Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-02-15 / 7. szám
8 SZABAD FÖLDMŰVES 1988. február 15, Az alkoholizmus - betegség Áz alkohol elfogadott társadalmi funkciója, hogy közvetlenebbé, oldottabbá, kellemesebbé teszi az emberek egyiittiétét. Különösen alkalmi összejöveteleken, ünnepségeken. szórakozóhelyeken jut ez kifejezésre: mint valami varázsszer, az alkohol megoldja az emberek nyelvét, csökkenti feszélyezettségüket, megkönnyíti köztük a kapcsolatteremtést stb. Az alkoholfogyasztást ezért „ebben a formában“ az életmenet természetes velejárójának tekinthetjük. Igaz, a mérsékelt alkoholfogyasztás és a mértéktelen italozás között a következményeket tekintve számottevő különbség van, ám „cseppben a tenger“, az alkoholfogyasztás valódi okát az elfogadott legkisebb mennyiség épp úgy tartalmazza, mint a mértéktelen ivás és alkoholtól való függőség. Ha az emberek számára a közvetlen, oldott, kellemes együttléthez alkohol szükséges és ez természetes, ez azt jelenti, hogy a társas együttlét, az emberek közötti közvetlen és oldott beszélgetés nem természetes. Ha alkohol nélkül az emberek egymással szemben feszélyezve érzik magukat, ha a kommunikációs csatornákat „olajozni“ kell, ez annak a jele, hogy az együttlét, a kapcsolatteremtés és a kommunikáció különböző tiltásokkal és gátlásokkal nehezített, s emiatt a másokkal való együttlét és a másokhoz való közeledés eleve szorongást vált ki. Az alkohol elfogadott társadalmi funkciója arra korlátozódik, hogy kivételes helyzetekben és esetekben ezt a szorongást csökkentse. Minél inkább tűnik az „életmenet természetes velejárójának“ ez a kivételes helyzetekre vonatkozó kedvezmény, annál természetellenesebb az ember lényegi mivoltja szempontjából az az életforma, amelyben az efféle oldódásra szükség mutatkozik . Az alkoholizmus a rossz társadalmi és emberi viszonylatok jelzője volt a kapitalizmusban és így kell elfogadnunk ma, a nagy társadalmi változások után is. Megállapíthatjuk, hogy az életszínvonal emelkedésével és az élelmiszer-fogyasztással együtt nő az alkohol fogyasztása is, vagy öszszefüggést állapíthatunk meg az alkoholfogyasztás és az urbanizáció, a lakásproblémák, a kikapcsolódás, a kulturális igényszint, az információ-robbanás stb. között. Az Egészségügyi Világszervezet kimutatása szerint az elmúlt húsz esztendő során a világ alkoholfogyasztása megkétszereződött 1982- ben Földünkön összesen 17П milliárd dollárt fordítottak alkoholvásárlásra. Statisztikai adatok alapján a szeszes italok „kortyolgatását“ tekintve Csehszlovákia a világ országai között a 12—14. helyet foglalja el. 1982-ben egy lakosra számítva 9,8 liter "tiszta alkoholt fogyasztottunk. Hazánkban már tíz esztendje 14—18 liter az egy személyre jutó évi borfogyasztás. (Megjegyezzük, hogy az SZSZK-ban kétszer magasabb a szeszfogyasztás, mint a CSSZK- ban.) Az alkoholfogyasztás komolyan megterheli a családi költségvetéseket is. Országunkban 1975 ben 18,7 milliárd koronát költöttek alkoholtartalmú italok vásárlására, 1979-ben pedig már 23 milliárd koronát, 1982 ben ez a pénzmenynyiség elérte a 26 milliárd 645 koronát. Ugyanebben az időben alkoholmentes italokra 3,3 milliárd korona jutott. A szeszes italokra fordított kiadás egy személyre számított aránya is megnövekedett. Például 1982 ben egy lakos átlagosan 590 korona értékű szeszes italt fogyasztott, húsz évvel később viszont már 1731 koronára emelkedett ez az összeg. (Csehországban 1579 koronát tesz ki. Szlovákiában eléri a 2040 koronát.) Még egynéhány kuriózum: huszonhárom évvel ezelőtt az élelmiszerekre fordított kiadások 14,1 %-át tette ki ez alkohol, 1982-ben viszont már a 20,5 százalékát. Az adatok az alkoholizmus növekedéséről is képet adnak. 1955- ben mindössze 30 ezer, betegnek minősíthető alkoholistát tartottak nyilván. 1979 ben a kimutatott alkoholista betegek száma meghaladta a 155 ezret, 1983 végén pedig már több mint 223 ezerre növekedett a táboruk. A hivatalos statisztitkai becslés szerint számuk évente 12—15 ezerrel emelkedik. Az ország kijózanító állomásain évente kb 50 ezer embert kezelnek. A szakértők szerint azonban az alkoholisták száma magasabb, mint amit a nyilvántartások mutatnak. Csehszlovákiában egymillióra tehető azoknak a száma, akiket az alkolizmus ilyen vagy olyan vonatkozásban hátrányosan érint. (Más becslések szerint viszont az alkoholisták száma feltételezhetően kétszerese a nyilvántartottakénak.) A bűncselekmények 30—35 százalékát a tettes ittas állapotban követte el. Megállapítást nyert az is, hogy az alkohol gyártásából és eladásából származó minden egyes korona haszonra hoszszú távon két korona veszteség jut. >" E kóros magatartásforma egyé ni-társadalmi hátterének a kutatásával — a tények puszta regisztrálásán túllépve — talán eljuthatunk oda, hogy e bonyolult probléma, társadalmi gond. tovább burjánzásának megelőzésében folytatott küzdelmünk eredményesebb legyen. (Folytatjuk) KORCSMAROS LÁSZLÓ DISZNÓTOROS — Egyre jobban terjed a húskészítmények fémdobozos konzerválási módja. Elsősorban a disznótoros készítményeké, amelyeknek fogyasztási lehetősége így hosszabb időszakra kitolódik. Mind többen részesítik előnyben a füstölt készítményekkel szemben a fémdobozban konzerváltakat. Mire kell ügyelnünk, hogy készítményeink jó minőségűek legyenek? * A fémdobozokat felhasználás előtt jól ki kell mosni, lehetőleg meleg szódús vízben. A fedeleket sem elég szárazon áttörülni, ezeket is le kell mosni, de ügyelni kell, hogy a gumigyűrűt le ne rántsuk róluk. A dobozokat, miután meleg folyó vízben leöblítettük, tiszte törlővel leterített asztalon lecsöpögtetjük. A fedőket szárazra töröljük. jjc Ha nyers húst cslrátlanítunk, a fémdobozokat egészen a peremükig megtöltjük, de ha már részben előfőzött-sütött húst tartósítunk, a dobozt a peremétől 10 mm magasságig töltjük meg. (Tehát egy cm-nyi levet töltünk rá.) Ha lezáráskor kibugygyan a lé a dobozból, ne ijedjünk meg, ez csak annak a jele. hogy a dobozt jól töltöttütk meg, ★ A lezárt fémdobozokat fazékba vagy katlanba állítjuk (farácsra, fagyapotra, szénára vagy más anyagra) annyi meleg vízbe, hogy teldobozokban jesen elfedje, majd a húskészítménytől függően 1—2 óra hosszat főzzük. jjc A csírátlanított konzerveket langyos vízbe állítjuk, amelyhez lassan hideg vizet eresztünk, hogy a konzervek fokozatosan kihűljenek. jjc Ellenőrizzük, nem képződnek e valamelyik doboz körül buborékok, nem illan-e el belőlük levegő. Ha igen, akkor tartalmát mielőbb fogyasszuk el. % A vízben kihűlt dobozokat megtörülgetjűk, majd száraz, szellős, hűvös helyre tesszük őket. jjc Természetesen mindegyiket megjelöljük — hogy tudjuk, melyik mit tartalmaz — úgy tesszük el Őket. Az első napokban forgat juk a dobozokat, egyszer aljukkal felfelé, majd lefelé, hogy a lé és a zsiradék egyenletesen osztódjon szét bennünk. * Fogyasztás előtt vegyük szemügyre, nem püffedte fel a doboz. jjf Kivételt azok a dobozok képeznek, amelyek a túlságos megtöltés miatt domborodnak ki. (Ezt is ajánlatos elkerülni.) tje Jobb minőségű készítményt nyerünk, ha nem teljesen főtt (sült), hanem csak félig, illetve háromnegyed részben főtt húst, húsételt rakunk a dobozokba, s ezek már csak csírátlanítással főnek meg teljesen. tjt Mérsékeltebben fűszerezzük a konzerválandó ételféleségeket, mivel a hosszú főzés következtében a fűszerek intenzívebben érezhetők készítményeinken. A disznósajt, a májkrém és a koldúskása dobozban sem tartható 3 hónapnál tovább. Nagyon fontos, hogy hűvös helyen tároljuk, aki teheti, rakja a hűtőbe, éppúgy, mint az üzletben vásárolt konzerveket. * Fogyasztás előtt alaposan meg kell vizsgálni, nem indult e még romlásnak a konzerv. A lé kocsonyássága, Illetve folyékonysága önmagában nem mérvadó. Fontos, a készítmény szaga és íze. Ha „gyanúsnak“ találjuk, ne kóstoljuk meg, ne adjuk háziállatainknak se. Meg kell semmisíteni. E néhány megszívlelendő tanácson kívül jő tudni, hogy nemcsak disznótoros készítményeket érdemes konzerválni, hanem — mélyhűtő híján — egy alomról felnevelt házinyulat. baromfihúst is. A sátorozni, nyaralni készülők is olcsóbbá tehetik üdülésüket, ha néhány „alapételt“ pléhdoboz ba zárva visznek magukkal. Hogy mit érdemes és hogyan, erről majd a legközelebb. Л1 / jut eszembe? Mikor elö- I szőr színpadra léptem. Rá*■ batamásihan, az én falumban, az elemi iskolában. Nagy legények, leányok között én csak kis nagyleány voltam. Isten tudja, miért, szőke létemre rám osztották a kártyavetö cigányasszony szerepét. Máig is emlékszem a jóslataimra: „Hogy síjjessen el engem azsa nagyon jó devlácskám, ha nem kéré ál a házsho!“ Már álmomban is fújtam a szerepet, mint a vízfolyás. De nagy gondban voltam, hogyan szerzek jó cigányasszonyos ruhát. Képzeletemben már láttam, hogy milyen kéne. Piros szoknya, sárga átvetővei, zöld alapon törökös mintával, HORVÁTH TERI: Először színpadon kazsmir rojtos kendő. A fejemen ugyancsak sárga kendő. Huncutul a fülem tövénél oldalra kötve, alatta rézpénzek fityegnek. Fülönfüggőnek. Ez az öltözék lényege. Cipő nem kell, úgy is mezítláb jár. A hátán batyut hordoz, mintha gyerek volna benne. Ez egyszerű lesz. Abroszba kötök majd egy gyerekformát, szénából. A mi falunkban szegény volt a nép. Régóta nem viselték már a sok szoknyát. Fanninak, a kis barát némnak mondom, mi a gondom. A kis Panni homlokára csap finom kis kezével. Kerekre nyílt a szeme, pici szája tátva, kiáltja: — Hiszen nekünk Kapuváron vannak menyecske rokonainkI Ök még sokszoknyában járnakI Talán tizenkettőben. GyereI Menjünk oda. Tizenhárom kilométer el meg vissza. El is indultunk. Rábátamásiból, a vasútárokban, Kapuvár jelé. Húsvét előtt jó gyönge idő volt. Ebéd után frissen szedtük a lábainkat. Elevenzöld volt a határ. Aztán levettük ünnepi cipőnket, mert szorította a lábunkat. Az esztendőben először éreztem mezítlábasán a talpam alatt a bársonyos, hűs füvet, a meleg földet. A főidet érezni máig is szeretem a talpam alatt. Hamar odaértünk. A kapuvári vár tövében laklak Panni rokonai. Döngölt vályogház, kicsin-kis ablakok. Bementünk. Köszöntöttünk illedelmesen. Elmondtuk, mi járatban vagyunk. Szíves népek voltak a kapuváriak. A menyecske frissen beperdült az első szobába, utánasettenkediünk Fannival. Kihúzta a sublótjiát, benne jek'idt rendben a sok szoknya. Alul-fölül pántlikával összekötve. A jó asszony finom mozdulattal szétbontotta, elejbém tárta. — Na, jó is a hossza. A dereka egy kicsit bíj, de be lehet csípni, olyan vékony kis derekad van. Keresett nekem kendőt, sárgát, a fejemre, amilyent álmodtam, átvetőt rojttal. A szívemre szorítottam a gyönyörű gúnyát. — Angytka, ezt mind kölcsönbe adja? — Adom, adom, csak vigyázz rá, kislány. Hozd vissza jövő vasárnapra, mert ez az egy innepl ruhám van. — Jaj, igen szépen köszönöm, vigyázok rá. Vittem ám, de vittem én a kincset. Jobban vigyáztam rá, mint a szemem világára, mint Örzsike néni mondta. Este otthon csöndben bevetettem magamat a szobába. A tükör elé álltam, próbát csináltam. Ktöltöztem bitangul. Teljesen egyedül éreztem magam, lllegettem magam a tükör előtt. Fölöitöttem a piros szoknyát. A derekamra капу árit ott am a s$rga átvet öt. Szögre hajtottam, hogy oldalvást essék a csúcsa. Márta-érmecskéből fűztem fülönfüggőket. Szőke halamat elrejtettem a cifra kendő alá, megnéztem magam a tükörben, szemtelenül vigyorogtam vissza. Jé... Mintha nem is én volnék. Aztán kimentem a testvéreimhez, próbát csináltam. Hogy hat a ruha, a Játék? Ámultak átváltozásomon. Elkaptam Imrének tenyerét. Hogy kivetem a szerencséjét: — Ebben a házsban magát nagy csapás jogja érni... — aztán jól hátba vágtam. Nagyokat kacagtunk. Édesanyám is. — Jaj, te leány, te csodabogár! Mi lesz belőled!? Most már lőhet az előadás! Faluraszóló sikert arattam. A gyerekek sokáig kiabálták utánam a cigányasszony szövegét. „Csingemanqa lúré. nem tódé. bolacsabalé?" Hogy mit Jelent ez a szöveg, máig sem tudom kideríteni; valamilyen disznóság vagy káromkodás talán?. Édesanyám mosott az udvaron. Már rég elmúlt húsvét, de az én játékomat nem felejtették el a faluban az asszonyok. A Föszegröl arra téved Luka Panni néni, mifelénk. Bekiabált édesanyámnak a palánkon: — Te, Marcsat Hogy micsoda finomul játszott a le kisebbik leányodI Olyan igazi cigányasszony vót, olyan valódiI Édesanyám csak nevetett, mosás közben, vizes könyökével eltakarta arcát, csöpögött ujja hegyéről a lúgos víz. — Menkíi ezt a leányt , agyon nem villogatja. Ügy ' nevetett édesanyám, csak úgy hajladozott. Én a gádorba bújtam, hosszúra nyúlt füllel hallgattam az asszonyt beszédet. Á dicséret olyan jólesett, hogy elszégyelltem magam. Vérem hullámzott a fülem tövétől a lábam ujjóig. Lekucorodtam a jélajtő mögé, hogy senki se lássa az én nagy-nagy örömömet. Mellemhez szorítottam a kezemet, hogy el ne repüljek a boldogságtól. Miért is örültem annyira? Hogy tudok valamit. Hogy találtam valami kincset, valami megfoghatatlant. Annak örültem, hogy igazi cigányasszony tudok lenni. Annak örültem, hogy ezt el is hiszik. Annak örültem, hogy tudok látszani. Guggolva szorítottam a szívemet, majd megjültam, sírtam-nevettem örömömben, a boldogságtól; ezt el nem veheti tőlem soha senki. (Részlet a szerző Sárt-gyöp című könyvéből) HAJNAL ANNA: A kiscsikó A KISCSIKÓ SZOL: Anyám alatt aranyalom, tejet iszom, ha szomjazom, s anyám meleg oldalában melengetem gyönge hátam. Zúghat odakinn ez eső, zöld lóhere zöldebbre nő, nekem kaszálja a gazda, hadd nőhessek szépre, nagyra. Zúghat odakinn a szél is, szívem nem remeg, ha fél is, tető alatt fekszem bátran, anyám meleg oldalában. (A Búcsúzik a lovacska című, a Móra és a Madách kiadó gondozásában megjelent kötetből) Uegszóiítáe ▼ Rejtvény* 2a*áŕs ▼ Csen • ríni rí V oüiiia N m trag®*"» ttertíz be завей anyag h — ZL_ Bölcs «egáll*» oftáe; Rejtvény, 1. rémti £löbk Rejtvény 1 K.G.L. hftíig/O Sulfur, i ttriua Atlantiács*ni saigetcsenort «tat* Iráni. vároa к TKF““ kiaáaei esiszív aev« Згад» Saavjat távirati iroda »«4-ágy telelt Ifcnonc ááatt mi *5 -latiewl *■ »irton Fé» A. «érieaa Övig** Bili •Гопов hangzói Ipsailoa i 40«* kever*« K késnek x* vaü Seiyi*«er.övet к i 0*43 kutat« Кяг«7*г Zᣫ« Afrikai, állat ťároe tiSZZ-Ш IrSayít к АЛ ittaráiaa j*l* Somai öt rénüoan* és énetesní kar» Mi»»!« Zárgyrag kertka«, van l MWti ; Magyaríró Sp anyai. j lavag Fluor Vituia íazak Alga кЯгар» a»* STráHÍtn? KunkadfJ régiesen N... \ ?ita»ia MEGFEJTÉS — NYERTESEK Lapunk 5. számában közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: Sokat enni mézből se jó. Nyertesek: Molnár Katalin, Lénártfalva (Lenartovce), Gergely Attila Nagyabony (Veiké Blahovo), Szarka Mária, Palást (Plášťovce)
