Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1985-08-03 / 31. szám

1985. augusztus 3. .SZABAD FÖLDMŰVES. Házassági hirdetésére — mely­nek szövege egyébkén éppen olyan pocsék volt, mint az apróhirdetéseké általában — össze­sen huszonheten telentkeztek: hu­szonhét különböző foglalkozású, korú és műveltségű nö. Andor hazudott volna, ha azt állít­­fa, hogy csupán egy hirtelen támadt gyenge pillanatában adta fel a hir­detést. Ellenkezőleg: amióta a gon­dolat először ötlött föl agyában, tu­datosan készült rá. S most itt van huszonhét levél, valamennyi fényké­pes ... Szép szám... Az első olvasás után nyolc levelet dobott félre, kiszúrva így a feleség­nek kínálkozó nők közül a testi hi­básakat. Élete hátralevő részében — ötvenhat éves volt — néhány szép esztendő után vágyott, nem óhajtotta — Rendben van — emelkedett fel Andor —, majd ha sikerül, szólok. — Aprót szórt az asztalra és faképnél hagyta Sznobnét. — Ti sem fogtok férjhez mennit — dohogott, miközben Erettségitabló­­képnére,. Hosszűnéra és Sznobnéra gondolva hazafelé ballagott. — Leg­alábbis nem hozzám... De így én sem fogok megnősülniI — szomoro­dott el, miközben bedugta a kulcsot garzonja zárjába. Pubi felvakkantott örömében és két lábra emelkedve uqrott a nya­kába. „Nahát, mi ez, elfogyott az Egér­fogó?" — gondolta másnap, amint elhaladt a Tulipán presszó egyik asz­tala mellett. A nő eött — aki csodák csodája éppen olyan volt, mint a fényképen és Andornak az első Iá-A huszadik évfordulóra emlékeztek hátra mégyI A jobb első ülés ezentúl Ilonkáét Ezt tudomásul veszed! — Pubi engedelmesen beugrott a hátsó ülésre, és bejárta magát a hanyagul odavetett takaróba. A Zsiguli elegáns ívben kanyaro­dott a Tulipán presszó elé. Az asz­­szony már ott várakozott. Andor ki­szállt, az üdvözlés után kinyitotta az autó csomagterét, elhelyezte benne az asszony poggyászát, majd gálánsán kinyitotta a jobb oldalt ajtót. Azután beült, segített bekapcsolni a bizton­sági övét, miközben megcsapta a nö rafinált illatú dezodorja. Pillantása elidőzött a formás lábakon, melye­ken felcsúszott a slicceit szoknya, majd a visszapillantó tükörbe kény­szerítette tekintetét. Rágyújtott; eszé­be sem jutott engedélyt kérnie, főbb, ha Ilonka máris megszokja! De az asszonyt nem zavarta a füs­tölgő cigaretta, vagy legalábbis hogy nem mutatta: kedvesen bájcsevegett. Már valahol a külvárosban jártak. Andor elnyomta a cigarettavéget és tánczene után kutatott az autórádió skáláján. A fütyülő hangok felzavar­ták Pubit, akt feltápászkodott a hátsó ülésen, majd halk nyüszítéssel be­kapcsolódott egy végül megtalált dal­lamba. — No ml az, felébredtél, Pubi? — szólt hátra hozzá Andor. A kutya, nevét hallva, előrenyújtot­­ta fejét és odanyomta puha, hűvös orrát gazdája arcához. Az asszony csak most vette észre a kutyát. Arcáról lefagyott a bájmo­soly. Szeméből gyölölei csapott ki, és undorodva megszólalt: — Ez a rusnya dög is velünk jön9 Andor olyan hirtelen fékezem, hogy mindnyájan előre zuhantak. Néhány másodpercig mozdulatlanul tilt, szo­rosan markolta a volánt, azután ki­kapcsolta az övét, kilépett a kocsi­ból, felnyitotta a csomagtartót és ki­dobálta belőle a asszony holmiját. Aztán lecsapta a fedelet, megkerülte a kocsit, és felrántotta a jobb első ajtót: — Szálljon kiI Ilona tágranyílt szemében a gyűlö­let és undor ijedtséggé változott, a­­mint ránézett a férfira. Amilyen ne­hezen boldogult a biztonsági övvel beszálláskor, most olyan könnyen kapcsolta ki. Szinte menekült a ko­csiból, közben slicceit szoknyája egé­szen felcsúszott. Andor elfordította a fejét. — Pubi, elórel — adta ki a paran­csot. A kutya egyetlen ugrással régi, megszokott helyén termett. Andor in­dított és a zöld Zsiguli etörelendtilt. Ardamica Ferenc Az elmúlt hetekben Csallőköz-szer­­te igen gyakran emlegetett téma volt a húsz évvel ezelőtti katasztrófa — az 1965-08 dunai árvfz. Nem is csoda, hiszen akik e nagy tragédiát átélték, azok számára örökké emlékezetes marad. A sorsdöntő napok felidézése, a tragikus hirtelenséggel zúduló ára­dat által elragadott értékek mentése, az internacionalista segítségnyújtás méltatása és húsz év újjáépítő mun­kájának értékelése vezérelte a Duna­­szerdahelyi (Dunajská Streda) járás párt - és állami szerveit, amikor el­határozták, hogy méltóképpen meg­emlékeznek a Csallóközt ért legna­gyobb természeti csapás 16 járói. Az emlékidéző önnepsorozatra a Duna mentén el­terülő Csilizközben került sor. A ked­ves, bensőséges ünnepség első ré­szében korabeli fényképekről és a járásunkban élő festők alkotásai­ból rendezett ki­állítást tekinthet­ték meg a jelen­levők a kulcsé­­di (Kfúőovec) mű­velődési házban. A kiállításon közel 100 fénykép eleve­nítette fel megrázó erővel a 20 év előtti napokat, a tragédia nagysá­gát. A kiállított fotók emellett az emberi összefogás­ból eredő tettre­­készségnek és az újjászületésbe ve­tett töretlen hit­nek is hű doku­mentumai. Érdekes szfnfoltja volt a kulcsodi kiállítás­nak a hazai festők — Almási Róbert, Skriba Pál és Gö­dény Sándor — árvíz ihlette alko­tásai. E festménye'k művészi erővel elevenítik meg az ember árral vívott óriási küzdelmét és a veszély okoz­ta összefogásbői eredő legyőzhetet­len erejét. A kiállítás rendezői — a Csallóközi Múzeum és a járási népművelési köz­pont — számára nagy megtisztelte­tést jelentett, hogy azt a járás veze­tőin és a Csilizköz lakosságán kívül a járásunkban tartózkodó František Pitra, a CSKP KB titkára, Ivan K n o t e k, az SZLKP Nyugat-szlová­kiai Kerületi Bizottságának titkára és a testvéri Mélníki járás küldött­sége is megtekintene. A tárlatnyitó után az ünnepség résztvevői a Dunához vonultak, ahol az 1965-ös évi gátszakadás helyszí­nén részt vettek az évforduló alkal­mából készült emlékoszlop ünnepé­lyes leleplezésén. Az emlékműnél rendezett rövid ünnepség után fán G a š p а г í k, a járási pártbizottság titkára és dr. Dudás Kálmán, a já­rási nemzeti bizottság elnöke mon­dott ünnepi beszédet. A szónokok részletesen elemezték a 20 év előtti eseményeket, hangsúlyozva a szovjet és magyar hadsereg, valamint az egész köztársaság internacionalista segítségnyújtását az értékek menté­sében. az árvfz okozta károk felszá­­molásában és a Csallóköz újjáépíté­sében. Az emlékművet — amely Al­mási Róbert, dunaszerdahelyi festő­művész terve alapján készült — Ján Gašparík és Dudás Kálmán leplezte le. Az avatás után a jelenlévők a Csi­CSÄKY KSwnr.Y: Miért? A sziporkázó nyári napfény vidá­man játszadozik a villamosra várako­zó emberek arcvonásaival. Miután megérkezik a )ármű, az addig jámbor embersereg az ajtóhoz tódul. Egy­mást tiporják a felszállás vágyétól lázba hozott testek, koccannak a tér­dek és a könyökök. Néhányan Inkább félreállnak. Egy Idős nénike a felszállást köve­tően kissé bizonytalanul áll meg az ajtónál. Még leghőbb igyekezete elle­nére sem juthat előbbre, hiszen a már korábban feljutottak elégedetten álldogálnak — semmiféle hajlandó­ságot nem mutatva továbblépési szándékukról. Ketten-hárman pedig még szívesen feljutnának a járműre. Ezek közül az egyik — egy negyven körül) férfi — az ajtónál kényszer­­helyzetben megrekedt nénikére ri­vali: — No ml van? Arrébb megy? Vagy talán tegyökerezett? All Itt az ajtó­ban, mint egy cölöpl Az Idős személy erre a váratlanul szigorú felszólításra megrezzen, za­varba jön, s Igyekszik teljesíteni a mogorva módon kifejezésre juttatott óhajt. Jó szándékú elhatározása a­­zonban az előtte állók szilárd falá­ba ütközik. De végül mégiscsak sike­rül mindenkinek a felszállás sok energiát igénybe vevő kísérlete. A jármű végre elindul. Figyelem a dulakodás utáni képet. Elmerülök gondolataimba. A tűnődé­sek közepette egy mellettem álló férfi és nő véleménynyilvánítása üti meg a fülemet. — Rosszak az emberek. Nem értik meg egymást — mondja aggódva a férfi. — Valóban. Hiányzik a megértés, az együttérzés. Mindenki csak rohan, nem törődik az egyik ember a má­sikkal. Úgyszólván agyontiporják egy­mást — fűzi hozzá a nő. Sokunk gondolatát juttatták ezzel kifejezésre ők ketten. De miért nem tiszteljük és becsül­jük egymást? Vajon miért... ? (suslaj A folyó tudom te sem azért jöttél hogy kettéoszd a földet csupán medret vájtál magadnak mozdulatlan hegyek között hogy velünk maradva ts elérhess a tengerig megszül téged naponta a forrás tavasszal virágok tisztultak partjaidon * vized fölött füzek ölelkeztek alattad halkan egymásba fonódnak ma ts a gyökerek ml meg rád hajolunk fák helyett történelemnek Pax Mindegy, hány nap alatt teremtődött a világ. A pusztulás úgyis rövidebb lenne mindannál, ml kezdetben vala s azóta elburjánzott. Uram, elvek káosza helyett világosítsd meg elméinket, vedd magadhoz a hatalmasokat, és hagyd földeden a megbékélteket. Az emlékmű leleplezése (Ján Gašparík és Dudás Kálmán) (Fogas Ferenc felvételei): lizköz Efsz impozáns csilizradvényi (Cil. Radvaű) székházában megtekin­tették a járási népművelési központ árvízről és az azt követő újjáépítés­ről szőlő színes audiovizuális össze­állítását. A tartalmas diafonlkus program megtekintése után az emlékidéző ün­nepség kötetlen beszélgetéssel ért vé­get, mely során a két évtized előtti események közvetlen résztvevői ele­venítették fel embert és gépet egy­aránt komoly próbára tevő élményei­ket. Dr. Mag Суп Iá ' Magyarics Vince, az SZLKP Dunaszerdahelyi Járási Bizottságának vezető titkára (jobbról az első), valamint FrantiSek Pitra. Ivan Knotek és Dudás Kálmán (jobbról balra) a húsz éve készült megrázó felvételeket szemlélik játszani az Irgalmas szamaritánus szerepét. — Ezt senki sem kívánhatja tőlem, no nem, Pubikám? Pubi egy gyönyörű farkaskutya volt, akivel Andor együtt lakott a la­kótelepi garzonlakásban. Az újabb selejtezés során kiestek a csúnyácska nők. Majd rögtön azok, akiknek a levelében stílusában, vagy az arckifejezésében volt valami — legyen az bármi —, ami miatt tudta, hogy képtelen lenne velük élni. A szigorú, túlságosan is szigorú sele/tezést kővetően négy fénykép maradt az asztalon. Levélpapírt, borítékot vett elő, és négy egymást követő napon mind a négyüktől találkát kért. A találka színhelyéül a Tulipán presszót válasz­totta. Ismertetőjel Agatha Christie: Egérfogó című kötete. A legelső hölgyről rögtön kiderült, hogy Andor házassági hirdetésére reagálva az érettségi tablóra készült fényképét küldte el. Andor titkon összedörzsölte a kezét amiért ilyen ügyesen járt el, s nem fedte fel jó­­előre önmagát. így egyike volt a presszó vendégeinek, felhörpintette feketéjét fizetett és távozott. .4 ki­járattól visszanézve jól látta, hogy a nő belelapoz a detektivregénybe. — Legalább nem fog unatkozniI — dünnyögte magában. A második hölgy egy Órát késett, ez lett volna a kisebb baj. Ha két méter nem, de eqykilencvenöt testvé­rek között ts megvolt, ami a fényké­pen — mivel nem volt állókép — nem látszott. — Nézzem el a késéseit, és még fel ts nézzek rá?t — mérgelődött An­dor. Most sem Ivott többet a Tulipán­ban egy presszókávénál. A harmadik találkáról viszont — az volt a benyomása — 6 késett el. Két asztallal odébb heveri a nyilván­való bizonyíték: a sárgafedelú Egér­fogó. — Itthagytal Egy sznobI Megveti a krtmtirodalmatl Jól tette, hogy el­ment. Az ilyen nem képes tolerálni semmit! — mormolta Andor félhan­gosan. Rendelt egy feketét és rágyúj­tott kedvenc cigarettáidra. Mialatt a pincért várta, felvette a könyvet és belelapozott. Ekkor meglibbent a női toalett ajtaját takaró bársony függöny, s megjelent a harmadik fénykép tu­lajdonosa. Meglátva a könyvei Andor kezében, egyenesen az asztalhoz csör­tetett: — Nahát, maga az? Nem győztem kivárniI Ahogy így nézem, három dologról márts le kell szoknia: a ké­sésről, a szennyirodalomről — bökött szegény Agatha felé —, és a dohány­zásrólI tásra megtetszett — Agatha Christi Temetni veszélyes című könyve ft küdt. A férfi megállt az asztal mel lett, meghajolt, bemutatkozott, keze csókolt és a kávéját már oda kérte —... Andor, kézcsókom, auyagbe. szerző, négy év múlva nyugdíjas, hé éve özvegy, egy leánygyermek. ígér. férjezett, a férje kohómérnök, unoka ha már így rákérdezett, nagyapa va gyök, a négyéves Ildikó nagyapja igen, egészséges és hogy sovány, a. nem baj, jegyezze meg, sovány, csu paln-férji mind egészséges, a kővé reket és puff adtokat sorra kaszáig az agyvérzés és az infarktus. ... Ilona, igen, Ilonkát mondhat de az Icát gyűlölöm, telefonközpont ban, igen, amint látja, jó karban egyszer megözvegyültem, egyszer el váltam, azóta semmi, senki, eskü szöm, aki kétszer póruljárt, nem, gye rek nincs, van egy kis házacskám három szoba összkomfort, gázfűtéses kert? van tíz ár, plusz öt ár gyümöl esős, kissé elhanyagolt, nem győzök mindent egyedül, hiányzik a férfikéz nem, garázs az nincs, de hely var. bőven, építése megoldható, miért kér di, ja, a Zsigulinak? hány éves? ket­tő? majdnem új, igen, a garzonlakás szövekezeti?, eladható, mi az, hogy eladható, manapság annyian kapva kapnának rajta,legalább harmincezei lelépést kérhet, két külföldi utazásra is elég lesz ... Hogy már az idén, a Tátrába?:.. Öszeismerkedni?... Kitű­nő ölet, Andor, szeretem az épkéz­láb ötleteket és a mozgékony férfia­kat ... Maga, persze, mint anyagbe­szerző bizonyára ilyen... Jó, akkor legközelebb hétfőn uguanitt, délelőtt tízkor, zöld Zsiguli, nem jelejtem el. — Nagy változások elébe nézünk, Pubi — veregette meg Andor otthon a kutyája nyakát. — Megvan a kivá­­laszott, Ilonának hívják, feleségül vesszük, mi visszük az autót, neki vi­szont háza és kertje van, hm, hát majd megműveljük, kertészkedni jo­gunk, a garázs is megoldható, lesz hová felépíteni, lesz mivel foglalkoz­ni, s ha nyugdíjba megyek, fajku­tyákat tenyésztünk, Pubi, magyar vizslát, vagy öoxert, aminek nagyobb a keletje, megérdeklődjük, s kapsz tőlem ajándékba egy gyönyörű tágas bódét, egy kutyapalotát, és az lesz ráírva, hogy PubiI Mit szólsz hozzá? És mit szóinál egy tátrai úthoz, egy­heteshez? Benne vagy? Akkor rend­benI Indulásuk reggelén tényleg úgy tűnt minden a legnagyobb rendben van. Szép idő ígérkezett, és a rádió egész hétre napsütést, meleget jósolt. Andor vidáman pakolt a Zsiguliba, aztán odafüttyentett a kutyának: — Indulás, PubiI Csakhogy most...

Next

/
Thumbnails
Contents