Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1985-08-03 / 31. szám

. Szabad földműves AZ SZSZK MEZŐGAZDASÁGI ÉS ÉLELMEZÉSÜGYI MINISZTÉRIUMÁNAK HETILAPJA 1985. augusztus 3. 31. szám XXXVI. évfolyam Ara 1,— Kčs A MÉM NÖVÉNYTERMESZTÉSI MUNKÁKAT IRÁNYÍTÓ BIZOTTSÁGÁNAK ÜLÉSÉRŐL Időszerű tennivalók Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma növénytermesztési munkákat irányító bizottságának múlt heti ülésén—amelyen részt vett Rudolf Vanéo, az SZLKF KB osz­tályvezetője és Ján Sabík agrármérnök, az SZSZK mezőgazda­sági és élelmezésügyi miniszterhelyettese — a jelenlevők el­lenőrizték a korábbi ülésen hozott határozatok valóra váltá­sát. az intézkedések érvényesítését, majd megvitatták az idő­szerű tennivalókat. fozef Mudroch agrármérnök, a MÉM főagronómusa tájékoz­tatta az ülés résztvevőit a legfontosabb és legigényesebb nyári mezőgazdasági munkáról, az aratásról, az ezzel kapcsolatos szervezési-irányítási elképzelésekről, a segítségnyújtásról és a termés elszámolásáról, továbbá a takarmánvnövények beta­­takarításáról, az öntözőberendezések hatékony kihasználásá­ról, a gyomnövények elleni harc jelentőségéről, a zöldségfélék termelésének kilátásairól, a szárítmányok készítésének növe­léséről stb. Szlovákiában a mezőgazdasági nagyüzemek viszonylatában 1Я85. július 25-éveI számítva a legtovább az őszi árpa beta­karításával jutottak el. Az emtftett napig a terület 80,1 száza­lékáról került fedél alá a termés úgy, hogy az élen a Nyugat­szlovákiai kerület járt 98,9 százalékkal. Az idén a múlt év azonos időszakához viszonyítva a belakarttás egy kissé las­súbb ütemű. Július 25-ig az őszi repcét a terület 58 százalé­káról takarították be, Itt is a Nyugat-szlovákiai kerület veze­tett, 90,6 százalékkal, A múlt év azonos időszakához viszo­nyítva a lemaradás 4,3 százalékos volt. A legfontosabb gabo­naféle. az őszi búza területének 18.7 százalékáról takarították be a termést. A részarány a Nyugat-szlovákiai kerületben 28.7, a Kelet-szlovákiai kerületben pedig mindössze 1,1 százalékos volt. Érdekes, hogy a mólt év azonos időszakához képest az idén eey kissé gyorsabb ütemű az őszi búza betakarítása. A tavaszi árpa esetében viszont fordított a helyzet. Július 25 ig csak a terület 7,1 fa múlt év azonos időszakában 23,2) százalékáról takarították be a termést. A kerületek szerinti részarány az előbb említett sorrendben 13,0, 0,02, illetve 0,1 százalékos volt. Július 25 ig a szalmát a Nyugat szlovákiai kerületben több mint 43 ezer 800. a Közép-szlovákiaiban 8540, a Kelet-szlová­kiai kerületben több mint 2270 hektár)ól takarították be, a tarlőhántást az előbb említett sorrendben 30 ezer 760. több mint 4430, illetve több mint 2590 hektáron, a másodnövények vetését pedig több mint 15 ezer 270, több mint 3260, illetve több mint 1140 hektáron végezték el. Az idén a múlt év azo­nos időszakához viszonyílva a szalmabetakarítás gyorsabb, a tarlóhántás és a másodnövények vetése kissé lassúbb vo't. Ä MÉM főagronómusa felhívta a figyelmet arra, hogy min­den mezőgazdasági nagyüzemben hatékonyabban kell meg­szervezni a szemveszteség-ellenőrzést. Ez azért is fontos, mert szlovákiai viszonylatban 1 százalékos szemveszteség 35 ezer tonna termés elvesztését jelenti. A katonaság segítségnyújtása hasonló szinten lesz, mint a múlt évben volt. Az évelő takarmánynövények és az állandó rétek második kaszálatát a lehető legtöbb helyen szénakészitésre kell fel­használni, mert az első kaszálatből kevés szénát sikerült be­­készlteni. Erre a célra július végéig kedvezett az időjárás. A MÉM és a bratislavai Öntözőgazdálkodási Kutatóintézet munkatársai felhívták a figyelmet arra, hogy az öntözőberen­dezéseket a lehető leghatékonyabban kell kihasználni. Az ön­tözés adta lehetőségek kihasználásával a gabonafélék kivé­telével minden további növénykultúra esetében élni keli, mi­vel július végén elég alacsony volt a talaj nedvességtartalma. Az fllésen többen szóltak a gyomnövények elleni harcról, különösen a mezei utak, a gazdasági udvarok és a kerítések melléke vonatkozásában. Döntés született arról is, hogy a gázfűtésű forrélevegős szárítóberendezéseket a terven felüli szárítmányok készítésére is igénybe kell venni. Ez a keverék­takarmányok gyártása szempontjából nagyon fontos feladat. A zöldségfélékkel kapcsolatban megállapítást nyert, hogy komoly problémák vannak az eltevési uborkával, az étkezési paprikával és a korai burgonyával. Az uborka esetében az üj­­ravetésekre fordított vetőmagot a MÉM finanszírozta. A me­zőgazdasági üzemek részéről nem sikerült betartani az adás­­véieli szerződéseket a korai burgonya esetében. Mivel az ipari burgonyából sem kecsegtető a helyzet, a Mezőgazdasági Terményfelvásárló és Ellátó Vállalat vezérigazgatósága azt kezdeményezte, hogy megtartja a korai burgonya korábbi fel­­vásárlási árát, sőt árkiegészítést is fizet, ba a korai burgo­nyát későbbi időpontban takarítják be. Az aratás idején egy kissé furcsának tűnt az a bejelentés, hogy július 25-ig nem sikerült a mezőgazdasági üzemeknek eladni negyven Bizon Super és harminc Bizun Rekord típusú kombájnt, holott a teljesítményük és az áruk hasonló az NDK-beli gyártmányú kombájnokéhoz. • Az ülés végén VanEo elvtárs Is felszólalt, aki főleg a bur­gonya termesztésével kapcsolatos problémákra, a tomegta­­karmány alap megteremtésének fontosságára, a gyomnövé­nyek elleni harcra és a veszteségek minimalizálására hívta fel a figyelmet. BARA LÄSZLÖ Mt tagadás, Medárd az idén újfent bizonyossá­gát adta annak, hogy ő aztán igazán nagy híve a ha­gyományoknak. Ami figyelmet érdemlő, ezúttal ez valahogy nem nagyon bosszantotta a me­zőgazdasági dolgozókat. Igaz, a szinte menetrendszerűen is­métlődő esők jócskán , megne­hezítették a szénakészítést, vi­szont — talán kárpótlásul? — az átlagosnál kedvezőbb felté­teleket teremtettek a gaboná­nak a fejlődéshez és az érés­hez. És idén talán ez volt a legfontosabb, hiszen most már csak ezen a nyáron é« őszön múlik, teljesítik e mezőgazda­­sági üzemeink az ötéves gabo­naprogramot, megtermelik és értékesítik-e a szemesek távla­ti tervben rögzített mennyisé get. A megszokottnál ismét vala­mivel később, de azért csak kasza alá érlelte a gabonát ez a nyár is. Éppen jókor, mert a honi kaszások meg az ország más tájairól érkezett vendég­­kombájnosok már egyaránt tü­relmetlenül várták, hogy vég­re nyeregbe szállhassanak és nekivághassanak az ígéretesen aranyió, életet ringató mezők­nek. FÖPRÖBA’ A BORSÓBAN A Padányi (Padáií) Egységes Földműves szövetkezet székhá­zának tőszomszédságában • elte­rülő hatalmas búzatáblán por­felhőt kavarva „cammognak“ a kombájnok. Odafen' ragyog a nap, itt bókoló, tömött kalá­szok köszöntik az új idők ka­szásait... Vászonra kívánkozó pillanat, de festeni, sajnos, nem tudok. — Ez már igen! Hét gép ko­moly erő — nvugtázom, mi­közben megszorítom a kuszán rendre szórt szalma fölött fe­lém nyújtott jobbot. — Ttét? Talán nvolc — nyom ja meg a. szót Dalimir Kostra növénytermesztési- ágazatvezető A szava magabiztosan csendül ám a szeme kutatva kémleli a láthatárt. — Mondom, hogy nyolc — szakad fel belő'e a a megkönnyebbülés. — Látja a túloldalon azt.a szürke porfel­hőt? Az is a mi gépünk. Én a gépnek a körvonalait sem látom, mégis elhiszem, Zúgnak a gépek vagy hat és fél tonna. Szemből is kell, hogy legyen legalább ennyi. KASZA UTÁN EKE hogy* ölt á nyolcadik kombájn. Az időnként felvillanó, a mag­­el hordókat csalogató fény ugyanis arról tanúskodik, ott is a holnapi kenyérnekvaló be­gyűjtésén fáradozik valaki. — A főpróba? — Nem, az már megvolt a borsóban. Harminc hektár bor­sónk volt az idén, az átlagho zam pedig 4.9 tonna hektáron­ként. Gondolhatja, hogy ez fel­villanyozta az embereket. De kell is a lelkesedés, hiszen van némi törlesztenivalónk, és a knmbájnosok meg a magszállf­­tők munkáján most nagyon sok múlik. MINDEN PERCET KIHASZNÁLVA A táblaszéli fordulóban lom­hán manőverez az egyik kék­fehér masina. Néhány métert hátrál, azután ráfordul az újabb fogásra. Hiába; integetek, a kombájnosnak esze ágában sincs megállni. Visszaint, de a következő pillanatban gázt ad, s a gép nekirugaszkodik. A motolla könyörtelenül kasza alá parancsolja a makacskodó kalászokat — és a gép máris okádja a port. — Ez ő, Miroslav GapEoj a vendégek „vezére" — mondja az ágazatvezető is vigasztalni próbál. — Ne vegye rossz né­ven, de ő tényleg csak akkor áll meg, ha muszáj. Sajnos, a gépeik kiöregedőben vannak, ezért, amikor lehet, igyekez­nek behozni a meghibásodások okozta kiesést. — Aztán honnan jöttek a „vendégek“? — A Dubnica nad Váhom-i Efsz-hól. Évek óta tart a kap­csolatunk. s mi elégedettek va­gyunk. Idén is négy kombájnt küldtek a megsegítésünkre. Igaz, később a szomszédos Hegyétei (Kútniky) Egységes Földműves-szövetkezet is segít majd, de így mégiscsak koráb­ban végzünk, jobban kihasz­náljuk az igazi aratóidőt, és a tarlót is gyorsabban fel tudjuk törni. — Kilátások? — Hm. Most mit mondjak? Tavaly 7,26 tonnás hektáron­kénti gabonahozamot értünk el és ezzel az eredménnyel járási viszonylatban az ötödik helyet foglaltuk el. Ez a nyár szeré­nyebb lesz, azt a már levágott száz hektárnyi búza is jelzi. De azért valószínű, hogy fölöt­te leszünk a tervnek, hiszen szalmából is van hektáronként A padányi szövetkezetesek ezúttal is tíz napra határozták meg tervezéskor az aratás tar­tamát. — Mi nem az eszményi fel­tételeket vesszük alapul, ha­nem az átlagos vagy az annál is rosszabb körülményekből in­dulunk ki. Volt rá példa, hogy segítséggel öt nap alatt fedél atá hordtuk a gabonát, de ki szavatolja, hogy mindig kifog­juk a jó időt. Arról nem is be­szélve, hogy az árpa igencsak szakaszosan érik, lehet, hogy még két hét múlva is azt fog­juk „lopkodni“ a mezőről. — Az előbb azt mondta, szal­mából is jó termés kínálkozik. Lesz-e becsülete? — Nálunk mindennek van becsülete, ami megterem. Ter­mészetesen a szalmának is. A felét ömlesztve, tehál szalma­­kocsikkal gyűjtjük be, a másik felét pedig bálázzuk, s ba csak lehel, valamennyit a haszno­sítható szántófüldün kívül rak­juk kazalba. — Gondoltak-e a kasza után eke alapelv érvényesítésére? — Igen, gondoltunk. Ügy szervezzük a munkát, hogy egyik nap a kombájnok, más­nap a szalmahetakarítók, har­madnap pedig a tarlószántók vehessék birtokba a táblákat. A Sko­da 180-as traktor gyors és jó mun­kát végez, tehát idejekorán feltör­hetjük a tarlót és lezárhatjuk a ta­lajt, hogy minél kisebb legyen a vízveszteség. Fel­tételeink közepette ez nagyon fontos, hiszen egyelőre csupán százhatvan hektáros földterü­letet tudunk rend­szeresen öntözni, viszont átmeneti -jel'eggel sem sze­retnénk elmaradni a már kedvezőbb feltételeket élvező gazdaságoktól. !rta és fényképezte: Kádek Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents