Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-04 / 1. szám

12 .SZABAD FÖLDMŰVES 1936. január 4. A mellékngi termelés továbbfejlesztése Ä mezőgazdasági termelés összpon­tosításának és szakosításának elmé­lyülő folyamatában az egységes föld­műves-szövetkezetek melléküzemági termelése és az állami gazdaságok hasonló tevékenysége egyre nagyobb szerepet tölt be, különösen az utób­bi években. A melléküzemági terme­lés a mezőgazdasági nagyüzemek gazdasági tevékenységének különle­ges eszközét Jelenti. Mindenekelőtt Jelentős mértékben hozzájárul a me­zőgazdaság idényjellegű problémáinak megoldásához, a helyi munkaerő­­fnők, csökkent munkaképességű dol­gozók, nyugdíjasok stb. foglalkoztatá­sa) és nyersanyagforrások hatéko­nyabb kihasználásához, s ezáltal a mezőgazdasági nagyüzemek bővített öjratermelésének további megszilár­dításához. Tömören fogalmazva: az efsz-ek melléküzemági termelése és az állami gazdaságok hasonló tevé­­vékenysége a mezőgazdaság szocia­lista átépítésének folyamatában tár­sadalmi szempontból előnyös kiegé­szítő tevékenységgé fejlődött. Olyan­ná, amely a mezőgazdasági-élelmi­szeripari komplexum mellett más népgazdasági ágazatok igényeinek hathatósabb kielégítéséhez vezetett. A melléküzemági termelés tovább­fejlesztésének az utóbbi években a párt- és állami szervek is megkü­lönböztetett figyelmet szenteltek. Ez­zel kapcsolatban mindenekelőtt meg kell említeni a szövetségi kormány elnökségének 84/1983-as számű hatá­rozatát. A melléküzemági termelés to­vábbfejlesztésének lehetőségeit 1983. július elsején a CSKP Központi Bi­zottságának Elnöksége is megtár­gyalta, s ugyanez az anyag 1984-ben a Szövetségi Gyűlés Népi Kamarájá­nak és Nemzeti Kamarájának együt­tes ülésén is szerepelt. Az elfogadott határozatok és intézkedéstervezetek értelmében a melléküzemági terme­lést a jövőben is társadalmi szem­pontból előnyös tevékenységként kell továbbfejleszteni úgy, hogy az jelen­tős mértékben elősegítse elsősorban a mezőgazdasági nagyüzemek belső tartalékainak feltárását és hatékony kihasználását. A mezőgazdasági üze­mekben az említett határozatok alap­ján dolgozták ki a melléküzemági termelés továbbfejlesztésének prog­ramjait a hetedik ötéves tervidőszak utolsó két évére és távlatilag a nyol­cadik ötéves tervidőszak éveire. Ä melléküzemági termelés továbbfej­lesztésében a mezőgazdasági nagy­üzemek, főleg az egységes földmű­ves-szövetkezetek az utóbbi két év­ben értek el figyelemre méltó ered­ményeket. A jobb megérthetés kedvéért néz­zük meg közelebbről is az előző években tapasztaltakat. Tavaly az előző év valóságához viszonyítva a melléküzemági termelést folytató egységes földműves-szövetkezetek száma hazánkban ötvenhéttel fáz SZSZK-ban tizenhattal), az állami gazdaságok száma pedig néggyel nö­vekedett. Összegezésként megállapít­ható, hogy a CSSZK 1060 efsz-e kö­zül 686-ban, az SZSZK 633 efsz-e kö­zül 563-ban, a CSSZK 95 állami gaz­dasága közül harminchatban, az SZSZK-ban a hatvanhét állami gaz­daság közül pedig negyvenben éltek a melléküzemági termelés adta lehe­tőségek kihasználásával. Az adatok­ból könnyen megállapítható, hogy Szlovákiákban a melléküzemági ter­melést folytató mezőgazdasági üze­mek száma lényegesen több. Az efsz-ek vonatkozásában a Kelet­­(99,5 százalékos részarány) és a Kö­zép-szlovákiai (94,5 %), valamint az Eszak-morvaországi kerület (91,0 %) vezetett, a legalacsonyabb részarány az Észak- (40.4 tó) és a Nyugat-cseh­országi kerületben (40,3%) volt. A teljesség kedvéért még megemlítem, hogy a Nyugat-szlovákiai kerület 243 egységes földműves-szövetkezetéből 184-ben (75,7%) folytattak mellék­üzemági termelést. Az állami gazda­ságok vonatkozásában jóval alacso­nyabbak a részarányok. Az élen a Dél-csehországi (100%), a Közép­szlovákiai (76,2%) és a Dél-morva­­országi kerület (82,5%) volt. Ha az efsz-ek melléküzemági ter­meléséből származó teljesítmények értékét vesszük alapul, megállapít­ható, hogy a múlt évben az előző év valóságához viszonyítva a CSSZK ban 21 százalékkal, azaz több mint egy­­milliárd 270 millió koronával, az SZSZK-ban pedig 25,8 százalékkal, azaz több mint egymilliárd 360 millió koronával növekedett. Míg a melléküzemági ter­melésből származó teljesítmények ér­téke Csehország­ban meghaladta a héímilliárd 214 millió koronát, ad­dig Szlovákiában meghaladta a hat­­milliárd 629 millió koronát. A kerüle­tek vonatkozásá­ban a legnagyobb teljesítményeket a Dél-morvaországi­­ban, a Kelet- és Közép-szlovákiai­ban, a legkisebbet pedig a Nyugat- és Dél-csehországi kerületben érték el. Érdekes követ­keztetésre jutunk, ha megfigyeljük, hogyan részesednek a melléküzemági termelésből származó teljesítmények az efsz-ek összes teljesítményeiből. Nos, e tekintetben a Kelet- (25,9%!) és a Közép-szlovákiai (24,3%), vala­mint a Dél-morvaországi kerülőt (20,3%) végzett az élen, a legalacso­­nyab részarány a Dél- (1,9%), a Nyugat- (3,3%) és a Közép-csehor­szági kerületben (5,7%) volt. Szlo­vákiában a melléküzemági termelés­ből származó teljesítmények az efsz­­ek összes / teljesítményeiből a múlt évben átlagosan 18,3 százalékban ré­szesedtek. Csehországban ez a rész­arány csak 12,2 százalékos volt. Ha az állami gazdaságok hasonló tevékenységéből származó teljesítmé­nyek értékét vesszük számításba, megállapítható, hogy az tavaly az előző év valóságához viszonyítva a CSSZK-ban mindössze В százalékkal több mint 349 millió koronára, az SZSZK-ban ugyanakkor 19 százalék­kal több mint 415 millió koronára növekedett. A kerületek vonatkozá­sában a legnagyobb teljesítményeket a Közép-szlovákiaiban és a Dél-mor­­vaországiban, a legkisebbet pedig a Nyugat- és az Eszak-csehorsZágiban érték el. A melléküzemági termelés­ből származó teljesítmények az álla­mi gazdaságok összes teljesítményé­ből a múlt évben Csehországban 1,8, az SZSZK-ban 2,9 százalékban része­sedtek. E tekintetben a kerületek vo­natkozásában kimagaslóan a Közép­szlovákiai (11,9%) vezetett, a leg­alacsonyabb részarány pedig a Nyu­gat- (0,4 %) és az Észak-csehországi­ban (0,9 %) volt. Igen érdekes következtetésekre és különbségekre jutunk, ha a mellék­üzemági termelésből származó bevé­telekből csak a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztérium számára végzett tevékenységet vesszük figye­­lebbe. Míg ez a részarány a múlt év­ben az efsz ek vonatkozásában a CSSZK ban átlagosan 47,1 százalékos volt, addig Szlovákiában mindössze 24,9 százalékos, de ez is csak a Nyu­gat-szlovákiai kerület (40,1%) jóvol­tából. A kerületek vonatkozásában a Dél-morvaországi (57,2 %) és a Nyu­gat-csehországi (48,4%) vezetett, a legalacsonyabb részarány pedig a Ke­let- (17,9%) és a Közép-szlovákiai kerületben (20,2 %) volt. Az állami gazdaságok viszonylatában is Cseh­országban álltak jobban (35,9%), mint az SZSZK-ban (27,7%). A melléküzemági termelés jelentős mértékben hozzájárul a mezőgazda­­sági üzemek jövedelmének megszi­lárdításához is, főleg a kedvezőtlen éghajlati feltételek közepette. Egész sor efsz és járás e tevékenység nél­kül nem tudná teljesíteni a tervezett nyereséget, és sok helyütt a mellék­üzemági termelésből származó nyere­ség jelentős mértékben részesedik az összes nyereségből. Ez a részarány az efsz-ekben a CSSZK-ban átlagosan 182,2, az SZSZK-ban 45,7, az állami gazdaságokban pedig 3,5 illetve 23,3 százalékos volt. A statisztikai adatok alapján a melléküzemági termelésben hazánk­ban több mint 59 ezren, ebből az SZSZK-ban több mint 32 ezren dol­goztak. A legtöbben -— több mint 56 ezren, ebből az SZSZK-ban több mint 30 ezren, — az efsz-ekben. Az egy dolgozóra számított munkatermelé­kenység a CSSZK-ban átlagosan 278 ezer 300, az SZSZK-ban 216 ezer 300 korona volt. A legnagyobb munkater­melékenységet a Dél-morvaországi (448 ezer korona) és a Nyugat-szlo­vákiai kerületben (245 ezer 600 ko­rona) értek el. Az említettekből arra következtet­hetünk, hogy a melléküzemági terme­lés kedvezően befolyásolja a mező­­gazdasági termelés alakulását. Azok a mezőgazdasági nagyüzemek, ame­lyek élnek a melléküzemági terme­lés adta lehetőségek kihasználásával, azonos feltételek között általában jobb termelési eredményeket érnek el. Mindemellett egyre javulnak a mezőgazdaságban dolgozók és a vi­déki lakosság szociális és gazdasági teltételei. Az utóbbi években néhány tevékenység vonatkozásában csök­kent a melléküzemági termelés jöve­delmezősége, sőt, több esetben ráfi­zetéses volt, ami elsősorban az új tevékenységgel kapcsolatos többletki­adások rovására írható. A jövőben a mezőgazdasági igazgatóságok részé­ről a melléküzemági termelés to­vábbfejlesztési programja alapján a kevésbé energia- és anyagigényes te­vékenységeket kell előtérbe helyezni. A melléküzemági termelés szerve­zése, irányítása és ellenőrzése a lö­vőben sokkal nagyobb figyelmet ér­demel. mind az állami 'és gazdasági szervek, mind pedig az efsz-ek és az állami gazdaságok részéről. Erre a­­zokból az ismeretekből is következ­tethetünk, amelyeket az SZSZK Leg­felsőbb Ügyészsége szerzett. Szlovákia járásainak mintegy a felében végez­tek különféle felméréseket, alapos ellenőrzéseket. Többek között megál­lapították, hogy a mezőgazdasági nagyüzemekben a melléküzemági ter­meléssel kapcsolatban számos eset­ben megsértették a szocialista törvé­nyesség alapelveit, ami gyakran a mezőgazdasági nagyüzemek tagjainak jogtalan meggazdagodásához is veze­tett. A melléküzemági termelés eddigi eredményei alapján loggal feltételez­hető, hogy az egységes földműves­­-szövetkezetekben sikerül eleget ten­ni az elvárt feladatoknak: a CSSZK- ban az elfogadott program értelmé­ben nyolcmilliárd 235 millió, az SZSZK-ban pedig hatmilliárd 665 mil­lió korona értékű teljesítményeket kell elérni. Az állami gazdaságok vo­natkozásában már nem annyira ked­vező a helyzet, főleg Csehországban, ahol 415.4 millió korona értékű tel­jesítményeket kell elérni. Az SZSZK- ban minden feltétel adott ahhoz, hogy a tervezett 430 millió korona értékű teljesítményeket elérjék. A melléküzemági termelés tovább­fejlesztési programja értelmében a nyolcadik ötéves tervidőszak éveiben az olyan tevékenységeket kell előny­ben részesíteni, amelyek elősegítik a mezőgazdaságban és az élelmiszer­­iparban a tudományos-műszaki hala­dás legújabb vívmányainak gyakor­lati érvényesítését, az üzemek közöt­ti hatékony együttműködés elmélyí­tését, a mezőgazdaság számára vég­zendő tevékenységek részarányának növelését, a mezőgazdasági termé­kek hatékonyabb értékesítését, a he­lyi munkaerő- és nyersanyagforrások ésszerű kihasználását, a piaci szük­ségletek jobb kielégítését és a lakos­ságnak nyújtott szolgáltatások szín­vonalának emelését. Bízunk abban, hogy az egységes földműves-szövetkezetek és az állami gazdaságok élnek is az adott lehető­ségekkel, s a melléküzemági terme­lést az elfogadott határozatok és in­tézkedéstervezetek alapján fogják to­vábbfejleszteni. Forrásanyagok alapján: —blm A mezőgazdaságban dolgozó em­­berek életóról nehéz beszélni, hiszen a feladatok, amelyek­kel nap mint nap meg kell küzde­niük nagy önfeláldozást és szakértel­met igényelnek. A legnehezebb talán éppen az időjárás viszontagságaival megbirkózni. Ahhoz, hogy valaki év­tizedek múltán ú örömmel és lelki­ismeretesen végezze munkáját ezen a téren, komoly elhivatottságot kell hogy érezzen szakmája iránt. A nagy­­gurabi (Veľký Grob) Oj Élet Efsz boldog fat (Boldog) telepén dolgozik ifj. Nemes Sándor >traktoros, akit a mezőgazdasági munkákhoz és az ál­latokhoz már gyermekkora óta erős szálak fűzik. Megkértük, mutassa be önmagát és a családját. — Még iskolába jártam, amikor édesapám mellé fel-felültem a kocsi­ra, hogy én is buzdítsam a lovakat. Miután befejeztem alapiskolai tanul­mányaimat, én is beléptem az egysé­ges földműves-szövetkezetbe. így az­tán már tizennégy évesen lovas ko­csival jártam. Nagyon szerettem a lovakat. Hűséges, okos és tiszta álla­tok. A katonai szolgálat után öt éven keresztül a vasútnál dolgoztam mint pályamunkás. A rossz kereseti lehe­tőségek miatt visszamentem a szö­vetkezetbe. S hogy az igazat meg­vonjam, szívem is oda húzott vissza. De ekkor már. nem lovas kocsival jártam,, hanem a DT-54-es típusú lánctalpas traktorral. Nehéz munka volt. Elsősorban meg kellett szokni ezt a munkát. Két év után a Major 3011-es, később pedig a Major 5611-es traktorral kezdtem el dolgozni, a­mellyel a mai napig végzem a mun­kámat. Eddig a gép hiba nélkül mű­ködik, s ezért nagyon meg vagyok vele elégedve. Azelőtt, ha valami meghibásodott a traktoron, például ki­lyukadt a gumi, vagy megsérült az üzemanyagtartály, azt én javítottam meg a helyszínen. A gépjavító mű­helybe csak akkor mentem, ha komo­lyabb hibásodás történt. Kezdetben nehéz dolgom volt, mivel egyedül kellett kocsira raknom majd az istál­lóba vinnem az állatok számára az eleséget és az almot. Takarmányke­verékért jártam Seredbe és Vágsely­­lyére (Šaľa), kukoricadaráért pedig Nagygurabra. Két évig dolgoztam egyedül, majd Fábry Pál traktoros lett a társam. Azóta lói megvagyunk, megértjük egymást minden téren. — Mikor kezdődik önök számára a munkanap? — Mindennap reggel négykor ke­lünk, függetlenül attól, hogy ünnep­vagy hétköznap van. Napi 13—14 órát dolgoztunk. Volt eset, amikor 380 órát töltöttem egy hónap alatt a traktor volánja mögött. De hát sze­rencsére nem minden hónap ennyire zsúfolt. Szeretem a munkámat, a gépeket, s ezért sose érzek fáradtsá­got. Pedig amikor építkeztem, sok esetben az alvásra kevés idő maradt, mégis bírtam és bírom még ma is a fizikai megterhelést. — Ml az, amit a munkájából kife­jezetten szeret?. — A vezetést szeretem a legjobban. Nehéz azonban kimondottan elhatá­rolni, hogy mit szeretek és mit nem. Számomra minden munka egyformán szép. Ha csak a körülmények nem kényszerítenek rá, akkor mindent magam csinálok meg. Kétségtelen, hogy télen nehezebb feltételek kö­zött dolgozunk, de ilyen körülmé­nyek közepette is mindent elköve­tünk, hogy a munkánkat jól elvégez­zük. — Milyen kollektívában dolgozik? — Közvetlen felettesemmel, juhász Arpád zootechnikussal nagyon jól megértjük egymást. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy munkámat szívesen, örömmel végzem, mert érzem hogy megbecsülnek. — Vajon mennyi idő jut a kikap­csolódásra, a családra? — Kilencáras kertem van. Az egyik felében szőlőt, a másikban zöldséget és gyümölcsöt termesztek. Tehát a munkát tulajdonképpen munkával ol­dom fel. A feleségem sokat segít a kertben. Két' lányom van. Az időseb­bik —- Ildikó — a Bratislaval Elekt­rotechnikai Főiskola másodéves hall­gatója. A fiatalabbik — Erzsi — a Szenei (Senec) Magyar Tanítási Nyel­vű Gimnázium harmadik évfolyamába jár. Macsicza Sándor Napjainkban a mezőgazda­­sági termelés belterjesíté­­se nem oldható meg csu­pán részkérdésekkel, hanem csak­is a tudományos-műszaki haladás .vívmányainak széles körű gyakor­lati alkalmazásával. Ehhez az alapelvhez tartják magukat a Gombai (Hubice) Állami Gazda­ságban is. Sipos elvtárstól, a gazdaság Igazgatójától megtudtuk, hogy el­ső lépésként igyekeztek kedvező feltételeket teremteni a termelés belterjesítéséhez . Elvégezték a mezőgazdasági terület tömbösíté­­sét, s rendezték a föld nyilvántar­tását. Kiépítették az öntözőháló­zatot és az öntözőberendezéseket maximálisan ki is használták. Az igényekhez igazodva módosították a növénytermesztés szerkezetét és az adottságoknak legjobban meg-Pozitív mérlegelés felelő biológiai anyagot biztosítod ták. A gabonafélék, az olajnövó­­nyek, a hüvelyesek és a takar­mánynövények jelentős hozamnö­vekedésének köszönhetően az ál­lattenyésztést szarvasmarha-te­nyésztésre és tojástermelésre sza­kosíthatták. A kedvező feltételek megterem­tése a munkaszervezés tökéletesí­tésével és a munkaközösségeknek az irányításban való közvetlen részvételével egybekötve a terme­lési eredmények javulását vonta maga után. Igazolják ezt a 7. öt­éves tervidőszak eredményei — főleg a 6. öitéves tervidőszak ered­ményeivel való összehasonlítás­ban. öt év átlagában gabonafélékből 4,34 tonna, szemes kukoricából pedig 4,47 tonna hektárhozamot értek el, ami az előző ötéves idő­szakhoz viszonyítva 12, illetve 16 százalékos hozamnövekedést je­­léntett. Tekintettel arra, hogy a 7. öitéves tervidőszak szélsősége­sen aszályos volt, a cukorrépa át­laghozama mindössze 29,25 tonna körül alakult, vagyis 2,5 százalék­kal kevesebb volt, mint az előző időszakban. Jelentős előrehaladást értek el viszont a tömegtakarmányok ter­melésében. Takarmányokból egy­ségnyi területre számítva hektá­ronként úgyszólván harminc ton­na zöldanyagot takarítottak be. Az átlagos hozamnövekedés hoz­­závetőlpgesen négy tonnát tett ki zöldanyagban számítva. Az állattenyésztésben is kedve­ző fejlődést könyveltek el. A te­henek napi fejési átlaga megköze­lítette a 12' litert és a tojónként! tojástermelés átlaga elérte a 375 darabot. Vagyis az előző ötéves tervidőszakhoz viszonyítva az el­múlt öt évben a tejtermelés egy tizeddel, az egyedenkénti tojáster­melés pedig 9 darabbal nőtt. A termelésnövekedés a gazdá­sági mutatók kedvező alakulásá­ban is megnyilvánult. Egy hektár mezőgazdasági területre számítva a mezőgazdasági bruttó termelés elérte a 24 ezer koronát, ami egy harmaddal több mint a 6. ötéves tervidőszakban. A piaci termelés öt év átlagában 22 ezer koronát tett ki, a teljesítmények értéke pedig meghaladta a 24 ezret. Az előző időszakhoz viszonyított nö­vekedés csaknem elérte a 30 szá­zalékot. Az elmúlt öt esztendőben a tel­jesítmények növekedésével ará­nyosan nőtt a gazdaság jövedelme is. A tiszta nyereségének évi átla­ga elérte a 16 millió 750 ezer koronát, ami a 6. ötéves tervidő­szakhoz viszonylítva 30 százalékos növekedést jelentett... Az egy dolgozóra számított munkatermelékenység értéke át­lagban elérte a 71 ezer koronát, s ez 50 százalékos növekedést ütemnek felelt meg. A gazdasági helyzet szilárdulása kedvezően be­folyásolta a dolgozók keresetét is. A havi átlagbér elérte a 3 ezer 146 koronát. Az előző időszakhoz képest a bér mozgó része az ere­deti 3—4 százalékról a jelenlegi 15 százalékra nőtt. Az állami gazdaság dolgozói to­vábbra is az élenjáró gazdaságok soraiban szeretnék megtartani rangos helyüket. Ezért igyekeznek feltárni a termelés korszerűsíté­sének és hatékonyabbá tételének további lehetőségeit. Štefan Kocián agrármérnök Ráfémp 'мш &ihw//Av ййЫЖЧrlfív vMlf tUáffl tflí^Mvp

Next

/
Thumbnails
Contents