszabású gazdasági intézkedések egész rendszerét. Röviden, három pontba foglalva ennek a lényege a következő: Először, a túlnyomórészt új építkezéseket és kapacitásbővítést szolgáló beruházások helyett át kell térni a már meglévő vállalatok műszaki rekonstrukciójára és eszközváltására. Másodszor, meg kell változtatni a kitermelő és feldolgozó ágazatokra fordított beruházások aránvát és biztosítani kell az erőforrás-megtakarító technológiák kiemelt fejlesztését. Harmadszor, a beruházásoknak nem a termelés menynyiségi növekedését, hanem a termékek minőséeének javulását kell szolgálniuk: a társadalmi szükségleteket kevesebb, de jobb minőségű termék útján kell kielégíteni. Tehát a tudományos-műszaki haladás evolúciós útja tovább nem járható, nem elég a meglévő technika és a már kialakult technológia tökéletesítése. Gyökeres minőségi változást kell elérni, amilyet csak forradalmi jellegű tudományos-műszaki haladás tehet lehetővé. Ezért van szükség a népgazdaság szerkezeti átalakítására, a szervezés és irányítás javítására. A szovjet társadalom történelmének új szakaszához érkezett. Ennek lényege abban rejlik, hogy a termelőerők fejlődése, a nép és az emberek szükségletei programra tűzték a termelési viszonyok, a gazdálkodási módszerek, a pártós az állami irányítás módszerei, formái és stílusa, tehát a politika alapvető átépítésének és tökéletesítésének kérdését. A programtervezet széles körű társadalmi vitára bocsátásának célja, hogy az ország előtt álló óriási feladatok megoldására a nép mind szélesebb rétegeit mozgósítsák, hogy alkotókészségüket és tapasztalataikat az еяуге bonyolultabb feladatok megoldására, a szocialista demokrácia továbbfejlesztésére és gazdagítására fordítsák. Az összes rendelkezésre álló lehetőség kiaknázásával lényegesen meggyorsítani a szovjet társadalom szociális-gazdasági és szellemi fejlődését: erre azért is szükség van, mert a Szovjetunióra hárul a világbéke megőrzésének felelőssége. Ez a világ első szocialista országának létével született, és építését, fejlődését meghatározó elv és kötelesség, amelyet Lenin a Békedekrétumban szögezett le. Híven a szocialista társadalom lenini elveihez, különleges jelentőséget tulajdonítva a szavak és tettek egységének, a szovjet nép millióinak akaratát és elképzeléseit megvalósítandó tanácskozik most az SZKP XXVII. kongresszusa, őszinte szívvel, elvtársi összetartozásunk tudatában kívánunk a szovjet kommunistáknak mindannyiunk számára új távlatokat nyitó eredményes tanácskozást! Az amerikai kongresszus két háza előtt elmondott üzenetében Ronald Reagan a katonai költségvetés 12 százalékos növelését, és a „Hadászati Védelmi Kezdeményezésnek“ nevezett űrfegyverkezés! előkészületek folytatását jelentette be. Fokozott fegyveres támogatást ígért Angolától Afganisztánig és Nicaraguáig az ellenforradalmi csoportoknak, és a szociális támogatás lefaragását szegényebb honfitársainak. Nem tudni még pontosan, hogy az elnöki üzenet hogyan hat a jövőben a tőzsdeárak alakulására, de biztosra lehet venni, hogy a hadiipari részvények stabilak maradnak, vagy éppen emelkednek. „Nincs új a Nap alatt“ mondhatjuk, mert ezt az irányzatot tapasztalni lehetett a nyugati országok szempontjából legnehezebb években, a pangás és a visszaesés hét-nyolc éves periódusában is. A Nyugat-európai Unió még 1982-ben megbízta a fegyverkezési állandó bizottságát egy, a nyugat-európai fegyverzeti ipar helyzetéről szóló jelentés elkészítésével, amelyben a következő olvasható: „A gazdasági adatok világosan mutatják, hogy a kérdéses időszakban (1972— 1980) majdnem kétszerte nagyob a hadiipari termelés növekedése a Nyugat-európai Unió tagországaiban, mint a bruttó nemzeti termék növekedése. Ugyanakkor a fegyverexport, a tagországok közötti cserét is beleértve, négyszeresére növekedett“ A dokumentum behatóan elemzi ennek a jelenségnek az okait, s különös módon, kereken kimondja, hogy a hadiipari termelés felfuttatása továbbra is a tőkés gazdasági válság levezetésének egyik elengedhetetlen eszköze. „Világossá vált tehát — mondután a fegyverkezés ennyi „jótéteményét“ felsorolta, a jelentés felveti azt a kérdést is, hogy vajon az ellenkező folyamat, a leszerelés előnyös vagy hátrányos lenne-e az általános gazdasági fejlődésre? Válasz helyett azonban megelégszik annak a kijelentésével, hogy „A tudományos irodalomban Fegyverkezés helyett leszerelést ja a jelentés —, hogy a fegyvertermelés és fegyverkereskedelem határozottan stabilizáló szerepet játszott a gazdaságban azáltal, hogy támogatta az ipari termelés bruttó növekedését ... egy olyan időszakban, amikor a helyzetet tőbbé-kevésbé a gazdaság gyengesége vagy stagnálása, sőt recesszió jellemezte.“ Az Irat arra is kitért, hogy a tagországok iparában sok munkahely szűnt meg, miközben a hadiiparban csupán 1977-ben ötvenezerrel nőtt a munkahelyek száma. Egyaránt érinti ez a repülőipart, a közlekedési ipar valamennyi fajtáját (légi, földi, tengeri), a távközlési rendszereket. Végül hozzáfűzi, hogy a vizsgált évben, amikor a munkanélküliség rohamosan súlyosbodott, a tagországokban egymillió embert foglalkoztatott közvetlenül a hadiipar, de ha a közvetett foglalkoztatást is ideszámítjuk, akkor nyilván több millió emberről van szó. Miezt a kérdést erősen vitatják, és az arra adott feleletek erősen ellentmondóak“. Számunkra szinte felfoghatatlan ez a szemléletmód, de legalább ennyi idézettel kívánjuk szemléltetni, milyen mechanizmusok irányítják a kapitalista társadalom gazdaságát — illetve hozzáállásukat a leszerelés kérdéséhez. A válság felszívódását a hadiipar soha nem látott arányú fejlesztésével kívánják elősegíteni, ahelyett, hogy a nemzetközi kapcsolatok konszolidálásával új kereskedelmi szerződések, új piacok lehetőségét keresnék. Ebben az összefüggésben a csillagháborús tervek egyre inkább felszínre hozzák mind a nyugati táboron belüli érdekazonosságokat, mind az érdekellentéteket. A NATO-országok egy csoportja, különösen az NSZK, Nagy-Britannia és Olaszország, fél szemmel azok felé a várható dollármilliárdok felé kacsint, amelyet a kutatási és fejlesztési programba való bekapcsolódásuk hozhatna. Viszont ha fél szemüket behunyják is, azért csak látják, hogy őket a beígért ,,pajzs“ nem védené, ellenkezőleg, kiszolgáltatná. Hibás döntésük egy csapásra szétrombolhatná a Szovjetunióval kialakított jó viszonyt és súlyosan akadályozná a szocialista országokhoz fűződő gazdasági kapcsolataik további alakulását. Mihail Gorbacsov javaslata, amely mindkét fél atomfegyvereinek fokozatos felszámolását indítványozza az évezred végéig, egyenesen aranyhidat nyújt nemcsak az amerikaiaknak, hanem Nyugat-Európának, így az NSZK-nak is ahhoz, hogy gazdaságukat ét lehessen állítani a fegyverkezési programok leépítésére. Hiszen nyilvánvaló, hogy a fegyverkezésnek az eddiginél sokkal nagyobb szabású gazdasági együttműködés az alternatívája, s ez egyúttal békésen és a társadalmi-szociális fejlődést szolgálva levezetné annak a tudományos-műszaki forradalomnak a társadalmi hatásait, amellyel mindenkinek szembe kell nézni. A nemzetközi helyzet és a: világgazdaság mai állapotában történelmi felelősségű minden döntés. Szemléletváltásra, az egyetlen lehetséges választás felismerésére van szükség ahhoz, hogy a fegyverkezés hév lyett a leszerelésben keressék a megoldást a világ nyugati felén is.
