Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1985-08-03 / 31. szám
✓ a SZABAD FÖLDMŰVES, 1985. augusztus 3. tananyag oktatásával. A gondjaira bízott évjolyamokkal színdarabot tanított be. Zenélni oktatta a lányokat, fiúkat. Megérkezésekor egyetlen zongora sem volt a községben, ma már viszont a húszat is meghaladja a számuk. — Nem zenészeket akarok én nevelni — vallja hanem zenét szerető embereket. Egy ideig az iskola könyvtárát vezette. Kereken öt évig a Csehszlovák Magyar Tanítók Központi Énekkarában szerepelt. Közben az ipolybalogi népművelési otthon vezetését is elvállalta. A faluban énekkart alapított. Harminc esztendeje nős. Magdi lánya szlovák-zene szakos pedagógus, fia, Sándor pedig a járási székhelyen dolgozik. Elpk/rolerhn'kus. A zene Sebény 'Ferenc az iáén ötvennégy esztendős és 1910 óta az Ipolybalogi j Balog nad Ipľom) Alapiskola igazgatóhelyettese. Györkiben (Durkovcej született ugyan, ám gyermekéveit már Terbegecen (Trebušovce) töltötte. Kicsi korától zenei pályára készült. A cipókét reparáló apuka, meg a varrogató édesanya estefelé, napnyugtától lámpagyújlásig, szinte majd minden nap közös zenéléssel, énekelgetéssel múlatta az időt. A házi muzsikálásba be-bekapcsolódott a nagy német zeneszerzővel, Wagnerrel rokonságban álló nagymama is. Valóit, énekelt h&t a család öregje, fiatalja. No meg meséket mondott, verseket olvasott mindenki, legfőképp Petőfiért rajongtak. A zene és a szép szó szeretetét, beesiitését így örökül kapta Feri bácsi. Iskoláit odahaza kezdte majd Ba(A szerző felvétele) szlovák fővárosban szerzett pedagógusi képesítést. A terbegeci kis nebulókat oktatta a betűvetés tudományára, amikor tényleges katonai szolgálatra hívták. Az „angyalbőr“ levetése után, 1954-ben jelenlegi állomáshelyére került. Azóta ipolybalogi lakos. Rozzant épületekben, szinte segédeszközök nélkül, ám hallatlan lelkesedéssel végezte áldásos munkáját. Soha nem elégedett meg a kötelező iránti rajongás mindkettőjükben tovább lobog. Sebény Ferenc kitüntetéseinek se szeri, se száma. Többek között „Példás tanító“. Rengeteget telt Ipolybalog kulturális fellendítéséért. — Ha újra kezdeném — hallottam tőle a közelmúltban —, ismét ezt a pályát választanám. Mi, volt diákfai, módfelett örülünk ennek. Zulczer László й „|я(ц (миром' Ha emlékezetem nem csal, ötödikes voltam, amikor alaposan meggyűlt a bajom a határozott névelőkkel. Felelés közben nem tudtam közülük egyetlen egyet sem említeni, pedig hát az az igazság, hogy mindössze kettő van belőlük. Sikerült is dicstelen szereplésemmel tanítómat, Sebény Feri bácsit alaposan feldühítenem. — Holnapra tanuld meg mindet, kikérdezem — mondta, de, sajnos, nem tehettem eleget a kérésének. A felvégiekkel fociztunk aznap délután, és ezt a meccset egyszerűen nem lehetett holmi határozott névelők megoldása végeit kihagyni. Este fáradtan zuhantam az ágyba, aznap ki se nyitottam a tankönyveket, a lecketanulás szépen elmaradt. Másnap azután a magyar óra előtt igazán volt miért izgulnom. Dadogásom láttán Feri bácsi elvesztette csodás türelmét... ... Hej, pár napig aztán igen-igen nehezemre esett a leülést Mégis ő a kedvenc tanítóm. Azóta is szívesen gondolok az óráira. Anyanyelvem és az olvasás szeretetét ugyanis elsősorban neki köszönöm, köszönhetem. + + lassagyarmaton folytatta és Ipolyságon fSahy) fejezte be. A háború alatt felcsapott tehénpásztornak. Az olvasásra így jutott ideje bőven. Barátjával elhatározták: naponta elolvasnak egy könyvet, este pedig megvitatják a tartalmát. Később nyelveket is tanultak... A második világégést követő pedagógushiány idején felkérték, vállalja a község gyermekeinek szellemi pallérozását. Örömmel mondott igent. A Dózsa A publikum fogékony a nagy egyéniségek életdrámája iránt. Tapssal jutalmazhatja a színészi bravúrt, a rendezői leleményességet, de valóban fölmelegedni csak a tiszta szó tüzénél szokott. Jól megérzi, hogy mikor akarják elkápráztatni látványos, de olcsó ötletekkel, és mikor lepik meg hivalkodástól mentes, fölkavaróan őszinte 'játékkal. Bóráros Imre, a Magyar Területi Színház művésze a komáromi (Komárno) Csemadok-székházban az utóbbival ajándékozta meg nézőit, amikor Székely János Dózsa című monodrámájával állt a pódiumra. Az előadás házigazdája a Csemadok Komáromi Városi Szervezete volt. Székely szenvedélyes hangú színpadi műve eléggé képlékeny, tin. poémokból épül fel. Nem az évszázadokon át beidegződön látványos, sarkantyüs lovast, kócsagtollas kurtanemest, góbé lútőt*, de nem is a nincstelen parasztot vonultatja föl, Ő inkább Dózsa szellemét, máig ható üzenetét emeli magasra. Az önmagában szép, hatásos szöveg Boráros tolmácsolásában élővé formálódott. Panasza szinte vádbeszéddé emelkedett, s akkor sem alkuszik, miközben a saját sírját ássa, tüzes trónusát épít!. Szenvedélyes igazságvágytól fűtve vágja a bírák, azaz Zápolya szemébe az igazságot, hogy őt elégethetik, de a nép győzni fog. Győzött. Hangjával, mozdulataival, mimikájával Borárosnak mindezt élethűen sikerült érzékeltetnie. Ä közönség teljesen azonosult az előadással, megrendültén fogadta az áldozat igazát, a művészt pedig förgeteges vastapssal jutalmazta. A trónust és a parasztcsizmákat nem' számítva — amelyekkel katonáit szimbolizálta — mindössze egy vörös lepel szolgált, díszletül. A trónust egyébként Lipcsey György tervezte és készítette. A monodráma rendezője Kiss Péntek József volt. Az előadás után Boráros Imre elvegyült a közönség soraiban — s kötetlenül, családias légkörben elemezték a játékot, a darabot. * íúfő: székely kisnemes Csiba Géza (Nagy István felvételei MAGAS KITÜNTETÉS járója, amely fővárosunk egyik dominánsa, á Kultúrpalota; Bratislava: A Duklai Hősök hídja vagy a Béke téri aluljáró, de ugyanígy említhetnénk Prešovot, Coltovót, Poprádot, Kysakot, Prievidzát, Kremnicát, Trenčínt és természetesen Spišská Nová Vest is. Az eddigi legnagyobb tömegű köztáti szállítmány hazánkban egy 400 tonna súlyú pressasztal volt, amelyet a vitkovtcel acélgyár készített a Szovjetunió részére. A Spišská Nová Ves-i katonai alakulatnak harminchat közúti hidat kellett megerősíteni (alátámasztani) Vítkovice — Bratislava között, hogy az öt hatalmas teher, gépkocsi vontatta szállítmány szerencsésen megérkezzen a bratislavai kikötőbe, ahonnan hajón szállították tovább. És ne felejtsük ki a megemlékezés kapcsán Ne. ratovicét sem, ahol 1983-ban a Spišská Nová Ves-i kato. nai alakulat a Varsói Szerződés vezérkara előtt mutatta be ügyességét és harci felkészültségét. Csak a legfőbb munkákat soroltuk fel, melyekben részt vett az alakulat. Százszámra sorolhatnánk a többit, melyek mellett az alakulat természetesen nem feledkezik meg legfőbb feladatáról — az állandó harci készültség fenntartásáról sem. E magas szintű elismerés még jobban kötelezi a Spišská Nová Ves-i alakulatot a további jó munkára, mellyel nagy segítséget nyújtanak szocialista hazánk építésében. Pálkovács István Az alakulat harci lobogójára feltűzik a Vörös Csillag Érdemrendet A neratovicei bemutató egyik pillanata: A Labe folyóba rántják a lebontásra Ítélt öreg híd vasszerkezetét. Fennállásának huszonöt éves évfordulója alkalmából a Spišská Nová Ves-1 katonai alakulat nagy megtiszteltetésben részesült. A Csehszlovák Szocialista Köztársa ság elnöke az alakulatot a Vörös Csillag Érdemrenddel tüntette ki. Huszonöt év egy negyed évszázadot jelent. A Spišská Nová Ves-l alakulat ez idő alatt sokat segített hazánk építésében. Épületek, vasutak, hidak épültek fel, vagy újultak meg tagjainak munkája nyomán. Talán nem is volt huszonöt év alatt hazánkban nagyobb építkezés, amelyből a Spišská Nová Ves-i katonák ne vették volna ki a részüket. Csak néhány példa: Prága: a Barikádosok hídja, a Partizán utcai villamosvasúti híd a Vltava folyón keresztül, az észak-déli főútvonal impozáns felülErős emberek Vaszaráb Béla edző és Katyi Valentin, az országos bajnokság 7. helyezettje (A szerző felvétele)' A nagytúri (Veiké Túrovce) Družstevník sportegyesület kulturisztikai szakosztályának 36 tagja van. Vaszaráb Béla vezetésével immár hetedik éve végeznek eredményes munkát. A legeredményesebb kulturisták az Ipolysági (Šahy) Mezőgazdasági Szaktanintézet tanulói, a Strojstav tanoncai és a magyar tannyelvű gimnázium diákjai közül kerülnek ki. Hetente háromszor tartanak edzéseket a volt pékség három helyiségében. Sportszereiket a fiatalok — 30 ezer korona értékben — önsegéllyel készítették vashulladékból. A sportegyesület vezetősége, Szedláesek János elnökkel az élen lehetővé tette, hogy immár második alkalommal Nagytúron rendezték meg a nyugatszlovákiai kulturisztikai bajnokság ifjúsági döntőjét. A felnőttek kategóriájában Galántán jGalanta) Paparinszky Antal a 174 cm magasságúak kategóriájában az 5. helyen végzett, Mészáros Rudolf а Г’Э cm-es kategóriában 1. helyen. Büszkék Jozef Tešlár versenyzőjükre, aki a szlovákiai döntőben a hármas erőpróbában a második helyen, az országos döntőben pedig a tisztes 4. helyen végzett. Nagyon sok tehetséges versenyzőjük a tényleges katonai szolgálat alatt nagyobb katonai sportszervezetekben folytatja a versenyzést. Bíznak abban, hogy országos bajnokot is felnevelnek a közeljövőben. Ipolyság környékéről egyedül a nagytúri sportegyesület karolja fel a fiatalokat ebben a sportágban. A nézőközönség minden alkalommal vastapssal jutalmazza őket, amikor a különböző bemutatók alkalmával színre lépnek. Belányi János
