Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1985-07-27 / 30. szám

12 .SZABAD FÖLDMŰVES It f ^ Í98S, lŰÍÍŰS 2Ä Röpke időzés // _ Й FEJLŐDÉS KILÜMETEIOIÍEIL A pénz- és tárgyi jutalmakat, valamint az emlékplaketteket a szövetkezet elnöke (felvételünkön), a pártelnök és a tardoskeddl gépjavító műhely vezetője adta át. Július ötödiké. Hétköznap. Csu­­pa napfény, ragyogás. Nem­­csak a természet ajándékának fogható fel, hogy az ünneplőbe öl­tözött szövekezetl tagok verőfényben fürdenek a terményszárító komple­xum tágas előterében. Belső tűz Is áthatja őket, melyet a korszerű, 7445 hektáros mezőgázdaságl nagyüzem jubileumi ünnepsége táplál. Hiszen 35 éves Immár a tardoskeddt (Tvrdo- Sovce) székhelyű társult szövetkezet, melynek 1278 fős tagsága ünnepi tag­gyűlésre sereglett össze. A hatalmas embertömeg öt hosszú asztalsor mel­lé telepedik. Felnőttek, gyerekek arca egyaránt vidám, az öröm rózsája ül rajta. Duruzsolnak, latolgatják, vajon kiket szólítanak majd a díszemelvény elé, s mit kapnak, mennyit... ? A zsongást egy SZISZ-es lány és egy pionírlány szavalata szakítja meg, majd ezt követően Ladislav Vincze, az üzemi pártszervezet elnöke kö­szönti keresetlen, meleg szavakkal az egybegyűlteket, köztük az Érsekúj­vár! (Nové Zámky) járás párt-, álla­mi és mezőgazdaság-irányító szervei­nek képviselőit, valamint a magyar­­országi és a többi becses vendéget. Aztán Jozef Gulbiš agrármérnök, efsz-elnök emelkedik szólásra. Ün­nepi beszédében képet fest arról, mi­lyen nehéz vajúdás közepette született az új élet három és fél évtizeddel ezelőtt ezen a mátyusföldl tájon. Va­lójában nem Is a jatovi, a tardos­­keddi és paláriko­­vói nincstelenek, kis- és középpa­rasztok szövetke­zett gazdálkodás útjára lépése, eb­béli döntése Jelen­tette a legnagyobb gondot, nehézsé­get, hanem az új gazdálkodási forma tapasztalathiánya, a közösbe adott állatállomány e­­gyén éknél tartása, az anyagi megala­pozatlanság, mely a kezdeti szűkös gazdasági eredmé­nyekből, a gyönge műszaki felszerelt­ségből és a szak­­emberhiányból Is adódott ként. Lényeges javulás csak akkor következett be, amikor már a gép- és traktorállomástól 1960-ban vásá­rolt mezőgazdasági gépeket maguké­nak tudhatták. Például az 1974-es év­ben már 5,31 tonnás csúcshozamot értek el gabonafélékből, kukoricából meg 6,1 tonnát takaríthattak be hek­táronként. A lényegesen gazdagabb termés eléréséhez az Is hozzájárult, hogy ekkor már a szövetkezet saját, jól képzett szakemberekkel rendelke­zett, akiknek a szovjet Citarova, a komplex gépi brigádok úttörője volt a példaképe. Mi volt a helyzet a 60-as éveket megelőzően az állattenyésztésben? A tehenenként! éves fejésí átlag alig haladta meg az ezer , litert; kocán­ként csupán 7 malacot választottak lel évente, a napi felhízás a sertések­nél 0,23 ,a marháknál meg 0,57 kilo­gramm volt. Az eredmények javulásá­nak lassú ütemét az is befolyásolta, hogy az érdekeltségi rendszer a mun­kaegységen alapult csupán; felszámo­lására 1988-ban került csak sor — helyébe a normateljesítmény lépett. Miben látta a közös mezőgazdasági nagyüzem vezetősége a legfőbb fel­adatot? Abban, hogy a három falu­ból összetevődő tagság a közös cél­kitűzések elérését látja-tudja a leg­fontosabbnak, vagyis az éves terv­­feladatok teljesítésére koncentráljon. Az 1976-ban immár 7445 hektárossá vált mezőgazdasági nagyüzem 1030 aktív tagja, a 6. ötéves tervidőszakba lépve, fokozott lendülettel látott igé­nyes tervfeladatainak a teljesítésé­hez. Ez a tervidőszak a növényter­mesztés és az állattenyésztés tovább­fejlesztésével számolt, figyelembe vé­ve a termelés összpontosítását és sza­kosítását. Ez, persze, nehézségekkel járt: szemeseket a szántó 53,9 szá­zaléka helyett 63,5 százalékán igye­keztek termeszteni, amellett a takar­mánynövények, a cukorrépa és egyéb ipari növény átlaghozamát növelni. ' Végül a két termelési főágazat szer­kezeti átépítése gazdasági stabilitást eredményezett azáltal, hogy növeke­dett a átlaghozam, a jövedelmezőség és a gazdasági állatok termelőképes­sége. SOKOLDALÚ GONDOSKODÁS A TAGOKRÓL Főbeszámolőjában az efsz-elnök megemlítette, hogy a gazdaságveze­tés (amellett, hogy az éves tervfel­adatok következetes teljesítését vár­ja el a tagoktól) gondoskodik a ta­gok szociális, kulturális és sportolási igényeinek kielégítéséről is. Az ez Irányú költségek fedezésére a szo­ciális-kulturális alap pénzeszköze szolgál. Rendszeresen javítják a köz­­étkeztetést, az arra rászoruló dol­gozók fürdói gyógykezelésben része­sülhetnek. Az erőfelfrissítést, tapasz­talatszerzést az üdülések, társasuta­zások, tanulmányutak biztosítják. A szövetkezet a kisebb nyugdíjjáradé­kot kapó tagjainak járadékpótlékot ad. S lehetővé teszi tagjainak szak­mai-politikai nevelését, valamint arra törekszik, hogy a kulturális és tár­sadalmi tevékenységből Is kivegyék a részüket. De téves volna azt hinni, hogy ez­zel zárul a- sor. A szövetkezet anya­gi-műszaki segítséget nyújt a fiatal szövetkezeti tagoknak családi ház karbantartásához, új lakóház építé­séhez. Üzemi lakásokat építtet és épít. Segíti a tagok kezdeményezésé­nek a kibontakoztatását és felkarolá-Mind a július ötödikéi, mind a július nyolcadikai ünnepi ülésen Jozef Gulbiš agrármérnök, az efsz elnöke terjesztette elő a főbeszámolót HATEKONYABB FORMÁK, MÓDSZEREK Mint a jubileumi taggyűlés főbe­számolójában is hangsúlyt kapott, a szövetkezeti gazdálkodás továbbfej­lesztésére kétségkívül nagy hatással volt a CSKP XIV. kongresszusa, E kongresszus határozataiból eredően dolgozták ki a mezőgazdasági üze­mek a termelés Intenzív továbbfej­lesztésének programját. Jött a terme­lés összpontosításának és szakosítá­sának a korszaka, Hangsúlyt kapott a termelőeszközök hatékonyabb ki­használása, a nagyüzem adta lehető­ségek céltudatosabb hasznosítása, az üzemek közötti szorosabb együttmű­ködés, az üzemek egyesítése, üzem­közi közös vállalatok létrehozása. Ez a tartalmában merőben új, friss áramlat az Érsekújvárt járásban Is mind nagyobb teret hódított. Tardos­­kedd, Jatov és Palárikovo szövetke­zett gazdái is felmérték a helyzetet, majd úgy döntöttek: összeadják Ingó és Ingatlan közös vagyonukat, egye­sülnek, jobban érvényesítve a nagy­üzem kínálta lehetőségeket. Az egye­sülésre az 1975. december végi közös tagsági gyűlésen sor is került. A tardoskeddt székhelyű szövetkezet az­óta a Jövő nevet viseli. MINŐSÉGI ELŐRELÉPÉS A nagy gonddal és alaposan előké­szített egyesülést komoly szervező­­munka követte. Nemcsak a legfon­tosabb feladatokat tűzték ki, a ter­melés Irányát is okosan megszabták, számos szakmai, szervezési-irányítási problémát megoldottak. A tardoskeddi nyugdíjas szövetkezeti tagok egyik kisebb csoportja az anyagi és erkölcsi elismerés utáni pillanatokban sát: 8 szocialista versenynek, a bri­gádmozgalomnak, az újításoknak, ésszerűsítéseknek és további elköte­lezettségeknek tág teret nyújt. Istá­­polja a szociallstamunka-felajánláso­­kat a termelés minden szakaszán. Az üzemi pártszervezet az alap­­szervezetek kommunistáitól elvárja, hogy azok az élen Járjanak, példát mutassanak nemcsak a termelésben, a munkahelyen, hanem a tisztségbe­töltésben, a társadalmi és családi életben is. Így válnak a szövetkezet továbbfejlesztésének élharcosaivá, e­­lőmozdítóivá, a tömegpolltlkai nevelő munka sikerességének szavatol óivá. Ezek után nem a véletlen műve, hogy évról évre eredményesebb a kö­zös gazdálkodásuk. Nemcsak megol­dották az egyes termelési szakaszo­kon, ágazatokban az akűt problémá­kat, de megszilárdították a rendet, a fegyelmet, főleg a személyes példa­­mutatásukkal, dolgozó társaikra való pozitív hatásukkal. Áldozatos mun­kásságuk az egész közös gazdaság továbbfejlődéséhez is hozzájárult, a gazdaságirányítás tökéletesítését Is beleértve. Az elnök köszönetét mondott a A nyugdíjas szövetkezeti tagok egy-egy csoportja kim kommunistáknak, a fmb tisztségvise­lőinek, az alapító tagoknak, az ipari, valamint védnöküzemeknek a közös gazdaság szervezeti, gazdasági, poli­tikai megszilárdítása elősegítéséért, a járási párt-, állami és mezőgazda­ság-irányító szerveinek a segítség­­nyújtását is nagyra becsülte. KONGRESSZUSOK ÜTÄN — KONGRESSZUS ELŐTT Ä Jövő nevet viselő tardoskeddi szövetkezet nagyon népes tagsága a Гй ВЕШПВ három és fél évtized során megbizo­nyosodhatott arról, hogy a CSKP helyes agrárpolitikája következtében és kong­resszusi útmutatásainak köszönhetően bontakozott ki, majd lendült fel, szi­lárdult meg és fejlődött tovább a szövetkezeti gazdálkodás, s jutott el a mai magas szintre. Ez természete­sen nem azt jelenti, hogy megeléged­jünk az elért eredményekkel! Ez megtorpanással, a fejlődés ütemének a lelassulásával járna. A mind feszí­tettebb tervfeladatok teljesíthetők, ha továbbra Is a párt mutatta helyes úton járnak. A mind magasabb Igé­— továbbra is járható! A jubileumi taggyűlés főbeszámo­­lója zárószakaszában az elnök ki­emelte: a pártkongresszusok mindig előremutattak, a határozataikból ere­dő feladatok teljesítése a fejlődést segítette elő. Feladatteljesítésben vi­szont a szövekezetl tagok — a mil­liós javakat teremtők — álltak helyt! derekasan, az év bármely szakában, Szorgos munkájuk, tervfegyelmük, kötelezettségvállalásaik példás telje­sítése erkölcsi-anyagi elismerést ér­demlő. Mint ahogy erre sor is került — az ünnepi taggyűlés fénypontja­ként. A tardoskeddi Jövő Efsz nyugdíjas szövetkezeti tagjainak ünnepi gyűlé­sére július nyolcadikén a jatovi kul­­túrházban került sor. A jelenlegi tár­sult szövetkezet hatáskörébe tartozó községekből több mint kétszázan vet­tek részt az ünnepi ülésen. A szövet­kezet vezetőségét Jozef Gulbiš efsz­­elnök, Ladislav Vincze pártelnök. Kollár Ferenc, az ellenőrzőblzottság elnöke, Vanya László, a tardoskeddi gépjavító műhely vezetője és Alexan­der Šafárik közgazdász képviselte. A tardoskeddi, a jatovi és a palá­­rikovói alapiskolák pionírjainak, SZISZ-tagjainak megható köszöntője után Jozef Gulbiš agrármérnök, az efsz elnöke történelmi áttekintést adott az első közös lépésekről, a kez­deti nehézségekről és problémákról, felvázolta az elért eredményeket és a szövetkezet tagjai előtt álló igényes feladatokat. Külön kiemelte a közös gazdálkodás úttörőinek szerepét, akik közül többen részt vettek az ünnep­ségen, majd köszönetét fejezte ki az ünnepi ülésen jelen levő nyugdíjas szövetkezeti tagoknak azért az oda­adó, áldozatos és becsületes munká­jukért, amit a közös gazdaság fejlesz­tése érdekében kifejtettek. Az ünnepség betetőzését az erköl­csi és anyagi elismerés jelentette. Ä pénz- és tárgyi jutalmakat, valamint az emlékplaketteket száznyolc tar­doskeddi, hatvankét palárikovúi és harmincnyolc jatovi nyugdíjas szövet­kezeti tag vette át. Többek szemében örömkönny csillogott. Az ünnepi ebéd után alkalmam voll elbeszélgetni több olyan tardoskeddi nyugdíjas szövetkezeti taggal, akikkel közép- és főiskolai tanulmányaim éveinek nyári szünidejében együtt dolgoztunk, főleg az aratásban és a takarmánynövények betakarításában. Egy kicsit felelevenítettük a 15—20 évvel ezelőtti évek aratását és elbe­szélgettünk az azóta megtett útról, az eredményekről és a tapasztalatok­ról. N. KOVÁCS ISTVÄN és BARA LÄSZLÖ NEHÉZSÉGEK, BUKTATÖK Meg az Is köztudott (főleg az Idő­sebb nemzedék körében), mily csatá­kat vívtak az új útra tért emberek önmagukkal szemben, hogy a kapita­lizmustól örökölt, rossz szokásokat leküzdjék. És az osztályellenség sem aludt: elkövetett mindent, hogy az új gazdálkodási forma erkölcsi-politikai és gazdasági Jelentőségét lekicsinyel­je. sőt — lejárassa. Zavart akart kel­ten! az újszerűén gondolkodók agyá­ban, sót a megfélemlítés eszközétől sem riadt vissza. Mint az ünnep! beszámolóból ki­csengett: a többszöri fizetésképtelen­ség, a pénzszűke bizony szívós kitar­tást, nagy áldozatvállalást követelt mindazoktól, akik egyedüli boldogu­lásuk, felemelkedésük útját a szövet­kezeti gazdálkodásban látták. Mivel a gazdálkodás eredményességére még várni kellett, baj volt az állam iránti kötelességek teljesítésével. S a nagy földterület közös megművelése sem volt éppen problémamentes. Ezt a munkát akkor még a gép- és trak­­torállomás gépel végezték. A szoron­gatott, nehéz helyzetből valő kive­zető út egyike kétségkívül a közös Istállók építése volt, beruházási költ­séggel. Ahhoz, hogy a szóban levő közös gazdaság (a gyönge termelési eredmények ellenére) boldogulhas­son, konszolidációs hitelre szorult. Ez viszont a következő éveket ter­helte anyagilag. Afféle .^aláfestésként“ hadd említ, sűk a kezdeti évek eredményeit: pél­dául 1953-ban búzából 1,73, árpából 2,07, kukoricából 1,8 és cukorrépából 11,6 tonnát takarítottak be hektáron­nyelk kielégítése másként nem lehet­séges. És a szüntelenül változó nem­zetközi helyzetet sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Az adott helyzethez törvényszerűen alkalmazkodnunk kell, ha a nehezebb gazdasági körül­mények között helyt akarunk állni. Ezért kell minden lehetőséget meg­ragadni, jől kiaknázni, ami a fejlő­dést előbbre lendíti. A hatékonyság, a jövedelmezőség fokozásának útja

Next

/
Thumbnails
Contents